A végtelenbe és tovább!

‘Long way around - OZ’

Baleset miatt felbeszakadt tura a kontinens korul
Terv szerint ~15000km, 37 nap, 2009. marcius 28-2009. majus 3.

- Időrendben

Elore bocsajtok harom kerdojelet, aztan pedig besokkolok egy terkeppel:

View Larger Map

Mi ez? A kovetkezo vad terv. Tortent ugyanis, hogy a projekt vegere sikerult bo egy honapnyi tulorat felhalmoznom. Ez ugy alakult ki, hogy az esti 1-2 orak osszeadodnak, illetve a hetvegek is beszamitasra kerulnek. Nehany nemzeti unnep pedig dupla sullyal esik latba. Tehat van kb. 20 napnyi szabadnapom, amit talan (ha a ceges istenek is ugy akarjak) hozzacsaphatok a mar Tasmaniara kivett 23 naphoz. Ez igy osszesen kb. 45 napnyi szabadsagot jelentene, marcius elejetol aprilis vegeig. Ha viszont most nem jon ossze, akkor marad a tasman tura, meghagyom az extra szabadnapokat, es jovo karacsony korul veszek ki mondjuk masfel honapot.

Arra gondoltam tehat, hogy kibovitem “picit” a tasman turat, es megkerulom a kontinenst. 18ezer kilometer, 45 nap, vegyesen satorban es motelben. Foleg aszfalt, nemi folduttal keverve.
Arra gondoltam, hogy ha mar ugyis porgetem a projekt motor temat, akkor azzal mennek, aztan lehetne is szetszedni utana.

Mielott jon Bazsyka, es elkezdi leosztani a lapokat, elore mondom, hogy ez csak egy vad kepzelges, korant sem biztos, hogy lesz belole valami. Egyelore ennyi letezik belole, amit a fenti terkepen lehet latni.
Ja, es a postasbajnoksag ejtve, abbol kijonne ennek a koltsege is.

Tegnap delutan 4.30-kor elhoztam a ceg telephelyerol a mar elokeszitett, 7km-es gepet, majd fel ora varosi tobzodas utan visszaerkeztem a munkahelyemre.
Meg nem irtam a felszereltsegrol, ugyhogy egy gyors lista: “naplemente sarga” R1200GS 2009-es modell (2008 vegi gyartassal), kullos kerekekkel, ESA (elektronikus futomu), ABS, TPM (guminyomas monitor), futheto markolat.

Aztan este folyatodott a bejaratas mokaja, az elozo cikkben emlitett modszert kovetve. Sikerult 550km-t letudni ebbol a faradtsagos, sok figyelmet igenylo, de kesobb megterulo folyamatbol, ugyhogy mostmar egesz motor erzete van egy faragatlan tusko helyett.

Ami tetszik:
Osszessegeben igy par ora elteltevel nagyon pozitiv a kep, gyakorlatilag a mechnanikus, futas es egyeb dolgai tokeletesek. Hihetetlen, hogy mennyire mas erzest ad, mint amit var tole az ember. Azt gondoltam, hogy majd az RT-hez kepest picit szoftabb, hatarozatlanabb lesz a futomu, de azert ra kellett jonnom, hogy az elmult 9 evben nem unatkozhattam a BMW tervezoi sem. Annyira pontosan iranyithato, olyan, ismerten megvezetos, hosszanti gyurodeses szakaszokon is, amitol az RT mar a jardasziget fele veszi az iranyt. Az ESA is egesz jol mukodik, a comfort es sport fokozatok, enduro illetve 1-2 szemelyes es csomaggal terhelt uzemmodok jol erezheto a kulonbseg, bar meg nem teljesen talaltam meg az igazit. Az biztos, hogy a kanyargos, hegyi utakra a sport tokeletes, varosban szerintem talan a comfortnal egy picit puhabb lenne jobb (majd meg probalom a gyenge enduros beallitast).

Az is jo, hogy bar papiron az ulesmagassag nagyobb, mint az RT-nel, a keskeny ules miatt eleg jol leer mindket labam, tehat ezzel a reszevel vegulis nincs semmi problema. Egyebkent is, a szeles kormany miatt nagyon konnyunek erzodik, mintha legalabb 100 kiloval konnyebb lenne a balnanal, pedig papiron nincs ekkora kulonbseg.

Az eromurol meg annyira nem tudok meg nyilatkozni, mert csinjan kell vele banni, de az utolso par tiz kilometer alapjan kezd beallni egy eleg sima uzemre, nyoma sincs az R1100-as blokk lomhasaganak. Szerintem teljesitmenyt is lead annyit 4000-en, mint amit en az RT-bol altalaban 6000-ig porgetve ki szoktam motorozni. Legalabbis erzesre megy ugy siman. A kipufogonak tok szep hangja van a regi motor suvitesehez kepest, de lehetne egy picit hangosabb, hogy halljam is. Egy Akrapovic fele cso biztos segitene rajta, de azert fizessen, akinek ez a fontos.

Az idojaras szerencsere egyelore nem tett probara, valoszinu kevesebb vedelmet elvezhetek rajta, mint az oriasi plasztik mogott, viszont a szelvedelem tizbol tizes. A pici fejidom olyan jol vegzi a dolgat, hogy sokkal csendesebb az ut, kevesebb a turbulencia. Nem tudom, hogy csak szerencses vagyok-e az alacsonysagommal, mert nehanyan panaszkodtak erre, es vettek magasitott szelvedoket, de erre nekem semmi szuksegem nem lesz. 10/10 Ami kulon tuti, hogy akar 100-nal is fel lehet allni a nyeregben, akkor sincs semmi problema, sot, ugy a legcsendesebb a sisak.

A GPS is atkerult a tankrol a szelvedo ala, a muszerfal fole, ennel tokeletesebb helyre nem is gondolhattam volna. Szerencse, hogy direkt ki van ott alakitva egy keresztbe futo fem rud, amire az ilyen jellegu dolgokat fel lehet pakolni.

Ami nem tetszik:
Az ules az RT-hez kepest kevesbe kenyelmes, mert egyreszt muanyag, es beizzad a monkey ass rajta, masreszt meg kemenyebb is. Az elson mondjuk egy baranyborrel lehet segiteni konnyen, a masodik meg majd meglatjuk. Vannak jo kulsos cegek altal keszitett ulesek, de egyelore marad ez.

Az elso fenyszoro 55/55-os, tehat a tavolsagi is csak annyi fenyt ad, mint a tompitott, ami szerintem eleg gyeszura. Ez szinte minden motoron problema, de elvileg a rendszer elbirja a 100/55W-os izzokat is, ugyhogy valoszinuleg ezen is kicserelem, mint az RT-n. Termeszetesen a H4 helyett ennek H7 kell, nehogymar tudjam hasznalni a ket szett tartalek izzomat.

Tankolaskor nem igazan latni, hogy mi tortenik. Ugye alap, hogy tankolas kozben nincs gyujtas raadva, tehat mas modszerekkel kell ellenorizni a szintet. Viszont az RT-ben szepen be lehetett latni a tankba, es mivel az elozo tulaj furt egy lyukat a betolto nyilasbol lefele futo hengerre, ezert a gyari szintnel bo 2 literrel tobbet szem alapjan bele lehetett csurgatni a vegen. A GS-en akkora a lyuk csak, hogy a toltopisztoly beferjen, de nem latod mellette, hogy tenylegesen mennyit toltottel mar be. Ez mivel nehany pisztoly tul erzekeny, ezert szerintem elo fog fordulni, hogy nem lesz tele a tank.

A hatso ules nekem (magassaghoz, meg hasamhoz kepest) magasan van farmerban, ugyhogy azt leszedtem. Alatta viszont szepen megmunkalt aluminium van, ami meg tetszik. Tehat osszessegeben ez a tetszik kategoria. Jo lenne, ha az utas labtartokat konzollal egyutt le lehetne szerelni, az meg jobban tetszene.

Az oldaltamasz helyzete az RT-hez kepest szernitem picit esetleges, ott sosem fordult elo, hogy kirugtam, es aztan visszacsapodott. Mondjuk ez csak megszokas kerdese, ha teljesen kikiserem labbal, akkor ott is marad.

A hatso fek pedalja nem igazan jo magassagban van (csak a labtarton allva), de ezt lehet allitani.

…asszem ennyi :)

Most, hogy szabadsagon voltam egy ideje, eleg sokat haladtam a tura elokeszuleteivel, de sok munka var meg ram a kovetkezo picit tobb, mint egy honapban, hogy nyugodtan, es a lehetosegeket megfeleloen kihasznalva indulhassak el. A kovetkezo teruletek a legfontosabbak:

Utvonaltervezes

tulajdonkeppen ebben a fazisban meg ott tartok, hogy probalom az utat 6-7 nagyobb szegmensre bontani, es ezeket nagyjabol osszeloni. Nem fogok napi szintre lebontva utvonaltervet kesziteni, mert az ugyis tarthatatlan lenne 37 nap alatt. E helyett inkabb az elobb emlitett szakaszokat probalom ugy megallapitani, hogy ott legyen ido nezelodni, ahol van mit, es hogy legyen bennuk tartalek is. Szerencsere Ausztralia segit is ebben, leven a kortura soran elegge mas jellegu tajakon is athaladok majd.

Ilyen peldaul az elso negy-ot nap soran abszolvalando Sydney-Perth 4000 kilometeres Nullarbor atkeles, hogy aztan Perthben legyen ido kicsit megpihenni. Nekem is, meg a motornak is. Ha jol szamolom, akkora lesz korulbelul esedekes a 10ezer kilometeres szerviz, illetve addigra a mostani Battlewingeket is le kell majd cserelni valami kemenyebbre, hogy a tura hatralevo reszet jol birjak.

Amint kialakul, irok majd egy listat ezekrol a szakaszokrol, es az itt elofordulo latnivalokrol. Addig is a hozzavetoleges terkep a kovetkezokepp modosult:

View Larger Map

Tehat a terv, hogy Melbourne, illetve Tasmania kimarad, es ezeket az eredeti 8000km-es Tasmania tura alapjan latogatom majd meg. Jobb ez igy, az talan a latnivalokban leginkabb bovelkedo kornyek, amire kell kulon harom-negy het. Ausztralia tobbi reszen talan kevesebb a konkretum, viszont tobb az olyan jellegu latvany, amit meg kell elni. Ugy erzem, igy termeszetesen is valahogy elkulonul a ketto. Jovo Karacsony, here we go… :)

Ez igy 15ezer kilometer a Google Maps szerint (komolyabb merest meg nem vegeztem) +- par ezer, ami napi 500-as atlagot jelent. Mivel 30+ napon at egyenletesen elosztva tul megterhelo lenne, probalok nehany huzosabb, 800-1000km-es nap utan 2-3 nap pihenot beiktatni a szakaszok vegen. Aztan majd meglatjuk.

Motor felkeszites

Ez ugye a kovetkezo, legfontosabb tema. Az esedekes perthi szervizrol (amirol egyebkent mar egyeztetek az ottani BMW markakepviselettel, hogy zokkenomentesen menjen) mar megemlekeztem. Ezen kivul nehany kellek kell meg, hogy felkeruljon, amik szinten megindultak az evolucio utjan: a Touratech dobozok es a ket Wunderlich crash bar is megrendeles alatt. Ki kell meg cserelnem az izzokat a fenyszoroban, hogy lassak is valamit.

Ezen kivul az RT-bol orokolt szerszamkeszletet picit hozza igazitottam a GS-hez (kikerult par dolog, ami tul nagy/nehez lenne), ugy erzem, sikerult elerni az optimumot ezen a teren. Sokat ugysem tudok vele kezdeni, de a minimal gyors javitasokat meg tudom oldani majd (mostanaban eleg sokat kepeztem is magam ezen a teruleten..elmeletben:).

Kemping, ruhazat…etc

Tulajdonkeppen itt is a korabbi turak alapjan minden adott, mar ki is alakult a rendszer, hogy mit hogy erdemes pakolni. Annyi talan a kulonbseg, hogy most gondolkodom ket dolgon:

- vigyem-e az osszecsukhato szeket: nem rohog! Tok jo lenne neha, mar egy-ket nap kempingezes alatt is leulni. Mivel a Touratech dobozokbol eleg jo asztalt is lehet szerintem epiteni, jo melle egy szek is. Ha mar megvan Bathurstbol..

- es ehhez kapcsolodoan: vigyek-e fozo alkalmatossagot. Lehet, hogy megkiserlek parszor nem kempingben aludni, hanem kint valahol az ut szelen, akkor lehet, hogy jol jonne. De ugyanakkor meg plusz teher is. Azt hiszem, megvarom, mig megjonnek a dobozok, csinalok egy hetvegi proba turat, aztan kiderul, hogy mi hogy fer.

Na, egyelore ennyi. Izgalom meg nem sok, de fejben mar majdnem keszen allok.

A kepekbol ugyis latszik, tehat roviden: lecsereltem a Joe Rocket Big Bang bakancsot egy Gaerne Explorer csimmara.

Hosszabban, mer’ miert ne, ugyis raerek most. Valamikor tavaly augusztusban kezdodott az egesz, amikor alapveto motoros ruhazat utan jartam. Betertem hat a MCA Motorcycle Accessories Supermarket CBD-ben levo boltjaba, ahol (latszolag) kedvemre valogathattam a csizmak kozott. Sajnos azonban nehany felprobalasa utan ra kellett dobbennem, hogy a domper labakra nem igazan letezik megfelelo meret. Mivel mindenkepp kellett valami (azota sem motoroztam felcipoben), ezert ugy dontottem, hogy (bar ismerven az alacsonyabb szarbol, es a fuzos kivitelbol adodo hatranyokat) bevallalok egy Big Banget.

Sajnos azonban ugy nezett ki, hogy milyen komolyabb esozesnel szinultig fog telni, ezzel keseritve az eletemet meg 2-3 napig. Aztan, mikor atultem a GS-re, es bejott ez az esos idoszak, sikerult ketszer is nagyon csunyan elazni. Az elsovel meg nem is lett volna gond, mert itt, Sydney belteruleten tortent.

Hanem a masodik. Par nappal a szabadsagom kezdete utan elhataroztam, hogy megnezem az innen kb. 200km-re levo, 1800-as evek vegen epitett Macquarie Pass-t (itt minden Macquarie!). Ez tulajdonkeppen egy hago, ami a Shellharbourt koti ossze a hegyseg tuloldalan levo kisebb telepulesekkel, es egy kanyargos, igazi motoros ut (plane, mikor nincs forgalom).

View Larger Map

Felkerekedtem hat, de mar Woollongong fele tartva sikerult borig aznom, es onnantol csak rossabbodott a helyzet. Mire a hagon at a tuloldalra ertem, mar egyszeruen nem tudtam tovabbmenni, ugy faztam. A “hegyekben” 6-8C lehetett (a magassagukhoz kepest mindig hideg van valami miatt), es a farmer (mivel a bear suit meg nem erkezett vissza) csatakka azott, es a bakancs minden lepesre egy vodor viz tocsogott. Annyira faztam mar, hogy mikor betertem egy benzinkuthoz, alig birtam beutni a PIN kodot, es hullara azott, kekes ujjakkal vettem at a penztaros sajnalkozo pillantasa mellett visszaadott kartyat. Majdnem ugy volt, hogy ott alszom valahol, de aztan sikeresen hazaertem. Elallt az eso, Sydneybe erve szinte mar melegem volt.

Visszaerve a lakasba letettem a bakancsokat, aztan mivel napok ota szakadt az eso, nem is nagyon foglalkoztam vele. Tegnap vettem eszre, hogy a paras ido miatt meg mindig picit nedves, gombak nonek rajta! es oltari budos (sajnos(?) a kep nem adja vissza a szagat…).

Amugy is mar par napja tema volt Bazsyval, hogy kellene valami komolyabb csizma az utra (a masik problema a JR-tel, hogy nem vedi a sipcsontot egyaltalan), ugyhogy elkezdtem nezelodni.

Harom versenyzo akadt: a BMW GS Rallye2, inkabb terepre valo csizmaja, a Gaerne Explorer es a Sidi Discovery.

Sajnos azonban ugy tunt, hogy ezek kozul csak a BMW-t lehet itt, Ausztraliaban kapni, emiatt mar kezdtem is feladni a dolgot. Sikerult probara szerezni egy GS csizmat szerezni a megfelelo meretben, es meg tetszett is volna, sajnos azonban nem tul praktikus viselet. Setalni alig lehet benne, elegge hajaz a kesobb probald O’Neal motocross verziora. Egyebkent nagyon jo minoseg, kiveheto belsovel, viszont a hiresztelesekkel szemben nem vizallo.

Aztan delutan telefonaltam par helyre, es a korabbrol mar ismert MCAS-nal kimondtak a buvos szot, igen, van raktaron 45-46-os peldany. Gyorsan el is szaladtam a szakado esoben megnezni.

Passzentos volt, ugyhogy most itt figyel az agy mellett. Ujabb gyartoval bovult a “szponzorok” (vagyis az altalam szponzoralt cegek) kore. Mar csak egy kis vizhatlanito kezeles kell, hogy a labat vedo belso Goretex beles mellett ne azzon at a kulseje sem, es kesz is.

Tudom, mar unalmas a sok terkep kek vonallal Ausztralia korul, de mivel tortent nemi elorelepes, ezert (foleg magamnak) itt dokumentalom.

