‘Easy rider’

- Időrendben

Az utobbi 2-3 evben nagyon osszeszedtek magukat a KTM marketingesei, ennyire eros arculattal talan egyik fobb vetelytars sem rendelkezik. Talan a kicsit visszafogottabb (es igenytelenebb) BMW-t kiveve, de a sokretu paletta miatt jellegtelen japanok biztosan nem. A motorok szineitol/matricazasatol kezdve a weboldal tipojan keresztul az utcai ruhakig egysegesen ugyanaz az uzenet sugarzik mindenhonnan, ami – a motorok sokszor meltatlanul kritizalt minosegetol eltekintve is – elismerendo teljesitmeny.

Erdemes ranezni a Youtube oldalukra is.

Ezt inkabb csak magamnak teszem ide, hogy ne veszitsem el a cimet. Kerestem mar korabban olyan helyet, ahol tudnak szintetikus ruhakat (goretex, kevlar…etc) javitani, es most talaltam egyet, amit tobb helyi juzer is ajanlott. Kezdek kicsit kifogyni a Motoport kevlarbol, ugyhogy szerintem valamikor majus-junius kornyeken igenybe is veszem a lehetoseget.

Mivel az utobb idoben egyre tobbet kimereszkedtem (a kivancsisagom kikenyszeritett?) a szepen lesimitott aszfaltutak vilagabol, egy ideje mar foglalkoztatott a tema, hogy erdemes lenne valamilyen kepzest is elvegezni, ahol egyreszt a mar elsajatitott alapokrol kaphatnek nemi visszajelzest, tovabbi tudast es onbizalmat is felszedhetnek (es mellekhataskent esetleg megismerhetnek egy-ket hasonlo szinten levo padavant a kornyekrol, akikkel utana lehetne menni ossze-vissza, mint a bolondok).

Mivel itt (nyilvan az optimalis adottsagokbol kifolyolag) eleg nepszeru az offroad motorozas mindenfele formaja a hegyi csapasokon zummogo ketutemuektol a nyilt, felsivatagi homokos-murvas dirtbahnokon (nagy tavolsagu, nem aszfaltozott highway szemleletes neve) napi 1500km-t teljesito kethengeresekig, ezert kepzesi lehetosegekbol sincs hiany. Elkezdtem hat nezegetni az ajanlatokat, persze nem csak a marketing anyagra, de a szakiranyu forumok visszajelzeseire is hivatkozva. Igy akadt meg a szemem a Yamaha szponzoralta Academy of Offroad Riding nevu iskolan, ami mar 1978 ota varja az orszag teruleten a delikvenseket. Tartanak trailriding treninget is, de a meretesebb motorok tulajdonosainak kulon adventure kategoria is letezik – nyilvan a felmeteres kidolt fak folott atugralas kimarad a jellemzoen GS-ek altal latogatott curriculumbol.

Nezegettem az idopontokat, aztan megakadt a szemem a junius 26-27.-i hetvegen innen nem messze, az alig 300 kilometerre fekvo Bateman’s Bay-ben tartott ket napos treningen. Pentek este nagy gazzal le, ingyenes kemping sajat felszerelessel, aztan masnap 8-tol mar kezdodik is az orjonges egesz delutan 4-ig, vasarnap ismetles. A programban szerepel az alapok (elindulas, megallas, egyensuly) utan kanyarodas kulonfele talajon (pl. vizes fu, murva…etc), hegymaszas, patakatkeles es homokban motorozas. A dija 300 dollar, motort, felszerelest a padavanok hozzak.

Jo kis felkeszules egy-egy kovetkezo turara, meg legalabb nemi motivacio a ..hmm.. fizikai felkeszules komolyan vetelere is :)

Tovabbi kepek az ADVRider topikban

Csak ejszaka jon elo ez az erzes. Felulsz a motorra, huzod a gazt, par szaz meter utan teljesen tiszta a fej. Emlekszem, tavaly ilyenkor ezek a keso ejjeli, munkabol hazafele kerulesek tartottak eletben. Sokszor kora reggel, mar fel nyolckor kezdodott bent az orulet, es egesz kesoig, gyakran ejfelig bent voltunk. Kell valami, ami kimossa az agyat. Van, aki iszik.

“All my life my heart has sought a thing I cannot name.”

Months later, when I rarely saw the Angels, I still had the legacy of the big machine – four hundred pounds of chrome and deep red noise to take out on the coast highway and cut loose at three in the morning, when all the cops were lurking over on 101. My first crash had wrecked the bike completely and it took several months to have it rebuilt. After that I decided to ride it differently: I would stop pushing my luck on curves, always wear a helmet, and try to keep within range of the nearest speed limit . . . my insurance policy had been cancelled and my driver’s license was hanging by a thread.

So it was always at night, like a werewolf, that I would take the thing out for an honest run down the coast. I would start in Golden Gate Park, thinking only to run a few long curves to clear my head, but in a matter of minutes I’d be out at the beach with the sound of the engine in my ears, the surf booming up on the sea wall and a fine empty road stretching all the way down to Santa Cruz . . . not even a gas station in the whole seventy miles; the only public light along the way is an all night diner down around Rockaway Beach.

There was no helmet on those nights, no speed limit, and no cooling it down on the curves. The momentary freedom of the park was like the one unlucky drink that shoves a wavering alcoholic off the wagon. I would come out of the park near the soccer field and pause for a moment at the stop sign, wondering if I knew anyone parked out there on the midnight humping strip.

Then into first gear, forgetting the cars and letting the beast wind out . . . thirty-five, forty-five . . . then into second and wailing through the light at Lincoln Way, not worried about green or red signals but only some other werewolf loony who might be pulling out, too slowly, to start his own run. Not many of those – and with three lanes on a wide curve, a bike coming hard has plenty of room to get around almost anything – then into third, the boomer gear, pushing seventy-five and the beginning of a windscream in the ears, a pressure on the eyeballs like diving into water off a highboard.

Bent forward, far back on the seat, and a rigid grip on the handlebars as the bike starts jumping and wavering in the wind. Tail-lights far up ahead coming closer, faster, and suddenly – zaaapppp – going past and leaning down for a curve near the zoo, where the road swings out to sea.

The dunes are flatter here, and on windy days sand blows across the highway, piling up in thick drifts as deadly as any oil slick . . . instant loss of control, a crashing, a cartwheeling slide and maybe one of those two inch notices in the paper the next day: “An unidentified motor-cyclist was killed last night when he failed to negotiate a turn on Highway 1.”

Indeed . . . but no sand this time, so the lever goes up into fourth, and now there is no sound except wind. Screw it all the way over, reach through the handlebars to raise the headlight beam, the needle leans down on a hundred, and wind burned eyeballs strain to see down the centerline, trying to provide a margin for the reflexes.

But with the throttle screwed on there is only the barest margin, and no room at all for mistakes. It has to be done right . . . and thats when the strange music starts, when you stretch your luck so far that fear becomes exhilaration and vibrates along your arms. You can barely see at one hundred; the tears blow back so fast that they vaporise before they get to your ears. The only sounds are the wind and a dull roar floating back from the mufflers. You watch the white line and try to lean with it . . . howling though a turn to your right, then to the left and down the long hill to the Pacifica . . . letting off now, watching for cops, but only until the next dark stretch and another few seconds on the edge. . . . The Edge. . . . There is no honest way to explain it because the only people who really know where it is are the ones who have gone over. The others – the living – are those who pushed their control as far as they felt they could handle it, and then pulled back, or slowed down, or did whatever they had to when it came time to chose between Now or Later.

But the edge is still Out there. Or maybe it’s In. The association of motorcycles with LSD is no accident of publicity. They are both a means to an end, to the place of definitions.

H.S.T. San Francisco, 1965.
Tegnap volt 5 eve, hogy elhunyt.

Az ausztral offroad turazok kemeny magja nem szarral gurigazik. 1000-1200km-es, gyakran eleg kemeny terepen eltoltott napi tav, gyakran tobb nap a sivatagban, Canning Stock Route onerobol, kiserojarmu nelkul, negy-ot nap alatt parttol-partig, es hasonlo orultsegek. Nem veletlen az sem, hogy komoly kulturaja van itt mindenfele kiegeszitok (safari tankok, motorvedo cuccok) fejlesztesenek is, mert az itteni igenyek egy egesz eltero motorparkot hoztak letre, amit ki kell szolgalni. De ez majd egy masik iras temaja lesz.

Amit viszont mutatni akartam: a Motorbikin csapat (ok azok peldaul, akikrol a multkori parttol-partig cikkben a kepek keszultek) osszeszedett es elerhetove tett 3 DVD-nyi anyagot, ami olcson, Ausztraliaban ingyenes szallitassal megrendelheto. Ennek nehez lett volna ellenallni, szeretem az ilyen, nem tul agyonszervezett, kis koltsegvetesu, megis otletes, eredeti beszamolokat. Persze az ausztral taj is adja magat, nagyon nem lehet elrontani. Es mar keszul a negyedik.

Folytatva az ausztral outback kalandturak sorat, felraktam egy cikket, amit meg Tasmaniabol hazafele jovet fotoztam ki az Australasian Dirt Bike cimu magazinbol.

Cape Byron-t (NSW) negyven fok valasztja el Steep Point-tol (WA). Ez korulbelul 4000km a GPS-en, de gyalogszerrel sokkal nagyobb a tavolsag. Megtettek mar biciklivel, egy csapat traktorral, de ami igazan kulonlegesse teszi az utazast az, hogy ez elismerten a leghosszabb ponttol-ponting tarto atkeles Ausztralian. Igy hat mindig akad par porkavaro gazember, akik el akarjak mondani magukrol, hogy “igen, megcsinaltam”, igy aztan termeszetes, hogy felmerul a kerdes: “ki tette meg leggyorsabban

Tiz evvel ezelottig mindenki kuloncnek szamitott, aki egy hetnel rovidebb ido alatt megtette, es legtobben annyiban is hagytak. Aztan a veteran kalandor es Sidetrack szerkeszto, Tony Kirby es Don Cant felkavarta az allovizet azzal, hogy negy es fel nap alatt megtettek a tavot. Del-nyugat Queenslandben es a Simpson Sivatag alsobb reszen vegtelen aradasok lassitottak le oket, de bebizonyitottak, a jo teljesitmeny inkabb fuggott a jol idozitett tankolastol es a megfelelo elokeszitestol, mint csak a sebessegtol.

Eddig tart a kedvcsinalo, sajnos nincs most kedvem az egeszet leforditani, de akit erdekel, a mellekelt PDF (15MB) segitsegevel angolul kovetheti Adrian Knight utjat az utra felkeszitett BMW 650 X-Challenge nyergeben (a sok KTM-es foto ne zavarjon meg senkit, azok egy tobb emberes, sajnos sikertelen probalkozas soran szulettek).

A FlannyVision bemutatja: KTM 950 ADV Flanny Edition – 14 reszes sorozat.
Ez is van olyan, mint a Wheeler Dealers vagy az Orange County Choppers.
Ebben legalabb motort epitenek :D

A ket szelso gombbal lehet az epizodok kozott valtani vagy hasznaljatok a playlistet.

Sajnos mostanaban nem nagyon van energiam irni, munkahelyen is besurusodtek a dolgok, meg ihlet sem nagyon van. Hogy azert legyen valami elorelepes, kiraktam a kepeket Flickrre, beszamolo meg majd jon…amikor jon :)

KÉPEK

Tettem fel nehany kepet, talan segitenek kivarni, amig a tobbi foto es a leiras elkeszul. Vagy nem :)

Sajnos a kepek a feltoltes soran eltuntek, de sebaj..lasd kovetkezo post!

Vittem laptopot, ugyhogy egy kep izelitokent. Tobbi majd kesobb.

Miert epp tura elott torik el a bakancsom talpa? Hörr.

Nagyjabol osszeallt a pakolas is. A tavalyi, hosszabb turahoz kepest eleg sokat valtoztattam az osszeallitason, leginkabb a sulycsokkentes volt a fo szempont. Multkor szerintem korulbelul 80-85kg csomaggal (2×28-30kg oldalso doboz, 25 kilos hatso taska) indulhattam el, most ezt megprobaltam a felere-harmadara csokkenteni, ami nagyjabol sikerult is. A mostani merlegeleskor a ket szelso taska 9,6 es 10.1kg-ot, a kozepso zsak pedig 9.2kg-ot nyomott. Az itt lenyesett 50 kilo mellett a motor is vagy otvennel kevesebb, az igy adodo majd egy mazsa mar komoly valtozast jelent.

Motor

- BMW F650GS Dakar (2002, ~26500km)
- Karoo 2T elso-hatso gumi
- SW Motec rack
- Andy Strapz Expedition taska
- Garmin Zumo GPS
- Motoron elhelyezett szerszamok (altalaban egyebkent is rajta vannak)
	- Gyari BMW szerszamkeszlet
	- Kis meretu kezi pumpa
	- Racsni, illetve hozza valo torx, allen..etc bitek
	- Gumijavito kit, kulon ragaszto, folt darabok
	- Duct tape
	- Pillanatragaszto
	- Gumiszerelo vas x 2
	- Kombinalt fogo
	- Torlokendo

Ruha

- Motoport Kevlar 2 mesh dzseki
- Motoport Kevlar nadrag, nadragtartoval
- Cso alaku nyaksal
- BMW Rallye 2 Pro kesztyu
- Terdnadrag
- Polo
- Shoei Hornet sisak
- Joe Rocket Big Bang motoros bakancs (gyalogolni is oke)
- Fuldugo
- Ovtaska: iratok, penztarca, telefon, fulhallgato, guminyomasmero
- Leatherman "svajci bicska"

Andy Strapz Expedition bal oldali fele (9.6kg)

- Ruhas zsak:
	- 4 polo
	- 3 galleros polo
	- 7 alsogatya
	- 7 zokni
	- 2 tartalek terdnadrag
	- 1 farmer
	- Furdonadrag
- Kinai gyors teszta, 1 konzerv 4-5 napra
- Elso es hatso tartalek belsok
- Labpumpa
- 2 Liter viz
- Lancspray, szerelokesztyu (kulso zsebben)

Andy Strapz Expedition jobb oldali fele (10.1kg)

- Thermo es Aerotex vizallo liner a motoros ruhahoz, Alpinestars vizallo kesztyu
- Tisztalkodokeszlet:
	- Kis torolkozo
	- Tusfurdo
	- Fogkefe, fogkrem
	- Borotva, borotvahab
	- WC papir
	- Koromcsipesz
	- Labgombakrem (remelem nem kell :)
	- Hintopor
	- Vitamin
	- Fajdalomcsillapito, vegyes gyogyszerek
	- Fultisztito
	- Tu, cerna
- Aprobb motor felszereles:
	- Drotok
	- Kotegelo
	- Tartalek legszuro (Unifilter)
	- Duct tape, szikszalag
	- Tartalek gyertya
	- Izzokeszlet
	- Motor papirok
- Papucs
- Fozokeszlet:
	- MSR Dragonfly fozo, tisztito/javitokeszlet
	- Edenyek, villa, kanal, so-bors-fuszer, mosogatokeszlet
- Elsosegelycsomag
- 10 meter kotel
- 2 liter viz
- 6 decis benzintartaly (kulso zsebben)

Hatizsak (ulesre is rogzitheto gumipokkal)

- 3 literes Camelbak belso tartalya (kiveheto)
- Fenykepezogep (Nikon D90 + 18-200)
- Fenykepezogep alkatreszek (4 aksi, 2x16GB SD kartya, tolto, pici tripod,  tisztitokeszlet, USB kabel)
- Fejlampa
- Kabelzar (kabatot, sisakot lezarni)
- Kalap, napszemuveg
- Szemcsepp
- Ajakzsir
- Naptej
- Terkep, utikonyv, utvonalterv
- Jegyzetfuzet, toll

SealLine zsak (80 literes, felig – 9.2kg)

- Sator, javitokeszlet, kulon tokban
- Halozsak, zsakban
- Matrac, tokban
- Felfujhato kisparna
- Szemeteszsakok (szemetnek, ha esik csomagolni)
- Tartalek gumipokok
- Zseblampa
- Szunyogriaszto

Nem nagyon erek mostanaban ra, a felkeszules elviszi nagyjabol az esteket, ugyhogy egy gyors terkep az utvonalrol. Sajnos az Google Maps korlatai miatt nem tudtam egyben osszerakni, ugyhogy Sydney-Melbourne, Tasmania es Melbourne-Sydney szakaszokra osztottam.

Ez igy, ha minden igaz olyan 5500km (+- nehany szaz), amibol egy olyan 5-600km jobb-rosszabb foldut, 22 nap alatt.
Indulas december 19.-en, szombaton, erkezes valamikor januar 9-10.-en, Szilveszter a kompon Tasmania fele :)

Sydney-Melbourne

View Larger Map

Tasmania

View Larger Map

Melbourne-Sydney

View Larger Map

Minden ev marciusaban kerul megrendezesre a nagy erdeklodesre szamottarto, tobb tucat resztvevovel indulo BMW Safari. A 2009-es rendezvenyrol nehany beszamolo:

Jakob lajtorjaja
GSA video
F650GS kinlodas
Felkeszules

Mar kevesebb mint 2 het!

Vajon mit tartogat az eszaki sziget? Lagyan ivelo, birkakkal megtuzdelt dombokat, vulkani, kenes fusttol merges sziklakat, kifinomult nagyvarosokat kepzeltem el rengeteg kavezoval, ettermekkel, maori falvakat, a fold alatti kemenceben keszult hagi fustol megvadult izeit. Vajon Te Ika-a-Maui, a polinez felisten 110 ezer negyzetkilometeres zsakmanya (a deli sziget a kenuja, az eszaki a zsakmanya) a deli vadsag helyett szofisztikaltabb vagy kevesbe extravagans latnivalokat rejt? Nehez lesz az elozo 10 nap tapasztalatait felulmulni, nagyon ki kell tennie magaert, ha versenyre akar kelni.

Wellington

Mig vendeglatoimmal, az epp golfozni keszulo (allitolag ebbol lehet tudni, hogy esni fog), nyugdijas katonatiszttel es holland szarmazasu felesegevel, es epp hazalatogato, egyetemista lanyukkal fogyasztottam a piritosbol, narancslebol, muzlibol allo reggelit, azon gondolkoztam, hogy itt kellett volna meg maradnom Wellingtonban legalabb egy napot. Keson erkeztem a fovarosba a kompon, igy a szallast kereso kovajgason kivul nem volt lehetosegem, hogy korulnezzek. Pedig olvastam rola eleget, mar a Weta Digital (a vilag vezeto vizualis effekt cege), az utcakat diszito filmes kellekek, a filmes negyed Miramar kapcsan is. Kivancsi voltam, milyen kontrasztot jelent 10 nap termeszetkozeli kikapcsolodas utan a nagyvaros tolongasa, a kultura jelenlete, de ebbol csak a delutani csucs orult tempojat, a poros beton illatat erzekelhettem. Sebaj, gondoltam Wellington elerheto kozelsegben van Sydneytol, ha nagyon hianyzik, kesobb is meglatogathatom egy-egy hosszu hetvege alkalmaval. Masreszt, hasonlosagot sejtve a korabbi fovarossal, Aucklanddel, gondoltam, majd ott bepotlom, ami esetleg a Cook-szoros peremen elmaradt.

Taupo

Eszaki szigeti utam elso allomasa a szigetet meghatarozo Lake Tauop eszak-keleti partjan elterulo, azonos nevu kisvaros. Wellingtonban meg szep, napos ido bucsuztatott, de valoszinuleg a beigert golfozas hatasara hamar rosszabbra fordult, Taupo fele kozeledve egyre fenyegetobb, elobb szurke, majd acelosabb szinekbe hajlo fellegekbe burkolozott Mt. Ruapahu majd’ 2800 meteres csucsa. Palmerston North megyen athaladva meg egesz elvezheto volt a motorozas. A kis, elszort telepulesek miatt itt mar nagyobb forgalommal kellett szamolni, megis, a szinte lapos, majd Taihape kornyeken lagyan hullamzo, egyenes utakon sokkal magasabb atlagsebesseg alakul, mint egy 15-50-es kanyarokkal tagolt, 2-300km-es hegyi szakaszon.

Aztan, Waiouru-t elhagyva kezdett megvaltozni a keplet. Mar a kompon hallottam a Coromandel-felszigetrol szarmazo Triumphostol, hogy par nappal ezelott, a Desert Roadon (sivatagi ut) haladva eleg kellemetlen idojarasban volt resze, de betudtam a felkeszuletlensegenek. Ahogy azonban feltuntek Mt.Ruapehy felhokbe burkolozo sziklai, es elottem allt a Rangipo Sivatag, mar sejtettem, hogy igazat beszelhetett. Ekkorra, az oszi homerseklet dacara szinte fagypontig, 1-2C-ig sulyedt a homerseklet, es mindezt sulyosbitando, 40-45km/h-s oldalszel soporte vegig a Gyuruk Ura Mordorjabol ismeros, kietlen tajat, ahol a sziklak nyomaszto hangulatat csak az uttal parhuzamosan futo vezeteksor tori meg nemileg. Kicsit feltem is, mi lesz, ha elkezd esni a ho, a hormerseklet es a fenyegetoen sotet felhok nem igertek sok jot a 35 kilometeres ut soran.

Taupohoz kozeledve az eso is megerkezett, eloszor csak enyhen, majd egyre erosodve. Szerencsere a hegyek szelarnyekaban mar nem kellett az oldaliranyu lokesekkel kuszkodnom a hatso csomagok miatt erosen elkonnyult eleju, egyebkent is eleg labilis Dakaron, szinte meg elvezetem is a keso oszi hangulatot, ahogy a to partjahoz, es az ut tuloldalat szegelyezo, lathatoan turistakra berendezkedett uzletek, vendeglatohelyek kozott kavarogtam. Ugy dontottem, hogy eleg volt a fagyoskodasbol, megkeresem a szallast, aztan eldontom, hogy motorral korulnezek a kornyeken vagy inkabb gyalogosan vetem be magam a varosba.

A totol tavolodva, egy domb tetejen aztan meg is talaltam a B&B-t, ahol az oreg epp a muhelyben lopta a napot (ugy is mondhatjuk, hogy szorgalmaskodott, de ez 80 eves kor utan mar egyremegy). A motorhangra elosietett a felesege is, meg sem varva, hogy levegyem a sisakot, mar nekem bombazta a kerdeseit, illetve reszletes instrukciokkal latott el a motor parkolasat, a vizes motorosruha es csomagok elhelyezesevel kapcsolatban is. Kicsit tenyerbemaszo volt, na. Sajnos errol a rossz szokasarol kesobb sem nagyon akart letenni, igy aztan “kenytelen voltam” a nap nagy reszet turistaskodassal tolteni, es csak este elvezni az (egyebkent joindulatu, csak kicsit tulsagosan aggodalmaskodo) vengedszeretetet.

Meleg tus, es tea utan atnyalazgattam par prospektust, es arra jutottam, hogy ha valamit latni is szeretnek, erdemes megint motorra szallni, es felderiteni a varoska 6-8 kilometeres korzeteben fekvo latnivalokat, mint Uj-Zeland egyik legismertebb vizesese, a Huka Falls, a vulkani tajat bemutato Craters of the Moon (A Hold kraterei) vagy az Aratiatia duzzasztogatja. Nem tul nagy a valasztek, de Taupo alapvetoen nem is ezekrol hires: uj-zeland legnagyobb tava kituno kikapcsolodasi lehetosegeket rejt a horgaszni, vitorlazni vagyoknak. Csak nem keso osszel :)

Annyira persze nem bantam, hogy nem kell a turistahaddal versenyre kelnem, igy aztan a Huka Falls fele vettem az iranyt. Nem volt nehez dolgom, kovetkezo napi celpontom, Rotorua fele kellett csak vennem az iranyt, majd a kijelolt elagazasnal leterve maris egy kanyargos, erdoben vezeto uton talaltam magam, ami par szaz meter utan a vizesesnel ert veget. Elkezdett kicsit szemerkelni az eso, igy aztan ugy dontottem, hogy motoros ruhaban vegyulok a turistak koze nehany foto erejeig. Hat, hogy mondjam, hogy ne sertsek meg senkit. Valahogy az elozo majd ket het latnivaloi utan nem hagyott bennem maradando benyomast a zugo. Igy valik az ember immunissa a jora.

Elindultam hat visszafele, Taupo fele, hogy az eszaki sziget kozepso, meg ma is aktiv vulkanokkal tagolt reszenek tulvilagi kepzodmenyeit kicsit jobban szemugyre vegyem a Craters of the Moon kenes szagu felhoi kozt. Erkezesemkor a parkoloban egy hupikek oldtimeren kivul mas nem fogadott, igy aztan a fagyoskodo penztarossal valtott nehany szo utan gyakorlatilag enyem volt az egesz terep. A borus hatterben kiserteties elmeny nemelyik kurto, szinte varna az ember, hogy az Exorcist-bol ismert demoni alak felbukkanjon a gozben :)

Utkozben visszafele meg megalltam az Aratiatia folyo gatjanal, kicsit felzavarva a duzzasztott oldalon furdozo vadkacsakat. Ezen a turista nem jarta reszen is keszitettem nehany kepet, majd ugy ereztem, jobb lesz nemi ennivalo utan nezni a varosban. Talaltam egy internet kavezot is, ahol hosszu beszelgetesbe elegyedtem az egyik utazoval, aki – bar most hatizsakkal jarja Uj-Zelandot – arrol almodozott, hogy egy napon motorra pattan, es ugy jarja be a vilagot. Remelem, sikerult neki azota :)

Masnap egy nagyon rovid, mindossze 80km-es szakasz allt elottem. Gondoltam, hogy az egyre morcosabb idojaras ellenere koran reggel, napkeltevel elindulok, hogy egy egesz napom legyen erre a turistak koreben igen nepszeru, a maori kultura (es termalfurdok) egyik fellegvarakent leirt telepulesre. Kicsit felresiklott a tervem, mikor a szobambol kilepve meg a vasarnap reggeli csond fogadott. Egy ora elteltevel fel is keltek vendeglatoim, es mig a reggeli keszult, beszelgettem egy kicsit az oreggel. Nyolcvan eves kora ellenere meglepoen fiatalosan kerdezgetett az utazasrol. Igaz, ismetelten Yamahanak emlegette a BMW-t, de ennyi igazan belefer :)

A nap kepei

Uton Rotoruaba

Mire elindultam, mar tudatosult bennem, mennyire szerencsem volt a deli szigeten. Az elso egy-ket napot kiveve vegig ragyogo napsutes fogadott az alapvetoen igen csapadekos nyugati parton is, es most, hogy az eszaki sziget elmeletileg csendesebb eghajlatat kene elveznem, megint a terasz tetejen kopogo eso fogad. Mindegy, ezt az oranyi tavot letudom, aztan, ha at is fazok, a kovetkezo szallas kerti termalmedencevel kecsegtet. Ugyanis ezen a videken nem ritka, hogy a melegviz ingyen jon a hazhoz. Elindulok hat Taupobol a tegnap mar bejart utvonalon, es alig erek tovabb a duzzasztonal, hegyre felfele menet erdekes hangot hallok alulrol. Lenezek a fordulatszammerore, es a 100-as sebesseghez tartozo kb. 4ezres fordulatszam helyett vadul csapkod a mutato jobbra-balra, mig csuklomon es az ulesen keresztul a magasabb sebessegi fokozat es az emelkedo altal okozott motorfek adja tudtomra, valami nem stimmel. Behuzom a kuplungot, kirakom az indexet, lehuzodom az ut szelere. Leszallas nelkul, meg sebessegben probalom inditani, semmi reakcio. “Na, ez beazott, nem birta a szakado esot” – allapitom meg, mig a sisakot leveve az arcomra csorog az esoviz. Nemi matatas utan, immar uresben rainditok, es csodak-csodaja, be is indul. Megorulve a varatlan sikernek nyeregbe pattanok, berakom sebessegbe, mire a motor elcsendesedik. “Szivas lesz ebbol” – nyugtazom. Eloszor a kuplungra gyanakszom, majd elore-hatra tologatva a motort megallapitom, hogy bizony a tengelykapcsolonak semmi baja. De akkor mi lehet? Megint rainditok, kicsit kohogosen, de beindul. A kuplungot huzva, felules nelkul ovatosan beteszem egyesbe. Betennem, mert ahogy hozzaerek a valtohoz, leall. Ujabb koszorules utan megismetlodik az elobbi eset. Mi legyen a kovetkezo lepes? Probalom atgondolni az ut szelen, a szakado esoben allva, mikozben csipovel tartom a motort, nehogy elsulyedjen az oldaltamasz a felazott, fuves talajban.

Nincs mit tenni, valahogy el kell jutni Rotoruaig, szerszamok nelkul nem allok neki egy berelt motort megjavitani. Hirtelen korvonalazodik a terv: megprobalok stoppal bejutni a varosba, ott – bar vasarnap leven nehezkes lesz – egy szerelohoz eljutni aztan folytatni utam Whangamata es Auckland fele. Ha ugy alakul. Ha meg nem, akkor ott hagyom a motort a szallason, es elintezem a berlo ceggel, hogy ne Aucklandbol, hanem az alig 3 orara fekvo udulovarosbol vegyek fel a gepet. Rovid stoppolas utan meg is all a furgon. Kiderul, szinten motorossal van dolgom. Bar a stilus teljesen mas, Harley tulajdonoskent is igen segitokesz: megprobaljuk a motort a furgon hatso, szabad reszere beemelni, de sajnos az enduro magassaga miatt meg dontve sem fer be, igy nincs mit tenni, elrejtem a motort a bekotouton 200 meterre allo buszmegallo bodeja moge, hatha ott nem tunik fel senkinek. Magamhoz veszem a cuccokat, atpakolok mindent a narancssarga, vizhatlan taskaba, hogy konnyebb legyen kezelni, aztan elindulunk. Ut kozben probaljuk kitalalni, mi legyen, de sajnos a kisvarosban szerinte nem sok eselyem van szerelore vagy arra alkalmas muhelyre, igy aztan egyre biztosabbnak tunik a terv: mivel mar csak harom nap van hatra a hazateresig, B tervkent megprobalom a szallason hagyott megoldast. Beerve a benzinkutra fel is hivom a motorkolcsonzo ceget, akik – bar elobb erosen ketlik, hogy tenyleg nem tortem ossze a motort – vegulis belemennek a jatekba. Innen mar csak 5 perc kerdese a kutastol kolcsonkapott telefonon felhivni a kutastol kolcsonkapott Yellow Pagesbol egy automentot, aki par perc alatt meg is erkezik. Kiderul, epp a kut mogott van a garazsuk. Husz perc elteltevel mar csorlozzuk is felfele a bode moge rejtett BMW-t, bo fel ora mulva mar a szallason vagyunk.

Csongetek a kapubejaron, egy cowboy kendos border collie fogad. Elobb kicsit haragosan, majd mikor gazdaja elokerul, mar oriasi ivben csapkodott farokkal fogad, de egy pillanatig sem veszi le a tekintetet rolam. Erdeklodo vagy bizalmatlan, nem tudom eldonteni, de annyira, hogy masnap reggel a WC-n ulve is arra leszek figyelmes, valami matat a resnyire nyitott ablakon keresztul. Jackie az, probalja befurni az orrat a lyukon, hatha ugy tobb minden kiderul. Bolond.

A szallasrol meg probalok szerelot intezni, de fel ora elteltevel is remenytelennek latszik a helyzet. Feladom. Megbeszelem szallasadoimmal, hogy a mai ejszaka helyett maradnek meg egyet. Kialakul az utvonal is: Whangamata meglatogatasa helyett plusz egy napot toltok Rotoruaban, majd busszal teszem meg a harom oras utvonalat Aucklandbe. Kicsit azert halas is vagyok, hogy minden hol alakult vegulis, felszabadultan turistaskodhatom tovabb.

Rotorua: maorik, gejzirek, termalfurdok

Az eszaki sziget kozepso fennsikjan, a tenger szintje folott 300 meterrel fekvo Rotorua idotlen idok ota a vulkani aktivitas egyik gocpontja. Kiveteles adottsagai mar a XIV. szazadban vonzova tette a maorik szamara, olyannyira, hogy ma is ezene a kornyeken talalhatoak a nepcsoport kepviselo a legnagyobb szamban. Aztan kesobb, mar a XIX. szazadban a pakehak (feherek) is ide vandoroltak, hogy az akkor meg letezo, kesobb egy vulkankitores altal elpusztitott rozsaszin es feher teraszokon kialakult, termeszetes kadjaiban regeneralodjanak. Ennek allit emleket a Rotorua Museum of Art and History rezidens tarlata is: vegignezhetjuk a korabeli termalfurdos kezeles korulmenyeit, kellekeit, majd az alagsorba leereszkedve a gephazat is megtekinthetjuk. A masik szarny a maori kulturat probalja kozvetiteni, a torzsi hagyomanyoktol a II. Vilaghaborus Maori Hadtestig.

Kikeveredek a muzeumbol, es az epp elalt esot kihasznalva kicsit boklaszoka varosban. Kicsit orulok is, hogy cserbenhagyott a motor, legalabb kicsit tobb idot fordithatok az eddig kimaradt kulturalis dolgokra is. Mint peldaul a Fast&Furious aktualis resze, ahova az erdeklodes hianyaban zarva tarto muveszmozi helyett keveredtem az este :)

A nap kepei

Masnap, gyors reggeli utan szallasadom ledob a varos turistikai tajekoztato kozpontja, az i-Site elott, hogy egyreszt megvegyem masnapra az aucklandi buszjegyet, masreszt nemi program utan nezzek. Te Puia, a maori falu az elso dolog, amit mindenkepp meg szeretnek nezni, de nem tudom eldonteni, hogy nappal vagy este, a programokba bekapcsoldva tegyem, eldontom, hogy teszek egy rovid latogatast a nap soran, hogy este szervezett programon terjek vissza. Mivel azonban ez a ketto nem tolti ki a napot, probalok mas foglalatossagot talalni. Quadozni kellene, de hiaba rohognek kinomon a programszervezok a pult mogott, nem sok esellyel kecsegtet, hogy talaljanak meg 3 embert erre a programra. Hagyom hat veszni, a Te Puia jegyek melle valtok meg egy – a nevbol kitalalhatoan mezogazdasagi tevekentsegeket bemutato – Adrodomeba is, aztan elindulok.

Te Puia

A nap kozben kisse kihalt, leginkabb idegesitoen zavarodott japan turistak altal dominalt muzeum/falu este megelevenedik, hogy a Te Po (az ejszaka) idoszakat elvezhessek a latogatok. A Te Po az az idoszak, amikor Ranganui (Eg Atya) es Papatuanuku (Fold Anya) osszeolelkeznek. Az alkonyat amit az uresseg (Te Kore) eloz meg, es aminek a Te Ao Marama (elettel teli vilag) vet neki veget, fontos szerepet jatszott a termeszetkozeli nepek eleteben. Ez volt az az intim idoszak, amikor a torzs osszejott, megosztotta etelet es tudasat a tabortuz mellett. Fontos idoszak volt ez az osszetartozas, a szocialis kapcsolatok kialakiatasanak szempontjabol is. A maori vendeglatas azonban – nyilvan a gyakorlatbol taplalkozo – szigoru szabalyokat kovet, amin nekunk is tul kellett esnunk, ami nehany esetben eleg vicces helyzetet eredmenyezett. A hazat korulvevo udvar szelen allva kivalasztottal Leroy nevu, 70-es eveiben allo, igen konzervativ benyomast kelto urat, hogy kepviselje csoportunkat, es fogadja a hazbol eloszalado harcost. Kicsit megremult, de hosiesen allta a sarat, es felkapta az ele helyezett agat:

Levett cipovel belepve a hazba aztan helyet foglalhattunk, hogy tradicionalis tancokbol, enekekbol osszeallitott eloadasuk megtekinthessuk. Arra gondolom nem szamitott senki, hogy nekunk is be kell majd a Hakaba kapcsolodni. Igy aztan nehany kivalasztottal a szinpadon kotottem ki, hogy hasonloan kopcos (egyebkent furcsa, hogy a maoriknal az en testalkatom atlagosnak szamit) oktatomtol par lepest eltanulhassak. Szerencsere errol felvetel nem keszult, egyebkent is orditva rohogesse fajult a nezoter, mikor tizen eloadtuk a fel perc alatt betanult mozdulatokat, teljes kaoszban :D

Bemelegedve aztan elfogyaszthattuk a fold alatti kemenceben fott eteleket (mar ha tenyleg ott fott..de ha nem, akkor is jol adtak elo), majd meg egy gyors kort tehettunk a kivilagitott gejzirek kozott. Kia Ora! Hangzott a maori koszontes. Legalabb ketszazszor, hogy veletlen se felejtsuk el :)

Agrodome

Delutan a varostol kicsit kintebb fekvo Agrodome farmjaira latogattam. Itt elsosorban alattartassal, tenyesztessel foglalkoznak, de felismerve a turizmus jotekony hatasat, igen szorakoztato, professzionalis bemutatot is kerekitettek. A sok szoveg helyett inkabb egy rovid osszefoglalo. Foszerepben Mikey, a nyugdij szelen allo terelokutya, illetve egy bo tucatny dijnyertes birka :)

A nap kepei

Auckland

Igen jol telt az idom Rotoruaban, ugyhogy masnap kicsit kelletlenul indultam Auckland fele, amit inkabb csak mint Sydneybe vezeto utam elso allomasa tartottam szamon. A Gyuruk Ura filmjenek Megyejen atvezeto, egyebkent igen latvanyos busz ut utan Aucklandben paras, langyos levego fogadott. Valahogy nem nagyon volt kedvem az elmult napok utan az emberek (jelentos szamban azsiaiak) szazezreitol nyuzsgo utcakon koborolni, igy aztan a kicsit csalodast okozo Sky Tower megtekintese, es a parton setalgatas utan viszonylag koran nyugovora is tertem, hogy a masnap reggeli korai indulas ne okozzon problemat.

A nap kepei

Sydney

Furcsa kimondani, de harom oras repules utan jo erzes volt ujra otthon lenni. Este meg ujra atnezegettem nehany, a turan keszult fotot, aztan felalomban meg parszor ismetelgettem, hogy el ne felejtsem: “Kia ora!”.

A nap kepei

Punakaikiben gyorsan osszeutok egy rantottat az este a kozos hutobol igenyelt osszetevokbol, aztan ranezek a terkepre. Kezd kicsit bonyolodni az utvonal, az eddigi egyetlen, delrol eszakra futo ut, ahogy kier Nelson laposabb videkere hirtelen elagazik, majd ahogy eszak fele kovetem ujjammal a tervezett utvonalat, mar inkabb pokhaloszeruen fedi le a sziget kepzeletbeli felezovonalatol keletre elterulo Marlborough hol ives obleit, hol csipkezett tengerpartjat. Jo lesz memorizalni az utvonalat, elkerulendo, hogy allandoan meg kelljen allni a hatso dobozt nyitogatni. Egyelore egyszeru a dolgom, a szallas kijarojan legurulva jobbra forditom a kormanyt, es a mar ismert uton megkezdem utan Westport iranyaba. Mai celom a mindossze 280 kilometerre levo, a Tasman obolre nezo udulovaros, Kaiteriteri (helyi neven siman csak Kaiteri). Az utobbi ket-harom naphoz hasonloan nem szurok ki semmilyen kihagyhatatlan latnivalot, inkabb arra gondolok, megprobalom a maradek napokon kicsit a motorozast eloterbe helyezni, elore latva, hogy az eszaki sziget, forgalmasabb, dombosabb videken mar a hosszabb idot igenylo megallok, muzeumok, maori falvak kapnak majd szerepet.

Erre aztan a Westport utan eszak-keletre fordulo, 6-os szamu Buller Gorge (Buller folyo torkolatarol kapta a nevet) ut igazan alkalmas terep. Nem emlekszem mar sajnos, hogy hanyasra ertekeltek, de mar sokadszorra szerepel jegyzeteim kozott a mostanra mar elcsepelt motoros paradicsom kifejezes. Kicsit sajnalom, hogy elmarad bal oldalamon a laposan jaro oszi napsutesben csillogo tenger, atveszi helyet a koncentracio. Figyelni is kell, mert egyreszt az ut hosszabb, gyorsabb szakaszok utan hirtelen atcsap egy ujabb hajtube, masreszt meg, a kiterjedtebb utvonalrendszer, es az elszortan elhelyezkedo, nagyobb telepulesek – mint pl. Nelson vagy Picton – hatasara a forgalom is kezd kicsit megnovekedni. Az eszaki sziget eloszele, gondolom magamban.

Hawk’s Crag

Nehany igencsak figyelemremelto kialakitasu uttal is talalkozhatunk erre. Itt van peldaul a Hawk’s Crag nevu..hat, nem is tudom, minek nevezzem. Hivatalosan a 3158-as szammot viselo hidkent kerult katalogizalasra, viszont gyakorlatilag a sziklafalba vajt osveny, ahol egyreszt teljesen belathatatlan, hogy az egysavos uton ki jon szembe, masreszt olyan erzese van az embernek, hogy az egyre alacsonyabban a fej fele kinyulo szikla-menyezet hamarosan a sisakot is kikezdi. Aztan, kikeveredve a szikla arnyekabol egy huzos U alaku (a foton a hatam mogott elfuto) kanyar serkent egy kicsit nagyobb gazadasra. En inkabb megallok, es csinalok par kepet, nincs hova sietnem.

Fuggohid, aranylaz

Kicsit odebb fuggohidra hivja fel egy tabla a figyelmet. Erdekesen hangzik, ugyis ideje megallni egy kicsit nyujtozni. Befizetve az 5 dollaros belepot maris a negy drotkotel koze kifeszulo gyaloghid egyik vegen talalom magam. Szabad az ut, nem sokan vagyunk, kicsit imbolyogva atkelek rajta. Kozben lenezve eszembe jut az Indiana Jones hid leszakados-krokodilos jelenete, a korai optikai kompozittal keszult trukkokkel, ahogy az alattam ugy 15 meter melyen kavargo folyot nezem. Furcsa erzes, nem hiszem, hogy hasonlon motorral at mernek haladni, ha arra kerulne a sor. Odaat egy korben futo osveny menten elhelyezett, aranylazzal kapcsolatos relikviak idezik a multat, akad itt banyasz kunyhojatol a traktoron at az elso vilaghaboru korabol szarmazo teherautoig minden. Ket nemet kissrac epp soforoset jatszik, majd jottomre elszegyenlik magukat, es szuleik utan szaladnak.

Haz on the move

Leterve a 6-os utrol, a Kaiterivel szomszedos Motueka fele vezeto Motueka Valley Highwayen nehany kilometert megteve szirenazo felvezetoauto integet agresszivan, megallasra kenyszeritve. Behuzodok egy haz bejarojara, de nem igazan tudom, mi tortenik most. Az persze varhato, hogy valami nagyobb darab joszag kozeledik az uton, de bo masfel ora eltelik, mire mindez valosagga valik. Kozben beerkezik mellem egy berelt R1200RT-vel turazo ir srac, ugyhogy elutve a varakozas idejet, beszedbe elegyedunk. Utolsos napjat tolti a deli szigeten, hogy utana Aucklandben csatlakozzon baratnojehez. Kapott nehany nap kimenot, kihasznalta hat az idot. Ahogy a motoros turazas dolgairol beszelgetunk vegre feltunik valami a tavolban. De mi lehet az? Probaljuk kitalalni, ahogy a dombrol lefele ivelo uton halado szerelvenyt figyeljuk. Lassan, olyan 1-2km/h-s sebesseggel haladhatnak, es ahogy lassan kozelebb ernek, egy fahaz szerkezete bontakozik ki elottunk. Hihetelen latvany, amikor az uton szembejon veled egy haz, annyira, hogy meg fotozni is elfelejtettem :)

Motueka

Amint elhaladnak, folytatjuk utunk Motueka fele. Mindketten arra tartunk, nagyjabol azonos tempoban vesszuk a kanyarokat egymas utan. A srac, neha kihasznalva az RT nyomatekat, a kanyarbol kifele jovet meglep, hogy aztan a kovetkezo kanyarra Palik szavait idezve “rendre utolerje”-m. Motuekaban a szokasos nap vegi tankolas utan kicsit tanacstalanul teblabolok, sikerult elvesztenem a terkeppel a kapcsolatot. Szerencsere semmi gond, egy Ducatis helyi ero szivesen segit, es mutatja az utat egeszen a kovetkezo, nehany szaz fos falut, Kaiteriterit jelzo tablaig. Meg ellat egy utolso jotanaccsal is: ovatosan az egyenesen, itt szinte allando jelleggel mernek a rend orei.

