New Zealand – Day 3 – Tekapo to Te Anau

Kezdodik a kaosz a maori nevekkel (mert Uj-Zelandon szinte mindennek van), majdnem el is irtam a cimben a neveket.

Es tenyleg igy is tortent. Este meg magamban nevettem is az agyba futo kabelekrol, amik a futheto agybetet aramellatasat hivatottak biztositani, de reggel en is rafanyalodtam. Csipos, harmatos hajnal fogadott, ahogy reggel 7-kor, meg sotetben probaltam megfurdeni, es nagyjabol osszepakolni a cuccaimat. Azonban a haz gazdaasszonyat, Rosemaryt es husz (20) eves kandurjat ez sem zokkentette ki a lathatoan megszokott reggeli rutinbol, pancakebol (vastag palacsintaszeruseg), gyumolcssalatabol, joghurtokbol pompas reggelit varazsolt. Egy kis beszelgetes utan kiderult, hogy mindketten jogaszi hivatasukat adtak fel azert, hogy regi almukat, a kis szallot, illetve a hozza tartozo szolgaltatasokat, peldaul a horgasztura-vezetest uzhessek. Elnezve a kornyeket, szerintem jol dontottek.

A reggeli utan gyorsan felpakoltam a mar elokeszitett csomagokat a dertol feher Dakarra, termeszetesen bekerult a motoros dzseki ala mind a szellallo, mind a steppelt, meleg betet, mig alulra, a szinte teljesen csizma es protektorok altal takart sipcsont/terd feluletre elegnek bizonyult a Goretex beles a terdnadrag fole. Nem fogadott kegyelmebe az idojaras azon a reggelen, orrhegyig felhuzott buffal, lezart sisakkal, kormanyfutessel csorogtam kifele a varosbol a talan 3-4C-os hidegben, amit a kovetkezo feloraban elobb permetszeru, majd egyre hatarozottabban eso is sulyosbitott. “Mindegy, te akartal Uj-Zelandra jonni, mostmar turjed” – hajtott a lelkesedes. A jo felszerelesnek koszonhetoen messze nem olyan rossz egyebkent egy ilyen idojaras, mint amilyennek esetleg kulso szemlelo szamara tunik. Fel ora utan teljesen hozza lehet szokni ahhoz a reszehez, es csak ket kenyelmetlen dolog marad: a motorrol le- es felszallas eleg nehezkes, kicsit Michelin-emberke erzes, a masik pedig, hogy a rossz latasi viszonyok, es a maceras keszulodes (motor leparkol, leszall, kesztyu le, sisak le, hatso doboz kinyit, fenykepezogep kivesz, fotoz, gep visszarak, doboz lezar, kabat felhuz, buff beigazit, sisak felhuz, kesztyu felhuz, es indulas tovabb) egy-egy foto elkesziteset is 8-10 perces, kenyszeredett hadmuvelette valtoztatja.

Twizel

Igy haladtam hat az elso egy-ket oraban a kegyetlenebbik arcat mutato, viharos szellokesekkel operalo Deli Alpok kihalt, szinte Holdbeli taj altal ovezett, lassan ivelgeto utjain Twizel fele. Twizel eredetileg a gatepitesek mellektermekekent letrejott kis falu, ami nyugodtan juthatott volna hasonlo szellemvarosok sorsara, ha nincs ket igen kedvezo adottsaga a teruletnek: egyreszt a turizmus fellendulesevel mindig szukseg van olyan kiindulasi helyekre, bazisokra, ahol a mindennapi komfort megadatik egy-egy hosszu nap utan, es mivel a kornyeken ilyenbol nem sok akadt, Twizel is a par tucat kilometerrel nyugatabbra levo adrenalin fovaros, Queenstown sorsara jutott, es elmaradt a teljes kihalas. Aztan, persze az ehhez kapcsolodo szolgaltatsok is kialakulnak, peldaul a Ruataniwha tavon uzemelo Formula 1-es szintu motorcsonak palya is. De persze, Queenstownhoz hasonloan az adrenalin tuzelesu, koznep szamara inkabb elerheto sportok teljes palettaja is felvonul, az ejtoernyoezestol kezdve, a sziklamaszason at, a horgaszatig. Nem veletlen, hogy az utobbi idoben a volgy innenso oldalan huzodo (a Lindis-hago tuloldala mar inkabb Queenstown felsegterulet), tegnap emlitett Mackenzie terseg turisztikai kozpontja. A masik vonzo adottsag a tegnap mar autodidakta modon felfedezett, szinte teljesen fenyszennyezes mentes egbolt, ami messzirol vonzza ide a csillagaszokat.

