Kepekkel

Sydney-Mallacoota-Eden-Canberra-Sydney (1540km, 2 nap)

Hossz: 1540km (810km + 730km)
Idotartam: 10 + 9ora, 2 nap, 2008. december 6-7.
Idojaras: 6-35C, napsutes, eso, kod
Utviszonyok: Autopalya, rossz tarmak, zuzottko/foldut, offroad
Atlagsebesseg (pihenot beleertve): 47km/h
Atlagsebesseg (piheno nelkul): 81km/h
Legnagyobb pillanatnyi sebesseg: 165km/h
Atlag fogyasztas: 5.6l/100km
Koltseg: $220 ($100 uzemanyag, $60 szallas, $60 kaja)
Tracklog letoltes: Garmin .GPX, Google Earth .KML

Hirtelen felindulasbol

Az elmult, relative hajtos hetek utan, amint vegre sikerult leadni a masodik previewhoz eloirt anyagokat, oromhirrel szolgalt tobbsegunknek a gyartas: ket napos hetveget elvezhetunk. Ezen felbatorodva pentek este gondoltam egy mereszet, es elhataroztam, nekem most mindenkepp egy ket napos turara van szuksegem, ki tudja, mikor adodik a kovetkezo alkalom.

Mivel az elmult par kirandulas alapjan nagyjabol olyan 2x600km-re lottem be a kenyelmesen teljesitheto tavot, ezert nagyjabol ezen a tavon, de ezuttal Del fele nezelodtem. Mivel a Tasi turam egyik leendo allomasa is, pillantasom Mallacootara, Ausztralia del-keleti sarkara vetettem.

Mivel gondoltam, kiprobalom a huzamosabb (ertsd 4-500km+os) autopalyas menetet, ezert Sydneybol kora reggel fel 7-kor kierve az 1-es autpalya fele vettem az utam. Sok emlitesre melto nem is tortent az elso 350km-en, amikor ugy ereztem, ideje egyet nyujtozni, ebedelni, tankolni.

Aztan nyomtam tovabb, Victoria allam fele…

Victoria, welcome to the wilderness

A deli allamhatarhoz kozeledve egyre inkabb feltunt, hogy mennyire valtozik a novenyzet. Nullica folyon atkelve megint megalltam egy rovid pihenore. Idealis horgaszterepre bukkantam, a homokzatony egyik felen a folyobol felduzzadt, valoszinuleg kevert (brakk) vizes tavancska, a masik felen pedig az ocean. Nem veletlen, ultek itt joparan, bar fogast nem nagyon lattam. Nem lehet minden tokeletes :)

Egyre bujabb, zoldebb volt az erdo, egyre inkabb feltuntek az ut szelen aldozatukra leso kenguruk. A hatar kozvetlen kozeleben ki lehetett volna tenni a “kenguruval fertozott ovezet” tablat. Az ut szelen levagott bozot kozepen, az uj hajtasokat eszegetve uldogelnek a szurke kenguruk (amik szine egyebkent a szurketol a csokiig valtozik), buta fejjel arra varva, hogy kozelebb erjen az aldozat, majd ugranak.

A Mallacootahoz vezeto Genoa Road egyebkent igazi motoros paradicsom, allando hajtukkel, picit huzosabb kanyarokkal. Sajnos itt nincs kitablazva az ajanlott sebesseg minden kanyar elott, igy elegge esznel kellett lenni.

Mallacoota

Mallacootaba, az eredetileg tervezett uticelhoz megerkezve picit lepihentem, setaltam egyet a parton.

Szopottgomboc helmet hair :)

Egy darabig meg koricaltam korbe-korbe a taborhelyek kozott, de rajottem, hogy nekem itt nem sok baber terem. Volt nalam sator, meg minden egyeb kellek, de nem igazan volt kedvem este 5-tol masnap reggelig a semmi kozepen uldogelni, es az infrastrukturalisan elegge elhagyatott videkrol inkabb ujra Eszak fele fordultam.

Eden

Ekkor mar kezdett elegge esteledni, es ezeken az utakon nem tanacsos este 7 utan motorral kozlekedni, a megelenkult vadvilag miatt. Ugyhogy amilyen gyorsan csak lehet, visszamentem Edenbe, ahol mar nem is probalkoztam a satorozassal, inkabb kerestem egy szobat.

