Kicsit peckesitettem az oldalon megint a hetvegen (ugyis szakadt az eso szinte vegig), lett uj kinezet, rotalodo fejleccel, menuvel. Kicsit atszerkesztettem a turakat is, talan igy egy kicsit attekinthetobb..de meg lehet, hogy ezen alakitok majd.
A tobbi azt hiszem, igy marad mostmar egy darabig.

Csak egy gyors frissites ebben a temaban, mert a heten tortent nehany dolog. Ugy terveztem, hogy 2010. augusztus-szeptembereben elindulok az 5-6 hetes, 12-13ezer kilometeres utvonalon, de az “elet kepes, es racafol erre”: penteken alairtam egy masik, szinten sydney-i illetosegu ceggel egy szerzodest 2011. julius vegeig, igy aztan ez a tura most csuszik.

Persze, mindennek tobb oldala van, en azert orulok, hogy tovabbi egy evvel megoldodott a vizum problemaja, es ket ev utan haza is latogathatok iden augusztusban. Persze idokozben lesz meg lehetoseg turazgatni is, peldaul aprilis elejen 5 nap, illetve a karacsonyi idoszak.

Aztan meg az is lehet, hogy a Terra Ochra egy sokkal nagyobb tura elso fazisa lesz, de errol majd kesobb. Lehet, fele sem igaz :)

Mikor elkezdtem a Terra Ochra utvonalat tervezgetni, akkor kerult fel Ausztralia egyik leghirhedtebb, de nagyon keves ember altal megjart utvonala a radarra. A Canning Stock Route Nyugat Ausztralia legelhagyatottabb tajain halad keresztul az eszaki Halls Creektol a Perth viszonylagos vonzaskorzeteben fekvo Wiluna iranyaban. Az ut kihivasait jellemzo, hogy 2000km-es hossza soran szinte semmilyen szolgaltatassal nem talalkozik az ember, egy (elozetes rendelesre) uzemanyagpotlast biztosito fogadon kivul. Igy aztan nem csoda, hogy meg negykerekmeghajtasu jarmuvekkel is komoly elokeszitest igenyel egy-egy expedicio. Ennek ellenere vannak, akik motorral is megprobalkoznak, az utobbi evekben novekvo erdeklodes kozepette. Nyilvan ezek tobbsege 4WD tamogatassal rendelkezo, viszonylag szervezett tura, de azert akad egy-egy vallalkozo, aki sajat erobol vag neki a tavnak.

Nem nagyon er azonban fel senki a perth-i illetosegu ket Powell testver teljesitmenyehez: agyonpakolt BMW-ikkel a 80-as evek elejen elsokent teljesitettek az akkor meg terepjarok altal is alig jart tavot. Szerencsenkre az egyik testver, Andreas ADVRider tag, igy beszamolt a korabeli motoros ujsagok altal is bemutatott kalandrol. (En meg elkeszitettem a hevenyeszett forditast, remelem azert elvezheto.)

Annyit meg, hogy valoszinuleg en soha nem fogom megtenni ezt az utat, de mindenesetre jo inspiracio arra, hogy inkabb a helyi lehetosegeket aknazza ki az ember, mint tavoli utak utan sovarogjon!

Andreas Powell (Albany, Nyugat Ausztralia): A Canning Stock Route egy par BMW-n (1WD)

Nehezen emlekszem mar vissza arra az idore, amikor a Canning Stock Route (inenntol CSR) eloszor kecsegtetett egy bolond vallalkozassal Azt hiszem, az Overlander cikk lehetett a kesoi hetvenes evekben, ami katalizatorkent osszekototte azt a nehany veletlenszeru gondolatot egy egessze (kitoltve a fuleim kozotti rest). A feladat csupan annyi volt, hogy az eredmenykent letrejovo otletet atultessuk a mentalis terbol a fizikaiba.
Az idokozben eltelt nehany ev alatt a motoros turazas szabadidos tevekenysegge valt. A Gondviselestol gonosz ajandekot kaptunk – a motorkerekpart. Adott volt tehat a jarmu a CSR veghezvitelehez. Visszatekintve, ha nem vezettek volna felre a ketkereku csabitok, valoszinuleg a Volkswagenjeink vagtak volna neki az utnak. Ennyit a dontesrol, hogy csinaljuk vagy ne.

Mielott nekivagok az elokeszuletek ismertetesenek, egy rovid attekintes az ut torteneterol. A Kalgoorlie tersegben felfedezett arany es az azt koveto nepesseggyarapodas novekvo piacot jelentett a Kimberleyben tartott csordaknak. 1896-ban ket expedicio deritette fel a ket terseg kozotti terepet. A sivatagon athajtani a csordakat nem kecsegtetett sok sikerrel, de az allatokon elszaporodo eloskodok megvaltoztattak a dolgok folyasat. A kullancs altal hordozott virusok eredmenye az lett, hogy a Kimberley-bol szarmazo allatokat mindenhonnan kitoltottak. Idokozben viszont rajottek, hogy a szaraz, sivatagi eghajlaton athajtott csordakbol kihalt az eloskodo, igy egy Halls Creek as Wiluna kozott futo ut megoldast jelenthet a problemakra. Az Alfred Canning vezetesevel megkezdodott a kutak felderitese es kieputese 1908-ban es 1910-re be is fejezodott. Az utolso par allatot 1958-ban hajtottak vegig az uton, es az elso jarmu 1968-ban haladt vegig rajta.

