Tasmania

Azon a tavaszi ejszakan felesegemmel Launcestonba mentunk moziba. Szerintem 1982 lehetett..talan 1981. 10 orakor hagytuk el a termet, es egyenesen haza vezettem a Lilydale uton. Akkoriban Lalla-ban eltunk, es epp az ettermet probaltuk eladni. Nagyon tiszta, de sotet ejszaka volt. Esett, es az auto lampai fenyesen ragyogtak vissza az utrol es a bokrokrol. Ahogy a hegyrol ereszkedtunk le, epp a Mt. Arthur Iskolanal, ket kozepesnel nagyobb allatot vettem eszre, ahogy tolunk 100 meterre allnak az uttesten. Lassitottam, mert valahogy masnak tuntek. Eloszor azt hittem, hogy ket nemetjuhaszt latok, de szinte rogton tudtam, hogy nem azok voltak. Egyikuk teljesen az uttesten, a bal oldalon allt, mig a masik (egy kicsit kisebb) az ut szelen, korulbelul 10 meterrel odebb. Ahogy ott alltak, mindkettot egyszerre fogta be a tavolsagi fenyszoro. Mindketten a feny iranyaba neztek, de nem ugy tunt, mintha elvakitotta volna oket. Eloszor a felallo fulet, es a meglehetosen nagy fejet vettem eszre. Vilagosbarna szinuk volt, pont, mint az akkori kutyanknak. Gondoltam: "Oh, Istenem, egy tigris!" Eddigre korulbelul tiz meterre lehettem toluk. Meg mindig nem mocccantak. Ugy tunt, mintha nem felnenek az autotol. Ha nem fekeztem volna, eltalaltam volna a nagyobbikat. Es meg mindig nem mozdultak. Most vettem eszre, mennyire furcsa volt a farkuk, ami tul nagynak tunt ahhoz, hogy csovaljak. A hatrol a combra futo csikokat is eszrevettem. Egyik munkakutyankra emlekeztetett, akit akkoriban utott el egy auto, es a baleset eredmenyekent a csipoje egy kicsit kiallt. A tigris (ugy hiszem, azok voltak) nagyjabol ugyanugy mozgott, mintha valami problemaja lenne a hataval. ...

Az elmult hetvegeken tortent egy csomo elokeszulet a turaval kapcsolatban. Ezek legtobbje nem tul latvanyos, de ugyanugy hozzatartoznak a felkeszuleshez. Motor Meg valamikor juniusban beszereztem egy 2002-es BMW F650GS Dakart, ami tokeletesnek bizonyult azota is. Nem volt vele semmi problemam, es az uj-zealandi tapasztalat utan tovabb erositette velemenyem, hogy egy konnyebb, egyhengeres, a tura es a terep kozott nagyjabol felutra pozicionalt gep jo valasztas lesz. Azonban, mivel majdnem ket evig allt (addig sem koptattak), nehany karbantartassal kapcsolatod dolog mar esedekes volt. Eloszor is par ezer km utan elvittem, hogy az eves szervizt ujra elvegezzek rajta, kiegeszitve az osszes, talan mar elhasznalodott folyadek cserejevel. Szeretnem ezeket a dolgokat magam elvegezni a motoron, egyreszt koltsegcsokkentes miatt (majd errol meg irok kesobb), masreszt pedig mert abban jobban megbizok, hogy tenylegesen el is keszul, harmadreszt legalabb ismerkedem a szerkezettel. Mivel a Pirelli MT21-es eleg erosen terep orientalt, rallycross abroncsok is mar megsinylettek addig a jellemzoen varosi/orszaguti hasznalatot, ezert egy Metzeler Enduro 3 Sahara, inkabb utcai, mint terep, a motor karakterehez illeszkedo gumikat kapott. Ettol sokkal stabilabb a mindennapi munkaba jaras soran, es az autosok sem hiszik a gumihang alapjan, hogy egy furoval tamadtam rajuk. A tobbi muveletre tegnap kerult sor, az idojaras, meg egyeb szorakozasi lehetosegek miatt hetekig halogatva, de sikerult ropke 3 ora alatt megoldani, amit anno a nagy GS-en szervizben 5 oranak szamlaztak: szuro csere/modositas, GPS bekabelezes es egy csomagtarto keret felszerelese. Mivel nem volt kedvem a haz mogott szerelni, ezert - hetvege leven - a ceges biciklitarolot neveztem ki garazsnak. A ...

