A forumnak van egy “Travellers seeking travellers” reszlege is, ahol az epp turat tervezo utazok johetnek ossze. Gondoltam, egy probat meger, ugyhogy feladtam az alabbi “hirdetest”. Nagyon nem bizom benne, ellenkezo iranyban haladva sokkal tobb jelentkezo szokott lenni:

Australia to Europe, August 2011 – mid 2012

Hi,

I’m tentatively looking for a travelling mate for a trip I’m just starting to plan out right now.
The rough plan is to travel to Europe (in my case to Hungary) from Australia and take a year off doing it.

Australia (August-October 2011):
- leave Sydney during August 2011, work my way up on the East coast to Cairns, mix of dirt and tar in about 2 weeks
- couple of days looking at backpackers and the Reef, drinking beer
- join a trip up to Cape York, about 2 weeks round trip
- some more relaxing action and bike maintenance back down in Cairns
- head across the Sandover Hway to the Rock
- up the Tanami Track to Halls Creek
- Gibbs River road to Darwin
- 2 weeks of Darwin, sorting out bike and shipping

SouthEast Asia (November-January 2012):
- ship to Dili or somewhere in Indonesia
- work my way up north through the islands of Indonesia and Malaysia
- Thailand-Laos-Cambodia, looking into Vietnam
- fly out from Bangkok to Kathmandu

Nepal-India (February – April 2012):
- Nepal for a month
- a lap of India, then into Pakistan

Stans – Russia-Ukraine…etc ( May 2012 – August 2012):
- will look into Mongolia as well

It’s a pretty vague plan at the moment, but once I came back from another trip at the end of September, I will start working on it.

Obviously, if someone else gets involved, I’m open for any change, except the starting date (which is set by the end of my contract and the nature of the route).

About myself: I’m in my early 30′s, a pretty laid back guy with a Hungarian origin, I was living in OZ for 2 years now and been discovering a lot of it already. I did a few 5000km+ trips so far traveling solo (in Oz and NZ), mix of tar and offroad, and some more serious dirt stuff on weekenders. That said, I’m not a dirt racer, rather go far slow, than nowhere fast.

About the bike, gear..etc: it will be a DR with the usual mods and some more preparation to make sure it survives the roughly 40-50.000km this trip involves. I got most of the equipment necessary already and in good order.

The reason I’m looking for a mate is that because it’s more fun that way.
Anyways, give a sign of life if this sounds good enough :)

Cheers,

Andras
andras-ikladi.com

Cape Byron-t (NSW) negyven fok valasztja el Steep Point-tol (WA). Ez korulbelul 4000km a GPS-en, de gyalogszerrel sokkal nagyobb a tavolsag. Megtettek mar biciklivel, egy csapat traktorral, de ami igazan kulonlegesse teszi az utazast az, hogy ez elismerten a leghosszabb ponttol-ponting tarto atkeles Ausztralian. Igy hat mindig akad par porkavaro gazember, akik el akarjak mondani magukrol, hogy “igen, megcsinaltam”, igy aztan termeszetes, hogy felmerul a kerdes: “ki tette meg leggyorsabban

Tiz evvel ezelottig mindenki kuloncnek szamitott, aki egy hetnel rovidebb ido alatt megtette, es legtobben annyiban is hagytak. Aztan a veteran kalandor es Sidetrack szerkeszto, Tony Kirby es Don Cant felkavarta az allovizet azzal, hogy negy es fel nap alatt megtettek a tavot. Del-nyugat Queenslandben es a Simpson Sivatag alsobb reszen vegtelen aradasok lassitottak le oket, de bebizonyitottak, a jo teljesitmeny inkabb fuggott a jol idozitett tankolastol es a megfelelo elokeszitestol, mint csak a sebessegtol.

A Motorbikin csapat, akikrol korabban mar tobbszor szo esett a multkori KTM-es gumifiasko utan vegul a legyozhetetlen DR-hez fordulva megdontotte a par eve mar allo parttol-partig rekordot. Kevesebb mint 4 nap alatt 5000km-t megteve szeltek at Ausztraliat, raadasul az elozo probalkozasnal nehezebb utvonalon, a Simpson sivatagon is atvagva.

A kiserletrol film is keszul, ami majd a 4-es szamu DVD-n jon ki talan 1-2 honapon belul.
Egyelore egy trailer kerult ki a Youtubera:

Akit ennel melyebben is erdekel a tema, hevenyeszett turaleirasuk megtalalhato az ADVRideren.

Ennek ugye egyreszt koltseg, masreszt papirmunka vonzata is van. Egyreszt az is kicsit aggasztott, hogy mindenkepp importalni kell a tura vegen a motort, a masik pedig, hogy a vam- es afaterheket a carnet-n is szereplo, vetelkori ertek vagy az egy evvel kesobbi, tenyleges ertek alapjan szamitjak-e.

Aztan vegul a Horizons Unlimited forumon inditottam egy temat, ahol egy Pumbaa nevu juzer felvetette, hogy hazatero allampolgarkent esetleg mentesulhetnek a terhek megfizetese alol. Kapcsolatba is leptem a vamhivatallal, es az alabbi valaszt kaptam. Diszleksziasok es turelmetlenek kedveert: nem kell vamot fizetnem.

Es akkor meg egy lenyeges dolog: az import koltsegek eroteljes (es motorfuggo) csokkenesevel kicsit kiegyenlitodtek a koltsegek is, nehany meglepo eredmeny szuletett (nehany hibat is javitottam). Akit reszleteiben erdekel a dolog, kitettem egy uj tablazatot is.

Tisztelt Cím!

Elektronikus levelében feltett kérdésére a következő felvilágosítást adom:

Vámmentesen vámkezelhetők azok a személyes vagyontárgyak, amelyeket azok a természetes személyek hoznak be, akik az állandó tartózkodási helyüket az Európai Unióhoz nem tartozó országból a Magyar Köztársaságba helyezik át, feltéve, ha azok:
a körülmények által indokolt különleges eseteket kivéve, az érintett személy birtokában vannak és a korábbi állandó tartózkodási helyén legalább hat hónapig használta őket, mielőtt a harmadik országban megszűnik az állandó tartózkodási helye, továbbá
ugyan azt a célt szolgálja, mint az előző lakhelyén.

A “személyes vagyontárgy” bármely, az érintettek személyes használatára szánt, vagy háztartási szükségleteiket kielégítő tulajdont jelenti.

A “személyes vagyontárgy” körébe tartoznak:
- háztartási célú ingóságok,
- kerékpárok és motorkerékpárok, magán gépjárművek és azok pótkocsijai, kemping lakóautók, kedvtelési célú hajók és magánrepülőgépek.

A rendes családi szükségleteknek megfelelő háztartási célú élelmiszerek, háziállatok és nyerges állatok, valamint az iparművészeti vagy bölcsészettudományi hordozható eszközök, melyek az érintett személy foglalkozásának vagy hivatásának a folytatásához szükségesek, szintén a “személyes vagyontárgyak” körébe tartoznak. Nem tekinthetők személyes vagyontárgynak, az olyan árucikkek, melyek jellegüknél vagy mennyiségüknél fogva kereskedelmi célt szolgálnak.

A “háztartási célú ingóságok” az érintett(ek) személyes használatára vagy háztartási igényei(k) kielégítésére szánt személyes ingóságot, ruhaneműt, lakberendezést és felszereléseket jelentik.

A vámmentesség további feltétele, hogy csak olyan személy(ek) áruinak vámkezelése során alkalmazható, aki(k)nek az állandó tartózkodási helye folyamatosan legalább 12 hónapos időtartamig a közösség vámterületén kívül volt.

Ettől a feltételtől el lehet tekinteni, amennyiben az érintett személynek egyértelműen az volt a szándéka, hogy folyamatosan legalább 12 hónapos időtartamig a Közösség vámterületén kívül lakjon.

Nem vámkezelhetők vámmentesen:
a)alkoholtartalmú termékek;
b)dohány és dohányból készült termékek;
c)kereskedelmi szállító eszközök;
d)foglalkozás vagy hivatás gyakorlásához használt tárgyak, kivéve a kézműves vagy szabadfoglalkozású tevékenység hordozható eszközeit, melyet az érintett hivatásának gyakorlásához szükségesek.

Főszabályként csak a letelepedéstől számított 12 hónapon belül az Európai Unió vámterületén szabad forgalomba bocsátott személyes vagyontárgyak vonatkozásában adható meg a kedvezmény.

A személyes vagyontárgyak behozatala a fent említett határidőn belül több “részletben” is történhet, amennyiben azok megfelelnek az általános követelményeknek.

A vámmentesen vámkezelt személyes vagyontárgyak, a vámeljárás lefolytatásától számított egy éven belül csak a behozatalkori vámteher megfizetése után adható kölcsönbe, tehető le biztosítékként, adható bérbe és ruházható át akár ellenszolgáltatás mellett, vagy a nélkül.

A vámmentes vámkezelésre lehetőség van az előtt is mielőtt az érintett személy állandó tartózkodási helyét áthelyezné a Magyar Köztársaság területére, feltéve, hogy hat hónapon belül ténylegesen letelepszik a magyarországi állandó tartózkodási helyén. Ebben az esetben az előírt – 6 hónapos használatra vonatkozó – időszakot attól a naptól kell számítani, amikor a személyi tulajdont behozták a Magyarország vámterületére. Az ilyen eljárás során vámbiztosítékot kell nyújtani, melynek mértékét a vámhivatal állapítja meg, figyelemmel a vám és a nem közösségi adók és díjak mértékére.

Amennyiben a fentiek alapján lehetőség van a vámmentes vámkezelésre az egyúttal általános forgalmi adó fizetési kötelezettségtől mentes eljárást is feltételez.

Szükséges okmány:

- a külföldi tartózkodást igazoló dokumentumok

- belföldi lakhelyet igazoló hatósági okmány

- a személyes vagyontárgyak részletes listája

A vámkezelés menete: vámvizsgálat, okmányok ellenőrzése, határozathozatal, áru átadása

Átfutási idő – a kollégák leterheltségtől függően – néhány nap.

Az Ön esetére az alábbi rendelkezések lehetnek irányadóak:

918/83 EGK rendelet – 9. cikk

(1) Amennyiben az érintett személy foglalkozással kapcsolatos kötelezettségek miatt hagyta el a harmadik országot, ahol lakóhellyel rendelkezett, anélkül hogy ezzel egyidőben letelepedett volna lakóhelyén, a Közösség vámterületén, jóllehet az a végső szándéka, hogy ezt megtegye, az illetékes hatóságok engedélyt adhatnak annak a személyes vagyontárgynak a vámmentes behozatalára, amit az érintett személy ebből a célból átszállít az említett területre.

(2) Az (1) bekezdésben hivatkozott személyes vagyontárgy vámmentes behozatala a 2 – 7. cikkekben leírt feltételeknek megfelelően lehetséges, azzal a feltétellel, hogy:

a) a 3. cikk a) pontjában és a 6. cikk első bekezdésében előírt időszakokat attól a naptól számítják, amikor a személyes vagyontárgyat behozták a Közösség vámterületére;

b) a 7. cikk (1) bekezdésében előírt időszakot attól a naptól számítják, amikor az érintett személy ténylegesen letelepedett lakóhelyén a Közösség vámterületén belül.

(3) A vámmentes behozatal feltétele továbbá, hogy az érintett személy kötelezettséget vállaljon arra, hogy ténylegesen letelepszik lakóhelyén, a Közösség vámterületén az illetékes hatóságok által a körülmények figyelembevételével megállapított időszakon belül. A hatóságok előírhatják, a kötelezettségvállalás jeléül biztosíték adását, az általuk meghatározott formában és összegben.

Amennyiben a fenti követelmények nem tesz eleget, a vámmentes vámkezelést csak akkor lehet elvégezni , amennyiben igazolja hogy letelepedet Magyarországon.

Ekkor az előbb beérkezett ingóságokat célszerű raktározási eljárás alá vonni.

…dobperges…

And the winner is…Suzuki DR650SE

…hatalmas meglepetesre. NOT (Borat kiejtessel)

Miert?
- Mert mar ilyenem van egy ideje, valamennyire ismerem, szeretem, mozgatja a fantaziam.
- Mert tetszik az otlet, hogy magam epitem a motort egy jo alapbol, igy meg jobban megismerve.
- Mert egyszeru szerkezet, ami birja a strapat, nem sajnalom annyira.
- Mert ha kibirta a Madigant es 5000km-t nyelgazon at parttol-partig, ha eleg jo volt a Safarira, akkor nekem is jo lesz.
- Mert anyagilag toronymagasan a legjobb megoldas az en helyzetemben (hogy a vegen importalni kell, meg mar most adott az alkatreszek tobbsege), es inkabb koltom azt a penzt el a turan, mint motorra.

…es meg sorolhatnam, a reszletek ott vannak az elozo tablazatban, erto szem latja az indokokat. Remelem, valakinek azert hasznos volt, de azt sem allitom, hogy ha nem ennyire egyedi a helyzetem, akkor nem mas jon ki megoldaskent.

Tuning

A felkeszitett motor nagyon hasonlo lesz a mostanihoz, par (leginkabb kenyelmi) modositast kiveve:

Suzuki DR650SE 2010 vagy 2011-es modell

Futomu:
Racetek futomutuning: erosebb rugok elol-hatul konkret terhelesre meretezve, atalakitott csillapitas
Excel 1.6″x21″ elso es Excel 2.5″x18″ hatso kerek megfelelo aggyal, egyoldali rimlock
Tartalek kerek- es kormanycsapagyak
Nehany tartalek fekbetet, elso-hatso
Tartalek teleszkopszimmeringek
Oldaltamasz kiegeszito talp

Motor:
32 literes Safari tank, ket oldalt csappal, zarhato tanksapka
Atlatszo uzemanyagszuro, gyorszarral oldhato csovekkel a tank levetelehez
Staintune kipufogorendszer
Athangolt karburator, modositott levegozteto kivezetes
3x Unifilter levegoszuro
5x Hi flo olajszuro, O-gyuruk
Magneses leeresztocsavar
Olajhomerseklet kijelzo
DID Gold lanc es acel lanckerekek, tartalek lanc, lanckerekek
Scottoiler
Tartalek kuplunglamella keszlet
Tartalek tomitokeszlet

Kenyelem:
Britannia Composites Lynx idom, 2xHID fenyszoroval
Acerbis elso sarvedo
Renazco atepitett ules
Pivot Pegs labtarto
40mm labtarto lemez
Pro Taper kormany es kormanyemelo
Rally markolat
Rovidre vagott fek- es kuplungkar, tartalek
Utolagos markolatfutes
12V-os kimeno aljzat (szivargyujto), Slime kompresszor kimeno csatlakozoja
GPS tarto es elektromos kimenet

Vedelem, csomagtartok:
Uzemanyagcsap vedo
B&B bashplate
Bark Busters kezvedo
Vaz- es motorvedo lemez
Erosebb duda
Hatso csomagtarto konzol, oldalso csomagtarto racsok

Aprobb atalakitasok:
Minden csapagy es mozgo alkatresz alapos kenese uj allapotban
Hazilag modositott veszleallito gomb (homok erzekenyseg ellen)
Loctite minden csavarra
Dupla kuplung es gazbowden

Asszem ennyi.

Tablazatok

A teljes tablazat Google Docs formatumban

And the winner is…

Majd legkozelebb kiderul, indoklassal, magyarazattal, most ennyire futotta az influenza mellett.

Szempontok

Nezzuk eloszor, mik a fobb szempontok egy egyedul, konnyu felszerelessel vegigmotorozott 40-50 ezer kilometeres, tobbnyire aszfaltozott, de azert eleg sok foldutat (nehol komolyabb terepet) tartalmazo ut eseten.

Megbizhatosag

A szempontok mar itt is eleg szerteagazoak, a (sokszor kicsit mitosz jellegu) “a Honda megbizhato, a Ready-to-race KTM szethullik” velemenyektol egesz addig terjednek, hogy pl. a kis lanckereket egy vagy harom csavar rogziti-e (es vajon melyik a jobb megoldas).

Rejtett, konstrukcios hibak, idozitett bombak:
Minden tipusnak van valamilyen hibaja, ezek egy resze a tervezesi specifikaciobol adodik (pl. terepes felhasznalasra nem eleg vedelem egy alacsonyan elhelyezett olajszuro eseten), lehetnek a gyartas problemai (pl. a KLR vezermulancfeszitoje), amik jol ismertek, megsem kerultek javitasra, de lehet akar adottsag is, amit az ut specialis jellege kenyszerit ki (pl. a sportosabb egyhengeres endurok elettartama akar fele is lehet a tervezett tavnak). Alapvetoen azert el lehet szerintem mondani, hogy a hosszabb tavra tervezett, mai motorok egesz megbizhatoak, foleg, ha a par, aprobb bakit meg indulas elott sikerul kikuszobolni vagy a megfelelo alkatresz rendelkezesre all ut kozben is.

Karbantartas az ut szelen, felepites, szerszamigeny:
Harom fobb dologbol all ossze a motor karbantartasa.

Az elso a tervezheto, idoszakos karbantartas (atlag 6-10ezer kilometerenkent), ami az igenybevett futomu karbantartasa (kerek- es kormanycsapagyak, fekbetetek…etc) mellett olajcseret, szelepallitast jelent tobbnyire, illetve a kihajtas megujitasat/cserejet. Nyilvan, minel kevesbe van erre szukseg, annal jobb. Egy 10 ezer kilometeres szervizintervallumu 1000cm3-s turamotor itt nyilvanvalo elonyt elvez egy kisebb endurohoz kepest.

A masik terulet a napi karbantartas, ahol olyan dolgok jonnek elo, hogy pl. kell-e idomot bontani (neadjisten tankot leszerelni) egy legszurotisztitashoz, kell-e napi 2x lancot kenni vagy elmegy ket honapig a kardan ranezes nelkul.

A harmadik pedig a nem vart dolgok: egy-egy eses utan rendbetenni a karokat, vizesarokba borulas utan eletet lehellni a motorba, illetve a komplexebb meghibasodasok javitasa.

Persze, az sem mindegy, mindehhez milyen szerszamokra van szukseg. A modernebb motorok itt egyertelmu hatranyt szenvednek, mar a hiba azonositasahoz sokszor celszerszamra (meg tudasra) lenne szukseg, es sokszor ezt (pl. a BMW a torx csavarjaival) tetezik specialis eszkozkeszlet igenyevel. Nem mindegy peldaul, hogy a Dakarnal szukseg van-e egy masfel meteres erokarra az elso lanckerek leszerelesehez, es elmegy vele egy ora vagy a DR harom sima csavarjat kb. 5 perc alatt kilazitva cserelheto a lanckerek, valtoztathato az attetel.

Robosztussag, segedvaz, toresvedelem:
A regebbi konstrukciok (de akar a BMW boxer GS-e) itt elonyt elveznek. Kevesebb muanyag kevesbe torik, kevesbe igenyel extra (sulytobbletet okozo) vedofelszerelest. Ugyanakkor az is fontos, hogy az alapvetoen tulterhelt motor vegig kepes legyen a csomagot is szallitani, nehanyuk mar (pl. az XR650R) az aluminium segedvaz miatt egybol kiesik.

Gumi merete, tipusa:
A gumi az egyik legkenyesebb kerdes egy ilyen turan, a biztonsagi felszereles egyik legfontosabb eleme egy jo gumi. Ugyanakkor olyan, teljesen ellentmondasos dolgoknak kell megfelelnie, mint hogy kepes legyen 6-800km lazabb murvat is abszolvalni, de azert aszfalton se menjen tonkre 1000km utan, ha lehet. A kulonfele szakaszok is kulonbozo gumikat igenyelnek, Ausztraliaban pl. egy terepkepesebb gumi elonyosebb, mig mondjuk erre Malajziaban nem annyira van szukseg.

A gumi merete a terepkepesseget is erosen befolyasolja, itt pl. a 19″-es, szeles elsokerekekkel szerelt aszfaltendurok mar hatranybol indulnak. Azert a legtobb motoron viszonylag szeles spektrumban valaszthatunk az utcai gumitol a motokorsz abroncsokig, de nehany tipuson (illetve nehany gyartonal) nagyon limitalt a valasztek. Peldaul a nagy turamotorok (de meglepo modon a BMW F800GS) 150×17-es hatsojara kb. 2-3 fele terepre alkalmas abroncs kaphato mindossze, mig a DR 130-as hatsojara Dunat lehet rekeszteni.