De vissza a Powell testverekhez (Andreas es Frederick). Elhataroztuk, hogy azokkal a motorokkal vagunk neki, amit abban az idoben amugy is hasznaltunk: egy BMW R80G/S es egy BMW R80/7 21″ kerekekkel es hosszabb felfuggesztessel atalakitott valtozata. 1983 januarjaban kezdodtek az elokeszuletek a 40 literes uzemanyagtartalyok elkeszitesevel. Fred megkeresett nehany embert, akik negykerekmeghajtasu jarmuvekkel mar vegigmentek az uton, es ertekes informacioval szolgalhattak. Uzemanyagpotlas is szervezodott Bill Sheppardon, a Capricorn Roadhouse uzemeltetoje segitsegevel a 23-as szamu kutnal. A gyors kezdes utan azonban kicsit elakadtak, lelassultak a dolgok.

Ekkor jott a legkomolyabb akadaly. Junius 15.-en leestem a motoromrol (vagy pontosabban a motor esett ki alolam), es eltortem a nyakam. A C1-es csigolya teljesen osszetort. Ugy nezett ki, hogy fel evig mozogni sem tudok. Aztan, nehany het epules es pihenes utan ugy nezett ki, hogy a dolgok kezdenek rendbejonni, es vegre megengedte a doktor, hogy levegyem a nyakmerevitom. Szabadsag, vegre!

Kihasznalva a helyzetet, eldontottem, hogy folytatom a BMW felkesziteset. Fenebe a koltsegekkel, a nyakmerevito hianya azt jelentette, hogy vegigmehetunk az utvonalon. Bekoltoztunk tehat Fred muhelyebe Jurienben, hogy elkeszuljenek a hatso segedvazak, benzines kannat tarto kiegeszitok es folytatodhasson a motorblokk elokeszitese is. Minden elhasznalodott vagy gyanus alkatreszt kicsereltunk mindket motoron. Kemeny munka volt ez lemerevedett nyakkal, de a hetek soran egyre inkabb fellazult – nincs jobb fizioterapia.

Fred nyakig volt munkaval, ahogy probalta a motorjat elokesziteni es kozben meg meg is elni valahogy. Ilyen az autoszerelo elete: mindenki csak a sajat autojan vegzendo munka miatt aggodott. Nekem legalabb nem voltak lezengo, nevelesre varo gyerekeim. Pentek estere mindket motor keszen allt. Teazas utan fel is malhaztuk oket. Fenebe is, micsoda latvany! Csak ket kerek logott ki a hegynyi felszereles alol. Kemeny munka volt csak az oldaltamaszrol felemelni a motort, es kitolni a garazsbol. Tenyleg at akarunk ezekkel motorozni ezernyi homokdunen? Meni ketelkedes probalta befolyasolni gondolataink, de sokra nem jutott.

Szombaton, 1983. julius 27.-en ket tulterhelt, nemet juggernaut (megallithatatlan gepezet – ford.) billegett ki Jurien Bay-bol. A muszerfal mogott ket elkeseredett homokfuto (sandgroper – ausztral homoki, loteture hasonlito formaju rovar – ford.) kapaszkodott – A&F Powell a lehetetlen kuldetesen. Geraldtonban esett. Megalltunk nehany orara, megszaritkoztunk es vettunk nemi kajat is. Fel kilenc korul ertuk el Minilaban a taborhelyet.

Vasarnap virradora elhagytuk Minilat, es Whim Creekbe tartottunk benzinert. Az eves motoros tura epp a csucson volt: Harley-k tomkelege, sor, de semmi uzemanyag. Egyikuk meglatta a hatalmas, 40 literes uzemanyagtartalyunk, es azt mondta: “Epp gondolkoztam, mikor jon mar a benzinszallito!”. Vegul csak meggyoztuk rola, hogy nem hozunk, hanem vinnenk. A 700km-es hatotavolsag vegul Point Hedlandig vitt mindket, ahol tankjaink ujra nehezebbek, penztarcank konnyebb lett. Lassan kimotoroztunk a varosbol (hangos, antiszocialis kipufogoinkkal) es a Sandfire Flat fogado fele vettuk az iranyt, utkozben belefutva regi haverokba es ismerosokbe. Vegul elhagytuk a fogadot, es 100km-re taboroztunk le.