Kaiteriteri

Kaiteribe erve, es a strand fovenye menten huzodo uton vegiggurulva eszembe jut egy 15 evvel ezeltti gorogorszagi nyaralas: berelt motorral jartuk Aszprovalta, akkor meg eleg jelentektelen halaszfalvat, a part menti setanyokat. Szezon vege fele leven eleg kihalt a delutani napsutesben aranylo homok, nehany – valoszinuleg eltevedt – turistat szurok csak ki. Mivel erre nem sok baber terem, par kep keszitese utan inkabb a szallas fele veszem az iranyt. Mai vendeglatoim egy nemet hazaspar. Bo 15 eve erkeztek erre a kornyekre, es mig a ferj a korzeti orvosi teendoket latja el, a feleseg a lakashoz kapcsolt lakosztalyokat uzemelteti. Epp vacsorahoz keszulodve invitalnak az asztalhoz, en azonban szabadkozom, korul szeretnek meg nezni a kornyeken, lehetoleg naplemente elott. Tovabbi fotok es nemi boklaszas utan aztan rajtam is erot vesz az ehseg, es a Beached Whale (partravetett balna) nevu helyre keveredem, ahol krumpli- helyett tokpurevel talalt malacsult a menu. Tokeletes.

Megint jut egy kis idom internetezesre is. Ahogy bejelentkezek a Gmailre, latom, jott egy level a biztositotol. Izgatottan kattintok ra, de csak egy rovid uzenet fogad a Swanntol, miszerint probaltak elerni. Irok egy gyors uzenetet, hogy kulfoldon vagyok, es ha lehet, probaljuk emailben megoldani a kommunikaciot. Egyszerubb igy, bar joval lassabb is – gondolom, ahogy ranyomok a kuldes gombra. Nem telik el egy perc, mar jon is a valasz az ugyre allitott munkatarsrol. Na, eleg az hozza, hogy ropke 15 perc elteltevel mar meg is szuletik az eredmeny. A motor gazdasagi totalkar allapotaba kerult, igy a felteteleknek megfeleloen valaszthatok: uj, ugyanazokkal a kellekekkel felszerelt, uzembe allitott motort szeretnek vagy inkabb a penzre mennek ra. Mivel nem vagyok teljesen biztos, hogy szeretnek-e a tipusnal maradni, ezert inkabb a penzjutalmat valasztom. Meg egy emailben rakerdeznek a banki adataimra, majd megnyugtatoan kozlik. Egy-ket nap, es ott a majd’ 5 millios osszeg. Neha olvasgatav az Autozz es egyeb blogokat, eleg nehezen tudom elkepzelni, hogy ilyen minosegu kiszolgalasra az otthoni piacon akar a leghalvanyabb esely is lenne.

A nap kepei

Picton

Masnap nem sok idom van nezgelodni, eleg koran indulok Picton fele, hogy elcsipjem a menetrend szerint Wellingtonba indulo kompot. Korabban is voltak csipos reggelek, de ezt inkabb kegyetlen hidegnek hivnam. Jo, ha 2-3C a levego homerseklete, eleg bolond szel is fuj. Jo lesz figyelni, mert ilyen idoben mar alattomos felfagyasok is letrejohetnek. Igy aztan a kormantyfutest maximumra tekerve, de meg igy is fagyos ujjakkal, ovatosan haladok Picton fele a dombsagon at. Igazan is lett, 2-3 kanyarban erzem is, ahogy mocorog a motor hatulja. Nem tul durva, de azert erzekelheto jegesedes indult meg hajnalban. Szerencsere aztan a tengerparthoz kozeledve kisimul a dombsag, igy aztan mar magam mogott tudhatom ezt az erzest.

Komp, Cook-szoros, Marlborough Sound

Amig a beszallasra varok, kicsit olvasgatom az utikonyvet: a ket szigetet elvalaszto Cook-szoros egy termeszetes tolcsert jelent, ahol az eros eszaknyugati szel, az Uvolto Negyvenesek felgyorsulva igen konnyen felkorbacsolja a tengert. Egy szelesebb napon (mint amilyennek a mai is tunik) a rovid, nyilt tengerszakasz a hasonlo kepzodmenyek kozott is kiemelkedoen haragos lehet. Persze, nem olyan veszes a korulbelul 4-5 oras ut, a jelentos resze a Marlborough Sound fjordjainak belsejeben, a hajozasra alkalmas Tory csatorna vedett vizein halad, szinte Milford Soundhoz hasonlo latvannyal kenyeztetve utasait.

Beszallashoz szolitanak, a motorosok kulon savban gyulekeztek, igy mostanra erkezett egy Triumph kereskedo srac ZX14-es Kawaja nyergeben, egy par valami turaenduron es fogvacogva befut egy 50-es faszi is hatalmas Triump Rocketjen. Nyari dzsekiben, felcipoben, farmerban vagott neki a ma reggeli hidegnek, 10-15 percnel tovabb nem birva a nyeregben lepten-nyomon megallt kavezni. Sopankodunk kozosen, de en inkabb arra gondolok, hogy lehet valaki ilyen felelotlen, hogy a hipotermiat, balesetet kockaztatva folytatja utjat. Raadasul nem is ismeretlen tajrol van szo, hisz – bar ez volt 50 ev alatt az elso utja a deli szigetre – tosgyokeres kiwivel van dolgom.

A fem rampakon felcsorogva baloldalt alakitottak ki a tarolohelyeket. Szedett-vedett kotelekkel a foldhoz erositve probaljuk a motorokat felkesziteni a varhato hanykolodasra, tobb-kevesebb sikerrel. Segitek hatalmas tomegevel fenyegetoen imbolygo Rocketet is lekotozni, igy talan mar atveszelik a gepek az utat dominozas nelkul. Kesve befut egy vilag koruli utjanak uj-zelandi agat eppen befejezo 2001-es Dakar is. Mar rutinosan megoldja a panyvazast, aztan kozosen indulhatunk a harmadik szinten kialakitott vendeglatohelyek fele, hogy allitolag valami capafelebol keszult fish&chips-et fogyasszunk. Nekem izlik, a tenger mellett nevelkedett helyieknek nyilvan masok az igenyei, igy Rocketes utitarsam nehany falat utan felretolja tanyerjat.

A fjord melyen haladva szinte tukorsima a vizfelulet. Meg is lepodom rajta, majd, ahogy kierunk a nyiltabb vizre, mar komolyabb hintazasba kezd a hajo. Nincs viharos szel, csak elnyujtott, 20-30 meter hosszu, 3-4 meger magas pango hullamok, amik a hajo meretehez kepest meglepo hatast ernek el: jo fel ora imbolygas utan egyre tobb beteg arc boklaszik a fedelzeten, sokan zacskoval a kezukben. Engem annyira nem erint a dolog, inkabb csak kezdek lefaradni, igy egy arra alkalmas sarkot kinezve el is szunyokalok.

Wellington

Majdnem delutan 6 ora, mire a szoros tuloldalan, Wellingtonban kikotunk. Kezd sotetedni, es az eddigi legnagyobb varosban meg a szallast is meg kellene talalni. A terkepre nem hagyatkozhatom, igy aztan probalom memorizalni az utat, de sajnos nem sok sikerrel. Elnezem a harmadik kanyart, igy a varos kozpontja fele tarto kenyszerpalyan haladok, majd minden igyekezetem ellenere sem tudok korrigalni. Kicsit bosszankodok, aztan ugy dontok, hogy taktikat valtok. A pontos utcanevek helyett inkabb csak az egtajat probalom figyelni, ahogy Carlos baratom mondana: “just follow the metal in your nose!” (csak kovesd a vasat az orrodban). Be is valik a taktika, 7 ora korul landolok a Wellingtonra nyilo panoramaval kecsegteto szallason.

Kicsit lefarasztott a kompozas, meg szomoru is vagyok, hogy magam mogott kellett hagynom a deli szigetet, igy aztan idejekoran agyba is kerulok.

A nap kepei

Szil-szál szalmaszál, merre jár a Pál?
Tenger szélén, hegyek élén, havas sziklák meredélyén,
Hol bolyong a messzivágyó, tűzhegyjáró, felhőszálló,
Tengerecki, Tengerecki Pál?

Hol a Bajkál halat dajkál, ott mereng a sziklapartnál.
Göncölszekér útját rója ezüst színű űrhajója.
Varázsdallal, muzsikával harcot vív a fagykirállyal,
Siklik, villanyfelhők szélén, kóborol a tenger mélyén.

Szil-szál szalmaszál, merre jár a Pál?
Tenger szélén, hegyek élén, havas sziklák meredélyén,
Hol bolyong a messzivágyó, tűzhegyjáró, felhõszálló,
Tengerecki, Tengerecki Pál?

Szil-szál szalmaszál, gyere haza a Pál!
Vándorkedved meddig éled, játszanék már újra véled.
Messzeségből hozzám térj meg, tőlem soha el ne tévedj,
Ecki-pecki Tengercki Pál!

Szil-szál szalmaszál, merre jár a Pál?
Ecki-pecki Tengercki Pál!

* ausztralia.neten hozta fel Tege, de temaba vag

Nyugati part, Punakaiki, Paparoa Motel. Ulok a teraszon, kezemben a meleg tea es egy kis suti. Nincs tul meleg, bar az oszi estehez kepest nem panaszkodhatom. A ket napos, 600 kilometeres nyugati parti szakasz utan jol esik kicsit meg olvasgatni a taj tortenelmerol, figyelmem altal elkerult, esetleg ido hianyaban kimaradt latnivaloirol. Aztan lekapcsolom a kis lampat, es hallgatom, ahogy a jotekonyan temperalo hatasu, szinte langyos fuvallatot hozo Tasman tenger morajlik a buja oserdo, es az eszakra vezeto SH6 tuloldalan, melyen a palacsinta formaban (Pancake Rocks) egymasra tornyosulo sziklak arnyekaban. Valahol a mohaval fedett esoerdo melyen dobolo, kabocaszeru hang keveredik a tenger illatat hozo szellobe. Eszembe jut, hogy tegnap meg a gleccserpatak csobogasat hallgattam ugyanigy a koromsotet eg alatt Franz Josef-ben, a gleccser labanal, reggel elvakultam a hofodte csucson, delutan sutkerezhettem kicsit az elhagyatott tengerparton. Azon gondolkozom, hogy – bar az oszi palyan jaro Nap mar erosen megkurtitotta, megis – milyen hosszunak tunnek a napok. Mennyire nehez is motoros turazokent, annak minden elonyet es hatranyat egyensulyba hozni, a tengerpartot koveto szerpentin elvezetetol at a flow elmenyen keresztul a latnivalok alapos szemugyreveteleig, hatterenek megismereseig, esetleg a helyiekkel kialakitott ideiglenes kapcsolatok elmelyiteseig. Ugy gondolom, hogy ezen a turan igazan jol sikerult beloni ezt az egyensulyt. Persze azert kicsit sajnalom, hogy ilyen keves idot toltothettem csak a videken, de ez mindig annak a jele, mennyire jol is ereztem magam, es egyebkent is, akar egy honapot el lehetne tolteni Uj-Zeland legcsodalatosabb kornyeken. En azt mondom, aki az erintetlen termeszet elmenyet keresi, ne probaljon eroszakot tenni a ket szigeten, es 2 het alatt bejarni mindkettot, inkabb adjunk ennek a videknek egy eselyt, es az utrol le-leterve, gyalogos turak formajaban deritsuk fel a hegyet, volgyet, partot, a buja, mersekelt ovi esoerdot, a szurdokokat es vad patakokat, folyokat.

Az uj-zelandi pakehak (feher emberek, ahogy a maorik hivjak az idegeneket) tobbsege csak “a Part” (the Coast) neven hivatkozik a Fo Vizvalaszto nyugati, Tasman tenger feloli hol tobb kilometeres oblokkel, hol csipkezett, meredeken leszakado sziklafalakkal tagolt oldalara, amit Rudyard Kipling az “utolso maganyos, szeretetremelto gyonyorusegnek” nevezett. Egyetlen masik taja sem ennyire karakterisztukis a szigetcsoportnak, hasonloan a Hollywood altal gyakran idezett, erosen idealizalt Alaszkahoz vagy British Columbia hasonloan valtozatos partvidekehez. Az itt elo, letelepedesuk ota kemenyen dolgozo, kemenyen bunyozo, megis vendeglato nepek sajatos kulturat alakitottak ki maguknak ezen a zord videken. Nincsenek tul sokan, hiszem a videk lakossaga, 40 ezer fo az orszag teljes populaciojanak mindossze 1%-at, ha kiteszi, mig korabban, a XIX. szazad kozepenek aranylaza idejen hasonlo szam meg a teljes lakossag nyolcadat jelentette. Manapsag persze a legfobb beveteli forrast mar inkabb a sorokban kigyozo lakoautok utasai adjak, de attol meg, hogy a legtobb erre vezeto utra aszfalt kerult, az elet alig lett kevesbe kemeny. Ilyen, onallosagra nevelo hatterrel aztan persze szokasaik is elteroek lehetnek a Deli Alpok, netan a Cook-szoros tuloldalan elo honfitarsaiktol: (Ausztraliahoz hasonloan) meg ma is “Greenies” neven emlegetik a jellemzoen varosi hatterrel rendelkezo termeszetvedoket, akik azon abajognak, hogy megorizzek a terulet noveny- es allatvilagat, mig a terulet lakoi a megelhetesert kuzdenek az elemekkel.

A nyugati part sosem volt zsufolt, epp ellenkezoleg. Ahogy irtam, Queenstownhoz hasonloan a maorik is csak kampanyszeruen hatoltak be a teruletre, a zold ko utan kutatva. Egeszen az XV. szazadig eltartott, mire elso telepeik megjelentek, Mivel azonban a polinezek altalaban a termeszettel szoros kozelsegben eltek, es nem feltetlen probaltak a sajat kepukre alakitani, ezekbol a telepekbol – nehany, latogatok altal zart, kutatasra fenntartott asatasi teruletet kiveve – nem sok maradt latogathato.

Amikor a ket legjelentosebb europai felfedezo, Abel Tasman, majd James Cook az 1600-as, 1700-as evekben feltunt a partoknal, ok is hasonlo eredmenyre jutottak. “Nem tul vendegvaro part. Vegelathatatlanul hosszu maganyossag ijeszto egbolttal es bevehetetlen erdoseggel.” – irta naplojaba. Annyira remiszto volt a videk, hogy bar az 1800-as evekre teljesen vegbement Uj-Zeland gyarmatositasa, egeszen 1846-ig kellett varni a partoktol tavolabb eso, a Deli Alpok nyugati oldalan elterulo terulet felfedezesere. Thomas Brunner volt az elso, aki 550 napos, nagyon kemeny utazasa soran elsokent jarta az altala “Uj-Zeland legrosszabb oldala”-kent is aposztrofalt videket. Aztan 1860-ra megtalaltak azt a nehany atjarot, ami Christchurch kozpontu Canterburyvel osszekoti a teruletet, igy 300 arany elleneben megvasarolta a kormany a maoriktol a ma mar jellemzoen nemzeti parkokka alakitott reszt.

Aztan, nagyjabol Queenstownnal egy idoben megindult itt is az aranylaz, megjelentek az asok, es gombamod szaporodtak el a kis telepulesek, vegig a part menten. Allitolag annyira gazdag volt ez a videk, hogy az akkoriban hatalmas osszegnek szamito 5 fontos bankjeggyel gyujtottak ra. Ki tudja, mindenesetre az aranylaz lecsengesevel a tomegek eltuntek, az egykor viragzo, kocsmazajtol hangos kis kozossegek pedig szellemfalvakka alakultak. Persze nem mindenki hagyta el a teruletet, sokan a termeszettol kiharcolt foldecsken gazdalkodasba kezdtek, hogy aztan, a XX. szazad kozepetol a turizmus vegye at a hatalmat.

Queenstowntol Haastig

Az elso, mintegy 200 kilometeres szakasz a Wakatipu to partjarol indult, hogy a Haast-hagon es a Pokol kapujan (Gates of Hell) atkelve leereszkedjen a ma halaszfalukent (es turistafrissito helykent) szolgalo Haast melle. Mar elozo este ereztem, hogy a felhotlen eg miatt joval huvosebb (este 10-12C) van, mint elozo nap. Aztan hajnalban mar eleg csipos hideg lett a volgyben is, a napkeltekor 2-3C-os levego derrel lepte le a motort. A Dakarnak nem is nagyon tetszett ez a banasmod, enyhe nyekergessel adta tudtomra, hogy bizony meg tul koran van es kulonben is, hagyjam beken. Aztan tovabb maceralva az inditogombot, nehany fordulat utan megis sikerult eletet lehellni az eroforrasba, ami a szokasos kupakhanggal jelentette, utra keszen all. A Coronet View B&B nevu szallashelyemhez felvezeto, igen meredek (gyalog nehez lett volna ott feljonni, es ha felfele jon egy kocsi, akkor motorral eselytelen barmit csinalni) szerpentinen, hogy aztan rafordulva a mar ismert, Arrowtown fele vezeto utra elindulhassak a tenger fele. A csipos hidegben konstataltam, mennyire jo is ez az (anno komoly befektetessel megvasarolt) kevlar ruha: tokeletesen elviselhetove tette az ausztral “outback” gyakran kozel 40C-os hoseget, es most, a 2-3C-os, csipos szelben sem vall szegyent. Hasonlo rugalmassagrol tett tanubizonysagot az Ausztraliaban meg inkabb kendokent, redozotten viselt, itt pedig a sisak es az all koze beszoritva salkent hordott “buff” (kb. 50 centi hosszu, suru szovesu, cso formaju anyag). Akkor a szel szarito hatasat es a Nap egeteset enyhitette, itt pedig sikerul elviselhetove tenni a cugot. Azert neha be-bebujik a sisak ala egy-egy huvosebb aramlat, de nem banom, legalabb megfelelelo szinten tartja figyelmem az egyre kanyargosabban emelkedo szakaszhoz erkezve.

Motoros napnak indult, sokat nem is keszultem a programokra. Ugy voltam vele, hogy innen nagyjabol linearisan, egyetlen utat kovetve lehet csak haladni, igy aztan arra gondoltam, a fontosabb latnivalokat mindenkepp kiszurom. A propos, a navigacio eddig kimaradt. Megszoktam mar, hogy Ausztraliaban GPS-sel, tanktaska tetejere rogzitett terkeppel felszerelkezve turaztam, itt azonban hasonlo segedeszkozok nem alltak rendelkezesemre, mindossze az itiner reszekent kinyomtatott, a hatso doboz sotetsegeben figyelo Google Maps terkepekre es a Junetol meg Christchurchben kapott Hema terkepre hivatkozhattam. Szerencsere foleg a deli sziget nem okoz kihivast navigacios szempontbol, igy aztan egyszer sem sikerult eltevedni. Amit persze nem bantam volna annyira, hisz ugy erik az embert a legjobb meglepetesek.

Meglepetesek. Irom le, es beugrik, ahogy Queenstowntol mindossze 40km-re, Cardrona sipalyait alig elhagyva, a Kawarau folyo torkolata menten elobb ki-kihagy egy-egy utemet, majd az ut szelere huzodva sulyos csendbe burkolozik a BMW egyhengerese. Hat igen, utolert a vegzetem. Bar sejtettem, hogy a tegnap elotti, 300km-es nap leszedte a sajat sapjat az uzemanyagkeszletrol, es Arrowtownban is boklasztam egy kicsit, mivel a sarga tartalek lampa meg nem gyulladt ki, nem szamitottam erre a meglepetesre. Azt terveztem, hogy Cromwellt meg elerem, ott majd megtankolok, megreggelizem, es onnan indulok tovabb Haast fele. Aztan vegulis az eredetileg 400km-esnek indult nap kicsit hosszabbra sikerult. Ahogy ott teblabolok az ut menten stoppolva, probalom atgondolni a lehetosegeket. Az utolso benzinkutat egesz regen, a Queenstown utani korforgalomban hagytam el. Nezegetem a terkepet, mi lehet a masik iranyban, vajon van-e Cromwellben benzinkut. Aztan ugy dontok, hogy inkabb nem kockaztatok, es megprobalok Queenstown iranyaba stoppolni. Egy-ket meltatlankodo teherautos utan egy uvegtablakkal megrakott kisteherauto mar pakolja is kifele az indexet, majd kicsapva az ajtot, jokedvuen udvozol. Neil epp egy megbizast teljesitve utazik Queenstownba, jol ismeri a kornyeket, igy aztan pontosan tudja, hova tartok. Annyira kedves, hogy hiaba szabadkozom, csak bekanyarodik a BP kutra, hogy pont az ajtoban tegyen le. Ha mar itt vagyok, akkor meg is reggelizem, aztan az uzletben boklaszok egy kicsit, (itt nem ismert kifejezessel) jerry can (benzines kanna) utan kutatva. Eszreveszem, ahogy egy maori-feher felvernek tuno, kozepkoru no koveti teblabolasom, aztan mikor arra kavargok motoros ruhaban, sisakkal a kezemben, meg is szolit. Addigra mar leesett neki, hogy kifogyhattam a benzinbol, igy egybol ra is ter a motorra. Nem elegszik meg az egyszerusitett valasszal (“BMW”), pontosan tudni akarja az utolso reszleteket is. Milyen motor, honnan jovok, honnan megyek. Persze eddigre mar gyanus, aztan be is vallja: maga is komoly turazo, epp egy R1200GS-t hajt, es nem tul regen jottek vissza Europabol, ahol ket honap alatt, berelt Harley-Davidsonokon jartak be a kontinenst. Elismeroen nyilatkozik Magyarorszagrol, nem nehez kozos temat talalni. Aztan eszebe jut, hogy o megiscsak tobb ceg tulajdonosa, es dolga is van, ugyhogy sietosebbre veszi a figurat, felkapva a kavet tartalmazo papirpoharat, meg odaszol szinten a pultnal iszogato, eddig csendben figyelo alvallalkozojanak, hogy ha lenne olyan kedves, es elvinne engem a motorig, nagyon halas lenne. Aztan igy is tortenik, a ropke fel oras utat jokedvuen atbeszelgetjuk a maori sraccal. Szivesen fogadnam tarsamul az egesz napra is, mert igen szorakoztato, laza stilusban mesel szakmajarol, a kornyekrol, az emberekrol. Maga is motoros multtal rendelkezik, fiatal koraban endurokkal jartak a kornyeket, aztan most, hogy elkezdett a mostnai fokonasszonnyal dolgozgatni, o is Europa utan ahitozik. Sok sikert kivanok neki a tervehez, lerak a gondosan elrejtett motornal, es elvalnak utjaink. Koszonom uveges Neilnek, a maori nonek es alkalmazottjanak az onzetlen segitseget! Azt hiszem, annyival tartozok nekik, hogy be is rakjak ide egy Uj-Zeland reklamot, ahhoz hasonlot, ami anno engem is elinditott az uton.

Vegre megint uton, Cromwell fele kovetem a jellemzoen szolosok altal szegelyezett utat. majd jobbrol feltunik Lake Hawea (Hawea to) csillogo viztukre, hatterben az Uj-Zeland mori nevet (Aotearoa) ado, hosszu, feher felhobe burkolozo, Otago es Canterbury hatarat jelento, alacsonyabb csucsokkal.

Aztan Makaroa utan elkezd beszukulni a bo kilometer szeles folyovolgy, es kezdetet veszi egy ujabb ot csillagos, motoros paradicsomnak is beillo szakasz. Hol erdo melyen, hol a szinte tengerszintrol kilometerre felszalado sziklafalra felig feltapadva, a soderrel boritott volgy melyen kanyarog az ut, egyre kapaszkodva felfele a hago iranyaba, hogy aztan jobbra kanyarodva megerkezzunk a duborgo melyseg alatt ativelo hidhoz.

Megallok, csinalok nehany kepet a hidrol is, majd leereszkedem a sziklafalon a zugo melysegbe, es ott is megprobalom megragadni a fobb latnivalokat.

Felmaszva az uthoz, es epp az indulason gondolkozva kiszurok egy tablat, ami eredetileg a balkanyar vegen meredezo sziklafalra hivta fel a figyelmet, de azota a turazok totemoszlopava alakult. En is elhelyezem a Turamotoros.hu kozosseg matricajat. Ha minden igaz, ennel sokkal tavolabbra motorral mar nem is juthatott volna, hisz sikerult kelet-nyugati es eszak-deli iranyban is a Fold atellenes oldalara vandorolnia :)

Haast kapui (Gates of Haast, a zugo neve) tenyleg kaput nyitnak a tengerre. Az eddig egyre szukulo, sziklafalak koze rekedt viz hirtelen teret nyer, hogy hordalekat lerakva, egyre lassulva megkezdje utjanak hatralevo reszet a tenger fele. Tanulta az ember mar altalanos iskolaban is, nincs azonban jobb iskolapeldaja a folyok erozois folyamatanak, mint egy ilyen rovid, alig nehany tucat kilometeres gleccserpatak utjat vegigkoveti szuletesetol a tengerig. A Haast Highway egy darabig megprobalja kovetni ezt a kanyargast, de az egyre szerteagazobb vizfolyas-rendszer egy ido utan lehetetlen kovetelmenyeket allit. Megszaporodnak a hidak, az alacsony forgalomra tekintettel tobbseguk egy savos, viszont nemelyik igen hosszu, ezert odafigyelest igenyel az atkeles. Nem minden jarmunek megfelelo meretuek ezek az alkalmatossagok, igy nem ritka, hogy a hidak mellett a nehezebb jarmuvek altal a soderes agyba taposott atkeloket is latni. Ez a kornyek, a kornyezo hegyekbe felfuto foldutakkal igazi enduros, advrideres kornyek, itt sajnalom igazan, hogy arra alkalmatlan (berelt, virsli gumival szerelt) motorral erkeztem.

Haast

Haastot elerve mar magasan jar a Nap, kezdek kicsit kiolvadni, igy aztan eljon az ido az ebedre. Mig a steak szendvicsemre varok, beszedbe elegyedek egy Duki es az ot kisero Triumph vezetojevel. Latszik, hogy mas jellegu elvezetet keresnek, befejezve ebedjuket komoly csorgest produkalva duborognek ujabb kanyarvadaszat iranyaba.

A Haast-hago kornyeken meg lepten-nyomon kanyargo ut it kicsit megszelidul, es enyhen ivelgetve koveti a tengerpartot. A Haast kornyeki, kicsit lakottabb reszek utan feludules balra az oszi, laposan suto Naptol csillogo tengert, jobbrol az esoerdot kerulgetni. Neha meg-megallok a parton fotozni.

Knights Point, korakasok

Knights Point:

Korakasok Bruce Bay-ben:

A gleccserekig es tovabb!

Ujra folyok szabdalta torkolatvideken jarok, ahol a magaval ragadoan ivelgeto utat egyre tobb hid szakitja meg. Ezek jelentos resze ujabb epitesu, egysavos hid, azonban akad nehany erdekesebb darab is. Elkezdem szamolni oket, de huszonot utan feladom, ertelmet vesziti a teljesitmenyhaboru. Aztan a Fox gleccser arnyekaban atkelve az osdi fahidon leterek egy, az esoerdon at vezeto kis foldutra, hogy majd 2 kilometerrel kesobb egy igert kilatonal lyukadjak ki a tisztasra. A kilato azonban tovabbi 5 perc (haha, volt az fel ora is) gyalogut a meredek lepcsokon, hogy aztan a vegen kilyukadva a latogato vegre megpillanthassa a Fox gleccsert: a gerincrol lefele nyujtozkodo, saros hodarabot. Megmondom oszinten, nem nyugozott le a latvany, de elhataroztam, ennel jobb nezopontot kell talalnom.

Franz Josef

A gyulekezo felhok miatt kicsit fenyegeto, igen csuszosnak igerkezo, agyagos feluletu foldutrol kierve aztan jobbra fordulok, hogy meg napnyugta elott elerhessem az osztrak uralkodorol elnevezett, sajat gleccserrel rendelkezo Franz Josef turistjareszortjat. Masnap osszeismerkedek egy ausztral oregasszonnyal, aki elmeseli, gyermekkoraban jart erre, de abban az idoben meg nem is letezett ilyen nevu telepules. Hihetetlen, mennyire gyorsan fejlodik ez a videk, a termeszet csodai mellett koszonhetoen a csodalatos minosegu utnak is. Motorosknak esetleg erdemes egy kicsit Street Viewban boklaszni :)

Ma este nem felejtek el tankolni, a kis faluba beerkezve elso utam a Total kutra vezet, majd megkeresem az Alpine Hotel nevre hallgato szallast. Itt nemi utmutatot kapok a helyi szolgaltatasokrol, majd elfoglalom hatalmas, akar 4 embernek is megfelelo lakosztalyom.

Mivel mar ehes is vagyok, meg amugy is korbe akarok nezni meg alkonyatban, gyors furdes utan beveszem magam a 4-5 utcabol allo metropoliszba. Elso utam a helikopteres repulest kinalo ceg fele vezet, ahol holnapra le is foglalok egy 30 perces, a gleccsert koruljaro utat, majd utam a The Landing nevu etterembe vezet, ahol a hely szellemehez meltoan, stilszeruen borjubecsit fogyasztok :)

Tele hassal elhatarozom, ideje megint ranezni az emailjeimre. Idefele lattam is egy angol doubledeckerbol (ket szintes londoni busz) kialakitott internet kavezot, pont jo lesz. A raszta haju fiatal tulajdonos invital, szalljak fel a buszra es foglaljak helyet az ablakok menten kialakitott munkaallomasok egyikenel.

A szallasra visszafele meg setalok egyet a kicsit mar csipos huvosben, az uton visszafele, a Fox gleccser iranyaban elerem a Franz Josef hatarat jelento hidat. Ide mar alig szurodnek el a meg nyitvatarto ettermek fenyei, igy zavartalanul elvezheto a sotetseg: a kristalytiszta egbolt, es a deli felteke csillagkepei.

A nap kepei

Franz Josef gleccser

Masnap nem sietek, a motort es cuccaimat a recepciossal egyeztetve a szallason hagyom, hogy gondtalanul vehessek reszt az elozo nap lefoglalt repulesen. Szerencsem van, tudatja nemileg suttogva a ceg frontembere: mivel egyedul jelentkeztem arra a turara, kiegeszitik jegyem a dupla olyan hosszu (es ketszereset kostalo), a gleccser mellett az Aoraki/Mt. Cook korberepuleset is tartalmazo utvonalra. Halasan koszonom, aztan ideiglenes tarsaimmal, egy kiwi hazasparral, es az elozoekben emlitett ausztral oregasszonnyal atsetalunk az ut tuloldalan kialakitott leszallo platformokhoz. Hihetetlen elmeny a repules, a videok, kepek nem is igazan adjak vissza a hihetetlen mereteket, a levego frissesseget, de azert hatha:

Ujabb motoros csoda

Franz Josefbol tovabb indulva aztan kezdodik a mar jol ismert, 10-50km/h kozotti kanyarokkal tarkitott kanyarvadaszat. Kicsit sajnalom, hogy a nagy GS helyett ezzel a kis csillapitatlan elso felfuggesztesu, elkonnyulo elso kerekkel megaldott vizszivattyuval jarok erre, ami a kanyarkombinaciok terhelesvaltasanak hatarara szinte minden kanyarban visito labtartoval probalja tudomasomra adni: eleg volt!

Mar nem is figyelem a helyneveket, atadom magam ennek az allandoan megujulo forgatagnak. Minden kanyar utan meglepetesul szolgal egy-egy zavartalan panorama a tenger fele vagy eppen a folyovolgybe leereszkedo, kiegyenesedo ut.

Igy erem el Punakaiki hataraban a Paparoa folyo volgyet, ahol elhatarozom, van meg talan 2 oram sotetedesig, igy levetve a motoros gunyakat, a gyalogutat kovetve beveszeme magam az erdobe. A folyopartot ovezo, suru aljnovenyzetu, jellegzetes novenyzetu esoerdoben aztan hirtelen meglepeteskent egy wekaba botlok. Elegge megorulok a nekem egzotikusnak tuno madarnak, aztan izgatottan probalom videozni, tobb-kevesebb sikerrel. Ha az izgatottsag visszaadasa lett volna a cel, akkor azt hiszem, sikerrel jartam. Kesobb, esti szallasomon a tulajdonossal beszelgetve derult ki, hogy ezen a kornyeken teljesen kozonseges ez a csirke meretu es viselkedesu madar. Nem is kulonosebben szeretik, bar nem eri el a rettegett kea pusztito hatasat, de a weka is kepes a gumi reszeket kikezdeni. Es tenyleg, ahogy beerek a szallasra, ott is a baromfiudvar fogad. Tenyleg igaz lehet, amit valahol olvastam, hogy itt a termeszet nem kulonlegesseg, hanem az elet, az emberi lelek resze.

A Nap epp lebukni keszul a nyugodt tenger melyere, igy ideje a kovetkezo latnivalo, a Punakaiki nevezetesseget ado Pancake Rocks (palacsinta formaju szilkaformacio) es a blowhole (olyan szikla, ahol dagalykor gejzirhez hasonloan felfele lo a vizoszlop).

Mivel mar erosen sotetedik, kicsit sietosre veszem a figurat, es tovabb indulva, a Paparoa Nemzeti Park hataran megtalalom a Paparoa Park Motel nevu szallasom. Hihetetlen jol mutat, ahogy az eredeti novenyzetet idezo osvenyek a kis fahazakhoz vezetnek, mig egy masik leagazas a Te Anauban mar megcsodalt glowworm barlanghoz hasonlo formaciohoz vezet.

Nyugati part, Punakaiki, Paparoa Motel. Ulok a teraszon, kezemben a meleg tea es egy kis suti. Nincs tul meleg, bar az oszi estehez kepest nem panaszkodhatom. A ket napos, 600 kilometeres nyugati parti szakasz utan jol esik kicsit meg olvasgatni a taj tortenelmerol, figyelmem altal elkerult, esetleg ido hianyaban kimaradt latnivaloirol. Aztan lekapcsolom a kis lampat, es hallgatom, ahogy a jotekonyan temperalo hatasu, szinte langyos fuvallatot hozo Tasman tenger morajlik a buja oserdo, es az eszakra vezeto SH6 tuloldalan, melyen a palacsinta formaban (Pancake Rocks) egymasra tornyosulo sziklak arnyekaban. Valahol a mohaval fedett esoerdo melyen dobolo, kabocaszeru hang keveredik a tenger illatat hozo szellobe….

A nap kepei

Korabban irtam mar egy ujabb turarol, de tegnap tortent nemi elorelepes az ugyben, igy most egy rovid post erejeig megszakitom az uj-zelandi poszt sorozatot…mit sorozatot, folyamot! (olvassa egyaltalan valaki? Nem ugy tunik..na, mindegy, jo lesz az meg kesobb)

Eredetileg azt terveztem, hogy egy masik ceg ajanlatai kozul valasztok egy Cairnsbol Perthbe (a kontinens ket, atellenes vege) kozott huzodo utvonalat, azonban sehogy sem akar osszejonni a mostani film hataridejevel, illetve az utana tervesett magyarorszagi latogatassal, igy elkezdtem valami alternativa utan kutatni. Eszembe jutott az BikeRoundOZ, akiktol Uj-Zelandon is bereltem, es akik atvettek es felhasznaltak fotoim nagy reszet, ugyhogy valamennyire kozelebbi kapcsolatban is vagyunk. Nezegettem a turaikat, es az Enduro fedonevre hallgato, Darwinbol indulo, Melbournebe tarto, ugy 50%-ban folduton halado tura szemet szurt. Irtam is nekik gyorsan egy emailt, amiben rakerdeztem, vajon lehetseges-e sajat motorral menni. Termeszetesen, semmi gond, sot, kapsz 50% kedvezmenyt is a fotokert cserebe. Visszautasithatatlan ajanlat.

Darwin, Edith Falls vizesesi, a Tanami sivatag, repules a Bungle Bungle folott, Uluru/Ayers Rock, Wolfe Creek melletti meteoritkrater, Coober Peddy foldalatti varosa, az Oodnadatta osveny, A Flinders Ranges, majd Melbourne. Termeszetesen, mivel sajat motorral indulok, valahogy Darwinig is el kell jutni, igy lesz a 3 hetes turabol 5 hetes, a 6500km-bol 13.0000, es igy lesz az Enduro nevbol Terra Ochra.

A tura 2010. szeptember 12-tol oktober 2.-aig tart, elotte korulbelul ket het elerni Darwint, ugyhogy a film befejezesetol fuggoen vagy elotte vagy utana meg lesz egy honapom, hogy Magyarorszagra is latogassak.

Folyt. kov. valamikor jovore.

Az elozo napi csoda utan Uj-Zeland a morcosabbik arcat mutatja: a Te Anautol Queenstownig vezeto, nem tul hosszu tavot kodben es a hozza tartozo, alattomos permetben vezethettem le. Igazabol annyira nem erdekelt, tudtam, hogy ezt a mar ismert szakaszt minel hamarabb le akarom tudni, hogy minel tobbet eltolthessek a celvarosban. Erdekes megfigyelest tehettem az uton: hasonloan Ausztraliahoz (es valoszinuleg mas orszagokhoz) itt is a szurke SUV tulajdonosok odzkodnak leginkabb a fenyszorok hasznalatatol. A nehol alig 70-80 meterre szukulo latotavolsag mellett ertekeltem volna, ha figyelmezteto, rovid villantasom nem orult villogassal, nehol dudalassal honoraljak, hanem a balesetveszely csokkentese erdekeben felkapcsoljak a fenyszorokat. Nem tudom, hogy az arammal sporolnak, vagy mi lehet az oka, mindenesetre eleg idegesito. Bar, itt legalabb nem huznak 10 meteres hajot is maguk utan 110-120-szal, mint az arkon tul. Aztan, mire a deli sziget harmadik legnagyobb tava, a Wakatipu partjara ertem, es a tuloldalon felbukkant a varoska, a Nap is kisutott.

Queenstown tortenelme

Cental Otago (Kozep Otago, a kornyek neve) kozpontja az uj-zelandi turizmus, de legfokepp a deli sziget koronaekszere. Annyira nepszeru kirandulohellye valt mara, hogy lassan a kornyekbeli lakossag azert panaszkodik, hogy ok mar nem igazan fernek hozza a helyi latvanyossagokhoz a jellemzoen tengerentuli (japan, amerikai, ausztral) turistakbol allo tomegtol. Persze azert nem banjak, hiszen manapsag a legkomolyabb bevetelt a turizmus adja. 30 ev alatt Queenstown eljutott a poros, toparti kisvarosbol a fejlett, minden igenyt kiszolgalo, egesz evben latogatokat fogado paradicsomma, neha a deli felteke Saint Moritz-akent is hivatkoznak ra. A deli sziget lassu gazdasagi kornyezeteben, ahol sok varos es gazdasagi vallalkozas stagnal vagy epp lassan visszafejlodik, Queenstown robbanasszeru fejlodest produkalt. Olyannyira, hogy manapsag mar a “Vilag adrenalin fovarosa” cimmel is buszkelkednek. Persze nem veletlen, hogy pont itt sikerult a kitores, hiszen paratlan (az altalam ismert varosok kozul leginkabb Vancouverhez hasonlo) termeszeti adottsagokkal rendelkezik ahhoz, hogy minden legi, foldi es vizi sporthoz festoi hatteret biztositson, legyen szo egy ora tavolsagban akar 7 sipalyarol, 4×4 vagy quad palyakrol, hegyi kerekparrol, hogy az igazan orult sikloernyos, ejtoernyos es kitudja meg milyen ernyos arcokrol mar ne is beszeljunk. Az sem veletlen, hogy az itteni Shotover-folyon talaltak fel az ujkori bungee jumpingot is.

Queenstown manapsag szegyentelenul turistas hely, de megiscsak Te Waka a Maui-n (Maui kenuja, a Deli Sziget maori neve a polinez felisten utan) vagyunk, es eddig elegge elhanyagoltam az oslakos hagyomanyokat, ugyhogy egy kicsit kiternek a varos kialakulasara, mert eleg izgalmas tortenelemmel rendelkezik, ami a maoriktol az aranylazon at a mai turistarohamig terjed. Az elso emberek maori moa vadaszok lehettek ugy a magyar Honfoglalas tajekan, akik eloszor felderitettek a teruletet. Sajnos Central Otago, barmennyire is tokeletes elohely a temerdek rejtekhely mellett az idealis taplalekforraskent szolgalo, valtozatos novenyzettel egyetemben, nem sokaig szolgalhatott vedelmul ennek a kiveteles, orias termetu madarnak, ahogy az lenni szokott, szep lassan kipusztult. Nem csak a feher ember kepes ilyesmire, bar lehet, hogy ez a termeszet rendje, hiszen oket meg egy masik maori torzs szoritotta a Fjordvidek jarhatatlan videkere a XV. szazad korul, hogy aztan ott nyomtalanul eltunjenek. Persze ekkorra mar atalakult a videk jelentosege, es a maori Ngati-Mamoe (majd Ngati-Tahu) torzs altal iranyitott terulet inkabb az asvanyi forrasok, a maorik leginkabb ertekesnek tartott kove, a foleg gyakorlati jelentosegu, fegyverek es szerszamok alapanyagat ado jadeko (nefrit) miatt valt fontossa. Ennek ellenere a maori lakossag sohasem volt jelentos, inkabb csak kampanyszeru beszerzoutak soran latogattak a videket, es az 1800-as evek elejere teljesen ki is szorultak a teruketrol.

Tiz ev erintetlenseg utan megjelentek az elso feher telepesek is: 1847-et irunk, amikor az elso farm megalakul a to partjan. Ekkoriban meg igen lassu novekedes szemtanuja a kornyezo Remarkables hegyseg, de egyre inkabb felismerik a medence mezogazdasagi elonyeit. Olyannyira, hogy a varoson kivuli, jellemzoen szolosok dominalta muvelt teruletek ma is komolyan hozzajarulnak a videk arculatahoz.

Aztan, az 1860-as evek elejen minden a feje tetejere allt: addigra mar kaliforniai tapasztalattal rendelkezo, foleg skot telepesek felismerik a Tuapeka folyo jelentos aranykeszletet. Innen mar – internet hianyaban is – csak egy lepes az aranylaz, es Kozep Otago soha nem lattot fejlodesen megy keresztul. Negy honap mulva mar tobb mint 3000 ember rostalja minden nap az alig 5 kilometer hosszu szakaszt, csillogo rogok utan kutatva. Persze ez aztan magaval hozta a varosok eroteljes novekedeset is: alig egy ev mulva a Tuapeka aranymezo lakossaga elerte a 12 ezret, Otago jovedelme egy ev alatt megharomszorozodott, es az ide erkezo hajok szama a negyszeresere dagadt, amik jellemzoen az addig az ausztral aranymezokon dolgozokat szallitottak ide komoly fogas remenyeben. Nem is hiaba, hihetetlen szamokat lehet olvasni ezzel kapcsolatban a szakirodalomban. Volt olyan, hogy ket maori, elveszett kutyajuk utan kutatva egy delutan 11kg aranyat zsakmanyolt, de ha valaki csak egy asoval probalkozott, jo esellyel egy forditasra akar 150g aranyat is megmozgathatott. Holtversenyben alakult ki a hirhedt Klondike folyoval, akar napi 50kg folott is kitermeltek a telepesek.