Az sem mindegy, hogy tomlos vagy tomlo nelkuli gumirol van szo. Szemely szerint sokkal jobban bizok az egyszeruen szerelheto, tomlos gumikban, amit 20 perc alatt rendbe lehet tenni, mint a kivulrol dugozgatott (vagy kinkeservesen leszerelheto) 150-es tomlo nelkuli abroncsokban, ami akar egy-egy defekt utan hasznalhatatlanna valhat.

Kihajtas, lanc vagy kardan:
Orok vita, kardan vagy lanc. Nalam nem annyira fontos tenyezo, alkalmazkodni kell hozza. Emiatt egyik motor sem esik majd ki, de a tervezesnel figyelembe kell venni a 2-3 lanccseret az ut soran, illetve kardanos motornal az esetleg elofordulo meghibasodasokkal is szamolni kell.

Gazdasagossag

Beszerzesi ar:
Errol nem nagyon lehet mit irni, illetve talan csak annyit: inkabb koltom a penzt arra, hogy uton legyek, mint hogy egy, az ut vegere amugy is leamortizalodo motorba fektessem.

Napi es idoszakos karbantartas, alkatreszigeny es -arak:
A beszerzesi ar mellett komoly koltseget jelent a motor felkeszitese (ami aprobb kiegeszitoktol a komplett futomu atalakitasig terjedhet), az idoszakos karbantartas (foleg, ha nem maga csinalja az ember – bar egy ilyen turan tobbnyire kenytelen), ugyhogy a szukebb lista kivalasztasanal ebbe is bele fogok menni reszletesebben.

Carnet, biztositas, import:
Elso latasra rejtett koltseg, de ahogy elkezd az ember a papirmunkaval foglalkozni, egyre inkabb eloterbe kerulnek ezek a dolgok.

A tisztanlatas kedveert a Carnet egy olyan dokumentum, ami (az azt igenylo) orszagba belepve garantalja, hogy az adott jarmu el is hagyja az orszagot. Igy meguszhato a nehol borzalmas import-export procedura, viszont plusz koltseggel jar. Egyreszt a garanciat vallalo motoros szervezetek (pl. a brit RAC, vagy itt az AAA) is a motor erteke alapjan vallaljak el a jarmuvet, masreszt a celorszagok is a jarmu erteke alapjan szabjak ki a bunteto teteleket. Pl. Indiaban-Iranban ezek a motor ertekenek 400, illetve 470%-at teszik ki per pillanat, amely osszegnek bankban lekotve (vagy banki igazolassal) rendelkezesre kell allni (majd errol meg bovebben). Most eleg annyi, hogy nem mindegy, hogy mondjuk egy 8000 dollaros DR utan kell letenni a negyszereset vagy egy 32 ezer dollaros BMW HP2 Enduro utan a bo 24 millio forintot. Itt peldaul elonyt elveznek a szeriaban olcso, de tuning altal alkalmassa teheto motorok, mert a modositasokat talan egyszerubb letagadni a Carnet igenylesekor.

A Carnet feltetele ugyanakkor az is, hogy az ut vegen a jarmu visszaterjen a kiindulasi orszagba vagy a celorszagba (esetemben Magyarorszag) importalasra keruljon. A magyar vamteteleket felszinesen ismerve is megallapithato, hogy nem mindegy a beszerzesi ar.

Varhato elettartam:
Ugyanakkor a kotelezo import utan jo lenne forgalomba is allitani, hasznalni a motort. Bar a DR pl. az elobbi ket tetelnel jol szerepel, itt eros hendikeppel indul: 50ezer km utan mar gyakorlatilag teljes felujitasra szorul, ugyanakkor a szeriatol nagyon eltero kivitel (mas futomu, vilagitas, kipufogo) is kerdesesse teszi, hogy forgalomba allithato marad-e a vegere, ugyanakkor pl. egy szinte modositatlan F800GS-nel talan nem merulnek fel ezek a gondok, es az esetleges europai szabvanynak megfelelo konverziora is jobb esellyel adott a hivatalos lehetoseg a kereskedesekben.

Fogyasztas, karburacio:
Egy injektoros motor ebben a meretben cirka 15-20%-kal is kevesebbet fogyaszthat. Bar azt gondolna az ember, hogy ez igen jelentos kulonbseg, 50 ezer kilometerre vetitve (atlag 80 cent/liter aron) korulbelul 500 dollart jelent maximum, ami mondjuk a teljes koltsegvetes 4-5%-a. Kerdes, hogy erdemes-e ezert feladni a karburator egyszeruseget (a tobbi hatranyaval egyutt).

Szallitas, tervezett es nem tervezett:
Nincs sok kulonbseg a motorok kozott ilyen tekintetben, inkabb a terfogat szamit a repulesnel, hajozasnal is. Egy CT110 postasmotor talan olcsobb egy 1200-as BMW-nel, de nem sokkal. Ugyanakkor egy teherautora szivesebben rakom fel/hagyom ott.

Lopas, totalkar, vilagvege:
Melyik motor hult helyet latna szivesebben az ember mondjuk a tav 80%-a utan? Egy majdnem halott DR250-est vagy egy epp, hogy bejaratott 1200-as turamotort?

Uton

Aszfalt:
kepesnek kell lennie egy nap 5-600km aszfaltcsik felfalasara. Nem minden nap, de alkalomadtan, esetleg 2-3 nap egymas utan is. Erre azert a legtobb motor kisebb-nagyobb kompromisszumokkal alkalmas (vagy inkabb ugy mondanam, hogy en alkalmas vagyok ra mindenfele motoron), amelyik nem, azon is lehet azert segiteni (egy-ket extrem esetet kiveve).

Terepkepesseg:
Nem is feltetlen extrem offroadra kell itt gondolni, de elofordul, hogy nincs mas megoldas. Vannak orszagok (Laosz-Kambodzsa vagy Kozep-Azsia), ahol meg most is modjaval van csak aszfalt, ugyanakkor tobbet is lat az ember, ha szivesen le-lemereszkedik a foutrol. Embere valogatja, ki-mit vallal be szivesen adott motorral, szerintem egy 650-es egyhengeresnel nagyobb motorral nem szivesen akcioznek egyedul.
Itt is eltero a szoras annak fuggvenyeben, hogy milyen jellegu motorrol van szo. Elmondhato peldaul, hogy a nagyobb turamotorok a limitalt terepkepesseguket szeriaban is hozzak, sokat nem lehet rajta javitani, viszony egy-egy enduro (pl. a DR) nagyon sokat javulhat mind futomuben, mint pozicioban (kormanyemeles, szelesebb labtartok…etc)

Ulespozicio, -magassag, kenyelem:
Az ulespozicio legtobb felsorolt motoron kielegito atlagos testmagassaggal.

Az ules magassaga mar mas kerdes: eleve kizar par motort (HP2, nehany KTM), ugyanakkor az is fontos, hogy a fel-leszallas ne legyen kinszenvedes egy-egy fotozos napon sem.

Kenyelem: a nagyobb motorok szerintem nagyon kenyelmesek atalakitas nelkul is, nehany (pl. a DR) atalakitasra szorul, egy-ket kivetel pedig akar emiatt zarodik ki a valasztasbol. Nehany segedeszkoz (birkabor, Airhawk, hintopor) azert barmelyiken sokat segit, foleg melegebb napokon.

Szelvedelem:
Ilyen tavra kell valami, nem kerdeses. Eleg annyi, ha a felso testrol komolyabb orvenyles nelkul leveszi a terhelest, nem feltetlen kell fej fole logo, hatalmas tololapra gondolni.

Csomagszallitas:
Legyen a motor eleg nagy ahhoz, hogy minden csomagnak legyen helye, mellette legyen eleg hely, hogy terepen elore-hatra mozogva lehessen egyensulyozni, ne egy hatalmas tanktaska es hatul egy kisebb szemettelep koze beekelodve uljon az ember.

Vilagitas, lathatosag:
Nagyon fontos. Bar keveset tervezek ejszaka menni (az allatvilag, az utak allapota miatt), neha azert elofordulhat. Ilyenkor jo, ha latok, de azert napkozben sem art, ha engem is latnak. Tobbseg motor atalakithato erosebb vilagitasra, de azert nehany kisebb enduronal problemat okoz a generator merete, ami meg eleg maceras atalakitas.

Hatotavolsag, tank merete, karburacio:
Legalabb 400km, de jobb, ha tobb. Persze tulzasba nem kell esni, a 45+ literes Touratech/HPN tankok mar a masik veglet, talan egy-ket helyen lehet ra szukseg. A nagy tank hibaja, hogy onkentelenul is feltolti az ember, aztan cipeli a terhet. Egy atmeneti tarolo (akar benzineszsak, akar egy atmenetileg par szaz forintert vasarolt muanyag kanna) is megteszi arra a nehany szakaszra. 400km egy atlagos, terhelt motornal konnyebb terepen olyan 20-25 liter benzint jelent, ekkora tank mindenkepp kell tehat, az sem baj, ha akad tartalek.

Aztan az sem mindegy, hogy hogy turi a gyengebb benzint, ritkabb levegot. A Dakar a befecskendezojevel, gyari 91-es oktanszamu igenyevel nyilvan elonyosebb helyzetben van, mint mondjuk egy versenyre hangolt enduro. Egy karburatoros motort talan konnyebb megszabaditani a rossz benzinben elofordulo lerakodasoktol, viszont egy injektoros gep meg talan jobban viseli a magassagot (bar ezzel nincs tapasztalatom, 2600 meter korul meg nem jelentkeznek ilyen problemak).

Tetszik – nem tetszik?:
A sok okoskodas utan furcsanak tunhet egy ennyire szubjektiv szempont, de azert figyelembe kell venni ket dolgot: egyreszt egy egesz evet csak akkor tolt el rajta szivesen az ember, ha amugy nem eg ki a retinaja minden reggel, masreszt a kifele sugallt “image” is fontos. Most nem arra gondolok, hogy a Ducatisok le-fel rohangalnak az Oktogonnal vagy a Bimmeres a dealerhez jar kavezni, viszont egy kisebb, olcsobb, kevesbe hivalkodo motor szerintem kevesbe elrettento (vagy visszataszito) szegenyebb orszagokban.

A valasztek

Elozeteskent csak annyit, hogy a kovetkezo motorok mindegyike alkalmas valamilyen modon a tervezett turara. Egy csomo masik kimaradt, a Gold Wingtol a Harleyken at az S1000RR-ig, amik egyaltalan nem mozgatnak, es sok olyan is bekerult, ami amugy nem is jon szoba, csak a tisztesseg kedveert emlitettem mint potencialis versenyzo. A leiras sem teljes, mert egy-egy kategoriarol is tucatnyi oldalt lehetne osszehordani. Mindnek van eros es gyengebb oldala, de mivel itt a valasztas a cel, inkabb ugy voltam vele, ha egy motor valami evidens oknal fogva kiesik, akkor csak azt tuntetem fel.

A kialakitott velemeny teljesen szubjektiv (de a fenti szempontok alapjan alakult ki).
Kommenteket szivesen varok, de ugyis nekem van igazam. Azert szubjektiv :)

1000cm3 folotti, tobb hengeres turamotorok

A tulzas kategoria szerintem. Foloslegesek ekkora motorok egy ilyen jellegu utra, hacsak nem ket szemely utazik egy motoron. Nagy motor, kenyelem – nagy arcedula, korlatolt gumivalasztek, nagy csomagok, nagy szivas, ha valami gond akad.

BMW R1200 GS es GSA:
Nalam egyertelmuen a kategoria kiralya, ha ilyesmire vetemednek, mindenkepp a GS lenne (a GSA a magassaga, terebelyessege miatt kiesik).

BMW R80 G/S PD, R100 GSPD:
A hazi kedvenc, szivesen bitorolnek egy szepen felujitott R80 G/S Kalaharit, de akar egy kesobbi evjaratu Basicet is. Viszont mai szemmel nezve mar mezogazdasagi jellegu technika, 20 eve eljart folotte az ido, raadasul megfelelo (semmilyen) muhelyem sincs, hogy egy ilyet megfelelo szintre (teljes rekonstrukcio) hozzak. Raadasul egy-egy jo peldany ritka, mint a feher hollo errefele, hihetetlene arakon mennek neha, kijon belole egy hasznalt F800GS is.

BMW HP2 Enduro:
Ha irrealisan nezem, ez is tetszene, de ki tesz le 6 milliot egy terepmotorert, meg utana meg a carnethoz szukseges depozitot? Sajnos engem nem szponzoral a BMW :)

Ducati Multistrada (aka. Multipla):
Szerintem ez erre a fajta felhasznalasra nem alkalmas, irrealisan draga is, karbantartasigenye is tul nagy az en celjaimra.

Honda XL1000V Varadero:
Jo ar-teljesitmeny aranyu motor, de nagy, nehezkes, van jobb is a kategoriaban.

Honda XRV1200 Africa Twin:
Nem letezo motor, azzal meg nehez menni. Meg ha ki is jon addig, kell neki 2-3 evad, mire beerik.

KTM 990 Adventure:
Eleg eros versenyzo, sokan hasznaljak ilyesmi celra itt Ausztraliaban, meg kulfoldon is. Sajnos rossz hire van megbizhatosag szempontjabol, de nem nagyon hiszem, hogy rosszabb lenne az atlagnal. Valahogy nem hiszek benne sajnos, szoval a szubjektiv faktor miatt kiesik.

Suzuki DL1000 V-Strom:
Fekete lo, szerintem nagyon alulertekelve…de akkor mar inkabb a 650-es kisteso.

Yamaha Super Tenere XTZ1200:
Van, aki imadja, isteniti, meg van mar olyan is, aki porul jart vele. En inkabb nem foglalnek allast, mindenesetre itt iden jott ki, meg nincs vele eleg tapasztalat. Majd, ha mar sok 50ezer koruli peldany mozog az utakon, akkor lehet valami tanulsagot levonni.

Triumph Tiger:
Sokat errol nem tudok, annyira nem is erdekel. Jovore lesz valami uj, de szokasos problemak miatt kiesik.

650-1000cm3, tobb hengeres turaendurok

Talan a legizgalmasabb kategoria, mert viszonylag jo kompromisszumot jelent az utcai kenyelem, teherbiras es a terepkepesseg kozott. Sajnos valahogy a 90-es evek ota elhanyagoltak, ugyhogy alig maradt ertekelheto kepviseloje.

* BMW F800 GS:
A BMW ujkeletu probalkozasa ezen a teruleten. Nagyon nepszeru a hosszutavu offroad turazok koreben, bar nem tudom, hogy ez az egyedi jelleg (nincs mas ertekelheto kethengeres a piacon jelenleg) vagy a josag miatt alakult mar igy…netan a BMW logo az oldalan. Van vele problemam, de eleg jo ahhoz, hogy tovabbjusson a kovetkezo korbe, majd ott kifejtem.

Honda XL700V Transalp:
Bar soha nem lattam ilyet eloben (ami talan a vilag legnagyobb offroad piacan jelent valamit), nalam kiesik a technikai adatok (kicsi tank, raadasul utangyartott sincs, tomeg, 19″-es elsokerek) es a dezajn miatt. Nem tetszik, nem szivesen mennek vele, pedig nem lehet annyira rossz.

Honda XRV750 Africa Twin:
A masik overland klasszis. Sajnos Europaval ellentetbene itt gyakorlatilag lehetetlen hozzajutni, raadasul – ahogy az R80G/S-nel emlitettem, nincs muhelyem hozza, ugyhogy kiesik. Meg, ha mar lenne, akkor inkabb a patinas Bimmer.

Kawasaki KLE500:
Fekete lo, de szerintem erdemes lenne egy vizsgalatra. Egesz par evvel ezelottig gyartottak-arultak ezen a piacon, szoval valoszinu viszonylag egyszeruen hozza lehet jutni, es a KLR-nel talan egy fokkal jobb kompromisszumot jelent. Futottak meg kategoria, igazabol nem hoz lazba.

Suzuki DL650 V-Strom:
Kituno ar-teljesitmeny viszony, sok plasztik…csak sajnos a rossz helyen. Out.

Yamaha XTZ750 Super Tenere (~1990):
Lasd Africa Twin, talan konnyebb kicsit hozzajutni, de csak egy fokkal.

650cm3, egyhengeres, konnyu (tura-) endurok

Valoszinu, hogy ebbol kerul ki a gyoztes, de az is, hogy eros atalakitasokra szorul majd, akarmelyik is legyen az.

* BMW F650 GS (illetve Dakar):
Volt mar ilyenem, ugyhogy van valamennyi tapasztalatom vele, ami alapjan eleg pozitiv a merleg. Nehol kicsit korulmenyes a karbantartasa, de alapvetoen ez meg nem egy tulbonyolitott Bimmer, ugyhogy megbirkoznek vele. Az uton inkabb utcai motor, de azert murvan meg szepen elvan, talan csak az elso futomu lehetne kicsit jobb. Nagyon nepszeru overlander korokben, ugyhogy dogivel elerheto megoldas mindenfele problemara. Problema talan csak egy alacsony kilometeres peldany beszerzese lehet, de idovel szerintem megoldhato. Marad meg egy korre.

* BMW G650 XChallenge:
Ugyanaz a kiforrott Rotax, mint a Dakarnal, de annal sokkal modernebb, terepesebb futomu. Viszont pont ezert eleg sok atalakitasra szorul (hatso rugostag, extra tank, szelvedelem, ules, segedvaz…etc), ugyhogy meg meg kell nezni penzugyi szempontbol is. Tetszene is, ugyhogy marad.

Honda XR650R:
Akik kemenyen terepeznek, nagyon istenitik, de szerintem erre a celra a gyenge segedvaz (alu, max. 100kg terheles!) nem alkalmas, raadasul elektronikusan is nagyon gyenge.

Husqvarna TE610/630:
Szerintem nem egy rossz probalkozas, 5-7ezer kilometeres turakra valoszinuleg az elsok kozott lenne. Sajnos kozep-hosszabb tavon kicsit karbantartasigenyes (20ezres vezermulanccsere kotelezoen), illetve alig van vele tapasztalat, ugyhogy kimarad.

Kawasaki KLR650:
Tul magas nekem, kimarad.

KTM 690 Enduro:
Inkabb hard enduro, tul sokba kerulne kenyelmesiteni, ugy meg az ertelme is elveszne, ugyhogy kiesik.

KTM 640 Adventure:
Sajnalom, de tul magas nekem, pedig nem lenne rossz valasztas.

* Suzuki DR650SE:
Talan a leginkabb eselyes befuto, jelenleg is egy ilyet hasznalok. Gyari allapotban egy 250-es ETZ-hez hasonlo elmenyt nyujt (puha, lengos felfuggesztes, nem megy sehova), viszont alapnak olcso (Carnet, import), es szinte minden kaphato hozza (illetve ezek nagy resze a mostani motorrol kerulne at ugyis). Ezen kivul szinte primitiv szerkezet, amihez magabiztosan kozelitek karbnantartas szempontbol is.

* Yamaha XTZ660 Tenere:
Kb. egy felkeszitett DR szintjet hozza (hasonloan primitiv, de ki van csicsazva), meg kell nezni a penzugyi oldalat. Nem tudom eldonteni, hogy tetszik-e a dizajn, de inkabb nem, mint igen :)

Yamaha XT660R:
Akkor mar inkabb a DR, arra legalabb van normalis tank, es 50 kiloval konnyebb.

Yamaha XTZ600 Tenere, Suzuki DR800S BIG…etc:
A szokasos nota. Nem kaphato, nincs garazs…etc.

450cm3 alatti, ultrakonnyu gepek

Ez a minden lehetseges kategoria, igazabol turokepesseg kerdese minden :)

Honda CT110 Postie:
Itt, Ausztraliaban nagyon nepszeru elmebetegek korben, 12 nap parttol partig (5000km offroad) egy babetta jellegu motoron? Siman. Szerintem viszont forgalmasabb utakon mar kicsi, azert jo lenne, ha nem tolnanak le allandoan a kamionok.

