"Interruptions are the journey"
Elhataroztam, hogy felszamolom regi tartozasaim, es befejezgetem azokat a cikkeket, amiket az elmult egy ev alatt kezdtem el irni, es hol csak vazlatig, hol majdnem a teljes irasig jutottam, de valamiert nem kerultek ki az oldalra. Most, hogy le is betegedtem (semmi komoly, csak valami torokgyik elvitte a hangom, Lemmy@Motorhead megirigyelne), es a hetvegere tervezett Tasmania prolog tura elmarad, lesz is ra idom. Szivogatom a citromos lottyot, es kozben irogatok.
Kicsit furcsa lesz ez a mostani beszamolo, mert egy korabbi, Bathurstben eltoltott V8 Supercars hetveget es egy (meg a feher RT-vel megtett) kirandulast egyesit.
Tehat, mint korabban harangoztam is, oktober 10-en elhuztunk Bathurstbe, mint a vadlibak, hogy megtapasztaljuk azt a harom napos (hardcore juzereknek egy hetes) oruletet, amit a V8 sorozat egyik leghiresebb/hirhedtebb allomasa jelent.
Akinek fogalma nincs, mirol van szo, nezze meg ezt az osszefoglalot (a tobbiek is, kotelezo jelleggel) a V8 Supercars televiziotol:
Az egesz ugy kezdodott, hogy egyik autobuzi munkatarsam, Yujin kitalalta, hogy menjunk el Bathurstbe egy hosszu hetvegere. Nagyon sokat nem kellett rajta szervezni, nekem mar akkor megvolt minden kempingezeshez szukseges cucc nagyjabol, mert elotte voltam is mar turazni. Gyorsan kinezuk a meg megmaradt helyek egyiket, es interneten lefoglaltuk a 4 napos hetvegi jeggyel egyetemben. Aztan mar csak arrol kellett meggyozni az epp ideosszeomlas hataran allo produkciot, hogy engedjenek el egy napra penteken. Persze akkor roppant fontos volt, hogy maradjunk ott, hiaba csinaltuk meg utana haromszor ujra azokat az elemeket amin akkor dolgoztunk, a reszlegvezeto hatarozott kozbenjarasara sikerult csak elszabadulni a fontoskodo gyartasvezeto csapattol. Sok papirhuszar.
Haverrol tudni kell, hogy nem egy korankelo, igy aztan mikor reggel a taxival a lakasa fele kozeledtunk, messzirol kiszurtam egy utcan bobiskolo alkesz benyomasat kelto alakot. Az allomason minimalis szerencsetlenkedes soran (nem birom a balfasz utazokat, kicsit fel is idegesitett:) megtalaltuk a vonatot, ami zsufolasig telt Holden es Ford polokat, zaszlokat viselo rajongokkal. Nem tudom, hogy valaha is nevezett-e a V8 supercars futamra mas gyarto (biztosan), de valoszinuleg semmi jelentosege. Holdenes vagy vagy Fordos? Fradi vagy Ujpest? Rangers vagy Celtics? Mac vagy PC? Orok ellentetek :) Itt a vonaton azonban legtobben csaladosan, szolidan utaztak, szo sem volt (egyelore) semmilyen komolyabb osszetuzesrol.
A gyongyoru Kek Hegysegen (Blue Mountains) at vezeto uton haver kisebb extazisban pillantotta meg elso vadon elo kengurujat, rogton kettot is: a par magabiztos konnyuseggel uszott vegig a felkelo nap altal kontrasztossa festett dombsagon.
Mire Bathurstbe erkeztunk, mar javaban tuzott a nap. Haver minimalis felszerelessel erkezett: mivel arra is lusta volt, hogy egy halozsakot beszerezzen (ezt meg kesobb nagyon megbanta), ezert egy apro hatizsakba dobalt bele nehany ruhat az ejszaka varhato huvosebb (kesobb kiderulot: csontfagyaszto hideg) idojarast enyhitendo. Ram vart a java malha cugolese: nagy hatizsak megrakva halozsakkal, satorral. Bathurst a verseny es mintegy 30 ezer lakosa ellenere reggel a szokasos almos kisvarosi arcat mutatta reggel, ugyhogy egy kicsit tanacstalanok is voltunk, merre induljunk. Jartam mar en korabban a varosban motorral, de akkor a masik vege felol kozelitettem, igy ez a resz nem volt ismeros. Szerencsere egy ido utan kiszurtunk egy kisebb tomeget, aki – mint kesobb kiderult – szinten nem tudjak, hova mennek, de onnan mar kiszurtuk a Mount Panoramat, igy kb. egy ora gyaloglas utan el is ertunk a palya szelehez.