A korai XX. szazadban aztan elapadt az arany, igy az erdeklodes is elmaradt, es az akkor majdnem kilencezres lakosu Queenstown ketszaz fore apadt. Sokaig a kornyek bevetelet a mar emlitett mezogazdasag jelentette, de az aranylazhoz kepest igy mar igen jelentos hanyatlasnak indult, amit olyan szellemfalvak, mint a kesobbiekben meglatogatott Macetown is tanusitanak.

Ahogy aztan a szazad vegen az utak minosege javult, ujra eloterbe kerultek a termeszeti adottsagok, es megindult a mar emlitett turizmus…

Programok

…olvasom, mig a Surreal Bar nevu, igen kellemes helyen majszolgatom a fokhagymas kenyerbol allo eloetelt, es varok a fofogaskent felszolgalt baranybordara (ami egyebkent 5/5-is minositest erdemel). Mig erot gyujtok a delutanhoz, az olvasottak fenyeben atgondolom, mit lattam a ropke fel ora alatt, amig a varosban setalgattam. Tenyleg igaza volt a leirasoknak, erosen turistas jellegu helyre keveredtem, ahol az (nehol csak elmeleti, es inkabb a kornyek kocsmait latogato) adrenalin-fuggo huszoneves az atlagos, 5-6-os csoportokban lofralnak a varosban, beternek a temerdek, kituno etterem es kavezo egyikebe vagy epp valamelyik programszervezo hely mellett bandazva probalnak elfoglaltsagot talalni. Van boven mit. Nehany, lathatoan regebb ota itt elo exhibicionista pedig nem atall felmeztelen fel-ala biciklizni a varosban egesz delutan, botcsinalta gitar es enektudassal szorakoztatva kozben a turistakat.

Lapozgatom a prospektusokat, utikonyvet, probalom kitalalni, mivel toltsem el a rendelkezesemre allo masfel napot. Olyanokat jegyzek fel a szalvetara, mint jetboat (vizsugar hajtasu motorcsonak) a Shotover folyon, helikopteres tura Milford Soundba, 4×4 Safari a kornyezo hegyekben Lord of the Rings tematikara alapozva, szinten 4×4-es foto szafari, kvadozas, siklooernyozes, tavi setahajozas. Lehet valogatni. Vegulis ugy dontok, hogy a delutant a TSS Earnslaw, a lapatos gozhajo fedelzeten, a Wakatipu tavon toltom, es meg indulas elott elszaladok lefoglalni a terepjaros kirandulast, illetve beszerezni a kihagyhatatlan jetboat jegyet is (amit egyebkent, jellegzetes helyi kiejtessel “dzsitbot”-nak mondanak).

Wakatipu to a TSS Earnslow fedelzeten

Az indulasra varva meg beulok a to partjan egy kavezoba, ahol osszefutok egy szinten zenesz V-Strom tulajdonossal, aki hozzam hasonlo utvonalon, de ellentetes iranyban haladva jarja be a szigetet. Rovid tanacskozas utan mar mehetek is a beszallashoz. Eloszor csak nehanyan tablabolunk a hajo arnyekaban, aztan megerkezik egy japan turistacsoport is ket busznyi emberrel. Tipikusan kozelitik meg a kerdest: tobb, szinten japan idegenvezeto tereli le a buszrol az embereket, egyenesen fel a hajora, semmi lodorges, semmi uresjarat, minden perc szamit. Europai szemmel kicsit furcsa ez a mar tobb helyen megfigyelt teljesitmenyturizmus, amit az azsiaiak, de foleg a japanok annyira szeretnek, en jobban szeretek egy kicsit lazabban nezgelodni. Epp, amihez kedvem van, hisz pont ez a szabadsag adja az utazas savat-borsat.

Kicsit idegenul erzem magam a sok japan turista es a helyi nyugdijasklubb tagjai kozott, de nem banom, hogy ezt valasztottam delutani programnak, hisz ha kicsit merengos is a tempo, azert a cikcakk alakban halado Wakatipu to, a kornyezo hegyek es Queenstown latvanya, illetve a vegen elterulo folyotorkolat kornyeki, oszi szinekben uszo lombhullato erdok is megernek egy miset. Na, azert a nyugdijasok zongorista kiserte, kiosztott kottaval operalo kalakajaba inkabb mar nem alltam be, tisztes tavolsagbol szemleltem oket :)

A tohoz erdekes legenda is kotodik. Nezzuk eloszor a tenyeket. A 378 meter mely, tobb kilometer hosszu to (tehat oriasi viztomegrol van szo) vizszintje 5 percenkent 12 centimetert is emelkedik. Termeszetesen megprobaltak erre termeszettudomanyos magyarazatot is adni, de nem tul meggyozo eredmenyre jutottak: a legkori nyomas valtozasa indukalja a vizszint radikalis ingadozasat. Nekem jobban tetszik a maori verzio, ugyhogy megosztom azt is (meg ha kutya sem olvas el ennyi szoveget:). Mar a to mai neve is sokat sejttet, Wakatipu a maori waka-tipua-wai-maori osszevonasabol keletkezett, ami mindossze annyit tesz: “az edesviz, aminben az oriasi demon fekszik”, esetleg “az alvo orias urege”. Tehat a legenda szerint MAtaua, az oriasi demon elrabolta Manatat, a maori vezer (termeszetesen) gyonyoru lanyat (bar miert rabolt volna el egy banyaremet?), akivel utana a hegyekbe menekult. Menet kozben (valamitol kimerulten) alomba zuhant. Masra sem vart a fiatal hos, Matakauri, hogy kierdemelje a fonok megbecsuleset (es lanyat), termeszetesen megmentette a zsakmanyt, es felgyujtotta az oriast. A fejjel Glenorchnak, labbal Kingsfordnak fekvo oriasnak csak a szive maradt, ami meg ma is a to melyen luktete okozoja a 12 centimeteres ingadozasnak. Azert a maorik is tudnak meselni :)

Pog Mahoney’s, uj baratok es Guinness

A hajokazas utan a szallas fele vettem az iranyt, mert csak sebtiben lepattantam a motorrol, aztan mar indultan is a varosba. Menet kozben kaptam egy emailt Rafftol, hogy ha van kedvem, este talalkozhatnank a Pog Mahoney’s nevu ir kocsmaban. Jesse, a milfordi busz soforje is jon. Jo arcok voltak, miert ne? Igy esett, hogy a masnapi keles kicsit nehezkesen sikerult a helyi sracokbol allo, dinamikus ir zenet jatszo zenekar altal hangos helyen elfogyasztott Guinnessek arnyekaban. Pedig nem is maradtunk sokaig.

Lord of the Rings on 4 wheels

A reggeli huvosben, meg kicsit zsongo fejjel lesetaltam 7 ora fele a varosba, hogy a kora delutanig tarto terepjaros turara legyen nemi energiatartalekom. Vegulis talaltam is egy angol reggelit szervirozo helyet, ami korabbi tapasztalatok alapjan tokeletesen alkalmas az enyhe masnapossag kezelesere :)

Az Offroad Adventures fantazianevu ceg irodaja elott, az ut tuloldalan mar kiszurtam a 8-9 Landcruiser Troop Carriert, bar mertem remelni, hogy azert nem leszunk ennyien a turan. Betoppanva az irodaba aztan Dylen, a turavezeto/sofor megnyugtatott, csak harman indulunk: egy Jossie es Rob nevu, brisbane-i (Ausztralia) hazaspar es en alkotjuk a ballasztot. Rovid tanacskozas utan felkerult a tetore a frissitoket, kavet, kekszeket tartalmazo hutodoboz, es a kora reggeli varos gyenge forgalmaban a kornyezo hegyek fele vettuk az iranyt. A tura utvonala alapvetoen a LOTR nehany forgatasi helyszinet, es a kornyezo hegyvidek fontosabb allomasait egyesiti, illetve kiter az aranylaz ket jelentosebb telepulesere, Arrowtownra es a mar korabban emlitett, mar mar csak szellemfalu Macetownra.

Elso celpontkent a to keleti partjan, a (az eszak-amerikai Szilkas-hegyseg mellett egyedulalloan) pontosan eszak-del iranyban huzodo Remarkables hegyseget vettuk celba. A telenkent siparadicsomkent szolgalo hegyre nyaron szinte forgalommentes, de a karbantartas hianya miatt szemelyautoval alig jarhato szerpentin vezet fel. Dylantol csodalkozva kerdezem, hogy ide tenyleg feljonnek a buszok, de allitolag nem tulzas. Innen a csucsrol, bar eros a kora reggeli cug, gyonyoru kilatas nyilik nem csak Queenstownra, de az egesz medencere, ugyhogy amig Jossie-ek a kavejukat kortyolgatjak fotozasba is kezdek, kihasznalva az optimalis fenyviszonyokat.

A keleti kiteru utan eszak fele, a regi aranyfalu, a (szinten siparadicsom es szezonon kivul 5*-os motoros utat rejto Coronet Peak) arnyekaban fekvo Arrowtown fele vesszuk az iranyt. Megkozelitheto betonuton is, mi megis egy kicsit ujszeru, bar lathatoan bejaratott modon kozelitjuk meg: Dylen a patakmeder fele forditja a kormanyt, majd nehany kilometeren at hol a mederben, hol a partjan haladunk, hogy aztan valahol egy erdo melyen ujra megtalaljuk a csapast. Kozben azert akad poenkodasra is lehetoseg, regi ismeroskent kisebb vizfroccsel koszonti a hobbibol aranyaso turista csaladot. Allitolag minden nyarat ott toltenek, gyakran tobb ezer dollarnyi aranyat adnak le az Arrowtownban meg ma is mukodo aranyuzletben, ami epp eleg arra, hogy finanszirozza ittletuket. Erdekes koncepcio, de biztos, hogy itt, Queenstownhoz kozel, megis eleg tavol a civilizaciotol megtalalhatjak azt a kikapcsolodasi format, amit keresnek.

Arrowtown az aranylaz idejen buzgo kozpont, ma mar csak egy csendes kis utca, ami megorizte tortenelmi arculatat, es otthonaul szolgal tobbek kozott egy muzeumnak, muzeumkent is szolgalo aranyuzletnek es boltkent szolgalo boltoknak is (Jossie nem tudott ellenallni az edessegbolt csabitasanak, oriasi zsakkal megpakolva erkezett vissza a kocsihuz.)

Visszafele meg talalkozunk a konkurens cegenek terepjarojaval, persze dunner (Dunedin varosbol valo) szarmazasu vezetonk nem felejti el jo deli szokas szerint kicsit lefitymalni a lathatoan ovetosabb duhajkent mozgo vetelytarsat, de en ugy latom, nincs ebben semmi keseruseg. Eleg nagy itt a terulet, hogy tobb ceget is eltartson, es eleg sokan jonnek ide ahhoz, hogy legyen vendeg boven.

Persze azert nem art, ha a termeszeten kivul mas is vonzza az embert: a kornyek bovelkedik a Gyuruk uranak forgatasi helyszineiben, es bar en a nevekkel hadilabon allok, magam is felismerek joparat. Aztan Dylan anektodazasba kezd a hegy tetejen elo parasztrol, akinek hazat embertelen osszegert vasarolta meg a produkcio, a helyi isteknekt kezelt Peter Jackson altal felvasarolt, es eredeti, erintetlen formaban megtartott teruletekrol. Kisvartatva a kesztyutartobol elokerul egy fenykepalbum, ahol ot lathatjuk mindenfele hobbit, ork es egyebk szerzet tarsasagaban, valamint nehany maszatos papirdarab a forgatasi utemterv nehany oldalat mutatja. Pletykak kerintenek mar a Hobbit helyszineirol is, nagyon varjak mar a forgatast es a filmet, rafer nemi verfrissites a kicsit mar megkopott helyszinekre. Nem csak a penzre mennek, en ugy latom (es ez egesz Uj-Zelandra jellemzo), hogy buszkek a vilagszerte elismert produkciokra, komoly nepszeruseg ovezi itt a filmes alkotokat.

Arrowtown utan tovabb folytatjuk utunk a Crown Range hegyei koze, ahol felkapaszkodunk egy advrider paradicsomnak is beillo, kanyargos foldutra, hogy jopar kilometeren at egyik oldalon a sziklafal, masik oldalon a melyseg szoritasaban szavunk is elalljon a latvanytol. Olyannyira, hogy – bar korabban nem volt ilyen tapasztalatom – kicsit bele is szerettem az offroad autozasba, talan valamit megereztem a szepsegebol, koszonhetoene a tajnak es nem utolsosorban soforunk vendeglatoi tapasztalatanak.

Egy ora korul visszaerve a varosba a Spectator Bar nevu helyen talalok konnyu ebednek egy adag bangers&mash-t (kolbaszkak es krumplipure).

Shotover Jet

Aztan szep lassan lecsorgok a Shotover Jet nevu ceg irodajahoz, ahonann busz repit minket tizenot perc alatt Arrowtown iranyaban a Shotover folyo folott athivelo hid melle, ahonnan a vizsugar hajtasi motorcsonakok megkezdik folyasiranyban felfele torteno szaguldasuk. Jol szervezett a folyamat, kicsit ipari jellegunek is tunik, de azert persze hozza tartozik, hogy ha nem is veszelyes uzem, azert odafigyelest igenyel. Kapunk vizallo kopenyt, mentomellenyt es bezsufolodunk a par meteres hajotestbe, ahol a harom sor vizallo ules ele keresztben elhelyezett majrevas probal riadalmat kelteni.

Kelty (Alexander Kelt), a pilotank rutinosan felrazza a tarsasagot, hogy aztan megkezdodhessen a mintegy husz perces szaguldas sziklafalak mellett, alatt, soderes szakaszok folott, zugokon fel es le. Kicsit hataszvadas elemekkel tarkitott, de onmagaban is erdekes mutatvany szerintem kihagyhatatlan, ha valaki az adrenalin sportok legkevesebb erofeszitest igenybevevo agat keresi. Ulni kell, kapaszkodni es neha nem art orditani, foleg, miutan a keso oszi idojarasban mar jegesre fagyott az ember fule :) Kicsit kiulok meg a Napra, hogy kiolvadjak, csinalok jopar sorozatot az ijedt feju delikvensekrol, aztan a busz fele veszem az iranyt.

Este

Estere mar nem nagyon tervezek semmi programot, mert igy, az elso het vege fele kozeledve mar nemi mosnivalo is akad, erdemes ranezni az emailekre is, hatha tortent mar nemi elorelepes a GS biztositasi ugyeben, de mivel meg nincs semmi fejlemeny, ezert a Coronet View B&B hutojebol pattintok egy sort, dobok par fat a mar korabban betuzelt kandalloba, es elvezve, hogy egyedul vagyok az egesz rezidencia hatalmas panoramaval rendelkezo nappalijaban, bamulom, ahogy a lemeno nap fenye sargara festi a szemkozti hegyeket.

Queenstown jo hely, megfogadom, hogy meg eljovok ide, hisz 3 ora repulessel Sydneybol is elerheto. Szivesen elnek is itt – allapitom meg.

Az otodik es hatodik nap kepei

Ot csillag. Milyen lehet a motoros menyorszag? A HEMA terkep keszitoi lathatoan gondban voltak a szavakkal is, hogy leirjak ezt a csodat, ami elottem all – gondoltam magamban, mig vartam a buszra. Buszra, ugyanis – ahogy emlitettem – ugy gondoltam, hogy hiaba a vonzo lehetoseg, nem kockaztatom meg a varhato havazast a terkeprol is lathatoan Stelvioval (egyik leghiresebb motoros ut Olaszorszagban) vetekedo uton. Reggel a kodre es az akkor meg csak csopogo esore, 4-5 fokra kitekintve ugy ereztem, nem volt feltelenul hiba az ovatossag ebben az esetben.

Gyors furdes utan a kozos ebedloben talaltam magam, ahol ket indiai lakotarsnom, akikkel meg elozo este ismerkedtem meg mar invitalt az asztalukhoz, hogy kozosen fogyasszuk el a juharszirupos ontettel keszult pancakebol allo reggelit, mig aradozo beszamolojukat hallgathattam, miutan megtudtak, hova keszulok. Elozo nap jartak ugyanis Milford Soundban, igy aztan ellattak mindenfele tudnivalokkal a latnivalokkal es a hajon elfoglalt optimalis pozicioval kapcsolatban, mig kozben mar Queenstown kornyekenek terkepet bujtak. Hasonloak a terveink, de ugy latszik, a deli sziget mar csak ilyen. A turistak tobbsege, foleg azok, akik lakoautoval mozognak, nagyjabol egy kotott palyan haladnak, korulbelul azonos sebesseggel, igy kesobb sem lesz ritka, hogy ismeros arcok koszonnek vissza egy-egy latvanyossagnal. Ami persze nem gond, kedvesen bolintunk egymasnak, aztan mindenki megy a dolgara. Ahogy en is, ideje elkoszonni a lanyoktol, jo utat kivanunk egymasnak. Legkozelebb valahol Punakaiki kozeleben!

Ugy tiz perc varakozas utan fel is vesz a Mitre Peak nevu ceg zold buszanak fiatal sofore. Lazan, de nem tolakodoan udvozol, lathatoan sikerult mar lelazitania a foleg Queenstownbol hajnalok hajnalan indult, teljesen vegyes tarsasagot. Keresek egy ures helyet, leulok egy fiatal, sotetitett szemuveget viselo srac melle. Kis feszkelodes utan megindul a beszelgetes. Kolcsonos bemutatkozas utan kiderul, hogy Raffaelnek hivjak, es most, hogy elvegezte az egyetemet, ugy dontott, hogy igazan megerdemel 2 ev pihenest. Igy aztan svajcbol Queenstownba koltozott, hol dolgozgat, hol nem, sziklamaszik, sikloernyozik, es elvezi az eletet. Lehet igy is :) Aztan kis beszelgetes utan termeszetesen kiderul, mivel foglalkozom, aztan – bar nekem annyira nem fulik a fogam hozza – feltesz korulbelul egy millio + egy kerdest a szakmaval, filmekkel, trukkokkel kapcsolatban. Erdekli, hisz ket evig eleg komolyan foglalkozott vele, de aztan valahogy elkopott, belatta, jobb dolga is van, mint a gep elott nyomorogni. Neha elhallgatunk, es inkabb a sofor kommentjeire figyelunk. Nem veletlen, idevalosikent erti a dolgat, millioszor jart mar erre, es tudja, melyik kanyar mit rejt, mire erdemes felhivni a figyelmet. Raadasul teszi ezt szorakoztato, nem eroltetett stilusban, tenyleg elmeny hallgatni ahogy kedvenc temajarol, a madarakrol vagy egyik-masik fontosabb termeszeti formaciorol, esetleg az ut szuletesenek korulmenyeirol beszel. Mellesleg, mint kiderul, Raff lakotarsa. Nem hiaba, itt is mukodik a protekcio, meg az ingyen jegy intezmenye (cserebe az 5 orai kelesert). Beszelgetesunket hallva egy norveg turistalany, Grethe (ami egyebkent, ha jol emlekszem, ekszert jelent) is bekapcsolodik, igy valik teljesen nemzetkozive a svajci-norveg-magyar kerekasztal. Ezert is szeretek egyedul utazni, mindig osszefut az ember erdekes arcokkal, akik – foleg, ha maguk is egyedul utaznak – szivesen ismerkednek, mig meglatasom szerint a parban utazok alkotjak a legzartabb tarsasagot, az ennel nagyobb, negy-ot fos csapatok mar meglepo modon nyitottabbak.

Jol telik tehat az ido a busszal ket-ket es fel oras, 120 kilometer hosszu uton, ami a fjord melyen fekvo Milford Soundot koti ossze a szarazfoldi kozpont Te Anauval. El lehetne akar 4 orat is tolteni vele, latnivalo akad boven, de a relativ korai indulas ellenere meg igy is sotetedeskor erunk vissza Te Anauba, igy ertheto, hogy – bar nem hagynak ki egyetlen arra erdemes helyet sem – kicsit porgos az odafele vezeto ut. Akad azert ido nezgelodni, fotozgatni nehany lenyugozo allomason, amik kozul az elso, az uton olyan 40-45 kilometer utan felbukkano Mirror Lakes.

Mirror Lakes

A Mirror lakes (Tukor tavak) a Fjordvidekbe vezeto egyetlen ut talan legjellegzetesebb, leginkabb fotozott resze. Nem veletlen, mert – foleg szelcsendes idoben – tenyleg gyonyoru, ahogy a szinezoanyag miatt termeszetes tukorkent viselkedo kisebb torendszer tukrozi a neha hofodte csucsokat. A masik okat, hogy mivel megprobaljak megorizni a kornyezo esoerdok epseget, ezert egy fapallokbol allo setanyt alakitottak ki a parton, igy aztan akarva-akaratlanul ugyanazt a pontot szurja ki minden botcsinalta fotos. A szokasos iranyok mellett megprobalkozom egy panoramaval es a novenyvilagbol is megprobalok ezt-azt elcsipni, tobb-kevesebb sikerrel.

A gyors kor soran meg beszedbe elegyedek az elottem ulo, 45-50 kozotti urral is, aki – mint kiderul – roman-erdelyi magyar hazassagbol szuletett Temesvarott, fiatal korat Nemetorszagban toltotte, es most, hogy sikeres uzletemberkent nyugdijba keszul vonulni, vegigutazgatja a vilagot, hogy megfelelo helyet talaljon esetleg a visszavonulashoz vagy uj elet kezdesehez. Egyre tobb ilyen Bolygo Hollandiba botlok az utobbi ket evben, nem tudom, hogy csak mert konnyebben megtalalom a tarsasagukat vagy ebbol valami tanulsagot is le lehet esetleg vonni.

Knobs Flats, lavinak

Visszamaszva a buszra immar magam mellett tartom az elesitett fenykepezogepet, hisz ahogy elhagytuk a Te Anau partvideket, egyre erdekesebb a taj. Megkezdjuk utunkat a 1200 meter magasan fekvo Homer Tunnel (Homer Alagut) fele, hogy aztan 10 kilometeren 690 megert ereszkedve a hajtukkel surun tuzdelt szerpentinen lereszkedjunk Milford Sound kikotojebe.

Egyre inkabb kezd valami furcsa hangulat magaval ragadni, es ahogy kozeledunk, akkor esik le. De hisz ez az az Uj-Zeland, amit meg kepekrol, az itt forgatott filmekbol megismerhettem. Bevallom, hogy bar a Deli Alpok nyugati oldala holdbeli tajainak is megvan a maga varazsa, egy ido utan kicsit monotonna valik, mig itt a – mas eghajlatoktol elteroen – a hegyek csucsaig felkuszo, mersekelt ovi esoerdo, az azt szabdalo, es horgaszkent nyalcsorgato patakok, a ritkas koomlasok soha meg nem unhato valtozatossagot eredmenyeznek. Valahol itt, szamomra a Milfolrdba vezeto uton kezdodik Uj-Zeland es valahol Pictonban er majd veget, bo egy hettel kesobb.

Egyelore azonban, a tavakat elhagyva szeles, hosszu medenceben kovetjuk egy folyo nyomvonalat. Jesse nem felejti el megjegyezni, hogy a Knobs Flat (Butyok Lapos :) nevu teruletene jarunk, aminek nevezetessege a suru, magas futakaro alatt elszortan megbujo, teljesen termeszetesen kialakult korakasok. A hattertortenet meg talan valamikor tiz ezer evvel ezelottre, a Jegkorszakba nyulik vissza, amikor az utolso gleccser is visszavonult a teruletrol, pusztito erevel aprora morzsolva a hegyek nagyobb sziklait, fagyott belsejeben az Englingtol-volgybe szallitva hordalekat es lassan gleccserpatakka alakulva vegul megszabadulva a terhetol lepakolta a ma mar inkabb csak fuves dombkent vagy a part erdeinek melyen megbuvo korakast.

Homer-hago

A Fergus-to utan megkezdjuk a meredek kaptatot az 1300 meter magas alagut fele. Persze, mi kenyelmesen, buszon ulve tesszuk meg a ma mar a szezonon kivul havat es jegesedest kiveve semmilyen kihivast nem jelento utat, azonban 50 evvel ezelott meg teljesen mashogy festett ez a videk. A fo vizvalasztot jelento Homer-hagot 1889-ben fedezte fel ket utazo, es mar akkor felmerult az otlet, hogy egy alaguttal kossek ossze a milfordi terulettel a szarazfold belsejet. A terulet, es a hatalmas sziklatomb azonban eleg komoly kihivast jelentett, igy aztan csak 1935-ben, komoly lobbizas hatasara indultak meg a munkalatok, es akkor is inkabb csak a Vilagvalsag munkanelkuliseget enyhitendo. Keynes arkot asat, Milfordban pedig vesokkel es talicskakkal, teljesen kezi erovel sziklat furnak. Kegyetlen korulmenyek kozott, a napfenyben igen szegeny (akar fel evig nincs napsutes), esoben viszont annal inkabb bovelkedo videken, satrakban lakva vegulis majdnem 20 evvel kesobb, 1954-ben adtak at az 1200 meter hosszu alagutat, ami egyebkent motoros szempontbol erdekesseg, viszont veszelyforrast is jelent, ezert a Hema terkep is kilon felhivja ra a figyelmet. Az ut ugyanis nem igen aszfaltozott, gyakorlatilag a sziklafalon haladunk, annak minden hatranyaval, a csuszos felulettol kezdve a nem egyenletes, Budapestet idezo utfeluleten at a buszok altal felvert kodarabokig. Szerencsere nem ketiranyu a forgalom a szuk jaratban, a ket-ket vegen akar 10-15 perc varakozas is elofordulhat, mire a kilometer folotti docogest megteszi a kocsisor.

A tuloldalon aztan, hiaba a Te Anauig tarto fedett egbolt, csodak-csodajara felhokkel tarkitott, de alapvetoen napsuteses egbolt okoz meglepetest, tokeletes hateret adva a korabban mar emlitett szerpentinnek, ami az altalam ismert motoros utak kozul – ha magat az utat tekintve nem is, de a latvannyal kiegeszitve mindenkepp – nalam felkerul az elso haromba. Ha nem a dobogo tetejere. Kicsit savallom is, hogy nem motorral jottem, de a busznak is megvan az elonye, meg majd jovok meg erre maskor – nyugtatom maga.

Hajokirandulas Milford Soundban

A majd kilometernyi ereszkedes utan ujra egyre szelesedo folyovolgyben talaljuk magunkat, itt mar fel-felbukkan a Milford Soundot kiszolgalo infrastruktura (repuloter, ettermek, nehany haz, meteorologiai allomas), hogy aztan a parton elerjuk a fjord kozpontjakent szolgalo kikotot.

Varakoznunk kell egy jo fel orat, de ilyen kornyezetben ki banja? Legalabb keszitek par kepet a kikotorol, es a fjord ezen felet dominalo Mitre Peak-rol, ami a tengerszintrol szalad fel joval masfel kilometeres, epp felhokbe burkolozo csucsaig. Az idojarasra sincs panasz, paras a levego, de a felhoszint megfeleloen magas ahhoz, hogy a felfele nyilo fjordot teljes magassagaban megcsodalhassuk.

Egy-ket nagyobb (pl. a Spirit of Milford) hajo is allomasozik a kikotoben, mi azonban egy kisebbre varunk, ami azzal az igerettel kecsegtet, hogy fordulekonyabb reven kozelebb mereszkedhez a sziklafalakhoz, es mivel kisebb a tarsasag, ezert talan fogekonyabbak is a kozonseg szinvonalas szorakoztatasara, mint iparibb tarsai. Hat, majd meglatjuk, bar ebben a kornyezetben olyan nagyot nem lehet hibazni :)

Vegulis feltunik a mi hajonk is, beszallasra invitalnak, es termeszetesen a hajo orraban foglalok helyet, 3 masik orulttel bezarolag. Helyzeti elonyben vagyok, mert a nyilt vizre kierve feltamado szel sem igen tudja kikezdeni a motoros ruha vizallo belsejet. Hisz arra terveztek, hogy akar 3-4 fokban, szakado esoben, egesz nap 100km/h folott haladva is kenyelmes legyen, akkor egy kis szel, nemi vizpermet nem fog ki rajta. Kicsit furcsan nez ki, mintha ki lenne forditva, meg log rajta nemhany csat is, ami arra szolgal, hogy a kulso reteghez lehessen rogziteni, de ennyi baj legyen. Van itt rajtam kivul elmebeteg eleg :)

Ismertetik az utvonaltervet: az ot oras kirandulas soran alobb a Tasman-tenger fele vezeto bal oldal sziklafalait kovetjuk, majd visszafele a masik oldalon, oramutato jarasaval megegyezo iranyban haladunk. Ha minden igaz, es az idojaras nem valtozik szamottevoen, – ami barmikor elofordulhat – akkor alkalmunk lesz egeszen a nyilt tenger hataraig is kimereszkedni. Nem nagyon hajoztam meg tengeren, igy aztan ez a resze kulonosen izgalmasan hangzik.

Ahogy haladunk kifele, a tegnapi esozesek jotekony hatasara vizesesek szazai zuhannak ala a gyakran kilometer magasan tornyosulo falak peremerol. Akkoriban a Guardians of Ga’Hoole nevu projekt hasonlo effektjen dolgoztam, igy aztan kivalo referencia is kozelrol megtapasztalni a feladatot. Olyannyira, hogy a kis hajo legenysege bevaltja igeretet, es a mereszebbek kedveert (akibol a masodik alkalom utan mar csak ketten maradunk) meg-megkozelitenek nehany vizesesst. Hihetetlen latvany, ahogy felnezve a szinte derekszogben (neha meg annal is meredekebben, egyenesen a fej fole nyulo) meredezo sziklafalat megprobalja az ember bemerni, de nem marad mas, csak a teriszony jellegu szedules. Innen kezdi szabadeseset a tobb ezer liternyi viz, hogy elobb hatalmas labdacsokban, majd egyre inkabb permette alakulva vegul forrasba hozza a vizet, a hajo orra korul pedig kerek, 5-10 meter atmeroju szivarvanyt letrehozva. Az utolsokig kitartok, megprobalok minel jobb kepeket kesziteni, ahogy felnezek a kapitanyra, latom a vigyorgo arcat, meg tol egy kicsit elore a hajon, hadd azzak. Vegul a gep miatt visszavonulot fujok, letorolgetem a lencse ele csavart szurorol a vizcseppeket, hogy nemi szaradas utan par szaz meterrel odebb megint kezdodhessen a jatek. Ezuton is koszonom nekik a hihetetlen elmenyt!

Ahogy epp kezdunk “raunni” a vizesesekre es a fuggolegesen repedezett, nyomokban aranyereket tartalmazo sziklasokra, az elovilag elso kepviseloi is megjelennek: edesvizi delfinraj (falka? csorda? :) jelenik meg, a nagyobbak lassan, mig a kisebbek merevebb testtel, gyakran fel-fel bukkanva szelik a habokat. Kicsit odebb nehany foka napozik a sziklakon, bar eleg kozel megyunk hozzajuk, megszokhatak mar ezt a fajta abajgatast, es ugyet sem vetve rank folyatjak a kemeny munkat.

Hihetetlen gyorsan eltelik a ket ora, ahogy kiosztjak a “boxed lunchot” (szendvicsbol, gyumolcsokbol allo ebed) mar kozeledunk a tengeri torkolat fele. A felhohatar egyre ereszkedik egy ido utan szinte mar kezzel erintheto kozelesgunek tunik, majd a tenger es fjordviz keveredesenek nyugtalan hatara utan kierunk a 2-3 meger magas, lassu hullamokkal szabdalt Tasman-tengerre. Meg mindig a hajo orraban allok, egy kezzel megprobalok a korbe futo, rozsdamentes acel korlatba kapaszkodni, masik kezzel fotozni. Hat, nem egyszeru, de talan sikerult valamit megorokiteni belole.

Az egyre javulo idoben visszafele meg a masik falat is vegigjarjuk, aztan kirakunk par utast a vizalatti elovilagot bemutato buvar allomasnal, hogy aztan, ropke ot ora eltelvevel vege legyen ennek a csodalatos hajoutnak. Nehanyan visszafele mas utat valasztanak: ki helikopterrel, ki repulovel tesz egy kort a Deli Alpok csucsai, Aoraki/Mt. Cook, a gleccserek felett, es bennem is korvonalazodik valami hasonlo terv az elkovetkezo par napra.

Visszafele a busz mar ismeros tajakon kanyarog, meg megtekinthetunk egy gyonyoru felvetelekkel operalo image filmet a fjordvidekrol (mai napig sajnalom, hogy nem vettem meg), hogy aztan majdnem sotetedeskor megerkezzunk Te Anauba.

Este

Este meg bemegyek kicsit csaszkalni a varosba. Raakadok egy Fat Duck nevu etteremre, aminek persze semm koze nincs Anglia egyik legismertebb ettermehez, a Michelin csillagos nevrokonhoz, viszont belepve kellemes, lelassult kornyezet fogad, ahol a pincernonek – a furcsa, 5 orai idopont miatt mas vendegnek hijan – van ideje egy kicsit beszelgetni. Nem emlekszem mar, mi volt a menu, de osszessegeben nagyon pozitiv benyomast hagyott rajtam a hely. Bar, ilyen nap utan, nem is csoda.

A nap kepei

Kezdodik a kaosz a maori nevekkel (mert Uj-Zelandon szinte mindennek van), majdnem el is irtam a cimben a neveket.

Es tenyleg igy is tortent. Este meg magamban nevettem is az agyba futo kabelekrol, amik a futheto agybetet aramellatasat hivatottak biztositani, de reggel en is rafanyalodtam. Csipos, harmatos hajnal fogadott, ahogy reggel 7-kor, meg sotetben probaltam megfurdeni, es nagyjabol osszepakolni a cuccaimat. Azonban a haz gazdaasszonyat, Rosemaryt es husz (20) eves kandurjat ez sem zokkentette ki a lathatoan megszokott reggeli rutinbol, pancakebol (vastag palacsintaszeruseg), gyumolcssalatabol, joghurtokbol pompas reggelit varazsolt. Egy kis beszelgetes utan kiderult, hogy mindketten jogaszi hivatasukat adtak fel azert, hogy regi almukat, a kis szallot, illetve a hozza tartozo szolgaltatasokat, peldaul a horgasztura-vezetest uzhessek. Elnezve a kornyeket, szerintem jol dontottek.

A reggeli utan gyorsan felpakoltam a mar elokeszitett csomagokat a dertol feher Dakarra, termeszetesen bekerult a motoros dzseki ala mind a szellallo, mind a steppelt, meleg betet, mig alulra, a szinte teljesen csizma es protektorok altal takart sipcsont/terd feluletre elegnek bizonyult a Goretex beles a terdnadrag fole. Nem fogadott kegyelmebe az idojaras azon a reggelen, orrhegyig felhuzott buffal, lezart sisakkal, kormanyfutessel csorogtam kifele a varosbol a talan 3-4C-os hidegben, amit a kovetkezo feloraban elobb permetszeru, majd egyre hatarozottabban eso is sulyosbitott. “Mindegy, te akartal Uj-Zelandra jonni, mostmar turjed” – hajtott a lelkesedes. A jo felszerelesnek koszonhetoen messze nem olyan rossz egyebkent egy ilyen idojaras, mint amilyennek esetleg kulso szemlelo szamara tunik. Fel ora utan teljesen hozza lehet szokni ahhoz a reszehez, es csak ket kenyelmetlen dolog marad: a motorrol le- es felszallas eleg nehezkes, kicsit Michelin-emberke erzes, a masik pedig, hogy a rossz latasi viszonyok, es a maceras keszulodes (motor leparkol, leszall, kesztyu le, sisak le, hatso doboz kinyit, fenykepezogep kivesz, fotoz, gep visszarak, doboz lezar, kabat felhuz, buff beigazit, sisak felhuz, kesztyu felhuz, es indulas tovabb) egy-egy foto elkesziteset is 8-10 perces, kenyszeredett hadmuvelette valtoztatja.

Twizel

Igy haladtam hat az elso egy-ket oraban a kegyetlenebbik arcat mutato, viharos szellokesekkel operalo Deli Alpok kihalt, szinte Holdbeli taj altal ovezett, lassan ivelgeto utjain Twizel fele. Twizel eredetileg a gatepitesek mellektermekekent letrejott kis falu, ami nyugodtan juthatott volna hasonlo szellemvarosok sorsara, ha nincs ket igen kedvezo adottsaga a teruletnek: egyreszt a turizmus fellendulesevel mindig szukseg van olyan kiindulasi helyekre, bazisokra, ahol a mindennapi komfort megadatik egy-egy hosszu nap utan, es mivel a kornyeken ilyenbol nem sok akadt, Twizel is a par tucat kilometerrel nyugatabbra levo adrenalin fovaros, Queenstown sorsara jutott, es elmaradt a teljes kihalas. Aztan, persze az ehhez kapcsolodo szolgaltatsok is kialakulnak, peldaul a Ruataniwha tavon uzemelo Formula 1-es szintu motorcsonak palya is. De persze, Queenstownhoz hasonloan az adrenalin tuzelesu, koznep szamara inkabb elerheto sportok teljes palettaja is felvonul, az ejtoernyoezestol kezdve, a sziklamaszason at, a horgaszatig. Nem veletlen, hogy az utobbi idoben a volgy innenso oldalan huzodo (a Lindis-hago tuloldala mar inkabb Queenstown felsegterulet), tegnap emlitett Mackenzie terseg turisztikai kozpontja. A masik vonzo adottsag a tegnap mar autodidakta modon felfedezett, szinte teljesen fenyszennyezes mentes egbolt, ami messzirol vonzza ide a csillagaszokat.

Twizel igen szerencses helyzetben van abbol a szempontbol is, hogy ez az egyetlen olyan irany, ahonnan a deli sziget, es egesz Uj-Zeland legmagasabb csucsa, Mount Cook (maori, ma mar azt hiszem, megint hivatalos neven Aoraki) uton is, viszonylag egyszeruen megkozelitheto. A del fele vezeto SH8-as autopalyarol a Pukaki to utan nyugat fele leterve Mount Cook faluban talaljuk magunkat, ahol kilatas nyilik a 3750 meteres csucsra. Jo idoben. Sajnos, ahogy elobb mar ecseteltem, ez esetemben nem volt adott (bar azt megigerem, hogy a panaszkodast a mai nappal be is fejezem, hiszen a kovetkezokben olyan csodalatos osszel jutalmazta Uj-Zeland a turokepessegem, hogy egy szavam nem lehet). Igy aztan ugy dontottem, hogy a csucsrol lefolyo gleccser olvadeka altal taplalt Pukaki toval egyetemben kihagyom, es inkabb folytatom utam del fele, Te Anau iranyaba.

Cromwell

Ugy latszik, hogy jol donthettem, mert az idojaras egyre kegyesebbnek tunt hozzam, es a melegedo idoben, a Lindis-hago fele egyre emelkedve eloszor fogott el az ismeros, magaval ragado erzes, amiert szerintem sokan turaznak. A sisak alatt szeles mosollyal dontogettem az egyre szukulo, a HEMA atlasz altal negycsillagosnak mondott utakon. Egy pillanatra el is gondolkoztam, hogy ha maga a kanaan negy csillag, akkor milyen lesz az ot. Hat, annyit elore, hogy nem okoztak csalodast :)

Cromwell, az aranylaz idejen jelentos telepules ma mar csak egy poros kisvaros a Dunstan to partjan, amin egy jo kilometer hosszu hid ivel at az autopalyarol. Szerencsere ekkorra mar az egyre szebben suto nap, es az adrenalinpumpa hatasara kicsit ki is melegedtem, ugyhogy ugy dontottem, megallok egy almas pitere a to partjan, a varos hataraban allo pihenohelyen. Ahogy ez egesz Queenstownig jellemzo lesz, itt is szolosok, gyumolcsosok szegelyezik az utat, remekul alafestve az oszies hangulatot.

Queenstown

Leterve a deli iranyban futo 8-as utrol, a Kawarau folyo torkolatat kovetve (majd itt meg visszafele lesz nemi akcio) Uj-Zeland turistaval egyik leginkabb fertozott terulete, Queenstown fele vettem az iranyt. Mivel a terv az volt, hogy del fele, Te Anau iranyaban folytatom az utat, hogy holnap egy kis kiterot tegyej a fjordvidek talan leginkabb magaval ragado latvanyossaga, Milford Sound fele, ezert most ugy terveztem, hogy Queenstown kimarad, es majd uton eszak fele, egy pihenonappal megtoldva jobban szemugyre veszem.

Ha mar erre jartam, azert csak nem hagyhattam ki az ut kozben felmerulo latnivalokat. Ilyen peldaul a Cromwell es Queenstown kozott, a szurdok melyen uvolto Roaring Meg nevu vizieromu is. Jelentektelen kis kifolyonak nez ki, de a szilafalban lentebb kapaszkodva magaval ragado, ahogy turkiz folyo orvenylik, ugyhogy gyorsan csinaltam is egy panoramat rola:

Nagy nehezen visszakapaszkodva a motorhoz, folytattam az utam, mig jobb kez felol az oszi fenyben csillogo napsutesre, es oszi szinekben uszo fakra lettem figyelmes. Az eddig “megszokott” mely, tiszta vizu tavakhoz kepest a mar Queenstown szomszedsagaban elterulo Hayes to teljesen mas jelleget mutat: kimondottan sekelynek tunik, enyhen eutrofizalodottabb, de megis tiszta vize a szentes melletti Antal tora emlekeztetett, meg ha tisztasagaban, mereteiben osszehasonlithatatlan is a ketto. Lehet, hogy a sargulo nyarfa formaju novenyzet teszi? Mindenesetre annyira tetszett a taj, hogy itt egy kicsit le is taboroztam, megszabadulva a motoros gunyaktol kifekudtem a napra, es kozben teljesen termeszetesnek tunt az osz, noha par nappal korabban meg Del Ausztralia sivatagos, nyari, gyakran 35C+os forrosag egette tajain hasitottam kersztul. Azert neha hianyzik a negy evszak Ausztraliaban.

Te Anau

Queenstownt elhagyva a Wakatipu to (ami egyebkent egy erdekes teremtes, de errol par nap mulva) deli aga mellett tovabb haladva, az eloszor dombosan hullamzo, majd egyre inkabb kisimulo terepen hatoltam a Fjordvidek (Fiordland) turisztikai fovarosa, legjelentosebb lakott telepulese, Te Anau fele. Meg a Fjordvidekrol holnap irok, egyelore annyit kell rola tudni, hogy talan Uj-Zeland leginkabb erintetlen, vad resze, ahol – bar a sziget eleg jelentos teruletet elfoglalja 1.2 millio hektarjaval – a lakossag mindossze talan 0.1 ezreleke, ha el. Ha jol emlekszem. Mindenesetre nagyon kevesen. A terulet egyreszt termeszetvedelmi jelentosegu, masreszt pedig turisztikai: keresztbe-kasul behalozzak a gyalogutak, es az ezek kiszolgalasara epitett kulcsos hazak.

A fjordok itt kicsit mashogy alakultak, mint peldaul Norvegia eseteben. Nem csak a tengeri oldalrol nyulnak be a szinte fuggolegesen szalado falak kozott a viz nyelvek, de a szarazfoldi oldal tavai is ilyen agakban indulnak ki a tenger fele, hogy nehol a ketto osszetalalkozva zegzugos utvonalat biztositson a hajosoknak. Ilyen to peldaul a telepulessel azonos nevet vizelo Te Anau to is, ami – ha jol emlekszem – a deli felteke legnagyobb tava (bar ebben most kicsit ketelkedem). Harom nagyobb fjordbol all, amik merolegesen a Deli Alpokra tornek a Tasman tenger fele.

