Azon a tavaszi ejszakan felesegemmel Launcestonba mentunk moziba. Szerintem 1982 lehetett..talan 1981. 10 orakor hagytuk el a termet, es egyenesen haza vezettem a Lilydale uton. Akkoriban Lalla-ban eltunk, es epp az ettermet probaltuk eladni. Nagyon tiszta, de sotet ejszaka volt. Esett, es az auto lampai fenyesen ragyogtak vissza az utrol es a bokrokrol. Ahogy a hegyrol ereszkedtunk le, epp a Mt. Arthur Iskolanal, ket kozepesnel nagyobb allatot vettem eszre, ahogy tolunk 100 meterre allnak az uttesten. Lassitottam, mert valahogy masnak tuntek. Eloszor azt hittem, hogy ket nemetjuhaszt latok, de szinte rogton tudtam, hogy nem azok voltak. Egyikuk teljesen az uttesten, a bal oldalon allt, mig a masik (egy kicsit kisebb) az ut szelen, korulbelul 10 meterrel odebb. Ahogy ott alltak, mindkettot egyszerre fogta be a tavolsagi fenyszoro. Mindketten a feny iranyaba neztek, de nem ugy tunt, mintha elvakitotta volna oket. Eloszor a felallo fulet, es a meglehetosen nagy fejet vettem eszre. Vilagosbarna szinuk volt, pont, mint az akkori kutyanknak. Gondoltam: "Oh, Istenem, egy tigris!" Eddigre korulbelul tiz meterre lehettem toluk. Meg mindig nem mocccantak. Ugy tunt, mintha nem felnenek az autotol. Ha nem fekeztem volna, eltalaltam volna a nagyobbikat. Es meg mindig nem mozdultak. Most vettem eszre, mennyire furcsa volt a farkuk, ami tul nagynak tunt ahhoz, hogy csovaljak. A hatrol a combra futo csikokat is eszrevettem. Egyik munkakutyankra emlekeztetett, akit akkoriban utott el egy auto, es a baleset eredmenyekent a csipoje egy kicsit kiallt. A tigris (ugy hiszem, azok voltak) nagyjabol ugyanugy mozgott, mintha valami problemaja lenne a hataval. Ekkora a kisebbik allat eltunt. Kitertem, hogy elkeruljem a nagyobbikat, es ugy 30 meterrel lentebb megalltam az uton. "Ne mondj semmit. Gondolj bele, mit lattal. Vesd az eszedbe, es tord rajta a fejed!" – mondtam a felesegemnek. Korulbelul egy percig ott alltunk, egyikunk sem mondott semmit, majd elhajtottam a Mt. Arthur utra, es megfordultam. Az allatok mar elmentek, mire visszaertunk. A legkozelebbi helyre hajtottam, ahol megint meg tudtam fordulni, es megalltam. "Tehat" – mondtam a felesegmenek – "mit is lattal?" Nagyon halkan (erre tisztan emlekszem) azt mondta: "Egy tigrist lattam." Aztan, hangosabban, izgatottabban: "Egy tigrist lattunk!" Egybol csatlakoztam hozza, valami olyasmit kiabalva: "Uristen, tenyleg azt lattuk! Tasman tigrist lattunk! KET tarman tigrist!" Dudaltam, es izgatottan kiabaltam. Nem tudom, felesegem kozben mit csinalt. Nem alltunk meg korulnezni. Foloslegesnek tunt. Helyette nagyon gyorsan hazamentunk, es elkezdtuk hivogatni baratainkat: Dr. Stan Gottschalk, Tony es Sue Walker, Penny es George Richardson es nehany masik, akikre mar nem emlekszem. Nagyon izgatottak voltunk. Barataink, mind nagyon muvelt es tanult emberek, azzal vadoltak minket, hogy "remeket lattok" vagy valami partin lehettunk. Izgatottsagunk gyorsan szerteoszlott, es szegyenne valtozott. De tudtuk jol, mit lattunk. Masnap felhivtam a Parkok es Vadvilag embereit. Egy kis hummoges utan vegre sikerult valakivel beszelnem, aki legalabb egy cseppet erdeklodott a tema irant. Emlekszem, feltett par kerdest, nem tul tudomanyosakat, aztan azt mondta: "Igen, ugy nez ki, hogy tenyleg azt latta, amit latott. Megtenne azt a szivesseget, hogy hallgat rola? Ne mondja el senkinek!" Hihetetlen, hogy elkerte a nevem, es meg csak vissza sem hivtak a Parkok es Vadvilag emberei. Azota senkinek sem beszeltunk errol.

Ilyen, es hasonlo tortenetek, ha nem is nagy szamban, de ma is elo-elokerulnek, szinte egesz Tasmania teruleterol.