Huszonkilencedike, hetfo. Gond van! Halls Creek elott megallva valahol a motorom nem indult tobbet. A diagnozis – tonkrement akkucella. Vegulis Fred motorjarol beinditottuk bikakabellel a G/S-t. Az akksiban meg maradt eleg elet, hogy Halls Creeket elerjuk. 12V-os, motorhoz valo akkumulator nem kaphato erre, az erre jarok vagy atmennek vagy elmennek. Nehany elkeseredett, zarora utani telefon utan kiderult, hogy Kununurraban van egy Lucas telephely. Vegul aznap ejjel a motel mellett kempingeztunk, es ugy dontottunk, hogy Fred kedden elmotorozik Kununurraba es megveszi nekem a Kimberley tersegben elerheto egyetlen 12V-os motorkerekpar aksit. Igy elveszik egy nap, de meg mindig fenyevekkel jobb a helyzet, mintha mindez a Canning Stock Route-on tortenik.

Kedd egy forro, unalmas nap lett. Amig Fred Kununurra fele szaguldott a Lucas uzletbe, olajat csereltem, mindenfele finomhangolast vegeztem a motoron es felszerelteme a nagy sivatagi utazokat – 21″-es Dunlop Supercross elso- es 4.5×18 IRC Vucanduro hatsogumikat. Fred fel otkor erkezett vissza. Amig felszerelte a Metzeler sivatagi abroncsokat a sajat motorjara, beszereltem az uj aksit, aztan batorsagot gyujtottem, hogy a helyi rendorbiztost tajekoztassam kis turankrol. Az emberi arc hihetetlen torzulasokra kepes. A mit sem sejto uriember a pult masik felen atelhette, ahogy arca a semleges, hivatalosrol egy bohoc hitetlenkedo kifejezeseve torzul, mikor a jarmu tipusat illeto kerdest vegul megvalaszoltam. Megemlitett a 42-es kutnal elakadt, uzemanyagbol kifutott katonai Mercedes Unimogot. Hogy hihette volna, hogy mi majd motorokon megcsinaljuk? Ezekszerint a korabban latott Carribou (ketmotoros repulogep – ford.) tenyleg uzemanyagot szallitott!

Vegul belatta, hogy semmi sem allithat meg minket, kitoltottem a hozzatartozokrol, halal eseten ertesitendokrol szolo formanyomtatvanyt, es baratsagosan megemlitette, hogy a hatosagok elkezdik keresni a holttestet, ha 5 nappal a tervezett erkezes utan meg nem vagyunk Wilunaban. Mar sotet volt, es eleget lattunk Halls Creekbol, ugyhogy 56km-re eltavolodtunk a varostol, es letaboroztunk. Az eposz kezdete!

Naplo: Elso nap, 1983-08-31, Szerda

Ezt hivom elso napnak, mert az elozo napi 56km viszonylag jelentektelen. Az elso nap azzal telt, hogy megprobaltunk utat talalni Lake Gregory (edesvizu, de neha sossa valo to a Tanami sivatag peremen – ford.) korul. Altalaban eleg kicsi, de az utobbi idok esozesei miatt hatalmasra duzzadt, es maga ala temette a CSR-t is. A Tanami Road eleje, majd a Mount Mueller Road, a Ranger foldrengesmero csapas, es nehany Balgo Mission ut eloszor a jo, majd rossz iranyba vittek minket. Vegul nehany helyi aboriginal segitsegevel, a Balgo Missionben dolgozo autoszerelo (akitol uzemanyagot vettunk) es a sydney-i illetosegu Malcolm Dougles filmproducer segitsegevel vegul felig megkerultuk a tavat napnyugtaig. Tuzet gyujtottunk teat foztunk es a kereknyomban aludtunk. Forro volt az ejszaka, de a szunyogok miatt halozsakjainkba burkolozva kellett aludnunk. 308km-t tettunk meg, de meg mindig nem ertunk vissza a CSR-re.

Naplo: Masodik nap, 1983-09-01, Csutortok

Reggel Staffords Bore (furt kut – ford.) utan is kovettuk a csapast, mig nem a Lake Gregory megint teljesen maga ala nem temette. Nem maradt mas valasztas, vissza kellett fordulnunk, es egy hosszabb kerulot tenni. Taborunk fele haladva, 4 kilometer utan feltunt a Ranger Seismic Line 2 (foldrengeskutato csapas – ford.), ugyhogy vegulis 13km-en at ezt kovettuk, mignem elertuk a 8.-as szamu csapast. Jobbra fordultunk, es ujabb 37km es nehany kisebb homokdune utan elertuk a Canning Stock Route-ot. Micsoda erzes volt ismet rabukkanni egy ekkora kitero utan, meg ha a to csak ket es fel kilometerre is volt eszakra. Elmentunk hat arra is, es lattuk, ahogy az 50.-es kut meg mindig viz alatt van. Hatalmas katyuk mutattak, hogy a katonai Unimog eljutott eddig. Ugy gondoltam, a BMW tavolabbra jut, mint a Mercedes, igy aztan nekiindultam. Teljesen elakadtam az R80G/S-sel, de egy testhosszal megvertem az Unimogot. Minden cuccot le kellett pakolni, hogy kirancigaljuk a motort.

