Kaptam ma a munkahelyen egy remult telefont este 7 ora tajan: “uristen, nekimentem a motornak!”.

Na, mondom, jol kezdodik, a harmadik-negyedik napon sikerult valamelyik szomszednak osszetorni. Aztan kiderult, hogy csak remeket latott, mert csak az egyik oldaldobozhoz ert hozza a kocsija lokharitoja, de szerencsere meg csak karcolas sem latszik rajta (ugyis van mar rajta). Na mindegy, legalabb felhivott, hagyott nevjegykartyat is a motoron, meg ajanlkozott, hogy ha problemam van vele, akkor lerendezzuk.

Szerencsere nem volt ra szukseg. Mostmar legalabb odafigyel majd ra.

Ennek oromere este el is mentem egy korre (ami ket orasra sikerult). Kezdem szokni a gepet, de azert neha meglep a sulya megallaskor, foleg, ha domboldalban kell megallni, es onnan pl. balra visszafele derekszognel elesebben, kb. 2-3 meter sugaru korben felfele kanyarodni. Lentebb engedtem az ulest, igy szerencsere leer mindket talpam (sik talajon), segit megtartani ezt a dagadt disznot :)