Innen mar csak egy 200-300 meteres dombot kellett megmaszni, ami csomag nelkul nem is lenne veszelyes, de megrakodva es eltunyult szamitogepes kockakent kicsit megizzasztott. Utkozben felfele egy komoly ellenorzo ponton is at kellett haladnunk, ahol eloszor a jegyet kezeltek, majd repuloteret megszegyenito modon csomagatvizsgalast, motozast tartottak, drogos drogkereso kutyakkal vizsgaltak at. Yujin szerint fotot is keszitett rolunk az ut szelerol egy teleobjektivvel felszerelt rendor, de en ezt nem vettem eszre. Vegulis nem talaltuk furcsanak ezt az eljarast, leven ma mar mindenhol elofordulhat ilyen ellenorzes, de ekkor meg nem sejtettuk, mit talalunk a hegyen. 
Felerve egesz megvaltozott a kep. Egy kisebb varosnyi satrat talaltunk, a legtobb 8-10-15 szemelyes, elotte mar eg a tabortuz, az elozo esterol ebredezo (vagy epp aludni keszulo), erosen illuminalt alakok ulik korul. Egyik-masik sator ugy nezett ki, mintha sorsator lenne, majdnem be is tevedtunk az egyikbe hirtelen, de aztan kiderult, hogy csak mas mercevel merik az italt :) Jellemzo pelda erre, hogy manapsag mar igen szigoruan korlatozzak az egy ember altal beviheto ital mennyiseget: a napi 24 uveg/doboz (ausztral mertekegyseggel: 1 slab, 24-es karton) mar szinte aszketikus eletmodra kenyszeriti oket. Mi az a 24 doboz egy nap, nem igaz? Nem is csoda, hogy sokan mar a het elejen felkoltoznek a hegyre (a kvalifikaciok csak csutortokon kezdodnek), addig sem foglalkozik veluk a kutya sem. Illetve voltak meg olyan pletykak is, hogy meg a kemping lezarasa elott elasnak tobb karton sort. Ki tudja. A masik ilyen tuti tipp: ha valaki piahoz akar jutni, vigyen tuzifat. Ez a konvertibilis valuta barmikor atvalthato tetszoleges nemu folyadekra :)
Tehat ott tartottunk, hogy meg kellene talalni a satorhelyet. Ez nem bizonyult valami egyszeru muveletnek, mert a terkepnek koze nem volt a valos allapotokhoz, es a kvaddal rohangalo szervezo alakulatok sem igazan tudtak a “probaljatok meg arra” jellegu utmutatasnal korrektebb felvilagositast adni. Bolyongasunk kozben feltunt a rendori alakulat feszke, amit egy kisebb laktanya is megirigyelt volna: ket sor szogesdrottal erositett kerites kozott beton blokkok, belul tobb tavolsagi Ikarusz meretu keszenletiseket szallito busz adta a versenyhez a biztositast. A szogesdroton belul kerultek elhelyezesre a muholdas antennak is, kesobb kiderult, miert.
Vegulis megtalaltuk a satorhelyet, gyorsan el is keszultunk keszultem vele, ugyhogy kovetkezo lepeskent leneztunk a palyahoz, illetve mar del leven valami kajat is probaltunk vetelezni. A palyan egyelore csak nehany Mini korozott a delutani versenyre melegitendo, Yujin fitymaloan meg is jegyezte, hogy az amerikai versenypalyakhoz kepest mennyire halkan mennek.