Elarasztott csapas

Lake Gregory mellett elakadva

Megtalaltuk a CSR-t

A jo minosegu vizbol meritettunk, es lemostuk a motorokat. Az indotogombot lenyomva a hatalmas kethengeres eletre kelt, es a kormanyt az ut fele iranyitva boldogan elrobogtunk – az Ordog orszagaba. Eleinte a terep lapos es eleg jo minosegu volt, de nem kellett sok ido, mire mely, laza homokka valt, ami komoly kormanyzasi problemat okozott. Fred es en is szamolatlanul estunk-keltunk egyszer hetvennel katapultalva a bozotba. Ez kicsit osszerazta a nyakam, ugyhogy le kellett lassulnunk – igy aztan a kormanyzas meg nehezebbe valt. Elertunk vegul egy sivatagi tolgyest, megalltunk pihenni a novenyzet arnyekaban.

A tolgy mellett megpihenve

49.-es kut

Nehany perc mulva tovabb indultunk, es vegul elertuk a 49.-es kutat. A kotelunket es egy vodrot hasznalta vegul kituno minosegu vizhez jutottunk. A mosdas frissitonek bizonyult, es egyidoben leklesedesunk is visszatert. Az ut nem volt annyira rossz, de akadt nemi problemank a fakkal es a belogo bokrokkal, amik allandoan verettek a kezunk, a kezeloszerveket, es a leallitogombot is. Termeszetesen, a korabban megkerdezett 4WD csapatok elfelejtettek emlitest tenni errol a problemarol, es mi sem gondoltunk ra soha. Vegulis a taj, amit epp atszelunk a Great Sandy Desert (Nagy Homoksivatag – ford.). Eleg suru a novenyzet a sivatag eredeti koncepciojahoz kepest. Vegul leszikszalagoztam a veszleallitot, de a bokrok tovabbra is behuzogattak a feket es a kuplungot, varatlan kitevoket okozva a bozotban, megkeseritve az ut hatralevo reszet. A megoldas – kezvedo, a la Yamaha Tenere.

Breadon Hills

Nemi javitas

Kilenvennyolc kilometerre az 50.-es kuttol megpillanthattuk Breadon Hills-t, a 48.-as kut szomszedsagaban. EGy nehany kilometeres kitero elvezetett Breadon Pool (termeszetes uszomedence – ford.) es Grodfrey Tank (vizgyujtohely – ford.) melle, a kornyezo fennsik uditoen hatott a megszokott kilatashoz kepest. A CSR-ra visszaterve elhataroztuk, hogy a lenyugvo nap miatt tabort verunk. Korulbelul 160km-t haladtunk elore, kiegeszitve husz kilometerrel, amit nehany elveszett felszereles megtalalasa igenyelt. Megjegyzes a naplomnak – holnap talan elerjuk a 42.-es kutat, mmmm.

Naplo: Harmadik nap, 1983-09-02, Pentek

Pirkadatkor elomasztunk a halozsakokbol, de beletelt nehany oraba, mire vegul elindultunk. Fred tankja igenyelt nemi Araldite kezelest, es a csomagtartok (amik hatalmas terhet viseltek viszontagsagos korulmenyek kozott) is nemi karbantartasra szorultak. Hihetetlen, mire nem kepes az ember egy svajci bicskaval, fogokkal, drottal es nemi Mulgaval (a szaraz videkekre jellemzo bokor/fafajta – ford.). Kene egy fasza kis csomagtarto? Lepj kapcsolatba A&F Powellel a mulga es drot specialert! Mar dolgozunk az elso ongyogyulo, organikus szerkezeten.

Eltertem a tematol. Amint elindultunk, megerkeztunk az elso igazi dunehez valahol 17km-rel indulas utan. Aprocska volt. 7 meter magas, konnyen megmaszhato, de megert egy fotot. Haladunk tovabb, de 6km-re Fred megkapja az elso defektet. Gyorsan megjavitjuk a motoron (a BMW hengerek es egy cso jobb pumpa, mint a kezi valtozatok) es mar mentunk is tovabb. Hamarosan elertuk dune orszagot.

Kilatas az elso dunerol

Fred defektet kap

Hullam hullamot kovetett, ahogy a homoktenger elterult elottunk horizonttol horizontig tarto kelet-nyugati iranyu homokgerinceivel. Mennyire megszokott latvannya valtak. A Bee Emmek gond nelkul feljutottak rajuk. A legnagyobb problemat a katonai Unimog jelentette, amint a S-Z-E-L-E-S kereknyoma egy gerincet kepzett a hagyomanyos 4WD nyomok kozott. Ez eleg nehezkesse tette a kormanyzast. Nem tartott sok idobe, amig egyeb becenevet is felszedett a szokasos Unimog melle.

