Kekkel a tervezett, feketevel a megvalosult utvonal.

Sydney – Shoal Bay – Sydney (701km, 2 nap)

Hossz: 701km
Idotartam: 2 nap, 2008. oktober 8-9.
Atlagsebesseg (pihenot beleertve): 22km/h
Legnagyobb pillanatnyi sebesseg: 155km/h
Atlag fogyasztas: 4.8l/100km
Koltseg: $150 ($65 uzemanyag, $35 szallas es $50 kaja)
Tracklog letoltes: Garmin .GPX, Google Earth .KML

Legmagasabb pont: 501m
Legalacsonyabb pont: 0m

A tura otlete ugy merult fel, hogy mult hetvege elotti penteken mehetnekem volt, igy aztan kiszurtam egy teljesitheto tavot. Igazabol Sydneybol del vagy dszak fele erdemes indulni, es mivel nekem egyelore fogalmam sem volt, hogy mit csinalok, dszakra esett a valasztas.

Ezt nagyban elosegitette, hogy a Hella Motorcycle Atlas ket utvonalat is nagyon ajanlgatott: eszak fele az Old Pacific Highway, Singletoltol visszafele pedig a 31-es utat aposztrofaltak motoros paradicsomkent.

Jo alkalom volt ez arra is, hogy vizsgaztassam a Beemert picit hosszabb tavon. Belevagtam hat a kepzeletbeli korzot Sydney kozepebe a Google Mapsen (micsoda kepzavar!), kijeloltem egy jo napi 360-380 kilometert kezdesnek, aztan ahol metszette a tengerpartot, az lett az uticel.

Nelson Bayre esett a valasztas, bar igazabol nem egy adott telepulesrol van szo, hanem egy csomo elszort, tengerpart melle telepult uduloklaszterrol, ugyhogy mikor elindultam, meg fogalmam nem volt, hogy most Fingal Bay, Shoal Bay vagy eppen a One Mile Beach (Hetmerfoldes Part, mint a meseben a csizma) a tulajdonkeppeni uticel. Ez a jo a satorozasban, felkerul hatra, aztan irany a semmi…valami majd csak lesz, legfeljebb marad a vadkemping.

Ha mar a felszerelesnel tartok, igazabol ennyi volt a lista:

* sator, halozsak, polifom matrac (ezek vizhatlan zsakban, aka. kukas zsak)
* GPS, terkep
* valtas ruha, rovidgatya, papucs, furdogatya
* 2x2liter viz, szendvizsek (magyar szalamival! hoppa)
* a jobb oldali dobozban meg a szokasos kellekek, pumpa..etc (bar ezek mindig ott vannak amugy is)

Ennyi, doszt eleg.

Sydney – Hornsby, kuplunggyilkolas

Mivel eleg komas voltam masnap (meg nem szoktam meg teljesen a mindennapos 6 orai kelest a parkolas miatt addigra), eleg keson ebredtem, ugyhogy csak negyed 10 korul indultam utnak. Eleg otvar, paras ido volt, sejtettem mar, hogy az idojarasjelentes megint kamuzik.

Alljunk meg itt egy szora, mert ez meger egy meset. Eltem mar tengerparton, valtozekony, csapadekos helyen, mint peldaul Glasgow vagy akar Bristol, de ennyire kiszamithatatlan, teljesseggel megbizhatatlan idojarasjelento szolgalattal meg nem talalkoztam. Megfogadtam, hogy mostantol nem adok a velemenyukre egyaltalan, ha felnezek az egre, szazszor pontosabb diagnozist allithatok fel, mint amire ok az egesz Szilikon Volgy szamitasi kapacitasaval valaha is kepesek lennenek.