Kaja fronton viszont kicsit lehangolo tanulsaggal zarult a felderites: ket darab, azonos bode arul korulbelul haromfele, ehetonek eppen eheto dolgot: sult krumpli, hamburger es egy dagwood dog nevu, palcikara felszurt, kukoricadaraval bevont virsli, amit utana olajban kisutnek, es a veget paradicsomszoszba martjak. Na mindegy, gondoltam, ugyis lemegyunk majd a varosba este, esetleg holnap. Hat nem igy tortent :)
Delutan megelevenedett a palya, tobb kategoria is elokerult, de ha jol emlekszem, meg verseny ezen a delutanon nem volt, csak idomeres. A Mount Panorama also reszen foglaltunk helyet, ahol felfele jovet a hajtu utan bejonnek a sodros, meg szinten felfele vezeto szakaszra, hogy majd jopar szaz meter a hegy tetejen vezeto ut utan megint lefele, a celegyenes, es a stadion fele vegyek az iranyt. De inkabb nezzunk is meg egy videot a technikailag utcainak szamito palyarol, termeszetesen belso nezetbol (0:38-nal kezdodik a kor, es mi eleinte az 1:25 koruli resznel uldogeltunk a domboldalban):
Magarol a versenyrol sokat nem tudok elmondani, mert ezen a reszen nem volt hangositas vagy kijelzo, ugyhogy kb. fogalmunk sem volt, hogy ki mit csinal, miert, meg hova megy, de ettol meg erdekes volt ez a rovid delutan, ami meg a napbol jutott nekunk.
Delutan 5 fele elcsendesedtek, mi meg jartunk meg egyet a taborban, ujabb erdekes arcok utan kutatva. Ekkor mar feltunt, mennyi rendor jarja a tabort, mindig negyesevel-otosevel csoportusulva, vagy a ket hatalmas lo hatan. Erre kulonben a mai napig nem tudtunk rajonni: hogy tud egy alig 160 centis rendorno felulni egy majdnem 2 meteres lo hatara? Akkora volt a pataja, mint egy tiz literes vodor. Es meg csak nem is tulzok :)
Vegul a bolyongas utan megint a dagwood dogos bodenal kotottunk ki, ahol epp tabortuzet raktak, ugyhogy mi is tarsultunk egy kis tuzeskedesbe. Abbol baj nem lehet. Fel is tunt, hogy a nap kozben foleg fiatalokbol allo, vegyes osszetetelu legenyseg lecserelodott 40-50 koruli ferfiakra, aztan a tulajdonosnovel a tabortuz korul beszelgetve ki is derult, miert. Mar a rendorokbol sejteni lehetett, hogy valami nem teljesen oke a hegyen, de elmondasa szerint tavaly igen komoly botranyok voltak, mert az alkoholtol megvadult nepseg eloszor csak motorostallkozok mintajat kovetve autokat vert szet, gyujtott fel…
…majd kesobb mar a broadcast antennak lettek volna a celpont (egyszeruen kituno otletnek tunhetett akkor felrobbantani/ledonteni oket)…
…es vegul a rohamrendorseg fekezte meg az orulteket…
…ja, igen. Es a legenyseg meg azert cserelodik ki, mert egy otvenes munkast talan kevesbe zavar egy tok meztelen, erosen illuminalt vendeg, mint egy huszoneves csajt :)
Az ordibalason kivul azonban eleg nyugisnak tunt az este, sikerult nemi sort is vetelezni, ugyhogy egy-ket ora tovabbi beszelgetest kovetoen mi is nyugovora tertunk. Legalabbis en, aki az akkor mar szinte csontig hatolo (8-10C) hidegre felkeszulve halozsakkal, matraccal erkeztem. Yujin megprobalta felvenni az osszes ruhajat, es a labara rahuzni a taskat, de mivel alulrol sugarzott a fold, nem tul sok nyugalma lehetett. Sajnos az alvashiany a kovetkezo ket napra is kicsit ranyomta a belyeget, mert egyreszt a szokasosnal is lustabba, kedvtelenebbe valt, de meg melle morgolodott is.
