Vajon mit tartogat az eszaki sziget? Lagyan ivelo, birkakkal megtuzdelt dombokat, vulkani, kenes fusttol merges sziklakat, kifinomult nagyvarosokat kepzeltem el rengeteg kavezoval, ettermekkel, maori falvakat, a fold alatti kemenceben keszult hagi fustol megvadult izeit. Vajon Te Ika-a-Maui, a polinez felisten 110 ezer negyzetkilometeres zsakmanya (a deli sziget a kenuja, az eszaki a zsakmanya) a deli vadsag helyett szofisztikaltabb vagy kevesbe extravagans latnivalokat rejt? Nehez lesz az elozo 10 nap tapasztalatait felulmulni, nagyon ki kell tennie magaert, ha versenyre akar kelni.

Wellington

Mig vendeglatoimmal, az epp golfozni keszulo (allitolag ebbol lehet tudni, hogy esni fog), nyugdijas katonatiszttel es holland szarmazasu felesegevel, es epp hazalatogato, egyetemista lanyukkal fogyasztottam a piritosbol, narancslebol, muzlibol allo reggelit, azon gondolkoztam, hogy itt kellett volna meg maradnom Wellingtonban legalabb egy napot. Keson erkeztem a fovarosba a kompon, igy a szallast kereso kovajgason kivul nem volt lehetosegem, hogy korulnezzek. Pedig olvastam rola eleget, mar a Weta Digital (a vilag vezeto vizualis effekt cege), az utcakat diszito filmes kellekek, a filmes negyed Miramar kapcsan is. Kivancsi voltam, milyen kontrasztot jelent 10 nap termeszetkozeli kikapcsolodas utan a nagyvaros tolongasa, a kultura jelenlete, de ebbol csak a delutani csucs orult tempojat, a poros beton illatat erzekelhettem. Sebaj, gondoltam Wellington elerheto kozelsegben van Sydneytol, ha nagyon hianyzik, kesobb is meglatogathatom egy-egy hosszu hetvege alkalmaval. Masreszt, hasonlosagot sejtve a korabbi fovarossal, Aucklanddel, gondoltam, majd ott bepotlom, ami esetleg a Cook-szoros peremen elmaradt.

Taupo


Eszaki szigeti utam elso allomasa a szigetet meghatarozo Lake Tauop eszak-keleti partjan elterulo, azonos nevu kisvaros. Wellingtonban meg szep, napos ido bucsuztatott, de valoszinuleg a beigert golfozas hatasara hamar rosszabbra fordult, Taupo fele kozeledve egyre fenyegetobb, elobb szurke, majd acelosabb szinekbe hajlo fellegekbe burkolozott Mt. Ruapahu majd’ 2800 meteres csucsa. Palmerston North megyen athaladva meg egesz elvezheto volt a motorozas. A kis, elszort telepulesek miatt itt mar nagyobb forgalommal kellett szamolni, megis, a szinte lapos, majd Taihape kornyeken lagyan hullamzo, egyenes utakon sokkal magasabb atlagsebesseg alakul, mint egy 15-50-es kanyarokkal tagolt, 2-300km-es hegyi szakaszon.

Aztan, Waiouru-t elhagyva kezdett megvaltozni a keplet. Mar a kompon hallottam a Coromandel-felszigetrol szarmazo Triumphostol, hogy par nappal ezelott, a Desert Roadon (sivatagi ut) haladva eleg kellemetlen idojarasban volt resze, de betudtam a felkeszuletlensegenek. Ahogy azonban feltuntek Mt.Ruapehy felhokbe burkolozo sziklai, es elottem allt a Rangipo Sivatag, mar sejtettem, hogy igazat beszelhetett. Ekkorra, az oszi homerseklet dacara szinte fagypontig, 1-2C-ig sulyedt a homerseklet, es mindezt sulyosbitando, 40-45km/h-s oldalszel soporte vegig a Gyuruk Ura Mordorjabol ismeros, kietlen tajat, ahol a sziklak nyomaszto hangulatat csak az uttal parhuzamosan futo vezeteksor tori meg nemileg. Kicsit feltem is, mi lesz, ha elkezd esni a ho, a hormerseklet es a fenyegetoen sotet felhok nem igertek sok jot a 35 kilometeres ut soran.