Bo ket nap terkep, internet, meg Lonely Planet bujas utan sikerult lebontani napi tavolsagokra a turat. Egy-egy szakasz nem tenyleges naptari napot jelol, ezek mellett marad meg szuk harom hetnyi pihenoido. Viszont ezeket a tavolsagokat le kell tudni ahhoz, hogy maradjon a fontosabb helyeken 2-3 nap mellette.

View Larger Map

1, Sydney(NSW) – Mildura(VIC): 1009km
2, Mildura(VIC) – Port Lincoln(SA): 881km
3, Port Lincoln(SA) – Eucla(SA): 888km
4, Eucla(SA) – Esperanca(WA): 919km
5, Esperanca(WA) – Perth(WA): 757km
6, Perth(WA) – Carnarvon(WA): 903km
7, Carnarvon(WA) – Port Hedland(WA): 872km
8, Port Hedland(WA) – Fitzroy Crossing(WA): 940km
9, Fitzroy Crossing(WA) – Wyndham(WA): 661km
10, Wyndham(WA) – Darwin(NT): 930km
11, Darwin(NT) – Tennant Creek(NT): 990km
12, Tennant Creek(NT) – Alice Springs(NT): 508km
13, Alice Springs(NT) – Mount Isa(QLD): 1169km
14, Mount Isa(QLD) – Karumba(QLD): 569km
15, Karumba(QLD) – Cairns(QLD): 756km
16, Cairns(QLD) – Mackay(QLD): 733km
17, Mackay(QLD) – Brisbane(QLD): 951km
18, Brisbane(QLD) – Sydney(NSW): 925km
————————————–
18 nap, 15361km

Maga a tura 37 napos (marcius 28. – majus 3.), tehat mellette marad meg 19 nap, ami pihenesre, nezgelodesre, motor szervizre hasznalhato, illeve, ha valamelyik tavolsagot nem sikerul teljesiteni, akkor sincs baj, hiszen van ido boven kompenzalni.

Az osszesitesben nincs benne jopar egy napos kortura, peldaul az Alice Springsbol a hires Uluruhoz vezeto majdnem 900km-es hurok sem. Ugy saccolom, hogy erre egy olyan 2-4000km-t meg ra lehet tenni, tehat realisan olyan 20ezer kilometerrol van szo. Ez meg kialakul, ahogy a programok, neznivalok tisztazodnak.

A motornak ket kotelezo karbantartasa is beleesik ebbe a turaba: az egyik a tizezer kilometeres szerviz, amit Perthben mar lebeszeltem (gumicserevel egyutt), a masik, a huszezres, ez valahol Cairns kornyeken lesz esedekes, a gumit meg majd meglatjuk meg addig.

Ket dolgot sajnalok csak: egyik, hogy picit szukosnek latszik (mindenkepp jo dontes volt kihagyni Melbourneot, Tasmaniat es Aideladet..majd kesobb), jo lenne meg mondjuk 2 het pluszba. A masik, hogy ha tobb tapasztalatom lenne ezzel a motorral, es lenne meg egy-ket motoros, akkor nemi foldutat is be lehetne iktatni. Igy inkabb maradok az aszfalton, foldutnak meg megmarad par kitero a pihenok soran.

Para ez a gumikerdes, arra jutottam. Meg magaban nem is lenne olyan nagy gond, de a kotelezo 10 es 20ezres szervizek picit bekavarnak. Az oriasi tavolsagokkal, illetve azzal, hogy az ut soran osszesen 3 helyen, Perthben, Darwinban es Carinsben van megfelelo szakszerviz (garancia miatt), illetve gumilelohely, eleg komoly logikai feladvanyt jelentenek.

Tavolsagok

		Adelaide	Alice	Brisbane	Broome	Cairns	Canberra	Darwin	Melbourne	Perth	Sydney
Adelaide
Alice Springs		1535
Brisbane		2055	3005
Broome		4240	2735	4660
Cairns		2965	2295	1700	3950
Canberra		1155	2520	1080	5185	2435
Darwin		3020	1490	3415	1860	2705	3940
Melbourne		725	2250	1660	4965	2935	660	3740
Perth		2690	3605	4340	2370	5250	3840	4015	3410
Sydney		1385	2750	955	5215	2400	285	3975	875	3910

Kovetelmenyek

- Jelenleg van a motorban 2400km
- Perthben el kell vegezni a 10ezres szervizt
- Cairnsben a 20ezrest
- A tavhoz (legalabb) ket szet gumi kell, elso-hatso
- Most egy kicsit hasznalt, puhabb Battlewing van rajta, aminek a saccolhato futasteljesitmenye olyan 6.000km lehet
- Ausztralia nehany reszen nagyon durva feluletuek az utak, nagy szemcses kavicsokbol epitik az aszfaltot, ami nagyon eszi a gumit is. Ahogy a nagy sebesseg es az allando egyenes futas is
- En sem vagyok konnyu, eleg sok csomagom is lesz, ez tovabb csokkenti a futasteljesitmenyt

V1: egyszerubb

- Az indulas elott, mivel Perth kb. 4500km-re van innen, meg kell tennem tovabbi cirka 3000km-t, hogy kijojjon az elso szerviz intervallum
- Ez valoszinuleg a Battlewing veget is jelenti, tehat indulas elott fel kell rakatni valami (valami mast, de mit, az meg kerdeses)
- Az uj gumi Perth-ben meg eleg friss lesz, emiatt azt nem szivesen cserelnem le (meg ertelme sem sok lenne)
- Igy viszont, ha monjuk 10ezres futasteljesitmennyel szamolok a hatso gumira, akkor valahol Darwin korul jonne elo a csere, vagy legkesobb Alice Springsben. Viszont egyik helyen sem szeretnek fel-egy napot emiatt motor nelkul lenni, illetve AS-ben meg fel is kene hajtani valami gumist, akinek lenne megfelelo meretu (pl) Tourance.
- Erre megoldas lenne, ha magammal vinnem a gumit. De most cipeljek egy garnitura (vagy csak hatso) gumit magammal Sydneybol az amugy is sok csomag melle? Megvehetem persze Perthben is, es Alice Springsben felrakatom. Ez korulbelul 10ezer kilometer, ami eleve hatareset. Vajon kibirja addig ilyen terhelessel?
- Igy viszont Perthben elmegy valamennyi ido a szervizzel, Alice Springsben pedig a gumicserevel, majd Cairnsben szinten szerviz.

V2: idotakarekosabb

- Valahogy meg kene oldani, hogy a szerviz es a gumicsere egybe essenek
- Erre megoldas az, hogy Perthben rakatok fel uj hatso gumit, ami remelhetoleg kibirja Cairnsig azt a 8-9000km-t (bar ott lesz meg foldut is, ami szinten defekt-veszelyes)

V3: malhas teve

- Meg itthon rakatok uj Touranceot mindket kerekre, es viszek magammal egy garniturat (vagy csak hatsot) is
- Perthben nem cserelek gumit
- Cserele gyorsan, ahol epp szukseg van ra (ezt barmilyen gumis meg tudja csinalni, ha en viszem a gumit), valahol Alice Springs korul, ami utana kibirja hazaig
- Ez meg biztonsagi tartalekot is jelent, ha esetleg menet kozben defekt jelentkezne
- A csomag egyelore ugy nez ki, hogy a ket Touratech doboz fixen, ebben lennenek a kemping felszerelesek (sator, matrac, halozsak, VIZ!..etc), a motorhoz szukseges dolgok (5 liter benzin, 1 liter olaj, szerszamok, zar, takaro..etc), a tanktaskaban az iratok, fotos cucc, terkepek, konyvek, es meg van egy 80 literes zsak, amit hatra rakok fel, ebben lesznek a ruhak. Tehat emlemetileg a 80-as zsak ala be tudnam tenni a ket gumit, de akkor is plusz suly.
- A masik problema, hogy ugy talaltam ki a pakolast, hogy motelhez eleg legyen leszedni a tanktaskat es a nagy zsakot, a tobbi a motoron marad a zarhato dobozokban, mig satorozasnal ertelemszeruen minden kell. De mit csinalok a gumikkal?

Nem egyszeru, mi?

“After all……it is so much more fun to screw up a trip and laugh at yourself over the stupid shit you come up with then it is to judge others from the comfort of your couch.” – by Roundtheworld on Advrider
“Elvegre is…..jobb muri elk*ni egy turat es magadon rohogni, hogy megint mekkora baromsagot talaltal ki, mint a fotel kenyelmebol biralgatni masokat.” – irta Roundtheworld az Advrider forumon

Folytattam picit az elokeszuleteket a hetvegen, sikerult eljutni odaig, hogy tobbe-kevesbe lassan minden keszen all a turara. Most inkabb aprosagokkal foglalkoztam, de a jelentosebb dolgok is lassan eljutnak az implementacios fazisba: jovo szombaton megyek Canberraba, hogy a bukocsoveket felszereljek. Egyszerubb igy elhozni, es nem kell a felszerelesert fizetni, viszont oda kell ernem reggel 9-re, ami olyan 6 orai indulast jelent. Valamit valamiert. Aztan ugyanattol a cegtol varhatoan 1-2 heten belul megjonnek a dobozok is. Ha minden jol megy, ez meg egy kritikus dolog. A heten azert rajuk telefonaltam, es megnyugtattak, hogy a megbeszelt, egy hettel a tura kezdete elott levo 23-ai idopontot meg mindig garantalni tudjak.

Throttlemeister

A Throttlemeister tulajdonkeppen egy mechanikus “cruise control” vagy “tempomat” (ki hogy szereti), aminek sok koze nincs azok funkcionalitasahoz. De igy egyszerubb elmagyarazni. Tulajdonkeppen a horgaszorsok hatsofekjehez tudnam leginkabb hasonlitani. Adott egy hengeres kezelofelulet, belul lassu emelkedesu menettel, ami egy (itt bronz) hengert szorit oda a gazmarkolat belsejeben talalhato hengerhez. Ezzel tetszolegesen, fokozatmentesen lehet allitani a “fekerot”, alaphelyzetben egyaltalan nem valtoztatva a gazmarkolat viselkedesen, a teljes blokkolasig. Egy kezmozdulattal, magunk fele tekerve aktivalhato, es a gaz elengedesevel megegyezo iranyban oldhato.

Masik celja az egysegnek, hogy kormanyveg-sulykent is funkcional, picit nehezebb leven talan tobbet csillapit a rezgeseken. A varosban nekem nem tunt fel, de valoszinu, hogy hosszabb tavu, egyenes haladasnal picit javit. De ha nem, az sem problema, nem ez az elsodleges celja.

Elsosorban azert van erre szukseg, hogy a jobb kezem is meg tudjam mozgatni kicsit haladas kozben, igy kevesbe farad el az allando rezgestol.

A felszereles nem egy bonyolult muvelet. Eloszor is el kell tavolitani a kezvedot, es egy kozdarabbal meg kell hosszabbitani, mivel a Throttlemeister a gyari kormanyvegnel valamennyivel hosszabb.

Aztan az elso kepen lathato ket, csavarszeru egyseget bele kell tenni a kormanyra, es mar johet is a fek felszerlese. Itt annyi az egyetlen bokkeno, hogy a csomagban kapott, kulonbozo vastagsagu alatetekkel ki kell jatszani a megfelelo tavolsagot, ahol kioldva nem szorul, behuzva is tart, es a kormanyfutes bekapcsolasakor sem szorul meg.

Fontos tanulsaga az esetnek, hogy utcan nem erdemes motort szerelni. Delutan 2-kor mentem el otthonrol, hogy a tanktaskat felvegyem, majd egyenesen haza tartva korulbelul 3 orakor mar el is kezdtem a muveletet. Ebbol az lett, hogy este 7-ig az utcan matattam, mert korulbelul fel orankent jott valaki, aki segiteni vagy anekdotazni szeretett volna. Tobb motoros is megallt, hogy segithetnek-e, volt, akit csak a motor erdekelt. Legerdekesebb figura megis egy olyan 70-es olasz fazon lehetett, aki hosszasan idezte vissza fiatal koranak Bianchiit es Laverdait, kulonbozo baleseteket, haborus sztorikat. Nem mondhatom, hogy nem adta elo elvezetesen :)

Tanktaska

Azt hiszem, meg nem is volt itt a motorrol kep, ugyhogy ezzel mar ugyis tartoztam. Egyebkent ez az uj parkolohely, amit talaltam. Ma sikerult is a tulajokkal beszelni, es abszolut nem zavarja oket, hogy ott parkolok. Ujjak keresztben :)

Motoline tanktaska (interneten nem talaltam meg oket), a BMW-shez kepest kevesbe a tank formajahoz idomitott, de nagyobb, es nem utolsosorban 20%-aba kerul annak. Magneses tankra is lehet rogziteni, de a GS-en muanyag burkolat van a tank folott, ezert ot darab szijjal rogzitettem. Ketto oldalt, egy elol a villanyak korul, es ketto hatul, az ules alatt.

Egyebkent egesz jo, teljesen teletomve picit nagy (nem latom tole a muszereket, a GPS-t meg pont jol), de kevesbe megpakolva picit lelapithato a teteje, igy mar okes. Olyan dolgokat tervezek benne tartani, amik nem nehezek, de keznel kell, hogy legyenek: terkep, papirok, kalap, napszemuveg, naptej, fenykepezogep…etc. Majd meglatjuk, hamarosan kesz a pakolasi lista is, majd kirakom ide.

Nikwax

“Lezsiroztam” az Explorer csizmat is, hogy picit vizallobb legyen. Bar belul egy Goretex jellegu membran talalhato, ami talan a labat szarazon tartja, de nem art, ha a bor sem azik at teljesen, es nem jar ugy, mint az elozo csizmam, amiben 4 nap nedvesseg hatasara gombak kezdtek noni :)

A harom doboz viaszbol kb. egy doboz harmada ment ra a csizmara, kezzel felhordva. A picit merev viasz a kezmeleg hatasara felolvad, igy szepen beledorzsolheto a borbe, illetve foleg a varratokba es kornyekukre. Itt a kepen meg a csicsogos allapot lathato, amit egy utolso polirozas kovetett. Nem nagyon latszik rajta, hogy viaszos lenne, inkabb egy jol kiboxolt jellegu, csillogo feluletet kaptam.

Na, hat ennyit a tudomany es technika vilagabol mara, lassan jon a tobbi is.

Tegnap este kiprobaltam a technikat: a tanktaska tetejere felgumipokoztam a D90-et, atloktem video modba, aztan kerultem egy rovidet. Annak ellenere, hogy ejjeli felvetel, a kepminoseg a tanktaska csillapito hatasa miatt nem annyira rossz, bar a plexi zavaroan kitakar mindent. Kovetkezo lepeskent tervezem nappal is kiprobalni (valami izgalmasabb szakaszon), ott talan a melysegelesseget is nagyobbra vehetem majd, es a muszerek is olvashatova valnak, illetve lehet, hogy picit belezoomolok, ami mondjuk a sebessegerzetet csokkenti, de legalabb talan a plexi laposabb felen at tobbet latni enged.

A “vagast” iMovie-ban vegeztem, hogy ez mekkora szivas. Pedig csak korulbelul 25 percnyi MJPEG video volt a forras. Ha belegondolok, hogy 37 nap alatt esetleg 37 oranyi anyag is rogzulhet, kicsit megfutamodom az otlettol. Majd meglatom, nem akarom eroltetni sem, tul sok munka es energia megfelelo szinvonalu videot kesziteni, plane egyedul.

Felraktam egy korabbi verziot a Youtubera is, de a genyok letoroltek a hangjat.

Le is toltheti, aki elvetemult.

Az elozo teszt folytatasakent kiprobaltam a felallast nappali korulmenyek kozott is. Ez lett az eredmenye.

Meg 10 nap..vagyis most mar asszem, csak kilenc, es indulas. Most meg nagyban porognek a dolgok, utolso simitasok, beszerzesek, de mar a veget rugja. Remelem, azert az utolso heten tudok majd aludni is. Hetvegen irok egy hosszabbat a felkeszules tovabbi lepeseirol, csomagolasrol, most ennyire futotta csak.

Tortent a heten par dolog a felkeszulessel kapcsolatban, ami mar egyreszt foglalkoztatott itt minket a kommentekben, masreszt meg megigertem, hogy irok rola.

Az elso ilyen a gumi-problematika: vegulis a sokfele megoldas kozul azt valasztottam, hogy lecsereltetem a jo 60%-os allapotban levo elso-hatsokat egy uj par, kicsit terep-orientaltabb, kemenyebb gumira, ami remelhetoleg kibirja Darwinig vagy Alice Springsig. A regi gumikat termeszetesen elhoztam, jo lesz az meg a tura utan jarkalni. Ez szolgalt is egy erdekes tapasztalattal: hatulra felgumipokoztam mindkettot, es kiderult, hogy egyreszt baromi kenyelmetlen lenne igy, a ket gumi, meg elol a tanktaska koze beekelodve utazni, masreszt meg a motorra hagas sem igazan elmeny. Egyelore ugy oldottam meg, hogy kozepallvanyra allitva felmasztam, es onnan rugtam le magam. Nem tul jo megoldas.