* Suzuki DR-Z400E:
Nagyjabol ugyanaz az erossege, mint a 650-es DR-nek, annal azert joval moderenebb darab, 20-25 kiloval kevesebb, hasonlo teljesitmennyel, kicsit tobb (orvosolhato) hibaval.

Yamaha WR250R:
Ha meg leszukitem a 250-es endurok koret a tartosabbakra is (TT-R 250, DR-Z 250…etc), es kihagyom a versenyendurokat (CR,WR,EXC..etc), akkor is kiemelkedik a mezonybol a kis WRR. Kar, hogy nincs 450-es verzioban, lehet, hogy nem lenne kerdes a valasztas. Sajnos szerintem nekem a 250-es tul kicsi.

Riga 16:
Az orosz sztyeppek kiralya. A lancszaggato etalon.

Tovabbjutok

Nyilvan a velemenyekbol leszurheto, melyik motor esett ki gondolkodas nelkul, melyik maradt bent a kovetkezo, mar csak 3-5 motorbol allo korben: F800GS, F650GS Dakar, G650GS X-Challenge, DR650SE, XTZ660 Tenere es a DR-Z400E.

A kovetkezo posztban ezeket hasonlitom majd ossze reszletesen mindenfele szempontbol, aztan a harmadikban meg a gyoztes atalakitasarol lesz szo elozetesen.

MotoAfryka (80 perc, Youtubeon ingyen nezheto – weboldal):

Legutobbi kalandjuk pedig a MotoSyberia expedicio (itt kaphato – weboldal):

Akad meg par talonban, erdemes nezelodni.

Alig varom mar, hogy Bairnsdale utan elhagyjam ezt a kevesbe izgalmas szakaszt, es eszak fele fordulva atvagjak Ausztralia legmagasabb reszein. Sajnos egyre melegebb van, Omeo fele kozeledve a hegyek koze beszorulo es izzo forro levego fogad. Lehet talan 36-37C, amiben azert meg lehet turazgatni, pont az elviselhetoseg hataran. A Great Alpine Road nevu ut erre meg viszonylag ivesen kanyarog, nem tul nagy szintkulonbsegekkel, de erre az utfelulet meg sok helyen javitott, es az ut is viszonylag szuk, nem art esznel lenni.

Omeoba erve aztan mar nem birom tovabb: ehes is vagyok az elmaradt reggeli miatt, a meleg is kezd kikesziteni. Megallok egy fel orara pihenni. Konnyu ebed utan lekuldok meg egy uveg Gatoradet a dehidrataciot elkerulendo, meg egy kis jegkremet, mert jol esik. Szinte forr a levego, nem sok kedvem van elindulni:

Az vigasztal csak, hogy a volgyekbol lassan felkuszik az ut a hegyek tetejere. Itt az eros napsutes ellenere mar kicsit frissebb a levego. A Dinner Plain fennsikra felfele kapaszkodva, meg lefele is tortenik egy kis malor, szerencsere a bajt sikerul elkerulni. Ahogy az egyre koparabb hegyekre kuszik felfele a szerpentin, utolerek egy lakokocsit vontato SUV-t. A dupla zarovonal miatt mogejuk kenyszerulok, de viszonylag kis tavolsagbol kovetem csak, elozesre keszulve. Egyszer csak oriasi fustfelho csap ki a vontatmany jobb kerekebol, majd ahogy az egesz potkocsi elkezd fel meteres ivben jobbra-balra kaszalni, megerkezik az apro gumidarabokbol allo zuhany is. Eddigre mar eros fekezesbe kezdtem, ugyhogy mikor az egesz futofelulet levalik, mar jo 20 meter tavolsagra lehetek toluk lemaradva. Varom, hogy mikor allnak meg, de par szaz meter utan is folytatjak a kigyozast, pedig mar ket lehetosge is adodott. Vegre kiszelesedik az ut, az elegge tulterhelt egyhengeresen visszavaltok, es megelozom oket. Kozben vadul gesztikulalok, hogy huzodjanak le, de egy bamba nezesen kivul nem sok reakciot valt ki.

Talan 1300-1400 meteres magassagban haladhat itt az ut a felfoldon, es eleg sokaig marad is ezen a szinten. Egesz addig, amig meg el nem kezd Hotham Heights fele emelkedni, hogy vegul 1800-1900 meter magasan atbukva a hagon szinte pillanatok alatt ereszkedjen 3-400 meteres melysegig.

Danny’s Lookout:

Tipikus alpesi ut. Sarga utjelzesen, a piros karok az ut bal szelet jelzik havazas eseten:

Nem volt tul nagy forgalom:

A sielok altal eloszeretettel latogatott falu utan elkezdodik az ereszkedes, 15 kilometeren 1500 metert sulyed az ut. Valoszinuleg ennek, es az ereszkedve egyre melegebb levegonek tudhato be, hogy a az egyik kanyarban a hatso fek elobb csak felpuhul, majd egy kanyarral odebb teljesen be is esik, annak ellenere, hogy mindossze 6000km-rel korabban csereltunk benne fekolajat, igy vizesedes talan kizarhato. Nincs mit tenni, lehuzodok az ut szelere, kozben varom, hatha utoler az amokfuto a lakokocsival. Nem tortenik meg, gondolom vagy korabban kigyulladt az egesz vagy vegre eszrevettek, es megalltak valahol. Elindulok megint lefele, Harriettwille fele. Annyira nagy a szintkulonbsegvaltozas, hogy rendesen ki kell egyenliteni a nyomast, kulonben a fuldugonak feszulo, bedugult ful nem tul kellemes erzes.

Brightban mar nem birom tovabb a forrosag mellett egyre parasabb levegot, megallok szallast keresni. Vegul egy motelban huzom meg magam estere. Belepek az ajton, bekapcsolom a legkondit, es ledolok az agyra kicsit husolni:

Masnap

Masnap reggel aztan mar tenyleg pokoli a kanikula: a recepcio falan, arnyekban levo homero mar reggel 9-kor 38 fokot mutat, es a telefonom elorejelzese szerint Goulburn kornyeken 43-44C varhato. Sok kedvem nincs ilyen melegben motorozni, ugyhogy a leggyorsabb utat valasztom: 80-90km kanyargas utan 600km autopalya kovetkezik majd. A motor jobban birja, mint en, vigan muzsikal a forro aszfalton, mig en a vizes puttontybol probalom szajjal magamra spriccelni a vizet frissito gyanant. Azonnal elparolog a 100km/h-s forro szelben, de legalabb atmenetileg segit.

Vegul delutan fel 5-kor megerkezem haza. A merleg 22 nap, 6990,8km, 1980km foldut, 3200 foto es egy teleirt jegyzetfuzet.
Meg egy csomo eletre szolo elmeny.

Nagyjabol az volt a tervem, hogy gyorsan ellatogatok a Cradle Mountain Nemzeti Parkba, ami a szokasos, oramutato jarasaval ellenkezo iranyban futo Tasmania koruli utak elso allomasa Devonport utan. Azt sejtettem, hogy itt megint a mar ismert helyzet all majd elo: komoly lehetosegekkel rendelkezo hely, de ido hianyaban csak a felszint lehet kapargatni. Viszonylag koran felkeltem, de reggel meg egy gyors karbantartas rafert mar a motorra: a szokasos lanckenesen kivul legszurot is csereltem a tegnapi por utan.

Az eszaki parton sorra szeltem at a kisebb telepuleseket: Stanley, Wynyard, Somerset…aztan Burnie elott rafordultam a Queenstownba visszavezeto A10-re. Errol nem sok emlites maradt a naploban. Erdekes, Tasmania mennyire elkenyezteti a motorost. A mashol alom utakkent szamontartott minosegu, az orszag tavoli reszeirol erkezo zarandokoktol zajos utak itt egyszeruen utakka silanyulnak, es csak nehany igazan emlekezetes szakasz marad meg. Erdemes kicsit nezelodni, hihetetlen, milyen utemben kerulnek fel a kisebb utak is a Google rendszerebe:

View Larger Map

Az A10-rol a nemzeti park bejarata fele leterve meg izgalmasabb az ut, ahogy a tavolban feltunik a hegy jellegzetes sziluettje:

A parkhoz megerkezve hihetetlen tomeg fogad. Az informacios kozpontnal 10-15 turistabusz all, hatul a tobb szaz ferohelyes parkoloban percekig boklaszok, mire talalok a motornak helyet. Azt a gondolatot, hogy motorral teszem meg a nemzeti park belsejeben kanyargo utat el is hessegetem, mikor latom a varakozasi idoket. Inkabb jegyet valtok a gyalogutak bejarata es a fontosabb latnivalok kozott ingazo kisbuszra, aztan le-leszallva probalom a hatralevo masfel-ket oraba besuriteni, amit lehet:

Ronny Creek:

Ez megint az a hely, ahova kulon erdemes lenne eljonni egy hetet:

Lake Dove:

Panorama:

Aztan elunom a sok embert, inkabb elindulok Devonport fele. Kicsit koran is erkezem, talan fel 5 lehet csak, mikor a delutani napsutestol meg izzo aszfalton elkezdunk gyulekezni, ugyhogy inkabb felmegyek meg a vilagitotoronyhoz, es mivel egy hete ujra van terero, haza is telefonalok a vakitoan feher torony arnyekabol:

Fel-egy ora mulva eleg komoly tomeg jon ossze a kompnal: a ket Dakaros srac utan megerkezik a japan targonca viszontelado srac a kek XT660R-rel is, ott van Tidy az Immortals nevu motoros bandabol, Triumphos es Ducatis srac, par chopper, meg a szokasos toltelek. Erdekes szociologiai tanulmany lehetne, ahogy a hasonszoru motorosok egymassal nem keveredve alkotnak kisebb csoportokat, fotos jellegu kozeledesem az egyik Ducatis hatarozottan elutasitja. Az egyik tura-sport delikvens nem tudja kivarni a sorat, igy mindenkit megkerulve beall a sor elejere. Nem mondanam, hogy osztatlan sikert aratott.

Naplemente kozben hajozunk ki Devonportbol, kezdjuk meg az ejszakan at tarto utat Melbourne fele:

Vacsora utan a kantinban aztan osszejon a tarsasag: a ket sydney-i BMW-s srac, meg a japan gyerek alkot asztaltarsasagot. Par sor utan aztan megindulnak a sztorik, nemelyik egesz mulatsagos: az otthon Harley-t es valami Kawat hajto japan srac dingok altal ellopott es felig megcsocsalt turabakancsa kulonosen nepszeru lett. Nem tart tul sokaig a mulatsag, talan 11 ora lehet, mikor mindenki faradtan visszavonul a kabinjaba. En be kell, hogy erjem az “ocean recliner” neven futo nyugagy-mozifotel kombinacioval, hogy aztan reggel gemberedetten ebredve elkezdhessem az utat hazafele.

Tanulsag: Tasmania a vilag egyik legerdekesebb szeglete. Annyi lehetoseget, olyan mennyisegu es karakteru termeszeti latnivaloval kecsegtet, amit egy ilyen egy hetes tura csak nagyon felszinesen fedhet le. Aki oda tart, ido hianyaban ket lehetosege adodik: nagyjabol koveti az altalam is berajzolt utvonalat vagy inkabb egy-egy kisebb tersegre koncentralva megprobalja teljes szepsegeben, elmelyultebben latni a dolgokat. Remelem, hogy valaha lesz meg alkalmam az utobbira is.

Valamikor a 90-es evekben hataroztak el, foleg erdeszeti (vagy inkabb a neven szolitva: fakitermeloi) es banyaszati nyomasra, a termeszetvedok hatarozott tiltakozasa ellenere…de ahogy lenni szokott, gyozott a konnyu penz, a munkahelyek letesitesenek az igerete, igy vegul megepult a 180km hosszu ut. Sajnos kornyezeti katasztrofak sora kiseri letrejottet: az erdoseget meg ma, 2010-ben is irtjak, hogy vegul az egyebkent nem tul jovedelmezo faforgacs hajokon vegezze, es vegul valamilyen papirgyarban kosson ki. Emellett komoly problemat okoz az illegalis (es ennel is zavarobb modon: teljesen felelotlen es idegesitoen bunko) offroadozas, ami egyre melyebben hatol a teljesen egyedulallo, es sok helyen meg mindig ember nem jarta erdo melyere, le a szinten erzekeny egyensulyon alapulo partokra, az oslakosok emlekeit, szent helyeit sem kimelve. Sajnos a 2000-es evek elejen pont ennek kovetkezteben hosszu idon at egett az ut mellett az erdoseg, sok kornyezetvedo szerint helyrehozhatatlan karokat okozva.

Nem akarok persze teljesen demagog sem lenni: nyilvan a helyieknek, mint peldaul a Burnie lakoinak is szuksege van a bevetelre. Szerencsere a kornyezetvedok ugy tunik, a hadakozasnal tovabb is latnak, es a terulet turisztikai erteket kihasznalva probaljak ezeket a problemakat megkozeliteni. Sajnos azonban a nagyon erzekeny vadon meg igy is a Cradle Mountain sorsara juthat, ahol mar akkora a turista forgalom, hogy a nemzeti parkban keves erintetlene sarok maradt. Szerencsere azonban a Road to Nowhere nem igazan konnyiti meg az erdobe behatolast, ahhoz eleg felkeszult, helyi tapasztalattal rendelkezo turavezetovel felszerelkezve erdemes ide erkezni.

Aki kicsit is fogekony a temara, annak nagyon ajanlanam Brent Milton – The Tarkine: Saving the Last of Gondwana cimu filmjet. Bemutatja a teruletet, az ertekeket, es nem titkolt modon szembeallitja a merhetetlen pusztitatassal, ami a mai napig folyik a teruleten.

Queenstown – Zeehan – Corinna

Elozo ejszakai pihenohelyem, Queenstown szimpatikus, rendezett kis telepules, par utcacskabol allo kozponttal, ami melle tokeletesen helyreallitott, korabeli vasutallomas is kapcsolodik, hatterul pedig a kornyezo hegyek szolgalnak. Reggel kicsit maszkaltam meg az angol reggeli utan:

Visszaterve a szallasra felpakoltam, es elindultam elso komolyabb megallohelyem, Corinna fele. Az ut Zeehanen at vezet, ahogy a tenger fele halad egyre inkabb ellaposodik, vegul farmok mellett kanyarogva halad eszakra. Aztan elfogy az ut, es viszonylag kemeny feluletu foldut visz Corinna fele. Motorral az egyetlen problema vele, hogy sok kanyarban felgyumelmett az apro, borsonyi murva, ami a kemeny feluleten uveggolyok modjara ide-oda gurulva nehol bizonytalanna teszi a kanyar elotti fekezest-kanyarodast.

Corinnat nehez elteveszteni. Mar csak azert is, mert ebbol az iranybol erkezve ez az emberi civilizacio utolso merfoldkove, innen kezdodik a 170-180km vadon. Azert felreertes ne essek, ez sem egy metropolisz: egy pubbol es nehany melle csatolt kis hazikobol allo telep, ahova nemreg (de talan meg ma is) a telefon is radiofrekvencias hullamokon at erkezik. Azert sem nehez elteveszteni, mert deli iranybol kozelitve a Pieman folyo is utunkat allja. Szerencsere uzemel rajta a Fatman nevu komp, ami egy huszas elleneben par perc alatt atrepitett engem, meg egy Landcruisert a tuloldalra:

A Pieman folyora Corinnabol hajokirandulasok is indulnak, sajnos erre mar nem volt idom:

Amig varnom kellett, eszrevettem a tegnapi kanyargas eredmenyekepp kicsit megviselodott feket:

Az eredetileg aranyasok altal alapitott Corinnaba aterve megalltam kicsit pihenni:

Road to Nowhere

Innen kezdodott a hosszu, maganyos szakasz, ami a bevezetoben targyalt Tarkine vadont szeli at. Maga az ut kozepesen rossz murva, sok vizatfolyassal felmarva, ami foleg a kanyarokban okoz kellemetlenseget. Ezek folott olyan 60 korul mar at lehetne lebegni, de a sok emelkedo, es a nehol buja novenyzet miatt belathatatlan kanyarokban erre nincs lehetoseg, ugyhogy marad a zotykolodes sok helyen. Foleg a balos, emelkedo kanyarok kenyelmetlenek ebbol a szempontbol, raz mint az istennyila. Ennek ellenere az ut ketkerekmeghajtasu autokkal is teljesitheto, reszben mert a maroknyi meredekebb kaptato java reszen van valamilyen (jobb-rosszabb) minosegu aszfalt is. Ahogy neztem, inkabb az eszak-deli iranyu forgalomra probaltak felkeszulni, mert jellemzoen nekem (aki az ellenkezo iranyban haladt) ezek tobbsege az ereszkedo oldalra esett. Neha folyokat is atszel az ut, mint peldaul a Donaldson River

hangulatos kis hidakkal:

Vegig fura erzesem volt ezen az uton: maga a felulet lathatoan bele lett marva a talajba, az ut szelen vegig a foldgyalu altal kiforgatott 20-30 centis “padka” halad, az erdo meg hol beszukul, hol tavolabb huzodik csak az uttol. Nem nagyon nyilik rola jarmu altal (legalisan) jarhato ut vagy osveny, ugyhogy gyakorlatilag erre az egy vonalra vagyunk kenyszeritve. Olyan erzes valahogy, mintha a leheto legjobb helyen jarna az ember, de ebbol mit sem lathatna, erzekelhetne.

Persze nehol kicsit kozelebb is mehetunk azert:

Az erdobol kierve, ahogy a a taj kisimul egyre ivesebbek, hosszabbak a kanyarok. Balfour utan mar viszonylag nagyobb sebesseggel lehet haladni, 90-95km/h korul az ut egyenetlensegei is eltunnek. Eszembe jut a HEMA terkep ajanlasa, ami alapjan barmilyen motorral teljesitheto ez az ut. Talan igaza is van, de hogy bizonyos tipusokkal nem lelne benne sok oromot az ember, az is biztos.

Aztan megint folyo:

Hiddal:

Ahogy itt fotozok, kicsit tavolabbrol valami enduro hangjara leszek figyelmes. Kisvartatva elobukkan az uton ket Dakar, azok a sracok, akikkel meg a komp utani karantenban talalkoztam, es akiket Port Arthurban KLE-s Matt is emlegetett. Udvozoljuk egymast, aztan hallom, ahogy tovabb duborognek a kanyar utan. Elindulok en is, vegul a GPS utelagazasra hivja fel a figyelmem a kovetkezo kanyar utan. Ahogy elobukkanok, ott all a ket motor az ut szelen, epp teazni keszulnek. Megallok egy kicsit dumalni, megkinalnak szalamis keksszel, meg teaval, aztan megy a szokasos motoros duma. Sydneybol jottek ok is, es ugy tunik, a kompon is egyutt megyunk majd haza.

A ket Dakar este, mar Stanleyben:

A T elagazas jobbra aszfaltot iger par kilometer utan, jobbra a tenger, az Arthur River torkolata. Nem kerdes, hogy kora delutan melyiket valasztom. Igy bar otletem sincs, hol toltom majd az estet, balra kanyarodok. Eddig olyan 150km-t tehettem meg aznap murvan, ugyhogy meg belefert 1-200 melle. Sajnos az uzemanyagom erosen fogyatkozoban volt, Port Arthurba beerve aztan egy idosebb par keszsegesen eligazit Marrawah iranyaba.

Aztan vegul, meg tankolas elott elindulok del fele, az erdekesnek tuno utacskan:

\

ahol a Temma nevu kis halasztelepulesbe botlok:

Visszafele kierek a szelesebb, gyorsabb utra. Eddig nem nagyon hittem a szilikont is tartalmazo murvarol szolo meseben, de itt egyre inkabb ugy ereztem, lehet benne valami. A gyorsabb, 100 koruli szakaszokon 4-500meteres feher porfelhot hagy a motor, mig egy-egy hajovonta elhaladasa utan en is elvezhetem ugyanezt. Mindent beborit a finom por. Erdekes kulonben, hogy ilyen utakon a kemeny dobozok (mint pl. a regebbi Touratech) – annak ellenere, hogy sokszor hermetikusan zarnak – beengedik a finom port, egy-egy hosszabb nap utan a doboz teljes tartalmat belepve, viszont az Andy Strapz taskakkal nem volt ilyen jellegu problema egyaltalan:

A sisakom plexijere is rakerul egy reteg, ami eleg zavaro: 90-100 korul egy szurke por lepte plexin at lesni a szinten szurke, teljesen reszlettelen utat az aznapi szort fenyben nem egyszeru muvelet, plane, mikor az eso is elkezd kicsit szitalni, es a por meg meg is tapad a muanyagon. Inkabb csak erzem az utat, mint latom, bizok a sebessegben, pedig nehol 4-5 centi melyen csak a finom homokot erezni a kerek alatt.