Twizel igen szerencses helyzetben van abbol a szempontbol is, hogy ez az egyetlen olyan irany, ahonnan a deli sziget, es egesz Uj-Zeland legmagasabb csucsa, Mount Cook (maori, ma mar azt hiszem, megint hivatalos neven Aoraki) uton is, viszonylag egyszeruen megkozelitheto. A del fele vezeto SH8-as autopalyarol a Pukaki to utan nyugat fele leterve Mount Cook faluban talaljuk magunkat, ahol kilatas nyilik a 3750 meteres csucsra. Jo idoben. Sajnos, ahogy elobb mar ecseteltem, ez esetemben nem volt adott (bar azt megigerem, hogy a panaszkodast a mai nappal be is fejezem, hiszen a kovetkezokben olyan csodalatos osszel jutalmazta Uj-Zeland a turokepessegem, hogy egy szavam nem lehet). Igy aztan ugy dontottem, hogy a csucsrol lefolyo gleccser olvadeka altal taplalt Pukaki toval egyetemben kihagyom, es inkabb folytatom utam del fele, Te Anau iranyaba.

Cromwell

Ugy latszik, hogy jol donthettem, mert az idojaras egyre kegyesebbnek tunt hozzam, es a melegedo idoben, a Lindis-hago fele egyre emelkedve eloszor fogott el az ismeros, magaval ragado erzes, amiert szerintem sokan turaznak. A sisak alatt szeles mosollyal dontogettem az egyre szukulo, a HEMA atlasz altal negycsillagosnak mondott utakon. Egy pillanatra el is gondolkoztam, hogy ha maga a kanaan negy csillag, akkor milyen lesz az ot. Hat, annyit elore, hogy nem okoztak csalodast :)

Cromwell, az aranylaz idejen jelentos telepules ma mar csak egy poros kisvaros a Dunstan to partjan, amin egy jo kilometer hosszu hid ivel at az autopalyarol. Szerencsere ekkorra mar az egyre szebben suto nap, es az adrenalinpumpa hatasara kicsit ki is melegedtem, ugyhogy ugy dontottem, megallok egy almas pitere a to partjan, a varos hataraban allo pihenohelyen. Ahogy ez egesz Queenstownig jellemzo lesz, itt is szolosok, gyumolcsosok szegelyezik az utat, remekul alafestve az oszies hangulatot.

Queenstown

Leterve a deli iranyban futo 8-as utrol, a Kawarau folyo torkolatat kovetve (majd itt meg visszafele lesz nemi akcio) Uj-Zeland turistaval egyik leginkabb fertozott terulete, Queenstown fele vettem az iranyt. Mivel a terv az volt, hogy del fele, Te Anau iranyaban folytatom az utat, hogy holnap egy kis kiterot tegyej a fjordvidek talan leginkabb magaval ragado latvanyossaga, Milford Sound fele, ezert most ugy terveztem, hogy Queenstown kimarad, es majd uton eszak fele, egy pihenonappal megtoldva jobban szemugyre veszem.