Taupohoz kozeledve az eso is megerkezett, eloszor csak enyhen, majd egyre erosodve. Szerencsere a hegyek szelarnyekaban mar nem kellett az oldaliranyu lokesekkel kuszkodnom a hatso csomagok miatt erosen elkonnyult eleju, egyebkent is eleg labilis Dakaron, szinte meg elvezetem is a keso oszi hangulatot, ahogy a to partjahoz, es az ut tuloldalat szegelyezo, lathatoan turistakra berendezkedett uzletek, vendeglatohelyek kozott kavarogtam. Ugy dontottem, hogy eleg volt a fagyoskodasbol, megkeresem a szallast, aztan eldontom, hogy motorral korulnezek a kornyeken vagy inkabb gyalogosan vetem be magam a varosba.

A totol tavolodva, egy domb tetejen aztan meg is talaltam a B&B-t, ahol az oreg epp a muhelyben lopta a napot (ugy is mondhatjuk, hogy szorgalmaskodott, de ez 80 eves kor utan mar egyremegy). A motorhangra elosietett a felesege is, meg sem varva, hogy levegyem a sisakot, mar nekem bombazta a kerdeseit, illetve reszletes instrukciokkal latott el a motor parkolasat, a vizes motorosruha es csomagok elhelyezesevel kapcsolatban is. Kicsit tenyerbemaszo volt, na. Sajnos errol a rossz szokasarol kesobb sem nagyon akart letenni, igy aztan “kenytelen voltam” a nap nagy reszet turistaskodassal tolteni, es csak este elvezni az (egyebkent joindulatu, csak kicsit tulsagosan aggodalmaskodo) vengedszeretetet.

Meleg tus, es tea utan atnyalazgattam par prospektust, es arra jutottam, hogy ha valamit latni is szeretnek, erdemes megint motorra szallni, es felderiteni a varoska 6-8 kilometeres korzeteben fekvo latnivalokat, mint Uj-Zeland egyik legismertebb vizesese, a Huka Falls, a vulkani tajat bemutato Craters of the Moon (A Hold kraterei) vagy az Aratiatia duzzasztogatja. Nem tul nagy a valasztek, de Taupo alapvetoen nem is ezekrol hires: uj-zeland legnagyobb tava kituno kikapcsolodasi lehetosegeket rejt a horgaszni, vitorlazni vagyoknak. Csak nem keso osszel :)

Annyira persze nem bantam, hogy nem kell a turistahaddal versenyre kelnem, igy aztan a Huka Falls fele vettem az iranyt. Nem volt nehez dolgom, kovetkezo napi celpontom, Rotorua fele kellett csak vennem az iranyt, majd a kijelolt elagazasnal leterve maris egy kanyargos, erdoben vezeto uton talaltam magam, ami par szaz meter utan a vizesesnel ert veget. Elkezdett kicsit szemerkelni az eso, igy aztan ugy dontottem, hogy motoros ruhaban vegyulok a turistak koze nehany foto erejeig. Hat, hogy mondjam, hogy ne sertsek meg senkit. Valahogy az elozo majd ket het latnivaloi utan nem hagyott bennem maradando benyomast a zugo. Igy valik az ember immunissa a jora.

Elindultam hat visszafele, Taupo fele, hogy az eszaki sziget kozepso, meg ma is aktiv vulkanokkal tagolt reszenek tulvilagi kepzodmenyeit kicsit jobban szemugyre vegyem a Craters of the Moon kenes szagu felhoi kozt. Erkezesemkor a parkoloban egy hupikek oldtimeren kivul mas nem fogadott, igy aztan a fagyoskodo penztarossal valtott nehany szo utan gyakorlatilag enyem volt az egesz terep. A borus hatterben kiserteties elmeny nemelyik kurto, szinte varna az ember, hogy az Exorcist-bol ismert demoni alak felbukkanjon a gozben :)

Utkozben visszafele meg megalltam az Aratiatia folyo gatjanal, kicsit felzavarva a duzzasztott oldalon furdozo vadkacsakat. Ezen a turista nem jarta reszen is keszitettem nehany kepet, majd ugy ereztem, jobb lesz nemi ennivalo utan nezni a varosban. Talaltam egy internet kavezot is, ahol hosszu beszelgetesbe elegyedtem az egyik utazoval, aki – bar most hatizsakkal jarja Uj-Zelandot – arrol almodozott, hogy egy napon motorra pattan, es ugy jarja be a vilagot. Remelem, sikerult neki azota :)