Vegul a par ajanlasat kovetve megerkezeme Marrawah melle. Gondolkozom, hogy itt taborozok, de a sok tehen miatt annyi a legy a parton, hogy leteszek rola. Talan nekik jobban fekszik:

A pubbol-benzinkutbol allo kis telepulesen sikerul vegul megtankolni, meg nemi jegkremet is vetelezni a nyari melegben.

Stanley

Vegul elhatarozom, hogy aznap megprobalok Stanley-ben szallast szerezni. Bar nem sok remenyt fuzok a tengerparti varoskahoz, megis arra veszem az iranyt, lesz-ami lesz alapon. A 250km razos murva utan jo erzes mar egy kicsit aszfalton is haladni, eleg gyorsan el is erem a “Nut” nevu sziklarol elhiresult telepulest:

Amikor ezeket a sorokat vesem a naploba, epp a motelszobaban ulok. Foldig ero ablaka ralat a tengerre. Latom, ahogy az obol viszonylag csendes vizet megtoro hullamok a parti koveken millio apro cseppre robbannak. Par napja meg elerhetetlen lett volna egy ilyen szoba a karacsonyi oruletben, de igy, a fo aradat lecsillapodasa utan mar szabad a vasar.

Felrakok egy kis vizet melegedni a teanak, jol esik egy kis keksz melle a mai ut utan. Kicsit nehezen indult reggel, mintha igy a harmadik het vege fele kozeledve faradnek mar, egyre nehezebben indulok el reggelente. Aztan persze minden jora fordult, a Road to Nowhere es a Tarkine (bar keseredes utoizzel) karpotolt az erofeszitesekert.

Sokaig vacsora utan sem kellett kutatnom: ha mar tengerparti varos, legyen valami tengeri etel. Hol mashol lehetne a legfrissebb, legjobb alapanyagokat talalni, mint a halaszok is altal hasznalt kikoto mellett? Kituno kardhal filet fogyaszthat erre az ember, de a rakok is eleg jol neztek ki:

- Megint egybeolvasztottak a Moto Tour Challenge es a Moto Tour utvonalakat, es mostantol ADVT Moto a neve. Ebbol kovetkezik, hogy meg ha masok jelentkeznek is, akkor is ugyanazon az utvonalon megy mindenki (ezt mondjuk nem is ertem, hogy gondoljak, a weboldalon meg mindig turamotoroknak is hirdetnek), tehat az elozo posztban emlegetett alternativ lehetosegek nem elnek sajnos.

- Az alabbi poszt jelent meg az ADVRider Safari 2010 topikjaban:

Hello Safari freaks. In case you hadn’t heard, we have Andy Wigan [KTM] editor of Transmoto joining us on the ADVT Moto this year. The plan is to finish our ride on each Leg at a secret point on the competition course. So Andy should get lots of great photos for the entire 7 days. Andy’s KTM will be fitted with Nav gear which means he can help our Lead rider Garry Whittle ['Berg] and myself [Sweep ] keep the ADVT riders on course.

Tehat az osszes megallohely (ahonnan a versenyt nezni lehet) a versenyutvonalon egy titkos ponton lesz. Mult heten, mikor beszeltem Andy-vel, azt mondta, hogy ezek megkozelithetoek lesznek murvan is. Hat, nem ugy tunik.

- Tovabbi irasok jelentek meg a forumon, amibol egyre inkabb ugy tunik, hogy lesz egy kemeny mag, aki ott akarja a kovetkezo evi verseny technikat (530 Rally es tarsai) tesztelni. Ok, kiegeszulve a ket ex-versenyzo felvezetovel, valoszinuleg eleg komoly tempot diktalnak majd. Olyan nem lesz, hogy nem, en meg eddig akarkivel mentem egyutt, mindig “amit bir” tempo volt a szabvany.

- Cornerman rendszer lesz: vagyis mindenki varja a mogotte levot az elagazasoknal. Nem tul jo otlet, ha nagyon nagy a szoras sebessegben.

- Ez az informacio ugyan nincs mar kint a Safari weboldalon, viszont delutan par percig – feltetelezhetoen veletlen – elerheto volt. Egy olyan dokumentumrol van szo, ami jelzo a szakaszok pontos hosszat, az oda vezeto utvonalat, az uzemanyagpotlas helyet, tavolsagat…etc. Ezekbol arra kovetkeztetek, hogy egy-egy nezoponthoz 50-60km-t kell majd megtenni egy-egy szakaszon. Egy nap 3 szakasz van, tehat siman elofordulhat 200-250km kemeny terepen, az elobb emlegetett tempoban, minden nap.

Ezek miatt ugy dontottem, hogy nem veszek reszt a turan. Lehet mondani, hogy puding vagyok, de nem nekem valok ezek a korulmenyek.

Viszont arra gondoltam, hogy ha mar ugyis felig le volt szervezve, tervezek helyette egy hagyomanyos turat. Egy kicsit levegosebben kovetem a versenyt a hajsza helyett. Ejszaka a Safari altal is meglatogatott helyeken maradok (sajnos gondolom a bivouacba nem lehet belepni majd), napkozben az elerhetobb nezopontokat megnezem, meg bejarom a kornyek nevezetessegeit. Igy meg tobb idom is lesz, mivel nem kotodok szorosan a versenyhez, igy vegulis 3 nap Perthben dekkolas + 7 nap verseny + 3 nap tura helyett lesz netto 15 napom turazni. A kemping cuccot mindenkepp vinnem kellett volna ugyis, igy teljesen szabadon mozoghatok majd. Anyagilag sincs veszve semmi, mert a motor szallitas-repulojegy mar le van szervezve, az elozetesen befizetett nevezesi foglalot pedig visszakapom (ez is eleg sok penz), ha irasban jelzem a szandekom augusztus vege elott.

Hetvegen nagyjabol osszerakom az utvonalat, majd jovok.

Azt hittem, hogy ez a nap csak a meg tegnap leszervezett gumicsererol fog szolni, aztan mikor 450km-rel, csomo folduttal kesobb negyed 9 fele befejeztem a vacsorat, mar olyan faradt voltam, mintha leutottek volna.

Reggel fel 6-kor keltem, es kis tollaszkodas utan osszeszedtem a satrat (kivetelesen nem esett, de a hajnali para miatt kicsit nedves volt meg igy is), felpakoltam mindent a motorra, aztan elindultam Hobart fele. Matt meg nagyban huzta a lobort:

Kicsit csipos volt a reggel, megint be kellett uzemelnem a futheto markolatot a nyar kellos kozepen. 8.30-ra beszeltem meg a talalkozot a MOTORWORKS ceggel, kicsit aggodtam, hogy nem erek oda, de aztan percre pontosan megerkeztem Hobarton atvagva. Kar volt annyira sietni, mert nem kapkodtak el a dolgokat. A szerelopultokat harom masik motor foglalta el, a sracok epp elkezdtek a muszakot, ugyhogy ki kell varnom a sorom. Hagyjam ott a motort, majd szolnak.

Magamhoz vettem a hatizsakot, benne a fenykepezogeppel, meg egyeb szukseges dolgokkal, aztan kicsit egykedvuen megindultam a Hobart uzleti negyede fele. Egykedvu voltam, mert Hobart igy felkeszuletlenul kicsit kenyszerpiheno jellegu megallo volt, de valamivel el kellett utni az idot. Megreggeliztem hat, aztan az informacios fulkenel probaltam valami terkepfelet szerezni a nevezetessegekkel, de azt is zarva talaltam. Vegul kicsit tenferegtem meg a setaloutcakban:

Ahogy maszkaltam fel-ala, vegul egy foleg hatizsakos turistak altal latogatott internetes kavezoban kotottem ki. Nehany napja nem tudtam a levelekre sem ranezni, bar nem nagyon hianyoztak, vegul csak bepotoltam. Az elmaradhatatlan ADVRider oldalon olvasgattam meg kicsit Walter “Sibirsky Extreme” Colebatch BAM Roados kalandjait, gyorsan elment az ido. Negyed 12 korul aztan hivtak is, hogy kesz a motor, mehetek erte. Gyorsan taxiba ugrottam, kicsengettem a $169-et a hatso gumiert, meg a kicsit lehuzas izo $44-et a felszerelesert, visszapakoltam az osszes cuccot a motorra, es vegul meg a deli harangszo elott szerencsesen elindultam.

A Heidenau K60 gumirol egyebkent az aszfaltos reszen eleg jo benyomasaim alakultak ki. A Karoo-t ugy 6000km utan cserelhettem le, akkor meg talan egy ezres benne volt, de nem akartam Melbourneben ezzel idot tolteni, Sydney-ig meg meg hatravolt bo 2000km, ugyhogy inkabb nem kockaztattam. Rovid varosi es autoutas bemelegites utan a Glenlusk koruli kis, kanyargos hegyi aszfaltozott utakon probalgattam. Egybol feltunt, hogy megszunt az egyre kopo Karoo okozta furogepszeru gumihang, a viszonylag finomabb elso gumival parositva szinte utcai jellegu viselkedest mutatott. Az uttartas is elonyere valtozott, elmaradtak a billegos kanyarok, nem akart befele esni az ivrol, mint a Karoo. Ellenben elegge razott a motor, par kilometer utan gyanitottam, hogy ultrakemenyre fujtak, ugyhogy mikor Hamiltonban megalltam tankolni, ellenoriztem is a nyomast. Az elsoben 2.5 bart, a hatsoban szinte hihetetlenul magas 2.9-et mertem, mindkettobol leengedtem 0.5 bart, igy helyreallt a nyugalom. Nem csoda, hogy razott.

Mai celom leginkabb az volt, hogy az A10-es jelu Lyell Hway-t kovetve megint atszeljem a szigetet, es valahol Strahan-Zeehan magassagaban toltsem az estet. Az ut egyebkent kozel sem autopalya, inkabb egy atlagos magyar orszaguthoz hasonlitanam, azzal a kivetellel, hogy ez talan Tasmania kozuti motoros szemmel legszebb es talan legizgalmasabb utja is, ahogy Queenstown fele kozeledve elkezd a hegyekre felkapaszkodni. Delrol a Frankin-Gordon Vad Folyok Nemzeti Park, eszakrol pedig a hires Cradle Mountain Nemzeti Park szegelyezi.

Az ut Hobart felol indulva egyre izgalmasabb, de az elso resze nem tul erdekfeszito, ugyhogy le-lekanyarodtam itt-ott. Eloszor a Buller Gorgenal szakadt el a cerna, ugyhogy kenytelen voltam egy kis foldutazassal vigasztalnom magam. Egesz jo kis ut (bar nehol egesz mely murvaval) vezetett befele, egy ido utan az asott medru csatornat kovetve. Egyebkent egy ideig azt hittem, hogy a tegnapi sugeres csatornat latom a masik iranybol kozelitve, de aztan a terkepeket tanulmanyozva kiderult, hogy nem errol van szo:

Nagyon elveztem ezt a kozel 20km-es bekotoutat, a vegen pedig eljutottam a King Willam Lake nevu tohoz:

Itt megint elokerultek a pusztitas jelei. Nem akarok itt demagog lenni, nyilvan szukseg van az elektromos energiara, de ettol eltekintve is szomoru latvany, hogy a termeszetvedelmi terulet ezen oldalan mennyi a hasznalaton kivuli epitmeny, roncsok, maradvanyok mindenutt:

Itt vegre folduton is kiprobalhattam az eddigre egesz jol bejarodott hatso gumit: murvan is kitunoen viselkedik, gyakorlatilag nem sok kulonbseget vettem eszre a mar kopott Karoo es a vadonatuj K60 kozott, bar gyanitom, hogy itt a jol beallitott guminyomasnak kicsit nagyobb szerepe van. A to mellett lazabb talajba agyazott koveken is kiproibaltam, nemi sarral vegyesen, de ott is jol teljesitett. Kifele aztan megtapasztaltam, hogy ezeken az utakon az optimalis sebesseg a K60-nal is hasonlo tartomanyban mozog a Dakaron, a stabil egyenesfutas es az ut bordazata a 90-100km/h koruli tarotmanyban a legoptimalisabb. Egyedul a melyebb reszeken ereztem ugy, hogy kicsit jobban maszkalt a motor hatulja, de kozel sem ert el veszelyes merteket. Szerintem ezekre az utakra, legalabbis hatulra teljesen jol megfelel. Sajnos azonban, mint kesobb kiderult, ennek sem sokkal jobb az erosen hatra sulyozott Dakaron a futasteljesitmenye, mint a Karoonak, ugyhogy nem tudom, van-e ertelme eroltetni. Engem kevesbe gyozott meg, ennek ellenere egy eleg jo utazos guminak tartom.

A szinten vizugyes temaban erdekes Tarraleah melleti kerulout volt a kovetkezo megallo. Gyonyoruek a hegyoldalban futo csovek, de az erdoirtas a masik oldalon sem pite:

Talaltam egy masik tavat is, de lehet, hogy hiba volt. Ketten horgaszgattak a parton, de kozeledtemre apjuk megindult felem, es onnantol gyakorlatilag jo fel oran keresztul megallas nelkul beszelt. Mindenrol. A motorozastol kezdve sorravette a digitalis es filmes technika elonyeit-hatranyait, aztan mikor elkezdett az Apple termekekrol beszelni, udvariasan, de leepitettem. Kozben fiat megtepte valami ragadozo hal, a kissrac felig sirva ujsagolta a hirt:

A Hobartnal vegzodo Dervent folyo mellett is talaltam par jo kis foldutat:

Ilyesmi kilatassal:

Innentol mar a Lyell Hway is a szebbik arcat mutatta. Az idojaras meg a szigorubbikat. El-eleredt az eso, kezdett hulni a levego is. Delutan 4-re jarhatott meg csak az ido, de megint 10-12C korul lehetett a homerseklet. Persze a latvany karpotolt az alacsony felhoreteggel. Egyebkent is, Tasmania ezen reszen gyakorlatilag egesz evben szamitani kell hasonlo idore, talan ez adja egyik szepseget is:

Epp itt fotozgattam, mikor elhuzott mellettem a Teneres foldkerulo uton levo par, akikkel meg az elso par napban talalkoztam Uj-Del-Wales deli reszen. Megismernek, szeles gesztusokkal udvozoljuk egymast, kozben kurjongatnak. Sajnos megint nem voltam resen, ugyhogy jobb foto nem keszult roluk, es a blogjuk cimet sem talalom azota sem. Remelem, azota mar szerencsesen tul vannak Del-Amerikan, ahova Ausztralia utan tartottak.

Queenstownig aztan egyre elvezetesebb a motorozas, az ido is megkegyelmez. Az egyre jobban felszarado uton masfel ora orommotorozas kovetkezik, az utcaibb gumit kihasznalva bar ovatosan, de azert a korabbiaknal sokkal dinamikusabban motorozva haladok a cel fele. Aztan, mikor megallok pihenni, erzem az elso fek egett szagat. Ranezek a betetre, es bizony az elmult, szinte vegig hegyvideki korulmenyek kozott megtett 5000km kicsit kikezdte mar. Talan meg kibirja hazaig, de ha nem, keszultem pot betettel.

Queenstown mellett talalok meg egy banyaszok altal hasznalt utat, ami eleg erdekesnek tunik, de sajnos egy ido utan utzarral talalkozom:

Ha mar ott vagyok, azert egy panoramat meg fotozok:

Majd hivatalosan is megerkezem Queentownba melle:

Hangulatos kisvarosnak tunik. Bar nem itt terveztem megallni, a gumicsere elhuzodasa, meg a sok mellekut miatt talan 3-4 ora kesesben lehetek, ugyhogy ugy dontok, hogy itt maradok ejszakara. Szerencsem van, mert a Comfort Inn-ben kedvesen fogadnak, par perc mulva meg mar az agyon ulve gondolom at a napot.

A napra a koronat a helyi etterem teszi fel. Ket napja nem ettem mar normalis kajat, ugyhogy kicsit kieltem ilyen jellegu hajlamom is: eloetelnek rantott camembert afonyaval, majd scotch fillet wokban piritott zoldsegekkel kerult az asztalra, egy uveg helyi illetosegu James Boags tarsasagaban.

Ausztral lowbudget rally

6 reszes playlist, a rally az egyik csapat szemszogebol (erdemes HD-ban nezni):

Tegnap, tankolas kozben kiszurtam egy ceget, ami itt a kornyeken kinalt hajos turakat, ugyhogy ugy dontottem, nem megyek ma tovabb. Amugy is 1500km-rel ezelott volt az utolso pihenonap, ideje volt kicsit megallni.

A hatso Karoo is kezdte megadni magat, es meg legalabb 2000km hatra volt hazaig, ugyhogy gondoltam, ez jo alkalom lesz arra is, hogy intezzek valamit. Persze a Vodafoneos SIM kartyaval ellatott csoda iPhone itt is teljesen hasznalhatatlannak bizonyult, de szerencsere a kemping recepciojan sikerult aprot valtani es kaptam kolcson egy Yellow Pagest is, ugyhogy elkezdtem telefonalgatni. Leginkabb Hobartban levo cegeket celoztam meg, gondoltam, hogy egyreszt mindenkepp utba is esik, masreszt meg talan ott jobb esellyel van keszleten valami. Ugy egy ora telefonalgatasba kerult, mire a negyedik helyen sikerult egy felterep hatsogumit szerezni: ekkor nekem meg teljesen ismeretlen volt a Heidenau ceg K60 tipusu gumija, de a telefon masik vegen az elado szerint hasonlo a Karoohoz, es pont van egy 130/80×17″-es raktaron, ugyhogy el is tettek nekem. Masnap reggel, 8.30-kor volt jelenesem a MOTORWORKS 248. Argyle Street, Hobart cim alatti telephelyen.

Na, most, hogy ez is letudva, nezzuk, mi legyen ma a program. Vegul legurultam a tegnapi “roadhouse” melle, veteleztem nemi reggelit, es befizettem delutanra egy 3.5 oras hajoutra. Nezegettem kicsit a katalogust, es ugy tunt, hogy az egyebkent eleg borsos $100-os dijat boven megeri. Egyszer jarok erre, ilyenen nem erdemes sporolni.

Mivel meg viszonylag koran volt, visszamentem a taborba furdonadragert, aztan elfoglaltam a partot. Szo szerint, mert jo ket oran at mas nem is jart arra.

Talaltam egy egesz jo kis helyet a kozeli molon, ahova kiultem olvasgatni, meg eleegetni a combomat a husito szello altal enyhitett napsutesben:

Fotozgattam, olvasgattam, nezelodtem. Neha jott egy-egy motorcsonak, de alapvetoen csendes volt az obol. Egy ido utan eszrevettem, hogy a horgonyon lassan ide-oda forgolodo vitorlashajobol valaki figyel. Hamarosan megelevenedett a vitorlas, es vizre tettek egy kis dingit, amiben ket Robinson Crusoe kinezetu oreg hippi kozelitett a molo fele. Most jottem ra, hogy a molora lakatolt biciklik valoszinuleg az oveke. Egy ideig a teleobjektiven kovetteme oket, majd kozelebb ertek:

- ‘Napot! – koszont ram a zold polos ur, aki a motort is kezelte
- ‘Napot!
- Jo kis helyet talaltal magadnak!
- Tenyleg eleg jo kis hely.
- Persze, amig a szoros tengereszek erre nem jonnek a kis dingijukkel! Tovabbi jonapot!

…es elhuztak a molo tovenek iranyaba, a biciklik fele.