Aztan ma delelott vegre sikerult a multkor elszalasztott tobbi kelleket is felszereltetni: felkerult a ket doboz, illetve a motort es a tankot vedo bukokeretek. Szerintem jol all neki, es terepen is magabiztosabba tesz.

Olyannyira, hogy az odafele 320km-es autopalyat visszafele “roviditett” uttal, kb 400km kepen lathato jellegu (meg nemi egysavos erdei) foldut es olyan 250km aszfalt megtetelevel valtottam ki. Teljesen jol szerepeltek a gumik is, szepen csapatta a port, buszke is voltam magamra, hogy az ut egesz szelessegeben sikerult felverni ezt a mindent belepoen finom, voros anyagot.

Vegre elkezdhetek pakolni is, aminek egyreszt az a jelentosege, hogy a het soran fokozatosan, munkaba jarva tudom tesztelni a dolgokat (meg ha hulyenek neznek is, hogy full megpakolt motorral jarok be :D), masreszt meg vegre megszunik az utobbi hetekben a lakas uralo motorosbolt-jelleg. Mindenfele kemping cuccok, alkatreszek, szerszamok, gumik, benzineskanna hevernek, ezek egy jelentos resze fixen bekerul holnaptol a dobozokba.

Holnap azt hiszem, hogy lesz csomaglista is mostmar, ha minden jol megy.

A tegnapi 900km+ nap utan sem tetlenkedtem, a szokasos hetvegi teendok (takaritas) mellett vegre sikerult 90%-ban befejezni a pakolast, illetve a csomagolasi listat (aka. tornaszertar) is. Biztos, hogy meg egy-ket aprosag kerul majd bele, de egyelore ez az, amit esszel kovetni birtam (eddig fejben). Majd potlom kommentben a valtozasokat.

A rendelkezesre allo csomagter olyan 170 liter korul lehet, ami a nagyobbik, jobb oldali 41 literes Touratech “fagyisdobozbol”, a kisebbik, kipufogo oldali alu dobozbol, a 80 literes vizhatlan zsakbol, es a saccperkabe 10 literes tanktaskabol all ossze. Nem sok, mi?

Es itt van ez a kisebb hegy meretu lerakat, amit valahogy hatekonyan be kellene pakolni ugy, hogy egyreszt minden elferjen, relative hozzaferhetoen, masreszt a sulyelosztas is nagyjabol kiegyensulyozott legyen.

Ezzel a szisztemaval tamadtam meg a problemat:

Bal oldali Touratech aluminium doboz (39L)

- 5 literes benzineskanna tele
- 1 liter motorolaj (ezt Perthben cserelem a 10k szerviz utan aktualisra)
- tartalek zseblampa, tartalek elemmel
- 10m eros kotel (terigetni is jo)
- vastag ragasztoszalag
- szikszalag
- 3x pillanatragaszto
- Tyre gun gumijavito keszlet
- gumijavito hab
- Michelin labpumpa
- akkutolto
- 4x motor rogzito heveder
- kis szerszamosdoboz:
- racsnik
- nyomatekracsni
- fejek torx, imbusz, phillips, egyenes aprotol nagyig
- 6 es 12 szogletu fejek 6-27ig
- villaskulcsok 4-22ig, osszeragasztva tapasszal
- csavarhuzok
- lapos-, kombinalt- es csipofogo
- allithato fogo (nemtom mi a neve, nem franciakulcs)
- vegyes drotdarabok
- gyertyakulcs
- 2x tartalek gyerta
- izzokeszlet (2xH7 elso neon, index, helyzetjelzo)
- torlokendok
- elsosegelycsomag

Jobb oldali Touratech aluminium doboz(41L)

- halozsak
- matrac
- sator (szetszedve darabokra, zsak nelkul)
- MSR 6 decis benzinespalack fozeshez, tele
- MSR Dragonfly benzines fozo + tisztitokeszlet
- 3 x kisedeny
- kanal, villa
- bio mosogatoszer
- 2x kaja konzerv (szukseg eseten)
- nem kornyezetszennyezo mosogatoszer
- 4 liter viz (jon meg bele)

Motoport tanktaska also fele (a felsovel egyutt tul nagy)

- motor papirjai
- szeles karimaju kalap
- napszemuvegek
- naptej
- ajakzsir (kiszaradas ellen)
- Nikon D90 + 18-200 Nikkor lencse
- 2x 16GB SD kartya + kartyaolvaso
- szenzor tisztito keszlet (folyadek es ecsetek)
- backup HDD
- gorilla flexibilis tripod
- tartalek kartya, 3x tartalek aksi, tolto
- USB kabel
- Hema motorcycle atlas of Australia terkep
- Lonely Planet Australia konyv
- sisakhoz atlatszo plexi
- fel liter viz vagy Gatorade
- fejlampa
- jegyzetfuzet, tollak
- kabelzar (ruhahoz)

Ovtaska

- fulhallgato tokja
- penztarca
- keves keszpenz
- hitelkartya
- jogsi, utlevel masolat
- mobiltelefon
- muholdas telefon

Ruha alatt rejtett kis “tarsoly”

- eredeti utlevel
- tartalek bankkkartya
- eredeti jogositvany
- tartalek kulcsok a motorhoz
- lakaskulcs
- nagyobb mennyisegu keszpenz
- roadside assistance kartyak

Seal LINE vizallo taska (80L)

- hozza valo gumipokok
- kotel
- ruhaszarito csipesz
- 25x irhato DVD + alkoholos filc
- laptop kulon tokban
- tisztalkodokeszlet
- mosopor
- kukas zacsko
- torlokendo
- 7 valtas polo
- 7 alsogatya
- 7 par zokni
- 3x terdgatya (motoros ruha ala is)
- felcipo
- 1x hosszu farmer
- motoros ruha belesei (esokabatnak, melegitonek is jok)
- furdonadrag
- torolkozo

Tisztalkodokeszlet

- tusfurdo + sampon
- pommy shower (sziszegos szappan)
- fogkefe, fogkrem..etc
- borotva, borotvahab
- WC papir
- koromcsipesz
- kisollo
- hintopor
- labgombakrem (neadjdisten)
- vitamin
- fajdalomcsillapito
- szunyogriaszto
- fultisztito

Ruhazat

- Motoport mesh Kevlar II dzseki
- Stretch Kevlar nadrag, nadragtartoval
- Thermo es Aerotex vizallo linerek
- cso alaku nyaksal (atalakithato maszkka is)
- Triumph borkesztyu (lehet rohogni :)
- AlpineStar vizallo, melegebb kesztyu
- Joe Rocket Big Bang csizma (a Gaerne helyett)
- Camelbak – 3 literes vizputtony
- Shoei TZ-R sisak atlatszo es sotetitett plexivel
- Etymotic Research ER6 fulbe dughato fulhallgato/fuldugo
- Ovtaska
- Leatherman “svajci bicska”

Motor

- BMW R1200GS
- Hepco&Becker tank es motorvedo csovek
- Touratech alu dobozok
- Throttlemeister gazkarfek
- Garmin Zumo 550 GPS: City Navigator NT Australia, OzExplorer es digitalizalt katonai terkepek az apro foldutakkal is
- Kryptonite lakat
- motortakaro ponyva

Jack Daniel’s “markaju” kempingszek (egyelore kerdeses)

Ez pedig a vege. Hihetetlen, hogy Kopperfild modjara sikerult mindent belevarazsolnom, sot, meg maradt is valamennyi hely.

Ja, es vegre tudok lepni is a lakasban :D

Hetfo este, munkabol jovet megdisznositottam a gepet: felraktam a ket teletomott alu koffert hatra. Aztan, ugy este 10 magassagaban tettem egy oras probakort a belvarosban, es bar eleinte meg elegge a sajat szaja szerint valasztott nyomvonalat, a vege fele mar sikerult a futomuvet is beallitani hozza, ugyhogy most meg par nap gyakorlas, mielott felkerul a tobbi cucc is, de eddig nagyon pozitiv a kifejlet. Folyt kov.

Nagy meglepetesben volt reszem: valaki berakott egy linket az Index tura-motoros forumara, es rakattintva egy Foldkozi-tenger medenceje koruli ut weboldala pattant fel. Csakhogy furcsa ez a tura. Ma indulnak, en ket nap mulva, szombaton. 37 napra mennek, akarcsak en. Ketten vannak, akarcsak en nem :)

Mindenesetre, MEDmaniasok, ha netan erre jartok, elmenyekben gazdag turat, szeles utat!

Mint ahogy a cimbol is lathato, ropke ket honappal az otlet kipattanasa utan megindult az Ausztralia korul tervezett tura. Marcius 28-an, szombaton indulok, es elore lathatolag majus 3.-an, vasarnap erkezem haza. A tobbi, utvonallal, felkeszulessel kapcsolatos informacio kiderul a korabbi irasokbol.

Megprobalok rendszeresen frissiteni, fotokat feltolteni, de nem hiszem, hogy mindig sikerul majd.
Ezeket a postokat lentebb gorgetve vagy a “Long way around – OZ” kategoriara kattintva olvashatjatok.

Aki kommentalni szeretne, jobban teszi, ha regisztral, mert a nem felismerheto juzerek hozzaszolasai visszatartasra kerulhetnek, es bizonytalan, mikor tudom emailben elfogadni oket. Regisztralni a kommentek aljan levo linken lehet, bejelentkezni pedig jobb felul. Uzenni emailben vagy itt a kommentekben lehet, megprobalok legalabb nehany napi-heti rendszeresseggel vegigmenni rajtuk.

Inditottam egy uj Twitter accountot is, ahova gyors uzeneteket lohetek ki a kontinens barmely, mobil lefedettseggel rendelkezo pontjarol (ez kiteszi az ut kb. 10%-at jo esetben).

Wish me luck :)

Szorul a hurok.

Ket honapja meg csak az otlet merult fel, eloszor poen szinten.
Ugy hat hete kezdett komollya valni.
Korulbelul egy honapja megy a felkeszules.
Holnap indulas.
Maholnap vege is.

Minden keszen all a hajozasra, reggel irany Mildura.

Nem indult tokeletesen. Pentek egesz delutan hivogattak a muholdas telefononal kapcsolatban, uton a futar, jon a futar, jajj, megsem jon a futar. Aztan vegulis este fel tizenegykor, korulbelul a tizedik aznapi hivas utan belenyugodtam, feladtam. Nem lesz telefon, remelem, nem is lesz ra szukseg.

A kesoig tarto varakozas, pakolas, es a szomszedban zajlo ket (BBQ es random ivaszat jellegu) parti miatt nem sikerult koran agyat erni, igy a korai, haromnegyed otos kelesre nem sok esely volt. De nem is volt ra szukseg, mert fel otkor arra pattant fel a szemem, hogy Edda koncerten vagyok, es Pataki Attila az “elhagyom a varost” orokzoldet enekli, mikozben gondor, hosszu hajat (~ Ifj. Zambo Dzsimmi) az elso sorban allok arcaba csapkodja! Nem szoktam altalaban emlekezni az almaimra (lehet, hogy jobb is), de gondolom a korai, hirtelen keles logikai zavarokat okozott.

A szurrealis kezdet utan gyorsan osszepakoltam (bar a dal meg mindig nem ment ki a fejembol), es kis szoszmotoles utan fel hetkor sikerult is besorolni az akkor mar elenkulo forgalomba. Picit feltem is, hogy mire kierek Sydneybol, lemegy a Nap, ugyhogy vegulis az eddigi, ingyenes utvonal helyett bevallaltam az M5-os motorway (fizetos autopalya) kokemeny dijszabasat, es 5 dollarert vasaroltam egy kis nyugalmat.

Szepen hatoltunk (en es a Bimmer) elore, a mult szombati ut masolata volt a Canberraig tarto szakasz: a kontinens belseje, a Nagy Vizvalaszto fele haladva egyre huvosebb (majd hideg) lett, es a mult hetrol ismert kod is elobukkant a hegyekben. Itt terult meg, hogy meg indulas elott (bar kicsit vacillaltam rajta, leven Sydneyben meg kora hajnalban is 18C volt) felvettem a Goretex es a melegito beleseket is. Maradtak is rajtam majdnem tizenegyig.

Ismeros szakaszon haladtam, nem sok ujdonsagra szamitottam. A nap celja nem is igazan az volt, hogy komoly felfedezeseket tegyek. Bar a hegyvonulat (meg amugy NSW) tele van erdekesebbnel erdekesebb helyekkel, megis ugy dontottem, hogy – mivel ezek elerhetoek kesobbi hetvegi turakon is – ezeket most hanyagolom, es megprobalok minel hamarabb a tavolabbi teruletekre erni.

Aztan a fennsik nyugati oldalan, a kontinens fele legordulve szokas szerint igen gyorsan valtozott az osszkep: a taj hirtelen kisimul, eloszor csak a nagyobb reszleteket vesziti el, majd szepen lassan tunedeznek el a fak is, hogy a Hay Siksagra erve egy szinte teljesen (de legalabbis fel-)famentes latvany fogadjon.

Egyebkent erdekes, milyen kicsi a vilag: a vilag egyik legunalmasabb helyen, Hayben a helyi publican (a pub – “kocsma” uzemeltetoje) a Mr.X nevu torontoi vizualis effekt ceg (ahol dolgoztam par honapot) technikai vezetojenek nagybatyja :)

Hasonloan kopnak el az urbanus behatasok is: a nepsuruseg csokkenesevel egyre inkabb a farmok veszik at a foszerepet, majd par szaz kilometerrel arrebb atadjak helyuket a veget nem eroen huzodo marhatelepeknek (illetve a kephez elvalaszthatatlanul hozzatartozo milliardnyi “piaci” legynek). A “Vigyazat, ongyilkos kenguruk!” mellett megjelennek a “Tehen az uton!” tablak es, es az egyszeri motoros hirtelen egy marhacsorda kozepen talalja magat.

Mit lehet akkor tenni, ha korulbelul 200 tehen es fiatal bika all az ut kozepen, kb. (szo szerint ie, es kepletesen is) szarva mindenre? Hat mit lehetne? Atmotorozni rajtuk. Azert nem annyira egyszeru feladat ez. Nekem amugy is van egy kis param a bikaktol, miota egyszer a szentesi Kurca-parton megkergetett egy fiatal allat, miutan elhaladtam mellette Rigaval. Itt meg tucatszam alltak, korbeveve a teheneket, es bizalmatlanul, a levegot szaglaszva meregettek. Nem tehettem rola, de beugrott az a texasi kepsorozat is, ami egy elvadult bika es ket (pit)bull(terrier) osszecsapasat mutatja be. Aztan persze nem lett veraldozat, csak nemi higfos csapodott fel a generator fedelere, es a felfuggesztesre. Ra is szaradt azota :)

A marhafarmok kozotti reseket mar a kulonfele termeszetes elohelyek toltik ki, ami bar mind jellegzetesen ausztral novenyzettel, es talajjal bir, megis eleg valtozatosak ahhoz (legalabbis par napig), hogy egy 1-200km hosszu egyenes se legyen teljesen unalmas. A kenguruk most szerencsere elmaradtak, helyette lattam par emut, meg egy lancfureszes sorozatgyilkost.

A kamionok is jelentosen megnottek. Bar ezek meg nem az igazi road trainek, nemelyik eleg komoly tolohullammal rendelkezik, oda kell figyelni rajuk. Szerencsere a soforok jo arcok, ha elozni probaljuk oket, altalaban elveszik a gazt.

Ezeken a huzos, hosszu szakaszokon tankolasrol tankolasra halad az ember. Sajnos a 130 koruli sebessegnel, ilyen mennyisegu csomaggal mar elegge nyeli a cuccot a gep. ~6.8-7literes atlagot futott olyan 135 koruli utazonal (kivancsi lennek arra a 150-nel 4 litert nyelo XX-re), ugyhogy esznel kell lenni, mikor a megallokat tervezi az ember. Egyszer (bar tudatosan) sikerult is kifutni a tank kapacitasabol, a kis kannabol utantoltest csak a milliardnyi legy bonyolitotta kicsit.

A legyek mellett talalkoztam meg egy masik eleg undorito lennyel: valami repulo, hernyoszeru ize, ami a motoron (meg a ruhamon) mindenhova felakadva, es ott megszaradva dacol a szellel. Ocsmany. Nem csak szaros, de repulohernyos is a motor mar, jelen allapotaban senki meg nem mondana, hogy most masfel honapos.

Akadt meg masik problema is igy az elso napra: a Garmin az egyik tankolas utan bemondta az unalmast. Hiaba allitottam neki celpontot, nem tervezett utvonalat, csak mutatta a terkepet. Na, mondom te is jokor dobtad fel a pacskert. Aztan kis hekkeles utan sikerult kitalalni, hogy a kulso SDHC kartyat vagy annak tartalmat (zene) nem csipazza, azt eltavolitva bar zenet nem tudok lejatszani, legalabb a navigacio mukodik (azota sem ertem, mi baja, neha mukodik 1-2 fajllal, de sokkal nem..fura). Helyette befogtam a telefont iPodnak, ami mondjuk kevesbe optimalis, mert egyreszt nem tolti a motor, nem tudom menet kozben alligatni es nem hallom, ha a navi bemondja: “Hairpin right!”.