30km-re a 45.-os kuttol a dunek atengedtek a terepet a nagyon laza homokkal boritott, lagyan ivelgeto tajnak. Ugy husz kilometeren at igy is maradt, es ugy lehetne legjobban leirni, mintha egy nagyon szeles, homokos folyoagyon kelne at az ember. Alacsony, feher torzsu fak kozott lavirozott a csapas. Ez a szakasz igen sok gondot jelentett. A motorok tobbszor a bozotba hatoltak, es veszes kozelsegbe kerultek a tulmelegedeshez – ahogy a mi duhunk is. Ez a nap – szakas szerint – igen forro volt, ami kombinalva a kemeny munkaval, amit a makacskodo lovak terelgetese jelentett nem tette tul elvezetesse a szakaszt. Igy hat igencsak elveztuk, ahogy megizlelhettuk a felig beomlott 45.-os kut barnas kincseit. A viz megfelelt mosakodasra, de nevesbe ivasra, talan vegszukseg eseten. Ettunk, es pihentunk egyet. Elverve az idot keszitettem egy dobozt es egy sisakcsucsot Frednek nehany elhagyott kontenerbol.

45.-os kut

Spinifex (hosszu, egyenes, szuros fufele – ford.) Flat

Elhagyva a 45.-os kutat megint dune orszagba erkeztunk. A homok gerincek egyenletesen helyezkedtek el, es egyre magasaggak es magasabbak lettek. A felfuto szakaszok eleg jok voltak, es faradtan, de eleg konnyen feljutottunk rajuk, mielott orommel tolthetett volna el ezen voros sivatagi csodak meghoditasa. Amint a Nap befurta magat a dunek koze nyitvatartottunk szemunk alkalmas, nemi faval ellatott taborhely utan kutatva. Nehany dunen atkelve meg mindig semmi. Fred mar taborozni akart (en is), de mondom “meg egy dune, oke?”. Megmasztuk tehat a kovetkezot is, es ahogy kibukkantunk a tetejen, a bokor mogott ket feltartott huvejkujju sracot vettunk eszre. Kibaszott stopposok! A 4WD csapathoz tartoztak, akik epp elotte vertek tanyat nehany dunevel elorebb, es meghallva minket elore szaladtak. Micsoda egybeeses, konnyen taborozhattunk egy kilometerrel visszabb is, elszalasztva Terry Giles expediciojanak vendeglatasat, akik fott etellel es hatalmas mennyisegu, hideg sorrel fogadtak. Tortenetmeselessel es a jarmuvek hasonlitgatasaval gyorsan telt az este. A sracok nem hittek a szemuknek, amikor szemugyre vettek a jarganyokat es a csomagok mennyiseget. Vegul elmentunk aludni, mindossze 127km-t teljesitve aznap – meg mindig 75km-re a 42.-es kuttol.

Terry Giles 4WD expedicioja

Naplo: Negyedik nap, 1983-09-03, Szombat

Fel nyolckor elszabadultunk, kezelgetve a fejfajast es bemutatva a 4WD-s sracoknak, hogy kell esni mar az elso dunen. Nemi nehezseggel kellett szembeneznunk, ahogy del fele haladtunk. Nem ero vagy tapadas hianya, de a belogo bozot, ami embert es gepet tobbszor a csapas melle kuldott.

Tolasra keszen

A homok gerincek megsokasodtak, 500-1000 meterenkent elszorva egymastol. A 42.-es kut ebed tajekan kerult elo, igy aztan megalltunk utanpotlasert. A kut beomlott, es fole omlott a madarszar boritotta forrasviz. Csipogo voros csoru papagajok ezrei adtak nemi izt a tajnak, ahogy ki-be szaguldoztak a kut bejaratan a kornyezo bozotbol. Alkonyatra elertuk a 41.-es kutat, 133km-t megteve aznap. A viz barnas volt, es egy doglott madarat halasztunk ki belole. Ennek ellenere jo volt lemosdani, a lejart szavatossagu tetemeket konnyen figyelmen kivul hagytuk a hoseg es az egesz nap beszivott por miatt. Nehany litert felforraltunk es leszurtunk veszhelyzet esetere. Lehetosegem volt fogyasztasi adataink kiszamolasara is. Napi ket es fel liter ivovizet fogyasztuttnk naponta fejenkent. A napi homerseklet nagyjabol az evszazados rekord korul alakult, ugyhogy nem zavart volna, ha tobbet iszunk. A motorok nagyjabol 13km-t tettek meg egy liter benzinnel.

42.-es kut

Tabor a 41.-es kutnal

Track Scraper

Naplo: Otodik nap, 1983-09-04, Vasarnap

Csodalatos kezdet. Sikerult napkelte elott elindulni. A kotelezo donek elottunk terultek el. A motorok nagyon jol szolgaltak felfele – a lejutas a problema. Az elso kerekre nehezedo suly kormanyzasi problemakat jelentett. Ezt csak bonyolitotta, hogy a motorra felpakolt felszereles megakadalyozott bennunket, hogy mozgassal korrigaljunk. Mindenesetre 30km motorozas utan elertuk a 40.-es kutat es Tobin sirjat.