Tehat ott tartottam, hogy felpakoltam, es elindultam. Elso komolyabb megprobaltatas az eddigre mar eletre kapott varoson atkuplunggyilkolas volt. Na ez az, ami Helmutnak nem az erossege. Szeles is, emiatt nem lehet elore furakodni (line splitting/filtering), raadasul 2 meterenkent megallni sem kellemes vele, plane, mikor meg meg is van pakolva.

Ez e tokoreszes a Harbour Bridgen at egeszen Hornsbyig kitartott, amikor vegre szabadjara engedhettem a lovakat egy kicsit.

Hornsby – Hawkesbury River Bridge, a hires Old Pacific Highway

Na, azert mertekkel. Rovid Freeway (itt freewaynek az otthoni, tobb savos, elvalasztott autopalyat nevezik) rakanyarodtam a hires Old Pacific Highwayre. Nehany eve, amig at nem adtak a gyorsabb utat, ez volt a fo utvonal, ami eszakra vezetett ki Sydneybol, Newcastle, illetve Brisbane iranyaban.

Mivel a forgalom tobbseget nem erdeklik a kanyargos utak, maradtak a motorosok, illetve a hippi stilusban (emlekeztek meg a Dumb es Dumber furgonjara?) nyomulo turistak.

View Larger Map

Ez volt az elso olyan alkalom, hogy motoron tenyleg kiszabadultam a varosbol, raadasul erre a kanyargos, kozepes tempoju dontogetesre szuletett uton. Feltekertem a meg elozo este a GPS-re feltoltott mp3-at, es szeles mosollyal a sisak alatt adtam neki :) Meg ekkor nem sejtettem, hogy lesz meg reszem a jobol kesobb.

Ez a szakasz, ahol minden jelentosebb kanyar elott ki van tablazva a sebesseg, tiszta rally szimulator erzes..enyhe jobb, enyhe bal..fek..HAJTU BALRA! Egy ido utan egesz jol belottem, kb. 10km/h-val az ajanlott sebesseg fole, teljesen biztonsagosan, megis elvezetesen dontogettem.

Nehany szakaszt (ahol dupla a tracklog vonala)kenytelen voltam ketszer is abszolvalni. Egyszer nem volt eleg. Jo volt, na. Megyek meg arra nemsoka :)

Aztan jott a Road Warrior Cafe, ahol ekkor meg nem sokan voltak, en meg benne voltam a ritmusban, ugyhogy elhuztam szepen mellette.

A Hawkesbury Riveren (folyon) atkelve aztan megszomjaztam, letertem egy foleg yacth klub altal hasznalt piheno teruletre, ettem-ittam, fotoztam (modjaval).

Hawkesbury River – Murray Beach (Lake Macquarie), get in the flow

A hidtol tovabb indulva az volt a terv, hogy a Dharug Nemzeti Park utan jobbra kanyarodva kierek a tengerpartra, de sikerult elnezni egy keresztezodest, es minden mindegy alapon folytattam az utam eszak fele.

Nem nagyon emlekszem erre a szakaszra, es itt egy picit meg is allok, ugyanis ez vegig picit frusztralt. Magammal vittem a D80-at egy Nikon nagylatoval, amit ugyesen a bal oldali kesztyutarto dobozban rejtettem el, hogy keznel legyen. Nem valami jo megoldas, tul korulmenyes megallni, eloszedni a vizhatlan csomagolasbol, levenni sisakot-kesztut, fotozni kettot-harmat, aztan vissza az egesz. Emiatt, es a kesobbi leszakado eg miatt eleg keveset fotoztam. Na mindegy, nem dokumentumfilmet forgatok.

Harom ora fele aztan mar megeheztem valami epkezlab kajara, a megmelegedett szendvicsekhez mar nem volt kedvem. Epp kapora jott, hogy feltunt a Lake Macquarie Balatonszeru sziluettje a fak mogott, ugyhogy gondoltam, keresek valami ettermet-kavezot, ahol megallhatok egy orara.