Hajnalban, joval az 5 orara allitott ebreszto elott arra kelek, hogy utemesen veri az eso a sator falat. Atgondolom a mara tervezett dolgokat, sok joval nem kecsegtet: egyreszt ki kell jutni az erdobol, bar az ut igen jo minosegu homokko-murva, ami gyorsan szarad, ezzel nem lesz gond. Utana meg hatravan a mai nap kozel 400km, aminek felet jobb-rosszabb foldutakra terveztem, nem lenne jo, ha ezen valtoztatni kellene. De nincs mit tenni, a vak sotetben nincs kedvem az esovel is bajlodni, igy egy kicsit visszafekszem meg. Jol esik 7-ig szunyokalni meg, es mire felebredek, az eso is alabbhagy. Helyette marad a kod, de mivel a hegyek folott meg nem kelt fel a Nap, ezert sok remeny nincs, hogy felszivodjon. Fogmosas kozben fotozok egy ujabb kengurut, kicsit beszelgetek a tegnap este tabortuzet rako csaladdal, aztan komotosan felpakolom a motort, es lassan elindulok a tocsakkal szabdalt uton. Kicsit huvos is van, meg jo, hogy az esetleges esore felkeszulve beraktam a dzsekibe a vizhatlan belest. Ahogy igy probalom osszeszedni magam, majdnem meg is tortenik a baj: egyik kanyarbol kigyorsitva, a reggeli csendet megtorve felzavarok egy altalam soha nem latott meretu szurke kengurut: tolem nehany meterre keresztezi az utat, igy tisztan latom, hogy a feje nagyjabol a sisakom kornyeken lehet - jo 170 centi magasan. Szerencsere sikerul elkerulni az utkozest, bar ebben magamnak nem sokat koszonhetek - ilyenek a veletlenek. Az Edith Roadra raterve gondolkozom, Oberonon at folytassam-e az utat vagy inkabb vallaljak egy kicsit rosszabb minosegu foldutat Shooters Hill-en at. Mivel kezd kisutni a Nap is, ...

A tegnapi egesz napos forro levego, meg a szokatlanul eros napsutes miatt kicserepesedett a szam, ugyhogy hiaba kinaltak fott reggelit a szallashoz, csak modjaval majszolgattam. Azert amennyit lehetett, magamba eroltettem, mert eleg hosszu nap nezett ki, nem art egy kis alapozas. A terv eredetileg az volt, hogy felkapaszkodom a Kosciusko Nemzeti Parkba vezeto uton jo 2000 meter fole, boklaszok kicsit a kornyeken, aztan delben visszaterve Jindabyneba tovabb indulok del fele, a Tasman-tenger iranyaba. Erre ket ut allt rendelkezesre, a tegnap emlegetett Barry Way es Bombalan atlahadva a hires Monaro Highway. Inkabb az elobbi fele hajlottam, de ugy voltam vele, hogy nincs nyomas, megnezem, mit tehetek, aztan maximum visszafordulok. Erdekes, hogy a csucsidoszak ellenere a Kosciusko fele haladva egy lelekkel sem talalkoztam. Olyannyira, hogy mikor elertem a park bejaratat, a legtobb belepteto fulke zarva volt. Vegul talaltam egyiket az opcionalis gubbaszto nenikevel, es vegul $6-ert cserebe bebocsajtast nyertem a park teruletere. Ratertem a bo 45km hosszu zsakutra, ami eloszor mar megszokott, de egyre bujabb mersekelt ovi esoerdoben kanyargott nem tul eroszakos ivekben, majd nehany kilometer elteltevel, ahogy a magassagom a 7-800meteren talaljato Jindabynetol elkezdett emelkedni, egyre ritkasabb lett a novenytakaro is. Eloszor csak a fak ritkultak meg, az aljnovenyzet gyerebb lett, majd egyre tobb sziklas folt is felsejlett, mig egy komolyabb emelkedo utan, valamifele fennsikra felerve mintha mas vilagba csoppentem volna: szempillantas alatt megszunt az erdoseg, atadta helyet a hatalmas, viz es gleccser formalta sziklak kozott sarjado fuves siksagnak. Ugy voltam vele, hogy eloszor eljutok a vegeig, megprobalom megjegyezni az erdekesebb helyeket, aztan ...