Delben visszamentem motorral a turazo ceghez, hatul sikerult eleg jo parkolohelyet is talalni, aztan, gondolva a kozel 4 oras turara, megebedeltem. Kozben gyulekeztek mar a deilkvensek, majd buszokra tereltek minket, hogy 25 perc kanyargos utazas utan elerjuk a kikotot:

Ket “gumicsonakkal” indult utnak a kozel 30 ember. Persze kicsit komolyabb technika kell a viharos, deli vizekre: 3×300 loeros kulso motor, a katonasag altal is hasznalt test, kozel 100km/h-s vegsebesseg. Eleg impressziv.

Az utvonal nagyjabol vegig a Tasman Nemzeti Park nyugati partvideken zajlott, mintegy 40-50km hosszan talan. Elobb kiaraszolgattunk a kikotobol:

Aztan a fiatal kapitany (talan 26-28 eves lehetett, a skipper meg egyetemista koru) gazt adott. Eleg jol hasitottunk, el is kelt a mindenkinek kiosztogatott vizhatlan kezeslabas (en a motoros ruha belsejeben voltam, ha mar elvittem – ha kibirja egesz nap 100km/h-ban is az esot, akkor ezt is:

Gyonyoru a csipkezett, tasman partvidek, ahogy szinte egyenesen szakad le a fal a jo 80-100 meteres melysegbe. Igazi tonhal paradicsom is, uvegfeneku hajo nelkul is lehetett neha latni egy-egy nagyobb hal megvillano oldalat:

Zselehal:

Neha egy-egy erdekesebb formacio is elokerult. Sajnos a nevekre nem emlekszem, mert bar a ket srac nagyon elvezetes, felkeszult kommentarral kiserte ahogy egyik latnivalotol a masikig ugraltunk, orultem, ha fel kezzel fogtam az egyebkent szokatlanul csendes vizen a hajo korlatjat, masikkal meg fotozgattam:

Jellyfish party:

Tavolban a sziget:

A kormoranok egy-egy sziklat kituntetett figyelemben reszesitenek, es evrol-evre ugyanoda jarnak vissza. Ki erti ezt?

Erdekes sziklaformacio:

A Fortescou Bay, majdnem itt kempingeztem elozo nap:

Aztan nehany delfin is elokerult. Jaws:

Megmutatta magat:

Tu formaju sziklak:

Alatta fokak jatszottak:

Napoztak a parton:

Meg a vizben is:

Az elobbi szikla masik oldalabol egy apro reszlet kinagyitva. Az a kotel jo 50 meter magasban lehet, es a tortenet szerint valami egyetemista probalkozasa, hogy atkoteltancoljon a ket szika kozott?

A par nappal korabban vegetert Sydney-Hobart vitorlasverseny egyik resztvevoje hazafele tart:

Orgonasipra hasonlito sziklak:

Meg fokak:

Meg mas elolenyek:

Azon a kis darun keresztul emeltek be az ellatmanyt sokaig:

Reszlet:

Elindultunk a kontinentalis talapzat szele fele. A parttol ugy 2 kilometer tavolsagra 100-rol 1000 meter ala esik a melyseg. Ut kozben hirtelen megtorpantunk, es a sokat latott legenyseg izgatottan mutogatott egy iranyba. Kis ido mulva meg is pillantottuk a hatalmas naphalat. Foton nem igazan latszik, de ugy 3-4 meter hosszu, kozel hasonlo magassagu, oriasi peldany. Lehet vagy fel tonna:

Albatrosz:

Visszafele megint megjottek a delfinek:

Sokaig 2-3 meter tavolsagra usztak a hajo mellett:

Vegul, kozel 3 ora utan visszatertunk a kikotobe:

A tura vegeztevel probaltam valami vacsorazohelyet keresni, megkoronazando a napot, de a 3 etterembol egy volt csak nyitva, ami bar fel 8-kor uresen pangott, megis elhajtottak onnan. Maradt hat harmadjara is a gyorskaja, de annyira nem bankodtam. Vegul lementem a partra, usztam egyet, aztan megkerestem kedvenc helyemet a molon, ahol megirtam a naploba a nap torteneseit, meg figyeltem a horgaszokat.

Mar le is zartam a naplot, aztan visszaerve a taborba ismet szembe jott egy varatlan talalkozas. A tegnapi harleys banda mar eltunt, a francia par is felszedte a satrat, de ahogy visszaertem a helyemre, lattam, hogy uj szomszedom szinten motoros. Kisvartatva elokerult a fekete, enyhen atalakitott KLE500-as tulajdonosa. Atmentem kicsit beszelgetni, nehany szo utan megkinalt a magaval hozott helyi specialitassal (dobozos rumos kola), cserebe adtam neki egy doboz fuldugot, a tegnapi borzalmait enyhitendo, aztan a kovetkezo 4 orat atbeszelgettuk, mar a keso esti sotetsegben tertunk magunkhoz, hogy aludni is kellene. Erdekes beszelgetes volt, mint kiderult, a perth-i illetosegu Matt banyamernok a Rio Tintonal, idejet vagy az evi 3 honap szabadsagon tolti, vagy valami tavoli, meg felderites alatt allo teruleten kutatva. Volt szo a Nullarbor alatti, rejtett barlangokrol, meseltem neki a Strathgordon melletti osvenyekrol, o meg probalt ravenni, hogy semmikepp sem hagyjam ki holnap a nyugati part homokjat Zeehan mellett, szoval ment az oltas rendesen.

Elalvas elott meg gondolkoztam egy kicsit azon, mennyire jo egyedul turazni, de azert neha jo lenne egy-egy turan valami tars is.

A stratégák könyveket írtak arról, hogy hadsereggel nem lehet átkelni az Alpokon, aki hadvezér, elolvasta e könyveket, belátta, hogy nem lehet. Napóleon semmit sem olvasott, és átkelt az Alpokon, és csak később tudta meg, hogy az Alpokon sem lehet átkelni. – Karinthy Frigyes

Unnepelyes megnyito

A motorsportok rajongoinak alkalma nyilik majd, hogy a vilag legjobb extrem off-road versenyzoit kozelrol lathassak, mielott megkezdik a 3600km-es utazst Nyugat Ausztralia kegyetlen tajain at a 2010-es Australasian Safari kereti kozott.

A hivatalos start a Hillary Boat Harbour-ban lesz szeptember 17.-en, a verseny 8 nappal kesobb er veget szeptember 25.-en a deli parton fekvo Esperance varosban.

Nem hivatalosan a “deli Dakar” neven elhiresult off-road verseny, az Australasian Safari a vilag legnagyobb tehetsegeit vonzza extrem motor, quad es auto kategoriakban, hogy egy hihetetlenul kemeny het soran merjek ossze teljesitmenyuket a nyugat ausztral “outbackben”. Az utvonal tortenelmi aranymezokon, tavoli sivagatokon, bozotoson es parti duneken at halad majd.

A vilag legkemenyebb endurance versenyekent szamontoartott Australasian Safari ebben az evben is vonzott nehany nemzetkozi nevezest, olyan orszagokbol, mint Brazilia, Svedorszag, Kina, Del Afrikai Koztarsasag, Japan vagy Uj-Zeland.

A Safarit vezeto Justin Hunt versenyigazgato szerint a Hillary hajokikoto lehetoseget ad majd a kozonsegnek, hogy kozelrol is talalkozhassanak a versenyzokkel, autokkal, motorokkal es kvadokkal, es jo szerencset kivanhassanak a kihivasokkal teli kalandhoz.

A Hillary Boat Harbour tokeletes hatteret teremt majd a hivatalos megnyitonak, hisz bemutatja egyreszt a gyonyoru nyugat ausztral partvonalat az allam- es nemzetkozi versenyzoknek es az oket tamogato csapatoknak.

Akar egy csaladi deultan is eltoltheto itt a Safari-kesz jarmuvek kozott, integethetunk nekik az ut elott, majd a helyi ettermekben folytathatjuk a kikapcsolodast.

Nagyon fontos szakasza ez a versenynek a resztvevok szempontjabol, ahogy az elottuk allo hetre keszulodnek, es nehanyan mar akkor boldogok lesznek, ha komolyabb serules vagy a jarmu tonkretetele nelkul vegigernek a versenyen.

Tobb mint 100 versenyzot var iden az Australasian Safari, es minden versenyzo csapatal erkezik, tehat a rendezveny komoly pozitiv hatassal van Nyugat Ausztralia turizmusara is, foleg a tavolabb eso teruleteken, mint az aranymezok vagy a deli partvidek.

0. szakasz – Southern Cross

Southern Cross Yilgarn megye legjelentosebb varosa, Perth-tol 370km-re fekszik keleti iranyban a Great Eastern Highwayt kovetve. A buzamezok keleti peremen elhelyezkedo varos lesz az elso ejszakai megallo a 2010-es versenyen.

Ahogy a csapatok megerkeznek Souther Crossba, bejelentkeznek majd a Safari Faluba, majd megkezdik a felkeszulest a Prologra, ami innen csak nehany kilometer tavolsagban lesz majd.

A Southern Cross-t korulvevo egyebkent is latvanyos tajat tavasszal vadviragok teszik erdekesebbe. Legnepszerubb latvanyossagai a Baladje Rock, a Frog Rock, Karalee Dam es a Hunts Soak: mind megernek egy-egy latogatast, es kituno piknikezohelyek is. Mar csak a panoramaert erdemes ellatogatni a Wimmera hegyen levo kilatoig, ami kitekintest enged a telepulesre, es az azt korbeveveo farm videkre es az aranybanyakra.

1-2. szakaszok – Leonora

Hallott mar valaki Smoodgers Hill-rol? Leonora kilatojanak a helye, es kituno nezopont, hogy az elso ket szakaszt megtekintsuk. Leonora, Kalgoorlitol 3 oranyi vezetesre talalhato eszaki iranyban, tiszta es rendezett, elfoglalt kis telepules, ami majd a Safarit is vendegul latja az elso ket szakaszt koveto ejszakara. Iden harmadszor ter vissza ide a Safari.

A tortenelmi helyek legtobbje erdemes a megtekintesre: a regi rendorsegi epulet, a Birosag, a regi tuzoltoallomas es a posta epulete – mind 1903-ban epult. A Smoodgers Hill tetejerol pedig egesz Leonorara szep kilatas nyilik.

Ketszintes gozmozdony huzta vonat is jar Leonora es Gwalia kozott. Az 1897-ben nyilt Sons of Gwalia banya 1963-ban zart be. Ennek a tortelemi idoszaknak temerdek nyoma maradt a kornyeken, mint peldaul a Gwalia Tortenelmi Muzeumban, ami kiegesziti a megmaradt 20 eredeti banasztabort, amit a helyi kozosseg ujitott fel.

3. szakasz – Coolgardie

Tudtad, hogy az aranybanyairol hires Coolgardie valaha Nyugat Ausztralia allam harmadik legnagyobb telepulese volt? Most meg megduplazodik majd a szama a Safari erkeztevel!

Coolgardie 7 oranyi vezetesre talalhato Perth-tol keletre, es 40 percre Kalgoorlietol.

A kornyek bovelkedik felfedezesre varo szellemvarosokban es az outback termeszeti kincseiben, mint az edesvizu lapok Rowles Lagoon mellett, ahol lehetoseg nyilik uszni, kajakozni, madarakat megfigyelni, piknikezni vagy csak bamulni a csillagokat.

Szinten itt kerul megrendezesre a Nyugat Ausztral Femkereso Bajnoksag :)

3-5. szakasz – Norseman

Az allam tavoli, keleti szelehez tart majd a verseny, amikor Norseman-be latogat a 4. es 5. szakasz vegen. Ez Nyugat Ausztralia keleti kapuja, ahogy a megfaradt utazo a Nullarbor siksag kietlensege utan megpillantja. Ez lesz majd a Safari masodik dupla megalloja iden.

Dundus Rocks tobb mint 2 millio eves sziklaalakulat, a bozotosban elszorva, 22km-re delre Norsemantol. Tokeletes napot tolthetunk itt, es meg kiepitett grillsutok is adottak. A varos kozpontjatol mindossze 2 kilometerre egy rusztikus informacios kabint talalunk, mellette pedig kivalo kilatas nyilik a kornyekre.

6-7. szakasz – Esperance

Nyugat Ausztralia legjobban orzott titka mar nem lesz titok tobbe, ahogy a verseny megszallja az Esperiance melletti partokat az utolso ket szakaszhoz.

Esperance es Nyugat Ausztralia deli partja az allam egyik leginkabb erintetlen partvideke, nemzeti parkokkal es tengeri elohelyek sokasagaval. A ragyogoan kek viz, a a hofeher homokkal boritott partok es a tobb mint 100 sziget eros kontrasztot teremtenek az elozo napok voros homokja utan. Esperance annyira nyugodt, hogy meg a kenguruk is napfurdoznek a parton.

Esperance latja majd vendegul a Safari utolso ket szakaszat, a hivatalos celt es az eredmenyhirdetessel egybekotott vacsorat.

…

Remelem, azert valaki olvassa Perthbol is az oldalt, es sikerult kedvet csinalni a versenyhez, legalabb a busszal is egyszeruen elerheto unnepelyes megnyitohoz.

Az informaciok az Australasian Safari weboldalrol szarmaznak.

6-kor ebredtem a madarak hangjara teljesen kipihenten, friss levegore, de ragyogo napsutessel. Ahogy elkezdtem keszulodni azonban a hegyek kozul elojott par felho, es mire elindultam, mar jol esett bekapcsolni a futheto markolatot. Innentol a keso esti idilli naplementeig egyre cudarabb ido lett, a Franklin-Gordon Wild Rivers Nemzeti Parkban nehany helyen szakado eso, kod es 4-5C fogadott. Ennek ellenere a tegnapi nap melto folytatasa volt a mai, sok latnivaloval, meg egyeb elmenyekkel. Del fele indultam, hogy aztan Hobart, az allam fovarosa elott fokozatosan nyugatra forduljak. Az volt a terv, hogy bemegyek a nemzeti parkba vezeto zsakut legmelyere, megnezem a duzzasztot, meg az igeretesnek tuno erdoket, aztan majd lesz valami az esti szallassal.

Elobb Sorell fele tartottam, majd Richmond fele vettem az utat. Elmeletileg ez a HEMA terkepen a 69-es szammal kiemelt ut, de azon kivul, hogy kellemes kis kanyargos ut, nem tul nagy szintkulonbseggel, sok hasznat nem lattam. Lehet, hogy ebben az idojaras is kicsit kozrejatszott. Brightonban tankoltam, meg magamhoz vettem nemi meleg reggelit, teat…Tasmania a nyar kellos kozepen is szolgalhat ilyen jellegu meglepetessel.

Innen a (kesobbiekben meg felderitett) Derwent folyo tolcsertorkolatat koveti az ut, Hobart kozelsege miatt kicsit nagyobb forgalommal (persze ezt is tasman mertekkel kell ertelmezni – neha egy-egy autot jelent). Aztan New Norfolk utan vegre kivalik a B61-es ut, es megkezdi utjat Tasmania leginkabb megorzott resze, a sziget nyugati-delnyugati oldalat elfoglalo mersekelt ovi esoerdok melyere. Ahogy az ilyen zsakutcaknal mar bevalt, megint ugyanazt a taktikat valasztottam: bemegyek Strathgordonig, a duzzasztogatig az ut legvegeig, aztan majd kifele fotozgatok. A fenyviszonyok ugysem nagyon tuntek valtozni, leven szinte vegig szemerkelo eso, nagyon alacsony felhoszint (kesobb szinte erinteni lehetett oket, pedig nem annyira magas videk ez) fogadott, ugyhogy fotozas szempontjabol szinte mindegy volt. Azert neha meg-megalltam, ez itt peldaul a Lake Pedder:

Bar a kepeken nem latszik, az objektiven annal inkabb, hogy itt vegig szakado, szinten vizszintesen mozgo esoben fotoztam. Nehany panorama kicsit meg is banta, hogy nem vettem eszre a vizcseppet, ahogy elgemberedett ujjakkal probaltam fotozgatni. Egyebkent pont itt a Lake Pedder melletti kilatohelynel talalkoztam egy gululo otthonnal turazo csaladdal, akik epp megalltak reggelizni – megkinaltak egy kis teaval, nem mondom, hogy nem esett jol. A motor matricazasanak apropojan beszelgettem kicsit a csaladfovel, kiderult, hogy koveti az epp zajlo Dakar versenyt, ugyhogy megtudhattam az uj hireket is. Dupla haszon :)

Inkabb tripla, mert maga az ut is felejthetetlen elmeny. Nezzuk mit ir Ausztralia egyik ismert motoros ujsagiroja, Peter “The bear” Thoeming:

Tasmaniaban turazva kihagyni a Gordon Dam-hez vezeto utat olyan, mint Disneylandben kihagyni a Goofyval keszult fotot. [...] Kotelezo utvona. Teljesen mas ez a vilagon egyedulallo vadon, mint minden mas hely, mert az egyik leginkabb arcpirito kornyezeti vandalizmussal keveredik ezen az uton.

A befele vezeto ut egyebkent valami hihetetlen jelenseg, nekem valahogy olyan erzesem tamadt, mintha peldaul Uj-Zelandon Milford Soundba be lehetne motorozni. Nem ugy ertem, hogy a hajokikotoig, hanem fel a hegyekbe! Maga az utfelulet kituno minosegu aszfalt, ami nehol kicsit bele-belemarva megvezeti a kereket, de meg a folyamatosan szakado esoben, felterep gumikon (Karoo) is teljesen biztonsagosan lehet a sebesseghataron motorozni. Plane, hogy egesz nap egy autoval talalkoztam az uton, meg talan 3-4 masikkal ilyen-olyan megallohelyeken. Kozben, amint elhagytuk a Lyell Hwayt, egyre inkabb beszukul az erdoseg, nehol szinte erinteni lehet a fakat. Ausztraliatol elegge szokatlanul, a hatalmas mennyisegu eso, allando paratartalom miatt nagyon sotetek az erdok es az aljovenyzet is sokkal bujabb, mint amit a nagy szigeten megszoktunk. Inkabb tunik ugy, mintha Tasmania ezen, del-nyugati resze Uj-Zeland harmadik szigete lenne…talan ezert froclizzak annyit a tasman nepseget :)

Az erdot elerve az egyetlen fontosabb “telepules” Strathgordon, de mar korabban irtam mashol, hogy relativ dolgok ezek. Nyilvan egy tobb ezer negyzetkilometer kiterjedesu erdosegben az emberi civilizacio legaprobb nyoma is kiemelten szerepel. Strathgordon nekem ugy tunt, hogy gyakorlatilag egy nehany udulobol allo kis kozpont, meg talan az utat (meg az itteni vizugyi letesitmenyeket) is karbantarto cegnek lehet itt valami erdekeltsege. Furcsa volt, hogy alig nehany nappal Ujev utan ennyire kihalt volt az egesz. Korbe-korbe motoroztam, talan kicsit meleg kajat/teat remelve, de senkivel nem talalkoztam a furcsan kiismerhetetlenul kanyargo nehany “utcaban”. Azert meg lehet szokni ezt az elhagyatottsagot is, nekem par nap utan teljesen termeszetes, nem is hianyzik az emberek latvanya. Ennek ellenere valahogy itt Tasmaniaban nem erzodik az, mint ami Ausztralia szarazabb reszein, hogy esetleg tobb napba telne, mire arra jarna valaki, ha esetleg szukseg lenne rajuk.

Vegul elertem a gatat:

Tovabbra is jo ido volt, de itt mar egyre kevesbe erdekelt. Egy ido utan megszokja az ember, a jo minosegu ruha ved az elemektol, egyedul a fotozasban zavart a hideg, esos ido. Egy ideig eszre sem vettem, hogy beparasodott, vizes optikaval fotozok. Aztan kiderult, hogy az objektivet vedo szuro ket uvegfelulete belulrol parasodott be, ugyhogy kesobb ettol meg is szabadultam atmenetileg.

A gat, tuloldalt a Lake Gordon. Nem tudtam arra gondolni, hogy mekkora erok ebredhetnek a 140 meter magas beton feluleten ekkora vizoszlop nyomasa hatasara:

Szinte markolni lehetett a felhoket:

A kis informacios fulke is be volt zarva. Erthetetlen:

Mordor:

Nehany erdekes struktura…milyen lehetne a taj ezek nelkul?