Vegulis a Lakeshore Cafera esett a valasztasom, ami annak ellenere, hogy elegge eldugtak az erdoben, a to partjan (gyonyoru kilatassal), meglepoen jonak bizonyult. Nem nagyzolos, letisztult etlap, a helynek megfelelo valasztekkal. A szakacs altal prezentalt eloetel-kostolo ajandek utan vegulis egy Ribeye steak kerult az asztalra, szigoruan medium-rare, megfelelo korettel. Hat, ha nem is 10/10, de kilencet biztos bezsakolhattak nalam. Sikeresen haritottam a pincer vorosbor-kiserleteit, es – bar vegulis teljes jogositvannyal egy pohar beleferne – maradtam a jozan megoldasnal: liter kupakos viz es nemi udito csuszott melle.

Desszertnek mar nem is maradt hely, ugyhogy a kedelyek lenyugtatasa vegett tettem egy kis setat a toparton, es lottem nektek egy panoramat a Macquarie Torol.

Murray Beach – Newcastle, falu falu hatan

A piheno utan utam egy vizenyos-mocsaras terulet mellett vezetett, tele mindenfele vizi madarral, de mar nem volt kedvem megallni fotozni megint (valamit kell ezzel kezdeni, meg kitalalom, mit is pontosan).

A szakasz masodik fele eleg erdektelenre sikerult, Newcastlehoz kozeledve egyik kis telepules eri a masikat, hasonloan a Balaton eszaki partjahoz. Alacsonyabb sebessegkorlatozas, nagyobb forgalom, nemi kuplunggyilkolaszas utan feltunt Newcastle.

Bevallom, bar a GPS tracklog alapjan eleg sokat kolbaszoltam a varosban, nem igazan fogott meg benne semmi. Szokasos ausztral kisvaros, a maga hetvegi kozonyevel.

Newcastle – Nelson Bay – Fingal Bay – Shoal Bay, erkezes esoben

Utam utolso szakaszan mar nagyon ereztem a verszagot, mindenkepp tengarpartot akartam mar erni. Eddigre olyan delutan 4 ora korul jart az ido, ideje volt szallas utan is nezni. Nelson Bayig nem igazan volt ertelme, majd miutan jobbrol feltunt a hajokikoto az oriasi tartalyhajokkal, mar tudtam, hogy lassan az udulo-ovezet kovetkezik.

Eloszor Fingal Bay volt, ami feltunt jobbrol. Itt megalltam egy kicsit a parton nyujtozkodni, illetve a GPS-t butykoltem, hogy ugyanmar javasoljon nekem egy kempinget itt a kozelben.

Ahogy latszik, eddigre mar nagyon logott az eso laba. Pontosabban, mire befejeztem a kepet, mar csepegett..aztan esett..vegul, mintha dezsabol ontottek volna, ugy szakadt.

Utam korabbi szakaszai alatt is elofordult, hogy elkapott egy-egy zsenge eso, de turatempoban (100-110 korul) ezt eleg jol lehet kezelni. Annyira jo a szel es esovedelem a Bimmeren, hogy eleg a szelvedot magasabb pozicioba allitani, es szepen a sisak folott tereli a levegot. Kanyargosabb terepen, meg egyebkent is szeretem az also allast hasznalni, amikor a mellkasomra iranyul a legaramlat, melegebb idoben hutve is a testem.

Ez ellen a tropusi jellegu, szakado istencsapacsa ellen azonban mit sem ert. A felgyulemlett tocsak, a kb. 30 meteres latotavolasag miatt eleve nem lehetett gyorsabban haladni 30-40km/h-nal, igy aztan mit volt mit tenni, borigaztam. Meg az alsogatyambol is csavarni lehetett a vizet.

Shoal Bay

Vegre feltunt Shoal Bay, es sikerult belefutnom egy kempingbe, ahol meg volt ures satorhely. Egy darab. Leparkoltam, kicsavartam a vizet a kesztyubol (ami amugy feketere festette a kezem, ugy neztem ki, mint egy szenegeto), es betoppantam a recepciora.