Reggel 9 fele bombolo motorra ebredtunk, mindenfele folosleges muveletet, mint furdes, fogmosas hatrahagyva le is szaladtunk a palyahoz. Epp nehany musclecar tartott gumiegetesi bemutatot, elkepesztoen hangos kipufogoval elnyomva a nyuszito gumihangot. Yujin (aki egyebkent amerikai) vigyorogva meg is jegyezte, hogy ez igen, ilyennek kell lennie egy igazi autohangnak:
Szombaton, az orjongesen kivul volt mar nemi komolyabb verseny is, lezarult a Mini kupa ujabb allomasa, tortent valami a Porschekkel is, de igazabol nekem a mai napig nincs rola fogalmam, hogy mit lattunk, neztunk. De talan nem is ez a lenyeg egy ilyen esemenyen :)
Kemeny 70 dollarert ujitottunk egy-egy Jack Daniels szetnyithato kempingszeket is, ami egyreszt elviselhetobbe tette a helyzetet, masreszt haver eletkedvet is valamelyest visszaadta. Sajnos azonban annyira nem, hogy ra tudjam venni, menjunk vegig a hegy gerincen, es nezzunk meg ujabb kanyarokat is, igy aztan szinte az egesz napot egy 3-400 meteres szakaszon toltottuk. Vegulis nekem mindegy volt, arra kellett csak vigyaznom, hogy ne egjek le tulsagosan, egyebkent siman elvoltam az autok nezegetesetol neha megcsomorolve a hegyrol kitarulo panorama elvezetevel is.
Errol jut eszembe: erdekes volt a reggeli kilatas. Az egesz ejszaka ego, sok tucanyi tabortuz, az allo levego, es a kora reggeli huvosseg hatasara a hegyek koze beallt a fust, ugyhogy jo darabig neha szaz meter lehetett csak a latotavolsag.
Szombat delutan tortent meg nehany erdekes dolog, ami szinten a rendbontashoz kapcsolodik. Uldogeltunk a sator mellett kajalva, kihasznalva a versenyben bekovetkezett oras szunetet, mikor szep lassan eljott a sator melletti uton egy musclecar. Fiatal srac vezette, lassan, ovatosan araszolt a tomegben. Egy ido utan el is vesztettuk szem elol, meg el is feledkeztunk rola. Egy kis ido elteltevel ugyanez lejatszodott visszafele. Meg is jegyezte valaki, hogy mit arcoskodik itt a kocsijaval. Na, hat nem telt bele sok ido, eloszor kutyas rendorok hada erkezett, majd mogotte egy huszas brigad, aztan a ket lovas. Na, mondom ennek fele sem trefa, biztos valami nagy fogasra keszulnek. Ugy tiz perc elteltevel mi mar epp indultunk vissza a palyahoz, mikor megpillantottuk megint az alakulatot. Elol vezettek az elobb meg a kocsiban ulo sracot, mogotte hoztak a kocsit: romai legio modjara mind a negy oldalon egy-egy sor rendor vette korbe az autot, mig egy tiszt szep lassan araszolva vezette. Rogton terjedt is a pletyka: a srac nyomott egy burnoutot a rendorseg ideiglenes epulete elott, ugyhogy jutalma nehany nap zarka, es a kocsi elkopzasa. Nem viccelnek.
Innen mar nagyjabol csak a verseny maradt. Meg megprobaltam havert parszor ravenni, hogy legalabb menjunk le Bathurstbe, de sajnos nem allt kotelnek, ugyhogy el is erkeztunk a hetvege fenypontjahoz, a V8 Supercars futamahoz. Ez nagyjabol ki is tolti az egesz vasarnapot, aznap reggel mar nincsenek mas versenyek, csak a Fordok es Holdenek uraljak a palyat nagyjabol 9 oratol. Par ora bemelegites utan 11-kor kezodik az ezer merfoldes (1600 kilometeres) verseny, hogy ropke 7 ora elteltevel, delutan 5 korul a kockas zaszlo leinthesse Ausztralia egyik leghiresebb/hirhedtebb futamat. Az igazsaghoz tartozik, hogy nekem a mai napig fogalmam sincs, hogy ki nyert, meg csak azt sem tudnam megmondani, hogy Ford vagy Holden. De talan nem is fontos.