A teheneszet utan feludules volt a Murray volgyebe erni. A (bar remelem ezt azert tudja mindenki) Murray Ausztralia legnagyobb, es asszem vilagszinten is dobogos (vagy kozeli) hosszusagu folyoja. Mar a korai telepesek is hasznaltak utvonalkent, ezert volgyeben viragzo mezogazdasag, borkultura alakult ki. A muveletlen taj utan a delutani napsutesben csillogo oszi szolosok..picit feledtetik a hosszu utat.

Ja, es nem utolsosorban: itt van az egyetlen kocsma Ausztraliaban, ami ket allamban is talalhato: az Uj Del-Wales es Victoria hataraul szolgalo Murray ket partjan is van letesitmenyuk, ezzel kvalifikaltak magukat. Ha jol emlekszem a mendemondara.

Vegulis ennyi “megrazkodtatas” utan, boven a tervezett idopont elott, delutan haromnegyed ot fele sikerul megerkezni az elozo nap lefoglalt szallasra, igy a mai 1040km-t ropke 10 ora alatt teljesiteni. Nem rossz a 104km/h-s atlag, bar az is igaz, hogy ebedszunetet nem tartottam. Akartam, de aztan mindig “na, majd a kovetkezo tankolaskor keresek valamit” felkialtassal nyugtaztam, aztan hirtelen azt vettem eszre, hogy a kovetkezo megallo a celallomas: Mildura.

Mildura egyebkent nem tul izgalmas, bar biztos el lehetne itt tolteni par napot boraszatokat jarva, a Murrayn lapatkerekes gozhajozva es egyeb nyugdijas jellegu elfoglaltsagokkal, de nekem komolyabb terveim vannak: irany Streaky Bay (~900km). Indulas megint kora reggel, aztan a kovetkezo nap pihenonap lesz, ha minden jol megy.

Hosszu volt ez a mai nap is. Kilometerben egy jo szazassal hosszabb, mint szamitottam, faradtsagban viszont sokkal jobban allok, mint tegnap. Bizonyitek erre, hogy fel oras izomszunya (jelmagyarazat: az ut mellett tablak hivjak fel a figyelmet a 15 perces “powernap” jotekony hatasaira a faradtsag ellen) helyett itt potyogom befele a karaktereket. Azt meg nem tudom, hogy a tegnapival egyutt hogy kerulnek fel az oldalra, de mivel most itt leszek meg egy napot (vagy kettot, eleg jonak nez ki a hely), valahonnan csak fel tudom varazsolni. Majd elvalik, mint a csizmam orranak oldalan kezd a boritas (adok neki duct tape-pel holnap, mielott kilyukad..lehet tekerek a valtokarra is, ugyis kezd mar patkanyosodni a motor). A Twitter account ertelmet vesztette, halozatot nem talal a mobiltelefon, nem hogy internetet :)

Na, hosszu es zavaros bevezeto utan kezdem inkabb az elejen. Kora reggel csorgettem az orat, hogy amint mallik a pitty, indulhassak is. Elotte nem szivesen, mert a kora reggel kenguru szempontbol eleg veszelyes. A cel az lett volna, hogy az 5 orai keles utan akkora keszuljek el, amikor mar nagyjabol vilagos van. Ehhez kepest 7 orakor meg tok sotet volt. Furcsalltam is elegge, itt kezdodott a mai napot atszovo akut idozavar.

Nem baj, a sotet ellenere elindultam a csipos reggelben a kovetkezo uticel, Streaky Bay fele. A tervezett ut Aidelade mellett eszakra fordulva, keresztben szeli at Ausztralia togyet (kepletesen es vizualisan), hogy a hosszura nott algak altal festett vizu obolrol elnevezett telepulesnel lyukadjon ki megint a tengerparton.

Az felkelo Nap mar kint ert a Szavanna-jellegu tajon, kozben a Vegyesz Tesok szorgalmasan pakoltak az Afrikaa Bambataa remixet. Perfect. (Azert zarojelben megjegyzem, annyi hatulutoje van az elektronikus zenenek, hogy nem lehet a sisak alatt artikulalatlanul uvolteni faradtsag ellen..az vesse az elso kovet, aki nem enekelt meg autoban. Na ugye :)

Rogton az elejen tortent egy kis furcsasag: nezem a tripmetert (kilometerszamlalo), es mutat valami minimalis mennyisegu kilometert. Na, mondom ez nem vicces, tegnap mennyit mentem, mutasd, akarom latni. Aztan jottem ra, hogy (bar ugye digitalis) 1000km-enkent reseteli magat. Nem csak a napi szamlalo, de a trip2 nevu, elvileg hosszabb szamlalo is. Egy rossz pont a BMW-nek.

Az ut tovabbra is a Murray volgyeben haladt, igy lassan valtogattak egymast a hullamos, buzamezo jellegu (vagy az? le volt aratva, nem tudtam megallapitani) foldek, es a szolosok. Renmark utan a volgy tartogatott meg meglepeteseket, igy a mai nap egesz “kalandosra” sikerult. Alakul, na.

Az tortent ugyanis, hogy egy egyre rosszabb allapotu betonuton probaltam az egyik autopalyarol (highway, inkabb otthoni fout megfeleloje) a masikra atkotni, mikor egyszer csak elfogyott az ut, es egy folyo szelen talaltam magam. Latszott, hogy itt anno komp mukodhetett, mert a rampa meg egesz jo allapotban volt, es ket rozsdas drotkotel is futott a kb. Koros szelessegu folyo egyik partjarol a masikra. Na, mondom itt at nem jutok, mar epp elkezdtem a terkepet bongeszni, mikor felbukkant egy helyi horgasz, aki utba is igazitott: az uj komp a folyon lefele korulbelul 3 kilometerre uzemel. Megusztam hat a cirka 100km-es kerulot, sikeresen megtalaltam a kompot, ami percek alatt at is repitett a tuloldalra. Fent keszitettem par fotot, sajnos a komprol nem sikerult, mert a szuk lejaro miatt nem tudtam ott megallni.

Aidelade fele haladva a nekem igencsak tetszo tajon egyszer csak ellenorzopontba utkoztem: a fruit fly (muslinca) kommando emberei alaposan atneztek a legtobb csomagom, hatha almat vagy neadjisten (fobenjaro bun!) szolot rejtegetek. Szerencsere a ket “babkonzerven” kivul nem talaltak semmi ehetetot, igy szabadon engedtek, es belephettem South Australia (Del Ausztralia) allamba. Igen komolyan veszik itt ezeket a dologkat, mar az ellenorzo ponttol tucatnyi kilometerre kiteszik az elso tablat, es egyre durvabb fenyegetesekkel probalnak ravenni, hogy megedd-kidobd-leparold a nalad levo gyumiket.

Kicsit meg az allamhatar es Aidelade kozott elterulo reszrol: ugye szo volt a Muray volgyerol, ami Del Ausztralia allam lakossaganak majdnem egeszet elteti, mindenhol lathato, hosszu csovezetekeken (eloszor azt hittem, olaj, aztan jottem ra) pumpaljak nagy tavolsagokra a vizet. Aztan a volgybol szepen lassan elkezd felepulni az Aideladetol keletre kezdodo, eszak fele a Flinders Rangesbe bovulo hegylancolat, amin atkelve folyamatosan egy szaraz Skocia jutott eszembe. A fatlan, egymasba ivelo, lankas, fuvel benott hegyek teljesen az eszaki orszagot idezik, a meregzold fuvet elsargult novenyzet potolja. Sok helyen meg a birkak is adottak :) Motoros szempontbol is elvezet ez a taj, hosszabban ivelo, belathato kanyarok, kis nepsuruseg jellemzi.

Ahogy irtam is, Del Ausztralia ezen resze nagyon pozitiv meglepetes volt. A tura kezdetekor inkabb csak tul szerettem volna jutni, gondolvan, az igazi Ausztralia valahol a Nullarbol kornyeken kezdodik majd. De tevedtem, most meg visszamennek par napra. Szerencsere jon majd a Tasmania tura, ami itt vezet keresztul, igy ott mar tobb napot szanhatok erre a videkre is.

Hatoltam elore, de valahogy olyan erzesem volt, hogy nem haladtam eleg gyorsan. Neztem a motoron orat, neztem a kilometereket, es valahogy nem allt ossze a dolog. Kezdtem is aggodni, tegnap ilyenkor mar hol jartam…

Feltuntek az elso igazi road trainek is. Amiket tegnap emlitetem, azok ehhez kepest kispalyasok. Az otthoniaknal kb. meterrel szelesebb, BZMOT meretu vontatok, dupla potkocsival. Hatul az igaziakon Road train felirat, a kispalyasoknak csak Long vehicle jutott. A legkomolyabbaknak (aminek a legaramlata nagy sebessegnel levisz a motorrol, celszeru lelassitani) kulon elso-hatso kiseroauto is jutott. Az biztos, hogy a hullamos, nem tul messze belathato uton a csalad 1.2-es Daweoojaval nem kiserelnem meg egy ilyen 130-cal nyomulo szerelveny elozeset. Mondjuk kovetni sem tanacsos oket, uton-utfelen latni a szetrobbant gumikrol szarmazo futofeluleteket. Tiplizek mellolluk, ahogy tudok.

Kezdett egyre melegebb is lenni, aminek az eros napsutessel parosulva tobb komoly kovetkezmenye is van. Az, hogy meleg van, meg magaban nem is lenne annyira gond, szerencsere az optimalis utazotemponal, 130 korul jo a hohaztartas, jut levego mindenhova, a sisak ala is szivarog nemi. Viszont megallni teljes menetfelszerelesben, fotozni (a legyekrol nem is beszelve) eleg vicces. Emiatt nem is keszult ma sok kep, egyszeruen nem volt kedvem ezzel dacolni. A masik problema a fotozassal, hogy akar csak egy kep elkeszitese is kb. 6-8 perces idot jelent (megallas, leszallas, kesztyuk-sisak le, felszallas, indulas), ami egy ido utan egy-ket orat is jelent. Mivel szeretnek sotetedes elott eljutni a celpontba, ez a nehany ora is sokat jelenthet.

A masik, hogy minden ilyen rovid megallas kizokkent a folyamatbol, amit ma divatosan “flow” neven hivnak. Ezt motoros viszonylatra leforditva ugy kell nagyjabol ertelmezni, hogy az az allapot, amikor elmult a tiz perce meg jelen levo faradtsagod, nem hunyorogsz, valami jo szam szol a fulesben, es epp meglatod a tengert. Kozben fulig ero mosollyal a sisak alatt tekersz valami forgalom nelkuli, kanyargos uton. Na, ez a flow, es ezt tori szanaszet a megallas. A kis tank miatt meg egy minusz a GS-nek. Felreertesek elkerulese vegett nem a megallassal van a gond, de jo lenne a tankolasokon kivul mashol/maskor megallni.

Na, szoval visszaterve a hosegre. A meleg mellett komoly problema a dehidratacio: kiszaradas, ami faradtsagot, koncentraciohianyt, fejfajast, rosszabb esetben komolyabb gondokat okozhat. Szerencsere ebben mar eleg sok tapasztalatom van, ismerem a jeleket, tudatosan el tudom kerulni. Viszont itt nekem is esznel kell lenni: mindig figyelmeztetem magam, hogy legalabb 15-20 percenkent nehany kortyot szippantsak a tevepupbol (nelkule meg allandoan meg kene allni). A mai merleg 2 puttyony viz (kb. 5 liter), es 1.5 liter Powerade. Nem innam egyebkent ezt a kek muanyag oldat szinu undormanyt, ha nem mukodne, de sajnos hatasos. Eszrevettem, hogy a vizet egy ido utan hiaba iszom, attol meg a nyelocsovem, egyeb nyalkahartyak elkezdenek kiszaradni. Nem tudom, hogy maga az ital, vagy a megallas teszi, de teny, hogy segit. Gondolkozom, hogy viszek flakonban vizet, amibe keverek kis hidratalo folyadekot (kezdetnek, kesobb meg lehet, hogy a pupban keverem be). Nem kimondottan dehidratacio, de jo otlet volt kulon sotetitett plexit is hozni: igy utolag a tegnap esti szemfaradtsag jelentos resze az eros napsutesbol adodott, ma ennek a nyoma sem volt.

Port Augusta utan esedekes volt egy tankolas, es kezdtem mar amugy is unni az autopalyat, ugyhogy kiprobaltam a GPS altal felajanlott 60-70 kilometeresnek tuno foldutat Whyalla es Kimba kozott. Nem bantam meg. Bar erezhetoen nehez a motor, es a tanktaska miatt nem is lehet teljesen jol kiallni a nyeregben, megis elmeny volt a vasutvonallal parhuzamos folduton tekerni. Nem nagyon jar erre senki, isten hata moge ez. Igy gondolhatta ezt a ket emu is, akik az ut kozepet valasztottak arra, hogy valamit megbeszeljenek. Lelassitottam, igy egesz kozel engedtek, ugy 5-6 meterre lehettem, mikor panikszeruen futasnak eredtek. Kar. Lattam par nagyobb ragadozo madarat is magasan korozni, nem tudom, mik lehettek. Remelem nem keselyuk, akik a husomra palyaznak. Aztan veget ert a moka, kezdodott az autopalya megint. A “terepes” (nevezzuk vizmosasos foldutnak) elvezkedes utan belokom hatosba, labat fel a motorvedo vasra, zene be, csendes suhanas. Na, ez a GS :D

Volt am meg “kaland”, nem ennyi volt a nap. Sok a szoveg, de erdemes elolvasni. Mar a felsziget ezen oldalan, Wudinna magassagaban jarhattam, amikor a kis tank megint kitett magaert: nem sikerult a tervezett tavot teljesiteni, hamarabb nullahoz tartott a kijelzo, mint gondoltam (egyebkent ez a hatotavolsag szamito kalkulator is meger egy miset..de inkabb egy kisbaltat). Nezem a tankot, dontogetem a gepet, hat, ez eleg ures. GPS-be beirom, hogy fuel, szepen ki is ad egy ket kilometerre levo leagazast: Shell Shop. Na, mondom ez ismerosen hangzik, a kagylos marka csak arul mar benyat is. Megyek toronyirant, semmi. Rajottem, hogy bizony ott figyelt egy foldut a bokor mellett, csak tuljottem. Visszamegyek, bekanyarodok. A kb 4-500 meteres, godros, borzaszto minosegu mely soderrel boritott uton eljutok egy (szentesieknek) Tot-tanya jellegu, TSZ jarmukarbantartojara hajazo telepre. Az leesett, hogy itt Shell Shopnak nyoma nincs, benzinre meg talan lenne esely stikaban, de vasarnap sehol senki. Szomoruan veszem tudomasul, magamban mar nyulok is a bal oldali dobozban figyelo 5 literes kannahoz (amit meg elozo nap ujratoltottem 98-assal). Megyek kifele, jon valami terepjaro ket tagbaszakadt munkassal, meg valaki hatul. Na, mondom ennek fele sem trefa, itt feldarabolnak helyben. Villogtat, integet, hogy alljak meg. Megallok. Kipattan a ket jomunkas, meg a (ekkor lattam) hatso kissrac, es fulig ero szajjal lesik a motort, tudakoljak, hogy kit keresek, mit szeretnek. Mondom neki, hogy fuel, erre mar ajanlja is fel, hogy itt van par kilometerre egy kut, elvisz kocsival. Aztan kikalkulaltuk, hogy eljutok en addig (ha meg nem, ott a kanna), ugyhogy sajnalkozva elkoszontunk.

Ovatosan a gazzal, figyelmeztettem magam. “Huszas tempo, kettes fokozat” – ahogy ocsem oktatoja mondana. Lejton lefele hosszu gurulasok, 80-as tempo. Nem sokon mulott, szerintem mar a vakuum szivogatta a tankot belulrol, olyan csontszaraz lehetett. 19.8 litert sikerult tankolni, helyi rekord. Itt kiderult a pontos ido is, jo masfel oraval jobb volt a helyzet, mint hittem (bar a Nap allasa addigra mar megnyugtatott, bo 4 ora lehetett meg a sotetedesig). Kiderult az is, hogy masik idozonaba ertem, ahol fel oraval (nem eliras!) mashol jarnak, es a nyari-teli idoszamitas is el van csuszva, igy lett teljes a reggel ota tarto idozavar. Jol esett a legkondis helysegben beszelgetni par percet a penztarosnovel is, amig megittam a kotelezo po’vera’de’t.

Azert a benzin minosege is megerne egy miset, a nagyobb helyeken elerheto 98-as supertol a kozepes kisvarosok 95-os olommentesen at sok kisebb telepulesen 91-es rejtozik az “unleaded” felirat alatt. Ez talan (a nagy terheles mellett) reszben meg is magyarazza a magasabb fogyasztast.

Innen mar a vege gyerekjatek volt, pici oldalszel, flow, Streaky Bay foteren csodalkozo tekintetek. Gyors motelfoglalas utan kisaskaztam az “ingyen” sutiket a dobozbol, ittam egy teat, es most itt irogatok. Megyek, lecsekkolom az ettermet mindjart.