Masnap egy nagyon rovid, mindossze 80km-es szakasz allt elottem. Gondoltam, hogy az egyre morcosabb idojaras ellenere koran reggel, napkeltevel elindulok, hogy egy egesz napom legyen erre a turistak koreben igen nepszeru, a maori kultura (es termalfurdok) egyik fellegvarakent leirt telepulesre. Kicsit felresiklott a tervem, mikor a szobambol kilepve meg a vasarnap reggeli csond fogadott. Egy ora elteltevel fel is keltek vendeglatoim, es mig a reggeli keszult, beszelgettem egy kicsit az oreggel. Nyolcvan eves kora ellenere meglepoen fiatalosan kerdezgetett az utazasrol. Igaz, ismetelten Yamahanak emlegette a BMW-t, de ennyi igazan belefer :)

A nap kepei

Uton Rotoruaba

Mire elindultam, mar tudatosult bennem, mennyire szerencsem volt a deli szigeten. Az elso egy-ket napot kiveve vegig ragyogo napsutes fogadott az alapvetoen igen csapadekos nyugati parton is, es most, hogy az eszaki sziget elmeletileg csendesebb eghajlatat kene elveznem, megint a terasz tetejen kopogo eso fogad. Mindegy, ezt az oranyi tavot letudom, aztan, ha at is fazok, a kovetkezo szallas kerti termalmedencevel kecsegtet. Ugyanis ezen a videken nem ritka, hogy a melegviz ingyen jon a hazhoz. Elindulok hat Taupobol a tegnap mar bejart utvonalon, es alig erek tovabb a duzzasztonal, hegyre felfele menet erdekes hangot hallok alulrol. Lenezek a fordulatszammerore, es a 100-as sebesseghez tartozo kb. 4ezres fordulatszam helyett vadul csapkod a mutato jobbra-balra, mig csuklomon es az ulesen keresztul a magasabb sebessegi fokozat es az emelkedo altal okozott motorfek adja tudtomra, valami nem stimmel. Behuzom a kuplungot, kirakom az indexet, lehuzodom az ut szelere. Leszallas nelkul, meg sebessegben probalom inditani, semmi reakcio. “Na, ez beazott, nem birta a szakado esot” – allapitom meg, mig a sisakot leveve az arcomra csorog az esoviz. Nemi matatas utan, immar uresben rainditok, es csodak-csodaja, be is indul. Megorulve a varatlan sikernek nyeregbe pattanok, berakom sebessegbe, mire a motor elcsendesedik. “Szivas lesz ebbol” – nyugtazom. Eloszor a kuplungra gyanakszom, majd elore-hatra tologatva a motort megallapitom, hogy bizony a tengelykapcsolonak semmi baja. De akkor mi lehet? Megint rainditok, kicsit kohogosen, de beindul. A kuplungot huzva, felules nelkul ovatosan beteszem egyesbe. Betennem, mert ahogy hozzaerek a valtohoz, leall. Ujabb koszorules utan megismetlodik az elobbi eset. Mi legyen a kovetkezo lepes? Probalom atgondolni az ut szelen, a szakado esoben allva, mikozben csipovel tartom a motort, nehogy elsulyedjen az oldaltamasz a felazott, fuves talajban.

Nincs mit tenni, valahogy el kell jutni Rotoruaig, szerszamok nelkul nem allok neki egy berelt motort megjavitani. Hirtelen korvonalazodik a terv: megprobalok stoppal bejutni a varosba, ott – bar vasarnap leven nehezkes lesz – egy szerelohoz eljutni aztan folytatni utam Whangamata es Auckland fele. Ha ugy alakul. Ha meg nem, akkor ott hagyom a motort a szallason, es elintezem a berlo ceggel, hogy ne Aucklandbol, hanem az alig 3 orara fekvo udulovarosbol vegyek fel a gepet. Rovid stoppolas utan meg is all a furgon. Kiderul, szinten motorossal van dolgom. Bar a stilus teljesen mas, Harley tulajdonoskent is igen segitokesz: megprobaljuk a motort a furgon hatso, szabad reszere beemelni, de sajnos az enduro magassaga miatt meg dontve sem fer be, igy nincs mit tenni, elrejtem a motort a bekotouton 200 meterre allo buszmegallo bodeja moge, hatha ott nem tunik fel senkinek. Magamhoz veszem a cuccokat, atpakolok mindent a narancssarga, vizhatlan taskaba, hogy konnyebb legyen kezelni, aztan elindulunk. Ut kozben probaljuk kitalalni, mi legyen, de sajnos a kisvarosban szerinte nem sok eselyem van szerelore vagy arra alkalmas muhelyre, igy aztan egyre biztosabbnak tunik a terv: mivel mar csak harom nap van hatra a hazateresig, B tervkent megprobalom a szallason hagyott megoldast. Beerve a benzinkutra fel is hivom a motorkolcsonzo ceget, akik – bar elobb erosen ketlik, hogy tenyleg nem tortem ossze a motort – vegulis belemennek a jatekba. Innen mar csak 5 perc kerdese a kutastol kolcsonkapott telefonon felhivni a kutastol kolcsonkapott Yellow Pagesbol egy automentot, aki par perc alatt meg is erkezik. Kiderul, epp a kut mogott van a garazsuk. Husz perc elteltevel mar csorlozzuk is felfele a bode moge rejtett BMW-t, bo fel ora mulva mar a szallason vagyunk.