Mostanaban vasaroltunk egy birtokot es epp a tisztogatasan ugykodtunk. Furcsa mancsnyomokat fedeztem fel az agyagban a forras mellett. A nyomok nem kutyatol szarmaztak. Egyik ejszaka kint zseblampaztam, mar epp a hazhoz kozeledtem, amikor megpillantottam. Gondoltam, talan egy kobor kutya, es epp le akartam loni. Aztan, gondoltam magamban, "nem, ez egy gyonyoru labrador". Egyenesen a lampamra nezett. Sikerult befogni a 4×4-es tavcsovel, aztan elfordult es megint visszanezett ram. Leginkabb a fejet lattam, mig el nem tunt az alacsony bozotosban. Eleg gyorsan mozgott, de nem kutyaszeruen. Korulbelul este 9 ora lehetett es szeliranyban voltam tole. Kozepes-nagyobb kutya meretu lehetett, kremszinu. Ahogy elfordult, sotetebbnek tunt. Hatso labai egyenes, lapos szogellesuek voltak, es inkabb galoppozott, mint vagtazott volna. A forrasunkbol ivott, es kozben a mellso labai teljesen egyenesek voltak. Nagy feje volt, nem mint egy kutyanak. Eleg merevnek tunt, megis nagyon gyorsan mozgott. Bejottem, es elmeseltem Angienek (a felesege). Masnak nem mondtam el. Akinek elmondtam, ezzel ugratott kesobb.

A tasman tigris

Gondolom mindenki hallott mar e kihaltnak itelt fajrol, latta a Hobart-i allatkertben 1933-ban keszult videot az ott fogvatartott utolsonak hitt peldanyrol, amint hol jatekosan, hol elkeseredetten koroz a par negyzetmeteres karamban. Mit kell tudni errol az egykor Ausztralia, Tasmania es Uj-Guinea-szerte elterjedt, mara kihaltkent kategorizalt erszenyes csucsragadozorol? A modern thylacine korulbelul 4 millio evvel ezelott jelenhetett meg. Tobb fajt kulonboztethetunk meg ebben a korban, a 90-es evek elejen vegzett vizsgalatok legalabb het fajrol szamolnak be. Kesobb, a konvergens evolucio (ami korulbelul azt jelenti, hogy hasonlo eletkorulmenyekre hasonlo az evolucios valaszlepes jelenik meg, parhuzamot vonva igy a tasman tigris es az afrikai csucsragadozok kozott) peldajakent az eszaki felteke kutyaihoz nagyon hasonlo testalkat fejlodott ki: eles fogak, eroteljes allkapcsok, emelkedett sarok. Mivel Ausztraliaban a tasman tigris ugyanazt a biologiai funkciot toltotte be, mint mashol a farkasok, hasonlova is valt hozzajuk. Annak ellenere, hogy meg az oxfordi egyetem zoologia szakot vegzett tudosainak is nehezseget okozhat a vizsgaanyagban a kutya es a tigris koponya megkulonboztetese, van nehany olyan jellegzetes vonasa, ami megkulonbozteti oket: a vastag, merev farok, amit futas kozben is egyenesen tart maga mogott, az eroteljesebb fej, hatalmas tappancsok (igy persze a nyomuk is eleg egyszeruen megkulonboztetheto) testhez kepest vastag nyak (hasonloan a tasman ordoghoz), es a kutyahoz szokott szemnek oriasi mereture (120fokra!) tathato szaj ilyenek. A tortenetben is emliti a szemtanu, hogy csipoje a kutyahoz kepest csapottabb, es merevebb is (mint egy modern kiallitasi nemetjuhasz), a korai europai bevandorlok hienahoz hasonlitottak. A kifejlett allat korulbelul 60 centi marmagassaggal rendelkeznek, es elerhetik akar a 290 centimeteres hosszt is (orrtol a farok vegeig). Ehhez 20-30 kilogramos testtomeg tarsul, teha tenylegesen egy kozepes kutyahoz hasonlo meretu, talan a nemetjuhasznal egy picit kevesbe testes allatrol van szo. Erszenyes reven valamennyire rokonsagban all a kenguruval is. A valamikori, reg eltunt kozos os mellett van ennel szamottevobb hasonlosag is: a merev medence miatt nem kepes igazan gyorsan futni, viszont – ahogy azt a fogsagban tartott peldanyok is mutattak – kepes ket labon ugralni, igy nagyobb sebesseget erve el. Veszely eseten ugy tartjak, hogy a tasman ordoghoz hasonloan intenziv illatanyaggal is vedekezik. Kis rokonahoz hasonloan hatborzongato hangokat kepes hallatni, ordogi morgassal borzolva az idegeket. Emellett vadaszatkor gyomorbol jovo kohogeshez hasonlo hangokat hallat, valoszinuleg igy kommunikalnak a vadaszo csalad tagjai. Bar eletmodjarol nagyon keveset tudunk, valoszinuleg a szarazabb eukaliptusz erdokben tanyazva az ott fellelheto predat fogyasztotta: kenguru, wombatok, posszumok es a valamikor kozonseges tasman emu szerepelhettek az etlapon. Aztan kesobb, a feher ember, es az alattartas megjelenesevel a birkacsordakra is szemet vetett, aminek sajnos nem lett jo vege.

