Punakaikiben gyorsan osszeutok egy rantottat az este a kozos hutobol igenyelt osszetevokbol, aztan ranezek a terkepre. Kezd kicsit bonyolodni az utvonal, az eddigi egyetlen, delrol eszakra futo ut, ahogy kier Nelson laposabb videkere hirtelen elagazik, majd ahogy eszak fele kovetem ujjammal a tervezett utvonalat, mar inkabb pokhaloszeruen fedi le a sziget kepzeletbeli felezovonalatol keletre elterulo Marlborough hol ives obleit, hol csipkezett tengerpartjat. Jo lesz memorizalni az utvonalat, elkerulendo, hogy allandoan meg kelljen allni a hatso dobozt nyitogatni. Egyelore egyszeru a dolgom, a szallas kijarojan legurulva jobbra forditom a kormanyt, es a mar ismert uton megkezdem utan Westport iranyaba. Mai celom a mindossze 280 kilometerre levo, a Tasman obolre nezo udulovaros, Kaiteriteri (helyi neven siman csak Kaiteri). Az utobbi ket-harom naphoz hasonloan nem szurok ki semmilyen kihagyhatatlan latnivalot, inkabb arra gondolok, megprobalom a maradek napokon kicsit a motorozast eloterbe helyezni, elore latva, hogy az eszaki sziget, forgalmasabb, dombosabb videken mar a hosszabb idot igenylo megallok, muzeumok, maori falvak kapnak majd szerepet.

Erre aztan a Westport utan eszak-keletre fordulo, 6-os szamu Buller Gorge (Buller folyo torkolatarol kapta a nevet) ut igazan alkalmas terep. Nem emlekszem mar sajnos, hogy hanyasra ertekeltek, de mar sokadszorra szerepel jegyzeteim kozott a mostanra mar elcsepelt motoros paradicsom kifejezes. Kicsit sajnalom, hogy elmarad bal oldalamon a laposan jaro oszi napsutesben csillogo tenger, atveszi helyet a koncentracio. Figyelni is kell, mert egyreszt az ut hosszabb, gyorsabb szakaszok utan hirtelen atcsap egy ujabb hajtube, masreszt meg, a kiterjedtebb utvonalrendszer, es az elszortan elhelyezkedo, nagyobb telepulesek – mint pl. Nelson vagy Picton – hatasara a forgalom is kezd kicsit megnovekedni. Az eszaki sziget eloszele, gondolom magamban.

Hawk’s Crag

Nehany igencsak figyelemremelto kialakitasu uttal is talalkozhatunk erre. Itt van peldaul a Hawk’s Crag nevu..hat, nem is tudom, minek nevezzem. Hivatalosan a 3158-as szammot viselo hidkent kerult katalogizalasra, viszont gyakorlatilag a sziklafalba vajt osveny, ahol egyreszt teljesen belathatatlan, hogy az egysavos uton ki jon szembe, masreszt olyan erzese van az embernek, hogy az egyre alacsonyabban a fej fele kinyulo szikla-menyezet hamarosan a sisakot is kikezdi. Aztan, kikeveredve a szikla arnyekabol egy huzos U alaku (a foton a hatam mogott elfuto) kanyar serkent egy kicsit nagyobb gazadasra. En inkabb megallok, es csinalok par kepet, nincs hova sietnem.
Hawks Crag, Te Kuha, New Zealand

Fuggohid, aranylaz


Kicsit odebb fuggohidra hivja fel egy tabla a figyelmet. Erdekesen hangzik, ugyis ideje megallni egy kicsit nyujtozni. Befizetve az 5 dollaros belepot maris a negy drotkotel koze kifeszulo gyaloghid egyik vegen talalom magam. Szabad az ut, nem sokan vagyunk, kicsit imbolyogva atkelek rajta. Kozben lenezve eszembe jut az Indiana Jones hid leszakados-krokodilos jelenete, a korai optikai kompozittal keszult trukkokkel, ahogy az alattam ugy 15 meter melyen kavargo folyot nezem. Furcsa erzes, nem hiszem, hogy hasonlon motorral at mernek haladni, ha arra kerulne a sor. Odaat egy korben futo osveny menten elhelyezett, aranylazzal kapcsolatos relikviak idezik a multat, akad itt banyasz kunyhojatol a traktoron at az elso vilaghaboru korabol szarmazo teherautoig minden. Ket nemet kissrac epp soforoset jatszik, majd jottomre elszegyenlik magukat, es szuleik utan szaladnak.