[2 oraval kesobb]

Nehez valasztas volt a kardhal steak es a borjubecsi kozott, utobbi gyozott. Bar a kardhalhoz mar korabban volt ebben a formaban szerencsem, es talan a kedvenc halam (ami eleg meglepo, mert edesvizi halakat annyira nem csipem, de mostanaban eszek mindenfelet, ton-fish&chipshal-seabass-kagylorak, egyre megy), megis inkabb a rantott szeletet valasztottam, mert itt Ausztraliaban valami megfejthetetlen oknal fogva megtanultak rendesen elkesziteni, a minosegi marhahus is adott hozza. Egyetlen “problema”, hogy zoldbors ontettel szokas fogyasztani, de annyi baj legyen! (probaljatok meg, tenyleg jo) Lecsuszott meg ket sor, mikozben a tenger feletti (hoppa, ilyen nincs Sydneyben) naplementet bamultam. Most kezdodik valami krokodilos-outbackes thriller, aztan alvas.

Ezzel a ket nap alatt teljesitett majd’ 2200 kilometerrel (gumi mar elkezdte a laposra esztergalodas nyomait mutatni) tul is vagyok a tura ket leghosszabb, leghuzosabb szakaszan, innentol a delutan 2-re abszolvalhato tavok jonnek jo sokaig, pihenonapokkal valtakozva. Holnap felveszem a turista kalapom. Yuppee..vagyis Yibidee Yibidaa Folks!

Ahogy emlitettem, mikor Flinders meglatta az oblot csikosra festo algakat, amik meg most is latszanak, egyertelmuve valt a nevvalasztas: legyen Csikos Obol. Ezt a nevet viseli a kornyek kozigazgatasi kozpontja (az elmaradhatatlan kocsma es benzinkut mellett vannak bankok, es varoshaza/birosag is), Streaky Bay is.

Alapvetoen a videki Ausztralia poros kisvarosai kozott eleg elokelo helyet foglal el (legalabbis a tegnap latott Iron Knobhoz kepest modern metropolisz): tengerparti horgaszfalu, tobb hotellel/motellel, karavan parkokkal, tele nyugdijassal. Igaz esti elet ennek megfeleloen nem igazan letezik, es a helyi kissracok is a supermarket elott csoportosulva elik szocialis eletuket, de minden adott ahhoz, hogy az ide lakokocsiban vagy autoval erkezo csalad par napig jol erezze magat.

Ezt a horgaszos vonalat probaljak minel inkabb meglovagolni. Egyreszt indulnak innen charter jaratok mindenfele fajra. Masreszt (bar ez nem a Nagy Korallzatony), a kicsit hidegebb viz, a deli aramlatok halban igen gazdag vizeket eredmenyeznek. Az innen nem messze talalhato Port Lincoln Ausztralia tonhal-kozpontja, eves fesztivallal, “ussz a tunaval” jellegu medencevel, farmokkal..etc. A halak mellett az osztriga is fontos gurmet allomassa teszi a Sydney es Perth kozott majdnem feluton levo oblot.

Persze a zsakmanyallatra feltunnek a ragadozok is: a motel pubja buszken hirdeti az itt fogott hatalmas feher capat, a (sajnos eppen zarva levo) Shell roadhouse-ban (ahol egyebkent a helyi tartozkodas legszuksegesebb kellekeit lehet beszerezni: csali es jeg:) pedig meg is tekintheto a replikaja. Nem tudom, hogy ezert vagy csak az erdeklodes hianya miatt, de a helyi strandon teljesen egyedul tartozkodtam delutan, ket-harom kissrac a molo mellett kialakitott ketrecben lubickolt inkabb. A molo “feje” tele volt meduzaval is, bar amennyire meg tudtam allapitani, ez nem a dobozos fajta (Box Jellyfish). Ja, es ezen a kornyeken forgott a sikeres Capa (Jaws) cimu film is, ugyhogy valami ok biztos van az aggodalomra :)

Reggel megint koran keltem. Kipattantak a szemeim a hosszu ejszakai alvas utan, nyugtaztam, hogy meg tok sotet van, igy kinyitottam a Lonely Planet utikonyvet, es valami latnivalo utan kezdtem nezni. Az az elso ot percben tudatosult a tegnap esti korulnezes utan, hogy itt gyalog sajnos nem sok baber terem. Hiaba csak a kozvetlen kornyeket terveztem bejarni, es direkt nem akartam megint versenyre kelni az idovel, hogy Port Lincoln-t is meglatogassam, minden kicsit is erdekes hely tucatnyi kilometerre volt.

Gyors tankolas, es a varoska egyetlen peksegeben elkoltott reggeli utan nem nagyon tudtam, mit tegyek, ugyhogy valasztottam egy veletlenszeru iranyt, es elindultam az obollel parhuzamosan. Az ut hamar foldutta alakult, es ugy is maradt korulbelul 210 kilometeren at valamikor delutanig, amikor visszaertem Streaky Baybe.

Nem bantam meg, hogy veletlenszeruen indultam neki. Nagyjabol fejemben volt a terkep, tudtam, hogy akarmerre kalandozok, ezen a kis foldnyelven maradok, ugyhogy nincs mitol felni, gyerunk. Par kilometer utan a tengerparton talaltam magam, ahol egy darabig nezelodtem, lementem az epp apalytol sikos partra, szivtam a jellegzetes apaly-szagot, es lottem par fotot is.

Ugy jo tiz perc utan, nemi terkepezest kovetoen elhataroztam, hogy bar tartom magam a veletlenszeruseg oromehez, megprobalom megtalalni Ausztralia legnagyobb “mainland” (a fo szigetet jelenti) oroszlanfoka koloniajat. Point Labattot itt a foldutakon is kulon tabla jelzi, ugyhogy – bar ezen utak nagy resze sem a Garmin altal adott City Navigatoron, sem a Hema terkepeken nem szerepelt, a katonai terkepek meg multkor a zenekkel egyutt mentek a levesbe (van backup) – nem volt nehez dolgom.

Nagyon elveztem itt a foldutakon barangolast. Semmi kotottseg, nem kell idore odaerni sehova, lehet menni, amig szem ellat, van ut boven. Legtobbje jobb-rosszabb allapotban levo, valamikor gyalult foldut, ami a csapadek es az eltelt ido fuggvenyeben hol apro koves jellegu, hol nemi durva szemcses homokszeru talaj. Az utazosebesseg ennek fuggvenyeben 60 es 120 kozott valtakozott ezen a reszen, figyelembe veve azt is, hogy kozben nezelodtem (bar azert elveztem is a kiporgesgatlo nelkuli akciot :) Mivel picit gondjaim voltak a kiallassal, a tanktaskat felgumipokoztam hatra. Ez par napja meg gondot jelentett volna, de idokozben megtanultam atlepve, “enduros modra” fel-leszallni a motorra, ugyhogy nem volt ezzel gond.

Point Labatt gyonyoru. Felul a kilato, balra szakadt, 100 meteres melyseg, jobbra szinten, alul a morajlo tenger, es egy sziklapadon az oroszlanfoka kolonia. Lehet, hogy az erdeklodes hianya miatt (egyedul voltam, mint a kisujjam a kornyeken) nem kepviseltek fajuk megfelelo mennyisegben, es a jelen levo egyedek is unottan napfurdoztek a sziklapadon, engem ez cseppet sem zavart. Jo fel oran at bambultam bele a semmibe, fotozgattam itt is. Sikerult vegre magamrol is kesziteni par kepet idozitovel, remelem senki sem latta, ahogy a gep, es a motor kozott orult modjara rohangalva, vegen pozt felveve probalkozom.

Ujabb par tucat kilometer Dakar stilusu szaguldozas kovetkezett, igazabol kezdem ugy erezni, hogy erre talaltak ki ezt a motor kategoriat. Boklaszni, nem szamit, foldut vagy aszfalt, mesz, amerre kedved tartja, neha megallsz, nezelodsz. Take it easy, mate.

Mikor mar kezdtem kicsit unni, es a kornyezo, utnak nem eppen nevezheto csapasokra is be-be mereszkedtem (peldaul ezen a kepen mutassa meg valaki az utat), feltunt egy tabla, ami Murphy’s Haystacks feliratot viselt.

A “haystack” (szalmakazal) hivatalos neven inselberg (ami nemetul annyit tesz: szigethegy) nevet egy ir mezogazdasagi szakertotol kapta. A sztori szerint busszal utaztatta hallgatoit a kornyeken, peldakent mutatva a maganyosan vagy csoportosan allo kodarabokra: lam, a helyi erok milyen ugyesek, mennyi szalmat sikerult nekik az iden is kigazdalkodni. Mivel a sziklak tortenetesen Murphy foldjen alltak, igy lett a hely neve Murphy’s Haystacks.

A helyi nevezetesseg 2 dollar elleneben latogathato. Ahogy a kepen lathato, nincs semmifele kidobo szemelyzet, de meg penztaros neni sem: itt teljesen bizomanyi alapon megy a buli. Mikor lattam, hogy a bejarat mellett allomasozo lakokocsik lakoi sorban dobaljak be a ketteseket az erre rendszeresitett femdobozba, a motoron hagyott cuccok miatt sem aggodtam mar. Egyebkent tetszik, hogy ezen a kornyeken (illetve minel kisebb a telepules, annal inkabb) nyugodtan hagyjak lehuzott ablakkal, esetenkent bolt elott jaro motorral a kocsit, tudvan, hogy kutya nem fog hozzanyulni. Nem akarok hasonlitgatni, de abban a kis dobozban hany krajcar lenne/maradna mashol? :)

Osszefutottam egy idosebb holland hazasparral, aki az elso kor kotelezo “estehonnanjottel?” kerdessorozata utan elmeselte, ok mar 26 eve itt laknak, mivel mar onkentes nyugdijasok, ezert a Blue Moutainsben eldegelnek szereny korulmenyek kozott, amugy meg most par honapig (ahogy erzik) lakokocsizzak korbefele az orszagot.

Fu, jo hosszu lesz ez az iras is, mert meg alig tartok valahol..na, szoval Murphy szenabalai utan mar nem sok otletem volt, mit lehetne tenni, igy elindultam visszafele. Persze azert itt-ott meg elcsabultam, letertem eddig meg nem jart utakra. Calca mellett talaltam egy kiszaradni keszulo sos vizu tavat (tengerszem?), aminek teljesen sik partja annyira megihletett, elhataroztam, hogy nekem ott kell menni egy kicsit :) Igy is lett, atvagtam a susnyason, es par szaz meteren nyomot hagytam az orokkevalosagnak..illetve valoszinuleg csak a kovetkezo esos idoszakig :)

Ugy delutan ketto-fel harom lehetett, amikorra kezdtem mar igencsak megehezni, ugyhogy elindultam mostmar tenylegesen eszak fele (ez volt egesz nap a GPS egyetlen hasznalhato funkcioja :D). Tekerek szepen a hullamos uton, majd latok valamit lassan haladni az ut kozepen. Olyan 20 centis forma lehet, ahogy tavolrol latom, a motorhangra feleszmel, es hozza kepest irtozatos sebesseggel befut a bokorba. Tavolrol ugy lattam, valami gyik lehetett, de furcsan tomzsi hatso farkat viselt. Hat, mondom kar erted, igazan megismerkedhettunk volna, de fatylat ra.

Aztan par szaz meterre megismetlodott az eset, azzal a kivetellel, hogy ez a kis joveveny batran dacolt a tuti halallal. Sikerult par kepet kesziteni rola, latszolag nem zavartatta magat, de a percenkenti egy legzesszama lathatoan megemelkedett. Valoszinuleg – bar kifele ebbol semmit sem mutatott – ugrasra keszen figyelt. Kesobb meg jo sokat lattam, szinte kozonsegesse valt a latvany, ahogy az ut kellos kozepen napoznak a 32 fokos delutani szaraz melegben.

Streaky Baybe visszaerve mar elore fentem a fogam az este kiszemelt kardhal steakre. Fincsi volt, melle ropogosra parolt zoldsegek, pont, ahogy kell. Legurult melle egy Draught is, ne vizben usszon mar a szerencsetlen hal (a bort meg nem szeretem), motorra mar ugysem terveztem ulni (bar itt egy sor utan meg lehetne, de elvbol nem iszik&vezet).

Delutan kis pityuzalas (es egy Depardieu film felig megtekintese) utan nyakamba vettem a varost, hogy csinaljak par kepet. Sokaig nem jutottam, mert kb. ket keresztezodessel lentebb vege lett. Helyette inkabb megmartoztam (csak ovatosan :), es a Marktol (illetve a turamotors.hu-rol) a heten megszerzett Bamako Rallyrol szolo konyvet lapozgattam.

Szerintem az este nem tartogat mar meglepeteseket, valami vacsi, meg tevezes a program..illetve sikerult internetes jegyet is venni, amivel kemeny 5 dollar elleneben egy orat wifizhetek, ugyhogy ha ezt olvasod, akkor sikerult :)

Holnap 600 kilometer jon az Eyre Highway hosszu egyenesein, feluton a tenger es az aboriginalok tiltott teruletei kozott. Eloszor a leginkabb csak tankolas szempontjabol erdekes Ceduna, majd atagva a hires fatlan siksagon, a Nullarboron elerem a Nyugat Ausztralia allam (Western Australia – WA, fovarosa: Perth) peremen levo Eucla regi tavirokozpontjat. A tervezettel ellentetben Euclaban nem toltok el egy pihenonapot, megprobalok inkabb holnap reggel koran elindulva hamar odaerni, hogy meg a delutani fenyben korulnezhessek. Helyette inkabb a sokkal tobb izgalmat es programot kinalo kovetkezo allomas, Esperance jelent majd 2-3 napos megallot.

View Larger Map

Eloljaroban annyit akarok elmondani, hogy ezeknek a kis telepuleseknek, mint Widunna, egesz sajatos hangulata van. Belep az ember a hely kozpontjat jelento pub/motel komboba, es egybol ismeros legkor fogadja. Valahogy mindenhol ugyanugy sikerul kialakitani a helyet, ugyanazokat az italokat kapni, az arcokat is lathattam volna akar tegnap. Ugyanugy bamulnak most is, hogy a laptopon potyogok eppen. Megvan ennek a jo oldala: legyen barmilyen, isten hata mogotti helyrol is szo, nagyjabol egyenletes, kiszamithato a minoseg. Nem tudom, hogy ertek ezt el, de lehetne belole tanulni.

Hoppa, Widunna?! Nezi a terkepen az egyszeri olvaso, es bizony rajon, hogy ez nem igazan a jo iranyban van. Hogy kerultem ide? Ez sajnos a negyedik nap tortenete, es azt hiszem, a kovetkezo par napot is kiteszi majd. Nem egyszeru.

Tehat negyedik nap. Reggel szokas szerint idozavar, keles meg boven sotetben, 150 kilometeres autopalya utan elerem Cedunat, ami mar egy fokkal nagyobb a pub/motel kombo + par haz osszeallitasnal, itt mar ket, boltokkal zsufolt utca keresztezi egymast. Talalok is egy hangulatos pekseget, ahol tesztaba sutott ham&eggs kinalja magat. Gyorsan le is tuszkolok kettot, de kozben magamban mar a Nullarboron jar az eszem. A fatlan siksag, ami hosszu evtizedekig kihivast jelentett az utazoknak. Vajon meg ma, hogy laposra gyalult aszfalt vezet at rajta is megorizte ezt a jelleget? Fejben mindenkepp. A szemben halado autokra ragasztott negyszogben zold fa hirdeti, hogy ok epp most keltek at rajta.

Nezegetem az orat, a GPS utvonaltervet, es bizony nagyon ugy tunik, ha ilyen tempoban haladok, korulbelul delre Euclaban is leszek. Kar lenne erte, hisz itt terul el balra a Great Australian Bight tengeri nemzeti parkja. Valahogy le kene nezni a partra. Lassan amugy is kezdem unni a csapatot, ugyanis elotte bealltam egy trike vezette, es ket masik motorbol (egyik utanfutoval) allo konvojba az unalom eluzese vegett.

Screw this. Vegre a terkep altal jelzett szaggatott vonal es a balra huzodo foldut atfedesbe kerulnek, latom, hogy a kb. 30 kilometerrel bentebb levo parttal parhuzamosan is huzodik egy ut, hat majd itt jol lemegyek, haladok parhuzamosan egy kicsit, ha tudok, lenezek a vizhez, es a kovetkezon visszajovok.

Egy ideig rendben is halad a terv, nem tul regen ujithattak fel ezt gyalult, nehol kaviccsal felszort (vagy olyan a talaj) utat. Szepen haladok rajta, picit zavar, hogy tegnappal ellentetben a motor a narancssarga vizhatlan zsak sulya miatt fejnehez, es kiallni sem igazan lehet, elol tanktaska-hatul a zsak akadalyozza a szabad mozgast.

Haladok lefele olyan 60-nal, latom mar az oceant is, juhee. Kis bukkano, ovatos gazelvetel. MELYHOMOK! Hat, erre nem voltam felkeszulve. Fekhez meg csak veletlen sem nyulok, probalok egyengazzal szepen lelassitani, de mar fogja is az elejet, es Wayne Rayney toloszekes balesetehez kisertetiesen hasonlo bukast produkalok.

Szerencsere nem lett semmi bajom, picit a nyakam mindha meghuzodott volna. A biztonsag kedveert, meg hogy picit lehutsem a fejem, leveszem a sisakot, latom az atlathatatlanna csiszolodott plexit, nezem a ruhat, semmi jele esesnek, csak egy kis por. Jo munkat vegzett a kevlar, kis piheges utan felallok, es a motor utan nezek.