Visszafele megalltam meg par helyen, itt pl. egesz kozel le lehetett menni a tohoz:

Kicsit kezdett javulni az ido (persze relativ, 5-6 fok helyett talan 8-10 is lehetett mar, es csak neha esett), ugyhogy kifele letertem par kisebb osvenyen is. Jellemzoen vagy kavicsos utak voltak:

Vagy hasonlo felulet tobb-kevesebb sarral keverve:

Hihetelen elmeny, mikor a dombra fol-domrol le hullamvasut utan egy ilyen holtag kepe tarul az ember szeme ele:

Motoros kep is kell, ha hid is van rajta, kulon jo:

Ezen a tajekon az volt az erzesem, hogy ez a videk onmagaban is megerne talan egy hetet. Megfelelo elovigyazatossag utan vadkemping is kivitelezhetonek tunik, de van itt azert nehany kijelolt hely is, ahonnan kindulva konnyu kis endurokkal vagy terepjaroval be lehetne jarni a kornyeket, nehol meg-megallva, es hatizsakkal folytatva a felderitest. A Strathgordonba vezeto ut, meg a nehany kis ut, amit bejartam, eleg jo izelitot adott a lehetosegekhez kepest, de valahogy olyan erzesem volt, mintha csak a felszint kapargatnam…nem eloszor es nem is utoljara itt Tasmaniaban.

Lake Pedder:

Aztan elertem egy kis csatornat, ami megint izelitot adott az 60-as evekben itt vegbement, akkor nagyon nagy visszhangot kavart kornyezeti pusztitasarol. Akkor meg nem sejtettem, hogy masnap a jobbrol lathato kis uton szinte eddig eljutok, es kozben a csatorna masik oldalan levo toban hagyott vasbeton kockakkal, acelszerkezetekkel talalkozom majd:

A viz sebesseget ugy allapitottak meg, hogy a suger ne tudjon feluszni a duzzasztott reszre:

Hangya:

Kifele Madgenaban megalltam ebedelni, az igen mogorva tulaj felvette a rendelesem egy fish&chipsre, de kozben mar teljes hangerovel szidta az autoval erkezo, tizenket-tizenharom eves forma kissracot. Nyilvan nem veletlenul. Kicsit leultem terkepezni is, gondolkodtam, merre tovabb. Eredetileg Hobartot tuztem ki celul, de mint mar annyiszor, nem volt kedvem a nagyvaroshoz. Eleve motorral-csomagokkal nem tul kellemes elmeny szallast sem keresni, meg itt, a biztonsagos Tasmaniaban sem, masreszt nehany ilyen, termeszetben eltoltott nap utan nem is kivanja az ember. Mivel meg volt egy csomo idom estig, vegul arra gondoltam, hogy ellatogatok az eredetileg is nezegetett, de aztan felreesosege miatt ejtett Port Arthurba. Igy esett, hogy egy nap alatt ketszet is atszeltem keresztben a szigetet, mintegy 740km-t megteve aznap.

Utkozben azert volt latnivalo is persze:

Athaladva az Eaglehawk’s neck nevu kis foldnyelven, ami osszekoti felszigetet a fo szogettel:

Megerkeztem Port Arthurba. Kicsit keringtem a kornyeken, sokkal kisebb, mint szamitottam. Megtankoltam a helyi “road house” kutjanal, meg valami szornyu gyorskajat (dim sim, sult krumpli) is veteleztem. Nem gondoltam, hogy utana meg ket napig ezt eszem majd :)

Satortabor:

Lesetaltam a partra:

Idilli kis obol:

Vitorlashajoval:

Lennek itt hajotorott:

Visszafele gyalogolva gondoltam roviditek, de kicsit eltevedtem. Eleg vicces dolgokat latni itt

Visszaerve a satorhoz uj vendegek erkeztek. Jobbrol harom rokkerallat telepedett le a kozosen kifeszitett vizhatlan satorszeruseg alatt, balrol meg egy nemet turista csapat vert tanyat. Epp tabortuzhoz keszulodtek, mikor beszelgetesbe elegyedtunk, aztan vegulis veluk toltottem az este hatralevo reszet. Beszelgettunk (angolul – miert van, hogy nehany nemzet kepes kulturaltan, a kozos nyelven beszelgetni, nemelyiket pedig nem erdekli, ha mas nyelvu vendeguk is van?), iszogattunk, mentek a sztorik. Aztan szep lassan elalmosodott mindenki – es az is kiderult, hogy a satram tenyleg ket szemelyes. Sajnos reggel indultak tovabb, pedig hat… Azert az elmeny velem marad :)

Az epizod tovabbi reszei a szelso nyilakkal erhetoek el.

Pedig nem sokon mulott, egy egyszeru kis foldut vonzott be a viszonylag rendezettnek tuno telekre. Tipikus “bush” birtokot kell elkepzelni, magas, feher torzsu fak, feher talaj, minimalis aljnovenyzettel. Elotte kis zold tabla hirdeti: Breamstone Retreat. A nehany kilometeres bekotout utan kiszelesedik az irtas, es a frissen rendezett teruleten harom-negy fa kabint pillantok meg, mellettuk az elmaradhatatlan hengeres viztartallyal. Na, ez meg akarmi is lehet…allapitom meg, kicsit mar aggodva az esti szallas miatt. Mar vagy 50-60km-en at keresgeltem, elobb Swanportban probaltam meg harom helyet is, egyiken sem volt mar hely a nyari csucsban. Aztan, mikor a harmadikon a recepcios oregasszony onelegult fejjel kioktatott, hogy itt bizony csak foglalas utan lehet eselyem, inkabb ugy dontottem, hogy akkor inkabb marad a kempingezes. Elindultam masnapi utvonalamon del fele, de ket kemping is csurig volt mar addigra, igy nem nagyon volt mas valasztasom.

Beleptem a tarva-nyitva hagyott recepciora, ahol kis cedula jelezte, vegyem fel a telefont, es hivjam a szamot, ha valakivel akarok beszelni. Par perc mulva elokerult a tulajdonos hazaspar, es gyorsan nyelbe is utottuk az uzletet. Bar a mostani weboldal tanulsaga alapjan mar 200 dollar korul adnak egy ejszakat, nekem meg szerencsem volt. Talan akkor nyithattak, mert a ket dupla es egy szimpla kabin mindegyike teljesen ures volt. Vegul $90-ben megegyeztunk, ami egy csotanyos outback motel/pub szoba ara kb. egy felreesobb helyen. Kell ilyen is. Kicsit halas is vagyok az oregasszonynak, hogy elhajtott az amugy is erosen tularazott helyrol :)

Nagyon komolyan berendezett kis kabinok: latszik, nem nagyon sporoltak rajta. Modern, igenyes felszereltsegu konyha, patyolattiszta haloszoba, a tora nezo, vilagos furdoszoba kaddal (jol is esett), es persze a terasz az elmaradhatatlan grillsutovel. Ugy dontottem, elfogadnam lakasnak is :)

Furdes kozben majdnem tortent egy kis baleset, ahogy bealltam a zuhanyzofulkebe, es megnyitottam a vizet, valami mozgo dolgot vettem eszre a feher zuhanytalcan. Leneztem, es egy eleg mogorva kinezetu pok rohangalt a labam mellett. Eleg furgen kiugrottam onnan. Aztan allapitottam meg, hogy a kozepesen veszelyes “white tailed spider” nevu pokkal akadtam ossze. Nem kell tole nagyon felni, csipese nem tul veszelyes, kicsit elrothad a hus a harapas kornyeken, esetleg szedulsz-hanysz, de semmi komolyabb. O volt egyebkent az elso (es azota az utolso) mergesebb pok itt Ausztraliaban, amivel talalkoztam, pedig eleg sokat turazgattam erre-arra. De nyilvan a turistaiparnak is elni kell valamibol. Vegul egy papirtorlo segitsegevel kimentettem a pokot veszett helyzetebol, talan a fuben jobb helye lesz, mint a lefolyogomba alatt.

View Larger MapAzert lattam par masik csodat is ma, lassuk sorban. A turan kialakult szokashoz hiven, ha kempingezek, akkor – legyen akarmilyen verofenyes napsutes este – reggel esik az eso. Tomahawkban sem lehetett mashogy, reggel 7 korul esore ebredek. Bar eleg hosszu, 400km koruli napot terveztem ugy 200km folduttal, kicsit varok meg, hatha alabbhagy. Nem tul jo a saros-vizes satrat pakolaszni, foleg, ha nem tudom, aznap meg tudom-e valahol szaritani. Vegulis megreggelizek kempinghez tartozo vegyesbolt-benzinkut egyuttesben, aztan addig matatok, hogy mar lassan fel tiz, mire elindulok.

Elso celpontom Gladstone. Nem tudom pontosan, milyen lesz ez az ut, meg indulas elott emlekszem, nezegettem Google-n, milyen felulet lehet, de ugy vagyok vele, megnezem, majd kiderul. Vegulis meg utnak jelolik, annyira nagy baj nem lehet. Eleg hideg is van, olyan 15-16C lehet reggel, ugyhogy csapatok inkabb, fotozni sem nagyon van kedvem megallni. Gladstonig nem is nagyon van mit, mert amint az aszfalt elfogy, atveszi a helyet az erdovel hezagosan korulvett kemeny homok-murva keverek foldut. Eleg jol haladok, az egyenesekben 90-100-ra is felgyorsulok minden tovabbi nelkul a viszonylag sima feluleten, de a 26km vege fele mar egyre tobb a homok. Nemreg jarhatott itt a foldgyalu, ami miatt a felulet egy resze tukorsima, de ahol nem toltak felre a felkarcolt reteget, ott 2-300 meter hosszan 8-10 centi viszonylag laza homok is felhalmozodik. Gyorsan megteszem ezt a szakaszt, aztan Gladstonen athaladva Herrick-ben nezgelodok meg kicsit motorrol. A sebesseg miatt meg mindig elegge fazok, feltekerem a markolatfutest. Meg mondja valaki, hogy nem hasznos talalmany.

Nem sokkal kesobb elerem a Northern Tasman Highway nevu utat: tipikus tasman ut, kozepes minosegu (turaenduronak optimalis) aszfalttal, ritkas forgalommal. A tegnapi Bridport-Tomahawk uttal parhuzamosan fut, a nyugati oldala foleg farmokon halad, de ez delebbre haladva mar fel-felkapaszkodik a hegyek oldalara is. Egyik izgalmasabb resze a Weldborough Pass, amit magasabb fekvese miatt viszonylag erintetlen erdoseg ovez. Egyelore meg nem kell nagy magassagokra gondolni, par szaz meteresek lehetnek a csucsok, de innen is eleg jo kilatas nyilik mar:

Scottsdaleben tankolok, fejben felkeszulok az elottem allo 150+ kilometeres foldutra, aztan Targa elott lefordulok a C405 nevu Camden Mountain Roadra. Az elso par szaz meter aszfalt utan viszonylag nagy szemu, eleg bizonytalan szerkezetu murva vezet az erdo belsejebe. Ugy nezem, talan itt is mehet a fakitermeles, altalaban ott jellemzoek az ilyen katyusabb murvas utak. Azert valtakozo a minoseg, ennel a leagazasnal peldaul egesz jo volt mar:

A volgyekbe leerve aztan nehany idilli farm is elokerult:

Forgalommal szerencsere nem nagyon kellett szamolni, igy gyorsan megtettem ezt a 26km-t, es elertem a Ben Lomond Nemzeti Park bejaratat. Kicsit megalltam, es elolvastam a figyelmezteto tablakat is, aztan haladtam felfele az egyre meredekebben kigyozo uton. Par szaz meter utan megerkeztem a belepteti kabinhoz:

Nem volt ott senki, de jol erthetoen tudtunkra adtak, hogy mukodik a regisztracio:

Huztam egy boritekot, es jo kisdobos modjara lecsengettem a motorkerekparoknak kiszabott 12 dollaros belepot, ami egyebkent (ha jol emlekszem) 24 oras tartozkodasra jogosit:

Innen olyan 30km-en at egyre csak maszik-maszik felfele az ut, eloszor nagyon jo minosegu uton, aztan egyre rosszabbon. Gondolom, ugy vannak fele, ha mar idaig bejott az ember, mar nem fordul vissza. Mar sejtesem szerint a vegehez kozeledtem, nagyon vartam mar a Jakob Lajtorjaja felbukkanasat, amit meg korabban a BMW GS safari osszefoglalo videojabol kiszurtam. De, mint a kisgyerek, mikor a karacsonyi ajandekot bontogatja, en is elobb a kevesbe izgalmasat valasztottam. Mikor elertem az elagazashoz, ami jobbra a Carr villat mutatta, balra pedig a Jacob’s Laddert, elobb inkabb jobbra fordultam. Az ut ezen agat ugy tudnam leirni, hogy kecskek talan fel tudnak ugralni rajta…gondolom tel jotte elott kicsit rendbeteszik, hogy a sielok fel tudjanak jonni a kabinhoz.

Ugy 2000 meter magassagban mar eleg kopar a taj:

Innen egyebkent 3-4 oras gyaloguttal elerheto a Jacob’s Ladder is gyaloguton. En inkabb motorral mentem, aztan az elobbi leagazasnal vegre jobbra fordultam. Elobb egy figyelmezteto tabla:

Aztan meg egy:

Igy foton kevesbe impressziv, de erdekes, ahogy a meredek sziklafalba vajt szerpentin kigyozik felfele:

Lentrol sem bena a kilatas:

A foldutas turazas paradicsomanak kapuja:

Vegul nekiveselkedtem. Szo szerint. 200 meter emelkedo, hajtu, 200 meter emelkedo, hajtu, kozben jobbrol-balrol 40-50 metereket szakad le a sziklafal, a tavolban pedig csodas kilatas nyilik a nemzeti parkra. Amennyire lehetett, elore doltem, hogy az idetlen sulyelosztas (+csomag) miatt folyamatosan egykerekezni akaro Dakar elejet a foldon tartsam, de nekem mindenkepp Tasmania, meg az egesz tura egyik csucspontja volt ez a hely. Kolcson video a GS Safaribol:

Vegul csak feljutottam. Aztan le. Aztan megint fel…abbahagyhatatlan, de vegul csak megalltam:

Persze a panorama nem maradhatott ki:

TIGHT HAIRPIN RIGHT…uvoltene a navigator. A GPS meg csak bamban pislog:

Sajnos a kilatot lezartak, pedig eleg igeretes volt:

Vegul egy sziklara felmaszva sikerult meg egy eredekesebb szoget elkapni. A Subaruval ket csaj jott felfele, rendesen elkapart a kanyarokban:

Ahogy itt fotozgattam-nezelodtem jo fel orat, talalkoztam egy francia turistanovel is, aztan megorult, hogy akcentusat hallva franciaul szoltam vissza neki, beszelgettunk fel orat a friss levegon. O indult vissza a szerpentin aljan parkolt kocsijahoz, en meg befele a sipalyak fele. Erdekes egyebkent, hogy rajta, meg a ket Subarus csajon kivul embert nem lattam ezen a kornyeken, pedig szazszor erdekesebb hely, mint az innen alig 100-150km-re fekvo Cradle Mountain Nemzeti Park, ahol viszont annyi a turista, hogy be sem engednek sajat jarmuvel, menetrendszerinti kisbuszok szallitjak az utasokat a gyalogutak elejere, fontosabb megalloihoz.

Alpine Village:

Visszafele meg ketszer le-felmentem a letran, nem nagyon tudtam megunni :) Aztan mar kezdett fogyni az uzemanyag is, meg delutan nagyobb resze eltelt, gondoltam, ideje valami szallas utan nezni. Gyorsan leertem az aszfaltra, aztan az eredetileg tervezett megallo, Launceston fele vettem az iranyt. Gyorsan megtankoltam, de valahogy nagyon nem fulott most a nagyobb telepuleshez a fogam. Inkabb szeretek egyedul lenni egy kihaltabb helyen satorozva, mint a varosban, de ha egesz nap kint vagyok a teremszetben, meg nagyobb a kontraszt. Ugy dontottem, hogy elindulok hat Swanport fele, mar a masnapi utvonalon, legalabb ledolgozom a kevesbe izgalmas, Tasmania keleti oldalanak jelentos reszet elfoglalalo siksagot.

Igy jutottam hat el Swansea-be, talalkoztam a recepcios oregasszonnyal, igy kerultem a Little Swanport-i paradicsomba. Ahogy az angol mondana: “the rest is history”.

Tanulsag: ha van a Foldon motoros paradicsom, akkor arra jo esellyel palyazik Tasmania, es egyik kapuja talan pont a Ben Lomond :)

Fel 6 korul aztan mar ereztem, hogy lassan erdemes keszulodni, kikaszalodtam az agybol, alkalmi szobatarsam is mintha ebredezett volna, ugyhogy a helyzeti elonyt kihasznalva gyorsan beugrottam a kicsit urhajoskabin jellegu furdoszobaba egy zuhany erejeig. Ram is fert, eleg komas voltam meg, par ora nem tul mely alvas utan. Magamhoz vettem a minimalis csomagot, amit magammal hoztam (hatizsak az ertekekkel, meg a tisztalkodokeszlet), es felmentem a fedelzetre. Eddigre mar olyan negyed 7 korul lehetett, es ahogy kimentem a fedelzetre, lattam, hogy mar Devonporthoz kozel, a folyo torkolataban haladunk. Tasmania legjelentosebb eszaki parti varosa folott epp akkor jott fel a Nap:

Visszamentem meg az etkezobe valami reggeli utan kutatva, hogy leszallas utan mar ezzel ne menjen el az ido, de sajnos tul keson keltem fel, mar bezartak. Par perc mulva ki is kotottunk, aztan a rutintalan tobbseg, velem egyutt elkezdett letodulni a jarmuveket orzo szintekre. Persze itt az ajtok meg zarva voltak, ugyhogy kisebb tomeg rekedt meg a lift es a lepcsok kornyeken. Aztan hamarosan betodultunk, eleg konnyen megtalaltam a tobb szaz kocsi kozott a motort, es elso pillantasra latszott, hogy a rutinos fedelzetmesterek jo munkat vegeztek, minden erintetlenul vart. Nem ugy az elottem levo Harley, akinek a tulajdonosa ragaszkodott hozza, hogy o kosse le a motort, igy mikor megerkezett, eleg bosszusan allitotta fel a vasat. Vegul elkezdtunk lassan araszolgatni kifele a hajorol, kulon sorban a kocsik, gyorsitott eljarasban a motorok. A motoros sor elejen csak ket BMW Dakar alldogalt elhagyatva, tulajdonosaik sehol. Aztan ahogy kiertunk a kikoto bejaratahoz, at kellett esni egy rovid ellenorzesen. Itt a ket bimmeres srac is felzarkozott, aztan egyutt engedtek ki minket, nem sokat foglalkozva a motorokkal. Egy feltunoen mocskos KLR-t kiszedtek a sorbol, ot, ahogy lattam gozborotvara iteltek, tobbiek mehettek isten hirevel.

Mivel ekkor meg civilben voltam, gondoltam, keresek valami reggelit, meg atoltozok a motoros ruhaba, igy lassan atgurultam a varoson. Sajnos reggelit nem talaltam, viszont a partrol sikerult haza telefonalni. Az eddigi Vodafoneos tapasztalatokbol kiindulva sok esely nem lesz ra a kovetkezo par napban, ugyhogy kihasznaltam az alkalmat:

Eleg komas voltam, talan ha 3-4 orat alhattam viszonylag melyen, ugyhogy elgondolkodtam egy rovid ideig, hogy Devonportban maradok aznap, de nem akartam ezzel fel-egy napot eltolteni, ugyhogy megindultam az eszaki parton keleti iranyban, estere tervezett pihenohelyem, Tomahawk fele:

View Larger Map

A B71-es szammal jelolt Frankton Road tipikus eszak-tasman (angolul Taswegian :) ut: jo minosegu aszfalt, amit csak a sorban huzodo farmok jellemzoen murvas kijaratanal felhordott zuzottko zavar meg, semmi komoly kihivas, lagyan ivelget az enyhen hullamzo tajon. A faradtsag miatt, meg arra gondolva, hogy 2011 meg csak most kezdodott, es esetleg egy-ket illuminalt arc is szaguldozhat meg az utakon, eleg ovatosan nyomultam csak rajta. Frankfordnal aztan megalltam, mikor mar nagyon lefeler ragadt a szemem, hatha nemi reggeli, esetleg egy kave vagy tea segit rajtam. Talaltam egy kis benzinkut-posta-vegyesbolt kombinatot, ahol a szokasos meleg kajakat is arultak: husos pitek, doghussal toltott “sausage roll”…etc. Vizont egesz jo tejes teat kaptam hozza, meg magamhoz vettem harom uveg vizet is, egy ment a puttonyba, masik ketto meg majd jo lesz este taborozaskor. Meg is allapitottam, milyen jol funkcional az uj palack: sokkal tartosabbnak tunt a szajszelep, mint a regi Camelbake. Es tenyleg, meg jopar ezer km utan, ma is teljesen jol mukodik.