A varoskaba erkezve feltunt, hogy itt erosen a turizmusra epitenek, mindenhol kulonfele szallasok, kempingek kinaltak magukat, bar forgalom mar, igy a szezon vegen nem igazan volt. Nekem a Cosy Kiwi nevu bed&breakfast (agy&reggeli) jutott, ahol ket ejszakat is eltolthettem, teszem hozza, teljesen elegedetten. A ket het soran egyebkent egesz valtozatos helyeken is megszallhattam, a nagyvarosi szallodatol a kempingen at a szinte csaladi vendegsegig, es mindenhol kimagaslo minoseggel talalkoztam. Ezt nem is elsosorban a felszerelesre ertem, de a tulajdonosok, alkalmazottak hozzaallasa engem teljesen magaval ragadott.

Nyugodtan rajuk is bizhatjuk magunkat programok tekinteteben is, igy is tortent a Cosy Kiwi eseteben. Masnapra a terv a Milford Sound meglatogatasa lett volna, de mivel az idojarasjelentes hoval fenyegetett, ezert hallgattam a terkepek into szavara, es mas megoldas utan neztem. Amugy sem volt kedvem 2 orat hoban-fagyban motorozni, hogy utana 5-6 orat alljak, fenykepezzek egy hajo fedelzeten motoros ruhaban. Na, nem. Kezenfekfobbnek tunt egyben lefoglalni a hajoutat, es a hozza tartozoz buszjaratot. Tudom, papirkutya az ilyen, de neha az ilyen dontesek elobbre visznek, ahogy masnap ki is derult.

Meg volt par oram, hogy korulnezzek a kisvarosban, bar igazabol nagyon nem volt mit tenni, ugyhogy szep lassan lecsorogtam a to partjara, ahol a szezonveg ellenere meg mindig tucatnyi turistaba futottam. Kis kerdezoskodes utan kiderult, hogy erdemes lenne az este 7-kor, immar sotetben indulo hajora jegyet valtani. Ember, vaksotetben hajora? Annak meg mi ertelme van? Hat annyi, hogy a to tuloldalan huzodik egy barlang rendszer, ami a Planet Earth altal is erdemesnek talalt fenylo larvakat, a glowwormoket rejti.

Volt meg 2 oram az indulasig, ugyhogy ugy dontottem, bedobok valamit addig a Moose nevu helyen: mozzarella fingers, ribeye steak es DB draught fogyott. Jollakva meg boklasztam kicsit a parton, de gyorsan eltelt a ket ora, es mar sorakozhattunk is molon. Ropke fel ora alatt at is ertunk a tuloldalra, ahol aztan csoportokra osztva kezdodott a moka. Egyik csoport elmeleti fejtagitast kapott, mig a tobbiek meg is nezhettek, amiert jottek (majd csere). Elmondtak, hogy fel ora alatt csak a legkulso jaratokig juthatunk be, de ha nagyon szeretnenk, profi barlangaszkent 3-4 nap alatt akar a Weta barlangot is elerhetjuk, ahol tudtommal a Balrogos reszekbol is forgott valami (ha minden igaz).

Sajnos errol a kirandulasrol nincsenek kepek, mivel a kis pondrok annyira erzekenyek fenyre-zajra, hogy rogton infarktust kapnak egy kamera lattan. A kovetkezokepp kell elkepzelni az akciot: egy kb. 5-6 meteres csonak ket oldalan, arccal kifele ulnek padokon az eletukent megunt delikvensek, mig a turavazeto a barlangrendszerben kifeszitett drotkotelpalyan kezzel vontatja a csonakot. Eloszor leginkabb a kintrol beszurodo feny, es a zubogo viz hangja dominal, de ahogy haladunk befele, a szem egyre inkabb hozzaszokik a sotetseghez (mar amennyire ez korom sotetben lehetseges), a duborges is tompul, es mindenki feszulten figyel a nyirkos, csopogo sotetben, hatha feltunnek a kis foszforeszkalo pottyok az “egbolton”. Nem nagyon hittem benne, de ahogy beertunk a fo barlangba, teljesen magaval ragadott, ahogy a kis (egyebkent ragadozo, es egymassal is eleg genyo) pondrok fuggeszkednek. Aztan valaki tusszentett, es felo volt, hogy kialszik az egesz, de szerencsere – egy-ket szivbajos egyedet kiveve, akik gyorsan lekapcsoltak a fenyszorot – egesz jol viseltek.

Visszafele uton osszeallt egy kisebb tarsasag, ugyhogy utunk megint a Mooseba vezetett. Nem tudom, hogy az itt elfogyasztott soroktol vagy az aznapi izgalomtol, de megint ajultan estem be az agyba, mar a masnapi milford-i kirandulasra gondolva.

A nap kepei

Este nem kellett alomba ringatni, de viszonylag koran, 7 ora fele magamtol ebredtem, teljesen kipihenve az elozo nap vizumos megprobaltatasait. A reggeli keszulodes utan felig mar motoros szerelesben le is mentem a hallba, ahova June is epp akkor erkezett meg. Szeretem a pontossagot, szerintem eleg nagy foku tiszteletlenseg, ha valaki megvaratja a masikat egy ilyen megbeszelt talalkozon. Gyorsan ki is jelentkeztem, aztan immar motoros ruhaban bepreselodtunk a kocsiba, es megindultunk ismet a bazis fele, ahol tegnap mar jartunk.

Ujra szemrevetelezhettem a Dakart, ami – ahogy tegnap emlitettem mar – kicsit meglepeteskent szolgalt, es nem is voltam teljesen magabiztos a magassagaval kapcsolatban, de ha mar igy alakult, akkor allok elebe. Nemi papirmunka, es az utkozben felmerulo kerdesek/problemak megbeszelese erdekeben tortent telefonszamcsere utan ki is mentunk a garazshoz, ahol Blands mester mar elo is keszitette a gepet. A ket oldalso doboz melle felkerult a top box is, ahogy korabban megbeszeltuk, majd kovetkezett egy korulbelul tiz perces agymosasnak tuno oktatas a motor hasznalatarol, a karbantartasrol (napi olajszint, lancfeszesseg ellenorzes, a ScottOiler lanckeno rendszer uzemelteteserol egy kisebb szekfoglalo), majd ellatott a megfelelo olajakkal, szerszamokkal es kencekkel, amik majdnem meg is toltottek utana az egyik doboz felet.
Kedvessegkent meg kaptam egy terkepet is, “a vegen majd hagyd benne a dobozban, ha gondolod!” felkialtassal.

Gyorsan nekialltam csomagolni is, ami vendeglatoim legnagyobb meglepetesere korulbelul egy percet vett igenybe: a korabban becsomagolt ket liner (merev dobozba valo zsak) bekerult a ket oldalso dobozba, a hatizsak, fenykepezogep pedig a felso dobozba. Itt ujabb remtorteneteket hallgathattam meg az angol, 16 inggel erkezo sracrol, repulorol kofferekkel erkezo amerikai vendegekrol, illetve szemelyesen egy szinten amerikai illetosegu vendegtol, aki epp akkor erkezett vissza a turarol, elhagyvan fele cuccat, mikor kinyilt a jobb oldali doboza a gondatlan kezeles kovetkezteben.

Ekkor mar nagyon mehetnekem volt, ugyhogy illedelmesen elkoszontem, fejembe nyomtam a sisakot, es a horihorgas, de utcai gumival felszerelt turaenduron elindultam, hogy felderitsem Uj-Zeland deli szigetet. Elozo nap meg azt terveztem, hogy koran reggel az Antarctica kozpontban kezdek, de mivel ugy nezett ki, hogy ha kicsit rahuzok, meg a veszjosloan kozeledo esofelhok elott kierhetek a kornyekrol ezert aznapi vegcelom, a Tekapo to fele vettem az iranyt.

A deli sziget, nemileg motoros szemmel

A kovethetoseg kedveert idezzunk el egy kicsit a deli szigetnel, ehhez talan a legjobb illusztracio egy attekinto, domborzatot is tartalmazo terkep. A deli, az Uj-Zelandot alkoto ket nagyobb, es jonehany kisebb sziget kozul a legnagyobbik az orszag lakossaganak mintegy 25%-anak ad csak otthont (es szerintem ebbol is fele turista :). Nem veletlen vonzo a kulfoldiek szamara: a kisebb telepulesek lasabb eletemodja, az oriasi, erintetlen teruletek valtozatossaga, vadsaga tenyleg magaval ragado. Megtalalhato itt minden, amit a termeszetet, termeszetkozeli eletmodot szereto ember csak elkepzelhet: a Deli Alpok 3000+meter magas hegysegekkel tuzdelt vonulatatol kezdve, a gleccsereken at, a lankasan ivelgeto, birkakkal tuzdelt dombsagokon at a sziklas vagy homokos tengerpartokig vagy a Norvegiat, esetleg Alaszkat idezo fjordvidekig. Persze az ehhez kapcsolodo tevekenysegek sem maradnak el: a tengerparton sorozestol a legvadabb adrenalinrusht okozo sportokig terjed a valasztek.

A deli sziget jelentos resze, Tasmaniahoz hasonloan az Uvolto Negyvenesek, tengereszek altal rettegett ovezetebe esik, ami aztan rajta is hagyja lenyomtatat az idojarason is. Mig Christchurch kornyeken, Canterburyben egy meleg, eszaki szel dominal, addig a Tasman tenger feloli, nyugati oldalon gyakran orkan ereju, ozonvizszeru esozest szallito szel a dominans. Kicsit tartottam is ettol, mivel az esosebb evszakba hajloan, osszel indultam neki a turanak, de ugy gondolom, hogy nem csak a legoptimalisabb korulmenyek kozott elvezheto egy ilyen tura. Ez is ugyanugy resze adott orszag vagy taj karakterenek, es en inkabb a mindennapi arcat probalom megismerni, megerteni ezeknek a helyeknek, mint a turistak szamara fenntartott, kicsit muanyag latnivalokat. A masik, hogy akar motoron is, megfeleloen felkeszulve, arra alkalmas ruhazatban akar egesz napos esozes sem igazan megterhelo, ha mellette az utak minosege lehetove teszi a balesetveszely elkeruleset. Es azt kell mondjam, hogy – noha nemelyik, a deli szigeten talalhato ut szinte kizarolag csak a turistak piheneset szolgalja – Uj-Zeland utjainak minosege, ha nem is kiemelkedo, de a negy evszakos idojarast is figyelembe vege kimondottan jonak mondhato motoros szemmel.

Ha mar – meglepo modon – megint a motorozasnal tartunk, akkor megosztanam elso benyomasaim a Dakarrol (amik aztan gyokeresen megvaltoztak – aki olvassa a blogot, tudhatja): amint kikecmeregtem a zuzottkoves szakaszrol, es megtettem az elso par kilometert, nagyon negativ velemenyt konyveltem el magamban. Ilyesmik allnak a feljegyzeseimben: instabil, puha az eleje nagyon, bologat allandoan. Nincs benne ero, nem huz, az eroszakosabb gazfroccsoket eroteljes kupakhanggal honoralja, olyan, mint egy dugattyus vizpumpa. Az Uj-Zeland szerte legmagasabb, legalis sebesseghataron is eleg zsibbaszto erzes az egyhengeres. Nem voltam elragadtatva, na. Akkor tettem meg epp 11ezer kilometert a boxer GS-sel korulbelul 3 honap alatt. Teljesen mas kategoria, nem hiaba kerul haromszor annyiba. Mas szinvonal turazasra. Ugy voltam vele, hogy mindegy, nem a motorozas itt a lenyeg, erre a napi 3-400 kilometerre boven jo lenne akar egy MZ is, plane, hogy az uj-zelandi sebesseghatar 100km/h-ra limitalja a szaguldast, es elore lathatoan a sok, kanyargos uton ennek akar toredeke is elkepzelheto. Egyebkent is, June elore figyelmeztetett a sebesseghatarok kovetkezetes betartasara: elotte par nappal hivta oket a rendorseg, hogy egyik brit ugyfeluket be kellett vinniuk, mert a megengedett sebesseg duplajaval szaguldozott (200 folott), majd mikor elvettek a jogositvanyat, masnap ujra elkaptak ugyanazzal a motorral, igy nem volt mas valasztasuk. Komoly penzbuntetes, letoltendo bortonbuntetes, es a motor elkopzasa (ez esetben a kolcsonzoi bond, illetve az extra szallitas is az o penztarcajat sulyja) a jutalma. Nem vagyok vadallat, ilyesmitol nem kell tartani, de azert jo tudni, hogy figyelnek a rend orei. Figyeljuk oket mi is :)

Canterbury

Na, ott tartottam a beszamoloval, hogy elindultan a Canterbury kozpontjakent is szamon tartott Christchurchbol, aminek – nem meglepo modon – legfobb beveteli forrasa a mezogazdasag. Nem veletlen, hisz a nyugaton a Deli Alpok, keleten az ocean altal hatarolt Canterbury Uj-Zeland legnagyobb egybefuggo, lapos terulete, ami raadasul megfeleloen sok napsutessel is rendelkezik, hogy az erre igenyes agazatok, peldaul a szolotermeles viragozhassanak. Igy nem is meglepo, hogy del fele haladva a szolosok es egyeb mezogazdasagi teruletek adjak a lankasan hullamzo, talan Kisalfoldhoz hasonlo taj karakteret. Azert a hatterben ott figyelnek, hol kozelebb, hol tavolabb az Alpok vonulatai, koztuk a Geraldine magassagaban csucsodo Aoraki avagy ujkori neven Mount Cook is, a maga szereny 3764 meterevel.

Mivel nem volt terkeptartom vagy tanktaskam, ezert fejbol nyomtam: lefele az 1-es uton, majd 138 kilometer megtetele utan Geraldine mellett jobbra, a hegyek fele veszem az iranyt, hogy az egyre emelkedo dombsagon, majd a Burke-hagon atkelve elerjem aznapi uticelom, a Tekapo tavat. Geraldine almos kisvarosa utan teljesen megvaltozott az ut karaktere, es kicsit alpesi erzes lett urra rajtam, amit nem bantam, mert magaval hozta az eloszor sodros, majd a hagohoz kozeledve egyre meredekebben, es szukebben kanyargo, motorosoknak teremtett utakat is. Ilyenkor sajnalom, hogy nincs valami fedelzeti vagy sisakkameram, mert ezeket az utakat csak folyamataban, videon lehetne megfeleloen erzekeltetni. Meg fenykepem sincs rola. Azt hiszem, kenytelen leszek meg visszamenni majd :)

A Burke-hagorol lefele, Mackenzie Countryba leereszkedve mar eleg fenyegeto esofelhok kisertek az utam, ugyhogy nehany kilometer utan Tekapoba megerkezve elso dolgom – a kotelezo aznapi utolso tankolast felreteve – a szallas felkeresese volt.

Tekapo

Szallasom a Creel House Bed&Breakfast nevu helyen lett lefoglalva, ami gyakorlatileg egy ketszintes csaladi haz, aminek a felso szinten levo, 3-4 szobajat kiadjak az ide erkezo, jellemzoen horgasz turistaknak. Nem veletlen, hogy inkabb horgaszok erkeznek, a motorhangra elokerulo, Dr.Philre hajazo tulajdonos maga is nagy horgasz, mi tobb, turavezeto is, igy kitunoen ismeri az itteni lehetosegeket. Ezt a felso szinten levo nappaliban tatogo, kitomott lazac, illetve oriasi szivarvanyos pisztrang is bizonyitja. Az oxigendus, turkiz szinu (erkezesemkor sajnos szeltol erosen borzolt, inkabb haragos szinu) to optimalis korulmenyeket teremt a sziget edesvizeinek csucsragadozoinak, igy aztan nem veletlen, hogy a kapitalis trofea akar Nemetorszagbol is ide vonzza a vendegeket.

Gyorsan kipakoltam, de elkezdett szakadni az eso, igy kicsit ehesen, de nyugodtan kiultem az erkelyre, hogy a nagy mennysegben felhalmozott, helyi horgasz szakirodalmat tanulmanyozzam. A volgy vegeben feltuno, hollandus nadragja meretu keklo eg azonban remenyt teremtett, igy hamarosan a to partjan, lentebb elterulo, turistakat fogado etteremsor fele vettem az iranyt. Kituno steak sandwichcsel enyhitettem az ehsegem, amit bar kicsit szeles helyen, de megiscsak kint, az eddigre halvanyan suto oszi napsutesben, a to partjan kolthettem el.

Ha mar ilyen jo ido volt, gyorsan le is szaladtam a partra, kesziteni par fenykepet, illetve felfedeztem a korabban mar kepekrol ismert Jo Pasztor templomat (Church of Good Shepard), ami meg 1935-ben epult a megye elso templomakent. Nem volt sok kedvem kozelebb menni a sok turista miatt, inkabb felfedeztem a kornyek utjait egy kicsit jobban. Megallapitottam, hogy ide igazan erdemes lenne valami terepre kiviheto motorral menni, de a kolcsonzesi feltetelek, es a motorra szerelt, kimondottan utcai gumik miatt erre nem vallalkoztam.

Ket ora boklaszas utan visszatertem a szallasra, ahova addigra mar megerkeztek aznapi szallotarsaim, az amerikai par, Jen es Paul. Jol el is beszelgettuk veluk az idot, mindenfele tema szoba kerult, termeszetesen az utazastol kezdve a politikaig, aztan egyre faradtabban tarsasjatekoztunk, iszogattunk meg egy kicsit, majd mindenki nyugovora tert.

Eddigre olyan este 10 ora lehetett, lekapcsolva a lampat a szobamban pont ralattam a csillagokra, amik a koromfekete egbolton – eszaki felgombhoz szokott szemmel – szokatlanul vilagosan ragyogtak. Hideg ejszakanak nezunk elebe – gondoltam.

A nap kepei

Sydney – Christchurch mizeria

Na, tehat ott hagytam abba a tortenetet, hogy miutan kutyafuttaban leegyeztettuk a dolgokat a kolcsonzo-turaszervezo ceggel, tovabbi 150 dollar elleneben sikerult egy Sydney-Christchurch repulojegyet, illetve egy ejszakara szallodai szobat foglalni. Nem a legjobb ar, de ha valaki egy kicsit is elorelato, ennel kevesebbol is meguszhatja, igy minden Ausztralia ezen felen elonek ajanlom valamelyik kisebb uj-zelandi varost. Csak ne Aucklandbe menjetek, konyorgom!

Volt meg egy het hatra az indulasig, nagyon nem akadt sok dolgom. Delben eljartunk a ceges haverokkal kajalni, delutan meg leginkabb a parton kempeltem jobb hijan. Beszereztem meg egy utikonyvet is az "Insight Guides” sorozatbol, leginkabb csak sajat magam megnyugtatasara, hisz a tura csomag resze volt egy eleg terjedelmes leiras is, megtamogatva Google Maps terkepekkel. Sajnos autos atlaszt nem sikerult Sydneyben beszereztem, de gondoltam annyi baj legyen, majd veszek a repuloteren vagy valamelyik benzinkuton. Uj-Zeland ugyis kis orszag, ha atlatom a varosok egymashoz kepesti helyzetet, nagyon el sem lehet tevedni.

A leamortizalodott Shoei TZ-R sisak (ami egyebkent szinten a szerelonel maradt, mert arra is vonatkozott a biztositas) helyett is vettem egy masikat, egy turaenduros jellegu, szinten Shoei Hornetet. Probalgattam az Araikat is, de ugy latszik, az en fejformamra a Shoei sisakok valahogy jobban passzolnak.

A turara felkeszules masik jellegzetes lepese a csomaglistak irkalasa, pakolgatas, probalgatas. Na, ez nalam teljesen elmaradt. Egyreszt pontosan tudtam, hogy milyen szallasra szamithatok, ami mar onmagaban is erosen lecsokenti a szuksegleteket (pl. elmarad a sator-halozsak-matrac-kisparna cugolese), illetve azt is tudtam, hogy a motor harom darab kemeny dobozzal felszerelve erkezik. Igy aztan adodott az otlet, hogy az RT-bol megmaradt, oldalbodozba valo taskat toltom meg a ruhakkal, es a felso dobozba kerul a kis hatizsak, benne iratokkal, fenykezogeppel. Korulbelul 10 perc pakolas utan ossze is allt az egesz, amiben persze az is kozrejatszott, hogy az elozo turarol epp, hogy kicsomagoltam, es kimostam a cuccokat. A ket csomagot bevagtam a narancssarga, SealLine vizallo taskaba, mondvan, ha megsincs doboz, azzal is elvagyok ket hetig.

Vegre eljott a nagy nap, aprilis 15.-e, szerda, es reggel  fel nyolckor mar a repuloteren tobzodtam. Azt meg a pakolas soran el kell mondani, hogy az rendben van, hogy a motorra kerulo cuccokat belesuritettem egy 80 literes zsakba, de hova a fenebe tegyem az eleg massziv meretu komplett tura ruhat, illetve a bukosisakot. Vegul ugy dontottem, hogy a kabatba belehajtogatom a beleseket, meg a nadragot, alul-felul megkotve, a sisakot pedig a gyari, puha zacskojaban a vallamra vetem. Gondoltam en. Viszont a rend szasszmu ore mar a becsekkolas fele kigyozo, ures labirintuson athaladva kiszurt, es sietve megjegyezte, hogy tudomasom van-e arrol, hogy a bukosisak fegyvernek minosul, ezert nem vihetem fel a repulore kezipoggyaszkent. Kozben oda is sodrodtunk a pulthoz, es a tovabbi problemakat megelozendo, a legitarsasag alkalmazottja felajanlotta, hogy becsomagolja, es a torekeny targyak koze adja fel a sisakot, amit ezuton is koszonok neki. A motoros ruha nalam maradt, kezi poggyaszkent sikerult felcsempeszni a repulore, a biztonsagi szolgalat “maga tuzolto?” kerdese ellenere :)

A Tasman-tenger folotti repules szinte teljesen esemenytelen volt, leszamitva azt a kisebb adrenalin froccsot, amit a Tasman Gleccser megpillantasa jelentett. Nem is lehet szavakkal leirni Uj-Zeland legnagyobb jegfolyamat, hihetetlen latvanyt nyujt a levegobol. Mazli, hogy kesobb meg szerencsem volt egyik ocsikejehez, igy talan valamit megis vissza lehet belole adni.

Leszallas elott kitoltettek a szokasos kis papirt, amin toredelmesen bevallottam, hogy igen, tartozkodtam erdoben az elmult par hetben, akar meg foldes is lehet a bakancsom. Aztan errol eszembe jutott, mit is olvastam Pappito blogjan akkoriban a valsag miatt felfuggesztett bevandorlasi folyamatokkal kapcsolatban, es egy kicsit aggodtam, vajon problema nelkul megkapom-e a belepes elott folyositando turistavizumom. Hisz epp magyarokkal volt ezzel kapcsolatban is pelda, es olyanokat is lehetett hallani, hogy turistavizummal egyaltalan nem is engednek mar be minket.

Na, hat nem tudom, hogy a foldes bakancs igerete, a fegyvernek latszo sisak vagy siman az, hogy magyar vagyok, de ugy latszik, komoly nemzetbiztonsagi kockazatkent ertekeltek a belepesem, igy megprobaltak ujabb akadalyt gorditeni ele. A repulorol leszallva az elso ut nyilvan az utlevelkezeleshez vezet. Turelmesen kivarva a nagyjabol 20 fele osztott, nehany szaz fos tomeget, vegre en is sorrakerultem:

- Allampolgarsaga?
- Magyar.
- Indulasi orszag?
- Ausztralia.
- Beutazas celja?
- Turistakent jovok, egy motoros turan veszek reszt (mutatom neki a ruhat).
- Kerem, oldalt foglaljon helyet, kolleganom perceken belul erkezik.

Na, mondom fasza. Lehet, hogy be sem jutok az orszagba? Leultem egy (mint kesobb kiderult, amerikaban elo orosz) srac es baratnoje melle a szamarpadra, aztan az utlevelet gyurogetve szorgalmasan vartunk, hogy behivjanak az irodaba. Hat, nem hivtak. Helyette egy harmincikszes hatarorno ult le mellem, majd elkezdett keresztkerdeseket feltenni:

- Mi az utazas celja?
- Motoros turan veszek reszt. Nezze, itt a kabatom is, a sisak be lett csekkolva.
- Jo, jo. Mivel foglalkozik?
- Hat..oo..(na, ezt hogy magyarazod el?)…filmekhez keszitek vizualis effekteket, vizum szerint grafikus tervezo.
- Oh, ertem. Szoval a Wetahoz szeretne menni dolgozni?
- Nem, motoros turan veszek reszt.
- Ertem. Es honnan jott most?
- Sydney, Australia.
- Ott el jelenleg?
- Igen, lassan egy eve.
- Es ott is ezzel foglalkozik?
- Igen.
- Tudja mar, hogy hol alszik ma este? Es holnap merre indul?
- Persze, a Hotel So nevu helyen, nezze, itt az Expedias foglalas (mutatom neki a repulojegyet).
- Holnap pedig..nem tudom megjegyezni meg a maori neveket, de itt az utvonalterv is. Lake Tekapo.
- Rendben. Elkerhetnem az utlevelet? (elkezdi lapozgatni)
- Mi ez a betet az utlevelben?
- Kanadai munkavallalasi engedely?
- Elt Kanadaban is?
- Igen.
- Ott is ezzel foglalkozott?
- Igen.
- Koszonom, nincs tobb kerdesem. Most meg lefenymasolom az utlevelet, aztan a kolleganomtol megkapja a pecsetet a vizumhoz.
- Koszonom.
- Jo utat!

Ilyen egy beleptetesi procedura. A meregeto tomeg miatt kicsit megalazo, de szerencsere minden oldalrol vedve voltam, az osszes dokumentaciot fel tudtam mutatni, konzisztensen hazudtam, igy aztan nem volt mit tenni, tovabb hajtottak.

A hercehurca miatt fel oras kesessel erkeztem csak ki a varoba, de June, a motorkolcsonzos felesege turelmesen vart feltartott kis tablajaval. Gyorsan bepattantunk a regebbi M3-as BMW-be, es maris a varos szele fele vettuk az iranyt. Kisvartatva be is fordultunk egy fenyvesekkel ovezett bejarora, es ugy ketszaz meter utan megpillantottam a garazst. Erkezesunkre ket kutya, es a Pumukli cimu sorozatbol ismert asztalosmester is elokerult. Nem viccelek, tenyleg ugy nezett ki a faszi egy az egyben.

Sajnos a garazsrol nem keszitettem felvetelt, pedig volt ott par igen erdekes dolog. Termeszetesen, megszallott szerelokent a gyujtemeny korulbelul tiz szazaleka csak, ami tenylegesen kolcsonzesre kerul, a tobbi regi, mar felujitott vagy epp szetszedett allapotban allo, mindenfele kategorias motor a mopedtol a 60-as evekbeli gyorsasagi versenymotorig. Mar ott el lehetett volna tolteni egy fel napot. Helyette sajnos gyors papirmunka utan June mar tovabb is invitalt. Lera a hotelnel, ne vesztegessuk tovabb ezt a szep delutant, hogy meg korbenezhessek a varosban, aztan reggel 9-kor jovunk vissza ide, es indulhatok is a turara.

Ja, igen. A motor. Ugye, ahogy korabban mar irtam, eredetileg egy XT660R-t szerettem volna. Olcso is, meg ki akartam probalni. Sajnos ez nem allt rendelkezesre, mert a tobbi motorhoz, pl. az 1200-as GS-ekhez hasonloan mar ki lettek vonva a forgalombol. Ott ugyanis szokas telire kivonni, es tavasszal ujra forgalomba helyezni oket. Viszont helyette igertek egy BMW F650GS-t, ami 78 centis ulesmagassagaval boven jonak is tunt nekem. Valahol, valaki, valamit elnezhetett viszont, mert az elem tolt motor nem egy GS, hanem a Dakar verzio volt, horihirgas 76 centis ulesmagassagaval. Na, mondom ebbol meg gondok lehetnek. Rajta volt a harom doboz, jo karban levonek tunt, minden stimmelt, csak a tipus nem. De azert nem szoltam, mondom ugysem nagyon van mas valasztas, meg szeretem a kihivasokat :)

“Azert remalmaim nem lesznek este” – gondoltam. A hotel fele utkozben meg kiszurtuk az elottem levo, akkor meg a szezon utolso vendegenek gondolt, huszoneves angol uriembert szinten egy Dakar nyergeben. June meg jokedvuem meg is jegyezte, hogy remeli, hogy en celszerubben csomagoltam, mert a srac 16 valtas vasalt inggel, vallfaval erkezett, es sopankodot, hogy hova fogja mindezt elhelyezni a motoron. Allitolag ez az altalanos: megerkezik az ugyfel, a fel udvarra kiteritik a cuccaikat, aztan nagy nehezen, pajszerral feszigetik be a dobozba. “Na, majd holnap meglatod” – gondoltam magamban.

Hotel So

Ugy is mondhatnam, hogy Apple Hotel. Annyi kulonbseggel, hogy itt nem csak a kulcsiny, de a belseje is mukodik :) Eletem soran jopar honapot (hat, most igy hirtelen osszeszamolva olyan 3-4 honap jott ki) eltoltottem mar hotelekben, B&B-kben, de ilyet meg nem lattam. Nehez is elmagyarazni, miert fogott el az az erzes, mintha egy Urgammak diszletbe epitettek volna a recepciot. Minden elektronikusan mukodik, ha mar Apple hotel, akkor termeszetesen Maceket hasznalva, a varoban is kirakva a gepek. A szobaba belepve csak tovabb erosodik ez az erzes: az egy mellett szemelyes komputer osszetettsegu kontrol-center, amivel a vilagitas szinhomersekletetol a homersekleten at, az mp3 lejatszason tul meg a reggeli ebresztot is megkoreografalhatjuk. A koreografalast ugy kell erteni, hogy a center kiszamolja az alvas ciklusokat, es be lehet allitani, hogy milyen gradienssel emelkedo, nappali vagy melegebb fenyt, milyen hangerovel jatszodo zenet szeretnenk. Azert bevallom, hogy bar nezegettem par percig, en nem jottem ra, hogy ez miert jo. Ettol meg lenyugozott, hogy hova fejlodik foloslegesen a technika :)

Egyebkent nagyon trendi hotelrol van szo, az ismertetok minden masodik oldalan sulykoljak a kornyezettudatos viselkedest, aminek azert nyilvan nemi gazdasagi vonzata is van: peldaul nem mosnak a vendegre, csak ha kifejezetten keri. Termeszetesen juttatas elleneben :)

Vegulis veletlenszeruen valasztottam ki a szallodat az Expedian, de nem csalodtam benne. De nem is ezert jottem, ugyhogy menjunk egy kis varosnezesre.

Christchurch

Christchurch Uj-Zeland deli szigetenek legnagyobb, az eszaki sziget nagyvarosaihoz kepest sem elhanyagolhato meretu varosa. Az angol gyarmatositas egyik gocpontja volt, egyreszt a deli sziget keleti, mezogazdasagra alkalmasabb, lankas oldalan fekszik, masreszt hajozasi szempontbol is alkalmas volt. Mig a delebbre fekvo Invercargill vagy Dunedin inkabb skot es ir befolyas alatt alltak, Christchurch mindig is buszke volt angolos izlesere. A felepitesen is meglatszik ez, a korabeli varos kozpontjat jelento Cathedral Squaren allo “Christ Church”, a mellette elterulo, belvaroshoz kepest hatalmas parkok is ezt tukrozik.

A sotetedesig volt meg harom-negy oram, hogy az engem Anglia helyett inkabb Edinburghra emlekezteto, az osz szinteiben pompazo varosban fajosra jarjam a labaim. Erdekes, hogy a viszonylag huvos, 8-10 fokos homerseklet miatt a tobbseg hosszu nadragban, kabatban jarkalt, de a kemeny kotesu kiwi gyerekek meg papucsban, rovidgatyaban lofraltak, es itt is hodit a skot noi divat: felul sapka, sal, kiskabat, alul rovid szoknya, es kinai papucs kombinacio. Nekem kimondottan tetszett a sydney-i orokzold utan egy kicsit valtozatosabb, szinesebb evszak, de valahogy nem tudtam megallni, hogy ne Skociara asszocialjak allandoan. Valoszinu, hogy ezt a hatast a kisebb varoshoz meglepo mertekben kevert osszetetelu lakossag, a kozeli ocean illata, es a varos hattereul szolgalo hegyek is csak erositik. A varosban boklaszva valahol olvastam is, hogy Kis-Ausztraliakent szokas emlegetni. Lehet, hogy mas evszakban lehet ebben valami, de engem ott, akkor minden masra emlekeztetett.

A kisvarosi jelleg mellett azert az arnyoldalrol is nehany szot: a kocsiban mar June is figyelmeztetett, de utana a hotelben is szoltak, hogy a kornyek ejszaka nem kimondottan biztonsagos. Nyilvan egy ejszaka alatt nem vonhato le komolyabb tanulsag, de en a figyelmeztetesekre fittyet hanyva, jocskan a sotetedes utan is kimereszkedtem, es egy teljesen viccesre ivott (oly modon, amire csak a kozepkoru azsiai ferfiak kepesek) japan csoporton kivul mas emlitesre meltoval nem talalkoztam.

Este meg olvasgattam egy kicsit az utikonyvet, masnapi program utan kutatva. Christchurch, Tasmania, es a del-amerikai Ushaia mellett mindig is jelentos szerepet toltott be a Deli Sarkkor felderiteseben. Innen indult tobb fontos expedicio, es manapsag is innen szallitjak utasaikat az erre szakosodott turista hajok, a Macquarie-szigetek es manapsag mar Antarctica teruletere is. Ennek allit emleket az International Antarctic Centre, amit masnapra ki is tuztem programkent.

Kicsit meg bevizsgaltam a kiwi TV csatornak felhozatalat, majd a kozponti szamitogep altato programjat kiprobalva alomra szenderultem az urhajo kabinjaban.

A nap kepei

Ennek is nekiduralom magam vegre. Ugy dontottem, hogy az eredetileg tervezett napi bontasu posztok helyett inkabb hosszabb blokkokban foglalom ossze a turan tortenteket, igy talan a napi bontasnal kicsit kiegyensulyozottabb, olvashatobb felosztast kapok (es nem mellesleg amit az elmult fel ev alatt elfelejtettem mar, az sem lesz annyira feltuno :)

Elozmenyek

Furcsa dolog, hogy ahogy haladok elore idoben, egyre tobb olyan dolog valosul meg, amire gyermekkoromban csak vad almaimban gondolhattam. Nem mondanam, hogy mindig tudatos dontesek eredmenyekepp, de altalaban jol sulnek, ugyhogy egyelore nem ellenkezem a karmam ellen. Mar, ha van ilyen egyaltalan.

Az uj-zelandi tura is egy ilyen veletlen kovetkezmenye volt, meg 2009. aprilisaban. Aki kovette az oldalt, gondolom nagyjabol meg emlekezhet az Ausztralia koruli turara. Sajnos az otodik napon egy szerencsetlen bukas miatt visszafele kellett vennem az iranyt, igy tortent, hogy aprilis 5.-en, vasarnap, tiz nappal az ot hetesre tervezett tura kezdete utan mar vissza is erkeztem Sydneybe. Volt meg nemi dolgom a motorral, biztositassal is, meg a szerencsetlenul megserult labakat is el kellett latni. Ekkor azonban meg elt bennem a remeny a folytatassal (vagy egy kisebb korrel) kapcsolatban, ugy aztan amint lehetett, hetfon mar el is vittem a motort a Procycleshez, ahonnan eredetileg is szarmazott. Kicsit neztek, hogy ilyen allapotban kaptak vissza 3 honappal kesobb a motort, tizenezer kilometerrel, de lattak mar elmebeteget eleget, nagyon nem akadtak fent a dolgon. Aztan masnap beutott a menyu: hivtak, hogy van tobb hiruk is. Egyreszt rossz hir, hogy valoszinuleg totalkaros lesz a motor. A masik rossz hir, hogy viszont 16.-aig senki sem fogja megnezni, akkorra rendeltek ki a biztosito emberet. Hat, nem egyszeru helyzet, gondoltam. A motorert annyira nem aggodtam, mert a motorokra specializalodott Swannal kotottem ra egy teljeskoru biztositast, ami kimondja, hogy ha gazdasagi totalkar all be egy 2 evesnel fiatalabb motor eseten, akkor vagy a teljes vetelarat + regisztracios koltsegeket visszafizetik, vagy valaszthatok egy utra kesz, beregisztralt, azonos modell kozul is. Mivel szerencsere minden felszereles (dobozok, bukocso, GPS) is utolag felkerultek a biztositott kiegeszitok listajara, gyakorlatilag lefutott kor volt. Sot, meg magamban azon drukkoltam, hogy tenyleg legyen totalcaros, hisz igy gyakorlatilag ingyen mehettem 11500km-t a motorral, es visszakapom nem csak a vetelarat, de a kotelezo biztositast, regisztracios koltsegeket is.

Ami kicsit aggasztobb volt, az egyreszt a bokam allapota, ami visszafele utkozben is allandoan zavart mar. A sok csomag miatt nem tudtam a hagyomanyos modon felszallni ra, csak szembol, lablenditessel, ami viszont plusz terhet helyezett a bal oldali labra, igy aztan neha masodszorra-harmadszorra, eltorzult arccal sikerult a muvelet. Ha leguggoltam, akkor pedig a jobb labam spiralis tores erzetu serulese okozott meg ennel is komolyabb fajdalmat. Elkezdtem gondolkozni a folytatason, de elhataroztam, hogy elotte mindenkepp konzultalok valami dokival.

Na, de nem is ezen aggodtam en annyira, hanem inkabb az volt a kerdes, hogy akkor most mi legyen. Eltelt 12 nap a 37-bol (5 het x 7 nap + egy hetvege), maradt meg bo harom het. De motor legkorabban is csak tizenhatodikan lesz, ugy viszont mar a huszadik-huszonegyedik nap kornyeken tartunk, tehat ha minden optimalisan megy (mint ahogy sosem), akkor is maximum ket het marad egy turara. Ez meg arra sem eleg, hogy Tasmaniaba lemenjek. Mi legyen hat? Menjek vissza dolgozni?

Es itt utott be a gondolat: de hisz itt van a szomszedban Uj-Zeland, amirol mindig is almodtam. Idom van ra boven, ott mar a szezon a vege fele kozeledik, valoszinuleg relative olcsobban meg is uszhatom. De se motorom hozza, se tervem, soha nem is foglalkoztam a kerdessel, most mi legyen? Meg szerencse, hogy rengeteget olvasgattam itteni motoros temakban, ugyhogy beugrott egy ceg, aki motorberlessel, es turak szervezesevel foglalkoznak: bikeroundOZ/bikeroundNZ. Hoppa, na nezzuk is a weboldalt, mit kinalnak, milyen hataridokkel, feltetelekkel.

Aprilis 7.-en, kedden, 10.34 perckor irtam egy levelet, amiben a 13 napos, eszaki es deli szigetet egyarant magaba foglalo turarol erdeklodom. Ahogy a weboldal alapjan eddigre mar kiderult, ez egy onallo, un. self-guided tura, ami tartalmazza a motorberletet, az elore lefoglalt szallasokat, a szigetek kozotti atkelest, biztositast es nehany mas, aprobb dolgot is. Nem volt azonban biztos, hogy ennyire rovid, alig egy hetes hataridovel, ami nekem a lehetseges indulasig hatra volt, egyaltalan szoba johet-e ez a lehetoseg. Ket-harom kor gyors email utan inkabb telefonon folytattuk, es vegulis megallapodtunk a feltetelekben: jovo het szerdan, ha masnap az orvos rabolint, repulhetek. Vegulis meg szerencsem is volt, mert az adott szezonban utolsokent komoly kedvezmenyt is kaptam: egyreszt a legolcsobb, XT660 helyett egy kategoriaval jobbat, egy F650GS-t igertek be, masreszt a szallasok is joval olcsobbak ebben az idoszakban, ugyhogy abbol is engedtek. A harmadik tenyezo, hogy egyebkent eszakra kellett volna szallitaniuk a motort, Aucklandbe, ugyhogy epp kapora is jottem. Mondjuk ugy, hogy kb. felaron jutottam hozza (+ meg kellett oldanom a sajat repulo utam). Az utvonal del-eszaki iranyu, tehat Christchurchbol indul, es Aucklandben er veget. Mindjart rajzolok is egy terkepet az erthetoseg kedveert, csak meg befejezem a sztorit.Itt egy kicsit csalok, es belenezek a levelezesembe, hiszen annyira hirtelen tortent minden, hogy mar nem emlekszem konkretan:

Na, szoval ott tartottunk, hogy a labam sem volt szazas. Elmentem hat a korzeti orvoshoz (itt szinte minden veluk kezdodik), aki ropke $60 elleneben fogadott is vagy 5 percre. Orosz bevandorlo volt az oreg, sokat nem is volt szo a labamrol, annal inkabb Magyarorszagrol. Na, de azert csak megfogdosta, megcsavargatta, es rontgen nelkul elengedett. Meg utanam szolt, hogy mennyire szerencses voltam.

Nem is gondolta, mennyire. Amint hazaertem, hivtam is a szervezo ceget, akik kozben mar azzal a hirrel fogadtak, hogy (nem telt el fel nap) elozetesen le is foglaltak a szallast, nehogy valami problema legyen. Tenyleg igaza volt a dokinak, szerencses voltam. Kozoltem is az oromhirt, ugyhogy megegyeztunk, jovo hetvegen hivjam June-t, a motorkolcsonzos feleseget, mikor landolok Christchurchben, es kijon elem a repuloterre. Tenyleg, le a kalappal a szervezes elott. Volt nehany aprobb megcsuszas, de egy ilyen szezonon kivuli, onjaro turan eleg nehez menet kozben korrigalni, hogyhogy en megadom nekik a lehetseges maximalis pontot.

A tura 14 napos, nalam ez annyival bovult, hogy aprilis 15.-en reggelre foglaltam az Expedian repulot, igy aztan volt egy delutanom Christchurcre, mielott meg masnap reggel motorra pattantam volna, illetve a vegen Aucklandben is terveztem egy plusz delutant.

Na, innen folytatom mindjart, addig nezegessetek a terkepet:

View Larger Map

Elhataroztam, hogy felszamolom regi tartozasaim, es befejezgetem azokat a cikkeket, amiket az elmult egy ev alatt kezdtem el irni, es hol csak vazlatig, hol majdnem a teljes irasig jutottam, de valamiert nem kerultek ki az oldalra. Most, hogy le is betegedtem (semmi komoly, csak valami torokgyik elvitte a hangom, Lemmy@Motorhead megirigyelne), es a hetvegere tervezett Tasmania prolog tura elmarad, lesz is ra idom. Szivogatom a citromos lottyot, es kozben irogatok.

Kicsit furcsa lesz ez a mostani beszamolo, mert egy korabbi, Bathurstben eltoltott V8 Supercars hetveget es egy (meg a feher RT-vel megtett) kirandulast egyesit.

V8 Supercars: Supercheap Auto Bathurst 2008

Tehat, mint korabban harangoztam is, oktober 10-en elhuztunk Bathurstbe, mint a vadlibak, hogy megtapasztaljuk azt a harom napos (hardcore juzereknek egy hetes) oruletet, amit a V8 sorozat egyik leghiresebb/hirhedtebb allomasa jelent.