Ha mar erre jartam, azert csak nem hagyhattam ki az ut kozben felmerulo latnivalokat. Ilyen peldaul a Cromwell es Queenstown kozott, a szurdok melyen uvolto Roaring Meg nevu vizieromu is. Jelentektelen kis kifolyonak nez ki, de a szilafalban lentebb kapaszkodva magaval ragado, ahogy turkiz folyo orvenylik, ugyhogy gyorsan csinaltam is egy panoramat rola:

Nagy nehezen visszakapaszkodva a motorhoz, folytattam az utam, mig jobb kez felol az oszi fenyben csillogo napsutesre, es oszi szinekben uszo fakra lettem figyelmes. Az eddig “megszokott” mely, tiszta vizu tavakhoz kepest a mar Queenstown szomszedsagaban elterulo Hayes to teljesen mas jelleget mutat: kimondottan sekelynek tunik, enyhen eutrofizalodottabb, de megis tiszta vize a szentes melletti Antal tora emlekeztetett, meg ha tisztasagaban, mereteiben osszehasonlithatatlan is a ketto. Lehet, hogy a sargulo nyarfa formaju novenyzet teszi? Mindenesetre annyira tetszett a taj, hogy itt egy kicsit le is taboroztam, megszabadulva a motoros gunyaktol kifekudtem a napra, es kozben teljesen termeszetesnek tunt az osz, noha par nappal korabban meg Del Ausztralia sivatagos, nyari, gyakran 35C+os forrosag egette tajain hasitottam kersztul. Azert neha hianyzik a negy evszak Ausztraliaban.

Te Anau

Queenstownt elhagyva a Wakatipu to (ami egyebkent egy erdekes teremtes, de errol par nap mulva) deli aga mellett tovabb haladva, az eloszor dombosan hullamzo, majd egyre inkabb kisimulo terepen hatoltam a Fjordvidek (Fiordland) turisztikai fovarosa, legjelentosebb lakott telepulese, Te Anau fele. Meg a Fjordvidekrol holnap irok, egyelore annyit kell rola tudni, hogy talan Uj-Zeland leginkabb erintetlen, vad resze, ahol – bar a sziget eleg jelentos teruletet elfoglalja 1.2 millio hektarjaval – a lakossag mindossze talan 0.1 ezreleke, ha el. Ha jol emlekszem. Mindenesetre nagyon kevesen. A terulet egyreszt termeszetvedelmi jelentosegu, masreszt pedig turisztikai: keresztbe-kasul behalozzak a gyalogutak, es az ezek kiszolgalasara epitett kulcsos hazak.

A fjordok itt kicsit mashogy alakultak, mint peldaul Norvegia eseteben. Nem csak a tengeri oldalrol nyulnak be a szinte fuggolegesen szalado falak kozott a viz nyelvek, de a szarazfoldi oldal tavai is ilyen agakban indulnak ki a tenger fele, hogy nehol a ketto osszetalalkozva zegzugos utvonalat biztositson a hajosoknak. Ilyen to peldaul a telepulessel azonos nevet vizelo Te Anau to is, ami – ha jol emlekszem – a deli felteke legnagyobb tava (bar ebben most kicsit ketelkedem). Harom nagyobb fjordbol all, amik merolegesen a Deli Alpokra tornek a Tasman tenger fele.

A varoskaba erkezve feltunt, hogy itt erosen a turizmusra epitenek, mindenhol kulonfele szallasok, kempingek kinaltak magukat, bar forgalom mar, igy a szezon vegen nem igazan volt. Nekem a Cosy Kiwi nevu bed&breakfast (agy&reggeli) jutott, ahol ket ejszakat is eltolthettem, teszem hozza, teljesen elegedetten. A ket het soran egyebkent egesz valtozatos helyeken is megszallhattam, a nagyvarosi szallodatol a kempingen at a szinte csaladi vendegsegig, es mindenhol kimagaslo minoseggel talalkoztam. Ezt nem is elsosorban a felszerelesre ertem, de a tulajdonosok, alkalmazottak hozzaallasa engem teljesen magaval ragadott.

