Utaznak a magyarok
May 27th, 2009
Ausztralia.net-re kuldte be Tege, en meg megosztom veletek, mert jo:
135. UTAZNAK A MAGYAROK
Egyiptom, Dél-Olaszország s az olasz és francia Riviéra tele van magyarral, mert talán sok a pénzünk. Avagy kevés a pénzünk, s ezért – mindegy. Annyi bizonyos, hogy sok az igényünk. Sok mindent megkívánunk, amihez nincs jogunk, sok mindent teszünk, amihez még a kedvünk is hiányzik. Valami francia tréfás írást olvastam a sznobok nagyszerű hivatásáról. A sznoboknak, az utánzó, affektáló senkiknek már sokat köszönhet az emberiség kultúrhistóriája. Ha a magyar ember utazik élvezet nélkül, Nietzschét szavalja megértés nélkül, esetleg propagandát csinál az alkalmasabb és becsületesebb, más magyarok között. Utazni, idegenben látni a magyar embert, pláne nagy élvezet, szinte pokoli. Nincs olyan zugolya a világnak, ahonnan egy kis elégedetlenséget ne vigyen még a legkorlátoltabb magyar is. Biró Lajos, nem az író, hanem a vademberek között utazó, valósággal megrémült, amikor Magyarországra visszaérkezett. Mert extra Hungariam non est vita, de ilyen elmaradt élet nincs is sehol. Ha a magyar ember akárhová is, de kiteszi a lábát a határon, lázadó magyarként tér haza. Nekünk pedig szükségünk van a lázadókra, sok-sok lázadóra, mindenkire, aki elégedetlen. Szegény néhai Tóth Béla, ha valami kis hasznot mégis mívelt az írásaival, azért mívelte, mert szerette az utazást. Jó dolog az, ha keresztszegi Keresztszeghy és lépmezei Schwartz úr utaznak, akárhova, de mennek, látnak, más ételt esznek, más embert, más rendőrt és sok egyéb mást látnak.
Tíz év óta lett divat Magyarországon az utazás, s ez egyik reméltető jele sok olyannak, ami ma még távolinak látszik. Nemhiába érezte meg Apponyi Albert, hogy Párizsba nem szabad engedni magyar tudósokat és művészeket. De alapjában, ha ő végiggondolja a dolgot, sehova se szabad a magyar embert engedni. Mert mindenünnen, s még a pelyva-emberek is, az elégedetlenséget hozzák haza. Így is legyen, s én szeretettel nézem külföldi bolyongásaimban, ha találkozom velük, a legkönnyebb, legsemmibb magyarokat is. Minden utazó magyar fölér egy tucat agitátorral, s örvendetes dolog az, hogy utaznak a magyarok, sznobok és valakik.
HSz 1909. május
Szaz ev.
Posted in Rant
:DDD
Ez komoly! es igy is van! De most tenyleg … mien orszag ez mar?! Olvasom a Long way konyvet, asszem eredeti cimen: A hosszabbik uton. Szoval jonnek errefele, London iranyabol, belepnek cseh orszagba szlovakba … mar a cseheknel irjak hogy balkan, proszto, dzsunva, elmeradott nepek, szegenyek. Slo-ba mar nayon kemeny, ott szinte sajnaljak az elmaradtott , szovjet elnyomott maradekokat.
Azert erdemes elgondolkodni … nem kell messze menni ahol zoldebb a fű…
Ez is jo – ZsoltK blogjarol:
“Tie, ez az, amit sose tudsz majd megmagyarázni az átlag közép európainak. Amióta létezik az autó arra lettünk szocializálva, hogy vagy gazdagnak kell hozzá lenni, vagy nagyon jó kapcsolataidnak. A szocializmus előtt az urak huncutsága volt az autó, alatta pedig örült a K európai ha hozzájutott egyhez. Ebből a nézőpontból nem lehet megérteni ezeket az autókat.
A K európai kispolgár nem képes kilépni a tömegből. Nem meri fölvállalni, hogy egy olyan autója (is) legyen ami a többi kispolgár szemében érthetetlen. Fölöslegesen nagy, fölöslegesen fogyaszt sokat, sok pénzt bele kell ölni és legfőképpen: neki nincs olyan.
A világ boldogabbik felén az emberek mernek kilépni a saját árnyékukból és nem figyelik reggel az ablak mögül ki mivel áll ki a garázsból. Egy autókereskedő ismerősömet gyűlölték a szomszédai, mert beleszart. Minden második nap más autóval állított haza, jobbakkal – rosszabbakkal, munkaköri kötelessége volt. Engem is csak azért viselnek el, mert az oldtimer az olyan lesajnálva – háta mögött fejet csóválva – elfogadott agybaj. Veszélytelen. Nem fenyegeti senki státuszát.
A szerencsétlen K európai kispolgár számára – aki fogat összeszorítva fizeti ki a nagy értékű (sírva röhögtem ezen amikor a kereskedő ezt a szót használta) 7 millás autót – létének maghazudtolása egy ilyen autó.
Gondolj csak bele, hatalmas, nettó értelmetlen, csak viszi a pénzt talicska számra, de élvezet. Mert ő nem engedheti meg magának, hogy az autója 20 litert legurítson a torkán. „Ilyen benzinárak mellett?”. Nem engedheti meg magának, hogy a garázsban szereljen éjszakákat, mert olajos lesz a keze, a körme koszos: „Nehogy már valami paraszt melósnak nézzenek!” Nem engedheti meg magának azt sem, hogy az autója ne a lehető legjobban nézzen ki. „Mit szólnak a többiek?”. De legfőképpen, nem engedheti meg magának, hogy élvezze az életet: „Nincs nekem erre időm!”
A K európai kispolgár identitásának hordozója az autója. De mert maga sem mer kitörni a szürke mocsárból, ezért az autója is olyan mint ő maga. 12 egy tucat. És fél. Fél beleszarni a mocsárba. Fél saját maga lenni. Fél felvállalni azt a pici egyéniséget ami még benne maradt. Nem tehet mást, évszázadok alatt erre szocializálták. És mert gyáva, ezért gyűlöl mindent ami nem olyan mint a kispolgári mocsár.
Ezért teszi fel a kérdést, hogy ennek mi értelme? Érzi és tudja, hogy hülyeséget kérdez, de valahogy meg kell védenie saját feladott gyermeki álmainak magvait. Mit tehet? Lesajnál, lefikáz, értelmetlen baromságnak nevez. Ne törjünk felette pálcát, ő megpróbálta, csak a környezet … ;)
Hát így :) ”
http://zsoltk.freeblog.hu/archives/2009/05/28/4067990/
Lazán kapcsolódik …
http://svedorszag.blog.hu/2009/06/08/az_a_bizonyos_szomszed_ret