Csongetek a kapubejaron, egy cowboy kendos border collie fogad. Elobb kicsit haragosan, majd mikor gazdaja elokerul, mar oriasi ivben csapkodott farokkal fogad, de egy pillanatig sem veszi le a tekintetet rolam. Erdeklodo vagy bizalmatlan, nem tudom eldonteni, de annyira, hogy masnap reggel a WC-n ulve is arra leszek figyelmes, valami matat a resnyire nyitott ablakon keresztul. Jackie az, probalja befurni az orrat a lyukon, hatha ugy tobb minden kiderul. Bolond.
Broken down in Rotorua
A szallasrol meg probalok szerelot intezni, de fel ora elteltevel is remenytelennek latszik a helyzet. Feladom. Megbeszelem szallasadoimmal, hogy a mai ejszaka helyett maradnek meg egyet. Kialakul az utvonal is: Whangamata meglatogatasa helyett plusz egy napot toltok Rotoruaban, majd busszal teszem meg a harom oras utvonalat Aucklandbe. Kicsit azert halas is vagyok, hogy minden hol alakult vegulis, felszabadultan turistaskodhatom tovabb.

Rotorua: maorik, gejzirek, termalfurdok

Az eszaki sziget kozepso fennsikjan, a tenger szintje folott 300 meterrel fekvo Rotorua idotlen idok ota a vulkani aktivitas egyik gocpontja. Kiveteles adottsagai mar a XIV. szazadban vonzova tette a maorik szamara, olyannyira, hogy ma is ezene a kornyeken talalhatoak a nepcsoport kepviselo a legnagyobb szamban. Aztan kesobb, mar a XIX. szazadban a pakehak (feherek) is ide vandoroltak, hogy az akkor meg letezo, kesobb egy vulkankitores altal elpusztitott rozsaszin es feher teraszokon kialakult, termeszetes kadjaiban regeneralodjanak. Ennek allit emleket a Rotorua Museum of Art and History rezidens tarlata is: vegignezhetjuk a korabeli termalfurdos kezeles korulmenyeit, kellekeit, majd az alagsorba leereszkedve a gephazat is megtekinthetjuk. A masik szarny a maori kulturat probalja kozvetiteni, a torzsi hagyomanyoktol a II. Vilaghaborus Maori Hadtestig.

Kikeveredek a muzeumbol, es az epp elalt esot kihasznalva kicsit boklaszoka varosban. Kicsit orulok is, hogy cserbenhagyott a motor, legalabb kicsit tobb idot fordithatok az eddig kimaradt kulturalis dolgokra is. Mint peldaul a Fast&Furious aktualis resze, ahova az erdeklodes hianyaban zarva tarto muveszmozi helyett keveredtem az este :)

A nap kepei

Masnap, gyors reggeli utan szallasadom ledob a varos turistikai tajekoztato kozpontja, az i-Site elott, hogy egyreszt megvegyem masnapra az aucklandi buszjegyet, masreszt nemi program utan nezzek. Te Puia, a maori falu az elso dolog, amit mindenkepp meg szeretnek nezni, de nem tudom eldonteni, hogy nappal vagy este, a programokba bekapcsoldva tegyem, eldontom, hogy teszek egy rovid latogatast a nap soran, hogy este szervezett programon terjek vissza. Mivel azonban ez a ketto nem tolti ki a napot, probalok mas foglalatossagot talalni. Quadozni kellene, de hiaba rohognek kinomon a programszervezok a pult mogott, nem sok esellyel kecsegtet, hogy talaljanak meg 3 embert erre a programra. Hagyom hat veszni, a Te Puia jegyek melle valtok meg egy – a nevbol kitalalhatoan mezogazdasagi tevekentsegeket bemutato – Adrodomeba is, aztan elindulok.