Ugy latszik, ezen a turan mindenkepp esik, ha kempingezesre kerul a sor. Ki erti ezt? A Karacsonyra virradoan egesz ejszaka szakadt az eso, verte a sator oldalat rendesen. Jol aludtam a huvosben, neha azert felriadtam, hatha mar vizben fekszem, felkeltem a fejlampa fenyenel ellenorizni a sator falat belulrol, de amint megallapitottam, hogy minden a legnagyobb rendben van, vissza is aludtam gyorsan. Ilyenkor terul meg a jo minosegu felszereles es az a fel perc, amit a sator helyenek gondos megvalasztasa jelent. Reggel 7-re aztan kicsit alabbhagyott, igy gondoltam, ideje elomaszni a satorbol es rendbetenni a dolgokat. Gyorsan osszepakoltam a satrat, felramoltam mindent a motorra, aztan elindultam kifele a mar felazott, fellazult uton a 4-5km-re levo aszfalt fele. Mire kiertem, az eso is alabbhagyott. Mai napra a celom az volt, hogy elerjem a Wilsons Prom. (promontory = fok) nyugati oldalan fekvo Shallow Inlet nevu helyet, es csatlakozzak Teki es Krisz meghivasahoz, akik (ha jol emlekszem) aznap kuzdottek le magukat a megelenkulo karacsonyi forgalomban Melbournebol. Ezen kivul a szokasos nezelodes maradt. Olvasgattam Gippslandrol, nehany leiras aradozik a lagyan hullamzo taj szepsegerol, de nekem annyira nem akart osszeallni az utvonal. Gondoltam, elindulok, aztan majd lesz valami. Marlo fele haladva elobb egy jokora madarraj reppent fel elottem, majd az egyik ives kanyarbol kigyorsitva egy jo fel meter magas, hosszu farku gyik szaladt at elottem ket labon. Nagyon kozel mentem el mellette, nem nagyon volt mar idom korrigalni, igy olyan erzesem volt, hogy esetleg el is uthettem (bar ennek nem ereztem es lattam semmi jelet). Nem siettem, igy ...

A main nap foszerepet egyertelmuen a vilaghiru Great Ocean Road vitte el. Bar eleinte kicsit csalodast okozott, a nap vegere azert megtalaltam a nekem tetszo szoget. Most, olyan delutan 4 ora fele epp a Tizenket Apostol tetejen uldogelek, folottem egy helikopterrel koroztetik a turistakat, labam alatt egyenesen szakad le a jo 50 meteres, meszkobol retegzodott fal. Magam vagyok itt, mint a kisujjam, megis a legjobb kilatast elvezhetem, tomeg nelkul. Tolem ugy bo egy kilometerre latom, ahogy turistak szazai, talan ezrei nyuzsognek a Razorback melletti kilatonal, egymas labat tapossak egy-egy tucat fenykepert, hogy aztan legkondicionalt autokba, buszokba ugorva szaguldjanak tovabbi klikkelnivalok fele. Szeretem megtalalni egy-egy hely kevesbe turistas szoget, lenyugodva elvezni a kilatast, kicsit megpihenni, elgondolkozni. Itt is csak nehany szaz meter foldut valasztja el a latogatot ettol a lehetosegtol, de gondolom, ennyire kozel senki sem akar megint megallni, hisz mar ugyis kipipaltak a latnivalot a kepzeletbeli vagy valos listan. A Great Ocean Road Victoria azon termeszeti nevezetessege, amit egyszeruen nem lehet megkerulni. Ha a Nullarboron at erkezik a latogato Perth vagy Alice Springs felol, jellemzoen ezt az utat valasztja, ha Melbourneben berel autot, akkor is itt kot ki, ha pedig Uj-Del-Wales-et probalja megkerulni, akkor sincs elerhetetlen messzesegben ez a bo 200 kilometeres tengerparti ut. Torquaynal kezdodik, viszonylag lassan ivelgeto uttal, aztan Cape Otway fele kozeledve, a sziklafalakra felkapaszkodva egyre szukebb kanyarokkal talalkohatunk - meg a rossz oldalon szembejovo turistajarmuvekkel, hatalmas gurulo otthonokkal, japanokkal teli buszokkal. Az Otway-fok utan aztan megint kiszelesedik, es egy hosszabb egyenes utan megerkezunk a Tizenket Apostolhoz, amiert ...

