Explorer

A kepekbol ugyis latszik, tehat roviden: lecsereltem a Joe Rocket Big Bang bakancsot egy Gaerne Explorer csimmara.

Hosszabban, mer’ miert ne, ugyis raerek most. Valamikor tavaly augusztusban kezdodott az egesz, amikor alapveto motoros ruhazat utan jartam. Betertem hat a MCA Motorcycle Accessories Supermarket CBD-ben levo boltjaba, ahol (latszolag) kedvemre valogathattam a csizmak kozott. Sajnos azonban nehany felprobalasa utan ra kellett dobbennem, hogy a domper labakra nem igazan letezik megfelelo meret. Mivel mindenkepp kellett valami (azota sem motoroztam felcipoben), ezert ugy dontottem, hogy (bar ismerven az alacsonyabb szarbol, es a fuzos kivitelbol adodo hatranyokat) bevallalok egy Big Banget.

Sajnos azonban ugy nezett ki, hogy milyen komolyabb esozesnel szinultig fog telni, ezzel keseritve az eletemet meg 2-3 napig. Aztan, mikor atultem a GS-re, es bejott ez az esos idoszak, sikerult ketszer is nagyon csunyan elazni. Az elsovel meg nem is lett volna gond, mert itt, Sydney belteruleten tortent.

Hanem a masodik. Par nappal a szabadsagom kezdete utan elhataroztam, hogy megnezem az innen kb. 200km-re levo, 1800-as evek vegen epitett Macquarie Pass-t (itt minden Macquarie!). Ez tulajdonkeppen egy hago, ami a Shellharbourt koti ossze a hegyseg tuloldalan levo kisebb telepulesekkel, es egy kanyargos, igazi motoros ut (plane, mikor nincs forgalom).

View Larger Map

Felkerekedtem hat, de mar Woollongong fele tartva sikerult borig aznom, es onnantol csak rossabbodott a helyzet. Mire a hagon at a tuloldalra ertem, mar egyszeruen nem tudtam tovabbmenni, ugy faztam. A “hegyekben” 6-8C lehetett (a magassagukhoz kepest mindig hideg van valami miatt), es a farmer (mivel a bear suit meg nem erkezett vissza) csatakka azott, es a bakancs minden lepesre egy vodor viz tocsogott. Annyira faztam mar, hogy mikor betertem egy benzinkuthoz, alig birtam beutni a PIN kodot, es hullara azott, kekes ujjakkal vettem at a penztaros sajnalkozo pillantasa mellett visszaadott kartyat. Majdnem ugy volt, hogy ott alszom valahol, de aztan sikeresen hazaertem. Elallt az eso, Sydneybe erve szinte mar melegem volt.

Visszaerve a lakasba letettem a bakancsokat, aztan mivel napok ota szakadt az eso, nem is nagyon foglalkoztam vele. Tegnap vettem eszre, hogy a paras ido miatt meg mindig picit nedves, gombak nonek rajta! es oltari budos (sajnos(?) a kep nem adja vissza a szagat…).

Amugy is mar par napja tema volt Bazsyval, hogy kellene valami komolyabb csizma az utra (a masik problema a JR-tel, hogy nem vedi a sipcsontot egyaltalan), ugyhogy elkezdtem nezelodni.

Harom versenyzo akadt: a BMW GS Rallye2, inkabb terepre valo csizmaja, a Gaerne Explorer es a Sidi Discovery.

Sajnos azonban ugy tunt, hogy ezek kozul csak a BMW-t lehet itt, Ausztraliaban kapni, emiatt mar kezdtem is feladni a dolgot. Sikerult probara szerezni egy GS csizmat szerezni a megfelelo meretben, es meg tetszett is volna, sajnos azonban nem tul praktikus viselet. Setalni alig lehet benne, elegge hajaz a kesobb probald O’Neal motocross verziora. Egyebkent nagyon jo minoseg, kiveheto belsovel, viszont a hiresztelesekkel szemben nem vizallo.

Aztan delutan telefonaltam par helyre, es a korabbrol mar ismert MCAS-nal kimondtak a buvos szot, igen, van raktaron 45-46-os peldany. Gyorsan el is szaladtam a szakado esoben megnezni.

Passzentos volt, ugyhogy most itt figyel az agy mellett. Ujabb gyartoval bovult a “szponzorok” (vagyis az altalam szponzoralt cegek) kore. Mar csak egy kis vizhatlanito kezeles kell, hogy a labat vedo belso Goretex beles mellett ne azzon at a kulseje sem, es kesz is.