Nyugodtan rajuk is bizhatjuk magunkat programok tekinteteben is, igy is tortent a Cosy Kiwi eseteben. Masnapra a terv a Milford Sound meglatogatasa lett volna, de mivel az idojarasjelentes hoval fenyegetett, ezert hallgattam a terkepek into szavara, es mas megoldas utan neztem. Amugy sem volt kedvem 2 orat hoban-fagyban motorozni, hogy utana 5-6 orat alljak, fenykepezzek egy hajo fedelzeten motoros ruhaban. Na, nem. Kezenfekfobbnek tunt egyben lefoglalni a hajoutat, es a hozza tartozoz buszjaratot. Tudom, papirkutya az ilyen, de neha az ilyen dontesek elobbre visznek, ahogy masnap ki is derult.

Meg volt par oram, hogy korulnezzek a kisvarosban, bar igazabol nagyon nem volt mit tenni, ugyhogy szep lassan lecsorogtam a to partjara, ahol a szezonveg ellenere meg mindig tucatnyi turistaba futottam. Kis kerdezoskodes utan kiderult, hogy erdemes lenne az este 7-kor, immar sotetben indulo hajora jegyet valtani. Ember, vaksotetben hajora? Annak meg mi ertelme van? Hat annyi, hogy a to tuloldalan huzodik egy barlang rendszer, ami a Planet Earth altal is erdemesnek talalt fenylo larvakat, a glowwormoket rejti.

Volt meg 2 oram az indulasig, ugyhogy ugy dontottem, bedobok valamit addig a Moose nevu helyen: mozzarella fingers, ribeye steak es DB draught fogyott. Jollakva meg boklasztam kicsit a parton, de gyorsan eltelt a ket ora, es mar sorakozhattunk is molon. Ropke fel ora alatt at is ertunk a tuloldalra, ahol aztan csoportokra osztva kezdodott a moka. Egyik csoport elmeleti fejtagitast kapott, mig a tobbiek meg is nezhettek, amiert jottek (majd csere). Elmondtak, hogy fel ora alatt csak a legkulso jaratokig juthatunk be, de ha nagyon szeretnenk, profi barlangaszkent 3-4 nap alatt akar a Weta barlangot is elerhetjuk, ahol tudtommal a Balrogos reszekbol is forgott valami (ha minden igaz).

Sajnos errol a kirandulasrol nincsenek kepek, mivel a kis pondrok annyira erzekenyek fenyre-zajra, hogy rogton infarktust kapnak egy kamera lattan. A kovetkezokepp kell elkepzelni az akciot: egy kb. 5-6 meteres csonak ket oldalan, arccal kifele ulnek padokon az eletukent megunt delikvensek, mig a turavazeto a barlangrendszerben kifeszitett drotkotelpalyan kezzel vontatja a csonakot. Eloszor leginkabb a kintrol beszurodo feny, es a zubogo viz hangja dominal, de ahogy haladunk befele, a szem egyre inkabb hozzaszokik a sotetseghez (mar amennyire ez korom sotetben lehetseges), a duborges is tompul, es mindenki feszulten figyel a nyirkos, csopogo sotetben, hatha feltunnek a kis foszforeszkalo pottyok az “egbolton”. Nem nagyon hittem benne, de ahogy beertunk a fo barlangba, teljesen magaval ragadott, ahogy a kis (egyebkent ragadozo, es egymassal is eleg genyo) pondrok fuggeszkednek. Aztan valaki tusszentett, es felo volt, hogy kialszik az egesz, de szerencsere – egy-ket szivbajos egyedet kiveve, akik gyorsan lekapcsoltak a fenyszorot – egesz jol viseltek.

Visszafele uton osszeallt egy kisebb tarsasag, ugyhogy utunk megint a Mooseba vezetett. Nem tudom, hogy az itt elfogyasztott soroktol vagy az aznapi izgalomtol, de megint ajultan estem be az agyba, mar a masnapi milford-i kirandulasra gondolva.

A nap kepei