Masodik probalkozasra sikerult is szabad helyet talalni, a Hotel Australasia-ban. Egyebkent nem igazan hotelrol van szo, a regi fogadok jelleget hordozza a feleallas: a helyi erok altal szponzoralt kocsma kepezi az egesz magjat, es folotte talalhato jopar szoba, illetve egy idoszakosan mukodo etterem.

Mivel varnom kellett egy kicsit a szobara, letelepedtem a kocsmaban: ehhez kepest egy otthoni, videki kesdobalo kulturintezmeny. Olyan arcokat lehet ilyen helyeken talalni, amit egy arkansasi redneck rampage forgatas is megirigyelne.

Megkaptam a kulcsot (24-es szoba, balra fent, ez fontos, el ne felejtsem). Oke, balra fel, 24-es szoba, benyitok, es egy vizenyos tekintetu helyi alkesz nez ram vissza, arcara a jol ismert “WTF?!” ul ki. En detto. Le a pubba, kapok uj kulcsot, minden oke. Nem csotanyos szoba, furdes.

Ehkoppot enyhitendo kicsit lenditettem az idokozben kinyitott etterem forgalman, egy igen jo sirloint prezentalt a szakacs, szigoruan medium-rare, borsmartasal. Yum.

Nekem ekkor ennyi kellett az Edenhez, kiultem a szoba erkelyere, es elveztem az illatokat. Aztan koran alomba zuhantam, nem tudom, ez mennyire volt koszonheto a steak utan fogyasztott sornek vagy az aznap abszolvalt 800+ kilometernek :)

Reggel aztan koran keltem, recepcion sehol senki. Ideges teblabolas utan meguntam, a penzt kettehajtott papir kozott becsusztattam a recepcio ajtaja alatt. A parkoloban inditanam a motort, latom, rohan le a tulajdonos pizsamaban, bajuszkotoben, hogy gondolom, hogy kijelentkezes nelkul indulok utnak. Aztan lenyugodott, en meg elhuztam.

Snowy Mountain Highway, a Nagy Vizvalaszto

Kovetkezett talan az ut legjobb szakasza. At a Nagy Vizvalaszton, majd a kontinentalis oldalon eszakra, Canberra erintesevel Goulburn fele.

Jo kis dontogetos, hatso utak, semmi forgalom, teljesen olyan erzesem volt, mintha Skociaban lennek. Erre mondjuk ratett egy lapattal az idojaras is, kezdett erosen lehulni a levego, logott az eso laba. A 12-14 fokban jol esett a vizallo betet a dzsekiben, de azert a kormany futest is bekapcsoltam egy idore.

Furcsa volt, hogy a tavolban a hegyek teteje felhobe burkolozik. Ekkor meg nem sejettem, hogy nekem ezzel barmi dolgom lenne. Aztan pillanatok alatt, szerintem 1-2 kilometer megtetele alatt kb. 1000 metert emelkedett az ut, es hirtelen a hegy tetejen, a kod szelen talaltam magam.

Meg lent, a napos szakaszon elhaladtam egy ut mellett parkolo K100RS gazdaja mellett, aki cigizes kozben boldogan integetett a markatarsnak. Aztan, kozvetlen a kod hataran utolert, mikor megalltam fotozni.

Beertunk a kodbe, ami egyre csak surubb, es surubb lett. A latotavolsag veszesen csokkent, szerintem voltak reszek, ahol a 10-15 metert sem erhette el. Kozben folyamatosan csapott a permet, ami a sisakra is, meg a szelvedore is cseppek formajaban kitelepedett. A 20-30km/h-s sebesseg persze nem volt elegendo ahhoz, hogy lesoporje onnan, igy aztan maradt a nyitott sisak, meg a hunyorgas.

Kozben jott mogottem az oreg a K100-on, egyszer csak latom am, hogy az egyik hajtuben a motorja a kulso korlat fele csuszik. Na, mondom fasza, megalltam, felsegitettem. Szerencsere semmi baja nem esett, a motoron is inkabb csak kozmetikai jellegu horzsolasok keletkeztek.

Kozben a helyzet egyre csak rosszabb lett, ugyanis voltak szakaszok, amit epp felujitottak, emiatt hianyzott az ut szelerol a folyamatos feher csik. Ekkor mar ott tartottam, hogy leszallok, es kitapogatom, merre is kene menni.