Akinek fogalma nincs, mirol van szo, nezze meg ezt az osszefoglalot (a tobbiek is, kotelezo jelleggel) a V8 Supercars televiziotol:

Elozmenyek

Az egesz ugy kezdodott, hogy egyik autobuzi munkatarsam, Yujin kitalalta, hogy menjunk el Bathurstbe egy hosszu hetvegere. Nagyon sokat nem kellett rajta szervezni, nekem mar akkor megvolt minden kempingezeshez szukseges cucc nagyjabol, mert elotte voltam is mar turazni. Gyorsan kinezuk a meg megmaradt helyek egyiket, es interneten lefoglaltuk a 4 napos hetvegi jeggyel egyetemben. Aztan mar csak arrol kellett meggyozni az epp ideosszeomlas hataran allo produkciot, hogy engedjenek el egy napra penteken. Persze akkor roppant fontos volt, hogy maradjunk ott, hiaba csinaltuk meg utana haromszor ujra azokat az elemeket amin akkor dolgoztunk, a reszlegvezeto hatarozott kozbenjarasara sikerult csak elszabadulni a fontoskodo gyartasvezeto csapattol. Sok papirhuszar.

Haverrol tudni kell, hogy nem egy korankelo, igy aztan mikor reggel a taxival a lakasa fele kozeledtunk, messzirol kiszurtam egy utcan bobiskolo alkesz benyomasat kelto alakot. Az allomason minimalis szerencsetlenkedes soran (nem birom a balfasz utazokat, kicsit fel is idegesitett:) megtalaltuk a vonatot, ami zsufolasig telt Holden es Ford polokat, zaszlokat viselo rajongokkal. Nem tudom, hogy valaha is nevezett-e a V8 supercars futamra mas gyarto (biztosan), de valoszinuleg semmi jelentosege. Holdenes vagy vagy Fordos? Fradi vagy Ujpest? Rangers vagy Celtics? Mac vagy PC? Orok ellentetek :) Itt a vonaton azonban legtobben csaladosan, szolidan utaztak, szo sem volt (egyelore) semmilyen komolyabb osszetuzesrol.

A gyongyoru Kek Hegysegen (Blue Mountains) at vezeto uton haver kisebb extazisban pillantotta meg elso vadon elo kengurujat, rogton kettot is: a par magabiztos konnyuseggel uszott vegig a felkelo nap altal kontrasztossa festett dombsagon.

Mire Bathurstbe erkeztunk, mar javaban tuzott a nap. Haver minimalis felszerelessel erkezett: mivel arra is lusta volt, hogy egy halozsakot beszerezzen (ezt meg kesobb nagyon megbanta), ezert egy apro hatizsakba dobalt bele nehany ruhat az ejszaka varhato huvosebb (kesobb kiderulot: csontfagyaszto hideg) idojarast enyhitendo. Ram vart a java malha cugolese: nagy hatizsak megrakva halozsakkal, satorral. Bathurst a verseny es mintegy 30 ezer lakosa ellenere reggel a szokasos almos kisvarosi arcat mutatta reggel, ugyhogy egy kicsit tanacstalanok is voltunk, merre induljunk. Jartam mar en korabban a varosban motorral, de akkor a masik vege felol kozelitettem, igy ez a resz nem volt ismeros. Szerencsere egy ido utan kiszurtunk egy kisebb tomeget, aki – mint kesobb kiderult – szinten nem tudjak, hova mennek, de onnan mar kiszurtuk a Mount Panoramat, igy kb. egy ora gyaloglas utan el is ertunk a palya szelehez.

Innen mar csak egy 200-300 meteres dombot kellett megmaszni, ami csomag nelkul nem is lenne veszelyes, de megrakodva es eltunyult szamitogepes kockakent kicsit megizzasztott. Utkozben felfele egy komoly ellenorzo ponton is at kellett haladnunk, ahol eloszor a jegyet kezeltek, majd repuloteret megszegyenito modon csomagatvizsgalast, motozast tartottak, drogos drogkereso kutyakkal vizsgaltak at. Yujin szerint fotot is keszitett rolunk az ut szelerol egy teleobjektivvel felszerelt rendor, de en ezt nem vettem eszre. Vegulis nem talaltuk furcsanak ezt az eljarast, leven ma mar mindenhol elofordulhat ilyen ellenorzes, de ekkor meg nem sejtettuk, mit talalunk a hegyen.

Mount Panorama

Felerve egesz megvaltozott a kep. Egy kisebb varosnyi satrat talaltunk, a legtobb 8-10-15 szemelyes, elotte mar eg a tabortuz, az elozo esterol ebredezo (vagy epp aludni keszulo), erosen illuminalt alakok ulik korul. Egyik-masik sator ugy nezett ki, mintha sorsator lenne, majdnem be is tevedtunk az egyikbe hirtelen, de aztan kiderult, hogy csak mas mercevel merik az italt :) Jellemzo pelda erre, hogy manapsag mar igen szigoruan korlatozzak az egy ember altal beviheto ital mennyiseget: a napi 24 uveg/doboz (ausztral mertekegyseggel: 1 slab, 24-es karton) mar szinte aszketikus eletmodra kenyszeriti oket. Mi az a 24 doboz egy nap, nem igaz? Nem is csoda, hogy sokan mar a het elejen felkoltoznek a hegyre (a kvalifikaciok csak csutortokon kezdodnek), addig sem foglalkozik veluk a kutya sem. Illetve voltak meg olyan pletykak is, hogy meg a kemping lezarasa elott elasnak tobb karton sort. Ki tudja. A masik ilyen tuti tipp: ha valaki piahoz akar jutni, vigyen tuzifat. Ez a konvertibilis valuta barmikor atvalthato tetszoleges nemu folyadekra :)

Tehat ott tartottunk, hogy meg kellene talalni a satorhelyet. Ez nem bizonyult valami egyszeru muveletnek, mert a terkepnek koze nem volt a valos allapotokhoz, es a kvaddal rohangalo szervezo alakulatok sem igazan tudtak a “probaljatok meg arra” jellegu utmutatasnal korrektebb felvilagositast adni. Bolyongasunk kozben feltunt a rendori alakulat feszke, amit egy kisebb laktanya is megirigyelt volna: ket sor szogesdrottal erositett kerites kozott beton blokkok, belul tobb tavolsagi Ikarusz meretu keszenletiseket szallito busz adta a versenyhez a biztositast. A szogesdroton belul kerultek elhelyezesre a muholdas antennak is, kesobb kiderult, miert.

Vegulis megtalaltuk a satorhelyet, gyorsan el is keszultunk keszultem vele, ugyhogy kovetkezo lepeskent leneztunk a palyahoz, illetve mar del leven valami kajat is probaltunk vetelezni. A palyan egyelore csak nehany Mini korozott a delutani versenyre melegitendo, Yujin fitymaloan meg is jegyezte, hogy az amerikai versenypalyakhoz kepest mennyire halkan mennek.

Kaja fronton viszont kicsit lehangolo tanulsaggal zarult a felderites: ket darab, azonos bode arul korulbelul haromfele, ehetonek eppen eheto dolgot: sult krumpli, hamburger es egy dagwood dog nevu, palcikara felszurt, kukoricadaraval bevont virsli, amit utana olajban kisutnek, es a veget paradicsomszoszba martjak. Na mindegy, gondoltam, ugyis lemegyunk majd a varosba este, esetleg holnap. Hat nem igy tortent :)

Mini kupa, Porsche, Utek (kisteherautok)

Delutan megelevenedett a palya, tobb kategoria is elokerult, de ha jol emlekszem, meg verseny ezen a delutanon nem volt, csak idomeres. A Mount Panorama also reszen foglaltunk helyet, ahol felfele jovet a hajtu utan bejonnek a sodros, meg szinten felfele vezeto szakaszra, hogy majd jopar szaz meter a hegy tetejen vezeto ut utan megint lefele, a celegyenes, es a stadion fele vegyek az iranyt. De inkabb nezzunk is meg egy videot a technikailag utcainak szamito palyarol, termeszetesen belso nezetbol (0:38-nal kezdodik a kor, es mi eleinte az 1:25 koruli resznel uldogeltunk a domboldalban):

Magarol a versenyrol sokat nem tudok elmondani, mert ezen a reszen nem volt hangositas vagy kijelzo, ugyhogy kb. fogalmunk sem volt, hogy ki mit csinal, miert, meg hova megy, de ettol meg erdekes volt ez a rovid delutan, ami meg a napbol jutott nekunk.

Delutan 5 fele elcsendesedtek, mi meg jartunk meg egyet a taborban, ujabb erdekes arcok utan kutatva. Ekkor mar feltunt, mennyi rendor jarja a tabort, mindig negyesevel-otosevel csoportusulva, vagy a ket hatalmas lo hatan. Erre kulonben a mai napig nem tudtunk rajonni: hogy tud egy alig 160 centis rendorno felulni egy majdnem 2 meteres lo hatara? Akkora volt a pataja, mint egy tiz literes vodor. Es meg csak nem is tulzok :)

Vegul a bolyongas utan megint a dagwood dogos bodenal kotottunk ki, ahol epp tabortuzet raktak, ugyhogy mi is tarsultunk egy kis tuzeskedesbe. Abbol baj nem lehet. Fel is tunt, hogy a nap kozben foleg fiatalokbol allo, vegyes osszetetelu legenyseg lecserelodott 40-50 koruli ferfiakra, aztan a tulajdonosnovel a tabortuz korul beszelgetve ki is derult, miert. Mar a rendorokbol sejteni lehetett, hogy valami nem teljesen oke a hegyen, de elmondasa szerint tavaly igen komoly botranyok voltak, mert az alkoholtol megvadult nepseg eloszor csak motorostallkozok mintajat kovetve autokat vert szet, gyujtott fel…

…majd kesobb mar a broadcast antennak lettek volna a celpont (egyszeruen kituno otletnek tunhetett akkor felrobbantani/ledonteni oket)…

…es vegul a rohamrendorseg fekezte meg az orulteket…

…ja, igen. Es a legenyseg meg azert cserelodik ki, mert egy otvenes munkast talan kevesbe zavar egy tok meztelen, erosen illuminalt vendeg, mint egy huszoneves csajt :)

Az ordibalason kivul azonban eleg nyugisnak tunt az este, sikerult nemi sort is vetelezni, ugyhogy egy-ket ora tovabbi beszelgetest kovetoen mi is nyugovora tertunk. Legalabbis en, aki az akkor mar szinte csontig hatolo (8-10C) hidegre felkeszulve halozsakkal, matraccal erkeztem. Yujin megprobalta felvenni az osszes ruhajat, es a labara rahuzni a taskat, de mivel alulrol sugarzott a fold, nem tul sok nyugalma lehetett. Sajnos az alvashiany a kovetkezo ket napra is kicsit ranyomta a belyeget, mert egyreszt a szokasosnal is lustabba, kedvtelenebbe valt, de meg melle morgolodott is.

Szombat

Reggel 9 fele bombolo motorra ebredtunk, mindenfele folosleges muveletet, mint furdes, fogmosas hatrahagyva le is szaladtunk a palyahoz. Epp nehany musclecar tartott gumiegetesi bemutatot, elkepesztoen hangos kipufogoval elnyomva a nyuszito gumihangot. Yujin (aki egyebkent amerikai) vigyorogva meg is jegyezte, hogy ez igen, ilyennek kell lennie egy igazi autohangnak:

Szombaton, az orjongesen kivul volt mar nemi komolyabb verseny is, lezarult a Mini kupa ujabb allomasa, tortent valami a Porschekkel is, de igazabol nekem a mai napig nincs rola fogalmam, hogy mit lattunk, neztunk. De talan nem is ez a lenyeg egy ilyen esemenyen :)

Kemeny 70 dollarert ujitottunk egy-egy Jack Daniels szetnyithato kempingszeket is, ami egyreszt elviselhetobbe tette a helyzetet, masreszt haver eletkedvet is valamelyest visszaadta. Sajnos azonban annyira nem, hogy ra tudjam venni, menjunk vegig a hegy gerincen, es nezzunk meg ujabb kanyarokat is, igy aztan szinte az egesz napot egy 3-400 meteres szakaszon toltottuk. Vegulis nekem mindegy volt, arra kellett csak vigyaznom, hogy ne egjek le tulsagosan, egyebkent siman elvoltam az autok nezegetesetol neha megcsomorolve a hegyrol kitarulo panorama elvezetevel is.

Errol jut eszembe: erdekes volt a reggeli kilatas. Az egesz ejszaka ego, sok tucanyi tabortuz, az allo levego, es a kora reggeli huvosseg hatasara a hegyek koze beallt a fust, ugyhogy jo darabig neha szaz meter lehetett csak a latotavolsag.

Szombat delutan tortent meg nehany erdekes dolog, ami szinten a rendbontashoz kapcsolodik. Uldogeltunk a sator mellett kajalva, kihasznalva a versenyben bekovetkezett oras szunetet, mikor szep lassan eljott a sator melletti uton egy musclecar. Fiatal srac vezette, lassan, ovatosan araszolt a tomegben. Egy ido utan el is vesztettuk szem elol, meg el is feledkeztunk rola. Egy kis ido elteltevel ugyanez lejatszodott visszafele. Meg is jegyezte valaki, hogy mit arcoskodik itt a kocsijaval. Na, hat nem telt bele sok ido, eloszor kutyas rendorok hada erkezett, majd mogotte egy huszas brigad, aztan a ket lovas. Na, mondom ennek fele sem trefa, biztos valami nagy fogasra keszulnek. Ugy tiz perc elteltevel mi mar epp indultunk vissza a palyahoz, mikor megpillantottuk megint az alakulatot. Elol vezettek az elobb meg a kocsiban ulo sracot, mogotte hoztak a kocsit: romai legio modjara mind a negy oldalon egy-egy sor rendor vette korbe az autot, mig egy tiszt szep lassan araszolva vezette. Rogton terjedt is a pletyka: a srac nyomott egy burnoutot a rendorseg ideiglenes epulete elott, ugyhogy jutalma nehany nap zarka, es a kocsi elkopzasa. Nem viccelnek.

Vasarnap: a futam

Innen mar nagyjabol csak a verseny maradt. Meg megprobaltam havert parszor ravenni, hogy legalabb menjunk le Bathurstbe, de sajnos nem allt kotelnek, ugyhogy el is erkeztunk a hetvege fenypontjahoz, a V8 Supercars futamahoz. Ez nagyjabol ki is tolti az egesz vasarnapot, aznap reggel mar nincsenek mas versenyek, csak a Fordok es Holdenek uraljak a palyat nagyjabol 9 oratol. Par ora bemelegites utan 11-kor kezodik az ezer merfoldes (1600 kilometeres) verseny, hogy ropke 7 ora elteltevel, delutan 5 korul a kockas zaszlo leinthesse Ausztralia egyik leghiresebb/hirhedtebb futamat. Az igazsaghoz tartozik, hogy nekem a mai napig fogalmam sincs, hogy ki nyert, meg csak azt sem tudnam megmondani, hogy Ford vagy Holden. De talan nem is fontos.

Visszafele az ut mar nagyjabol esemenytelen volt, szerencsere sikerult a hegyrol lefele indulo taxit elcsipni, igy megsporoltuk a bo 5 kilometeres turat az allomasig, es 3 ora elteltevel Sydneyben elegedetten landolhattunk. Ugyanitt jovore, bucsuztunk el, akkor meg nem tudva, hogy erre sajnos epp nem adodik alkalmunk 2009-ben.

Tobbi kep

Tura Bathurstbe, palyazas kilatasban

Sydney-Blue Mountains-Jenolan Caves-Bathurst-Sydney (650km, 1 nap)

Hossz: 650km
Idotartam: 10ora , 1 nap, 2008. december 14.
Idojaras: 2-35C, napsutes, eso, hideg, meleg
Utviszonyok: Autopalya, fout, rossz tarmak, meredek kaptato, zuzottko/foldut, barlang
Atlagsebesseg (pihenot beleertve): 65km/h
Legnagyobb pillanatnyi sebesseg: 147km/h
Atlag fogyasztas: 5.4l/100km
Koltseg: $60 ($35 uzemanyag, $15 kaja)
Tracklog letoltes: Garmin .GPX, Google Earth .KML

Errol az egy napos kiruccanasrol csak roviden: egyik nap kitalaltam, hogy le kene nezni Bathurstbe, hatha fel lehet menni a palyara, amit a verseny utan a hetvegen is megnyitottak, hogy a helyiek elerhessek hazaikat. Arra gondoltam, megyek par lassu kort, csinalok nehany fenykepet a szimulatorokbol mar tizeneve ismert palyarol, aztan meg szetnezek a hegyekben, es el is telik a nap vele.

Na, hat ehhez kepest maga a palyara felmenetel meghiusult, mert egy hatalmas, ujnak tuno aluminium kerites, es egy rendorauto allta el az utat, ugyhogy inkabb el is kanyarodtam masfele.

Hazafele jovet viszont igazi gyongyszemet talaltam, teljesen veletlen. Imadom ezeket a felfedezeseket, de amit akkor talaltam, meg a legvadabb fantaziat is felulmulta. Nem szeretem a kitaposott utakat, igy visszafele sem a Bathurst-Lithgow-Penrith-Sydney utvonalon jottem, hanem Barhurstrol delre, Oberon fele fordulva a Jenolan Caves (barlangok) fele vettem az iranyt. Egy ideig a szokasos dombsagon vezetett az ut, majd nagyon durva emelkedo utan hasonloan meredek uton ereszkedtem le a volgy melyere. Itt egy keklo to fogadott, majd egy svajci falun athaladva egy barlangba vezetett az ut. Bizarr, mi? Az elore nyilat nyomogatva ti is megnezhetitek:

View Larger Map

A barlangbol kierkezve egy hihetetlenul meredek, egysavos kaptaton talaltam magam, ahol 2 kilometeren keresztul 20 meterenkent egymast ertek a hajtuk, es gyakorlatilag vegig egyesben, kettesben haladhattam csak az RT-vel.

Sajnos itt fotot nem keszitettem, de itt van meg nehany kep a turarol. Mindegy, majd meg jarok arra ugyis, nincs messze innen.

*** A tracklog megfigyelesere ket lehetoseg van:

A .GPX megnyitasahoz a Garmin GPS egysegekhez adott MapSource (Windows) vagy Roadtrip (OSX) programok es az ausztral City Navigator 2009-es terkepek kellenek.

A .KML a Googletol ingyenesen letoltheto Google Earth nevu programban nyithato meg. Ez utobbit javaslom, rengeteg plusz informaciohoz lehet jutni, beepitett street viewtol a helyszinekhez kapcsolt fenykepeken at a domborzati terkepig.

Jo bongeszest! Ha valami gond lenne, kommentben szivesen segitek. Sajnos Google Mapsbe nem sikerult megfeleloen behivni, de meg dolgozom rajta.

A cikk irasat a Transglobal Underground tamogatta :)

Egy dolog, amit azert kicsit sajnalok, hogy Angliaban, de foleg Skociaban nem motoroztam:

Egy kevessel tobb mint egy eve, oktober kozepen vettem itt az elso motorom, ugyhogy ideje egy rovid merleget kesziteni:

R1100RT: 13960km
R1200GS: 11500km
F650GS Dakar 2005: 5950km
F650GS Dakar 2002: 6200km
===

~38000km

Nem rossz, de ha az elso fel evet nezzuk, boven 50ezer fole kellene kijonnie, de mivel kimaradt 3-4 honap turazas "telen", ezert "csak" ennyi lett.

Az Australian Motorcycle cimu, helyi meno motoros magazinban megjelent egy cikk a varva-vart VFR1200-rol (miert irok mindig VFX-et a VFR helyett? szakmai beidegzodes lehet), amit vagyok olyan rendes, es befotoztam nektek.

Innen lehet leszivni (32 mega, hogy olvashato maradjon), a jelszo a gyarto neve, vegig kisbetuvel.

Jo olvasgatast!

Aki latta, es szerette a “World’s fastest Indian” (magyarul “A leggyorsabb Indian” cimmel futott), ertekelni fogja a szinten uj-zealandi illetosegu John Britten tortenetet. Talan ismeros lehet ez a 90-es evek elejen eleg nagy vihart kavaro, teljesen egyedi elkepzelest megvalosito V2-es a korabeli Motor Revubol (jobb hijan, akkoriban meg nem volt Internet sem).

A christchurch-i otthonaban blokkot onto, nehany alkalmazottat foglalkoztato megszallottrol dokumentumfilm is keszult, amit valami jolelek feltoltott a Youtubera teljes egeszeben.

Jo szorakozast!

2009. junius 3.-a, europai ido szerint.
A masodik Aranykor vege a Dakar eleteben.

Dakar 2010 – kiborul a bili

“Eleg csak annyi hozza, hogy az 5 darab, David Casteau es jomagam atlal birtokolt 690-es gyari rally versenymotor mindegyike elado!” – mondja David Casteau, a KTM-es privateer (magancsapat) csapattarsa.

Ezzel kezdodott az egesz tortenet szamomra. Kedvenc motoros forumon, az ADVrideren (Adventure rider – kalandmotoros) indult egy tema, miszerint hamarosan “nagy mennyisegben” erkeznek majd a piacra uj vagy alig hasznalt KTM 690RR gyari versenymotorok. Persze megindult a talalgatas, hogy vajon mirol lehet szo, hiszen nem valoszinu, hogy barki szivesen megszabadulna az igen limitalt, korulbelul evi 50-es peldanyszamban keszulo, szigoru feltetelekkel megszerezheto geptol, ami az utobbi evek versenyeit rendre uralta. Mind teljesitmeny, mind megbizhatosag teren. Talan csak nem irigyeltek meg a Dakar szervezoi is a Forma 1 korul kialakult kaoszt, es allnak neki a technikai szabalyokat modositgatni? Ment a talalgatas, de ahogy az esemenyek vegul kibontakoztak, arra senki a legvadabb otleteles kozepette sem gondolt.

A meret a lenyeg?

Ne rohanjunk a dolgok elebe. Az erthetoseg (mert ezt esetleg nem csak elvakuld Dakar hivok olvassak) kedveert elobb nezzuk, hogy milyen motorok alltak rajthoz az elmult evekben. Mik azok a japan, osztrak, nemet, olasz es egyeb egyhengeres versenygepek, amik az igazi Aranykor, a kethengeres, nagy hengerurtartalmu (800-1000cm3), 100+ loeros szornyek kitiltasa utan duborogtek vegig elobb Afrika, majd terroristaveszely miatt elmaradt 2008-as verseny utan tavaly mar Del-Amerika homokdunein (illetve indultak mas, hosszu tavu rally versenyen)?

- KTM 690RR: gyari es magancsapatok es nehany korabbi modellel versenyzo amator, az elso tiz helyezettet gyakorlatilag kozottuk osztottak ki a 2009-ben. Ezen kivul az egyeb hosszu tavu versenyeken, mint a Farao Rally (elso ket hely), Australasian Safari (3 KTM az elso otben 2008-ban) is kiemelkedo eredmenyeket ertek el mind a gyari tamogatasu, mind a maganversenyzok.

- KTM 450-530SXC/EXC: a Dakaron nem, de mas enduro es rally versenyen eleg komoly eredmenyeket ertek el. Letezik tobb ceg, aki mar gyart ezekhez kitet.

- Yamaha WRF 450: Yamaha France gyari csapat, David Fretigne a harmadik helyet szerezte meg, ezaltal bebizonyitva, hogy a 450-esek is utokepesek megfelelo kezekben. Azert az idei verseny soran sokszor erzodott a teljesitmenyhiany, a jovo evi, meg technikasabbnak tuno terepen talan meg jobb helyezest erhet el.

- Honda CRF 450 X: az amerikai egy napos Baja sivatagi versenyt mar evek ota uralo gep, a Dakarban egyelore meg nem annyira dominans. Errol tudhato, hogy a Dakaron inditott motornak gyakorlatilag semmi koze a szeriahoz. A versenycsapatoknak titkosan szallitott, eldobhato, tobb ezer dollaros motorok, szinte estenkent cserelt blokkok jellemzik. Ehhez a modellhez igen komoly gyari hattertamogatas szukseges.

- BMW G650 Xchallenge: a BMW korabbi termeke, 2009-ben mar csak magancsapatoknal fordult elo. Kifuto(tt) tipus.

- BMW G450X: sok versenyzo es muhely velemenye szerint az egyik legigeretesebb, 450-esek kozott megbizhatosagban kiemelkedo versenyalap. A legtobb privat versenyzo bontatlanul fejezte be a tavalyi, tipusfelavato versenyt, ami a 450-esek kozul kiemeli. Erdekes lesz iden mind az Africa Racet, mind a Farao Rally-t figyelemmel kovetni ebbol a szempontbol. Sot, meg az is lehet, hogy…na, ez majd kesobb kiderul :)

- Kawasaki KLX 450: nem tenyezo, a legtobb tobbnapos versenyen nem jutottak el a celig az utobbi 2 evben.

- Gas-Gas FSR 515 es EC 450: igeretes 35. hely, de folyamatos problemakkal kuzdo, megbizhatatlan olasz motor.

- Sherco 4.5: ujabban feljovo marka, a betahoz igen hasonlo eredmenyekkel. Kevesebb problema, mint a Gas-gasnal, de meg szinten nem tokeletes.

- Beta 525 RS: ket Beta fejezte be a 2009-es futamot, 51. es 71. helyen.

- Husqvarna TE450: egy darab indult maganzokent a 2009-es versenyen a 77. helyet megcsipve, viszont idenre elkeszult a sokkal igeretesebb, TE610-es is. Legalabbis annak tunt.

-Aprilia RXV5.5: a vegere hagytam a lista egyetlen kethengeres motorjat. Emiatt eddig nem indulhattak Dakaron, de egyeb hosszu tavu es enduro versenyeken eleg szepen szerepeltek. A 2008-as Farao Rally-n osszesitettben a Casteau es Verhoven KTM-je mogott a harmadik helyet szerezte meg Alex Zanotti, megnyerve a 450-es osztalyt. A fejlesztes folytatodik, es allitolag kivalo alap lehetne erre a versenyre is, ha a szabalyok nem tiltanak.

Gondolom az feltunt mindenkinek, hogy ezek jellemzoen 450-690cm3 kozotti egyhengeres hard endurok, amik a hosszu tavu versenyre uj futomuvel, idommal, tankkal kiegeszitve kerulnek felkeszitesre. Ez alol igazabol egyetlen kivetel van, a KTM (es az idenre elkeszult Husqvarna 610). Nekik van egyedul olyan motorjuk, ami a tobbinel joval nehezebb (vagy 40 kiloval), nagyobb teljesitmenyu es a ketto kombinacioja miatt veszelyesebb. Szinten ok az egyetlenek, akik az egeszet Adventure csomagban is elerhetove teszik, a tobbi gyarto nem kinal utcai motorban hasonlot. Ezeket csak azert mondom, mert a kesobbiek ertelmezesehez szukseges.

Alapvetoen elmondhato, hogy szinte az osszes 450-es ugyanazzal a betegseggel kuzd: a rendkivul kihegyezett, szinte Formula 1-es jellegu technika (szoknya nelkuli dugattyuk, 10ezres tartomanyban porgo egyhengeresek) alkalmazasabol adodo rovid szervizintervallumok miatt eleg komoly a hattertamogatas igenyuk. A KTM viszont a masfelszer akkora, hosszabb (inkabb utcai) loketu motor miatt traktorosabb jellegu, az utcai LC4-es motor tuningolasaval szuletett eromuvel hatekony platformot teremt a magan csapatoknak.

Tehat a KTM ket fronton is igen szorosan kotodik a Dakarhoz: egyreszt utcai motorkent is arulja (arulta) ezt a technikat, illetve szorosan egyuttmukodik a gyari tamogatasu privat csapatokkal, o az egyetlen, aki kitkent elerhetove teszi a gepet (limitalt peldanyszamban).

Sajtokozlemeny

Ezek tukreben igen meglepo volt, mikor 2009. junius 3.-an, tehat korulbelul 6-7 honappal a 2010-es verseny elott az alabbi sajtokozlemeny jelent meg a Dakar.com weboldalan, illetve a koordinalo ASO es FIM kozlemenyekben is tudatta ezt.

03-06-2009 – DAKAR 2010: Az Atacama tronf

Ma reggel a rendezok felfedtek a 2010-es verseny allomasait, es hogy masodszorra is Argentina es Chile ad otthont a Dakarnak. A ket szervezo orszag ugy dontott, hogy a fuggetlenseguk ketszaz eves evforduloja alkalmabol folyo unnepsorozatot a verseny nyitja majd meg, ami Buenos Airesbol indul majd januar elsejen, hogy aztan 8600km-en at folyatodjon (ebbol 5200km special szakasz).

A 2010-es verseny, amit oramutato jarasaval ellentetes hurokkent terveztek rovidesen eszak fele veszi az iranyt: az elso resz inkabb a tomor, kemeny talajhoz szokott versenyzoknek kedvez majd. Az Andokon valo atkeles utan, a chilei folytatast mar inkabb az Atacama sivatag jellemzi majd, 5 homokos nappal, az osszekoto szakaszok szinte teljes hianyaval, egeszen Iquique varosaig. Visszafordulva az argentin fovaros fele a hegyvidek valtozatossaga okoz majd elvezetet: ebben a harmadik felvonasban a valtozatos terep leginkabb a versenyzok es jarmuvek allokepesseget vizsgaztatja majd.

Ezen a tokeletes szinpadon zajlik majd az esemenyteljes merkozes, uj szabalyozas is hozzajarul majd az igazi tehetseg kiemelesehez. Az autos kategoriaban, a benzines jarmuvekkel indulo amatoroknek a legbeomlo nyilasanak szukitese teszi majd lehetove, hogy akar az utobbi evekben utokepesebbnek bizonyulo, gyari dizel technologiaval is szembeszalljanak majd. A ketkereku jarmuveknel eletbe lepo valtozast sokan mar hosszu ideje ota elore lattak, es csakugyan, 2011-tol csakis 450cm3 alatti eroforrasok szerepelhetnek majd a versenyen. 2010-ben a 660cm3-es motorokkal rendelkezo amatorok is indulhatnak majd, egy beomlesszukito segitsegevel. A profik mar a kovetkezo versenytol 450cm3-es gepekkel versenyeznek majd.

[..]

Motorok: igazsagos alapokon

Evek ota tobb es tobb csucsversnyzo nyert szakaszokat es vegzett az elso tizben osszesitesben is 450cm3 alatti motorokon. Ugyanakkor a kisebb hengerurtartalmu motorok egyre inkabb teret nyertek, a 2009-es versenyen mar az osszes regisztralt versenyzo 40%-at kiteve. Az anyagilag elerhetobb, es az elozo generacios modelleknel megbizhatobb, mara az off-road rallyek kovetelmenyekhez adoptalt 450cm3-es kategoria meg mindig olyan teljesitmeny problemakkal kuzd, amik meggatoljak a meg ennel is kimagaslobb eredmenyek elereset. Ez a kulonseg 2011-tol teljesen megszunik, amikortol csak 450cm3 alatti motorok nevezeset fogadjuk majd csak el.

A 450cm3 folotti amatorok szukitovel indulhatnak 2010-ben

Azert, hogy a kiegyensulyozott versenyt biztosithassuk, egy atmeneti, atvezeto intezkedesre is sor kerul a 2010-es Dakaron. Tisztaban leven azzal, hogy hany versenyzo birtokol mar 450cm3 folotti motort, a rendezok ugy dontottek, hogy ebben az evben meg elfogadjak a jelentkezest, azzal a megszoritassal, hogy egy teljesitmenycsokkento szukites kerul ezekre a motorokra. Ez a szukitest, amit ugy terveztunk, hogy a motor teljesitmenyet a 450cm3-es szintre redukalja, a rally szervezoi biztositjak.

Nepharag

Az elso reakciok szinten a mar emlitett forumon, es nehany masik, europai rally versenyezessel foglalkozo oldalon jelentek meg. Ezek jellemzoen a kovetkezo temak kore csoportosulva adtak hangot eros elkeseredettseguknek:

“Kar a Dakarert, az volt az utolso olyan verseny, ahol meg azonosulni tudtam a technikaval, valami, ami kozel volt ahhoz, amit az utcan is hasznalhatok.”

“A 450-esek tenyleg megbizhatobbak? Nem jelenti majd ezt, hogy mindenkinek egy tucatnyi tartalek motorra lesz szuksege, hogy vegig erjen a tavon? Tenyleg biztonsagosabbak? A 800-asra valo valtas sem lassitotta le a MotoGP-t sem (vagy tette olcsobba).”

“Ki allhat ezek mogott, es ki jar jol ezzel? A KTM oriasi mennyisegu penzt forditott a 690RR kifejlesztesere, es talan pont azert vannak a Dakarban, hogy ezek a koltsegek majd az adventure (kaland) motorok eladasabol realizalt bevetelekbol fedezodjenek. 450-es KTM-eket az enduro versenyeken is lathatok.”

“Tan csak nem a (rohadek) BMW keze van a dologban? Hogyhogy abbahagytak a 650-es sorozatot, es mar ket eve a 450X-re koncentralnak? Csak nem tudhatnak valamit? Esetleg a japanokkal karoltve lobbiztak ki ezt a lepest?”

“Mi fogja majd a konstruktoroket arra vezetni, hogy ezek utan nagy hengerurtartalmu egyhengereseket fejlesszenek, amit majd utcan is hasznalhatunk?”

Ilyen, es ehhez hasonlo kerdesek merultek fel, persze vermerseklettol, elkeseredettsegtol fuggo, nehol forumozo jo szokas szerint egeszen alpari hangnemben. Megint bebizonyosodott, hogy leginkabb azok hozongenek, akiket nem is igazan erint a dolog. A legtobb maganversenyzo, a felkeszito kis csapatok, aki mar rendelkezik KTM690-es technikaval meglepoen higgadtan fogadtak a dontest, pedig ott dollarszazezrek forognak kockan. Persze ennek is megvan a sajat oka, hogy miert.

A magancsapatok szomoru helyzete

Ket resztvevot sulytott igazan ez a dontes, es nehany masikat is erzekenyen erinthet. A legkomolyabb ervagast nyilvan a KTM gyari csapat, es ket versenyzojuk szenvedte el, akik egy huszarvagassal illegalitasba kerultek, mikor a 450 folotti motorok kizarodtak. Rajuk meg visszaterunk, mert kozel sem annyira egysiku a sztori, mint tunik.

A sokkal komolyabb problema az a tobb tucatnyi magan csapat, illetve az oket tamogato, felkeszito kis muhelyek, akiknek sikerult bekerulni abba az 50-es korbe, akik hozzaferhettek a 690RR-hez, illetve az a par elszort maganzo, akik mas technikaval indultak (peldaul a Touratech altal felkeszitett BMW F650(GS)R). Ezek a csapatok dollartizezreket fektettek a motor megvasarlasaba, es most, 4 honappal azelott, hogy a ket honapos hajout elott felpakolnak a gepeket, mar semmi eselyuk nincs arra, hogy uj jarmu utan nezzenek.

Az angol Adventure-Spec nevu kis ceg egyik alkalmazottja elmondta peldaul, hogy tobb versenyzovel is egyuttmukodik, akik eddig mar tobb tizezer fontot koltottek el naluk, es a felkeszules meg be sem fejezodott. A FrontrowGB csapat peldaul az utobbi ket honapot a a harom darab tesztplatformnak szant 690RR futomuvenek alligatasaval toltotte. Volt, aki kicsit szerencsesebb volt, es mar idejekoran tudomast szerzett a dontesrol. Craig Bounds peldaul KET nappal azelott ertesult, mielott szinte a teljes evi koltsegveteset a KTM-re koltotte volna.

Sajnos elmondhato, hogy akarmennyire is jok a szervezo ASO szandekai (ha ugyan, errol megoszlanak a velemenyek), a kivitelezes a kis csapatok szempontjabol, akik manapsag a Dakar torzset (ha nem is a TV-ben eladhato csucsot) kepviselik, es akik a verseny eredeti filozofiajahoz meltoan kiemelt figyelmet kellene, hogy kapjanak. De sajnos nem errol szol mar a Dakar ‘85 ota, miota a dollarmilliok elkezdtek beomleni olyan csapatoktol, mint a Mitsubishi, a Gauloises, Marlboro…etc.

Nezzuk, milyen megoldasok allnanak rendelkezesre a KTM-mel megaldott versenyzoknek:

1, Elindulnak szukitovel: elmeletileg ez a szukito a 450-esek szintjere fogja vissza a teljesitmenyt, es mivel az erintett motorok jelentos resze 690-es, ezert valoszinuleg arra meretezik majd. Sajnos azonban ahany motor, annyi beallitas, igy aztan nem tunik ugy, hogy a kovetkezo 4 honapban a megfelelo tervezest, tesztelest el lehetne vegezni. A masik problema ezzel, hogy egy 450-es szintre visszafojtott 650+-os motor nem tul versenykepes. A 2009-es versenyen Fretigne vegig tartani tudta a tempot veluk, ha a teljesitmenyelony elveszik, gyakorlatilag csak egy tulsulyos disznorol van szo.

2, A KTM-nek letezik, es teszteltek is az utobbi idoben 690->450-re csokkento kitet. Egyreszt ugye ez felvet egy erdekes kerdest: ha a KTM tenyleg nem tudott errol a dontesrol (mint ahogy kismillio erv szol amellett, hogy tudnia kellett), akkor mi celbol keszulhetett ez a kit? Sajnos ez is hasonlo problemakat okoz, mint az elso megoldas, talan annyi elonye van, hogy jobban kezben tarthato a tervezesi fazis.

Az is nagy kerdes, hogy a gyari csapat tavolmaradasaval ott lesz-e a support kamion, ami az 50-60 privat versenyzo motorjainak tamogatasahoz szukseges? (Mikor ezt irtam, meg kerdes volt, a KTM kivonulasaval szerintem megvalaszolodott).

2011-ben mar nem lesz ennyire eles a kerdes, addigra valoszinuleg felkavarodik a mezony, esetleg tobb gyarto is kepes megfelelo csomagot kinalni ezeknek a versenyzoknek.

Miert 450cm3?

Mielott raterek a KTM-re, nezzuk meg, mi indokolhatta a 450-es kategoria bevezeteset.

Ha a fentebb vazolt szituaciot megnezzuk, es csak nehany evet visszamegyunk az idoben, akkor latszik, hogy nem ujkeletu dologrol van szo. A 450-es osztalyt mar evek ota vitatjak, komoly sajtovisszhangot is kapott, de mivel akkoriban a gyartok javasoltak, a szovetseg nem volt kesz a megegyezesre. Ezzel kockaztattak volna az egyik legnagyobb reklamertekkel biro csapat, a KTM elveszteset. Gondoljunk csak arra, az elmult tiz evben mennyire reszeseve valt a mattighofeni gyar brandingjenek a Dakar, es vica-versa. A KTM volt akkoriban az egyetlen olyan gyarto, aki gyari csapattal, komoly hatterrel vett reszt a versenyben: 6-12 gyari motor + tamogato jarmuvek szervizcsapattal + versenykamionok a gyors, etapok kozben torteno szervizhez. Es mellette nehany japan marka.

A 450-es vita visszateresenek, es a mostani sikeres dontesnek az oka, hogy ezuttal a versenyzok kertek. Bar az ASO versenyigazgatoja, David Castera mar evek ota surgette az ugyet, megis versenyzoi osszefogasra volt szukseg, hogy valami tortenjen is. Tunezia utan egy peticio ment korbe a versenyzokon, amit a harmadik helytol az otvenig (nyilvan kiveve a ket KTM-es gyari menot) mindenki alairt. A masik dolog, ami a sikerhez hozzajarult, hogy a mostani gazdasagi klimaban mar a KTM sem engedhet meg akkora jelenletet, mint anno, igy nyilvan az ASO is ugy gondolta, engedhet a tobbsegnek, es mar nem kockaztatnak akkorat, mintha mondjuk a 2007-es versenyen tortenik mindez. Egyebkent ezt a peticiot a FIM is megkapta, es erosen gondolkoznak, hogy a 2010-es World Enduro Championship keretein belul is bevezetik ezt a modositast. Nyilvan a FIM azon lesz, hogy mihamarabb minden kategoriara atterjedjen ez a szabaly, hisz csak akkor valik megkerulhetetlenne a modositas. Egyebkent elhuz mindenki melegebb eghajlatra, peldaul az Africa Racere, illetve az esetlegesen varhato vagy teret nyero (pl. szemely szerint komoly potencialt latok az Australasian Safariban is) ujabb hosszu tavu rallykra.

Ha mar a gazdasagi oldalanal tartunk, ez is eleg eros motivacio. A privat csapatok evrol-evre kuzdenek azzal, hogy megfelelo motorhoz es tamogato rendszerhez jussanak. A KTM, hiaba all teljes mellszelesseggel a verseny mellett, megiscsak igen komoly penzekert adja a motorokat, alkatreszeket, szaktanacsot az indulni vagyoknak, termeszetes hat az igeny, hogy kisebb-olcsobb motorok fele is nezelodjenek. Sajnos azonban a jelenlegi formaban a 450-es kategoria is legalabb annyira penzigenyes, gondoljunk csak arra, hogy a Honda specialis, boltban egyaltalan nem kaphato motorokkal szerelte fel gepet, es azt sem tudja senki, hanyszor csereltek blokkot a futam soran.

Egy nem tul gyakran hangoztatott modositas is eletbe lep majd. Minden vesenyzo egy tartalek motorral rendelkezhet majd, ezzel elejet veve az elobb emlitett oruletnek. Ha nem igy lenne, azzal nem oldananak meg semmit, csak valoszinuleg meg koltsegesebbe tennek a sportot. Igy viszont kiegyenlitodik a verseny (mar amennyire ez lehetseges) a gyari es a privat csapatok kozott. Nem lesznek mar vesenykamionok tele 14 blokkal/versenyzo, nem cserelnek mar naponta blokkot, hogy aztan masnap fullgazzal mehessen vegig a versenyzo az egesz tavon.

Az egy tartalekmotorra szukulo keret erdekesebbe is teszi a versenyt. Mar nem az a versenyzo nyer majd, aki:

- aki a leggyorsabb motorral rendelkezik
- aki a leggyorsabb
- aki a legjobb navigator
- aki a legjobb tamogatassal rendelkezik
- aki a legokosabb
- aki a legtapasztaltabb, mikor este zseblampafenynel szerelget,

hanem az, aki ezek kozul a legtobbet kombinalni tudja majd.

A biztonsag a masik, igen komoly tenyezo. Sokan azt mondjak, hogy a Dakar a veszelyrol szol, Kinigardner hires mondasa szerint a vilag legveszelyesebb versenye. Nyilvan ezt a kepet valamennyire meg kell, hogy orizze, de azert nem hatrany, ha picit biztonsagosabba valik, elkerulendo az utobbi evek katasztrofait. Ezek a balesetek jellemzoen nem is a sebesseg miatt kovetkeztek be (es raadasul a mostani 450-esek is kepesek a 170km/h-s sebesseg eleresere), hanem inkabb a nagy tomeg, es az ujratankolas utani fejnehezseg kovetkezmenyei. Ilyen szempontbol egy 40 kilogrammal konnyebb platform igenis sokkal biztonsagosabba teheti a versenyzest. Plane, ha az alacsonyabb koltsegek elerhetobbe is teszik a nevezest. Es ugy tunik, ez valahol az ASO celja is.

A kiscsapatos gazdasagi, es a biztonsagi oldal mellett nezzuk a tovabbi elonyoket:

- minden cegnek van ilyen modellje az olaszoktol a nemeteken at a japanokig. Az osztrakoknak is, igen.
- megszunnek a 2009-es futamon peldaul kiemelten nagy gondot jelento gumi es mousse problema. A kisebb suly, kisebb teljesitmeny kisebb igenybevetelt is jelent.
- egy olyan kornyezetet teremt, ahol a versenyzonek sokkal kiemeltebb jelentosege van a teljesitmenyben. Ezek a versenyzok aztan komoly publicitast kaphatnak (lasd peldaul Talmacsi), ami segithet az esemeny nepszerusiteseben, ezaltal a szponzorok bevonzasaban, es esetleg a kisebb csapatok talpraallitasaban is.