Tobin sirja

Michale Tobin, Canning 1907-es felderito csapatanak tagjat egy aboriginal dardaja olte meg. Marvany keresztet helyeztek el az egyik kozeli homokdunen emlekere. A 40.-es kutat elhagyva 15 kilometert a Tobin Lake-n keresztul motoroztunk. Igazi orommotorozas volt ez, a kemeny, lapos feluleten legmagasabb fokozatban, 80-100-zal szaguldva! A masik oldalon megalltunk, hogy megvarrju Fred nadragjanak ulepet, amit a benzines kanna szakitott ki. Sajnos a feneken levo borrel nem tudtunk sokat kezdeni.

40.-es kut

39.-es kut

A szennyezett 39.-es kutat is elhagytuk kicsivel kesobb. Betoltottem egy kannanyi benzint. A kovetkezo 90km elvezetett a 36.-os kuthoz. Igazi dragako volt ez, csillogo, tiszta vizzel, amibol mindketten hatalmas mennyiseget bekortyoltunk. Furdot is keszitettem a megmaradt itatoban. Nagyon elveztem az elozo 20km dunei utan. Mindketten lefaradtunk az ekezo kerekeket kordaban tartva, elesve es felallitva a motort, de tudtuk, hogy haladnunk kell elore, tehat folytattuk utunk. Ugyanez a homok fogadott a kovetkezo 6km-en is, amikor elegunk lett aznapra – sotet lett mar egyebkent is. 130km-t gyurtunk le.

Feluton a legnagyobb dunere

Naplo: Hatodik nap, 1983-09-05, Hetfo

Osszecsomagoltunk es elhajtottunk kozvetlen napkelte utan, es nehany dune utan kemeny murvan haladhattunk – fantasztikus 20km-es szakasz. Atmotoroztunk Everard Junctionon es 10 kilometerrel kesogg a Gary Highway keresztezodesen. Aztan a CSR megint elfajzott, mely, razos, kemeny homokka, a mar megszokott kormanyzasi problemakat vonva maga utan. Igy aztan sebessegunk alacsonyan, 50km/h korul maradt, amit ritkan 70-es, laposabb szakaszok szakitottak meg.

A 33.-as kutnak nincs valyuja, de kituno vizet szolgaltatott, meg a 36.-osnal is jobbat, ugyhogy vegul a polomon atszurt vizzel helyettesitettuk a korabbit. Harom kilometerrel a kut utan kereszteztuk a Kidson Tracket, erdekes keresztezodes az itt elhelyezett kacatok miatt: STOP jelzes, varosi jellegu CANNING ROAD tabla es egy teljes porcelan WC csesze. Az ilyen jellegu cuccok biztos meggyozik majd a tavoli jovo antropologusaig, mennyire orult nep volt az Aussie a XX. szazadban.

33.-as kut

Kidson Track keresztezodes

Tovabbi 18km, es elerjuk a 32.-es kutat. Ez volt az egyetlen az eredeti vodorrel, a kabel es daru meg mindig mukodtek. Tovabb motorozva, meg kellett allnunk, es feltankolnunk a kannakbol. Kisebb dunekkel tagolt tajra ertunk, amin egy razos osveny haladt keresztul, megint csak tesztelve kormanyzasi kepessegeink. Egy ora ebbol, es mar ebedido is volt: osztriga es gyumolcskenyer vizzel. 40 kilometerrel odebb megint dune orszagban hajoztunk. Kemeny munka, uvolto motorok es voros kaparasnyomok. Elerjuk a 29.-es kutat, es tabort verunk a 180km-es nap vegen.

32.-es kut

Naplo: Hetedik nap, 1983-09-06, Kedd

Nagy gondok vannak! Fred es en elhagytuk a 29.-es kutat napkeltekor, de 25km-rel kesobb kifutottunk a benzinbol. Meg mindig 130km van hatra a 23.-as kutnal elhelyezett utanpotlasig es az egyik tank csont szaraz. Egy kis vergodest kovetoen megszuletett a dontes: Fred elmotorozik az en R80G/S-emen a benzintartalyig, feltankol, es visszajon: radikalis, de az egyetlen lehetseges megoldas.