Te Puia

A nap kozben kisse kihalt, leginkabb idegesitoen zavarodott japan turistak altal dominalt muzeum/falu este megelevenedik, hogy a Te Po (az ejszaka) idoszakat elvezhessek a latogatok. A Te Po az az idoszak, amikor Ranganui (Eg Atya) es Papatuanuku (Fold Anya) osszeolelkeznek. Az alkonyat amit az uresseg (Te Kore) eloz meg, es aminek a Te Ao Marama (elettel teli vilag) vet neki veget, fontos szerepet jatszott a termeszetkozeli nepek eleteben. Ez volt az az intim idoszak, amikor a torzs osszejott, megosztotta etelet es tudasat a tabortuz mellett. Fontos idoszak volt ez az osszetartozas, a szocialis kapcsolatok kialakiatasanak szempontjabol is. A maori vendeglatas azonban – nyilvan a gyakorlatbol taplalkozo – szigoru szabalyokat kovet, amin nekunk is tul kellett esnunk, ami nehany esetben eleg vicces helyzetet eredmenyezett. A hazat korulvevo udvar szelen allva kivalasztottal Leroy nevu, 70-es eveiben allo, igen konzervativ benyomast kelto urat, hogy kepviselje csoportunkat, es fogadja a hazbol eloszalado harcost. Kicsit megremult, de hosiesen allta a sarat, es felkapta az ele helyezett agat:



Levett cipovel belepve a hazba aztan helyet foglalhattunk, hogy tradicionalis tancokbol, enekekbol osszeallitott eloadasuk megtekinthessuk. Arra gondolom nem szamitott senki, hogy nekunk is be kell majd a Hakaba kapcsolodni. Igy aztan nehany kivalasztottal a szinpadon kotottem ki, hogy hasonloan kopcos (egyebkent furcsa, hogy a maoriknal az en testalkatom atlagosnak szamit) oktatomtol par lepest eltanulhassak. Szerencsere errol felvetel nem keszult, egyebkent is orditva rohogesse fajult a nezoter, mikor tizen eloadtuk a fel perc alatt betanult mozdulatokat, teljes kaoszban :D

Bemelegedve aztan elfogyaszthattuk a fold alatti kemenceben fott eteleket (mar ha tenyleg ott fott..de ha nem, akkor is jol adtak elo), majd meg egy gyors kort tehettunk a kivilagitott gejzirek kozott. Kia Ora! Hangzott a maori koszontes. Legalabb ketszazszor, hogy veletlen se felejtsuk el :)

Agrodome

Delutan a varostol kicsit kintebb fekvo Agrodome farmjaira latogattam. Itt elsosorban alattartassal, tenyesztessel foglalkoznak, de felismerve a turizmus jotekony hatasat, igen szorakoztato, professzionalis bemutatot is kerekitettek. A sok szoveg helyett inkabb egy rovid osszefoglalo. Foszerepben Mikey, a nyugdij szelen allo terelokutya, illetve egy bo tucatny dijnyertes birka :)

A nap kepei

Auckland

Auckland airport
Igen jol telt az idom Rotoruaban, ugyhogy masnap kicsit kelletlenul indultam Auckland fele, amit inkabb csak mint Sydneybe vezeto utam elso allomasa tartottam szamon. A Gyuruk Ura filmjenek Megyejen atvezeto, egyebkent igen latvanyos busz ut utan Aucklandben paras, langyos levego fogadott. Valahogy nem nagyon volt kedvem az elmult napok utan az emberek (jelentos szamban azsiaiak) szazezreitol nyuzsgo utcakon koborolni, igy aztan a kicsit csalodast okozo Sky Tower megtekintese, es a parton setalgatas utan viszonylag koran nyugovora is tertem, hogy a masnap reggeli korai indulas ne okozzon problemat.

A nap kepei

Sydney

Furcsa kimondani, de harom oras repules utan jo erzes volt ujra otthon lenni. Este meg ujra atnezegettem nehany, a turan keszult fotot, aztan felalomban meg parszor ismetelgettem, hogy el ne felejtsem: “Kia ora!”.

A nap kepei