Van egy szervezesi oldala is a dolognak: minden logisztikai vallalkozas egy adott ideig optimalizalhato, majd ha elerte ezt a lapos reszt a gorben, tovabb novekedve mar visszajara fordul. Ez is egy gazdasagi vallalkozas, ahol a szervezok nyilvan megprobaljak az optimumot kihozni az esemenybol. Es 4-5000 ember, ezernyi jarmu megmozgatasa szinte csak a hadmuveletekkel osszemerheto meretu logisztikai erofeszites.

Nyilvan a kivitelezessel tovabbra sem feltetlen ertek egyet, de ugy tunik, hosszu tavon azert nem annyira veszes a helyzet, eleg sok elonnyel kecsegtet a valtozas. Van ennek egy utcai-rajongoi vonzata is, ahol mar megosztottabb a helyzet, arrol majd picit kesobb.

A BMW es a japan lobbi keze lenne a dologban?

Termeszetesen amint kijott a sajtokozlemeny, a kulonbozo forumokon egybol kezdodott a fujas a tradicionalis ellenfelkent szamon tartott BMW-re es a japan gyartokra. Mi lehet a hatterben?

A BMW G450X a legjobb jelenlegi 450-es Dakar platform. Talan az Aprilia kethengerese lesz majd hasonlo, de azt az eddigi szabalyozas tiltotta. Nehany X mar jelenleg is fut a kulonfele hosszutavu versenyeken, es mind eleg jol szerepel, leginkabb megbizhatosag es elettartam teren. A Honda es Yamaha versenygepeivel szemben ugy tunik, mintha ez mar a jovo evi szabalyoknak megfeleloen epult volna: 450cm3-es blokk, nagy teljesitmeny, de a szabalyoknak megfeleloen limitalt szamban rendelkezesre allo csereblokkokat figyemelbe veve hosszu elettartammal. Jelenleg a BMW nem kinal gyari rally kitet, de tobb gyarto, peldaul az ausztral Aqualine is dolgozik mar 50 liter koruli tankrendszereken ehhez a tipushoz.

Kezenfekvo hat a feltetelezes, hogy a hatterben a BMW mozgatja a szalakat. Hisz mi masert dobtak volna kutba a mostani termekpalettajukba is sokkal jobban illeszkedo 650-es modellt, hogy kijojjenek egy ultrakonnyu, kimondottan versenyre optimalizalt modellel? Csak nem arra keszulnek, hogy a (kevesbe sikeresnek tuno) enduro utan a hazai palyanak szamito Dakarra is visszaterjenek jopar ev kihagyas utan?

Szemely szerint ketlem (bar lehet mondani, hogy elfogult vagyok), hogy errol lenne szo. Az valoszinu, hogy a BMW sejtette, mi lesz az egesz kimenetele, de hat a KTM-et sem erhette varatlanul a dontes, hiszen jopar eve ott volt a donteshozok asztalan.

A dontes raadasul nem azert szuletett, mert a gyartok ezt szerettek volna. Azert szuletett, mert EGY gyarto uralta a mezonyt, igy sok privat csapatnak aztan eselye sem volt a jo szereplesre vagy a szponzoraciora. Ez hosszu tavon a televiozos lefedettseg es a sport tonkremenetelehez vezethetett volna. A jelenlegi gazdasagi helyzetben egyetlen gyarto (a KTM sem..nezzuk csak meg, miota nincs 690ADV) engedheti meg, hogy egy specialis rally motort fejlesszen. Egyszeruen nincs erre kereslet. Az ne tevesszen meg, hogy a nagy hengerurtartalmu motorok, az R1200GS, a kethengeres KTM 990ADV elik vilagukat, a versenyalap es a turamotor fejlesztesnek, marketingnek nincs sok koze egymashoz.

Arra sem lenne sok esely, hogy tobb gyari csapat kapcsolodjon vissza a versenybe. Egyszeruen nem vallalhato riziko a mai vilagban, amikor meg olyan, dinamikusan fejlodo, rugalmas gyartok, mint a KTM is komoly gazdasagi problemakkal kuzdenek.

A KTM faktor

Ennyi kitekintes utan nezzuk meg, hogy viszonyul az osztrak csapat haza taja ehhez a kornyezethez. Fontos ez ahhoz is, hogy megertsuk, a tradicionalisan eros gyartokat tamogato ASO miert forditott megis hatat a narancssarga markanak.

Gazdasagilag a KTM sok sebbol verzik. Tobb hirt is lehetett az utobbi idoben ezzel kapcsolatban hallani a gyartas atutemezesetol kezdve bizonyos modellek limitalt kiszallitasan at egesz addig, hogy problemaik voltak az allami kolcsonon visszafizetesevel is.

Sot, sokan egesz addig fajulnak, hogy azt merik mondani, hogy az egesz folyamatot talan a KTM indithatta el. A 690 fejlesztese oriasi koltsegeket emeszt fel, es meg csak szo sincs a 690 Adventure megjeleneserol (ami egyebkent mindig is egy kis piacot magaenak tudhato termek lett volna). Tehat, amit tesznek hosszabb tavon az az, hogy visszaternek a hagyomanyos termekeikhez, a kis hengerurtartalmu endurokhoz. Egy nagy szamban eladott motornal a privat csapatok elvegzik a teszteles jelentos reszet, az altaluk tapasztaltakbol a gyar is jobban profital, mint egy 50-es peldanyszamban letezo modellbol. Tehat a KTM-nek is alapveto erdeke a kisebb motorokra visszateres.

A masik, amit mar csak a mereszebbek hangoztatnak, hogy a KTM eljutott addig, hogy mindenkepp visszalepett volna elobb-utobb, es az ASO dontese csak jo urugy volt erre. Talan meg lenduletbol beneveznek az Africa Race-re, ahogy a versenyigazgatojuk sugallja is, de nem tartom valoszinunek, illetve hosszabb tavon beadjak a derekukat, es visszaternek a branding alapjat kepezo Dakarhoz, szemben az egzotikus, de nulla publicitast produkalo afrikai versennyel.

Sajnos nem erintette oket jol a dollar valsaggal egyidoben elkovetett, kisse esszerutlen termekpaletteabovites sem (nezzuk mar meg, mennyi definialatlan, egymassal atfedesben levo modelljuk van). Raadasul mindenhol egyre csokkennek az eladasok, az USA-ban ez mar a 60%-ot is elerte.

A nyertesek

Nyertesei az ugynek a Dakaron kivul allo versenyek, amik talan ezutan megfelelo publicitast kaphatnak, ahogy a hosszu tavu offroad versenyzes egyre komolyabb rajongotabort szerez. Ilyen lehet az Africa Race mellett a Farao Rally, az Australasian Rally, es a mostanaban feltorekvo arab (UAE rally), illetve ex-szovjet tagallamok teruleten megrendezesre kerulo versenyek (Silk Road Rally).

Komoly nyertese lehet a BMW, akik amugy is igen eroteljesen epitenek a branding teren a kalandmotorozasra, nem lenne hatrany nekik, hogyha a Dakar hatan egy kisebb-konnyebb, igazi offroad rally jellegu motort is bevonhatanank a termekpalettara, a bazinagy turagepek utan tavaly megjeleno 800-as kethengeres melle.

Hasonloan profitalhat az Aprilia is, aki a G450X-hes hasonloan komoly versenyalappal rendelkezik, bar egesz a legutobbi idokig inkabb a supermotora koncentraltak, miutan elvontak a penzt az offroad fejlesztesekrol. Azonban 2009 meg fogja mutatni, hogy szerepelnek az egyeb rallykon, es hatha ezen felbatorodva, immar a szabalyok altal is engedve nevezhetnenek akar a 2010-es versenyre is. Biztos vagyok benne, hogy mar agyalnak rajta egy ideje.

Es szerintem nyertesei lehetnek a rajongok is. Igaz, elveszik (egyelore) az az erzes, hogy normal ember szamara elerhetetlen, nagy teljesitmenyu motorok szaguldanak olyan sebesseggel a sivatagban, amit halando meg sem kiserel. Helyette kapunk egy talan izgalmasabb, meg kemenyebb versenyt, illetve hosszabb tavon valoszinuleg egy uj motorkategoria, a megbizhato 450-es adventure megjeleneset. De errol az utcai vonatkozasrol majd kesobb.

A KTM kivonul

Korulbelul idaig jutottam, mikor 4.-en, europai ido szerint delutan a kovetekezo jelent meg a KTM weboldalan:

04.06.2009
Dakar Rally – A KTM visszalep!

A motorkerekparok hengerurtartalmanak 450cm3-re korlatozasa visszalepesre kenyszeriti a Dakar Rallyn hosszu ideje uralkodo ceget. Az ASO 2009. junius 4.-en megtartott sajtoertekezletet kovetoen a 2010-es “Del-Amerika Dakartol” csak olyan motorkerekparol vehetnek reszt a versenyben, amiknek maximalis hengerurtartalma nem haladja meg a 450cm3-t, igy a KTM, nyolc egymast koveto gyozelem utan ugy dontott, hogy azonnal szembenez a kovetkezmenyekkel, es bejelenti kivonulasat a “Dakarrol”.

A ceg tobbe nem kepviselteti magat a del-amerikai rallyn sem hivatalos gyari, sem KTM tamogatasu csapattal. Ugyanakkor a KTM hangsulyozza, hogy elkotelezett marad a rally sport mellett es a vilagbajnoksagra es mas fontos versenyekre koncentral a tovabbiakban.

A szervezok rovidtavu valtoztatasai, ami a KTM egyeduralmanak megszunteteset szolgaljak, es ami minden elozetes figyemleztetes nelkul lepett eletbe, kemenyen erinti a KTM gyarat. Ma, hat honappal a start elott – akkor, amikor nem csak a gyari csapat, de privat versenyzok tucatjai tartanak elorehaladott allapotban az elokeszuletekkel erre a kulonosen osszetett rallyra, az egyetlen lehetseges kovetkezmeny az offroad sportok vezetojenek azonnali visszavonulasa.

“Minden sportnak szuksege van a valtozasokra es modositasokra, hogy fenntartsak az erdeklodest, de ugyanakkor fontosak a megfelelo elokeszitesi idok is. Mostanra minden anyag a raktarainkban all a 690 Rally motorkerekparokhoz, ami a gyari es az 50 privat csapat motorjainak juniusi legyartasahoz szukseges. A versenyzok szerzodesei veglegesitettek, es minden csapattag le lett szerzodtetve. A dontes gazdasagi kovetkezmenyei hatalmasok. Ettol fuggetlenul is sokkolt minket a szervezok husegenek hianya, mindenekelott azert, amit a 2008-as elmaradt Dakar utan fektettunk az uj kiadasba – meg a legextremebb gazdasagi valsag kozepette is.” – nyilatkozta elso reakciokent a KTM Motor Sport tanacsadoja, es “Rally legenda” Heinz Kinigadner.

A hosszu tavu rallyk feltetelei kozott egyaltalan nem alkalmas 450-es kategoriaban a KTM mar nem tudja gazdsagilag megindokolni a jovobeni Dakar versenyeken valo reszvetelt. A KTM Motor Sport versenyigazgatoja, Winfried Kerschhaggl: “A rally sport celja, hogy bizonyitsa a nagy hengerurtartalmu egyhengereseink hatekonysagat es stabilitasat. Nem kerdeses, hogy aktivak maradunk a rally sportban! Mindemellett, a KTM szamara a del-amerikai rally tortenelem. Mostantol a Rally Wold Championship-re koncentralunk, es alternativakat keresunk. Talan nem sokara megint teljes mellszeleseggel latjuk a KTM-et afrikai foldon versenyezni – vissza a gyokerekhez!”

Szomoruan hangzik, de tobben azon a velemenyen (es nem en gondolom igy) vannak, hogy ez a 5-6 eve asztalon levo kerdes mar csak a KTM lobbi tevekenysege miatt nem kerult korabban megvalaszolasra. Erosebb es erosebb javaslatokat utasitott vissza az ASO a KTM kedveert, es mikor vegre a versenyzok is az otlet melle alltak, az ASO nem tehetett mast, es lepett. A KTM csak magat okolhatja a helyzetert. Nyilvan nekik az volt az erdekuk, hogy az eladasok szilard alapjat kepezo dominancia megmaradjon, de hosszabb tavon, ha kevesbe mereven allnak a kerdeshez, maguk is reszesei lehettek volna a folyamatnak. Amikor valami jol megy, hajlamos az ember elfelejtkezni a versenyhez szukseges tobbi resztvevorol (nezok, szponzorok).

A propos, szponzorok: arrol is szoltak pletykak, hogy a Repsol nem igazan volt elegedett a KTM-mel. Nekik Afrikaban nincs erdekeltseguk, hogyhogy nem tul valoszinu, hogy kovetnek oda a KTM-et, viszont Del-Amerikaban van leanyvallalatuk es piacuk, tehat valoszinu, hogy a jelenleg meg szponzor nelkuli esetleges BMW gyari csapat lesz a kovetkezo ugyfelul.

Hosszu tavu utcai kovetkezmenyek

Ugy gondolom, hogy a technologia valtozik, es az eddig (foleg az utobbi 4-5 evben, a WRF-CRF-EXC vonal erosodesevel) notoriusan karbantartasigenyes 450-es kategorianak valtoznia kell. Mindenekelott megbizhatobbnak kell lenni, de emellett ugyanugy fontos az is, hogy az utcan biztonsagosan lehessen hasznalni: legyen eleg ero elozeskor es birja a tartos nagyobb sebesseget is.

A Yamaha a befecskendezeses WR250R-rel bebizonyitotta, hogy ez lehetseges: szelepallitas intervallluma a nehany uzemorarol 40ezer kilometerre nott, es birja a tartos 130-140-es tempot is tobb ezer kilometeren keresztul, mig vegsebessege a 160-at surolja. Ha ezt a technologiat, a Dakart laborkent hasznalva sikerulne a 450-esekre is kiterjeszteni, es eredmenyul finoman futo, nagyobb teljesitmenyu, de kevesbe karbantartasigenyes motorok szuletnenek, mar nyertunk valamit.

Sot, meg talan uj kategoria is szulethet: a konnyu, 450cm3-es adventure. Bar jelenleg ez a piac nem letezik, szerintem igeny lenne ra. Bar turazasra a nagyobb teljesitmenyu motorok megfeleloek, sokan egyre inkabb kezdenek belefaradni az egyre novekvo kobcentihaboruba (800->1000->1200ra novekedo kethengeresek 200kg folotti szaraz tomeggel, gyakorlatilag teljesen alkalmatlanul az eredeti felhasznalasra), es inkabb a terepkepessegre fektetnek a hangsuly.

Egy olyan gepet latok magam elott, aminek megfelelo teljesitmenye es hatotavolsaga van ahhoz, hogy akar 100km-t is kenyelmesen megtegyen a terepig, de eleg konnyu ahhoz, hogy akar egy erdei csapason is navigalhato maradjon. Egy uj generacios Dakar gepet.

A verseny

Azert a sok okoskodas kozepette ne feledkezzunk el a versenyrol sem. A 2010-es utvonal ultrakemenynek igerkezik. Annyira, hogy kulon utvonalat futnak majd az autosok/kamionok, mint a motorosok, mert a negykerekueknek tul kemenynek bizonyulhat nehany szakasz. 500 versenyzo, 500 kiserojarmu, 4500 ember 15 napig. Ez a lenyeg.

Elo a popcornt! Reszemrol a kek-feher markanak szoritok :)

Forrasok

Termeszetesen ebben az irasban nem csak a tenyekre koncentraltam, tobb, nehol erosen szubjektiv nezopont is bemutatasra kerult. Ezen informaciok tobbsege a kovetkezo forrasokbol szarmazik:

Sajtokozlemenyek, szervezetek:
FIM
FIM cross country rally eredmenyek

Versenyek:
Africa Rally
Silk Way Rally
Dakar
Australasian Safari

Motorok:
Aprilia a Farao Rallyn
Husky Ben
BMW motorrad
Husqvarna TE 610
BMW Rally kit

Egyeb:
Advrider

Emlekeztek meg a Sydney mellett eszakra futo Old Pacific Highway-n keszult onboard kameras videora?

Na, hat mult hetvegen az RTA egyik elvtarsanak (helyi illetosegu kozlekedesfelugyelet) az az okos otlete tamadt ket kaveszunet kozott, hogy tiltsuk ki a biciklisek mellol a motorosokat, meg a turistakat is (mas ugysem hasznalta eddig sem), ezzel engedve vegre a lobbinak. Mintegy mellekes haszonkent igen komoly beveteli forrast is teremtenek ezzel, mert ugyan ki fog 26 kilometeren at 40-nel docogni, mikor a videon is lathato, hogy a korabbi 100km/h-s (kesobb, heteken belul 80-as, majd 60-as) sebesseghatar is teljesen megfelelo? Allitolag mar szepen be is kameraztak, aki meg meg a zarvovonalon at akar megfordulni, szinten szamithat par buntetopontra. A 80-as tempo jo 120 ezres penzbirsagba, es a lehetseges buntetopontok harmadanak elvesztesebe kerul.

Well done, RTA!

Kis oktato video homokozashoz :)

Mint ahogy a cimbol is lathato, ropke ket honappal az otlet kipattanasa utan megindult az Ausztralia korul tervezett tura. Marcius 28-an, szombaton indulok, es elore lathatolag majus 3.-an, vasarnap erkezem haza. A tobbi, utvonallal, felkeszulessel kapcsolatos informacio kiderul a korabbi irasokbol.

Megprobalok rendszeresen frissiteni, fotokat feltolteni, de nem hiszem, hogy mindig sikerul majd.
Ezeket a postokat lentebb gorgetve vagy a “Long way around – OZ” kategoriara kattintva olvashatjatok.

Aki kommentalni szeretne, jobban teszi, ha regisztral, mert a nem felismerheto juzerek hozzaszolasai visszatartasra kerulhetnek, es bizonytalan, mikor tudom emailben elfogadni oket. Regisztralni a kommentek aljan levo linken lehet, bejelentkezni pedig jobb felul. Uzenni emailben vagy itt a kommentekben lehet, megprobalok legalabb nehany napi-heti rendszeresseggel vegigmenni rajtuk.

Inditottam egy uj Twitter accountot is, ahova gyors uzeneteket lohetek ki a kontinens barmely, mobil lefedettseggel rendelkezo pontjarol (ez kiteszi az ut kb. 10%-at jo esetben).

Wish me luck :)

Nagy meglepetesben volt reszem: valaki berakott egy linket az Index tura-motoros forumara, es rakattintva egy Foldkozi-tenger medenceje koruli ut weboldala pattant fel. Csakhogy furcsa ez a tura. Ma indulnak, en ket nap mulva, szombaton. 37 napra mennek, akarcsak en. Ketten vannak, akarcsak en nem :)

Mindenesetre, MEDmaniasok, ha netan erre jartok, elmenyekben gazdag turat, szeles utat!

A tegnapi 900km+ nap utan sem tetlenkedtem, a szokasos hetvegi teendok (takaritas) mellett vegre sikerult 90%-ban befejezni a pakolast, illetve a csomagolasi listat (aka. tornaszertar) is. Biztos, hogy meg egy-ket aprosag kerul majd bele, de egyelore ez az, amit esszel kovetni birtam (eddig fejben). Majd potlom kommentben a valtozasokat.

A rendelkezesre allo csomagter olyan 170 liter korul lehet, ami a nagyobbik, jobb oldali 41 literes Touratech “fagyisdobozbol”, a kisebbik, kipufogo oldali alu dobozbol, a 80 literes vizhatlan zsakbol, es a saccperkabe 10 literes tanktaskabol all ossze. Nem sok, mi?

Es itt van ez a kisebb hegy meretu lerakat, amit valahogy hatekonyan be kellene pakolni ugy, hogy egyreszt minden elferjen, relative hozzaferhetoen, masreszt a sulyelosztas is nagyjabol kiegyensulyozott legyen.

Ezzel a szisztemaval tamadtam meg a problemat:

Bal oldali Touratech aluminium doboz (39L)

- 5 literes benzineskanna tele
- 1 liter motorolaj (ezt Perthben cserelem a 10k szerviz utan aktualisra)
- tartalek zseblampa, tartalek elemmel
- 10m eros kotel (terigetni is jo)
- vastag ragasztoszalag
- szikszalag
- 3x pillanatragaszto
- Tyre gun gumijavito keszlet
- gumijavito hab
- Michelin labpumpa
- akkutolto
- 4x motor rogzito heveder
- kis szerszamosdoboz:
- racsnik
- nyomatekracsni
- fejek torx, imbusz, phillips, egyenes aprotol nagyig
- 6 es 12 szogletu fejek 6-27ig
- villaskulcsok 4-22ig, osszeragasztva tapasszal
- csavarhuzok
- lapos-, kombinalt- es csipofogo
- allithato fogo (nemtom mi a neve, nem franciakulcs)
- vegyes drotdarabok
- gyertyakulcs
- 2x tartalek gyerta
- izzokeszlet (2xH7 elso neon, index, helyzetjelzo)
- torlokendok
- elsosegelycsomag

Jobb oldali Touratech aluminium doboz(41L)

- halozsak
- matrac
- sator (szetszedve darabokra, zsak nelkul)
- MSR 6 decis benzinespalack fozeshez, tele
- MSR Dragonfly benzines fozo + tisztitokeszlet
- 3 x kisedeny
- kanal, villa
- bio mosogatoszer
- 2x kaja konzerv (szukseg eseten)
- nem kornyezetszennyezo mosogatoszer
- 4 liter viz (jon meg bele)

Motoport tanktaska also fele (a felsovel egyutt tul nagy)

- motor papirjai
- szeles karimaju kalap
- napszemuvegek
- naptej
- ajakzsir (kiszaradas ellen)
- Nikon D90 + 18-200 Nikkor lencse
- 2x 16GB SD kartya + kartyaolvaso
- szenzor tisztito keszlet (folyadek es ecsetek)
- backup HDD
- gorilla flexibilis tripod
- tartalek kartya, 3x tartalek aksi, tolto
- USB kabel
- Hema motorcycle atlas of Australia terkep
- Lonely Planet Australia konyv
- sisakhoz atlatszo plexi
- fel liter viz vagy Gatorade
- fejlampa
- jegyzetfuzet, tollak
- kabelzar (ruhahoz)

Ovtaska

- fulhallgato tokja
- penztarca
- keves keszpenz
- hitelkartya
- jogsi, utlevel masolat
- mobiltelefon
- muholdas telefon

Ruha alatt rejtett kis “tarsoly”

- eredeti utlevel
- tartalek bankkkartya
- eredeti jogositvany
- tartalek kulcsok a motorhoz
- lakaskulcs
- nagyobb mennyisegu keszpenz
- roadside assistance kartyak

Seal LINE vizallo taska (80L)

- hozza valo gumipokok
- kotel
- ruhaszarito csipesz
- 25x irhato DVD + alkoholos filc
- laptop kulon tokban
- tisztalkodokeszlet
- mosopor
- kukas zacsko
- torlokendo
- 7 valtas polo
- 7 alsogatya
- 7 par zokni
- 3x terdgatya (motoros ruha ala is)
- felcipo
- 1x hosszu farmer
- motoros ruha belesei (esokabatnak, melegitonek is jok)
- furdonadrag
- torolkozo

Tisztalkodokeszlet

- tusfurdo + sampon
- pommy shower (sziszegos szappan)
- fogkefe, fogkrem..etc
- borotva, borotvahab
- WC papir
- koromcsipesz
- kisollo
- hintopor
- labgombakrem (neadjdisten)
- vitamin
- fajdalomcsillapito
- szunyogriaszto
- fultisztito

Ruhazat

- Motoport mesh Kevlar II dzseki
- Stretch Kevlar nadrag, nadragtartoval
- Thermo es Aerotex vizallo linerek
- cso alaku nyaksal (atalakithato maszkka is)
- Triumph borkesztyu (lehet rohogni :)
- AlpineStar vizallo, melegebb kesztyu
- Joe Rocket Big Bang csizma (a Gaerne helyett)
- Camelbak – 3 literes vizputtony
- Shoei TZ-R sisak atlatszo es sotetitett plexivel
- Etymotic Research ER6 fulbe dughato fulhallgato/fuldugo
- Ovtaska
- Leatherman “svajci bicska”

Motor

- BMW R1200GS
- Hepco&Becker tank es motorvedo csovek
- Touratech alu dobozok
- Throttlemeister gazkarfek
- Garmin Zumo 550 GPS: City Navigator NT Australia, OzExplorer es digitalizalt katonai terkepek az apro foldutakkal is
- Kryptonite lakat
- motortakaro ponyva

Jack Daniel’s “markaju” kempingszek (egyelore kerdeses)

Ez pedig a vege. Hihetetlen, hogy Kopperfild modjara sikerult mindent belevarazsolnom, sot, meg maradt is valamennyi hely.

Ja, es vegre tudok lepni is a lakasban :D

Meg 10 nap..vagyis most mar asszem, csak kilenc, es indulas. Most meg nagyban porognek a dolgok, utolso simitasok, beszerzesek, de mar a veget rugja. Remelem, azert az utolso heten tudok majd aludni is. Hetvegen irok egy hosszabbat a felkeszules tovabbi lepeseirol, csomagolasrol, most ennyire futotta csak.

Az elozo teszt folytatasakent kiprobaltam a felallast nappali korulmenyek kozott is. Ez lett az eredmenye.

Folytattam picit az elokeszuleteket a hetvegen, sikerult eljutni odaig, hogy tobbe-kevesbe lassan minden keszen all a turara. Most inkabb aprosagokkal foglalkoztam, de a jelentosebb dolgok is lassan eljutnak az implementacios fazisba: jovo szombaton megyek Canberraba, hogy a bukocsoveket felszereljek. Egyszerubb igy elhozni, es nem kell a felszerelesert fizetni, viszont oda kell ernem reggel 9-re, ami olyan 6 orai indulast jelent. Valamit valamiert. Aztan ugyanattol a cegtol varhatoan 1-2 heten belul megjonnek a dobozok is. Ha minden jol megy, ez meg egy kritikus dolog. A heten azert rajuk telefonaltam, es megnyugtattak, hogy a megbeszelt, egy hettel a tura kezdete elott levo 23-ai idopontot meg mindig garantalni tudjak.

Throttlemeister

A Throttlemeister tulajdonkeppen egy mechanikus “cruise control” vagy “tempomat” (ki hogy szereti), aminek sok koze nincs azok funkcionalitasahoz. De igy egyszerubb elmagyarazni. Tulajdonkeppen a horgaszorsok hatsofekjehez tudnam leginkabb hasonlitani. Adott egy hengeres kezelofelulet, belul lassu emelkedesu menettel, ami egy (itt bronz) hengert szorit oda a gazmarkolat belsejeben talalhato hengerhez. Ezzel tetszolegesen, fokozatmentesen lehet allitani a “fekerot”, alaphelyzetben egyaltalan nem valtoztatva a gazmarkolat viselkedesen, a teljes blokkolasig. Egy kezmozdulattal, magunk fele tekerve aktivalhato, es a gaz elengedesevel megegyezo iranyban oldhato.

Masik celja az egysegnek, hogy kormanyveg-sulykent is funkcional, picit nehezebb leven talan tobbet csillapit a rezgeseken. A varosban nekem nem tunt fel, de valoszinu, hogy hosszabb tavu, egyenes haladasnal picit javit. De ha nem, az sem problema, nem ez az elsodleges celja.

Elsosorban azert van erre szukseg, hogy a jobb kezem is meg tudjam mozgatni kicsit haladas kozben, igy kevesbe farad el az allando rezgestol.

A felszereles nem egy bonyolult muvelet. Eloszor is el kell tavolitani a kezvedot, es egy kozdarabbal meg kell hosszabbitani, mivel a Throttlemeister a gyari kormanyvegnel valamennyivel hosszabb.

Aztan az elso kepen lathato ket, csavarszeru egyseget bele kell tenni a kormanyra, es mar johet is a fek felszerlese. Itt annyi az egyetlen bokkeno, hogy a csomagban kapott, kulonbozo vastagsagu alatetekkel ki kell jatszani a megfelelo tavolsagot, ahol kioldva nem szorul, behuzva is tart, es a kormanyfutes bekapcsolasakor sem szorul meg.

Fontos tanulsaga az esetnek, hogy utcan nem erdemes motort szerelni. Delutan 2-kor mentem el otthonrol, hogy a tanktaskat felvegyem, majd egyenesen haza tartva korulbelul 3 orakor mar el is kezdtem a muveletet. Ebbol az lett, hogy este 7-ig az utcan matattam, mert korulbelul fel orankent jott valaki, aki segiteni vagy anekdotazni szeretett volna. Tobb motoros is megallt, hogy segithetnek-e, volt, akit csak a motor erdekelt. Legerdekesebb figura megis egy olyan 70-es olasz fazon lehetett, aki hosszasan idezte vissza fiatal koranak Bianchiit es Laverdait, kulonbozo baleseteket, haborus sztorikat. Nem mondhatom, hogy nem adta elo elvezetesen :)

Tanktaska

Azt hiszem, meg nem is volt itt a motorrol kep, ugyhogy ezzel mar ugyis tartoztam. Egyebkent ez az uj parkolohely, amit talaltam. Ma sikerult is a tulajokkal beszelni, es abszolut nem zavarja oket, hogy ott parkolok. Ujjak keresztben :)

Motoline tanktaska (interneten nem talaltam meg oket), a BMW-shez kepest kevesbe a tank formajahoz idomitott, de nagyobb, es nem utolsosorban 20%-aba kerul annak. Magneses tankra is lehet rogziteni, de a GS-en muanyag burkolat van a tank folott, ezert ot darab szijjal rogzitettem. Ketto oldalt, egy elol a villanyak korul, es ketto hatul, az ules alatt.

Egyebkent egesz jo, teljesen teletomve picit nagy (nem latom tole a muszereket, a GPS-t meg pont jol), de kevesbe megpakolva picit lelapithato a teteje, igy mar okes. Olyan dolgokat tervezek benne tartani, amik nem nehezek, de keznel kell, hogy legyenek: terkep, papirok, kalap, napszemuveg, naptej, fenykepezogep…etc. Majd meglatjuk, hamarosan kesz a pakolasi lista is, majd kirakom ide.

Nikwax

“Lezsiroztam” az Explorer csizmat is, hogy picit vizallobb legyen. Bar belul egy Goretex jellegu membran talalhato, ami talan a labat szarazon tartja, de nem art, ha a bor sem azik at teljesen, es nem jar ugy, mint az elozo csizmam, amiben 4 nap nedvesseg hatasara gombak kezdtek noni :)

A harom doboz viaszbol kb. egy doboz harmada ment ra a csizmara, kezzel felhordva. A picit merev viasz a kezmeleg hatasara felolvad, igy szepen beledorzsolheto a borbe, illetve foleg a varratokba es kornyekukre. Itt a kepen meg a csicsogos allapot lathato, amit egy utolso polirozas kovetett. Nem nagyon latszik rajta, hogy viaszos lenne, inkabb egy jol kiboxolt jellegu, csillogo feluletet kaptam.

Na, hat ennyit a tudomany es technika vilagabol mara, lassan jon a tobbi is.

A BMW viszontelado oldalat nezegetve betevedtem a hasznalt motorokat sorakoztato listajukra, es megdobbenve vettem tudomasul, hogy ki mereszeltek rakni Helmutot eladasra. Hat hogy kepzelik ezt?

Pedig milyen jo dolga volt ott a sok fiatal kozott. Szerette oket, megvedte a betolakodo KTM-esektol, estenkent meselt nekik a hoskorrol, mikor meg a hegyi kapaszkodon tanitotta rendszeresen moresre a Rossi-replikakat. Persze, erezte mar, hogy nem mai gyerek, neha ropogott mar a terde, nehezkesse valt a szaladgalas.

Aztan, ahogy az lenni szokott, egy nap nem jottek tobbet hozza latogatoba.

Picit sirok.

Az elso ket resz utan epizodjahoz erkezett a sorozat: reggel arra ebredek, hogy valaki vadul nyomja a csengot. Anyazas kozben gyorsan atoltozok, feltepem az ajtot, es latom, hogy egy (szanaszet tetovalt) police officer es egy (ijedtebb tekintetu, valoszinuleg hallgato) officerette parancsolnak tekintelyt a kuszob tuloldalan:

- Te laksz az 5-os lakasban?
- Igen, miert?
- Tied az a motor (hatrabok az epp tilosban allo motorra – reggel 7-9-ig tilos a parkolas, bar gyakorlatilag semmi helyet nem foglal. Igaza van.)?
- O..igen (ekkor mar tudomm, hogy szinte biztos bunti lesz).
- Oke, allj arrebb legyszives. Nem buntetlek meg, de eleg nagy ma a forgalom.

Feloltozok, megnezik, amint papucsban, rovidgatyaban arrebb tolom a gepet, aztan a vegen meg meg is koszonik egy biccentessel.

Pozitiv mellekhatas: egy kis utcaban talaltam egy tok jo, legalis! helyet, mostantol einstand :)

* Keretik nem itt anyazni a magyar rendoroket, arra ott a vezess, meg a homar vagy mittomen

Megint motoros poszt, de mit tehetek rola, ha mostanaban ezzel van tele a fejem? Nem is varom, hogy a turaig ez gyokeresen valtozzon, ugyhogy bokafogas, idegen.

Arrol volt szo tegnap valakivel, hogy ha elkapott a gepszij, van-e menekves. Nem tudtam ra a valaszt, bar sejtesem szerint eleg nehez. Olyan ez, mint a dohany allitolag. Abba lehet hagyni, de leszokni nem.

Aztan most delutan szieszta kozben beugrott tobb korai kep is, nem tudom, miert. Tudatalatti munkaban?

Az elso kepen ugy harom-negy eves lehetek, Kazincbarcikan elunk, es a haz mogott setalgatunk edesanyammal a jatszoter szelen. A panelhaz aljaban, amitol egy ut valasztja el a jatszoteret (es arra merolegesen egy kerites) nyitott garazsajto. Az a szokasos belulrol nyers, lakkozott fa szinu. Elotte egy feher krosszmotor, meg valami auto (erre mar nem emlekszem). Es most nem tudom, hogy jatszoter (vagy a picit arrebb levo bolt) nem erdekelt-e egyaltalan, de arra hatarozottan emlekszem, hogy ez a feher dog vonzott.

Aztan: nagybatyam motorbuzi volt, sokaig muhelyet is mukodtetett otthon. Meg fiatal koraban ujitottak is fel egy P20-at (vagy legalabbis a ket fos banda tanyajara nagy piros betukkel fel volt fujva, hogy P20), meg kesobb 250-es Simsont, meg valami almazold Pannoniat is (talan P10 vagy T5 TLF Deluxe). A garazs elott allt egy D-Csepel, amire gyakran felkapaszkodtunk, es berregtunk hozza.

Par evvel kesobb, mar Szentesen, edesapam Romet segedmotorjan korozgetunk a fuves focipalyan. Nem tudom, hogy alltam vagy ultem, vagy hogy, de valahogy mentunk.

Riga-korszak: Ugy 12-13 eves korom korul mar a foldutak kiralya (hah!) voltam, ha neha kolcson kaptam a Rometet. Nem sokkal kesobb meg is kaptam az elso sajat motort, egy sotetkek (custom) Riga16-ot (berugos!). Riga-tuning. Kekvillam, utca vegeig gyorsulos, visszafele tolos propanbutan (aka. Chemotox) hajtasu fenevad. Burnout. Motorostalalkozo Rigaval? Ket-harom evvel kesobb Szilvasra nem engednek el, Csongrad, Mindszent kozel van. Allandoan rossz ido, olyan eso, hogy eltorik a bakancsom talpa visszafele.

Majd az elso nagymotoros elmeny: Sanyi baratom udvaraban korozgetunk le-fel a 150-es ETZ-vel. Normalis? Majd januarban, minusz sokban gaton turazas, jogsi nelkul, foldutakon. A jogsi kemeny dilemma: auto vagy motor? Mindketto nem. Motor, egyertelmu.

Aztan kulfoldre koltozes miatt jott jopar ev kihagyas, most meg itt vagyok, megint remenytelenul, es epp korbe keszulom utazni a kontinenst.

“Midlife crisis” vagy predesztinacio?

…mondjak a Rossi replikak. En inkabb nem is kommentalok.

Egyedul, 70 napig, embertelen korulmenyek kozott:

Es a folytatas, immar tobben:

A kepekbol ugyis latszik, tehat roviden: lecsereltem a Joe Rocket Big Bang bakancsot egy Gaerne Explorer csimmara.

Hosszabban, mer’ miert ne, ugyis raerek most. Valamikor tavaly augusztusban kezdodott az egesz, amikor alapveto motoros ruhazat utan jartam. Betertem hat a MCA Motorcycle Accessories Supermarket CBD-ben levo boltjaba, ahol (latszolag) kedvemre valogathattam a csizmak kozott. Sajnos azonban nehany felprobalasa utan ra kellett dobbennem, hogy a domper labakra nem igazan letezik megfelelo meret. Mivel mindenkepp kellett valami (azota sem motoroztam felcipoben), ezert ugy dontottem, hogy (bar ismerven az alacsonyabb szarbol, es a fuzos kivitelbol adodo hatranyokat) bevallalok egy Big Banget.

Sajnos azonban ugy nezett ki, hogy milyen komolyabb esozesnel szinultig fog telni, ezzel keseritve az eletemet meg 2-3 napig. Aztan, mikor atultem a GS-re, es bejott ez az esos idoszak, sikerult ketszer is nagyon csunyan elazni. Az elsovel meg nem is lett volna gond, mert itt, Sydney belteruleten tortent.

Hanem a masodik. Par nappal a szabadsagom kezdete utan elhataroztam, hogy megnezem az innen kb. 200km-re levo, 1800-as evek vegen epitett Macquarie Pass-t (itt minden Macquarie!). Ez tulajdonkeppen egy hago, ami a Shellharbourt koti ossze a hegyseg tuloldalan levo kisebb telepulesekkel, es egy kanyargos, igazi motoros ut (plane, mikor nincs forgalom).

View Larger Map

Felkerekedtem hat, de mar Woollongong fele tartva sikerult borig aznom, es onnantol csak rossabbodott a helyzet. Mire a hagon at a tuloldalra ertem, mar egyszeruen nem tudtam tovabbmenni, ugy faztam. A “hegyekben” 6-8C lehetett (a magassagukhoz kepest mindig hideg van valami miatt), es a farmer (mivel a bear suit meg nem erkezett vissza) csatakka azott, es a bakancs minden lepesre egy vodor viz tocsogott. Annyira faztam mar, hogy mikor betertem egy benzinkuthoz, alig birtam beutni a PIN kodot, es hullara azott, kekes ujjakkal vettem at a penztaros sajnalkozo pillantasa mellett visszaadott kartyat. Majdnem ugy volt, hogy ott alszom valahol, de aztan sikeresen hazaertem. Elallt az eso, Sydneybe erve szinte mar melegem volt.

Visszaerve a lakasba letettem a bakancsokat, aztan mivel napok ota szakadt az eso, nem is nagyon foglalkoztam vele. Tegnap vettem eszre, hogy a paras ido miatt meg mindig picit nedves, gombak nonek rajta! es oltari budos (sajnos(?) a kep nem adja vissza a szagat…).

Amugy is mar par napja tema volt Bazsyval, hogy kellene valami komolyabb csizma az utra (a masik problema a JR-tel, hogy nem vedi a sipcsontot egyaltalan), ugyhogy elkezdtem nezelodni.

Harom versenyzo akadt: a BMW GS Rallye2, inkabb terepre valo csizmaja, a Gaerne Explorer es a Sidi Discovery.

Sajnos azonban ugy tunt, hogy ezek kozul csak a BMW-t lehet itt, Ausztraliaban kapni, emiatt mar kezdtem is feladni a dolgot. Sikerult probara szerezni egy GS csizmat szerezni a megfelelo meretben, es meg tetszett is volna, sajnos azonban nem tul praktikus viselet. Setalni alig lehet benne, elegge hajaz a kesobb probald O’Neal motocross verziora. Egyebkent nagyon jo minoseg, kiveheto belsovel, viszont a hiresztelesekkel szemben nem vizallo.

Aztan delutan telefonaltam par helyre, es a korabbrol mar ismert MCAS-nal kimondtak a buvos szot, igen, van raktaron 45-46-os peldany. Gyorsan el is szaladtam a szakado esoben megnezni.

Passzentos volt, ugyhogy most itt figyel az agy mellett. Ujabb gyartoval bovult a “szponzorok” (vagyis az altalam szponzoralt cegek) kore. Mar csak egy kis vizhatlanito kezeles kell, hogy a labat vedo belso Goretex beles mellett ne azzon at a kulseje sem, es kesz is.

Mivel mostanaban, a dualsport valasztas kapcsan (melynek vegulis gyoztese a GS, runner up pedig a KTM lett) latoterembe kerult a KTM 990-es twin gepe, ennek lecsengesekent belefutottam egy specialis kiadasba, amit ok 950 Super Enduro R Erzberg Edition-nek neveztek el.

950, tehat meg az elozo generaciora epul, R, tehat a kemenyebbik valtozat, a tavaly a BMW HP2-k altal DOMINALT erzbergi felfutora felkeszitve. Mivel nem tomeg igenyekrol van szo, osszesen 100-at keszitenek belole, tehat nem sokkal tobbet, mint a Rallye valtozatbol (amit iden nem lathattunk a Dakaron, mert a kisebb, 690-es egyhengeresekkel indultak).

98LE, 90Nm A szembetuno matricazason kivul nehany “power part” is felkerult ra, Akrapovics kipifogo, nehany protektor, es egyeb kiegeszitok. Gyarilag is a Metzeler Enduro 3-as versenygumi kerul ra, nem is hiszem, hogy kozuti forgalomra alkalmas lenne ezekkel.

Februar 13-ig rendelheto, aki kapja marja alapon, 1-100-as egyedi szamozassal. Szerintetek elkelt mar mind?

Erzbergben meg sok sikert:). Egy makjuk van, a BMW abbahagyta a HP2 Enduro forgalmazasat. Nem igazan ertem, miert, szerintem a legszebb gepuk volt.

A legutobbi, bejaratos cikk utan mostmar bevallalom, es motoros (vagy van, aki szerint BMW) blog lesz, es egy mazda-auto.hu-n megjelent, a bejaratassal (kimondatlanul is) eleg szorosan osszefuggo temaval, a motoroljakkal foglalkozik. Alap szinten, de eleg jo attekintest adva a mindennapi hasznalatra. Foglalkozik a viszkozitas, a kenes alapjaival, jelolesrendszerekkel, az orokzold asvanyi-szintetikus parral, es valamennyi betekintest enged a versenyolajak hasznalataba is. Talan erdemes elolvasni, legalabb ennyit.

Persze, van errol tomenytelen, normalis szakirodalom is, de arra kinek van ideje? A (nagy kek) Belsoegesu motorok tervezese bibliamat is megettek a kutyak, mielott Sanyi baratom lecsapott volna ra.

Motorolaj 1-4.
Motorolaj 5-10.

Enyemben a hetvegi olajcsere utan, a bejaratas idotartama (elso 10.000km) alatt a kepen lathato 20W50-es asvanyi Motul olaj szolgal. Nem fizetett hirdetes. Sajnos.

Bevegeztetett. Marmint a film. Hosszu volt, ketsegekkel teli, nehol unalmas, de inkabb idegre meno, hosszuhetveges kanossza, aminek sokaig nem lattuk a veget. Azert jo volt az utolso rugasaihoz asszisztalni, hogy aztan szombaton par kivalasztott elkiserhesse utolso utjara.

Aztan hirtelen vege lett. Ami maradt utana, tomenytelen szabadnap, es a marcius 20-an bemutatasra kerulo, szerintem majd sok huhot gerjeszto (udvozlom a texasi Biblia koroket) mozi.

Megerte. Johet a kovetkezo, egy animalt csoda.