A Bimmer a foldon a jobb oldalan, korulotte korulbelul 15 meteres korzetben szetrobbanva a cuccok. Kozelebb erek, elso dolgom, hogy megprobaljam felallitani az idokozben a veszkapcsolo kioldasa miatt leallt motort. Probalom felmerni a karokat. Az elso, amit eszreveszek, hogy a jobb oldali Touratech doboz gyakorlatilag ugy nez ki, mint a kolasbodoz, amit egy gorilla markolaszott. Az alja a nagy belso nyomas miatt lerobbant, a teteje ki tudja merre, es a benne levo cuccok korulbelul 10 centisre preselodtek. A bent levo ket konzervdoboz is kiadta a lelket, okadekszeru anyaggal beteritve a halozsak tokjat es par hasonlo dolgot.

Nezem a bal oldalt: sajnos az is megsinylette. A szerszamos tetejen a csat szegecse megadta magat, es a szerszamok, benzines kanna szinten a jobb oldal sorsara jutottak.

Oke, mi ujsag a motorral. Az elejen a segedvaz, ami a lampat, muszereket tartja, kettetort az ontvenynel, emiatt a lampa magaba fordult, a komputer kilehellte a lelket. A plexi sem jart tul jol, a felfogatasa letort, maga a plexi pedig horzsolasokat szenvedett. Hasonloan jart a kacsacsor alaku orridom is sajnos.

Erdekes nyomon kovetni a kesobbiek tukreben az erzeseket is egy kicsit: elso reakciom az volt, hogy szerencse, hogy nem serultem meg. Masodik, hogy basszameg, jo nagy kart okoztam a faszsagommal. Nyilvanvaloan arrol van szo, egy tokig megpakolt motoron, hosszu tavu tura elejen azon gondolkozni, hogy de jo lenne megnezni a tengert..erosen az a kategoria. Es meg csak vezetestechnikai hibat sem kovettem el, nem mentem tul gyorsan, nem voltam faradt, figyelmetlen, nem fekeztem a homokban, amit tudtam, korrigaltam, szerintem itt a hobbi terepesek tobbsege is elesett volna ezzel a motorral. Egyszeruen nem lehetett mit tenni.

Nezzuk, mit lehet tenni. Vajon sajat laban kimegy innen, vagy mi lesz? Felrakom kozeptamaszra, kiegyengetem a dobozokat, amennyire lehet, elokerul a szeles ragasztoszalag, probalok mindent betuszkolni a helyere. A poruljart, 20 meterre a bukszusban megtalalt tanktaska sem jart tul jol. Bar nem nyilt szet, a rogzitopontok feladtak, es jo sokat repulhetett. Felig tele lett homokkal, az osszes papir, fenykepezogep nem kulonben.

Nyik-nyik-nyik..harmadszorra elindul. Jo ez, kijutok innen. Felulok, picit feloldalas, de alapvetoen egesz jol megy. Hmm..ha mar 30 kilometert bejottem, akkor talan a parttal parhuzamosan futo ut mar jobb lesz. Nagyobbat nem is tevedhettem volna. Bekeveredtem egy tobb szaz meteres bulldustos (nagyon finom futohomok) szakaszra, ahol mar eselyem nem volt. Megint eldobtam a gepet, ezuttal mar nagyon kis sebessegnel. Sajnos a bal doboz epp a labamra esett. Bar ereztem, hogy abbol gond lehet, nem fajt, nem foglalkoztam vele. Ra tudtam allni, nem is ereztem semmi kulonoset. Valoszinuleg az adrenalin dolgozhatott, mert masnapra eleg szepen szint is valtott. De errol majd kesobb.

Na, most mi legyen? Itt vagyok a semmi kozepen, a dog nehez motor benne fekszik a finom porban. Az elobbi erzesekre visszaterve, itt mar olyan gondolatok futottak vegig, hogy mindenkepp fel kell allitani, es kimenni innen. Valahogy.

Probalom felhuzni, semmi. A homok nem konnyiti meg a dolgom. Labbal kiasom a kerekeket probalok szilard talajt varazsolni alajuk. Hasonloan a labaim ala is, hiszem eddigre taktikat is valtottam. A sima felhuzasrol letettem, es megprobalok az ules melle guggolva, combbal felnyomni a motort. Es sikerul! Lepakolas nelkul all a motor, es semmi sem esett le rola.

Oke, gyerunk ki innen. Inditanam. Semmi. Megint. Meg sem nyikkan. Na, mondom biztos sebessegben van, es az oldaltamasz miatt nem enged inditani. Berakom uresbe, felcsapom a tamaszt. Semmi.

Na, ennek vege, mint a botnak. Atfut a fejemen: a magyar turistat holtan talaltak Wyndilla Beach kozeleben egy sarga BMW mellett. Lofaszt! Valahogy csak ki lehet innen jutni. Gyalog eszedbe ne jusson! 30 kilometer legalabb innen barmi. Most mi legyen? Hmm..az elobb, mikor a motort pakoltam, lattam egy buggyt keresztben elhuzni, es par perccel elotte mintha valami verte volna a port ugyanazon az uton, bar autot nem lattam.

Nyugalom. Mennyi viz van? A puttyony sajnos erosen vesziti a tartalmat, mert a szajszelep eltunt (remelem nem en nyeltem le), es amint elore hajolok, okadja tartalmat a kabatomra-bakancsra. Csak ovatosan. Leveszem a puttonyt, hogy jobban lassam a tartalmat, es fel tudjam akasztani a motorra, hogy ne csopogjon. Van meg egy masfel literes asvanyviz, sajnos a masik a doboz serulese miatt kilyukadt, es elfolyt a tartalma. Oke, van kb. 2.5 liter vizem. Ha gyorsan arnyekot teremtek, ezzel kihuzom par oraig. Valaki csak jon. Csak a motort ne hagyd el!

Ulok a motoron, rajtam a ruha, legalabb ved a tuzo nap elol, es az alatta felgyult izzadsag is huti a testem. Rajtam a szeles kalap, kenek egy kis naptejet. Figyelni kell mindenre. Mit felejtettem el?

Nyugalom. Ez a legfontosabb. A suvito tengerparti szelben tobbszor is motorzugast velek hallani, de aztan gyorsan leoltom magam: csak kepzelodsz. Nezek jobbra, nezek balra. Egyszer csak a domb mogott, amerrol jottem, a delibab furcsa mintakat mutat. Valami mozog ott. Ah, megint csak kepzelodsz.

Nem! Ez bizony egy feher Land Rover, elejen a jol ismert bottartokkal. Es egy masik, hasonloan felszerelt, talan Toyota. Az isten kuldott benneteket, akarkik vagytok. Csapolok az ut mellett, lelassit.

Nem szall ki, a kormany mellol kiszol: “fuel?” (benzin?)
Nem, sajnos estem egy szepet, es meghalt a gep, se kep, se hang.

Kikaszalodik, eddigre a masik is utoleri. Ket helyinek kinezo alak, a Land Roveres keresztben allo, barna fogakkal, sotetitett napszemuveggel. A masik arc pedig feherre cinkelt arcot, a hosszu tavu sivatagfutok altal kedvelt baseball sapka lelogo nyakvedot visel. Helyieknek tunnek, biztos tudnak valami okossagot.

Az elso hummog: “sajnos minden nagyon messze van innen, mi pedig epp horgaszni indultunk. Nem tudom. Talan Nandrooba kene valahogy eljutni, ott van telefon”.

Masik megszolal: “nem kuldheted Nandrooba ebben a hosegben (korulbelul del lehetett ekkor). Gyere, elviszlek, kocsival nincs olyan messze.”

Gyors le-felcuccolas, bepattanok melle. Szokasos kor kerdesek, kiderul, hogy nem helyi, Queenslandbol jar le horgaszni az itteni halban gazdag, de horgaszban szegeny teruletekre, es az ev felet itt lent tolti horgaszgatva, egy 16 fos kozosseg tagjakent.

A honnan jottel kerdesre valaszolva felcsillan a szeme: “madjarok”! Jart o Pesten, meg valamikor a hatvanas evekben. Nagyon kihalt, de gyonyoru varos, mondja.

Ismeri itt a jarast, hamarosan el is kanyargunk a rosszabbnal rosszabb utakon Nandroo fele. Tiz perc autopalya utan meg is erkezunk a motelbol es hozza csatolt benzinkutbol allo helyre. Mellette Davies Motors felirat hirtedi buszken, hogy itt komoly szakember dolgozik. Mar elkepzelek egy nyakig mocskos, 50-es, szoros nyaku urget, mikor igazi meglepeteskent egy harmincas, igen kulturalt kinezetu fiatalember ugrik elo a szereloaknabol.

No worries! Gyorsan le is targyaljuk a reszleteket. Hivjak erositest, beszeljek ezzel-azzal, igyak-egyek valamit. O meg rendbe teszi a kocsit, de fel ora mulva indulunk is a trailerrel.

Oke, kiraly. A rendelkezesre allo kis idoben hivom eloszor a BMW roadside assistanceot (mentoszolgalat). Hummognek nagyokat, hogy de hat ez baleset, es hogy ok ezt nem, es kulonben is hol van Nandroo, mi az iranyitoszam es milyen utkeresztezodes van itt kozel.

Mondom itt az Eyre Highway, a motor kint van mucsan, de behozzuk, innen kene felvenni, es a szerzodes szerint a legkozelebbi dealerhez elfurikazni vele. Oke, hivnak.

Kozben megjelenik Nick (Davies), indulas, o nem var. Szerencse, hogy megadtam a benzinkutas szamat, hagyhatnak uzenetet. Ugy fel ora zotykolodes utan fel is tunik a motor a semmi kozepen. Nick szentsegel, ez a mely homok meg neki is kihivas. Raadasul az ut ket szele fel van buckasitva, meg sem nagyon tud fordulni. Azert csak sikerul, egyszer el is akad, kiassuk, deszkazzuk (ezekrol sajnos nincs kep, meg a masodik eses helyerol sem, pedig tanulsagos lenne a bokaig suppedo finom homok).

Odaallunk a motor melle, termeszetesen a kulcsot a garazsaban hagytam a tobbi cuccal. Sebaj. Ket lancos horog a ket szelso motorvedo vasra, felcsorlozzuk. Innen nem reszletezem, megerkezunk vissza a benzinkuthoz vegre. Halalkodok, kerdi, van-e NRMA kartyam. Van, persze. Oke, akkor ez egy ingyen fuvar volt. Koszonom nagyon, vegre legalabb aszfalt mellett a motor.

Na, akkor hogyan tovabb. Kerdem a kutasts, van-e uzenet. Persze, hivjam Rod Fowlert, a sofort, meghagyta a szamat. Rod nagyon rendes, megsugja, mielott felvesz, rendezzem le a biztositoval, mert ez nem lesz olcso kor Adelaide-ig. Nem is az, a gyors fejszamolas utan majd’ fel millio forintos osszeget mond a telefonba.

Gyors hivas a biztositonak. Ilyen department, olyan department, senkinek fogalma nincs semmirol, de legalabb tizenotszor elmondatjak ugyanazt. Na, ebbol mar nem lesz enekes halott. Vegre beszelek valakivel, aki kinyogi, hogy ok nem engedelyezik az utat, sajat szakallamra csinalhatom, de nem fizetik ki. Na, mondom ez igy nem lesz jo. Talan a kutnal megfordulo kamionok egyiken lesz valami hely. Vagy nem tudom.

Ekkor mar hulla faradt vagyok, minden kezd amugy is bezarni, sok ertelme nincs mar ezen orlodni. Gyorsan bejelentkezek a csotanyfeszekbe, es ledolok az agyra egy par percre. Gyorsan el is alszom, ugy 20 perc mulva riadhatok fel a sok legyre.

Erdekes arcok forognak itt a kutnal. Ahogy lesem a kamionokat, menetrendszerint feltunnek az itteni oslakosok, csipszert, kolaert jonnek a lakott telepulesre. Mast nem is nagyon vesznek, alkoholt meg a kuton nem arulnak.

Van itt egy Harleys csoka is. Nem tudom, kifele-mifele lehet, karjan bortontetko, senkihez sem szolva uldogel egy kis szeken, neha felall, es ugyancsak szotlanul jarkal. Koszonesemre nema pillantas a valasz. Nem lesz itt haverkodas. Talan jobb is.

Na, hat mi legyen akkor? Meg par kor telefon, sikerul elerni, hogy a biztosito kifizesse az utat, a garanciara hivatkozva. Gyorsan szerzek autot is, csutortok delelottre le van beszelve.

Megvacsorazok, es nem kell sokat alomba ringatni. Itt rekedtem az isten hata mogott Nundrooban, egy csotanyfeszek motelben es egy benzinkut mellett. Holnap is itt leszek, belenyugszom. Csutortok reggelig kihuzom itt, aztan irany Adelaide a trailerrel. Meg szerencse, hogy megengedik, hogy a soforrel utazzam, mert itt se buszjarat, se semmi, ugyhogy egyebkent maradna a stopp.

Kozben azon gondolkozom, hogy ilyen hozzaallassal, amit a biztosito, es a BMW is a bajban tanusitanak, miutan szerzodeskoteskor leigerik a csillagokat is az egrol, az otthon maradt muholdas telefon sem ert volna sokat. Tuleltem a napot komolyabb problemak nelkul, ez a legfontosabb. Bar a bal bokam elegge be van dagadva, tudok nehezkesen jarni rajta, es a jobb sem tul veszelyes. Kis repedes lehet talan a kisujjamhoz vezeto csontban, de ennyi baj legyen. Adelaideben megnezetem.

Folyt kov…

Az elozo postot is mar itt, Widunnaban kezdtem el irni. Kozben megvacsoraztam a helyi oregasszony klub tarsasagaban, meghallgathattam felhaborodott csevegesuket a Kiralyno tegnap esti jeleneserol. Ja, az apropot az adta, hogy “de lattatok, milyen igenytelen, barna a foga?”. Na, erre megindultak, mindenki hozta (mu)fogsoranak tortenetet, jol telt a vacsora. Erdekes, egy-egy ilyen huzos napos-poros nap utan mennyire kivanja az ember a folyadekot. Bar nem szoktam iszakoskodni, ilyenkor azert lecsuszik egy sor. Igen jol esik.

Tehat hogy is kerultem ide Widunnaba, a porfeszek Nandrootol jo 400 kilometerre Sydney fele (visszafele)? Reggel kikaszalodtam az agybol, igen fajt a labam, be is kekult, es az egesz testem ugy erezte, mintha egy alapos veresben reszesult volna. Valoszinuleg kis lazam is lehetett az este, az immunrendszer is beindulhatott, mert kb. fel oraval a baleset utan mar erosen ereztem nyeleskor, hogy a ket nyaki nyirokcsomo be van dagadva. Nem tudom, hogy a stressz vagy a homok okozta, de ez szerecsere mostanra elmult.

Na, hat igy fetrengve, epp a mai napi tevezest tervezgetve (kimenni a legyek, a nagy semmi es a labam miatt nem nagyon volt kedvem, legfeljebb enni) egyszer csak csorog a telefon. A biztositos csoka az: megultek a meetinget, es ugy dontottek a managerek, hogy sajnos nem tudjak finanszirozni az utam, ha en szervezem. De nyugodjak meg. Faxoljam el a formanyomtatvanyt (amit elotte emailben kuldott, hiaba ugattam, hogy itt se kep, se hang, itt vagyok a semmi kozepen, ide ne kuldje, postan meg a Sydney cimre vegkepp ne), es majd akkor ok szolnak a felbecsulo embernek, aki leszervezi. Hiaba kerdeztem ra otszor, mindig kitert a kerdes elol: es megis, ez mennyi ido? Hat, o nem tudja, napok, max 2 het. Hat, mondom ember, fogd mar fel, hogy Nandrooban vagyok, nincs itt semmi, itt nem lehet ket hetet lenni, felejtsd mar el. Le van szervezve a fuvar, majd hozom a szamlat. De o meg megkerdi a fonoket. Megkerdi (a kepzeletbelit), es termeszetesen nemleges a valasz.

Lofaszt a ti seggetekbe, a BMW-vel egyetemben. Nem fogok itt megpusztulni ezen a csotany jarta, poros videken, ha mar egyszer ilyen hulye voltam. Visszaterve a motorhoz, lenyugodva, egy nap tavlatabol mar olyan dolgokat is eszrevesz az ember, amit korabban nem. Talaltam ket elpattant vezeteket, egyik mintha a befecskendezohoz vezetett volna, masik meg valami altalam ismeretlen helyre. Mutatom Nicknek, hat, o nem tudja, o nem nyul hozza. Kerek tole vezeteket, meg egy forrasztopakat, es $4.50-ert egy adag vastag szikszalagot is. Butykolok, megforrasztom. Keresztvetes, fogalom nelkul ranyomok a piros gombra.

HORR..HORR. Poccre indul. Mindkettonk reszerol nagy ujjongas a valasz. Letakaritom a tegnap rajta maradt, gubancos gumipokokat, levagdosok par tapaszt, es nagyon ovatosan megindulok egy rovid probautra. Furcsa az ulespozicio, picit feloldalas, de a motor szepen jar. A kut elotti rovid korok utan felmereszkedek az utra. Megy ez, mint a kisangyal, nem huz semerre feltunoen (amennyire a csomagoktol, meg a felsivatagi szelvihartol meg tudom allapitani), valoszinuleg csak a kormany gorbult el, es nem a futomu (majd kiderul).