Kihalas

Noha Ausztraliaban mar tobb ezer evvel az europaiak megerkezese elott kihalt (valoszinuleg az aboriginalok jelentette verseny es az akkoriban behurcolt, szinten a taplaleklanc azonos szintjen allo dingok miatt), Tasmaniaban ketszaz evvel ezelott meg eleg eros populacioja elt, hasonloan nehany masik elszigetelt fajhoz, mint peldaul a joval kisebb tasman ordog. Altalaban az intenziv vadaszat szamlajara irjak a kipusztulasat, de emellett mas, kornyezeti hatasok is szerepet jatszottak, mint az erdoirtas, jarvanyok es a behurcolt egyeb allatok, peldaul a kutya. A hoditok erkezesekor a legerosebb allomany eszakon es eszanyugaton elt. Mar kezdettol fogva ritka latvanynak szamitottak, de hamarosan elkezdtek az eltunk birkakat is a szamlajukra irni. Emiatt a Ven Diemen's Land Tarsasag altal kezdett, majd a tasman kormany altal egesz 1909-ig folytatott gyakorlat szerint 1 font verdijat tuztek ki a fejukre, a kolykok pedig 10 shillinget ertek. 2184 kifizetes tortent, legalabb ennyi allatot meszaroltak le. Mivel egy kis sziget csucsragadozojarol van szo (amibol a taplalek piramis tetejen exponencialisan kevesebb van, mint mas fajokbol), gyakorlatilag a kihalasig vadasztak a farmerek es szerencsevadaszok. Emiatt az 1920-as evek vegere nagyon ritkava valt, es hamarosan tobb olyan kezdemenyezes is elindult, amik megprobaltak a kihalastol megmenteni a fajt. Megprobaltak az elohelyet is megovni, probaltak Victoria allamban ujra meghonositani a fajt, de sajnos kudarcot vallottak. Az utolso ismert vad peldanyt 1930-ban lotte le egy Wilf Batty nevu farmer Mawbannaban, Tasmania allam eszakkeleti reszen. A (feltehetoleg himnemu) allatot korabban hetekig a farmer tyukjai korul lattak settenkedni. Az utolso fogva tartott peldany, a fotok alapjan nonemu Benjamint (a becenev utolag vitatotta valt) 1933-ban fogta be a hobart-i allatkert, ahol meg harom evig elt utana. 1936 julius 10-en a tasman cimerben is szereplo allatot a kormany vedette nyilvanitotta, 59 nappal az elott, hogy az utolso ismert peldany (Benjamin) meghalt. 1986-ig a veszelyeztetett fajok listajan szerepelt, majd, mivel 50 evig nem leltek fel elo peldanyt, automatikusan kihaltnak kategorizaltak.

Keso banat?

De valoban kihalt volna ez az elszigetelten olyan mas, de megis kutyaszeruve fejlodott ragadozo? Erre a kerdesre az 1960-as evek ota probalnak valaszt adni. Akkor talaltak ugyanis az elso labnyomokat Tasmania eszaknyugati reszen levo erdosegekben, es hallottak a jellegzetes hangokat is, amik alapjan nagy valoszinuseggel azonositottak a tudosok. Hamarosan eleg rendszeresse valtak a jelentesek, hogy hol itt, hol ott bukkant fel. Ezek kozul nemelyik nagyobb nyilvanossagot is kapott: 1973-ban peldaul Gary es Liz Doyle 8mm-es filmre rogzotett egy allatot, amint atfut az uton. Sajnos azonban a rossz minoseg miatt nem sikerult nyilvanvaloan azonositani az allatot. 1983-ban Ted Turner $100ezer dollaros jutalmat ajanlott fel, annak, aki donto bizonyitekkal szolgal a Thylacine letezeserol. Aztan 2005 marciusaban az Australian nevu napilap 1.25 milliot ajanlott egy elo peldanyert. Kesobb meg ezt is uberelte egy turavezeto 1.75 millios ajanlata. Ezek persze illegalisak, hiszen szigoruan vedett/kihalt fajrol van szo, aminek csapdazasa szigoruan tilos. Aztan vannak olyanok mint Buck es Joan Dehle Emberg, akik a fenti tortenetek elemzesevel, tudomanyos-statisztikai alapon probaljak bizonyitani, hogy van meg remeny. En is csak bizni tudok benne. Forrasok: Wikipedia cikk Tasmanian-tiger.com Department of Primary Industries and Water