"Interruptions are the journey"
New Zealand – Elozmenyek
Ennek is nekiduralom magam vegre. Ugy dontottem, hogy az eredetileg tervezett napi bontasu posztok helyett inkabb hosszabb blokkokban foglalom ossze a turan tortenteket, igy talan a napi bontasnal kicsit kiegyensulyozottabb, olvashatobb felosztast kapok (es nem mellesleg amit az elmult fel ev alatt elfelejtettem mar, az sem lesz annyira feltuno :)
Elozmenyek
Furcsa dolog, hogy ahogy haladok elore idoben, egyre tobb olyan dolog valosul meg, amire gyermekkoromban csak vad almaimban gondolhattam. Nem mondanam, hogy mindig tudatos dontesek eredmenyekepp, de altalaban jol sulnek, ugyhogy egyelore nem ellenkezem a karmam ellen. Mar, ha van ilyen egyaltalan.
Az uj-zelandi tura is egy ilyen veletlen kovetkezmenye volt, meg 2009. aprilisaban. Aki kovette az oldalt, gondolom nagyjabol meg emlekezhet az Ausztralia koruli turara. Sajnos az otodik napon egy szerencsetlen bukas miatt visszafele kellett vennem az iranyt, igy tortent, hogy aprilis 5.-en, vasarnap, tiz nappal az ot hetesre tervezett tura kezdete utan mar vissza is erkeztem Sydneybe. Volt meg nemi dolgom a motorral, biztositassal is, meg a szerencsetlenul megserult labakat is el kellett latni. Ekkor azonban meg elt bennem a remeny a folytatassal (vagy egy kisebb korrel) kapcsolatban, ugy aztan amint lehetett, hetfon mar el is vittem a motort a Procycleshez, ahonnan eredetileg is szarmazott. Kicsit neztek, hogy ilyen allapotban kaptak vissza 3 honappal kesobb a motort, tizenezer kilometerrel, de lattak mar elmebeteget eleget, nagyon nem akadtak fent a dolgon. Aztan masnap beutott a menyu: hivtak, hogy van tobb hiruk is. Egyreszt rossz hir, hogy valoszinuleg totalkaros lesz a motor. A masik rossz hir, hogy viszont 16.-aig senki sem fogja megnezni, akkorra rendeltek ki a biztosito emberet. Hat, nem egyszeru helyzet, gondoltam. A motorert annyira nem aggodtam, mert a motorokra specializalodott Swannal kotottem ra egy teljeskoru biztositast, ami kimondja, hogy ha gazdasagi totalkar all be egy 2 evesnel fiatalabb motor eseten, akkor vagy a teljes vetelarat + regisztracios koltsegeket visszafizetik, vagy valaszthatok egy utra kesz, beregisztralt, azonos modell kozul is. Mivel szerencsere minden felszereles (dobozok, bukocso, GPS) is utolag felkerultek a biztositott kiegeszitok listajara, gyakorlatilag lefutott kor volt. Sot, meg magamban azon drukkoltam, hogy tenyleg legyen totalcaros, hisz igy gyakorlatilag ingyen mehettem 11500km-t a motorral, es visszakapom nem csak a vetelarat, de a kotelezo biztositast, regisztracios koltsegeket is.
Ami kicsit aggasztobb volt, az egyreszt a bokam allapota, ami visszafele utkozben is allandoan zavart mar. A sok csomag miatt nem tudtam a hagyomanyos modon felszallni ra, csak szembol, lablenditessel, ami viszont plusz terhet helyezett a bal oldali labra, igy aztan neha masodszorra-harmadszorra, eltorzult arccal sikerult a muvelet. Ha leguggoltam, akkor pedig a jobb labam spiralis tores erzetu serulese okozott meg ennel is komolyabb fajdalmat. Elkezdtem gondolkozni a folytatason, de elhataroztam, hogy elotte mindenkepp konzultalok valami dokival.
Na, de nem is ezen aggodtam en annyira, hanem inkabb az volt a kerdes, hogy akkor most mi legyen. Eltelt 12 nap a 37-bol (5 het x 7 nap + egy hetvege), maradt meg bo harom het. De motor legkorabban is csak tizenhatodikan lesz, ugy viszont mar a huszadik-huszonegyedik nap kornyeken tartunk, tehat ha minden optimalisan megy (mint ahogy sosem), akkor is maximum ket het marad egy turara. Ez meg arra sem eleg, hogy Tasmaniaba lemenjek. Mi legyen hat? Menjek vissza dolgozni?