Haz on the move

Leterve a 6-os utrol, a Kaiterivel szomszedos Motueka fele vezeto Motueka Valley Highwayen nehany kilometert megteve szirenazo felvezetoauto integet agresszivan, megallasra kenyszeritve. Behuzodok egy haz bejarojara, de nem igazan tudom, mi tortenik most. Az persze varhato, hogy valami nagyobb darab joszag kozeledik az uton, de bo masfel ora eltelik, mire mindez valosagga valik. Kozben beerkezik mellem egy berelt R1200RT-vel turazo ir srac, ugyhogy elutve a varakozas idejet, beszedbe elegyedunk. Utolsos napjat tolti a deli szigeten, hogy utana Aucklandben csatlakozzon baratnojehez. Kapott nehany nap kimenot, kihasznalta hat az idot. Ahogy a motoros turazas dolgairol beszelgetunk vegre feltunik valami a tavolban. De mi lehet az? Probaljuk kitalalni, ahogy a dombrol lefele ivelo uton halado szerelvenyt figyeljuk. Lassan, olyan 1-2km/h-s sebesseggel haladhatnak, es ahogy lassan kozelebb ernek, egy fahaz szerkezete bontakozik ki elottunk. Hihetelen latvany, amikor az uton szembejon veled egy haz, annyira, hogy meg fotozni is elfelejtettem :)

Motueka

Amint elhaladnak, folytatjuk utunk Motueka fele. Mindketten arra tartunk, nagyjabol azonos tempoban vesszuk a kanyarokat egymas utan. A srac, neha kihasznalva az RT nyomatekat, a kanyarbol kifele jovet meglep, hogy aztan a kovetkezo kanyarra Palik szavait idezve “rendre utolerje”-m. Motuekaban a szokasos nap vegi tankolas utan kicsit tanacstalanul teblabolok, sikerult elvesztenem a terkeppel a kapcsolatot. Szerencsere semmi gond, egy Ducatis helyi ero szivesen segit, es mutatja az utat egeszen a kovetkezo, nehany szaz fos falut, Kaiteriterit jelzo tablaig. Meg ellat egy utolso jotanaccsal is: ovatosan az egyenesen, itt szinte allando jelleggel mernek a rend orei.

Kaiteriteri

Beach at Kaiteriteri

Kaiteribe erve, es a strand fovenye menten huzodo uton vegiggurulva eszembe jut egy 15 evvel ezeltti gorogorszagi nyaralas: berelt motorral jartuk Aszprovalta, akkor meg eleg jelentektelen halaszfalvat, a part menti setanyokat. Szezon vege fele leven eleg kihalt a delutani napsutesben aranylo homok, nehany – valoszinuleg eltevedt – turistat szurok csak ki. Mivel erre nem sok baber terem, par kep keszitese utan inkabb a szallas fele veszem az iranyt. Mai vendeglatoim egy nemet hazaspar. Bo 15 eve erkeztek erre a kornyekre, es mig a ferj a korzeti orvosi teendoket latja el, a feleseg a lakashoz kapcsolt lakosztalyokat uzemelteti. Epp vacsorahoz keszulodve invitalnak az asztalhoz, en azonban szabadkozom, korul szeretnek meg nezni a kornyeken, lehetoleg naplemente elott. Tovabbi fotok es nemi boklaszas utan aztan rajtam is erot vesz az ehseg, es a Beached Whale (partravetett balna) nevu helyre keveredem, ahol krumpli- helyett tokpurevel talalt malacsult a menu. Tokeletes.

Megint jut egy kis idom internetezesre is. Ahogy bejelentkezek a Gmailre, latom, jott egy level a biztositotol. Izgatottan kattintok ra, de csak egy rovid uzenet fogad a Swanntol, miszerint probaltak elerni. Irok egy gyors uzenetet, hogy kulfoldon vagyok, es ha lehet, probaljuk emailben megoldani a kommunikaciot. Egyszerubb igy, bar joval lassabb is – gondolom, ahogy ranyomok a kuldes gombra. Nem telik el egy perc, mar jon is a valasz az ugyre allitott munkatarsrol. Na, eleg az hozza, hogy ropke 15 perc elteltevel mar meg is szuletik az eredmeny. A motor gazdasagi totalkar allapotaba kerult, igy a felteteleknek megfeleloen valaszthatok: uj, ugyanazokkal a kellekekkel felszerelt, uzembe allitott motort szeretnek vagy inkabb a penzre mennek ra. Mivel nem vagyok teljesen biztos, hogy szeretnek-e a tipusnal maradni, ezert inkabb a penzjutalmat valasztom. Meg egy emailben rakerdeznek a banki adataimra, majd megnyugtatoan kozlik. Egy-ket nap, es ott a majd’ 5 millios osszeg. Neha olvasgatav az Autozz es egyeb blogokat, eleg nehezen tudom elkepzelni, hogy ilyen minosegu kiszolgalasra az otthoni piacon akar a leghalvanyabb esely is lenne.