Tegnap delutan 4.30-kor elhoztam a ceg telephelyerol a mar elokeszitett, 7km-es gepet, majd fel ora varosi tobzodas utan visszaerkeztem a munkahelyemre.
Meg nem irtam a felszereltsegrol, ugyhogy egy gyors lista: “naplemente sarga” R1200GS 2009-es modell (2008 vegi gyartassal), kullos kerekekkel, ESA (elektronikus futomu), ABS, TPM (guminyomas monitor), futheto markolat.

Aztan este folyatodott a bejaratas mokaja, az elozo cikkben emlitett modszert kovetve. Sikerult 550km-t letudni ebbol a faradtsagos, sok figyelmet igenylo, de kesobb megterulo folyamatbol, ugyhogy mostmar egesz motor erzete van egy faragatlan tusko helyett.

Ami tetszik:
Osszessegeben igy par ora elteltevel nagyon pozitiv a kep, gyakorlatilag a mechnanikus, futas es egyeb dolgai tokeletesek. Hihetetlen, hogy mennyire mas erzest ad, mint amit var tole az ember. Azt gondoltam, hogy majd az RT-hez kepest picit szoftabb, hatarozatlanabb lesz a futomu, de azert ra kellett jonnom, hogy az elmult 9 evben nem unatkozhattam a BMW tervezoi sem. Annyira pontosan iranyithato, olyan, ismerten megvezetos, hosszanti gyurodeses szakaszokon is, amitol az RT mar a jardasziget fele veszi az iranyt. Az ESA is egesz jol mukodik, a comfort es sport fokozatok, enduro illetve 1-2 szemelyes es csomaggal terhelt uzemmodok jol erezheto a kulonbseg, bar meg nem teljesen talaltam meg az igazit. Az biztos, hogy a kanyargos, hegyi utakra a sport tokeletes, varosban szerintem talan a comfortnal egy picit puhabb lenne jobb (majd meg probalom a gyenge enduros beallitast).

Az is jo, hogy bar papiron az ulesmagassag nagyobb, mint az RT-nel, a keskeny ules miatt eleg jol leer mindket labam, tehat ezzel a reszevel vegulis nincs semmi problema. Egyebkent is, a szeles kormany miatt nagyon konnyunek erzodik, mintha legalabb 100 kiloval konnyebb lenne a balnanal, pedig papiron nincs ekkora kulonbseg.

Az eromurol meg annyira nem tudok meg nyilatkozni, mert csinjan kell vele banni, de az utolso par tiz kilometer alapjan kezd beallni egy eleg sima uzemre, nyoma sincs az R1100-as blokk lomhasaganak. Szerintem teljesitmenyt is lead annyit 4000-en, mint amit en az RT-bol altalaban 6000-ig porgetve ki szoktam motorozni. Legalabbis erzesre megy ugy siman. A kipufogonak tok szep hangja van a regi motor suvitesehez kepest, de lehetne egy picit hangosabb, hogy halljam is. Egy Akrapovic fele cso biztos segitene rajta, de azert fizessen, akinek ez a fontos.

Az idojaras szerencsere egyelore nem tett probara, valoszinu kevesebb vedelmet elvezhetek rajta, mint az oriasi plasztik mogott, viszont a szelvedelem tizbol tizes. A pici fejidom olyan jol vegzi a dolgat, hogy sokkal csendesebb az ut, kevesebb a turbulencia. Nem tudom, hogy csak szerencses vagyok-e az alacsonysagommal, mert nehanyan panaszkodtak erre, es vettek magasitott szelvedoket, de erre nekem semmi szuksegem nem lesz. 10/10 Ami kulon tuti, hogy akar 100-nal is fel lehet allni a nyeregben, akkor sincs semmi problema, sot, ugy a legcsendesebb a sisak.

A GPS is atkerult a tankrol a szelvedo ala, a muszerfal fole, ennel tokeletesebb helyre nem is gondolhattam volna. Szerencse, hogy direkt ki van ott alakitva egy keresztbe futo fem rud, amire az ilyen jellegu dolgokat fel lehet pakolni.

Ami nem tetszik:
Az ules az RT-hez kepest kevesbe kenyelmes, mert egyreszt muanyag, es beizzad a monkey ass rajta, masreszt meg kemenyebb is. Az elson mondjuk egy baranyborrel lehet segiteni konnyen, a masodik meg majd meglatjuk. Vannak jo kulsos cegek altal keszitett ulesek, de egyelore marad ez.

Az elso fenyszoro 55/55-os, tehat a tavolsagi is csak annyi fenyt ad, mint a tompitott, ami szerintem eleg gyeszura. Ez szinte minden motoron problema, de elvileg a rendszer elbirja a 100/55W-os izzokat is, ugyhogy valoszinuleg ezen is kicserelem, mint az RT-n. Termeszetesen a H4 helyett ennek H7 kell, nehogymar tudjam hasznalni a ket szett tartalek izzomat.

Tankolaskor nem igazan latni, hogy mi tortenik. Ugye alap, hogy tankolas kozben nincs gyujtas raadva, tehat mas modszerekkel kell ellenorizni a szintet. Viszont az RT-ben szepen be lehetett latni a tankba, es mivel az elozo tulaj furt egy lyukat a betolto nyilasbol lefele futo hengerre, ezert a gyari szintnel bo 2 literrel tobbet szem alapjan bele lehetett csurgatni a vegen. A GS-en akkora a lyuk csak, hogy a toltopisztoly beferjen, de nem latod mellette, hogy tenylegesen mennyit toltottel mar be. Ez mivel nehany pisztoly tul erzekeny, ezert szerintem elo fog fordulni, hogy nem lesz tele a tank.

A hatso ules nekem (magassaghoz, meg hasamhoz kepest) magasan van farmerban, ugyhogy azt leszedtem. Alatta viszont szepen megmunkalt aluminium van, ami meg tetszik. Tehat osszessegeben ez a tetszik kategoria. Jo lenne, ha az utas labtartokat konzollal egyutt le lehetne szerelni, az meg jobban tetszene.

Az oldaltamasz helyzete az RT-hez kepest szernitem picit esetleges, ott sosem fordult elo, hogy kirugtam, es aztan visszacsapodott. Mondjuk ez csak megszokas kerdese, ha teljesen kikiserem labbal, akkor ott is marad.

A hatso fek pedalja nem igazan jo magassagban van (csak a labtarton allva), de ezt lehet allitani.

…asszem ennyi :)

A kovetkezo cikk a BMWSportTouring.com-rol szarmazik, itt olvashato eredetiben. Ezt az eljarast fogom a GS bejaratasara hasznalni. Alapvetoen egybevag a BMW eloirassal, de annal sokkal reszletesebb tampontokat ad.

Elnezest a nyers forditasert, 2 ora szabadidom volt munka kozben, akkor keszult a java.

Az RT bejaratasa

irta Richard D. Frantz

Bevezetes

A cikk elsosorban a BMW R1100RT motorkerekpar tulajdonosaihoz szol. Az emlitesre kerulo tavolsag, fordulatszam es olaj tipusok kozvetlenul alkalmazhatoak a tipusra de mas olajhutesu boxerek csaladjaba tartozo tipusokra is alkalmazhatoak.

Emellett a dinamikai faktorok, az altalanos megkozelites es a konkret eljarasok, noha nem is teljesen pontosak mennyisegileg, altalanossagban minden uj jarmure vonatkoznak. Az alkatresz az alkatresz.

Kovesd a TE jarmuved gyartojanak eloirasait, de tartsd eszben, hogy az itt korvonalazott eljaras v aloszinuleg SOKKAL SZIGORUBB lesz, mint a gyarto ajanlasai. Ennek kovetkezmenyekent ez az eljaras sokkal korultekintobb hozzaallasra biztat, noha nem eroltet rad tobbet, mint a gyarto eloirasai. Kesz szerencse, nem?

Tovabb

Elore szeretnem bocsajtani, hogy utalom a BETORES (break in) szot. Nem szeretnem, ha BARMI is TOROTT lenne a kerdeses jarmun. Kopott: igen. Torott: nem. Amit mi szeretnenk, az az, hogy az uj reszek OSSZEKOPJANAK, hogy megfeleloen illeszkedjenek a jarmu karositasa NELKUL.

A bejaratas segiti a folyamat pozitiv elemeinek lezajlasat, a kivant eredmenyhez jutast. Uj jarmunel szukseges a “bekoptatas” (wear-in) . Mivel a jarmuvet jaratni (run) szokas, ezert a “bejaratas” (run-in) kifejezes is helyenvalo.

Az eljaras, aminek az uj jarmuvet az uzembe allitas soran alavetjuk nagyban meghatarozza a kesobbiekben visszakapott szolgaltatas minoseget az egesz elettartam soran. Talan meg fontosabb, mint hogy milyen olajat hasznalunk vagy az milyen gyakran kerul cserere, illetve hogy a kesobbiek soran mennyire vadul hajtunk.

A modern jarmuvek elemei olyan anyagokbol keszulnek, es olyan feluletkezelest kapnak, ami nagyon ellenallova teszi oket. Viszont ezen alkatreszek gyartas utani feluletminosege, meg ha polirozottak is, sokkal rosszabb, mint az optimalisan kivanatos lenne a csucsteljesitmeny, illetve a hosszu elettartam szempontjabol. Ha a rossz felulet nem kerul eltavolitasra, vagy istenorizz meg rosszabba is valik, a jarmu rossz uzemmel halalja meg, es sokkal hamarabb szorul felujitasra vagy cserere, mint egyebkent.

A bejaratasi eljaras celja, hogy ezt a rossz feluletminoseget megszuntesse, ezaltal alacsonyabb surlodast es ezaltal kopast biztositson a jarmu eletenek java soran. Ugyanakkor ugy kell vegrehajtani az eljarast, hogy ne vezessen az elemek serulesehez sem.

Evek soran szakertok tomkelege allt ki az itt bemutatott ajanlasok mellett. Ennek ellenere, valami oknal fogva ezek nem kerultek a jarmuveket uzemelteto tomegek ele tisztan es erthetoen.

Sokakat hallottam, miutan megvettek uj autojukat, motorjukat vagy teherautojukat, hogy siman elhajtottak az atvetel utan, mint ahogy altalaban szoktak, es soha nem tapasztaltak semmi problemat. 40.000 merfold utan becserletek Ducatijukat, 80.000 merfold utan F-150-es pickupjukat vagy 100.000 merfold utan a Toyotajukat, mert “egy picit kezdett mar korosodni”.

Minden ket evben uj jarmuveket veszek. DE ezek a “mulo kisertesek” egy vagy tobb olyan alkatreszt is tartalmaznak, amik elotte HUSZONOT eves motoron, auton vagy teherauton szolgaltak. ATLAGOS elettartamuk KETSZAZ EZER MERFOLD. Nem kivanom felujitani vagy kicserelni egyiket sem mostanaban.

Az ilyen eredmenyek a megfelelo altalanos karbantartasi eljarasbol adodnak. De az “altalanos” tartalmazza a kezdeti reszt is, es ahogy az eredmeny mutatja, annak is mukodnie kell.

Ez volt az.

Olaj adagolasa:

Uj allapotban a motor es a hajtaslanc elemeinek turesei nagyobbak es kevesbe pontosak, mint bejaratottan. Nehanyan ugy velik, hogy szukebbek az illesztesek (es nemelyik tenylegesen az is). A meresek is igazolni LATSZANAK ezt. A gyartas utan durva marad a felulet, EGYENETLENSEGEK meg a legfinomabb megmunkalas utan is megaradnak. Az EGESZ feluletek kozotti turesek OSSZEGE nagyobb, mint a meresek, mivel az ertekek csak a csucsokon mertek, nem pedig a tenylegesen erintkezo feluleteken.

Peldaul a hengerek metszete nem kor alaku. Fuggetlenul attol, hogy valaha is kor alakuak lesznek e, tudjuk, hogy a gyuruk nem EGYENLETESEN erintik a furatot. Ugyanez ervenyes a szelepekre es szelepvezetokre vagy a tomitesekre. Az olaj FOGY.

Viszont, ha az olajszint egy adott, kritikus szint ala csokken, NEM KIVANATOS kapcsolat johet letre a feluletek kozott. Az igy letrejovo horzsolodasok visszafordithatatlanok.

Ellenorizd az olajszintet 50 merfoldenkent

50 merfold megtetele utan allitsd a motort a kozeptamaszra egy vizszintes teruleten korulbelul 10 percre, es ellenorizd az olajszintet a hulye ablakon at. Adj hozza olajat amig a KOZEPPONTIG tele nem lesz. Magasabb olajszintek NEM tesznek jot. Az olaj nagy resze veszendobe megy, mert kinyomodik – talan a katalizatorra vagy az oxigenszondara. Rossz futasi eredmenyeket okozva.

A tul magas olajszinthez kotheto a hatso nyomorud tomitesenek meghibasodasa is az R1100 eseteben. Nem tul ritka mas jarmuveken sem. Talan csak egy picit konnyebben fordul elo a BMW eseteken a gyar altal hasznalt gyenge olajszint ellenorzo rendszer miatt, illetve az ebbol adodo tiszta es egyertelmu informaciok hianya miatt.

A BMW R1100 esetben az olajkapacitas 4 quart (kb. 3.8 liter). Ennek tobbsege kenes helyett hutesre hasznalodik fel, de mindkettore tobb, mint eleg rendelkezesre all. Ennek kovetketeben egy KICSIT alacsony olajszint nem okoz semmilyen problemat.

A rovid, 600 merfoldes bejaratas alatt amig a “bejarato olaj” van a rendszerben, ritkan hasznal a motoros eleg olajat ahhoz, hogy utantoltesre legyen szukseg. Viszont az en SZORSZALHASOGATO modon alkalmazott eljarasom, illetve olyan hegyi, kanyargos utakon vegzett bejaratas, mint a King Canyon vagy a Seqoia Nemzeti Park azt jelentettek, hogy a szokasosnal tovabb hasznaltam a motorfeket. Az olajszintem elerte a minimumot.

Csak “bejarato olajjal” tolts utana

A BMW nagyon KONNYU olajat tolt az olajteknobe es lehet, hogy a hajtaslanc elemeibe is. A celja, hogy LEHETOVE TEGYE a mozgo feluletek erintkezesbe keruljenek vagy legalabbis nagy nyomast fejtsenek ki egymasra. Azt AKARJAK, hogy egymason csusszanak a dolgok, hogy a bejaratas hamarabb megtortenjen.

A BMW altal alkalmazott anyagok es eljarasok valamivel kemenyebbek (de legalabbis tartosabbak), mint az ipari atlag. Ezzel erik el termekeik hosszu elettartamat. Ez viszont meg is hosszabbitja a bejaratasi periodust. Ezzel megno a serulesek vagy meghibasodasok lehetosege is.

A konnyebb olaj felgyorsitja ezt a folyamatot. Konnyebben elhordja a lekopott fem reszecskeket, az olajszuro is konnyebben eltavolitja azokat. MAS olajak hozzakeverese tonkreteszi a folyamatot.

NEM VALOSZINU, hogy BARMILYEN masik olaj kompatibilis lenne a bejaratashoz hasznalt olajjal. Lehet, hogy nem keveredik megfeleloen, es adagonkent fut at a rendszeren, ami ELTAVOLITJA egymastol az erintkezo feluleteket, majd egymashoz utkozhetnek, amint a csomo elhaladt.

A “kopasgatlo” adalekok is LE FOGNAK RAKODNI ezeken a feluleteken. Ez megint csak lelassitja a bejaratas folyamatat.

Ha ugy gondolod, hogy LEHET, hogy sokat fogsz motorfekezni, szerezz be egy fel liternyit a viszonteladodtol.

Gaz kezeles:

Az olyan, altalanos megallapitasok, mint “keruld az egyenletes fordulatszamot” es “valtoztass sebesseget gyakran” nem igazan irjak le, hogy a kezelo mit es HOGYAN csinaljon.

A legtobben arra koncentralnak, NEHOGY TONKRETEGYEK a gepet a bejaratas alatt. Ez jo, de nem a legjobb, amit tehetnek.

E helyett, nehany dologgal SEGITHETJUK a bejaratas folyamatat, es ezzel tudatosan novelhetjuk a gep teljesitokepesseget a kesobbiek soran.

Keruld a kover gazt
Barmilyen futas soran, a rucskos reszek le fognak kopni, es az egymason mozgo, csuszo alkatreszek jobban illeszkednek majd. Viszont, a hengerek esetben a MAGAS BELSO NYOMAS es az alacsony sebesseg, a teljes gazzal torteno uzem leszakitja ezeket a kiallo reszeket, es a gyuru vagy a henger KARCOLODASA lehet a kovetkezmeny. Ez ervenyes minden erintkezo feluletre is.

Ahol ez megtortenik, bele kerulhet akar 100.000 merfoldbe is, hogy lecsiszolodjon, ha valaha is megtortenik.A hengerek esetben ez alacsonyabb teljesitmennyel, es magasabb olajfogyasztassal jar, mert az olaj megszokik a reseken at. A fogaskerekek esetben vibraciok es futyules a maradando.

AGRESSZIVAN valtoztass a gazallason AMILYEN GYAKRAN CSAK LEHET
Adott terhelesnel es sebessegnel a feluletparok adott teruleten kopnak. Mas sebessegnel mas teruletek is bekapcsolodnak ebbe. Nezzuk peldaul 50LE-nel a henger es a gyuruk X huvejkkel mozdulnak lefele. 75LE-nel jobban elmozdulnak, mert nagyobb nyomas eri oket a henger es a hajtorud oldalarol, es a csapagyfeszek is nyulik valamennyit. Mas helyeken erintkeznek. Pillanatnyilag, de tenylegesen.

Ha allando fordulatszamon futtatjuk a motort, CSAK az a terulet kerul lesopresre es bejaratasra. Kesobb, ha a motort nagyobb fordulaton uzemeltetjuk, akkor ezekre a helyekre a gyurunek fel kell masznia. Ahogy ez tortenik, a tehetetlenseg miatt csokken a nyomas, vagy teljesen eltavolodnak a henger falatol. Tomitetlenseg az eredmeny, es az ero elveszik. Ezek a gyuruk mar SOHA nem fognak rendesen illeszkedni, allapotuk csak rosszabba valik.

Mindez elkerulheto, ha a motort FELFELE “kover” gazzal porgetjuk, es nem csak “szep lassan” futtatjuk adott fordulatszamra. A “kover” gazallas magas belso hengernyomashoz vezet, a henger falahoz preselve a gyuruket. Ez jobb tomiteshez vezet, ami megallitja a gaz szivargasat, es az elhasznalodast is javitja.

Amint a magasabb fordulatot elerte a motor – TARTS OTT EGY PICIT. Ha ott tartod, ez az uj “gyengen erintkezo” terulet megint csak szivargashoz vezet, es mechanikai roncsolodashoz. De azert TARTSD ott egy picit – es POLIROZZ.

Aztan, ZARD EL A GAZT TELJESEN, hogy alacsonyabb fordulatszamra essen. Ezzel letrejon a leheto legkisebb nyomas a hengerben, ami OLAJAT SZIV FEL a jobb keneshez, es letisztitja az “uj feluletet”.

A hirtelen elzart gaz a leheto legnagyobb LASSULAST is okoz. Ezzel a hajtaslanc illeszkedo feluletei is uj teruleteken kapcsoldhatnak, a skala masik oldalan. Emiatt simabban futnak majd az altalanos felhasznalas soran.

Ismet: ALLANDOAN, tehat MINDEN PERCBEN amikor az uton vagy, porgesd fel okosan; Tartsd ott; Zard el teljesen.

Tedd ezt 3000 es 3500 kozotti fordulaton, majd vissza 3000-re. Ismet, ismet, ismet, allandoan.

Ha azt veszed eszre, hogy ez zavar vagy irrital mogotted vezetoket, valts savot vagy huzodj le, es engedd el oket. Ez a TE jarmuved. Jarasd be OROKRE.

FOKOZATOSAN noveld a maximalis motor/jarmu sebesseget
Amit megprobalunk elerni, egy olyan allapot, ahol az illeszkedo feluletek normal korulmenyek kozott kapcsolodnak. SIMAVA akarjuk tenni a feluleteket. Ebbol adodik majd a sima mukodes es vibracio.

E mellett a legjobb tomitest, es a legjobb kenoagyat is letrehozza majd. A jo tomites csokkenti az olajfogyasztast.

Ha valaki 3000 es 4000 kozott jaratja be a feluleteket, majd hirtelen 5000-re noveli a fordulatszamot, a korabban emlitett “arokugras” tortenik. SOKKAL jobb lassan elpusztitani azt az elet, ami a 4000-es fordulat miatt kepzodott.

Lassan tavolitsd el ezt a peremet. Aztan tobbet es tobbet. Egy eleg jo model:

Tavolsag – Maximalis fordulatszam

0-200 3500
600-ig 4000
1200-ig 4250
2400-ig 4500
3000-ig 5000
4000-ig 5500
6000-ig 6000
9000-ig 6500
12000-ig 7000
12000 folott SARGA VONAL

Gondolhatnad, hogy HOSSZU ez a bejaratasi idoszak. Az en ervem az, hogy a program egy Porsche tulajdonostol ered, aki az SCCA Del-Kelet regioban versenyzett a 60-as evekben. A Porsche megegyezett vele az ujonnan bejelentett 911-rol, utcai ES palya hasznalatra engedelyeze. Ez a program lehetove tette, hogy VERSENYEZZEN a geppel 100.000 merfold megtetele utan is. Vegulis, egy sima motorfelujitasal 200.000+ merfoldet tett meg. Nem kellett a hajtaslancot sem felujitani.

Masodik ervem sajat versenyautos tapasztalatombol ered. A Ford V8 motorokat 100 oran at jaratom be, mielott beepitesre kerulnek – korulbelul 8.000 merfold. Tobb, mint 60 orat kibirnak verseny korulmenyek kozott. Ez 2.5 Le Mansnak felel meg, sracok!!! A felujitasi koltsegek (US$15000-$25.000) megtakaritasa lehetove tette, hogy tobb palyaidot fizessek elo, legyen egy “bejarato szamaram” es ujabb komponenseket tesztelhessek. Roushe utalja. A macskam szereti, mert extra kajat kaphat a penzen.

Talan eszrevetted a tablazaton, hogy a TARTOMANYOK nonek, ahogy a fordulatszam no. Ennek az az oka, hogy addigra mar a bejaratashoz hasznalt olajat lecserelted valami surubbre, ami csokkenti a nyomast es a feluletek illeszkedeset, ezzel lelassitva a bejarodast. A “kover” gazzal torteno gyorsitas segit a vastagabb olajfalat attorni, es folytatni a bejarodast.

Utana, mert ezek a feluletek mar simara csiszolodtak a folyamat soran, a kopas lelassul es vegen eler egy pontot, ahol mar nyugodtan hasznalhatod a motort teljes fordulaton, ALLANDOAN a sarga vonalig porgetve, es nem tapasztalsz sok kopast. A VERSENYZES is igy mukodik.

Ne hagyd abba tul koran
A V$es Honda Sabre 1100ccm3 motorja 225.000 merfoldet futott eddig. Amikor a hengerfejeket leszereltem, hogy a szelepet javitsam, a hengerek furata ugy nezett ki, mint egy 20.000 merfoldes, atlagos autoe. Jo minosegu olaj es gyakori olajcserek biztos segitettek. De az uzemmod talan a legfontosabb tenyezo az ilyen jo allag eleresehez.

A 10.000-es fordulatnal huzodo piros zona ellenere soha nem porgetem a motort 7500 fole. Altalaban 4000 korul valtok, es ha sietek, 5000-nel. Ezeknel a fordulatoknal BARKI BMW R1100RT-je elol elhuzok csak nyomatekkal.

MEGIS, amikor motorozok, MEG MINDIG szanok VALAMENNYI idot a fel- es leporgetesre, mintha meg csak most jaratnam be az uj motort.

Az eredmeny a LEGSIMABBAN FUTO MOTOR, AMIVEL VALAHA IS TALALKOZOL MAJD.

Eszrevettem, hogy akarhanyszor az Angeles Crestre (a mi Nurburgringunk) viszem a BMW R1100RT-t, amikor visszajovok, sokkal simabban es halkabban jar a motor. A palya egyharmadan majdnem teljes gazzal gyorsitok. Egy harmad allando teljes gaz. Egy harmad pedig zart gazkarral tortenik. Lassitas a kanyarig – allando gaz az apexig – teljes gaz a kanyarbol kifele. Orakig. Szerencses vagyok.

Meg valami:

Bemelegites
A tipikus ajanlas leg- vagy levego-olajhuteses motorknal, hogy inditsuk el, majd hajtsunk el, es visszafogottan hasznaljuk, mig az uzemi homersekletet el nem erte. Ezzel elvileg hamarabb elerjuk az uzemi homersekletet, ezzel optimalis tures erteket erve el. Kevesbe haszalodik igy a motor.

Baromsag!!!

A tesztek azt mutatjak, hogy a kb. 1250-es fordulaton, mozgas (hutes) nelkuli motor melegszik be leghamarabb, OLY MODON, ami a LEGKEVESEBB kopast okozza. Ezt az MG es a Jaguar motor epitoi is megerositettek 1968 korul.

1982-ben vasaroltam ket Honda Civic CRX-et, a (volt) felesegemnek es magamnak. Ugyanazon az uton vezettunk munkaba (kemeny hegyi bejaras), kiveve az utolso 7 merfoldet. Az ovet ujra kellett epiteni 80.000 merfoldnel. Az enyemet 125.000 merfoldnel adtam el, felujitas nelkul.

Vallasosan melegitettem be a motort indulas elott. O nem.

Legyen uj vagy hasznalt, a motor kevesbe pusztul, ha megfeleloen bemelegitettek hasznalat elott.

Osszefoglalas

Gyozodj meg arrol, hogy a megfelelo mennyisegu, de CSAK bejarato olajat hasznalsz. Aztan, az elso olajcsere utan TISZTA olajjal tartsd a MEGFELELO ETEKEN az olajszintet.

ALLANDOAN porgesd a motort az aktualis fordulatszam hatarra “kover” gazzal, tartsd a fordulatot az adott erteken kb. 10 masodpercig, majd TELJESEN vedd el a gazt, amig az eredeti fordulatszamot el nem erted. Az ALLANDOAN azt jelenti, hogy MINDIG.

FOKOZATOSAN noveld a fordulatszam hatart a bejaratas soran.

Folytasd a bejaratast a jarmu elete soran.

1250-es fordulaton melegitsd be a motort, legalabb egy perccel azutani, hogy a homero mozgasba lendult. Visszafogottan hajts, amig el nem eri az uzemi homersekletet teljesen.

Ezek a lepesek adjak a leghosszabb, es legkielegitobb teljeseitmenyt kesobb.

ADALEK:

A cikk nem sok szamot vagy abrat tartalmaz. Meg csak a 40 ev soran kitalalt otletek forrasait sem jeloli meg. Nem tudok osszehasonlito motor mereseket prezentalni (csak a “jokkal” rendelkezem), de azt megosztom, hogy talalkoztam a BMW auto es motor gyaraina mernokeivel, es a Le Mans prototipus versenycsapattal is. Megmutattam nekik az eredmenyeket, es megkerdeztem:

“Mi hibas ezekben az allitasokban?”
“Miert hibasak az ajanlasaim?”
“Mi az, amivel nem ert egyet?”

Egy dolog volt, amivel nem ertettek egyet: a BMW rovid eloirasa a bejaratasra megfelelo eredmenyre vezet. Ennek ellenere egyetertettek, hogy TALAN megno az elettartam, ha az elobbi ajanlasokat betartjuk.

Ebben a BEMELEGITES is benne foglaltatik. A BMW kezikonyv ugy mutatja be a dolgokat, mintha egy alapjaraton uzemelo motor KIGYULLADNA. Ketlem, hogy BARKI addig melegitene a motorjat, amig az kigyullad. Azt javaslom, hogy csak addig melegitsuk a gepet, amig a homero mozgasba nem lendul (120-150F). Ha ENNEL a homersekletnel kigyullad a BMW, akkor ott picit komolyabb problema van, mint a bejaratas.

Megprobaltam velemenyem igazolva ramutatni, hogy ezzel finomabb uzemhez is jutunk. A valasz az volt, hogy “soha nem tudod bebizonyitani”.

“A tenyek” a cikkben tenylegesen megtortennek, es (remelem) legtobb olvasom megerti majd oket. Tenyleg igy mukodnek a dolgok, es a mernokok egyetertenek ezzel.

Egy olvasomnak azzal a kijelentessel akadt problemaja, hogy “kover gaz alacsony fordulaton” karosithatja a motort. Egyetertek. Ugy gondolom, hogy ez a problema abbol az utalasbol ered, hogy “kover” azzal erjuk el az aktualis fordulatszam tartomanyt.

Sokat kuzdottem azzal, hogy irjam korul, mit ertek “kover” alatt, de nem talaltam pontos “szamszaki” jellemzot erre. A vegen arra jutottam, hogy a “siman csak lassan gyorsulunk”, remelve, hogy az olvaso majd nem veszi szentirasnak. Egyebkent is van egy ajanlas a “csutkagaz” ellen a cikkben. Amit mi szeretnenk, az egy JELENTOS teher a motoron, ami a belso nyomast megnoveli majd. Jegyezzuk meg azt is, hogy a nyomas novekedes BARMILYEN gaz allasnal elerheto.

A vegen, nem sikerult ezt rendesen elmagyarazni, es az olvasonak igaza volt. “Tudom”, mennyire erdemes gazt adni, meg tudom mutatni. De nem tudom szavakba onteni. Elnezest kerek.

Az IGAZI eredete az ajanlasnak a Pratt&Whitneytol es a Rolls Roycetol szarmazik. Kapcsolatban alltam a gyar embereivel miota a repuloter mellett nottem fel, ami otthonaul szolgalt a motor felujito uzemnek, mindket tipusra. Mindketten kromozott huvejeket es gyuruket alkalmaztak, ami szinten gyakori a korabbi BMW motoroknal. Ezert jaratjak be MEG MINDIG probapadon a motorokat, aztan pedig a repulogepben. Emlekezzunk ra, hogy ezeknek az arcoknak ORIASI felelosseg nyomja a vallat, ha a motor meghibasodik.

A kiegeszites, velemenyem FOLYTATASA egy NASCAR motorszallito (akinek neve maradjon titkok) altal tartott motorepito tanfolyambol is taplalkozik, aki, maradjunk csak annyiban, a BMW motorkerekparaokhoz elegge hasonlo feluletkezelest hasznal.

Tudom, hogy unalmas mar, hogy motoros blogga (Bazsy szerint BMW blogga, bar ez messze nem igaz) alakult az oldal, de ezert van, nem?

Na, tehat fejlemenyek minden teruleten, en bref:

Szabadsag: sikerult kialkudni a megfelelo felallast, minimalis kompromisszum mellett. Meg a heten melozok, aztan jovo hettol 2 het szabadsagon leszek, amit arra fogok hasznalni, hogy egyreszt uj lakast keressek, tervezzem a (tor)turat, bejarassam a GS-t (amit egyebkent holnap hozok el), “letudjam” a SaddleSore1K-t (ha mar van idom, meg motor is), mozogjak, suttessem a hasam a bicsen es sort igyak a haverokkal. Komoly program, mi? :) Lehet, hogy belefer nemi tura is, majd meglatjuk.

Motr: leadtam ma Helmutot (ha mar igy rajta maradt a nev, legyunk konzekvensek). R.I.P. Elt: 96223-109379(13156km), 4 honap. Picit megsirattam, de a forro sivatagi levego, es az utod latvanya gyorsan felszaritottak a konnyeket. Sajnos fotokat sem tudtam kesziteni, annyira meghatodtam, hogy otthon felejtettem a keszuleket.

Motr2: ahogy mar parszor emlitettem, holnap elhozom a fenevadat (mar keszitik elo, akksit toltik, olajcsere, miegymas, ami ilyenkor szukseges). Utanajartam nagyjabol a bejaratasi szertartasnak (amirol szerintem lesz majd egy hosszabb poszt, mert erosen megoszlanak a velemenyek). Nevet kene neki talalni, ha mar… Javaslatokat varok. A (Transformersbol ismert) Bumblebee foglalt.

Szabadsag2: a masik oromhir a 2 hetes rovid kikapcsolodas mellett, hogy szinten elfogadtak, hogy a maradek tuloram csapjuk hozza az aprilisi szabihoz, igy mostmar hivatalosan is kezdetet veheti az ausztral kortura. Yibidee yibidaa folks! Ahogy Rex Hunt brada monadna.
Igaz, picit rovidebb (egy hettel) mint gondoltam, emiatt picit at kell strukturalni (valoszinuleg marad a mainland Ausztralia, es Tasmania megmarad jovore), de alapjaiban marad a koncepcio.

Marcius 28-Majus 3. 2009.

Fejlemeny. Tegnapelott volt alkalmam ellatogatni a Procycles nevu kereskedesbe, akik szerencsere mindket markat forgalmazzak, es egy-egy gyors teszt kort tehettem mindket gyarto kozepes felszereltsegu modelljen.

Kicsit az elozmenyekrol (bar a korabbi posztok kommentjeibol leszurheto nagyjabol, hogy mi tortent). Elkezdtem tervezgetni ezt a 7 hetes turat, es tulajdonkeppen a kovetkezo lehetosegek alltak rendelkezesre:

- marad a mostani R1100RT tipusjelu gep: ezzel az a problema, hogy nem igazan erzem ugy, hogy fel lenne keszulve a kovetkezo 20ezer kilometerre, es nem akarom, hogy valahol Perth es Darwin kozott feluton cserbenhagyjon. amugy is eleg sok a muanyag, jobb lenne valami utesallobb darab.

- az elso, ami eszembe jutott, hogy akkor legyen R1200GS. Gyakorlatilag az RT egy frissitett verzioja, keves muanyaggal, felig terepes futomuvel.

- a masodik, ami mar regota foglalkoztatott, hogy megprobalok hozzajutni egy jo allapotu R80GSPD-hez vagy R100GS(PD)-hez, es azt megcsinalgatom. Adodott is egy lehetoseg Ebayen, amirol beszamoltam, de sajnos a szemelyes talalkozas nem hagyott bennem eleg mely nyomot (tulzoak is voltak az allapotra vonatkozo megallapitasok a leirasnal, emiatt az ar is igencsak felszokott).

- aztan persze Bazsyka unszolasara elkezdtem nezni a KTM 990Adventuret is, ami nagyjabol hasonlo kategoriaban gurit, mint a Bimmer

- tetszett meg a Stelvio, de a diler toketlensege miatt errol viszonylag hamar letettem. Bar a Moto Guzzi rendelkezik dualsport multtal, ez egy uj tipus, amirol szinte senki nem tud semmit, nem igazan van viszonteladoi halozata sem.

- illetve meg maradtak az egyhengeres kategoriaba tartozo, konnyebb, ellenben kevesbe kitarto motorok, mint pl. az XTZ660R, KLR650, DRZ650, BMW G650GS..etc.

Tovabbi problemakat jelentett, illetve szukitette a kort az az ulesmagassag, amit a 29″-os labmeretemmel meg biztonsagosan kezelni tudok. Igazabol emiatt odzkodtam a KTM-tol is, picit a GS-tol is, de jelentem, mindkettot a gyari (tehat nem az opciokent elerheto alacsony) ulessel probaltam ki, es teljesen biztonsagosan tudtam a forgalomban is navigalni.

A vegen a kor leszukult tehat a ket, cimben emlegetett tipusra, ami alapjan mostmar kijelentheto, hogy..

And the winner is…

…BMW

Hogy miert? Alairom, a KTM tenyleg alkalmasabb lehet terepen, valamennyivel konnyebbnek tunik a bimmernel, de az az erzes, hogy gyakorlatilag egy idom nelkuli, pillekonnyu RT-n ulok, ami alkalmasint konnyu terepre is kiviheto, nem sok teret enged az osztrak markanak. Ha ehhez hozzaveszem, hogy elterjedtsegben, az elerheto felszerelesekben, a viszonteladoi/szervizhalozatban a narancs gep labdaba sem rug, akkor asszem eszervekkel is ala tudom tamasztani a dolgot. Meg hat, el is vagyok vakulva, az az igazsag.

Most jon az, hogy viszem meg az RT-t bevizsgalasra, aztan kapok mindenfele ajanlatot, es eldontom, hogy vegulis a 2009-es nullkilometeres modellt valasztom, vagy megelegszem az ugyfeltol fizeteskeptelenseg miatt elkobzott, 12ezer kilometeres teszt peldannyal (ami egyebkent fekudt mar mindket oldalan a nyomok alapjan).

Inkabb elobbire hajlom, remelem sikerul jo par ezer dollar kedvezmenyt kicsikarni toluk ebben az inseges idoben.

Elore bocsajtok harom kerdojelet, aztan pedig besokkolok egy terkeppel:

View Larger Map

Mi ez? A kovetkezo vad terv. Tortent ugyanis, hogy a projekt vegere sikerult bo egy honapnyi tulorat felhalmoznom. Ez ugy alakult ki, hogy az esti 1-2 orak osszeadodnak, illetve a hetvegek is beszamitasra kerulnek. Nehany nemzeti unnep pedig dupla sullyal esik latba. Tehat van kb. 20 napnyi szabadnapom, amit talan (ha a ceges istenek is ugy akarjak) hozzacsaphatok a mar Tasmaniara kivett 23 naphoz. Ez igy osszesen kb. 45 napnyi szabadsagot jelentene, marcius elejetol aprilis vegeig. Ha viszont most nem jon ossze, akkor marad a tasman tura, meghagyom az extra szabadnapokat, es jovo karacsony korul veszek ki mondjuk masfel honapot.

Arra gondoltam tehat, hogy kibovitem “picit” a tasman turat, es megkerulom a kontinenst. 18ezer kilometer, 45 nap, vegyesen satorban es motelben. Foleg aszfalt, nemi folduttal keverve.
Arra gondoltam, hogy ha mar ugyis porgetem a projekt motor temat, akkor azzal mennek, aztan lehetne is szetszedni utana.

Mielott jon Bazsyka, es elkezdi leosztani a lapokat, elore mondom, hogy ez csak egy vad kepzelges, korant sem biztos, hogy lesz belole valami. Egyelore ennyi letezik belole, amit a fenti terkepen lehet latni.
Ja, es a postasbajnoksag ejtve, abbol kijonne ennek a koltsege is.

Alakulnak a dolgok, ugy nez ki. Ha minden jol megy, sikerul innen kb. 100 meterre egy garazst berelni relative olcson, ugyhogy megoldodik a parkolas mizeria.

View Larger Map

A masik, ami izgalmasabb, hogy nekiallhatok szerelgetni. Nem titkoltam eddig sem, hogy az Airheadek bejonnek, ugyhogy immel-ammal elkezdtem vadaszni egy megfelelo peldanyra. Van most az Ebayen egy R100GS Sydneyben, jo mechanikus, de kisse leharcolt kulso allapotban, ami pont megfelelo lenne a kamikaze akciohoz.

Es hat, ugye az nem is kerdes, hogy mive lesz a cserebogar: termeszetesen Gaston Rahier Dakar replika a HPN segitsegevel.

Ha minden jol megy, es nem megy 5 rugo fole. Aztan lehet, hogy semmi sem lesz belole, de valami jo lenne. Vagy majd meg vadaszok alkalmas peldanyra (bar nem tul nagy a forgalma, es egybol elkapkodjak).

Most, hogy a vilag (de legalabbis a motorsport tarsadalom) Dakar lazban eg, es minden este tovig ragja kormet (pissing his pants) az aznapi osszefoglalokat olvasva, erdemes megemlekezni arrol, hogy “nekunk” (oziknak) is van hasonlo versenyunk.

Ez az Australasia Safari, ennek a feltekenek (bar ez pont a Dakar 2009 miatt nem igaz) a legkomolyabb ilyesmi jellegu versenye, amit a tokeletes adottsagokkal rendelkezo kontinens-orszag hozott letre az afrikai tesora valaszul. Eredetileg 1985-ben, tehat majd egy evtizeddel a Dakar indulasa utan startolt az elso mezony, akkor meg Wynn’s Safari neven. Az elso par evben ugrasszeruen nott a mezony, es ma mar igen jelentos a felhozatal mindket (illetve mostmar harom: auto, motor, kvad) kategoriaban.

Az utvonal eredetileg az Ausztralia kozepen levo egyetlen jelentosebb telepulesrol, Alice Springs-bol indult, a Tanami Sivatagon keresztul Darwinban ert veget, 15 nap alatt 10.000km-en at szaguldozva a teli szarazsagtol porzo ausztral Outbacken at.

Iden, 2009-ben, szinten augusztus vegen kerul megrendezesre, azonban a kisse elhagyatott Alice Springs helyett Perth ad otthont a startnak, remelhetoleg megfelelo kozossegi tamogatas mellett, hasonloan a Del-Amerikaban nagyon jol sikerult Dakar starthoz.

Erdekesseg meg, hogy a Budapest-Bamako versenyhez hasonloan letezik egy “turista” kategoria is, amit itt Adventure Tour neven futtatnak: az ebben a kategoriaban indulok hasonlo utvonalat futnak a nagyon felkeszult versenyzokhoz, de a rovidebb etapokkal, idomeres nelkul, es a nehezebb szakaszok megkerulesevel szerezhetnek maradando elmenyeket.

Hivatalos weboldal
Australasia Safari 2009 leiras
Adventure Tour leiras

Uh..oh..instant get? Kar, hogy ott a GranPasso is melle, nemileg arnyekolva a GS altal elszurkitett kepet.

And the winner is:

Eros vagyok, kitartok. Eros vagyok, kitartok…

Ezt nevezem kiszolgalasnak. Szukseged van barmilyen alkatreszre, barmilyen, a BMW altal valaha gyartott modellhez? Marmint ugy erted, hogy az 1950-ig gyartott R24-hez keresel blokkot? Netan a klasszikus Dakar uralkodo, az R80G/SPD-hez kene szelepszarszimmering? Esetleg a 2008-as GranTurismodra keresnel az IFA-ba csapodas soran elgorbult hatso vaznyulvanyt?

Semmi problema. Fordulj a MAX BMW Motorcycleshez. Kikeresed a kepes(!) adatbazisbol (amihez hasonlot egyebkent eddig a Renault belsos beszallitoi adatbazisat lattam, bar abban 3d modellek is voltak), kivalasztod, mennyi kell, es usgyi. Ha elakadtal, nevvel, arccal rendelkezo mernokok segitenek.

Le a kalappal! Nem a BMW elott, hanem e kulsos ceg elott, amiert osszehoztak a lehetetlent.

Par link azoknak (bar szerintem ilyen nincs…ugyhogy inkabb magamnak, hogy el ne felejtsem), akik szeretnek Ausztraliaban kovetni a Dakar 2009-et. Szerencsere az SBS eleg szorosan egyuttmukodik az esemeny szervezoivel, igy remelhetoleg eleg jol lefedik majd a versenyt.

Dakar 2009 hivatalos oldal
Az SBS Dakar oldala
SBS videok, extrak, osszefoglalok
SBS blog
SBS programfuzet
A Team Rally Australia oldala

Azt ugye mindenkinek tudni kell, hogy iden a forro afrikai helyzet miatt Del-Amerikaban kerul megrendezesre a rally, a tobbit meg elolvassa, akit erdekel :)

Talaltam egy kis rejtett kincset: a BMW Group archivumat. Nem tudom, mennyire szantak ezt arra, hogy holmi plebs fogyassza, mindenesetre jo kis cuccokat lehet talalni. Regi fotok, poszterek, videok konnyen keresheto archivuma.

Tudom, hogy mindenkit felizgatott, ugyhogy katt a “Suche” gombra, aztan kereses ;)

View Larger Map

Sikerult megdizajnolni a SaddleSore1000 utvonalat, reszben netes infok, Google Streetview/Maps es a mar felhalmozott helyismeret alapjan.

Kovetkezo lepesek vannak meg hatra az indulasig:

- utvonalat meg finomitani kell, ki kell valasztani a benzinkutakat, hitelesites helyet, szallast…etc, es terkepen pontosan kiszamolni a hosszat, nehogy meglepetes legyen.