Azt a szanakozo tekintetet, ahogy vegigmertek, amint mindenembol egyenletesen csopog a viz, es szetazott ujjakkal probalom a hitelkartya elismervenyt alairni. Priceless.

Nagy nehezen becsuszkaltam a P2-es satorhelyig, meg mindig szakado esoben. Makom volt, hogy pont a fedett BBQ (grillsuto hely) melle kerultem, ahol atveszelhettem, amig alabbhagy.

Amint kicsit csendesedett, gyorsan, szerintem kevesebb, mint 4-5 perc alatt feldobtam a satrat, aztan elindultam lezuhanyozni, hogy megszabaduljak a szetazott goncoktol.

Mire vegeztem, mar el is csendesedett az eso, es egy szep, csendes estet toltottem a tengerparton. Elobb usztam egyet a kozepesen hideg vizu (de ekkor mar olyan mindegy volt) obolben, majd atoltozve az egyik tengerparti etteremben haraptam egy pizzat.

Osszeismerkedtem a sator mogott allo VW furgon ket huszonpar eves tulajdonosnojevel, akik egyetemi eveik lezarasakent tervezik korbejarni az orszagot ezzel a hippi-mobillal, amit kozosen szereztek be kemeny 1200 dollarert. Melbournebol indultak, meg elottuk all az ut nagy resze.

Szerencsere soruk is volt, es meg nagyobb szerencsere meg is kinaltak, aztan elbeszelgettunk a tabortuz mellett. Tiszta idill, majdnem el is sirtam magam. Nem!

Shoal Bay – Singleton, szakado esoben kenyszer 120

Az ejszaka csendesen telt, aztan reggel ket dologra ebredtem. Egyreszt a kookaburrak hangosan rohogtek mar reggel 5-kor, ami akkor elegge nem tunt viccesnek, de aztan meggondoltam magam, es ott rohogtem a satorban :)

Egesz addig, mig el nem kezdte verni az istencsapasa megint a sator falat. Gyorsan kiugrottam, es lebontottam az egeszet, mielott nagyon atazna, atsarosodna.

Gyors furdes utan megutottem az utat (hit the road :), remelve, hogy mihamarabb kikerulve ebbol a korzetbol, a szarazfoldon mar kicsit jobb ido var.

Hat, nem egeszen igy tortent. Sikerult masodszorra is kb. hasonlo szintig elazni, mint elozo este. Epp megszaradtak a ruhak ejjel a tuz mellett, most lottek a komfort-erzesnek egy jo idore.

Mar nem tudott erdekelni, kentem neki. Kellett, mert vasarnap leven mar mindenki hazafele igyekezett, ami itt azt jelenti, hogy egy kb. 2 tonnas, otthon nem latott meretu SUV utan kotott 6-8 meteres hajoval! probalnak kocsisort elozni. Hat anyad. Volt olyan istenbarma, aki a szurke terepjaron meg lampat sem volt kepes felkapcsolni. Igy maradt a kenyszerszazhusz.

Singleton fele kozeledve aztan mar alabbhagyott az eso, a szelvedot also allasba tekerve sikerult is picit megszaradni. Eddigre, a parolgo viz hoelvono hatasa, meg a homero szerint legkori 14-15 fok homerselket miatt mar elegge vacogtam.

Bevallom, eddig magamban picit mosolyogtam olyan dolgokon, mint futheto markolat, meleg levego legterelo a labra, vagy a motoros szelvedo, eddigre mar mind uzemelt. Mind egy szalig.

Singletonban az elso hely, ami szembetunt egy McDonalds volt. Alapvetoen annyira nem csipem oket, de meleg volt, felszolgaltak nagy adag forro csokit, es amugy is mar eheztem eddigre, ugyhogy lefojtottam egy kis muanyaggal.