Es itt utott be a gondolat: de hisz itt van a szomszedban Uj-Zeland, amirol mindig is almodtam. Idom van ra boven, ott mar a szezon a vege fele kozeledik, valoszinuleg relative olcsobban meg is uszhatom. De se motorom hozza, se tervem, soha nem is foglalkoztam a kerdessel, most mi legyen? Meg szerencse, hogy rengeteget olvasgattam itteni motoros temakban, ugyhogy beugrott egy ceg, aki motorberlessel, es turak szervezesevel foglalkoznak: bikeroundOZ/bikeroundNZ. Hoppa, na nezzuk is a weboldalt, mit kinalnak, milyen hataridokkel, feltetelekkel.
Aprilis 7.-en, kedden, 10.34 perckor irtam egy levelet, amiben a 13 napos, eszaki es deli szigetet egyarant magaba foglalo turarol erdeklodom. Ahogy a weboldal alapjan eddigre mar kiderult, ez egy onallo, un. self-guided tura, ami tartalmazza a motorberletet, az elore lefoglalt szallasokat, a szigetek kozotti atkelest, biztositast es nehany mas, aprobb dolgot is. Nem volt azonban biztos, hogy ennyire rovid, alig egy hetes hataridovel, ami nekem a lehetseges indulasig hatra volt, egyaltalan szoba johet-e ez a lehetoseg. Ket-harom kor gyors email utan inkabb telefonon folytattuk, es vegulis megallapodtunk a feltetelekben: jovo het szerdan, ha masnap az orvos rabolint, repulhetek. Vegulis meg szerencsem is volt, mert az adott szezonban utolsokent komoly kedvezmenyt is kaptam: egyreszt a legolcsobb, XT660 helyett egy kategoriaval jobbat, egy F650GS-t igertek be, masreszt a szallasok is joval olcsobbak ebben az idoszakban, ugyhogy abbol is engedtek. A harmadik tenyezo, hogy egyebkent eszakra kellett volna szallitaniuk a motort, Aucklandbe, ugyhogy epp kapora is jottem. Mondjuk ugy, hogy kb. felaron jutottam hozza (+ meg kellett oldanom a sajat repulo utam). Az utvonal del-eszaki iranyu, tehat Christchurchbol indul, es Aucklandben er veget. Mindjart rajzolok is egy terkepet az erthetoseg kedveert, csak meg befejezem a sztorit.Itt egy kicsit csalok, es belenezek a levelezesembe, hiszen annyira hirtelen tortent minden, hogy mar nem emlekszem konkretan:
Na, szoval ott tartottunk, hogy a labam sem volt szazas. Elmentem hat a korzeti orvoshoz (itt szinte minden veluk kezdodik), aki ropke $60 elleneben fogadott is vagy 5 percre. Orosz bevandorlo volt az oreg, sokat nem is volt szo a labamrol, annal inkabb Magyarorszagrol. Na, de azert csak megfogdosta, megcsavargatta, es rontgen nelkul elengedett. Meg utanam szolt, hogy mennyire szerencses voltam.
Nem is gondolta, mennyire. Amint hazaertem, hivtam is a szervezo ceget, akik kozben mar azzal a hirrel fogadtak, hogy (nem telt el fel nap) elozetesen le is foglaltak a szallast, nehogy valami problema legyen. Tenyleg igaza volt a dokinak, szerencses voltam. Kozoltem is az oromhirt, ugyhogy megegyeztunk, jovo hetvegen hivjam June-t, a motorkolcsonzos feleseget, mikor landolok Christchurchben, es kijon elem a repuloterre. Tenyleg, le a kalappal a szervezes elott. Volt nehany aprobb megcsuszas, de egy ilyen szezonon kivuli, onjaro turan eleg nehez menet kozben korrigalni, hogyhogy en megadom nekik a lehetseges maximalis pontot.
A tura 14 napos, nalam ez annyival bovult, hogy aprilis 15.-en reggelre foglaltam az Expedian repulot, igy aztan volt egy delutanom Christchurcre, mielott meg masnap reggel motorra pattantam volna, illetve a vegen Aucklandben is terveztem egy plusz delutant.
Na, innen folytatom mindjart, addig nezegessetek a terkepet:
| Print article | This entry was posted by Andras Ikladi on 2009/11/22 at 18:25, and is filed under Easy rider, New Zealand. Follow any responses to this post through RSS 2.0. Both comments and pings are currently closed. |
Comments are closed.




about 8 months ago
Vééégre! Na jóó lesz ez nekunk igy Téli estékre :)
Azert a XT-t igy leszolni hogy alacsonyabb kategorias, mi?!?!? Toria segged ami nem Bimmer! Uri gyerek! :D