- motort elokesziteni: szereztem 100/65W-os izzot, szerintem ma be is epitem, aztan kiprobalom, hogy ez mar kiallja-e a probat. A gyari sajnos eleg siralmasan gyenge, ugyhogy ilyesmikre vetemedik az ember.

- papirmunka: ki kell nyomtatni az osszes papirt, alairatni, hitelesiteni..etc.

- szallassal megbeszelni, hogy csak 4-5 orara kell a szoba, es hogy legyen ott valaki, ne ugy, mint multkor Edenben, amikor reggel 8-kor is meg ott topogtam a zart recepcion, hogy kijelentkezhessek.

- ki kell meg talalni az idopontot is. Januar optimalis lett volna, de sajnos szerintem munka miatt nem sok esely van ra, hogy kivegyek egy napot + teljes hetveget erre szanhassam. Valoszinuleg januar vege/februar legeleje lesz.

Egyelore ennyi, ha lesz fejlemeny, meg beszamolok rola.

Szeretnek egy ilyet, es meg is fogom szerezni jovore, terv szerint januar vege fele valamikor.

Hogy mi ez? Ez az Iron Butt Association (AcelSegg Szervezet) felvarros tanusitvanya, miszerint viseloje tokos gyerek, kiallta a probat.

A proba belepo szinten (amit ez a patch jelol) a SaddleSore 1000, ami 24 ora alatt 1000 merfold (1700km) teljesitese. Tehat elindul a muki, alairatja ket tanuval, hogy o epp IBA versenyen vesz reszt, majd utja soran vegig dokumentalja az esemenyeket (peldaul tankolasok, GPS tracklog…etc). A celallomasra megerkezven ismet tanukkal igazolja, hogy 24 oran belul megtette a tavot. Majd az egesz pakkot hitelesitesre tovabbkuldi a szervezetnek, es, ha minden jol ment, par honapra ra megkapja az oklevelet, kituzot, es a “bragging rights”-ot (magyarul: felvagasi jog) a teljesites igazolasara.

Persze, ne gondolja senki, hogy ilyen kispalyas versenyekbe lehet csak beszallni. Ott van peldaul, kovetkezo lepcsokent a SaddleSore 1600-2000-2500k (ennyi merfold 24-36 ora alatt, fokozattol fuggoen), a BunBurner rallyk, vagy az USA-ban eloknek 24 ora alatt parttol partig, vagy 100 ora alatt oda-vissza-oda.

Lehet srofolni, nekem elsore eleg lesz a SS1k, plane, hogy azert itt az USA-hoz kepest nem idealisak a feltetelek, es en is amator vagyok meg. Aztan, ha nem sikerul, az is jo tapasztalat. De sikerul!

ADVRider Paris-Dakar topikja, sok-sok egzotikus geppel.

Kedvencem egyebkent Gaston Rahier 85-os Dakar gyoztes BMW-je, amit a vastag penztarcaval megaldott rajongok akar a mai napig meg is vasarolhatnak a BMW (motorrad) hazi offroad tuningcegenek szamito HPN-nel (ok fejlesztettek egyebkent a HP2 Endurot is).

De szerintem mindenki talalhat itt maganak megfelelot :)

Brisbanetol Melbournebe hosszabb kerulovel? Oh, yeah.
Aszfalt, zuzottko, outback, sivatag, havasok? Hell yeah.
3000+ km, 9 nap alatt? No probs, mate.
Egy postas motoron? HOGY MI?!

Igen, az Ausztral Posta szamara rendszeresitett, Honda CT110-re pattan az a par elmebeteg, aki minden evben vegighajt ezen a jotekonysagi rallyn? Versenyen? A Postie Bike Challenge igazabol egyik sem, szimplan csak egy jo buli, es kihivas is egyben.

Utvonal

View Larger Map

A hozzavetoleges utvonal Brisbanebol indul, homokos foldutakon kozelit a mezony a Dingo Keritesen at Hungerford fele.

Majd Whitecliff elhagyatott banyaszfaluja utan megmassza a Snowy Mountainst a Mount Kosciusko mellett halado Dead Horse Gapen at, majd egy kisebb kerulovel a Great Ocean Driveon at erkezik Melbournebe.

Kozben persze a korulmenyek is erosen valtoznak, a 35C folotti, felsivatagi, szaraz klimabol a 4-5C-os, gyakran helyenkent hoval boritott hegyvidek megmaszasa eleg komoly kihivas ele allitja a kis oszvert, hajtojat nem kevesbe.

Beszamolok

A neten jopar elmenybeszamolot lehet talalni a turarol, illetve hasonlo, postas motorral vegrehajtott merenyletekrol is, izelitoul nehany kep:

Meg kepek, es videok
AdvRider topik 1
AdvRider topik 2
AdvRider topik 3

Nevezes, feltetelek…stb

Nevezni sajnos eleg borsos dij (5ezer dollar) elleneben lehet, viszont ez tartalmaz mindent a motortol kezdve a benzinen-szallason-kajan at az esti javitasokig. A vegen pedig, mivel jotekonysagi turarol van szo, a motorokat fel szokas ajanlani a Rotary reszere.

Es hogy miert irok errol?

SZERINTED?!

Kepekkel

Sydney-Mallacoota-Eden-Canberra-Sydney (1540km, 2 nap)

Hossz: 1540km (810km + 730km)
Idotartam: 10 + 9ora, 2 nap, 2008. december 6-7.
Idojaras: 6-35C, napsutes, eso, kod
Utviszonyok: Autopalya, rossz tarmak, zuzottko/foldut, offroad
Atlagsebesseg (pihenot beleertve): 47km/h
Atlagsebesseg (piheno nelkul): 81km/h
Legnagyobb pillanatnyi sebesseg: 165km/h
Atlag fogyasztas: 5.6l/100km
Koltseg: $220 ($100 uzemanyag, $60 szallas, $60 kaja)
Tracklog letoltes: Garmin .GPX, Google Earth .KML

Hirtelen felindulasbol

Az elmult, relative hajtos hetek utan, amint vegre sikerult leadni a masodik previewhoz eloirt anyagokat, oromhirrel szolgalt tobbsegunknek a gyartas: ket napos hetveget elvezhetunk. Ezen felbatorodva pentek este gondoltam egy mereszet, es elhataroztam, nekem most mindenkepp egy ket napos turara van szuksegem, ki tudja, mikor adodik a kovetkezo alkalom.

Mivel az elmult par kirandulas alapjan nagyjabol olyan 2×600km-re lottem be a kenyelmesen teljesitheto tavot, ezert nagyjabol ezen a tavon, de ezuttal Del fele nezelodtem. Mivel a Tasi turam egyik leendo allomasa is, pillantasom Mallacootara, Ausztralia del-keleti sarkara vetettem.

Mivel gondoltam, kiprobalom a huzamosabb (ertsd 4-500km+os) autopalyas menetet, ezert Sydneybol kora reggel fel 7-kor kierve az 1-es autpalya fele vettem az utam. Sok emlitesre melto nem is tortent az elso 350km-en, amikor ugy ereztem, ideje egyet nyujtozni, ebedelni, tankolni.

Aztan nyomtam tovabb, Victoria allam fele…

Victoria, welcome to the wilderness

A deli allamhatarhoz kozeledve egyre inkabb feltunt, hogy mennyire valtozik a novenyzet. Nullica folyon atkelve megint megalltam egy rovid pihenore. Idealis horgaszterepre bukkantam, a homokzatony egyik felen a folyobol felduzzadt, valoszinuleg kevert (brakk) vizes tavancska, a masik felen pedig az ocean. Nem veletlen, ultek itt joparan, bar fogast nem nagyon lattam. Nem lehet minden tokeletes :)

Egyre bujabb, zoldebb volt az erdo, egyre inkabb feltuntek az ut szelen aldozatukra leso kenguruk. A hatar kozvetlen kozeleben ki lehetett volna tenni a “kenguruval fertozott ovezet” tablat. Az ut szelen levagott bozot kozepen, az uj hajtasokat eszegetve uldogelnek a szurke kenguruk (amik szine egyebkent a szurketol a csokiig valtozik), buta fejjel arra varva, hogy kozelebb erjen az aldozat, majd ugranak.

A Mallacootahoz vezeto Genoa Road egyebkent igazi motoros paradicsom, allando hajtukkel, picit huzosabb kanyarokkal. Sajnos itt nincs kitablazva az ajanlott sebesseg minden kanyar elott, igy elegge esznel kellett lenni.

Mallacoota

Mallacootaba, az eredetileg tervezett uticelhoz megerkezve picit lepihentem, setaltam egyet a parton.

Szopottgomboc helmet hair :)

Egy darabig meg koricaltam korbe-korbe a taborhelyek kozott, de rajottem, hogy nekem itt nem sok baber terem. Volt nalam sator, meg minden egyeb kellek, de nem igazan volt kedvem este 5-tol masnap reggelig a semmi kozepen uldogelni, es az infrastrukturalisan elegge elhagyatott videkrol inkabb ujra Eszak fele fordultam.

Eden

Ekkor mar kezdett elegge esteledni, es ezeken az utakon nem tanacsos este 7 utan motorral kozlekedni, a megelenkult vadvilag miatt. Ugyhogy amilyen gyorsan csak lehet, visszamentem Edenbe, ahol mar nem is probalkoztam a satorozassal, inkabb kerestem egy szobat.

Masodik probalkozasra sikerult is szabad helyet talalni, a Hotel Australasia-ban. Egyebkent nem igazan hotelrol van szo, a regi fogadok jelleget hordozza a feleallas: a helyi erok altal szponzoralt kocsma kepezi az egesz magjat, es folotte talalhato jopar szoba, illetve egy idoszakosan mukodo etterem.

Mivel varnom kellett egy kicsit a szobara, letelepedtem a kocsmaban: ehhez kepest egy otthoni, videki kesdobalo kulturintezmeny. Olyan arcokat lehet ilyen helyeken talalni, amit egy arkansasi redneck rampage forgatas is megirigyelne.

Megkaptam a kulcsot (24-es szoba, balra fent, ez fontos, el ne felejtsem). Oke, balra fel, 24-es szoba, benyitok, es egy vizenyos tekintetu helyi alkesz nez ram vissza, arcara a jol ismert “WTF?!” ul ki. En detto. Le a pubba, kapok uj kulcsot, minden oke. Nem csotanyos szoba, furdes.

Ehkoppot enyhitendo kicsit lenditettem az idokozben kinyitott etterem forgalman, egy igen jo sirloint prezentalt a szakacs, szigoruan medium-rare, borsmartasal. Yum.

Nekem ekkor ennyi kellett az Edenhez, kiultem a szoba erkelyere, es elveztem az illatokat. Aztan koran alomba zuhantam, nem tudom, ez mennyire volt koszonheto a steak utan fogyasztott sornek vagy az aznap abszolvalt 800+ kilometernek :)

Reggel aztan koran keltem, recepcion sehol senki. Ideges teblabolas utan meguntam, a penzt kettehajtott papir kozott becsusztattam a recepcio ajtaja alatt. A parkoloban inditanam a motort, latom, rohan le a tulajdonos pizsamaban, bajuszkotoben, hogy gondolom, hogy kijelentkezes nelkul indulok utnak. Aztan lenyugodott, en meg elhuztam.

Snowy Mountain Highway, a Nagy Vizvalaszto

Kovetkezett talan az ut legjobb szakasza. At a Nagy Vizvalaszton, majd a kontinentalis oldalon eszakra, Canberra erintesevel Goulburn fele.

Jo kis dontogetos, hatso utak, semmi forgalom, teljesen olyan erzesem volt, mintha Skociaban lennek. Erre mondjuk ratett egy lapattal az idojaras is, kezdett erosen lehulni a levego, logott az eso laba. A 12-14 fokban jol esett a vizallo betet a dzsekiben, de azert a kormany futest is bekapcsoltam egy idore.

Furcsa volt, hogy a tavolban a hegyek teteje felhobe burkolozik. Ekkor meg nem sejettem, hogy nekem ezzel barmi dolgom lenne. Aztan pillanatok alatt, szerintem 1-2 kilometer megtetele alatt kb. 1000 metert emelkedett az ut, es hirtelen a hegy tetejen, a kod szelen talaltam magam.

Meg lent, a napos szakaszon elhaladtam egy ut mellett parkolo K100RS gazdaja mellett, aki cigizes kozben boldogan integetett a markatarsnak. Aztan, kozvetlen a kod hataran utolert, mikor megalltam fotozni.

Beertunk a kodbe, ami egyre csak surubb, es surubb lett. A latotavolsag veszesen csokkent, szerintem voltak reszek, ahol a 10-15 metert sem erhette el. Kozben folyamatosan csapott a permet, ami a sisakra is, meg a szelvedore is cseppek formajaban kitelepedett. A 20-30km/h-s sebesseg persze nem volt elegendo ahhoz, hogy lesoporje onnan, igy aztan maradt a nyitott sisak, meg a hunyorgas.

Kozben jott mogottem az oreg a K100-on, egyszer csak latom am, hogy az egyik hajtuben a motorja a kulso korlat fele csuszik. Na, mondom fasza, megalltam, felsegitettem. Szerencsere semmi baja nem esett, a motoron is inkabb csak kozmetikai jellegu horzsolasok keletkeztek.

Kozben a helyzet egyre csak rosszabb lett, ugyanis voltak szakaszok, amit epp felujitottak, emiatt hianyzott az ut szelerol a folyamatos feher csik. Ekkor mar ott tartottam, hogy leszallok, es kitapogatom, merre is kene menni.

Aztan varazsutesre elkezdett az ut lejteni, es korulbelul 5 perc mulva mar tuzo napsutesben, a felhohatar alol kierve szaguldhattunk a Nagy Vizvalaszto nyugati oldalan.

Erdekes, ahogy itt gyakorlatilag kilometereken belul atalakul a buja, hegyvideki novenyzet nehol gyakorlatilag felsivagati jellegu florava.

100k szulinapi offroad

A Vizvalaszto utan oromteli esemenyt unnepeltunk, Helmut (aka. White Rabbit) betoltotte a 100.000-ik kilometeret. Ennek oromere el is nyerte melto bunteteset.

Tortent ugyanis, hogy az autopalyarol le-leterve hosszabb-rovidebb kerulokre megakadt a szemem egy tablan, ami egy kilatora hivta fel az ovatlan turista figyelmet. “No road through”, mondta.

Na, mondom ennek fele sem trefa, bar igazabol nem ertettem, hogy a relative sik terepen hova lehet majd kilatni. Nosza, jarjunk utana. A kb. 300 meter bekoto ut utan picit sokkolt, hogy eloszor kemeny zuzottko, majd foldut kovetkezett. Epp gondolkodtam, hogy visszafordulok, de igazabol nem tunt veszesnek a dolog. Olyan 6-7km megtetele utan aztan mad jelezte a tabla, hogy innentol fele sem trefa. Dehat nem azert jottem ennyit, hogy megijedjek egy tablatol.

Eleg az hozza, hogy innentol hullamvasutta alakult a palya, a zuzottko is egyre melyebbe valt, lassan felvaltottak a fel okolnyi kavicsok. Aztan jott egy meredek lejto, es itt bejott, amitol feltem: az ABS ugy erezte, hogy nincs talaj a laba alatt, emiatt gyakorlatilag kikapcsolt a fek. Alapveto enduros problema, de nem volt mit tenni, mentem lefele, kiallva a nyeregben.

Aztan egyszer csak megrekedt a kerek a mely fold + kavics komboban, en meg szepen oldalra eldoltem a kb 350 kilos geppel (majdnem teljes tank + kb 40kg cucc). Szerecsere szepen felfekudt a hengerfejre, hatul tartotta a bal oldali csomag, igy aztan gyakorlatilag semmi serules nem tortent.

En a porban landoltam, kicsit megkarcolodott a terdem, de alapvetoen szerencsesen megusztam. Nade ott volt a foldon a gepszorny, hogyan tovabb? Itt senki nem fog megtalalni, hogy segitsen, ugyhogy kenytelen leszek felallitani. Eszembe jutottak mindenfele technikak a Youtuberol, de aztan ugy gondoltam, inkabb megprobalom a hagyomanyos modon. Es lass csodat, minden tovabbi nelkul sikerult felallitani.

Leertem, kifujtam magam, aztan orulgettem magamnak.

Itt egyebkent eszembe jutott a Bazsyval folytatott beszelgetes, es igazabol arra jutottam, hogy pontosan ez az a szituacio, amikor a GS-hez hasonlo dualsport (tura + offroad) gepek pont optimalisak: meg lehet tenni rajtuk ezt a 7-800km-t, mert gyakorlatilag a full idomon kivul hasonlo, mint az enyem, de nem esnek ketsegbe konnyebb terepen sem.

Felfele mar aztan joval konnyebb dolgom volt, majd sok-sok kitero, autopalya szaguldas, es nemi varosi izzadas utan lassan meg is erkeztem haza.

Hazaerve aztan letoltogettem a logokat, megneztem az oraallast, es rajottem, sikerult ket nap alatt egy Szentes-Parizs tavolsagot legyurni, ami azert jo erzessel toltott el a Tasman turaval kapcsolatban is.

*** A tracklog megfigyelesere ket lehetoseg van:

A .GPX megnyitasahoz a Garmin GPS egysegekhez adott MapSource (Windows) vagy Roadtrip (OSX) programok es az ausztral City Navigator 2009-es terkepek kellenek.

A .KML a Googletol ingyenesen letoltheto Google Earth nevu programban nyithato meg. Ez utobbit javaslom, rengeteg plusz informaciohoz lehet jutni, beepitett street viewtol a helyszinekhez kapcsolt fenykepeken at a domborzati terkepig.

Jo bongeszest! Ha valami gond lenne, kommentben szivesen segitek. Sajnos Google Mapsbe nem sikerult megfeleloen behivni, de meg dolgozom rajta.

Na, a parkolas mizeria folytatodik, de szerencsere a foszerepet atvette tolem az alattam lako srac. Ugyanis a hetvegen beszerzett egy 535-os Viragot a friss, L(earning) jogsija melle, es – bar figyelmeztettem emailben, mikor rakerdezett, kivesezve a teljes sztorit – pont ugyanott probalkozik, ahol en is porul jartam.

Kivancsi leszek, milyen sikerrel. Adok neki ket napot, es valami para lesz sajnos. Bar lehet, hogy o nem fogja annyiban hagyni, ahogy elnezem, spanyolhoz meltoan picit melegebb vermersekletu.

Magam reszerol csak annyit mondanek:
Have a safe ride, mate!

$81 es 3 buntetopont tanulopenz :)

A Long way down egy 2007-ben forgatott BBC utifilm sorozat, ami Ewan McGregor (gyengebbek kedveert Juen, nem Evan!) es Charley Boorman Skocia-Del Afrika kozott megtett 15.000 merfoldjet dolgozza fel 6 epizodban. Utjuk soran 85 nap alatt 14 orszagot erintettek R 1200 GS Adventure motorizalt ketkerekuiken.

Volt egyebkent egy korabbi utjuk is, amirol Long way round cimmel keszult sorozat, akkor London es New York kozotti utat tettek meg, a hosszabb kerulot valasztva, Azsian es Alaszkan at.

Weboldal
BBC webszajt terkeppel es mini videokkal

Kekkel a tervezett, feketevel a megvalosult utvonal.

Sydney-Great North Road-Singleton-Sydney (630km, 1 nap)

Hossz: 630km (tervezett: 430km)
Idotartam: 10 ora, 2008. oktober 22.
Atlagsebesseg (pihenot beleertve): 63km/h
Legnagyobb pillanatnyi sebesseg: 181km/h
Atlag fogyasztas: 5.3l/100km
Koltseg: $60 ($50 uzemanyag, $10 kaja)
Tracklog letoltes: Garmin .GPX, Google Earth .KML

Pitymallat

Eredetileg ugy volt, hogy ezen a hetvegen nem megyek sehova. Egyreszt beutott a menku, a hat napos het, hogy be tudjuk fejezni a film nagy reszet Karacsony elott, masreszt meg mindenfele idojaraselorejelzos weboldalak is esovel riogattak. Arra keszultem, hogy szombaton bemegyek, leszolgalom a ram szabott robotot, aztan vasarnap esetleg megnezem a Sydney Motor Showt (kulonoskeppen a par bejegyzessel elobb targyalt, 2009-es BMW modelleket).

Picit mashogy alakult. Az utobbi 2-3 hetben a lehetetlen parkolasi helyzet miatt 6 ora korul ebredek, egyre inkabb magamtol, igy aztan 7-kor mar bent apritom a pixeleket. Ennek megvan az az elonye, hogy mire beernek a tobbiek, addigra mar tobb oranyi munkat sikerul elvegezni (nincs zaj, van renderfarm…etc), illetve altalaban fe l6 korul mar szabadulok is.

Igy volt ez penteken is, a tura elotti napon. Valahogy sikerult elszabadulni 5-kor, es a hetek ota tarto esos ido utan csodalatos delutani ido hatasara kenytelen voltam ugy donteni, hogy kerulok egyet. A nagyobb fajtabol, sikerult bo 300 km-es kerulot tennem Wollongong iranyaba.

Na, eleg az hozza, hogy masnap reggel, termeszetesen reggel fel 6-fele kipattantak a szemeim, es mikor lattam, hogy kint sut a nap, hirtelen gondoltam egy mereszet, es mar uton is voltam.

Elotte megneztem meg az idojarasjelentest, ami tovabbra is esovel riogatott, de ugy kalkulaltam, hogy ha eleg gyors vagyok, akkor Eszak fele sikerul kiterni eloluk, majd mire ujra Del fele veszem az iranyt, mar tovabb haladnak az ocean fele.

Elottem van eszak…

Mivel eleg koran indultam, viszonylag fajdalommentesen sikerult kikeveredni a varosbol, miutan kevergoztem egy jo fel orat a Cityben a Harbour Bridge utlezarasa miatt.

Meg otthon betaplaltam az utvonalat a GPS-be, de sokra nem mentem vele, ossze-vissza vezetgetett. Aztan meguntam, es sajat helyismeretemre tamaszkodva vegre feljutottam a hidra. Azert egy papir terkep meg mindig kenterbe ver barmilyen GPS-t, ha attekinto jellegu felhasznalasrol van szo.

Ugy dontottem, hogy egy eddig meg nem ismert szakasszal, a Great North Roaddal probalkozom. Ez volt az elso olyan ut, ami Sydneytol eszakra vezetett, at hegyen-volgyon mindenen. Egy picit feltem is tole eleinte, mert nem voltam biztos, hogy milyen minosegu utrol van szo, esetleg vannak-e foldes szakaszok is benne, de aztan a street view alapjan megnyugodtam, hogy azert turheto minosegu az ut.

Eleinte ilyesmi burkolaton haladtam:

Tehat a terv az volt, hogy egy lazabb 430 km-es utat probalok teljesiteni. Legalabbis a GPS szerint ennyi volt, a vegen 630-on allt a szamlalo. Alapvetoen kezdek rajonni, hogy nem igazan lehet epiteni a Garmin Roadtripre, ha az ido is kerdeses, ugyanis fuggetlenul az uttol a lehetseges maximalis sebesseggel szamol. Az eszakra vezeto ut is vegig olyan szakaszokkal volt tele, ahol jo, ha a maximalis sebesseg eleri a 60-at, az utra engedelyezett 90-110 helyett. De a GPS ugye azzal szamol, nagyon kapaszkodni kell, ha azt a tempot akarja tartani valaki ilyen utviszonyok kozott.

Jo kis kanyargos, hegyi utak, kaptaton fel, volgybe le.

Aztan egyre inkabb az isten hata mogott ereztem magam, ezen a szakaszon peldaul bo egy oran at nem is talalkoztam senkivel.

Eleg gyakran kellett mindenfele patakokon, vizmosasokon atkelni, amire hasonlo fahidak szolgalnak. Volt egyebkent bo masfel kilometernyi foldes-zuzottkoves szakasz is, a behemot meglepoen jol viselte. Bar, gondolom eleg sok hasonlosag van a GS futomuvevel, amit meg pont erre talaltak ki.

Tobb helyen talalkoztam kenguru kulonitmennyel. Egyszeruen nem tudom megszokni a latvanyt, amint ezek az ozhoz hasonlo lenyek a prerin ugralva, ezerrel szaguldoznak, mintha mi sem lenne termeszetesebb.

Hatam mogott Del…

Singletonbol visszafele megalltam frissulni a multkori helyen, ami megmentett a motor tolastol az elozo turan. Beszedbe elegyedtem a kutassal, aki lathatoan nagyon unatkozott, mert epp egy motoros sem jart arra, o pedig a figyelem kozeppontja. Amolyan helyi figura, akit minden erre jaro ismer, akitol tippeket lehet kapni, ha esetleg lopott motor utan kutat valaki, es akit a rendorseg is informacio forraskent hasznal. Mint kiderult, ram is emlekezett ket hettel ezelottrol, ami engem kicsit meglepett, mert a Ducatisok kozott nem lehettem valami feltuno jelenseg. Vagy pont azert.

Keszitettem is rola egy kepet a munkatarsamtol kolcson kapott Pentax Optio W60-as geppel. Eleg jo kis masina, azert kertem kolcson, mert kivancsi volta, hogy egy pici kompakttal mennyire lenne egyszerubb az elet. Nagyon pozitivan csalodtam. Pici, eldobhato jellegu gep, ami eszrevetlenul lapol meg az ovre erositheto tokban, teljesn vizallo, emiatt esoben sem kell felteni, es egy pillanat alatt elokapva, kesztyuben-sisakban is hasznalhato marad. Sajnos vissza kellett adnom, de szivesen megtartottam volna a Nikon melle. Na, majd idovel…

Teljesitmenytura

A tura masik celja, a kikapcsolodason kivul az volt, hogy felmerjem, nagyjabol mekkora tavot tudok kenyelmesen teljesiteni. Ezzel a napi 630 kilometerrel, es az elozo estivel egyutt 24 ora alatt majdnem 1000km-rel elegedett vagyok osszessegeben. Nem tunik annyira soknak, de ezen a kanyargos uton, ahol a 60-as atlagsebessegert is meg kell kuzdeni, teljesen mas, mintha valaki autopalyan 140-es cirkalassal teljesiti ugyanezt. Szerintem, ha tobb autopalya lett volna benne, a napi 1000km sem nagyon vagna oda a falhoz. Raadasul eleg hulye, szeles ido is volt, igy aztan meg a volgyben sem volt nyugtom az allando oldalszeltol.

Tehat jol sikerult a felmeres, ezzel azt hiszem, tettem egy lepest a Tasi tura tervezesenek iranyaba is.

*** A tracklog megfigyelesere ket lehetoseg van:

A .GPX megnyitasahoz a Garmin GPS egysegekhez adott MapSource (Windows) vagy Roadtrip (OSX) programok es az ausztral City Navigator 2009-es terkepek kellenek.

A .KML a Googletol ingyenesen letoltheto Google Earth nevu programban nyithato meg. Ez utobbit javaslom, rengeteg plusz informaciohoz lehet jutni, beepitett street viewtol a helyszinekhez kapcsolt fenykepeken at a domborzati terkepig.

Jo bongeszest! Ha valami gond lenne, kommentben szivesen segitek. Sajnos Google Mapsbe nem sikerult megfeleloen behivni, de meg dolgozom rajta.

Szinten zenesz munkatarsam kuldott egy levelet egy linkkel, ugyan teszteljem mar le, hogy milyen motor illik/illene hozzam. Ez lett az eredmeny:

Your result for The Motorcycle Personality Test …

Yamaha FJR1300

You have the characteristics of a master street rider. On the way to work, your love for riding sometimes leads you to take the long way. The 50-miles-of-back-roads long way. You live for the perfect road, and plan vacations around riding.

You need a bike that can handle your addiction to the twisties as well as comfortably carry two on a weekend trip through the mountains. Your bike is the FJR1300. Can I borrow it someday?

Vagyis: “Tapasztalt utcai motoroskent lehetne jellemezni. Munkaba menet hajlamos vagy a hosszabb utat valasztani. Az 50-merfold-kanyargos-hegyi-kerulot. A tokeletes ut eltet, es e kore tervezed szabadsagod is. Olyan motorra van szukseged, ami kepes kielegiteni a kanyargas utani vagyad ugyanugy, ahogy ket szemellyel is kenyelmesse tesz egy hetvegi hegyi kirandulast. Motorod az FJR1300. Kolcson kerhetem valamikor?”

Azt hiszem, ennel sokkal nem is lehetne kozelebb a BMW-hez.
Egyebkent egyre jobban tetszik a K1300GT is :)

Az amerikai kereskedoknel mar lehet kapni a 2009-es, fekete modelleket a K1200GT es az R1200RT modellekbol. A BMW-nel hagyomany, hogy a modell utolso eveben, kifutas elott vezetik be a fekete valtozatot, mint egy bucsuztatva az adott tipust.

K1300GT

K1200GT, a kifuto modell

A K sorozat granturismo modelljenek utodjat, a K1300GT-t mar be is jelentettek.

K1300GT

Legalapvetobb valtozasok az uj, 1300cm3-s, 160 loeros csucsteljesitmenyu, soros negyhengeres “brick”, motorvezerlessel kapcsolatos fejlesztesek, uj futomu. Illetve, ami sokakat zavar, a japan stilusu kezeloszervek. Eddig ugyanis a BMW az osszes modelljen a sajat rendszeret hasznalta, ezentul a K modellek (K1300R, K1300S es K1300GT) az uj valtozatot hasznaljak. A tervek szerint, a BMW signature, R (boxer) sorozatan marad a regi rendszer.

R1200RT utod

R1200RT, a kifuto modell

Az R1200RT utodjarol meg semmit nem tudni, csak pletykak vannak. Van, aki tudni veli, hogy a HP2-es, ket vezermutengelyes eromuvet kapja meg a turamotor, ami cirka 130-140 loero korul teljesitene, masok abban remenykednek, hogy kicsit visszaternek a klasszikusabb, letisztultabb formakhoz.

2009 szeptembereig gyartjak a regi modellt, az uj 2010 januarjatol erheto majd el. Kivancsi leszek, mit hoznak ki belole. Igy is eros a tura valasztek, de egy erosebb boxer nem lenne rossz.

Crash test vehicle: BMW HP2 Enduro
Crash test dummy: TJ Jarret

Katt a kepre!

Bazsyka okoskodik itt nekem, hogy mar robogos vagyok, mert nem megyek het eve…ha jol vettem ki a mondanivalo lenyeget, bar ez nala eleg nehez feladat :)

Ennek kapcsan szerettem volna mar egy oldalt ajanlani, ahol emberek William Foghoz hasonloan, rutinszeruen utazgatnak a Fold korul:

Olyan kerdesekre felelnek a legnagyobb termeszetesseggel, hogy mivel erdemes Ausztraliabol Indiaba motort szallitani, milyen feltetelekkel lehet Burmaba motorral belepni (sehogy), illetve hogy Vietnamban tiltott a 110cm3 folotti gepek forgalma. Esetleg, ha Vlagyivosztokban szeretne valaki motort venni, hogy nyomjon egy transsziberiat, arra is sorban allnak a tapasztalattal rendelkezok. Hihetetlen.

Talalunk itt turaleirasokat, felszereles listat, felkeszulesre tippeket, sot, az oldal tulajdonosai meg DVD kiadasra is adtak a fejuket. Tehetik, mert tizennegy (14!) eve mennek, eddig 39 orszagot erintve es bo 100.000km-t megteve.

Ja, es csak csendben szeretnem megjegyezni, hogy aki hosszu tavu utazasra nem BMW-t valaszt, annak nincs izlese :)

Jolvan, tudom..de van meg itt tobb jo is…

Kekkel a tervezett, feketevel a megvalosult utvonal.

Sydney – Shoal Bay – Sydney (701km, 2 nap)

Hossz: 701km
Idotartam: 2 nap, 2008. oktober 8-9.
Atlagsebesseg (pihenot beleertve): 22km/h
Legnagyobb pillanatnyi sebesseg: 155km/h
Atlag fogyasztas: 4.8l/100km
Koltseg: $150 ($65 uzemanyag, $35 szallas es $50 kaja)
Tracklog letoltes: Garmin .GPX, Google Earth .KML

Legmagasabb pont: 501m
Legalacsonyabb pont: 0m

A tura otlete ugy merult fel, hogy mult hetvege elotti penteken mehetnekem volt, igy aztan kiszurtam egy teljesitheto tavot. Igazabol Sydneybol del vagy dszak fele erdemes indulni, es mivel nekem egyelore fogalmam sem volt, hogy mit csinalok, dszakra esett a valasztas.

Ezt nagyban elosegitette, hogy a Hella Motorcycle Atlas ket utvonalat is nagyon ajanlgatott: eszak fele az Old Pacific Highway, Singletoltol visszafele pedig a 31-es utat aposztrofaltak motoros paradicsomkent.

Jo alkalom volt ez arra is, hogy vizsgaztassam a Beemert picit hosszabb tavon. Belevagtam hat a kepzeletbeli korzot Sydney kozepebe a Google Mapsen (micsoda kepzavar!), kijeloltem egy jo napi 360-380 kilometert kezdesnek, aztan ahol metszette a tengerpartot, az lett az uticel.

Nelson Bayre esett a valasztas, bar igazabol nem egy adott telepulesrol van szo, hanem egy csomo elszort, tengerpart melle telepult uduloklaszterrol, ugyhogy mikor elindultam, meg fogalmam nem volt, hogy most Fingal Bay, Shoal Bay vagy eppen a One Mile Beach (Hetmerfoldes Part, mint a meseben a csizma) a tulajdonkeppeni uticel. Ez a jo a satorozasban, felkerul hatra, aztan irany a semmi…valami majd csak lesz, legfeljebb marad a vadkemping.

Ha mar a felszerelesnel tartok, igazabol ennyi volt a lista:

* sator, halozsak, polifom matrac (ezek vizhatlan zsakban, aka. kukas zsak)
* GPS, terkep
* valtas ruha, rovidgatya, papucs, furdogatya
* 2×2liter viz, szendvizsek (magyar szalamival! hoppa)
* a jobb oldali dobozban meg a szokasos kellekek, pumpa..etc (bar ezek mindig ott vannak amugy is)

Ennyi, doszt eleg.

Sydney – Hornsby, kuplunggyilkolas

Mivel eleg komas voltam masnap (meg nem szoktam meg teljesen a mindennapos 6 orai kelest a parkolas miatt addigra), eleg keson ebredtem, ugyhogy csak negyed 10 korul indultam utnak. Eleg otvar, paras ido volt, sejtettem mar, hogy az idojarasjelentes megint kamuzik.

Alljunk meg itt egy szora, mert ez meger egy meset. Eltem mar tengerparton, valtozekony, csapadekos helyen, mint peldaul Glasgow vagy akar Bristol, de ennyire kiszamithatatlan, teljesseggel megbizhatatlan idojarasjelento szolgalattal meg nem talalkoztam. Megfogadtam, hogy mostantol nem adok a velemenyukre egyaltalan, ha felnezek az egre, szazszor pontosabb diagnozist allithatok fel, mint amire ok az egesz Szilikon Volgy szamitasi kapacitasaval valaha is kepesek lennenek.

Tehat ott tartottam, hogy felpakoltam, es elindultam. Elso komolyabb megprobaltatas az eddigre mar eletre kapott varoson atkuplunggyilkolas volt. Na ez az, ami Helmutnak nem az erossege. Szeles is, emiatt nem lehet elore furakodni (line splitting/filtering), raadasul 2 meterenkent megallni sem kellemes vele, plane, mikor meg meg is van pakolva.

Ez e tokoreszes a Harbour Bridgen at egeszen Hornsbyig kitartott, amikor vegre szabadjara engedhettem a lovakat egy kicsit.

Hornsby – Hawkesbury River Bridge, a hires Old Pacific Highway

Na, azert mertekkel. Rovid Freeway (itt freewaynek az otthoni, tobb savos, elvalasztott autopalyat nevezik) rakanyarodtam a hires Old Pacific Highwayre. Nehany eve, amig at nem adtak a gyorsabb utat, ez volt a fo utvonal, ami eszakra vezetett ki Sydneybol, Newcastle, illetve Brisbane iranyaban.

Mivel a forgalom tobbseget nem erdeklik a kanyargos utak, maradtak a motorosok, illetve a hippi stilusban (emlekeztek meg a Dumb es Dumber furgonjara?) nyomulo turistak.

View Larger Map

Ez volt az elso olyan alkalom, hogy motoron tenyleg kiszabadultam a varosbol, raadasul erre a kanyargos, kozepes tempoju dontogetesre szuletett uton. Feltekertem a meg elozo este a GPS-re feltoltott mp3-at, es szeles mosollyal a sisak alatt adtam neki :) Meg ekkor nem sejtettem, hogy lesz meg reszem a jobol kesobb.

Ez a szakasz, ahol minden jelentosebb kanyar elott ki van tablazva a sebesseg, tiszta rally szimulator erzes..enyhe jobb, enyhe bal..fek..HAJTU BALRA! Egy ido utan egesz jol belottem, kb. 10km/h-val az ajanlott sebesseg fole, teljesen biztonsagosan, megis elvezetesen dontogettem.

Nehany szakaszt (ahol dupla a tracklog vonala)kenytelen voltam ketszer is abszolvalni. Egyszer nem volt eleg. Jo volt, na. Megyek meg arra nemsoka :)

Aztan jott a Road Warrior Cafe, ahol ekkor meg nem sokan voltak, en meg benne voltam a ritmusban, ugyhogy elhuztam szepen mellette.

A Hawkesbury Riveren (folyon) atkelve aztan megszomjaztam, letertem egy foleg yacth klub altal hasznalt piheno teruletre, ettem-ittam, fotoztam (modjaval).

Hawkesbury River – Murray Beach (Lake Macquarie), get in the flow

A hidtol tovabb indulva az volt a terv, hogy a Dharug Nemzeti Park utan jobbra kanyarodva kierek a tengerpartra, de sikerult elnezni egy keresztezodest, es minden mindegy alapon folytattam az utam eszak fele.

Nem nagyon emlekszem erre a szakaszra, es itt egy picit meg is allok, ugyanis ez vegig picit frusztralt. Magammal vittem a D80-at egy Nikon nagylatoval, amit ugyesen a bal oldali kesztyutarto dobozban rejtettem el, hogy keznel legyen. Nem valami jo megoldas, tul korulmenyes megallni, eloszedni a vizhatlan csomagolasbol, levenni sisakot-kesztut, fotozni kettot-harmat, aztan vissza az egesz. Emiatt, es a kesobbi leszakado eg miatt eleg keveset fotoztam. Na mindegy, nem dokumentumfilmet forgatok.

Harom ora fele aztan mar megeheztem valami epkezlab kajara, a megmelegedett szendvicsekhez mar nem volt kedvem. Epp kapora jott, hogy feltunt a Lake Macquarie Balatonszeru sziluettje a fak mogott, ugyhogy gondoltam, keresek valami ettermet-kavezot, ahol megallhatok egy orara.

Vegulis a Lakeshore Cafera esett a valasztasom, ami annak ellenere, hogy elegge eldugtak az erdoben, a to partjan (gyonyoru kilatassal), meglepoen jonak bizonyult. Nem nagyzolos, letisztult etlap, a helynek megfelelo valasztekkal. A szakacs altal prezentalt eloetel-kostolo ajandek utan vegulis egy Ribeye steak kerult az asztalra, szigoruan medium-rare, megfelelo korettel. Hat, ha nem is 10/10, de kilencet biztos bezsakolhattak nalam. Sikeresen haritottam a pincer vorosbor-kiserleteit, es – bar vegulis teljes jogositvannyal egy pohar beleferne – maradtam a jozan megoldasnal: liter kupakos viz es nemi udito csuszott melle.

Desszertnek mar nem is maradt hely, ugyhogy a kedelyek lenyugtatasa vegett tettem egy kis setat a toparton, es lottem nektek egy panoramat a Macquarie Torol.

Murray Beach – Newcastle, falu falu hatan

A piheno utan utam egy vizenyos-mocsaras terulet mellett vezetett, tele mindenfele vizi madarral, de mar nem volt kedvem megallni fotozni megint (valamit kell ezzel kezdeni, meg kitalalom, mit is pontosan).

A szakasz masodik fele eleg erdektelenre sikerult, Newcastlehoz kozeledve egyik kis telepules eri a masikat, hasonloan a Balaton eszaki partjahoz. Alacsonyabb sebessegkorlatozas, nagyobb forgalom, nemi kuplunggyilkolaszas utan feltunt Newcastle.

Bevallom, bar a GPS tracklog alapjan eleg sokat kolbaszoltam a varosban, nem igazan fogott meg benne semmi. Szokasos ausztral kisvaros, a maga hetvegi kozonyevel.

Newcastle – Nelson Bay – Fingal Bay – Shoal Bay, erkezes esoben

Utam utolso szakaszan mar nagyon ereztem a verszagot, mindenkepp tengarpartot akartam mar erni. Eddigre olyan delutan 4 ora korul jart az ido, ideje volt szallas utan is nezni. Nelson Bayig nem igazan volt ertelme, majd miutan jobbrol feltunt a hajokikoto az oriasi tartalyhajokkal, mar tudtam, hogy lassan az udulo-ovezet kovetkezik.

Eloszor Fingal Bay volt, ami feltunt jobbrol. Itt megalltam egy kicsit a parton nyujtozkodni, illetve a GPS-t butykoltem, hogy ugyanmar javasoljon nekem egy kempinget itt a kozelben.

Ahogy latszik, eddigre mar nagyon logott az eso laba. Pontosabban, mire befejeztem a kepet, mar csepegett..aztan esett..vegul, mintha dezsabol ontottek volna, ugy szakadt.

Utam korabbi szakaszai alatt is elofordult, hogy elkapott egy-egy zsenge eso, de turatempoban (100-110 korul) ezt eleg jol lehet kezelni. Annyira jo a szel es esovedelem a Bimmeren, hogy eleg a szelvedot magasabb pozicioba allitani, es szepen a sisak folott tereli a levegot. Kanyargosabb terepen, meg egyebkent is szeretem az also allast hasznalni, amikor a mellkasomra iranyul a legaramlat, melegebb idoben hutve is a testem.

Ez ellen a tropusi jellegu, szakado istencsapacsa ellen azonban mit sem ert. A felgyulemlett tocsak, a kb. 30 meteres latotavolasag miatt eleve nem lehetett gyorsabban haladni 30-40km/h-nal, igy aztan mit volt mit tenni, borigaztam. Meg az alsogatyambol is csavarni lehetett a vizet.

Shoal Bay

Vegre feltunt Shoal Bay, es sikerult belefutnom egy kempingbe, ahol meg volt ures satorhely. Egy darab. Leparkoltam, kicsavartam a vizet a kesztyubol (ami amugy feketere festette a kezem, ugy neztem ki, mint egy szenegeto), es betoppantam a recepciora.

Azt a szanakozo tekintetet, ahogy vegigmertek, amint mindenembol egyenletesen csopog a viz, es szetazott ujjakkal probalom a hitelkartya elismervenyt alairni. Priceless.

Nagy nehezen becsuszkaltam a P2-es satorhelyig, meg mindig szakado esoben. Makom volt, hogy pont a fedett BBQ (grillsuto hely) melle kerultem, ahol atveszelhettem, amig alabbhagy.

Amint kicsit csendesedett, gyorsan, szerintem kevesebb, mint 4-5 perc alatt feldobtam a satrat, aztan elindultam lezuhanyozni, hogy megszabaduljak a szetazott goncoktol.

Mire vegeztem, mar el is csendesedett az eso, es egy szep, csendes estet toltottem a tengerparton. Elobb usztam egyet a kozepesen hideg vizu (de ekkor mar olyan mindegy volt) obolben, majd atoltozve az egyik tengerparti etteremben haraptam egy pizzat.

<