Singleton – Putty – Sydney, a 69-es ut, motoros paradicsom

Az esozes es Singleton poros kisvarosa utan igazi feludules volt a kovetkezo utszakasz. Az Nao is kisutott, a kenguruk is kegyesek voltak, igy aztan igazan jol telt a delutan.

A 69-es ut, ami Singletoltol vezet Richmondig, igazi motoros paradicsom. Kepzeljetek el a hires matrai motoros terepet, csak majd’ 200km hosszan. Sehol egy lelek, nincs leagazas, nincs semmi, csak az ut, erdo, meg a kenguruk.

Ez mar az outback hatara, meg is sokasodik az ut mellett elutotten hevero allatok (roadkill) szama. Felfuvodott wombattol a kenguruig mindenfele felismerheto, es felismerhetetlensegig trancsirozott tetem szegelyezte az utat.

Emiatt es az ismeretlen terep miatt ovatos duhajkent, de annal nagyobb elvezettel dontogettem. Aztan valahol a Yengo Nemzeti Park kozepen kezdett arcomra fagyni a mosoly.

View Larger Map

A fagyoskodas kozepette elfelejtettem Singletonban tankolni. Ez alapvetoen nem is lenne problema, a BMW tankja hihetetlen mennyiseget (bo 25 litert) elnyel, azonban itt beleszaladtam a tartalekba. Kb. 60 kilometert sargan izzo figyelmeztetes mellett toltam le. Ekkor mar ugy bantam a markolattal, meg a fordulatszammal, mintha legalabbis lagytojast szallitanek. Izzadtam, minden bajom volt, mig vegre az egyik kanyarban vegre feltunt egy csapat motoros, es egy kis, ismeretlen markaju benzinkut. Ekkor 510 kilometeren allt a szamlalo. Egy tankkal, vegyes uzemben. Nem is rossz.

Erdekes egyebkent, hogy mennyire felrevezetoek a terkepek. Ezen a szakaszon nemelyik “telepules” egesz nagynak tunt, a GPS szepen jelezte is. Aztan odaerve balrol egy tanya, jobbra a semmi. Ennyi lett volna? Hat ennyi. Jo tapasztalat, ha van ra lehetoseg, legyen tele a tank.

Picit beszelgettem a Ducati-klub munkatarsaival, akik ott csorgettek a dezmokat a kuton, majd nekialltak sorozni. Nem tudom, hogy jutottak el azokon a szanaszejjel tuningolt, szerintem bo 20 litert benyelo gepeken verseny tempoban eddig, az rejtely.

Jobbnak lattam tovabb indulni, mielott egy ilyen banda utoler, meg mar faradtam is a reggeli fagyoskodas, es az addig letekert 300 kilometer miatt, ugyhogy meg egy utolso elvezkedes utan beerkeztem Richmondba.

Onnantol megint kezdodott a vasarnap esti turista csucsforgalom, de kis forgolodas utan viszonylag fajdalommentesen sikerult hazaerni.

Sweet home

Gyorsan lepakoltam, megfurodtem, aztan olyan 8 ora korul el is nyomott az ihlet. Almomban meg rangattam kicsit a gazkart…

*** A tracklog megfigyelesere ket lehetoseg van:

A .GPX megnyitasahoz a Garmin GPS egysegekhez adott MapSource (Windows) vagy Roadtrip (OSX) programok es az ausztral City Navigator 2009-es terkepek kellenek.

A .KML a Googletol ingyenesen letoltheto Google Earth nevu programban nyithato meg. Ez utobbit javaslom, rengeteg plusz informaciohoz lehet jutni, beepitett street viewtol a helyszinekhez kapcsolt fenykepeken at a domborzati terkepig.

Jo bongeszest! Ha valami gond lenne, kommentben szivesen segitek. Sajnos Google Mapsbe nem sikerult megfeleloen behivni, de meg dolgozom rajta.