Van remeny! De most akkor mi legyen? Varjak a trailerre? Vallaljam be, hogy folytatom a turat az eredeti utvonalon, es megprobalok Perth-be eljutni a korulbelul 2000 kilometeres uton? Valoszinu, hogy meg ha oda is erek, legalabb egy het a javitas, es ha mar ott vagyok a tuloldalon, onnantol rohanas lesz vegigmenni az eredeti utvonalon. Vagy menjek inkabb a lakottabb teruleten a kozelebbi, 900km-re fekvo Adelaide fele, ahogy a traileressel terveztuk?

Utobbit valasztom, gyors telefonok, kicsekkolok a motelbol, felpakolom a cuccokat, megragasztom a dobozokat, es utnak indulok. Meregetem, vajon el tudom-e erni Port Augustat, hogy meg masnap delutan Adelaideben be tudjak jelentkezni a BMW-hez vagy inkabb felezzem a tavot, es majd a kovetkezo nap reggelen megyek?

Majd lesz, ami lesz, egyelore nem is tudom, hogy eljutok-e odaig. A jelek biztatoak, ugyhogy a deli indulas utan 4 ora korul landolok 400km-rel arrebb Widunnaban. Nincs mar kedvem a vilagitas nelkuli (vagyis a szembejovoket vakitoan elferdult lampaval felszerelt) motorral kockaztatni a szurkuletet, ugyhogy vegulis felezve a tavot itt megallapodom.

Amugy is mar faj mindenem a kotott ulespoziciotol, a fajo bal boka miatt nem nagyon tudok helyezkedni, nem tudok neha fel-leguggolni, hogy megmozgassam magam, egyetlen sajgo pontta zsugorodik a tav. A valtas is nehezkesen megy, terdbol huzom felfele a sebessegeket, neha kettesevel is. Fuldugom sincs, a fulhallgato megsemmisult eses kozben.

Belepek a fogadoba (pub), ahol egyebkent a szobakat is szokas intezni. Mar tudom, mire szamithatok, ismeros kep fogad. Par helyi arc, nehany kamionos, meg a kicsit unottan sertepertelo csapos. Van szoba, gyere mate, mar adja is a kulcsot. En meg megfurdok, es visszajovok az etterembe, hogy megirjam ezt a ket bejegyzest, meg egyek valamit.

Nem tudom, mi lesz a turaval, meddig tart majd a javitas. Mit csinalok a dobozokkal, mit mond majd a biztosito. Sok a kerdojel, egyelore nem tudok, nem is akarok tervezni. Valoszinuleg ugy leszek, mint a GPS-ben a noi hang: “Ujratervezem az utvonalat…”. Titkon Tasmania fele kacsingatok, vagy marad a keleti parton felfele. Esetleg Alice Springs, eszaknak.

Egy biztos csak. Holnap a cel: Adelaide.

“Furcsa. Ez a hatodik nap, megis alig tudok visszaemlekezni az elso torteneseire. Olyan tavolinak tunik az egesz. Utfoszlanyok, tajak ugranak be, egy-egy emlekezetesebb esemennyel, erzesek kavarognak. Nagyon furcsan mulik az ido, es ugy erzem, kezdek befele is legalabb annyira figyelni egy-egy hosszu, szinte meditativ szakaszon, mint a latnivalokra. Es meg bo egy honap van hatra.” – irtam ezt a bevezetot meg tegnap este, Wunnipaban. Pozitiv voltam, elerem Adelaidet del korul, gyorsan megkeresem a BMW-t, es korulbelul egy hetes tartozkodas utan folytathatom is az ujratervezett utvonalat. Sajnos nem jott be.

A mar szokasossa valt reggeli procedura (furdes-motorpakolas-reggeli-kijelentkezes) soran mar gondoltam, hogy hosszu lesz ez a ropke 600km Adelaideig. Tenyleg elegge szenvedtem: a ferde plexi epp a fejemnel kavart egy jokora orvenyt, raadasul fuldugom sem volt, ezert igen hamar kezdtem a lefaradas jeleit mutatni. Kesobb rajottem, hogy balra hajolva a plexi szelarnyekaban utazhatok, jobbra pedig az orvenymentes, friss levego is jobb, mint az egyenes ulespoziciohoz tartozo mennydorgesszeru hang. A labam a gyogyulas utjara lepett, de meg reggel mindig megvolt az eros izomlaz, ki tudja miert.

Igy haladtam hat Adelaide fele. Aztan Port Augusztabol, az Eyre-felsziget sarkabol vegre sikerult a mobiltelefon halozatra csatlakozni, es felhivni a BMW-t. A kerdes az volt, hogy meg mindig a regi helyen, a belvarosban dolgoznak-e, mert tegnap meselte Nick, hogy amikor egyszer vittek egy GSA-t oda (nem csak en jartam igy…), akkor masik helyre iranyitottak mar oket, mint ami a kezikonyvben szerepelt. Persze, jojjek, itt van meg mindig.

Beerek a varosba, a GPS nem talalja a cimet, birkozas a motorral a szokatlanul idegbeteg, csucsidohoz kozelito forgalomban, furcsa utjelzo tablak, utfestes, furcsa megoldasok. Az ut kozepen villamos, mellette negy sav, es korulbelul ketszaz ember uzi az itteni nemzeti sportot: probal atfutni egyik oldalrol a masikra. En meg ilyet nem lattam. Nem szamit, hogy atletikus fiatal ferfi vagy hetvenes oregasszony, megindulnak, es remult fejjel futnak keresztbe-kasul.

Vegre, vege a remalomnak, fellelem a BMW-t. Megallitok egy egyenruhas korporet katonat, hova alljak, mit csinaljak. Hat, sajnos a motor szerviz elkoltozott, de szivesen ad terkepet, cimet. Aztan persze nyomtatni nem sikerul, egy cetlirol potyogom a GPS-be az adatokat. Talal is valami Welsh Avenuet a Street helyett, sebaj, nezzuk. Megyek, megyek..ez egyre gyanusabb. Gyors telefon a megadott uj szamra, az ekkor meg arc nelkuli Ben veszi fel. Jajj, toketlenek, rossz cimre kuldtek, gyere inkabb…tudod, a Coca Cola gyar melle. Hat, Ben, fogalmam nincs, magyarazd el legyszives. Oke, elmondja. Egy GPS altal is ismert cim mogotti kis utcaban bukkanok ra az illegalis autobontonak alcazott telephelyre. Bent mindenfele allapotu es tipusu BMW autok, motorokat alig latok. Aztan a sarokban felfedezem az eppen csak megturt triot, ket kiskocsog es egy kozepkoru szerelo a szemelyzet. All itt egy-ket uj motor (egy F800GS, meg K1300R), meg nehany javitasra varo gep. Gyorsan kiderul, hogy Ben, a muhely vezetoje, a szemre ellenszenvesebbik kiskocsog. De hat igy van ez.

Mondom, mi a baj, es hogy jo lenne, ha osszeirna, mennyibe lenne a javitas, hagy kuldjem el meg ma a biztositonak. Gyorsan leallit, nem ugy van az. Egyreszt be vannak tablazva, legkesobb egy het mulva, jovo het vegen tudja a felmerest megcsinalni. Aztan, meg ha a biztosito ra is bolint, par alkatreszt Nemetorszagbol kell berendelni. Harom het. Es ekkor kezdhet el szerelni az egyetlen szerelo. Mar ha van ideje ra.

Hat, ez nem jo igy. Sajnos nem tudok 6-8 hetet Adelaideben atveszelni, nincs is annyi szabadsagom, meg amugy is minek. Gyorsan megszuletik a dontes, vissza kell jutni Sydneybe. Nincs mar annyira messze, olyan 2000km lehet csak. De igy nem szivesen indulnek neki, mutatok a lampara, probalok uj megbizatast adni.

Ben kemeny, neki ez a fel oras munka nem eri meg, meg amugy is zarnak mar, inkabb jojjek vissza holnap. Kezd mar tele lenni a hocipom az egesz BMW maszlaggal, amikor belep a kepbe az eddig a hatterbol figyelo, rendszamtablat csavarozgato szerelo: majd o segit munkaido utan. Mivel ez kb. pont most van, mar hozza is a kulcsokat, probalja bontani, ami bonthato. Elokerul nemi pajszer is, gyorsan helyere kerul a lampa. Sajnos a rogzito elemek letortek, ezert nemi ragasztoszalag es kotegelo segitsegevel rogzul nem eppen idealis, de legalabb a szembejovoket nem zavaro helyzetben a lampa. Ben elhuz, mi meg kicsit dumalunk a sraccal, aztan suru koszongetesek es kis halapenz csusztatasa utan utnak is indulok.

De most merre? Sydney lenne a cel, kellene valami szallast is talalni, mert masfel ora mulva mar megy le a nap. Megint itt tokolok a forgalomban, idegen is a nagyvaros, en most csak a forgalmat erzekelem belole. Ki innen, a kozeli szolosokben remenykedem. Biztos megbujik valami apro kis telepules a dombvideken, ahol szivesen latnak egy ejszakara. Benyomom Burra-t a GPS-be, de mar tudom, hogy nem jutok el ma addig. A terv a megfelelo utvonal valasztasa, aztan idorol-idore ellenorzom, milyen szallashelyek talalhatok a kornyeken.

A forgalom egyre gyerebb, de a huzos kanyarokban a motor sem viselkedik megfeleloen: valoszinuleg a lampa helyrerakasa utan lehuzott komputer visszallt alap helyzetre, es ugy tunik, hogy az elektronikusan szabalyozott felfuggesztes is megtalalta az egyszemelyes uzemmodot. Se elofeszites, se csillapitas, az erosen terhelt motor hatulja leng ide-oda, kanyarokban pakolja magat rendesen. Kezdenek a mozdulatok is szogletesse valni, nem akarok hibazni, szallashelyert matatom a GPS-t.

Tanunda kis boraszvaros, a vartnal sokkal elenkebb elettel. Jo lehet itt elni. A Balaton-felvidekre emlekeztetnek a szolokkel futtatott domboldalak, a mindenhol elokerulo hivatkozasok a borra. A fogado szemelyezete profi, a tulajdonos, 60-as szakallas ur, mikor eszreveszi rajtam a motoros ruhat, kikiser, kifaggat, es egyutt sopankodunk egy sort. Torodik a vendeggel, a minoseg is kifogastalan. Igy kell ezt csinalni.

Nezem a hireket a tvben. Probalnak Del Ausztraliaban lecsapni az egyre tobb gondot okozo motoros bandakra. Kozben azok partot alapitanak, es kepviselo helyekre palyaznak. Ha minden jol megy, nem soka orszagos szinten.

Eves kozben is mar csak azon jar az eszem, hogyan tovabb. Zavar, hogy uj motorral vagtam neki a turanak, de gyakorlatilag ennek csak az arnyoldalat tapasztaltam. Nem donthetek ugy, hogy amit lehet, megcsinalok magam vagy valami utszeli szervizzel. A BMW ceg is tobbedszer okoz csalodast, ok eddig inkabb csak hatraltatnak. Vissza kell mennem Sydneybe, mert ha nem teszem, bukom a biztositast, a dobozokat, a motor javitasi koltsegeit. Nem nagyon maradt sok valasztas. Egyetlen remeny mar csak az, hogy “gyorsan” meg tudjuk oldani, es meg lesz idom par aprobb turara.

Okolom magam is, hogy egy forrofeju dontessel sikerult elszalasztani az egyik, talan utolso lehetoseget erre a turara, amikor minden adott volt. Elszallnak a tervek, hogy a Stuart Highway-n eszak fele atvagva, Alice Springsben utolerem magam, vagy Tasmaniaban folytatom. Helyette irany Sydney. Elhatarozom, hogy nem fogok sietni. Egy-ket nap mar igazan nem szamit. Felig at a Nullarboron, majd irany haza. Lehetne a tura neve is…

Broken Hill tiszta Szentes. Kozepen egy bevasarlokozpont, mellette meki, amugy csaladi hazak koros korul. Delutani programkent a bevasarlas es a lodorges jellemzo. Talan annyi kulonbseg lehet, hogy itt, mivel NSW “outback” reszen jovoknek fontos megallo, konnyu szallast talalni.

Meg azokbol az idokbol emlekszem erre a helyre, mikor a tasman tura utvonalat bongeszgettem a terkepen. Broken Hillben alljak meg? Olyan kicsinek tunik, de se kozel, se tavol nincs nagyon mas, hasonlo meretu hely. Mennyit valtozott a szemleletem az utobbi par napban. Broken Hill mar kimondottan metropolisznak tunik egyik-masik helyhez kepest. Azt, hogy eleg relativ, mi hogy szerepel a terkepen, mar regebben is tudtam. Most, hogy bejartam ezt a reszt, mar van is skalam, amivel hasznalni tudom. A tavolsagokkal is igy van az ember: europai szemmel 5-600km soknak tunik, most meg egy rovid szakasznak illik be. Saccra rapillantok a tanktaska tetejen kinyitott terkepre, es mar latom, korulbelul mikor fog elfogyni a benzin x temponal, es mikor, ha kicsit lassabban megyek.

Itt van peldaul Manna Hill. Manna Hillben ma forgolodtam egy kicsit, mert a terkep es a GPS is egyertelmuen kitette a kis benzinkut jelet, es mivel felo volt, hogy Cockburn-ig a kovetkezo 100 kilometert mar nem birja ki a tank, gondoltam feltoltom. Mikor feltunt a kis..en nem is tudom minek nevezzem, szerintem a telepules tulzas erre. Latom az utszeli pubot, elotte “Hideg sor!” tabla, mellette a reg berozsdasodott benzinkut, ponyvaval letakarva. A tornacos, regi vagasu, zsindelyes fahazrol mar reg vagy lepergett a festek a szarazsagtol, vagy epp most igyekszik a tobbi utan. A tornacon szanaszet regi szekek, torott butorok, nemi gyerekjatek sejttetik, egykor itt nagy elet lehetett. Belepek az ajton, mintha megallt volna az ido odabent. A felhomalyban feltunik egy regi fatabla, ra kretaval etelek neve karcolva. A falig mar nem igazan latok, de latni velem az egykori pub belsot lamberiaval, kepekkel. Hatul, a konyha felol szurodik nemi feny, meg is jelenik egy alak az ajtoban.

- Mit szeretne? – kerdi a kortalan, otvennel biztosan idosebb, bajszos asszony. Ugy all ott, mintha a sajat konyhajaban tortem volna ra. Valoszinuleg igy is tortent.

- Eredetileg benzint szerettem volna, de latom, nem lesz szerencsem.

- Merre megy?

- Broken Hillnek.

- Menjen vissza 45km-t egeszen Yuntaig. Erre nincs semmi. Broken Hill fele jo 100 kilometeren nincs egy lelek sem. Cockburnben, esetleg. Ha nem fogytak ki az olommentesbol. Ki szoktak. Miert nem tankolt meg korabban?

- Hat en…itt mutatta a terkep…

- Menjen vissza, azt javaslom. Merrol fuj a szel, szembe vagy hatulrol?

- Oldalt. Eleg eros is.

- Sok szerencset!

- Koszonom. Viszlat!

Felulok, es balra forditotom a kormanyt, Broken Hill fele. Van nalam meg egy kanna, bar le van ragasztoszalagozva a doboz, ha nagyon kell, kinyitom. Aztan persze nem lett semmi gond, Cockburnnel beleptem a Sydney fovarosu allamba, bucsut intettem a poros, de szamomra kedves Del Ausztralianak.

A mai nap igen kellemesre sikerult vegulis. Nem tul koran keltem, bar meg hajnalban leszaladtam par cuccert, amit a motoron hagytam, mert felo volt, hogy a partvideket napok ota aztato, aradasokat is okozo esozes del fele halad, es eleri Adelaide videket is. Komoly felhok is sorakoztak az egen, ezert is dontottem ugy, hogy az idefele vezeto, rovidebb ut helyett inkabb ivesen eszak-kelet fele, Broken Hillen at kozelitem meg Sydneyt.

Mostanaban szokatlanul kesei, fel kilences keles utan felpakoltam a motort, meg setalgattam egy kicsit a varoskaban, csinaltam par kepet. Legalabb ennyi emlekem legyen, ha mar menekulnom kell. Nem siettem sehova, ugyhogy elobb a fogadossal, majd az ido kozben a motor mellett szinte letaborozo urral beszelgettunk. Utobbi kifaggatott a tortentekrol, sajnalkozott egy sort, aztan kozolte, hogy BMW-ket gyujt, es hogy szerinte nyugodtan mehettem volna Perthbe. Az ottani szakembereket nagyon ajanlotta, szerinte szakmailag is, meg eszkozok teren is felkeszultek. Ha ezt Nundrooban elmondja, lehet, hogy inkabb jobbra forditom a kormanyt, bar valoszinu, hogy azzal egy oriasi rohanas vette volna kezdetet. Perthbe valoszinuleg minden tovabbi nelkul eljutottam volna, es felaldozva a kornyeken (Esperance – 3, Perth – 2) tervezett szabadnapokat, lett volna bo egy het a javitasra. Viszont, ebbol kifutva mar a kovetkezo szakasok pihenonapjai kerultek volna veszelybe, annak meg semmi ertelme nem lenne, hogy egy hatalmas kort fussak a kontinens korul, szinte csukott szemmel. Nyugodtan haladtam hat, lekerult a vallamrol minden tudatos es tudat alatti menetrend terhe. Hetfoig boven raerek visszaerni Sydneybe, addig sem a biztosito, sem a kepviselet nem lesz nyitva.