Az energiabeviteltol felpezsdulve elkapott a mar jol ismert erzes: csak menni-menni, lesni, mi bukkan fel a kanyar utan, leterni egy-egy kisebb utra, felderiteni, mi lehet vajon arra. Bele is untam egy ido utan az enyhen ivelgeto aszfaltba, meg a traktorok latvanyaba, ugyhogy amikor az utjelzo tabla Brushy Lagoon-ra mutatott, kenytelen voltam lekanyarodni a foldutra. Olyan 15-20km lehetett talan az eloszor favagok altal hasznalt ut. Aztan egy leagazas utan egy godros, tocsakkal tagolt csapassa silanyult, gondolom ezen a szakaszon mar csak a lagunat kikapcsolodasra hasznalok jarnak:

Egy kisebb wallabi futott at elottem, aztan mar nagyon surgetett a termeszet, igy kenytelen voltam (termeszetesen a megfelelo intezkedesek megtetelevel) konnyiteni magamon egy felreeso szegleten. Par szaz meter utan aztan elertem a lagunat is:

Idealis taborhely lett volna, minden adott volt amugy is a kempingezeshez (a horgaszbotot kiveve:), de meg csak kezdtem belejonni:

Visszafele meg azert felderitettem az erdeszek altal hasznalt masik utat is, gondoltam, hogy Ujev reggel csak nem donget senki szemben egy hatalmas, fatorzsekkel megrakott kamionnal, es tenyleg, semmi jelet nem lattam eletnek erre. Gondolom, meg akkor jozanodtak :)
A B71-re visszaterve, jobbra kanyarodva folytattam az andalgast, de aztan megint talaltam egy erdekes foldutat. Ugy mutatta a terkep, hogy kicsit kerulve, a Loop Road nevu uton megnezhetem a Hotham Hills nevu helyet. Nem nagyon volt ott semmi, csak par farm, meg egy hangulatos erdei foldut:

Exeternel aztan tankoltam, meg megalltam kicsit pihenni a Tamar folyo kiszelesedo tolcsertorkolata mellett:

Tasmaniaban ahol a civilizacio jelen van, ott a borasz manufakturak sem hianyoznak:

Elindultam egy eleg meredek folduton felfele, ami aztan egy tanyaban vegzodik, nagy nehezen visszafordulok, lefele majdnem elejtem a motort, de aztan vegul lenduletbol megoldom. A Batman Highwayre visszaterve vegul atkelek a hasonlo nevu hidon. Eleg fura, de semmi koze nincs a nevnek a filmhoshoz, Ausztralia elso fuggohidja a Melbourne-t is alapito uzletemberrol, John Batmanrol kapta:

Egy nenike helyi termesu meggyet, barackot arult. Tamogattam hat egy kicsit a gazdasagot, meg amugy is jol esett a gyumolcs.

A folyo tuloldalan eszak fele, George Town fele haladva mar sok izgalmas nem tortent. Vegul beertem a kisvarosba, sokat nem is teketoriaztam, haladtam tovabb a tenger fele, illetve a Low Head nevu fok fele, ahol viszonylag jo allapotu vilagitotornyot igertek:

Egesz jo kilatas is nyilt onnan, nem csoda, hogy ide kerult a vilagitotorony:

Sajnos a tobbi epulet zarva volt, de azert az ablakon bekukucskalva kiderult ez-az:

Vegul egy panorama kedveert felkapaszkodtam a Mount George nevu hegyecskere:

Megerte:

A legtobben ezutan vagy egyenesen a hegyek koze indul, del fele vagy a nyugati partot tuzi ki celul, en azonban szerettem volna Tasmania eszaki, kicsit kevesbe frekventalt oldalat is latni, igy Bridport fele indultam, a parttal parhuzamosan. Sok minden tenyleg nincs ezen a reszen, de az optimalis, 25C koruli napsutesben elvezetesek ezek a kihalt utak is. 80-90km utan elertem Bridportot, aztan nezegettem a GPS-t: Sandy Point. Homoduneket vizualizaltam, meg fotozasra alkalmas helyeket, el is indultam a jelzett uton. Elobb aszfalt, majd turheto murva kovetkezett, de az utolso par kilometer borzalmasan elaknasitott, vakitoan feher talajon haladt. Kicsit feltem is, hogy a sokszor ut szelessegben huzodo, eles szelu godrok kart okoznak gumiban-felniben, de azert mentem. A vegen homokis kis csapassa silanyult az ut:

De az eddigre mar kicsit viseltes Metzeler Karoo eleg jol tette a dolgat. Nem irtam meg rola, de nagyon elegedett voltam a parossal. Szerencsere sikerult meg a nem turas (2 T) valtozatbol egy parost beszerezni, es mind aszfalton, mind ezeken a konnyebb foldutakon hozta, amire szamitottam. Elettartama sem annyira rossz, az erosen hatsotengelyre terhelt Dakaron (foleg csomagnal neha olyan erzes vele menni, mintha az elso kerek csak a levegoben logna) is kibirt a hatso 5500km vegyes hasznalatot, az elsot meg joval a tura vege utan, olyan 10ezer korul cserelhettem le:

A vegefele azert mar kicsit szigorodott a helyzet:

De mivel vezetett par terepjaro nyom erre is, felbatorodtam, es szerencsesen leertem a partra:

Az elmaradhatatlan panorama:

Nyomok a homokban:

Bridportba visszaerve volt par dolgom: egyreszt estere is nezni kellett valami kajat, meg egy kesoi ebed is esedekes volt mar. Kicsit vonakodva leptem be az egyebkent eleg jol felszerelt vegyesbolt melletti tengeri herkentyus sutodebe, gondoltam, valami zsirban uszo fish&chips lesz a legjobb, ami kihozhato belole. Aztan nagyon pozitivan csalodtam, igaz hab talcan, de izlesesen talalva erkezett a jo nagy adag friss tintahalkarika, mellette nemi sultkrumpli es szinten friss salata. Nagyon kellett mar. Tanulsag: ha jot akarsz enni, oda erdemes menni, ahol termesztik/vadasszak/fogjak.

Tomahawkig mar nem sok volt hatra. Amennyire emlekeztem, valamennyi murvara is keszultem, de meglepve vettem eszre, hogy az utepitok mar megeloztek. Nem hagyhattam annyiban, kenytelen voltam a Blackmans Lagoon fele vezeto utra lekanyarodni. Nem volt hosszu, de megint olyan erzesem tamadt, barmikor defektet kaphatok a vizmosta godrok peremen, de a labtarton hatradolve, gazadassal sikerult atszaguldania legtobb felett:

Megerte. A tavolban a homokdunek elegge izgattak, de nem jottem ra, hogy lehetne oda lejutni:

A laguna mellett egyebkent nehany hatalmas fenyofa arnyekaban taborhelyet is kialakitottak. Gondolkoztam, hogy ott taborozok, de sajnos mar volt ott egy csalad, nem akartam betolakodni:

Igy hat vegulis Tomahawkban, sajat szlogenjuk szerint Tasmania legjobban orzott titakaban vertem satrat a helyi kempingben:

Lementem a jarmuk altal utkent is hasznalt, teljesen lapos partra. A jo tiz kilometer hosszu homokon teljesen egyedul voltam:

Megprobaltam uszni, de ehhez jo 100-150 metert be kellett gyalogolnom, es meg ott is csak derekig ert a viz. Kisgyerekeknek idealis:

Uszas utan par kotelezo dolgot is el kellett meg vegeznem, mar elegge rafert a Dakarra nemi karbantartas. Eleg gyorsan vegeztem, szuk egy ora alatt sikerult rendbetenni a meg Melbourne elott lezuzott indexet, leszereltem es visszagorbitettem az alu kezvedot, frissre csereltem a szivacs legszurot, a regit kitakaritottam, beolajoztam, lancot feszitettem es kentem. A sator mellett talalt kis deformalodott stoki eleg jol szerepelt kozepallvanykent is:

Napnyugtaval aztan en is bebujtam a satorba. Egesz csendes volt a tabor, valahol a tavolban, a kerites mogott tabortuz ropogott, gyorsan elaludtam. Egy-ket ora mulva arra ebredtem, hogy a masik satorban akkorra mar erosen illuminalt tarsasag hangosan obegat, rohog, viccet mesel. Egesz jol elszorakoztak hajnal 3-4-ig, en meg turhetoen aludtam. Fuldugoval :)

Egyelore nincs meg rajta semmi, es egy darabig nem is lesz. Ugy tervezem, hogy a gyorsan valtozo dolgok (teendok, utvonalterv, budget) oda kerulnek, az olvasmanyosabb, hoszabb leirasok (peldaul altalaban a szukseges papirmunkakrol) pedig ide, a fo oldalra. Meg azt nem dontottem el, hogy a planning…com milyen nyelven legyen, mert annyira sok szoveg nem lesz, hogy erthetetlennr valjon, de lehet, hogy hasznosabb angolul (HUBB-on is konnyebb igy bizonyos kerdesekben segitseget kerni, esetleg ha valaki csatlakozni szeretne, a konkretabb dokumentacio segitseg lehet). Egyelore meg inkabb csak olvasgatok a temaban, semmi konkret, csak a mar meglevo ismeretek kibovitese. Ha lesz valami, szolok.

Tovabba egybeolvasztottam a Terra Ochra es a Silk Road temakat, mind a menuben, mind a kategoriak kozott. Ez most kicsit felrevezeto, de nem volt jobb otletem.

Hat, ennyi most.

Kijottek ma az uj poszterek 9 kulonbozo Guardians karakterrel…termeszetesen a rosszfiuk viszik a primet.

“The poster for Zack Snyder’s animated film Legend of the Guardians: The Owls of Ga’Hoole is now online.

Legend of the Guardians is based on the first three books of Kathryn Lasky’s series, Guardians of Ga’Hoole. It follows Soren, a young owl enthralled by his father’s epic stories of the Guardians of Ga’Hoole, a band of warriors who had fought a great battle to save all of owlkind from the evil Pure Ones. When Soren and his owlet siblings fall out of their treetop nest, it’s up to him to make a daring escape with the other brave young owls. Together they soar across the sea and through the mist to find the Great Tree, home of the legendary Guardians of Ga’Hoole, who are Soren’s only hope of defeating the Pure Ones and saving the owl kingdoms.

The film features the voice talent of Sam Neill, Geoffrey Rush, Hugo Weaving, David Wenham, Emily Barclay, Abbie Cornish, Emilie de Ravin, Ryan Kwanten, Jay Laga’aia, Miriam Margolyes, Helen Mirren, Deborra-Lee Furness and Jim Sturgess.”

En meg leadtam a polo rendelest egy fekete alapon harcolo bagolyparra.

Vendeglatoim (sejtettetek, hogy nem usszatok meg? :D):

Estere mar csak egy BBQ maradt, kozben Tekivel meg elugrottunk gazpalackert, de aztan minden jora fordult, teletomott hassal mehettunk aludni.

Masnap kezdodott az igazi varosnezes. Flinders Street station – ide erkezett be a vonatom. Eleg impozans darab, belul talan Nyugati meretu palyaudvarral:

Alapvetoen a belvarost korbejaro, egyebkent ingyenesen hasznalhato villamosjarat (City Loop) adta a nap gerincet, megallotol megalloig jartam korbe a varost, aztan nehany kicsit hosszabb gyaloguttal keresztbe is.

Eloszor korbementem, egeszen a dokkkig (ami egyebkent kezd atalakulni a Sydney Harbourhoz vagy a torontoi “waterfronthoz” hasonloan…nehany kondo jellegu, trendi epulet, par szorakozohely is felutotte mar a fejet):

Aztan visszafele dolgozva jarkaltam ossze-vissza a varosban. Konyvtar:

Koppenhaga? Hat, nem annyira:

Aztan vegul visszaerkeztem a Flinders Street melle, ahol nem hagyhattam ki az ACMI (Australian Centre For The Moving Image – Ausztral Mozgokep Kozpont?) kiallitasat: Dennis Hopper & The new Hollywood. Hopper tobb evtizedes, hihetetlenul termekeny eletpalyaja kore felepitett, izgalmas kiallitas Easy Rider motivumokkal, a pop-art/avantgarde olyan nagyjainak alkotasaival, mint Hopper szemelyes jobaratja Andy Warhol. Vagy ket orat eltoltottem a kiallitason, annyi erdekes anyagot halmoztak fel.

A felsobb szinten pedig altalanos mozgokepipari kiallitas – ingyen. Az alsobb szint utan kicsit nehezen viseltem a tomeg felszines nyomulasat, de azert meg jartam egyet a kornyeken is:

Easy Rider:

Easy Rider…ja, nem, ez mar a KTM bolt. Erzberg Edition, leertekelve, $30000 helyett mindossze $22000-ert (kicsit vonakodva, de engedelyt adott az egyik srac a fotozashoz):

Aztan mentem meg egy kort a villamoson, Queen Victoria Market:

Sajnos mar tobbnyire elbontottak a standokat, mire odaertem:

Hivogato cegtabla :)

Kicsit kitikkadtam, beugrottam egy uditore a helyi kocsmaba. Kicsit dumaltam ket backpacker csajjal, akik szinten ott ejtoztek…vagy inkabb unatkoztak a pultnal:

Aztan megvizsgaltam a Victory motorgyar hihetetlenul ronda termekeit:

Aztan visszafele setalva talaltam egy hangulatos kis utcacskat. Meg is tetszett az egyik cegtabla…aztan hatrafordulva rajottem, hogy nem csak nekem, helyi turistanevezetesseg:

A templomban legalabb huvos volt:

Persze, azert eleg impozans latvanyt is nyujt:

Aztan vonatra szalltam. Epp azon gondolkoztam, hogy pont vege a tura felenek. Ez kicsit szomorusaggal is toltott el, meg azon csodalkoztam, hogy egy nap nagyvarosi turistaskodas utan mennyire tavolinak tunik mar az elozo 10 nap. Emlekszem, az elso napokon meg azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy tul hosszu lesz ez a 3 hetes tura, es kulonben is, ki akarhat fel-egy even at ciganykent vandorolni. Most meg mar sajnalom, hogy vege a felenek, es barmennyire izgalmas is Melbourne, mar Tasmaniat varom.

Este meg elmentunk Tekivel es egy masik magyar sraccal megnezni az Avatart. Elegge racsodalkoztunk :)

Masnap

Masnap reggel Krisz figyelmeztetett, hogy eleg meleg lesz, ugyhogy esszel maszkaljak a varosban. A belvarostol delre, a Yarra folyo tuloldalan elhelyezkedo botanikus kertet tuztem ki celul. Hamarabb leszalltam hat a vonatrol, es villamossal gyorsan el is ertem a celt. Ekkor meg talan 10 ora lehetett csak, de a Nap mar ausztral agresszivitassal perzselt:

Vegul eljutottam egy katonai emlekmuig:

Belul legalabb arnyekban lehettunk:

Szerencsere pont akkor kezdodott egy vezetett tura a helyi haborus veteran vezetesevel, sokat segitett erdekes kommentjeivel. Fentrom meg pazar kilatas nyilt Melbourne deli oldalara:

A barakkok mellett elhaladva frissito hatasu szokokut:

Ekkor meg nem sejtettem, hogy 42-43C-ra rugott a homerseklet a belvarosban, de azt ereztem, hogy perzsel a forro levego, ugyhogy kicsit lehulni betertem a muzeumba. A Nation Gallery of Victorya maja, aztek, okori kinai, egyiptomi kulturak kavalkadjat kinalja:

Eredkes fenyjatek a hallban:

Sok latogatot nem vonzottak a fenykepek:

Pedig nehany erdekes tanulsaggal is szolgaltak:

Maradt meg egy kis boklaszas a Yarra partjan, Melbourne Southbank nevu negyedeben:

Meg egy hid felhokarcolokkal:

Aztan elindultam a Queen Victoria Market fele, hogy talalkozzak vendeglatoimmal, meg Gergo csaladjaval az esti piacon:

Beszelgettunk, ettunk paellat, ittunk par sort, kozben szolt valami koncert. Jol telt az este a tikkaszto nap utan.

Harmadnap, Januar 31 – Szilveszter

Reggel mar leginkabb az esti kompon jart az agyam, de meg bementem a varosba. Par elinteznivalom is akadt, vennem kellett egy harmadik memoriakartyat is, illetve az elvesztett Camelbak szelepet potolni. Kartyat hamar talaltam, sajnos Camelbak ugyben nem sok sikerrel jartam, igy inkabb egy komplett zsakkal gazdagitottam a gyujtemenyt. Nincs markaja, viszont azota is kitunoen szolgal, es csak 40 dollarom banta.

Visszaerve a hazhoz megprobaltam a garazsban rendbetenni a motort, felpakolni a csomagokat, de annyira meleg volt, hogy ez gyorsan remenytelenne valt. Inkabb a garazs elott folytattam, aztan 4 korul bucsut es koszonetet mondtam a hazigazdaknak, es elindultam a komphoz. Ha jol emlekszem, a 7 oras kompra talan 5-kor indul a bejelentkezes, en talan fel 6-ra ertem oda, de akkor mar kozepes sor fogadott a 38C fokos levegotol izzo aszfalton. Motorost egyelore nem nagyon latok, kicsit kesobb erkezik egy R1-es sportmotor, meg valami Softtail Harley, ami annak rendje es modja szerint le is rohad a melegben, tulaja pokokat idezo pozban galoppozik vele a sor utan:

A beszallast a tobb honapja lefoglalt jegyek ellenorzese utan biztonsagi ellenorzes elozte meg. Sajnos kiszurtak az oldaltaska kulso zsebeben lapulo MSR benzinespalackot, amit egy arra alkalmas helyen ki kellett uritenem, es felig megtolteni vizzel. Nem nagyon bizhatott bennem a biztonsagi, mert beleszagolva masodszor is ellenorizte a palackot.

A Spirit of Tasmania egyebkent az egyik legnagyobb komp, amit eddig lattam. Motorral jartam mar hasonlon Uj-Zelandon, de az szerintem nem nyelt el ennyi jarmuvet a 3 szintes parkolon. En vegul a G5-os szintre kerultem a tobbi motorossal egyutt, ahol a szemelyzet mar rutinosan kototte le a motort. Eleinte gondoltam, jobban jarok, ha en csinalom, de aztan lattam, hogy hatalmas rutinjuk van benne, folosleges az aggodalom. Nehany hasznos dolgot magamhoz vettem, de a tobbseg cuccot a motoron hagytam – becsekkolas utan ugyis lezarjak a rakteret, nem nyul hozza senki.

Annak ellenere, hogy mar honapokkal korabban foglaltam, csak egy 3 szemelyes kabin egyik agyat kaptam meg. Fogalmam nem volt, ki lesz a masik ket lakotarsam Szilveszter ejszakan. Annyira nem is szamitott, ugyhogy miutan ledobtam a csomagot az ures kabinban, inkabb felmentem a fedelzetre:

Aztan elindultunk:

Tasmania iranyaban mintha kicsit viharos lenne az ido:

A dokkok kijarata az uj hiddal:

Melbourne, hatterben gombafelho:

Magamhoz vettem nemi kajat, meg egy James Boag’s nevu tasman eredetu sort, aztan kiultem az egyik dobozra a fedelzeten:

Kozben lassan besotetedett, a vihar is kozelebb ert:

Aztan meg kozelebb:

Az obol kijaratanal Sorrento fenyei:

Olvasgattam a pionyir Ted Simon konyvet, ittam meg egy sort Szilveszter egeszsegere, kicsit meg figyeltem, ahogy a nyugdijasok etetik a felkaru rablokat, valami filmre is beultem a hajon kialakitott moziban, de ahogy kezdett fogyni a nep, en is nyugovora tertem:

Aztan 11 korul visszatertem a kabinba. Valaki ott horkolt mar a mellettem levo agyon, motoszkalasomra mogorva arc kapcsolta fel a lampat. Koszontottem, aztan benyomtam a fuldugot, es gyorsan befordultam a fal fele. Almomban meg kicsit gurultam erre-arra, ahogy a hajo kiert a nyiltabb vizre, de alapvetoen csendesen telt az ejszaka.