Igy aztan, a legvonalbeli 1100km haromszorosa utan, spiral alakban megerkeztem Melbourne kulvarosaba. Krisz kicsit batortalanul nyitott ajtot, nem tudom, vegulis megismert-e korabbi Karman kolis talalkozasok alapjan (gyanitom, annyira nem :). Eddigre mar kezdett elegge melegedni az ido (ami utana a harmadik nap vegere szinte az elviselhetetlensegig fokozodott), ugyhogy jol esett kicsit leulni a kellemesen huvos lakasban. Kicsit furcsa is volt az elozo 10 nap utan patyolattiszta, gyonyoruen, otletesen berendezett hazban vendegeskedni. Kis piheno utan leugrottunk a partra, de a furdeshez az eros szel miatt annyira nem tamadt kedvunk. Mutattak viszont par jopofa kishazat, amik allitolag hihetetlen magas arakon cserelnek gazdat, es a terulet eredetiseget megorizendo csak az eloirt szinsemara festheto: Vendeglatoim (sejtettetek, hogy nem usszatok meg? :D): Estere mar csak egy BBQ maradt, kozben Tekivel meg elugrottunk gazpalackert, de aztan minden jora fordult, teletomott hassal mehettunk aludni. Masnap kezdodott az igazi varosnezes. Flinders Street station - ide erkezett be a vonatom. Eleg impozans darab, belul talan Nyugati meretu palyaudvarral: Alapvetoen a belvarost korbejaro, egyebkent ingyenesen hasznalhato villamosjarat (City Loop) adta a nap gerincet, megallotol megalloig jartam korbe a varost, aztan nehany kicsit hosszabb gyaloguttal keresztbe is. Eloszor korbementem, egeszen a dokkkig (ami egyebkent kezd atalakulni a Sydney Harbourhoz vagy a torontoi "waterfronthoz" hasonloan...nehany kondo jellegu, trendi epulet, par szorakozohely is felutotte mar a fejet): Aztan visszafele dolgozva jarkaltam ossze-vissza a varosban. Konyvtar: Koppenhaga? Hat, nem annyira: Aztan vegul visszaerkeztem a Flinders Street melle, ahol nem hagyhattam ki az ACMI (Australian Centre For The Moving Image - Ausztral Mozgokep Kozpont?) kiallitasat: Dennis Hopper & The new Hollywood. Hopper tobb ...