Tabor

Mielott elindult, meg kellett erositeni az extra eros, sajat gyartasu segedvazamat nemi mulga es drot kombinacioval. Egy fa alatt ultem, es hallgattam a sajat GS-em elhalo hangjat, amig teljesen csendes nem lett a taj, es az agyamon husz kulonbozo szamitas futott at Fred utjanak hosszat illetoen. Becsleseim eleg komoly szorast mutattak, igy aztan elhataroztam, hogy elfoglalom magam idokozben. De megis mit csinalsz egy sivatag kozepen, ahol nincs semmi? Naporat keszitettem, setalgattam, a szukseges mennyiseg tizszereset kiveto tuzifat gyujtottem, hosszra daraboltam, arnyekolot epitettem, befontam a hajam es levagtam a kormom (ket ora alatt) es lefilmeztem egy gyikot. Csodalatos, mennyire lassan telik az ido, amikor siettetned, foleg, ha azert nemi aggodalom is keveredik a varakozasba. A sotet eljottevel tuzet gyujtottam, majd lefekudtem aludni. Amig ezekkel az emberi kitartas hatarit feszegeto dolgokkal foglalkoztam, Fred a dunekkel harcolt. Ut kozben talalt egy doboz Emu Exportot (sor – ford.) es egy zacsko puffasztott rizst. Fel is faltuk reggelire mindkettot. Nehany 200 literes hordo a 26.-s kutnal 10 liter uzemanyagot hozott, kiegeszitve a 23.-as keszletet. Fred nagyjabol 3 ora korul ert oda, eppen elegendi benzint szivott ki a hordobol es mar fordult is vissza. A 26.-os kutat ujra elerve mar sotet volt. 20 perces pihenot kovetve megprobalta legyozni az en taboromig hatralevo tavolsagot.
Az elso nagyobb dunen, mindossze 3km utan elakadt az emelkedo ketharmadanal, es le kellett bontania kannakat, levonszolni a motort a dune aljara, es ujra probalni. Tobb masik dunen az utolso 2 meteren mar tolnia kellett a motort. Ezek a problemak leginkabb abbol adodtak, hogy az ejszaka sotetje megnehezitette a veszelyek kiszamithatosagat. Volt olyan, hogy a fenyszoro nem mutatta, hogy a dune mar elkezdett emelkedni, igy a teljes gaz tul keson jott.
Este tiz fele tavoli motorhangra ebredtem, a halk purrogas kozeledett, a dunek surusegenek fuggvenyeben emelkedve es ereszkedve. Egyre hangosabba valt, es vegul a feher fenycsik behatolt a taborba. Fred visszaert. Micsoda eredmeny, megduplazta a napi atlagunk egyetlen nap alatt. De valojaban mindossze 25km-t tettunk meg aznap.

Neha a motor leugrik az osvenyrol

Tenyleg valtozott a taj

Naplo: Nyolcadik nap, 1983-09-07, Szerda

Mar magasan jart a nap, es meg mindig rendezgettuk a csomagokat, javitasokat eszkozoltunk a motoron. Amint elindultunk, nehez dunes tajon haladtunk, majd a 27.-es kutnal megalltunk, ami kituno vizzel fogadott. Az R80/FP kuzd az iranyithatosaggal, de haladunk tovabb a 26.-os kuthoz. Erdekes hely, a kutat az eredeti allapotara allitottak vissza. A tetejet ujraepitettek, a valyut felallitottak es a csorlo es teljesen mukodokepes. Eltoltottunk itt egy kis idot, pasztort jatszva, a berendezest mukodtetve es az itatoban lemosdva. Indulas elott atolvastuk a latogatok konyvet, alairtunk es beragasztottuk a BMW klub kartyainkat is. A precedens, emberek!

27.-es kut

26.-os kut plakett

Viztarolo, ahogy Canning tevei hordoztak

26.-os kut

Vizvetel a 26.-os kutnal

25.-os kut

25.-os kut korlat

Felfele hasitva egy dunen

24.-es kut

A kiszaradt 25.-os es a 24.-es kutakat elhagyva delutan 3-4 kozott elertuk a 23.-ast. Jo, helyreallitatlan allapotban volt. Jo erzes volt ott lenni, elhagyva a felutat es teljesen feltankolva a motorokat a 200 literes hordobol. Kezdtuk ugy erezni, mintha vege lenne a turanak. 66km-rel az ujratoltes utan tabort verunk, miutan egy kivalo 80km/h-s csapason haladtunk, a dunekkel a parhuzamosan.

Uzemanyag 1km-re nyugatra a 23.-as kuttol

200liter Powell reszere

Fred szivattyuzza az uzemanyagot

23.-as kut

Naplo: Kilencedik nap, 1983-09-08, Csutortok

Napkelte utan indultunk. Az elso 50-60km eleg jo uton haladt. Az elso nagy dunet a tabortol 30km-re erjuk el. A CSR nem lehetne az, ami a dunek nelkul! Ezt a teruletet szep vadviragok boritottak, pl. fenyo jellegu fak hatalmas narancssarga mezelo jellegu viragokkal. A 20.-as kut korul a peckes sivatagi tolgyek altal korbevett teruletre lepunk, arnyekkal es latvanyul szolgalva a kovetkezo 40 kilometeren. Kiszaradt, szikes siksagok is elofordulnak, jelezve, hogy a Lake Disappointment kozel van mar. Vegulis a kepletes nevvel (disappointment = csalodas – ford.) rendelkezo, hatalmas semmit is megpillantjuk. A szelet kovetve, majd egy csapason atvagva atkelunk a suppedos Savory Creeken es elhagyjuk a 19.-es kutat.