Aztan varazsutesre elkezdett az ut lejteni, es korulbelul 5 perc mulva mar tuzo napsutesben, a felhohatar alol kierve szaguldhattunk a Nagy Vizvalaszto nyugati oldalan.

Erdekes, ahogy itt gyakorlatilag kilometereken belul atalakul a buja, hegyvideki novenyzet nehol gyakorlatilag felsivagati jellegu florava.

100k szulinapi offroad

A Vizvalaszto utan oromteli esemenyt unnepeltunk, Helmut (aka. White Rabbit) betoltotte a 100.000-ik kilometeret. Ennek oromere el is nyerte melto bunteteset.

Tortent ugyanis, hogy az autopalyarol le-leterve hosszabb-rovidebb kerulokre megakadt a szemem egy tablan, ami egy kilatora hivta fel az ovatlan turista figyelmet. “No road through”, mondta.

Na, mondom ennek fele sem trefa, bar igazabol nem ertettem, hogy a relative sik terepen hova lehet majd kilatni. Nosza, jarjunk utana. A kb. 300 meter bekoto ut utan picit sokkolt, hogy eloszor kemeny zuzottko, majd foldut kovetkezett. Epp gondolkodtam, hogy visszafordulok, de igazabol nem tunt veszesnek a dolog. Olyan 6-7km megtetele utan aztan mad jelezte a tabla, hogy innentol fele sem trefa. Dehat nem azert jottem ennyit, hogy megijedjek egy tablatol.

Eleg az hozza, hogy innentol hullamvasutta alakult a palya, a zuzottko is egyre melyebbe valt, lassan felvaltottak a fel okolnyi kavicsok. Aztan jott egy meredek lejto, es itt bejott, amitol feltem: az ABS ugy erezte, hogy nincs talaj a laba alatt, emiatt gyakorlatilag kikapcsolt a fek. Alapveto enduros problema, de nem volt mit tenni, mentem lefele, kiallva a nyeregben.

Aztan egyszer csak megrekedt a kerek a mely fold + kavics komboban, en meg szepen oldalra eldoltem a kb 350 kilos geppel (majdnem teljes tank + kb 40kg cucc). Szerecsere szepen felfekudt a hengerfejre, hatul tartotta a bal oldali csomag, igy aztan gyakorlatilag semmi serules nem tortent.

En a porban landoltam, kicsit megkarcolodott a terdem, de alapvetoen szerencsesen megusztam. Nade ott volt a foldon a gepszorny, hogyan tovabb? Itt senki nem fog megtalalni, hogy segitsen, ugyhogy kenytelen leszek felallitani. Eszembe jutottak mindenfele technikak a Youtuberol, de aztan ugy gondoltam, inkabb megprobalom a hagyomanyos modon. Es lass csodat, minden tovabbi nelkul sikerult felallitani.

Leertem, kifujtam magam, aztan orulgettem magamnak.

Itt egyebkent eszembe jutott a Bazsyval folytatott beszelgetes, es igazabol arra jutottam, hogy pontosan ez az a szituacio, amikor a GS-hez hasonlo dualsport (tura + offroad) gepek pont optimalisak: meg lehet tenni rajtuk ezt a 7-800km-t, mert gyakorlatilag a full idomon kivul hasonlo, mint az enyem, de nem esnek ketsegbe konnyebb terepen sem.

Felfele mar aztan joval konnyebb dolgom volt, majd sok-sok kitero, autopalya szaguldas, es nemi varosi izzadas utan lassan meg is erkeztem haza.

Hazaerve aztan letoltogettem a logokat, megneztem az oraallast, es rajottem, sikerult ket nap alatt egy Szentes-Parizs tavolsagot legyurni, ami azert jo erzessel toltott el a Tasman turaval kapcsolatban is.

*** A tracklog megfigyelesere ket lehetoseg van:

A .GPX megnyitasahoz a Garmin GPS egysegekhez adott MapSource (Windows) vagy Roadtrip (OSX) programok es az ausztral City Navigator 2009-es terkepek kellenek.

A .KML a Googletol ingyenesen letoltheto Google Earth nevu programban nyithato meg. Ez utobbit javaslom, rengeteg plusz informaciohoz lehet jutni, beepitett street viewtol a helyszinekhez kapcsolt fenykepeken at a domborzati terkepig.

Jo bongeszest! Ha valami gond lenne, kommentben szivesen segitek. Sajnos Google Mapsbe nem sikerult megfeleloen behivni, de meg dolgozom rajta.