Egy igazi csodara bukkantam ma, teljesen varatlanul, a korulmenyek altalam kontrollalhatatlan egybeesesenek kovetkezteben. Az ilyen felfedezesek adjak egy ilyen tura savat-borsat, melyitik az emlekeket, bovitik a horizontot. Ahogy mar korabban irtam, a szelsosegek turaja ez szallasok tekinteteben is: egyik oldalon a vadkemping, a masik veglet meg (ha Melbourne-t nem szamitom) a mai lakosztaly Little Swanportban. Amikor ezeket a sorokat irom a naploba, epp feltett labbal ulok a teraszon, a Nap epp keszul lebukni a dombok mogott, de lilas fenye meg sejtelmesre festi az elottem elterulo lapvilag rezzenestelen viztukret. Kicsit arrebb par vizimadar keszulodik a lefekveshez eleg zajosan, majd - ahogy az egyre gyerulo feny feketere festi a fak torzset - lassan elcsendesedik minden. Nyar kozepe ellenere kicsit huvos az ido, de egy kicsit uldogelek meg a teraszon. Visszagondolok a mai napra, es megallapitom: talan a tura csucspontja lehetett. Ha mindez egy film lenne, igy a 16. napon pont megfelelo helyen lenne strukturaban. Pedig nem sokon mulott, egy egyszeru kis foldut vonzott be a viszonylag rendezettnek tuno telekre. Tipikus "bush" birtokot kell elkepzelni, magas, feher torzsu fak, feher talaj, minimalis aljnovenyzettel. Elotte kis zold tabla hirdeti: Breamstone Retreat. A nehany kilometeres bekotout utan kiszelesedik az irtas, es a frissen rendezett teruleten harom-negy fa kabint pillantok meg, mellettuk az elmaradhatatlan hengeres viztartallyal. Na, ez meg akarmi is lehet...allapitom meg, kicsit mar aggodva az esti szallas miatt. Mar vagy 50-60km-en at keresgeltem, elobb Swanportban probaltam meg harom helyet is, egyiken sem volt mar hely a nyari csucsban. Aztan, mikor a harmadikon a recepcios oregasszony ...

Hajnalban bucsuzkodas utan meg visszafekudtem aludni, aztan delelott 9 korul arra ebredtem, hogy hazamra sut a nap - sutott volna, ha nem arnyekban verem fel a satrat. Sokkal korabbnak erzodott meg, a taborban kicsit megult az esti tuzek fustje, igy hajnali paranak tunhetett. Kozbene a kemping mar felbojdult zombi falura emlekeztetett, nehanyan csomagoltak, alvastol elgemberedett, reggeli arcok kerultek elo a satorbol, es probaltak a tabor masik szelen, kozel egy kilometerre levo mosdokhoz eljutni valahogy. En is elinditottam a sajat expecidiom, egyik kezben torolkozovel, masikban a tisztalkodocsomaggal. Tegnap, tankolas kozben kiszurtam egy ceget, ami itt a kornyeken kinalt hajos turakat, ugyhogy ugy dontottem, nem megyek ma tovabb. Amugy is 1500km-rel ezelott volt az utolso pihenonap, ideje volt kicsit megallni. A hatso Karoo is kezdte megadni magat, es meg legalabb 2000km hatra volt hazaig, ugyhogy gondoltam, ez jo alkalom lesz arra is, hogy intezzek valamit. Persze a Vodafoneos SIM kartyaval ellatott csoda iPhone itt is teljesen hasznalhatatlannak bizonyult, de szerencsere a kemping recepciojan sikerult aprot valtani es kaptam kolcson egy Yellow Pagest is, ugyhogy elkezdtem telefonalgatni. Leginkabb Hobartban levo cegeket celoztam meg, gondoltam, hogy egyreszt mindenkepp utba is esik, masreszt meg talan ott jobb esellyel van keszleten valami. Ugy egy ora telefonalgatasba kerult, mire a negyedik helyen sikerult egy felterep hatsogumit szerezni: ekkor nekem meg teljesen ismeretlen volt a Heidenau ceg K60 tipusu gumija, de a telefon masik vegen az elado szerint hasonlo a Karoohoz, es pont van egy 130/80x17"-es raktaron, ugyhogy el is tettek nekem. Masnap reggel, 8.30-kor volt jelenesem a MOTORWORKS ...