Tanunda kornyeke, ahogy idefele is mar megallapitottam, gyonyoru. Tetszik ez az Aideladetol a Murray volgyon at Milduraig huzodo dombsag. A mediterran eghajlat miatt mas a novenyzet, elmaradnak a lapos teteju szavannai jellegu novenyzethez tartozo fak, a szuros bokrok es a voros talaj. Helyette ivesen hullamzo dombok, buzamezok, legeleszo birkak valtakoznak a szolosokkel. A csapbol ivoviz folyik, a hordobol bor, a sorcsapbol draught. Mi kell meg a boldogsaghoz? Jo kornyek ez, latszik, hogy nyugiban elnek, ahogy a Balaton eszaki reszehez hasonloan 5-10 percenkent athaladok egy-egy kis falun. Valahol utanam ered egy pitbull jellegu kutya, nem teketoriazik, ugatas nelkul a labamra megy. Lerazom egy gazadassal, a tukorbol latom, ahogy bamban nez utanam. Hat ez meg mi lehetett?

Kivetelesen betartom a sebesseghatart is (lakott helyen mindig). Meg igy is utolerek egy teherautot, gondolom o sem siet sehova. Indexelessel jelzi, elozzem nyugodtan. Eszemben sincs, jo nekem most igy kilencvennel suhanni. Azert egy alkalmas helyen megis elmegyek mellette, de kozben mar elvezem, ahogy eltuntek a fak az ut szelerol, kinyilt az eg. Megint Skocia jut eszembe ezekrol a dombokrol, csak a szinek masok. Az ivek, a legelo birkak, az alacsony felhozet mind a Glasgow melletti tajat idezik.

Aztan a Barrier Highwayen tovabb haladva mar kezd visszajonni a felsivatagi jelleg, tavolodnak a telepulesek is egymastol. Majd el is tunnek, es maradnak az elszort, nehany tucat kilometerenkent feltuno, szerintem reg elhagyott tanyak, az uttal parhuzamosan futo vasut jelzopoznai es az enyhen jobbra-balra ivelo, de mar korantsem annyira elvezetes ut.

Valahol Peterborough kornyeken beterek egy kutra. Epp tankol egy rozmarbajszot viselo, osz haju faszi, akirol nem tudom miert, de beugrik a Konvoj cimu, VHS-en anno nagy sikerul film. Odaszol: “You must be Charlie Boorman, right?” (Te biztos Charlie Boorman vagy, igaz?) Kenyszeredetten mosolygok, aztan egy picit hallgatom, amint a kutassal megvitatjak a hely politikai problemait: probaljak elerni, hogy legyen furott kutja a telepulesnek. Most, ha a tarozo tele van, akkor onnan kapnak vizet, de ihatatlan. A szaraz idoszakban pedig valahonnan teherautoval hordjak az ivovizet. Maga a viz jo minosegu lenne, de sajnos a tartalyok aljan felhalmozodott uledek a feltoltes soran felkavarodik, es akar egy hetig is barna vizzel kell mosniuk, fozniuk. A kutas akar az Adelaide-ihez kepest haromszoros vizdijat sem tartana tulzasnak, ha sikerulne megoldaniuk ezt a tarthatatlan allapotot.

Az egyhangu szakaszon azon gondolkozom, hogy mit kaptam ettol a turatol. Arra a megallapitasra jutottam, hogy nagyon is sokat. Bar nem ugy sult el, mint szerettem volna, azert jo volt betekinteni egy kicsit a hatorszagba. Lesajnaloan veszik outback neven egy kalap ala az egeszet, pedig tartogat igazi karaktereket, nehany jo kis helyet is, es osszessegeben egyaltalan nem olyan baratsagtalan, mint sejtettem. Sot, ez alatt a par nap alatt odaig jutottam, hogy megallohelykent is szivesebben valasztom ezeket a kis helyeket, ahol nyugodtan ott lehet hagyni mindent a motoron, az embereknek mindig van egy-egy kedves szava, szivesen beszelgetnek egymassal is, velem is. A telepulesek hataran elhelyezett, lelekszamot mutato tablak a legkisebb szellem jarta helyeket kiveve egesz jo fokmeroi ennek a legkornek. Masok itt a latnivalok, mint egy tomeny turistakozpontban. Nem Parizs, hogy barmerre nez az ember, valami hires mualkotast lat. Megvannak viszont a sajat jellegzetessegei, ertekei ennek a kornyeknek is. Sajnos kicsit, ahogy a kepeken is latszik, nehez megorokiteni. Ezert probalkozom inkabb irasban. Meg hat, a nagy resze fejben tortenik. Allitolag az innen eszakra, Alice Springs fele tarto Stuart Highway tobb szaz kilometeres, korulbelul harom vonallal lerajzolhato (egy vizszintes a horizontnak, es ket osszetarto az aszfaltcsiknak) utja soran nem egy ember valt meggyozodeses ufo hivove.

Aztan a Manna Hill-i epizodot kiveve mas mar nem nagyon tortenik, meg elhaladok egy utszelre telepitett, tuzgyujtasi tilalmat hirdeto fogadobizottsag mellett. Aztan allamhatar, majd feltunik a bevezetoben emlitett Broken Hill, en pedig gyorsan megerkezem a talalomra kivalasztott, de jonak bizonyulo szallashelyre.

Vegre a mobiltelefonom is magara talal, latom is, van egy uzenetem ma delutanrol. Steven az, a muholdas telefon berlessel kapcsolatban keres. Szabadkozik, hogy ha mar igy elcseszte a dolgokat, remeli, mar Perthben vagyok, es lebonyolithatjuk vegre az atadast. Hat, Steven, sajnos ennek az uzletnek lottek.

-

Kommentek: lattam tegnap es ma is a telefonon a hozzaszolasokat. Nem tudok most igazan reagalni rajuk, koszonom az aggodast, egyre jobban vagyok. Nem vagyok elkeseredve sem. Visszamegyek, megcsinaltatom, kiharcolom, aztan hatha meg belefer valami. Elvegre is, meg van pont egy honapom.

Ja, es koszi Bazsinak a szerkesztgetest, meg hogy mukodteti az oldalt, amig nincs netem.

Gyilkos, 150 kilometeres egyenesek sorban, egymas utan. Aki meg nem ment ilyenen (es otthon nem nagyon vannak), nehezen tudja elkepzelni, milyen lehet. Masfel oraja nem nyultal a kormanyhoz, nezed a GPS-t, csak egy egyenes vonal keresztbe, megszunik teljesen a tajekozodo kepesseg, csak alul a szamlalot nezed mar, meg probalsz valami szellemi jatekot kitalalni a veszelyes unalom ellen. Vonalzoval tervezett utak, neha egy-egy kis hid a kiszaradt vizmosasok felett, nehany kecske jelentik csak a valtozatossagot.

A propos, kecskek. Nem tudom, kihez-mihez tartoznak, vagy szabadon lettek engedve, aztan elik vilaguk, de ez a szakasz tele volt veluk. Kengurut szerencsere csak egyet lattam, de kecskebol ugy 200-ig szamoltam (unalom ellen), aztan feladtam. Szerencsere nem annyira sotetek, mint mondjuk a birkak, es a motorhanggal ellentetes iranyba kezdenek el futni, akkor is, ha a banda masik fele az ut tuloldalan teszi ugyanezt, nagyon helyesen.

Nagy hagyomany itt a dirtbike. Napi 20-30 autot is latok, ahogy a platon vagy potkocsin visznek 2-3 krosszmotort vagy endurot. Mennyire igazuk van, szep kenyelmesen kigurulnak, berregnek egyet, aztan haza. Es meg a sor is hidegen marad a hutoladaban.

Kerulgetem a kamionokat. Az utak itt a terulet utoerei. Jo allapotuk elengedhetetlen az eletszinvonal fenntartasahoz. Milyen lehetett itt 100-120 eve? Volt itt egyaltalan valami? Bizony, nem egy pub falan szazadelei fotok orokitik meg a korai idoket.

Tobbnyire “markatlan”, megis felismerhetoen ausztral jellegu juhaszkutyak. Hatra felkotve a platora, a motorkerekpar tankjara felkapaszkodva vagy a terepjaro hatso ulesen, egyre megy neki. Lenyeg, hogy a fonokkel lehessen, es a farmer sem szivesen megy sehova nelkule. Lesi gazdaja minden parancsat, ha a furcsa ruhas idegen a kocsihoz kozelit, bizalmatlanul meregeti, vakkantassal jelez.

Kezdek mar faradni. Nem csoda, nyolcadik napja megyek gyakorlatilag megallas nelkul. Igaz nem mindig hosszu tavokat, de igy is 5000km folott jarhatok mar (es a pontosan 2 honapos motorba is belekerult 10ezer). Nem igy terveztem, mar reg Esperanceban kellene logatnom a labam, kipihenve a faradalmakat. Egy ismeros 400-as, aztan otthon vagyok.

A hegyek fele haladva a kontinentalis oldal megtelik elettel. A buzamezok, ismeros fafajtak, fenyok, tujak, egy-ket elszort nyarfa es a laposan suto, delutani nap a keso nyari Alfoldet idezik. Neha teljesen olyan erzesem van, mintha otthon lennek, egyedul az ut rossz oldalan szembejovo autok zokkentenek ki. Honvagyam van, megis, valami furcsa nyugalom vesz rajtam erot a szomorusag helyett.

Holnap mar Sydneyben, amit a recepcios csak “rat race”-kent (patkanyverseny) aposztrofal. Mennyire igaza van. Egy hetet voltam a nagyvaroson kivul, es mar nem is nagyon akarodzik visszamenni. Tetszik ez a videki Ausztralia (meg ugy altalaban, igy 13 ev nagyvarosi elet utan meg mindig videkinek erzem magam). Kar, hogy nincs ilyen valasztasi lehetoseg.

Kozben Adelaideben mar esik, jo dontes volt enyhe ivben eszakra folytatni.

A Dubboban eltoltott ejszaka utan mar egy rovid, 400km-es szakasz vart csak ram hazaig. Ismerem mar jol ezt a szakaszt, fejbol navigalok attol fuggoen, hogy epp az autopalyahoz vagy kanyargosabb turistauthoz van kedvem. A forgalom kozepes, befele a varosba vasarnap delutan leven besurusodik, de meg kenyelmesen, az igazi csucs elott hazaerek. Ledobalom a cuccokat, lemegyek, meg letakarom a motort. Azert jo erzes itthon lenni mar.

View Larger Map

9 nap alatt a Google terkepe szerint 5096km-t tettem meg, ebben nincs benne a Streaky Bay kornyeki foldutas tura, nehany kitero/kerulout, es a varosokban kavargas, ugyhogy szerintem realisan olyan 5400-5500 korul lehet.

Es vegul egy street view a Wyndilla Beach Road meg jarhato vegerol. Ennek a vege fele tortent a baleset (ezen az utvonalon jutottam le ill vissza)

View Larger Map

Le fin.

Felmerult a kerdes, hogy mit kerestem az uttol olyan tavol.

Read the rest of this entry »

Van az a vicc, hogy “A lepenyhal eloszor, a remenyhal meg utoljara…”. Hat, ma a remenyhalnak is vege lett, mint a botnak. Most elmondom, miert, aztan ezt a kategoriat felfuggesztjuk lassan, mert itt mar alloviz kovetkezik.

Delelott hivtam a biztositot, itt vagyok Sydneyben akaratuk ellenere, es meg elek is, ugyhogy meseljek el, micsinaljak peldaul a szinten biztositott dobozokkal, a crashbarokkal, bukosisakkal, hagyjam-e a motoron, vagy szedjem esetleg le.

Aztan abban maradtunk, hogy mindent, ahogy a bukaskor volt, hagyjak a motoron, es valahogy jussak el az altalam kivalasztott, tetszoleges szervizbe, ami termeszetesen a St. Peters-ben levo Procycles volt, ahonnan a gep eredetileg is szarmazik.

Levagdostam a tobb tucat meternyi ragasztoszalagot, feltartam a dobozok tartalmat. Minden szanaszejjel betuszkolva, ahogy a bukas utan sikerult, vart nemi homokkal keveredve. Nem is gondoltam, hogy ennyi kerult peldaul a bal, szerszamos-motoros dobozba. Kipakoltam mindent, de meg maradt korulbelul 1 centinyi finom homok egyenletesen a doboz alapteruleten. Egyebkent most latom, hogy annak is elkezdett levalni az alja. Nem tudom, hogy ez az eses kovetkezmenye-e vagy ennyire bena konstrukcio.

Felmertem a karokat is: egy labpumpa messzire szallhatott, mert – bar eleg massziv szerkezet – teljesen ossze-vissza volt gorbulve, nem is lehet vele pumpalni. Meg jo, hogy nem kaptam defektet azota. Kidobtam tovabba 2 mososzeres flakont, amik teljesen szetmentek. Egy edenykeszlet is megsinylette a bukast, az is a kukaban landolt sajnos. Probaltam kiegyengetni, nem sok sikerrel, raadasul lepattogzott a ki tudja mibol levo bevonata, igy nem szivesen ennek mar belole.

Aztan ugy jo egy oraja vegigzorogtem a dobozokkal a varoson (volt nagy riadalom az autosok koreben :) a mar elore lebeszelt idopontra erkezve. A BMW-s szerviz vezetoje kijott, koruljarta a motort. Elso reakcioja az volt, hogy lehet, hogy totalkar lesz belole.

Aztan persze kifaggattam az eljarasrol: nagyjabol hasonlo dolgokat mondott, mint Adelaideben, annyi kulonbseggel, hogy itt van azert kapacitasuk is erre. Ket napon belul igerte az arajanlatot, amit (mivel naluk kottetett a biztositas is, es allitolag eleg jo kapcsolatban vannak) megprobal relative gyorsan elfogadtatni a biztositoval. Igy talan jovo het kozepere rendben lehet minden papirmunka. Leginkabb a futomu esetleges serulese fog donteni, ha totalkar, akkor a szerzodes szerint elmeletileg kapok cseremotort, ha viszont javitas, akkor jon az alkatresz kerdes. A Nemetorszagbol torteno rendelesre o is 3 hetet mondott, bar szerinte az elso ranezesre van mindenuk hozza, es amint a biztositos kor lefut, hozza is latnak.

A vegeredmeny: jo esetben egy, rossz esetben ket honap motor nelkul. Azt hiszem, a konkluziot mostmar le lehet vonni.

Addig lesz meg idom megnezni az Australasian Safari 2008 versenyrol szolo DVD-t, amit meg a tura elott vasarolt Australasian DIRT BIKE magazinhoz kaptam. Lehet, hogy lerippelem nagy unalmamban, aztan kirakom valami “titkos” helyre ;)

Ugyis van itt Sydneyben is sok olyan neznivalo, amit eddig kihagytam, de kar lenne erte.

FRISSITES: most hivtak, hogy 16.-an nezik meg a motrot a biztosito szakertoi, ugyhogy addig se ki, se be, lofasz se nincsen. En meg bejelentkeztem holnapra orvoshoz, mert meg mindig cudarul faj lepcson az eredetileg jobbik allapotban levo jobb labam. Kozben van am uj terv, de labfuggveny, ugyhogy addig titkos :)

Meg egy utolso poszt ebben a kategoriaban, aztan leszakadok rola.
Talaltam egy videot, ami eleg jol bemutatja, kb. hogy tortent. A sebesseg, a talaj tipusa, meg a motor is majdnem stimmel. Annyi kulonbseg, hogy nalam egy egesz picit nagyobb szemu volt a por, es az elso nehany szitalast meg sikerult megfogni. Amugy maga az eses iranya, jellege pontosan ilyen volt :)

Mostanaban picit elhanyagoltam az oldalt, de ennek ugye egyreszt az volt az oka, hogy turaztam, es foleg Uj-Zealandon meg csak gepem sem volt, amirol tudtam volna irkalni (a netrol/telefonrol nem is beszelve). Aztan hazaterve eleg sokat bajlodtam, mire a kepeket el tudtam kezdeni feltolteni.

Ugy dontottem, hogy mivel az itteni galeriat nem sikerult megfeleloen felgyorsitani (a szolgaltato adatbazis szerverei miatt), ezert inkabb a Flickr szolgaltatasat veszem igenybe erre. Ennek megvan az az elonye, hogy fel tudom rakni az eredeti keppel megegyezo, nagyobb fotokat is, es automatikusan general belole kisebbet, igy mindenki eldontheti, mennyi savszelesseget tud a nezegetesre aldozni.

flickr galeriak
Az ausztral tura kepei

A kovetkezo napokban feltoltogetem az osszes kepet, es mostmar tenyleg nekiallok Uj-Zealandnak is.

A terkepet bongeszgetve egy erdekes fotot talaltam:

A feher kocsi tulaja volt az, aki meg aprilisban Del Ausztraliaban, a Wyndilla Beach Roadon elszenvedett bukas utan kisegitett, es elvitt a legkozelebbi lakott helyre, Nundrooba. Ugy latszik, masfele is kalandoznak.