Visszafele az ut mar nagyjabol esemenytelen volt, szerencsere sikerult a hegyrol lefele indulo taxit elcsipni, igy megsporoltuk a bo 5 kilometeres turat az allomasig, es 3 ora elteltevel Sydneyben elegedetten landolhattunk. Ugyanitt jovore, bucsuztunk el, akkor meg nem tudva, hogy erre sajnos epp nem adodik alkalmunk 2009-ben.
Hossz: 650km
Idotartam: 10ora , 1 nap, 2008. december 14.
Idojaras: 2-35C, napsutes, eso, hideg, meleg
Utviszonyok: Autopalya, fout, rossz tarmak, meredek kaptato, zuzottko/foldut, barlang
Atlagsebesseg (pihenot beleertve): 65km/h
Legnagyobb pillanatnyi sebesseg: 147km/h
Atlag fogyasztas: 5.4l/100km
Koltseg: $60 ($35 uzemanyag, $15 kaja)
Tracklog letoltes: Garmin .GPX, Google Earth .KML
Errol az egy napos kiruccanasrol csak roviden: egyik nap kitalaltam, hogy le kene nezni Bathurstbe, hatha fel lehet menni a palyara, amit a verseny utan a hetvegen is megnyitottak, hogy a helyiek elerhessek hazaikat. Arra gondoltam, megyek par lassu kort, csinalok nehany fenykepet a szimulatorokbol mar tizeneve ismert palyarol, aztan meg szetnezek a hegyekben, es el is telik a nap vele.
Na, hat ehhez kepest maga a palyara felmenetel meghiusult, mert egy hatalmas, ujnak tuno aluminium kerites, es egy rendorauto allta el az utat, ugyhogy inkabb el is kanyarodtam masfele.
Hazafele jovet viszont igazi gyongyszemet talaltam, teljesen veletlen. Imadom ezeket a felfedezeseket, de amit akkor talaltam, meg a legvadabb fantaziat is felulmulta. Nem szeretem a kitaposott utakat, igy visszafele sem a Bathurst-Lithgow-Penrith-Sydney utvonalon jottem, hanem Barhurstrol delre, Oberon fele fordulva a Jenolan Caves (barlangok) fele vettem az iranyt. Egy ideig a szokasos dombsagon vezetett az ut, majd nagyon durva emelkedo utan hasonloan meredek uton ereszkedtem le a volgy melyere. Itt egy keklo to fogadott, majd egy svajci falun athaladva egy barlangba vezetett az ut. Bizarr, mi? Az elore nyilat nyomogatva ti is megnezhetitek:
A barlangbol kierkezve egy hihetetlenul meredek, egysavos kaptaton talaltam magam, ahol 2 kilometeren keresztul 20 meterenkent egymast ertek a hajtuk, es gyakorlatilag vegig egyesben, kettesben haladhattam csak az RT-vel.
Sajnos itt fotot nem keszitettem, de itt van meg nehany kep a turarol. Mindegy, majd meg jarok arra ugyis, nincs messze innen.
A .GPX megnyitasahoz a Garmin GPS egysegekhez adott MapSource (Windows) vagy Roadtrip (OSX) programok es az ausztral City Navigator 2009-es terkepek kellenek.
A .KML a Googletol ingyenesen letoltheto Google Earth nevu programban nyithato meg. Ez utobbit javaslom, rengeteg plusz informaciohoz lehet jutni, beepitett street viewtol a helyszinekhez kapcsolt fenykepeken at a domborzati terkepig.
Jo bongeszest! Ha valami gond lenne, kommentben szivesen segitek. Sajnos Google Mapsbe nem sikerult megfeleloen behivni, de meg dolgozom rajta.
A cikk irasat a Transglobal Underground tamogatta :)
| Print article | This entry was posted by Andras Ikladi on 2009/11/21 at 22:51, and is filed under Easy rider. Follow any responses to this post through RSS 2.0. Both comments and pings are currently closed. |
Comments are closed.
 |  |  | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
about 8 months ago
Hehe, a Jenolan Caves-t mi is megneztuk anno: http://www.repcsi.hu/?p=12
about 8 months ago
Eleg komoly hely, foleg felkeszuletlenul, veletlen raakadva. De azert van meg par ilyen a kornyeken, lehet egyszer csinalok egy ilyen turat is, valahogy itt a kornyeket kicsit elhanyagoltam :)