Nem tudok elmenni mellette, ugyhogy ezzel kezdem. Nepszeru neven a Road to Nowhere (maskent Western Explorer) igerkezett a tasman tura egyik fenypontjanak, ugyhogy eleg izgatottan vartam az elmult napok valtozatossaga utan is. Ez egy viszonylag uj foldut, amit a kornyezetvedok odzkodasa ellenere karcolt a bulldozer a delen a Pieman folyo partjan letesult kis telep, Corinna es eszakon Edith Creek koze. A szilikonban gazdag, feher feluletu ut (ahonnan egyebkent optikai berendezesekbe is kerul a ritka anyagbol) a sokaig erintetlen (es elszigeteltsege, valamint a mersekelt ovi esoerdo surusege miatt erinthetetlen) Tarkine vadonon at halad. Ez a 400 ezer hektaros esoerdo a Fold egyik utolso, erintetlen terulete, ami tobb szempontbol is fontos: olyan eletkozossegek utolso menedeke, ami mashol mar nem fordul elo, nehany faj csak Tasmania erintetlen teruleten el mar (itt lattak az utolso erszenyes farkast is, es felo, hogy itt leli utolso menedeket kisebb rokona, a tasman ordog is), tobb tizezer evre visszameno tortenelemmel rendelkezik. Novenyzete a part menti fuves pusztasagtol a suru esoerdoig rengeteg kulonfele, egymas mellett elo kozosseg komplex rendszere. Egy kis izelito Valamikor a 90-es evekben hataroztak el, foleg erdeszeti (vagy inkabb a neven szolitva: fakitermeloi) es banyaszati nyomasra, a termeszetvedok hatarozott tiltakozasa ellenere...de ahogy lenni szokott, gyozott a konnyu penz, a munkahelyek letesitesenek az igerete, igy vegul megepult a 180km hosszu ut. Sajnos kornyezeti katasztrofak sora kiseri letrejottet: az erdoseget meg ma, 2010-ben is irtjak, hogy vegul az egyebkent nem tul jovedelmezo faforgacs hajokon vegezze, es vegul valamilyen papirgyarban kosson ki. Emellett komoly problemat okoz az illegalis (es ...

A komprol lefele jovet csorgo hangra leszek figyelmes, ahogy a motort a karantenbol kifele a macskakovon terelgetem. A kijarat melletti parkoloban megallok, akkor konstatalom, hogy a gumiszerelok altal visszarakott lancfeszito kulso lemeze lelazult. A Dakaron ez nem okoz tul nagy problemat, de leeshet, elveszhet, ugyhogy vallalom a macerat: lepakolom a narancssarga zsakot, hogy hozaferjek az ules alatti szerszamokhoz. Olyan reggel 9 lehet meg csak, de mar izzo melegben szerelgetem a motort. Bo fel oraba beletelik, mire megigazitom, mindent visszapakolok es vegre elindulhatok. Melbourne nem tul nagy elmeny a reggeli csucsban araszolgatva. Szerencsere kifele haladok, es fel ora elteltevel mar gyer forgalomban haladhatok a mar ismeros Gippslanden at. 9:57-kor 957 kilometert mutat a trip counter. Erdekes. Alig varom mar, hogy Bairnsdale utan elhagyjam ezt a kevesbe izgalmas szakaszt, es eszak fele fordulva atvagjak Ausztralia legmagasabb reszein. Sajnos egyre melegebb van, Omeo fele kozeledve a hegyek koze beszorulo es izzo forro levego fogad. Lehet talan 36-37C, amiben azert meg lehet turazgatni, pont az elviselhetoseg hataran. A Great Alpine Road nevu ut erre meg viszonylag ivesen kanyarog, nem tul nagy szintkulonbsegekkel, de erre az utfelulet meg sok helyen javitott, es az ut is viszonylag szuk, nem art esznel lenni. Omeoba erve aztan mar nem birom tovabb: ehes is vagyok az elmaradt reggeli miatt, a meleg is kezd kikesziteni. Megallok egy fel orara pihenni. Konnyu ebed utan lekuldok meg egy uveg Gatoradet a dehidrataciot elkerulendo, meg egy kis jegkremet, mert jol esik. Szinte forr a levego, nem sok kedvem van elindulni: Az vigasztal csak, hogy a volgyekbol ...