Novenyzet

Spinifex kert

Sivatagi tolgyek

Kiszaradt sosto

Powell testverek

19.-es kut

Naplo: Tizedik nap, 1983-09-09, Pentek

Napkelte elott kelek, es filmezek, megprobalom celluloidon is megorokiteni a hely varazsat. Megreggelizunk es bejarjuk a torkolatot, nehany aboriginal festmenyre is bukkanunk. Durba Springstol nehany kilometerre ujabb torkolat, Killagurra Gorge. Csodalatos aboriginal festmenyek es hasonloan kivalo minosegu viz egy jol vedett medenceben. Megtoltottunk egy 15 literes kannat es elindultunk a CSR-en. Ugy del korul.

Szikla Durba Springsnel

Durba Springs

Regi graffiti Durba Springsnel

Durba Springs Gorge

Akar gyorsabban is olvashatjatok, mert eleg jol lebegunk elore: 70-100km/h kozott. Egy igazi vasarnap delutani bozot szaguldas. Ujratankolas utan ujra peregnek a kilometerek, elhagyjuk a 15,14,13 es 12.-es kutakat is. Gyors, konnyen jarhato terep egyenesekkel, kanyarokkal es nehany dunevel. Fred elhagyott egy polot, en meg elvesztettem a teaskannat. Szeles mosollyal arcukon, a ket Bee Em (bimmer – ford.) lovasa hasit az enyhen kanyargo uton egy nagy to korul, amig egy dune arnyekaban megfelelo taborhelyet nem talalunk.

Naplo: Tizenegyedik nap, 1983-09-10, Szombat

Erezheto volt, hogy del fele tartunk, mert az ejszaka, most elso alkalommal hidegnek bizonyult, de nem ez volt az egyetlen modja a navigacionak. A CSR-en meglattuk az elso tevet is, pedig mar a Lake Gregory ota lattuk a nyomaikat. Remelem, nem ugyanettol az allattol szarmaztak! Nehany kenguru es emu is megjelent, nemi ausztral jelleget kolcsonozve a tajnak. Elhagytuk az erosen szennyezett 11.-es kutat es megneztuk a 10.-est. Jo allapotban volt, a viz valahol 60 lab melysegben.

11.-es kut

A 9.-es kutnak volt szelkereke is, jelezve, hogy beleptunk az allattartok regiojaba. Delutan 5-kor gurultunk be Wilunaba. Kapcsolatba leptunk a zsarukkal, es felhivtuk a szuloket is. Megcsinaltuk! – micsoda erzes. Nehany unnepi sor utan kiguritottuk a swageket (swag = ausztral sator-halozsak kombo – ford.). Vasarnap haza, Perthbe indultunk a Paynes Find korul elkapott szitalo eso ketseg kivul saros, voros nyomot hagyott magunk utan. Eletunk kiveteles turaja beteljesult. Hetfo – vissza munkaba: micsoda melypont!

VEGE

Forrasok:
Andreas Powell, a testverek egyikenek irasa az ADVRideren
Egyedul egy DR650-esen, Centrelink irasa az ADVRideren
Szervezett motoros tura a BikeRoundOZ-tol
Wikipedia cikk a Canning Stock Route-rol
CSR az ExplorOZ-on (vezeto ausztral 4WD/overland kozosseg)

A FlannyVision bemutatja: KTM 950 ADV Flanny Edition – 14 reszes sorozat.
Ez is van olyan, mint a Wheeler Dealers vagy az Orange County Choppers.
Ebben legalabb motort epitenek :D

A ket szelso gombbal lehet az epizodok kozott valtani vagy hasznaljatok a playlistet.

Halasztgattam mar ezt a filmet egy jo ideje, miota valahogy a latoterembe kerult, aztan most ereztem ugy, hogy van egy nyugodt 2-3 oram, igy adok neki egy eselyt. Az utobbi idok vfx/akcio aradata utan eleinte kicsit nehezkesen fogadtam be a lassu folyamot, de a klasszikus, tanulmanyba illo hollywoodi tortenetmeseles a gyonyoru afrikai hatterrel egy ido utan teljesen magaval ragadott.

Het Oscar, teljesen megerdemelten, viszont erthetetlen modon a noi foszerepet alakito Meryl Streepet nem jutalmaztak, pedig nem kis teljesitmeny nyujt bo 150 perc alatt, es ezt nem csak a vegig kifogastalan dan akcentusra ertem. Zene, fenykepezes, dramaturgia, fo- es mellekszereplok mind emlitest erdemelnek.

Na, nem ragozom, nalam bekerult a klasszikusok koze, es kap tiz csillagot.