A nap kepei

Picton

Masnap nem sok idom van nezgelodni, eleg koran indulok Picton fele, hogy elcsipjem a menetrend szerint Wellingtonba indulo kompot. Korabban is voltak csipos reggelek, de ezt inkabb kegyetlen hidegnek hivnam. Jo, ha 2-3C a levego homerseklete, eleg bolond szel is fuj. Jo lesz figyelni, mert ilyen idoben mar alattomos felfagyasok is letrejohetnek. Igy aztan a kormantyfutest maximumra tekerve, de meg igy is fagyos ujjakkal, ovatosan haladok Picton fele a dombsagon at. Igazan is lett, 2-3 kanyarban erzem is, ahogy mocorog a motor hatulja. Nem tul durva, de azert erzekelheto jegesedes indult meg hajnalban. Szerencsere aztan a tengerparthoz kozeledve kisimul a dombsag, igy aztan mar magam mogott tudhatom ezt az erzest.


Komp, Cook-szoros, Marlborough Sound

Amig a beszallasra varok, kicsit olvasgatom az utikonyvet: a ket szigetet elvalaszto Cook-szoros egy termeszetes tolcsert jelent, ahol az eros eszaknyugati szel, az Uvolto Negyvenesek felgyorsulva igen konnyen felkorbacsolja a tengert. Egy szelesebb napon (mint amilyennek a mai is tunik) a rovid, nyilt tengerszakasz a hasonlo kepzodmenyek kozott is kiemelkedoen haragos lehet. Persze, nem olyan veszes a korulbelul 4-5 oras ut, a jelentos resze a Marlborough Sound fjordjainak belsejeben, a hajozasra alkalmas Tory csatorna vedett vizein halad, szinte Milford Soundhoz hasonlo latvannyal kenyeztetve utasait.

Beszallashoz szolitanak, a motorosok kulon savban gyulekeztek, igy mostanra erkezett egy Triumph kereskedo srac ZX14-es Kawaja nyergeben, egy par valami turaenduron es fogvacogva befut egy 50-es faszi is hatalmas Triump Rocketjen. Nyari dzsekiben, felcipoben, farmerban vagott neki a ma reggeli hidegnek, 10-15 percnel tovabb nem birva a nyeregben lepten-nyomon megallt kavezni. Sopankodunk kozosen, de en inkabb arra gondolok, hogy lehet valaki ilyen felelotlen, hogy a hipotermiat, balesetet kockaztatva folytatja utjat. Raadasul nem is ismeretlen tajrol van szo, hisz – bar ez volt 50 ev alatt az elso utja a deli szigetre – tosgyokeres kiwivel van dolgom.
On the ferry to Wellington
A fem rampakon felcsorogva baloldalt alakitottak ki a tarolohelyeket. Szedett-vedett kotelekkel a foldhoz erositve probaljuk a motorokat felkesziteni a varhato hanykolodasra, tobb-kevesebb sikerrel. Segitek hatalmas tomegevel fenyegetoen imbolygo Rocketet is lekotozni, igy talan mar atveszelik a gepek az utat dominozas nelkul. Kesve befut egy vilag koruli utjanak uj-zelandi agat eppen befejezo 2001-es Dakar is. Mar rutinosan megoldja a panyvazast, aztan kozosen indulhatunk a harmadik szinten kialakitott vendeglatohelyek fele, hogy allitolag valami capafelebol keszult fish&chips-et fogyasszunk. Nekem izlik, a tenger mellett nevelkedett helyieknek nyilvan masok az igenyei, igy Rocketes utitarsam nehany falat utan felretolja tanyerjat.

A fjord melyen haladva szinte tukorsima a vizfelulet. Meg is lepodom rajta, majd, ahogy kierunk a nyiltabb vizre, mar komolyabb hintazasba kezd a hajo. Nincs viharos szel, csak elnyujtott, 20-30 meter hosszu, 3-4 meger magas pango hullamok, amik a hajo meretehez kepest meglepo hatast ernek el: jo fel ora imbolygas utan egyre tobb beteg arc boklaszik a fedelzeten, sokan zacskoval a kezukben. Engem annyira nem erint a dolog, inkabb csak kezdek lefaradni, igy egy arra alkalmas sarkot kinezve el is szunyokalok.

Wellington

Majdnem delutan 6 ora, mire a szoros tuloldalan, Wellingtonban kikotunk. Kezd sotetedni, es az eddigi legnagyobb varosban meg a szallast is meg kellene talalni. A terkepre nem hagyatkozhatom, igy aztan probalom memorizalni az utat, de sajnos nem sok sikerrel. Elnezem a harmadik kanyart, igy a varos kozpontja fele tarto kenyszerpalyan haladok, majd minden igyekezetem ellenere sem tudok korrigalni. Kicsit bosszankodok, aztan ugy dontok, hogy taktikat valtok. A pontos utcanevek helyett inkabb csak az egtajat probalom figyelni, ahogy Carlos baratom mondana: “just follow the metal in your nose!” (csak kovesd a vasat az orrodban). Be is valik a taktika, 7 ora korul landolok a Wellingtonra nyilo panoramaval kecsegteto szallason.

Kicsit lefarasztott a kompozas, meg szomoru is vagyok, hogy magam mogott kellett hagynom a deli szigetet, igy aztan idejekoran agyba is kerulok.

A nap kepei