Boldog Uj Evet!

Ez volt tehat a terv, utvonallal sem nagyon keszultem. Eloszor Timboon kornyekerol kellett kikeveredni, aztan az elso nagyobb varos a talan 30ezres Ballarat lett volna, majd Melbourne vonzaskorzetetol autopalya. Timboon mellett a tegnapi, enyhen hullamzo, legelokkel tarkitott taj a jellemzo, hangulatos kis tanyakkal, kanyargos bekotoutakkal. Mondanom sem kell, hogy sokaig nem tartottam az iranyt, le-letertem itt ott nezelodni, legtobbszor enyhen lapos horpaszu tehenek erdeklodesenek kozepette.

Aztan a terkepen feltunt valami Lake Corangamite nevu to, amirol igazabol sokat nem tudtam, de a semminel az is jobb, ugyhogy arra vettem az iranyt. Utolag derult ki, hogy a Colac mellett elhelyezkedo, idoszakosan kiszarado sosto Victoria allam legnagyobb termeszetes tava. Tovabbi rekordokat is magaenak tudhat: 250km2 teruletevel az ilyesmiben bovelkedo Ausztralia legnagyobb allandoan sos vizu tava (az olyan alakulatok, mint pl. a Gregory vagy az Eyre tavak a sivatagi viz erkeztevel felfrissulnek, edesvizze alakulnak). Sajnos ekkor meg nem tudtam, hogy kulonleges elovilagot is magaenak tudhat, olyan fajok elnek ebben a kietlen kornyezetben, amit mashol nem nagyon talalni. Nem veletlen, hogy az oslakosok kulturajaban is kiemelt szerepet jatszott nehany szigete.

Sajnos, mert Wool Wool mellett talaltam egy hasznalatban levo lejarot. Felcsillant a szemem, regi vagyam volt mar a teljesen lapos, viszonylag szilard homoku sosto medreben motorozni egy kicsit. Egesz sokaig el lehetett menni, talan 5-6 kilometer utan untam meg, es mentem fel a kovetkezo feljaron. Ha tudom, hogy ilyen jellegu elohely, valoszinu, nem megyek le. Talan nagy kart nem okoztam benne…

Folytattam utam, aztan figyelmes lettem egy Red Rock nevu helyre mutato tablaban, ugyhogy felkaptattam a hegyre motorral. Onnan kilatas nyilt vissza a Corangamite tora, es a kornyekre is:

Oktato tabla mutatja be a to elovilagat:

A hegyrol lejove, Ballarat fele fordulva talaltam egy masik sostavat, gondoltam ezt is lefenykepeem. Ket problema akadt csak: egyik, hogy mikor megalltam az ut szelen, es megprobaltam a bal labam a lekaszalt fucsomora ratenni, sok talajt nem ereztem alatta, igy aztan ugy, ahogy voltam, csomagostol-motorostol beleestem az arokba fejjel lefele. A motor ugy 45 fokban megakadt feluton, en meg az arok aljan landoltam. Szerencsere annyira nem nehez ez a Dakar (220 kilo csomagostol), igy vegulis hattal a motornak, az erosen lejto, fuves domboldalban sikerult felallitani talan 5 perc alatt. Ekkor vettem eszre, hogy az arok masik oldalan levo legelon ide csodultek a tehenek, es nezik, ki ez a majom, aki az arokban tornaszik. Szerencsere a motoron sok serules nem tortent, egy elgorbult index, meg a kuplungra ragorbult Barkbusters kezvedo banta csak. Nem volt kedvem szetszedni, gondoltam majd Melbourneben megjavitom, lentebb hajtottam a kuplung kart, hogy ne akadjon.

A masik problema az volt, hogy mikor megprobaltam a sosto partjara leereszkedni a toltes masik oldalan, majdnem belecsusztam a kalyhaezust szinu fem reszecskekkel kevert lagy agyagba. Valami futomadarat fel is riasztottam, mert ilyedten elszaladt:

Ugy ereztem, hogy mara ennyi karokozas eleg is volt, ugyhogy haladtam tovabb Ballarat fele. Valamikor delutan meg is erkeztem:

Eleg meleg kezdett lenni, ugyhogy bealltam egy pizzazo ele, es megebedeltem. Ittam hozza ket igazi limonadet, nagyon jol csuszott. Sikerult Tekivel is idopontot egyeztetni, ugyhogy mindent elrendezven vegul raalltam a Melbourne fele vezeto autopalyara, es valamikor delutan 4 korul meg is erkeztem hozzajuk.

Innen folytatom a harom napos Melbourne blokkal.

A Great Ocean Road Victoria azon termeszeti nevezetessege, amit egyszeruen nem lehet megkerulni. Ha a Nullarboron at erkezik a latogato Perth vagy Alice Springs felol, jellemzoen ezt az utat valasztja, ha Melbourneben berel autot, akkor is itt kot ki, ha pedig Uj-Del-Wales-et probalja megkerulni, akkor sincs elerhetetlen messzesegben ez a bo 200 kilometeres tengerparti ut. Torquaynal kezdodik, viszonylag lassan ivelgeto uttal, aztan Cape Otway fele kozeledve, a sziklafalakra felkapaszkodva egyre szukebb kanyarokkal talalkohatunk – meg a rossz oldalon szembejovo turistajarmuvekkel, hatalmas gurulo otthonokkal, japanokkal teli buszokkal. Az Otway-fok utan aztan megint kiszelesedik, es egy hosszabb egyenes utan megerkezunk a Tizenket Apostolhoz, amiert szerintem erdemes a turistak hadan vegulis atkuzdeni magunkat. Maga az ut nagyon jol hangzik, ha lezarnak, kivetelesen jo motorozasra adna lehetoseget, de igy szinte kinszenvedes, foleg a nyari csucsidoszakban. Nagyon nem erdemes hasonlitgatni, de azert ilyen jellegu utakat ezerkilometer szamra talalni a Snowy Mountains teruleten vagy akar Uj-Zealandon, ami kivetelesse teszi, az a tengeri kilatas.

View Larger Map

Reggel nem indult tul jol az ut, bar most nem satoroztam, es nyar derekan vagyunk, megint esore allt egy kicsit, de a Torquayben latott hatalmas tomeg azert kicsit jobban sokkolt. Mar bo egy hete jottem, de ennyi emberrel sehol nem talalkoztam, ugyhogy ugy voltam vele – adok a GOR-nak egy eselyt, de ha esetleg nagyon nyogvenyelos, akkor inkabb keresek egy alternativ utvonalat kicsit bentebb, a hegyeken at. Biztos voltam benne, hogy arra ember nem jar ilyenkor.

Nehol lementem a tengerpartra, itt peldaul egy benyulo sziklanyelven allva keszult a panorama:

Kiderult az is, miert hasznaljak itt a “not a Buckley’s chance” kifejezest, ha a teljes eselytelenseget szeretnek erzekeltetni:

Az Otway-fok bejaratat elerve aztan megelegeltem a tokoreszest, es inkabb lekanyarodtam balra, a vilagitotorony fele. Meg kell mondjam, ezt az utat sokkal jobban elveztem:

Kifele jovet aztan latom, hogy egy csalad all a kocsi mellett foldbegyokerezett labbal, es les felfele. Megalltam, aztan latom, hogy nehany dropbear csemegezik a fan:

Miutan raall az ember szeme, egesz falkakat is kiszurhat. Parban hihetetlenul veszelyesek, ne kozelitsuk meg oket!

Tulelve a veszelyes talalkozast aztan ugy dontottem, megnezem a szarazfold belsejet is egy kicsit. Talaltam par jo kis foldutat, boklaszgattam par orat erdoben:

…es mezon:

…meg folyoparti murvan is:

…hidon at:

Aztan eszembe jutott, hogy meg hatravan a Tizenket Apostol, ugyhogy odahuztam neki, gyorsan meg is erkeztem.

Razorback (nem osszekeverendo a 80-as evek szornyu ausztral paradicsom horrorjaval):

Turistas nezet (balrol levagott belogo turistaval)”

Ez meg az en nezopontom:

Regen volt mar motoros kep:

Par kilometerrel odebb:

Folytatom az utam kelet fele, valami szallasfele utan nezve. Petersborough utan eszakra fordulok, arra szamitok, hogy a parttol tavolabb konnyebben talalok szallast. Lassan a benzin is kezd fogyni, mar bo 280 kilometer lehet a tankban. A GPS kidobja Timboon nevet, ahol epp zaras elott sikerul a helyi Shell kuton tankolni. Nincs sok valasztasi lehetoseg, csak a videken szokasos 91-es oktanszamu benzin. Sebaj, az F650GS egyenesen imadja, a boxerrel rosszabb tapasztalatim voltak, sokszor csorgott ilyen jellegu uzemanyagtol. Timboon egyebkent szimpatikus kis mezogazdasagi jellegu telepules, hullamzo dombokkal, zold legelokkel:

Foldutakon kicsit koruljarom, felderitem a tanyavilagot, aztan mar lassan kezd lemenni a Nap, erdemes valami szallasfele utan nezni. Sajnos Timboonba rossz iranybol erkezve elmulasztom a helyi pubot, igy indulok visszafele Port Campbell iranyaba a GPS valasztotta szallas remenyeben. Sajnos vegig NO VACANCY (nincs kiado szoba) tabla villog. Tudhattam volna, hiszen erre jottem egy oraval korabban. Na, mindegy, addig is elvezem az alacsony forgalmu utat, vissza Timboonba. Most mar resen vagyok, kiszurom a pubot. Belepek a fogadoba, szokas szerint a helyi arcok szuros tekintetenek keressztuzeben, aztan sikerul egy szobat foglalni. Oriasi erzes ledobni a piszkos ruhat, feltenni egy teat es lezuhanyozni a nap utan:

Persze a naploiras nem maradhat el most sem. Meg jo, egyebkent igy, fel ev tavlatabol mar nem sok esellyel indulnek. Azert jobb, mint egy laptoppal bajlodni, nem?

Furdes utan rendelek egy kijevi csirket fokhagymas rak es salata korettel. Az egyik helyi srac megvarja, mig befejezem, aztan a kovetkezo kor sornel nekem is hoz egy Carltont. Kicsit beszelgetek veluk, az udvariassag kedveert visszahivom. Elegge be is tesz, rendesen elalmosodom a hosszu nap utan. Kifele menet, meg racsodalkozok, ahogy ket oregasszony James May-t hasonlitgatja a Top Gear masik arcahoz Clarksonhoz. Mennyire nepszeruek lehetnek, ha egy kis falu pubjaban, ket hetvenes asszony is roluk beszelget?

A mai nap masik konkluzioja: az igazi Ausztralia a foldutakon kezdodik.

A szelsosegek turaja: a kihalt hegyi utaktol, a vadkempingtol a boxing day tumultusan at a Melbournetol delre elterulo Port Phillip Bay nyugati karmanak hegyet elfoglalo Queenscliff fenyuzeseig szeles a spektrum. Anyagiakban is hasonlo a szoras, hisz volt olyan nap, amikor $10 alatt koltottem, es ma majd $170-re rugott a merleg: 2 tank benzin $30, szallas $75, komp $35, vacsora $30. A foutcara nezo Queenscliff Inn teraszan irogatom a naplot, kozben lent meg kavarog a tomeg, de lassan mindenki vacsorazni indul vagy megkeresi a szallashelyet. Nagyon hangulatos kis tengerparti varos, egy-ket napot biztos el lehet itt a kornyeken tolteni, ha massal nem, az elmult par naphoz kepest fenyuzo ettermek, fagyizok kertjeben uldogelve. Ha mar erre jar az ember, ajanlom a Queenscliff Inn-t, nagyon tetszett a kicsit regies berendezes a hatalmas fa aggyal, tomor fa szekrenyekkel, TV nelkul felszerelt szoba. Ja, es itt vegul kiderult, hogy a marha steaket is lehet jol elkesziteni, meg most is osszefut a szamban a nyal, ha visszagondolok ra. Raadasul erkeztemkor keszsegesen segiettek a motort is elhelyezni, hogy ne kelljen kozpredava tennem az utcan parkolva.

A mai napra nem sok dolog lett betervezve, leginkabb a MotoGP versenyekrol elhiresult Phillip Island erdekelt, meg arra gondoltam, hogy biztos talalok par erdekes helyet, ahol fotozgathatok. A tavolsag sem volt nagy, nem siettem hat. Meg a szigetre ivelo hid elerese elott lementem a partra par foto erejeig:

Neha egesz erdekes kepzodmenyeket talalni ilyen helyeken, peldaul ezek a reteges, borotvaeles sziklak:

Par csokor gaz:

Jo, menjunk tovabb…gyorsan elertem a szigetet, szerencsere semmi forgalom nem volt szinte, igy a hidon is gyorsan atertem. Pedig itt versenyek alatt rendszeresen oriasi dugok alakulnak ki, annak ellenere, hogy kulon szinnel mas forgalmi jeleket is felfestettek csak a rendezveny idejere:

Elso utam a versenypalyahoz vezetett, de sajnos nem jartam sok sikerrel, nem kerultem tul kozel hozza:

Csak egy unatkozo tehen nezegetett…aztan elleptek a legyek, es tovabballtam:

De meg elotte csinaltam masik szogbol is egy kepet:

Majd legkozelebb. Indulok tovabb, eleg celtalanul bejarom a szigetet, elobb a fo aszfalt utakat, majd a parton korbefuto foldutakat is kihasznalva. Nagyon jo kis helynek tunik, ha sikerul a tomegnyomort elkerulni, biztos jo pihenest nyujt a hely, es Melbourne sincs messze, ha valaki kicsit masra vagyik. Igy talaltam ra a Pyramid Rocks nevu formaciora:

Meg egy kisbusznyi orosz turistara (belenagyitva latszik a kb. 10^8 darab legy, ami erre keseriti az ember eletet):

A masik nevezetesseg, a Nobblies kimaradt, tul sok volt a turista, meg mar lassan mehetnekem volt. Jo sok idot toltottem a szigeten a kis foldutakon boklaszva, igy kovetkezo uticelom, az obol keleti karmanak hegyen talalhato Sorrentohoz kozeledve mar ugy ereztem, kezdek kifutni az idobol. Igazabol fogalmam nem volt, hogy aznap meddig szeretnek eljutni, de ezen a kornyeken egymast erik a Melbourne vonzaskorzetet alkoto, mediterran jellegu kis telepulesek, mindenhol kulturalt szolgaltatasokkal, ugyhogy nem is volt annyira sarkallatos kerdes.

Vegulis ugy dontottem, hogy becsekkolok a kovetkezo kompra, atvitetem magam bo fel ora alatt Queenscliffbe, aztan meglatjuk, meddig jutok el. Talan orankent jar a komp a nyari idoszakban, bo 15 perc utan be is farolt a kikotobe:

Addig is beszelgettem a ket nemet turistaval, akik berelt motorral jartak be a kornyeket. Annyira csendes ido volt, hogy meg csak le sem kellett kotni a motorokat:

Ut kozben az elmaradhatatlan feher vitorlak:

Az ut sem tartott sokaig, fel ora alatt at is ertunk:

Queenscliffben mar 5 ora korul jarok, gondolom, megallok enni valamit, de annyira magaval ragad a kisvaros hangulata, hogy ejtem az otletet, es inkabb szallas utan nezek.

Megvacsorazok lent az etteremben, megirom a bevezetoben emlitett naplot, aztan meg csaszkalok kicsit a parkban:

Visszaterve a varosba eszek egy fagyit, de csak mert megtetszik a reklamauto:

Ez egy ilyen kavezos-bimmeres laza turanap volt, de neha ilyen is kell a szelsosegek turajan :)

Opciok:
- csatlakozom a “Moto Tour Challenge” komolyabb turahoz, ami inkabb a motorozasra, mint a versenyre koncentral, komolyabb offroad szakaszokkal
- a megallok kozott kovetem a turat tamogato terepjarot konnyebb utakon, ha pihenni akarok
- bivouactol bivuacig megyek magam aszfalton, ha nagyon pihenni akarok

Vegulis abban maradtunk, hogy (mivel ok pontosan ismerik a terepet, az o ajanlasuk alapjan) egy-egy szakaszon vagy napon megprobalok veluk menni, aztan piheneskepp marad a terepjaros megoldas. Most hogy ez jo vagy rossz hir, azt nem tudom egyelore…majd meg addig eldontom.

Mai napra a celom az volt, hogy elerjem a Wilsons Prom. (promontory = fok) nyugati oldalan fekvo Shallow Inlet nevu helyet, es csatlakozzak Teki es Krisz meghivasahoz, akik (ha jol emlekszem) aznap kuzdottek le magukat a megelenkulo karacsonyi forgalomban Melbournebol. Ezen kivul a szokasos nezelodes maradt. Olvasgattam Gippslandrol, nehany leiras aradozik a lagyan hullamzo taj szepsegerol, de nekem annyira nem akart osszeallni az utvonal. Gondoltam, elindulok, aztan majd lesz valami.

View Larger Map

Marlo fele haladva elobb egy jokora madarraj reppent fel elottem, majd az egyik ives kanyarbol kigyorsitva egy jo fel meter magas, hosszu farku gyik szaladt at elottem ket labon. Nagyon kozel mentem el mellette, nem nagyon volt mar idom korrigalni, igy olyan erzesem volt, hogy esetleg el is uthettem (bar ennek nem ereztem es lattam semmi jelet). Nem siettem, igy visszafordultam megnezni, mi tortent, de szerencsere semmi jelet nem lattam az utkozesnek. Aztan Orbostba visszaerve megalltam fotozgatni a folyo partjan, es meg is talaltam a helyi allatvilag jellegzetes kepviseljet: a gippslandi vizisarkany (Gippsland water dragon). De hogy mit keresett az uton?

Orbost utan nyugatnak fordultam, raalltam a Sydneybol indulo Princess Highway-re. Az utobbi par nap hegyi szerpentin es foldutas elmenyadagja utan kicsit unalmasnak talaltam a megelenkulo forgalomban motorozni, foleg, hogy ilyenkor a rend orei (masok szerint mobil adobehajto egysegek) is aktivabbak a kelletenel. Egy ovatlan gyorshajtasert unnepek alatt, amikor dupla pontot szamolnak a szabalytalansagokert konnyu elveszteni a jogositvanyt, ugyhogy fel szemmel az utat, masikkal az utat figyeltem. Meg mindig eleg huvos, esore allo ido nezett ki, ugyhogy megalltam egy pihenohelyen, es inkabb felvettem a dzseki meleg beleset is. Nyar kozepen.

Valami kis folyo homokos torkolatanal megalltam fotozni is:

Aztan lassan elertem a Lake Entrance nevu helyet, ami tulajdonkeppen nyaralohelyek osszefuggo sorozatat jelenti, amik a delen huzodo Tasman-tenger es a parttal parhuzamosan futo tavak bejarojanal fekszenek. Bar tegnapelott Colin figyelmeztetett, hogy nem valami erdekfeszito hely, kicsit jobbra, masra szamitottam. Eleg kommersz, del-balatoni jellegu hely, ahol egymast erol balrol a yacht kikotok, jobbrol a turistacsapda kajaldak, szorakozohelyek. A szemerkelo esoben inkabb az oszi Siofokra hasonlitott…gondolom, soha nem jartam Siofokon osszel. Meg sem alltam fotozni, nem volt kedvem a nehez kabatban maszkalni.

A tavakat megkerulve a Princess Hwy South Gippsland Hwy neven folytatodik, ami valami erthetetlen oknal fogva bekerult a top 100 motoros utat tartalmazo atlaszba is 57-es szammal. Maga a terulet nem rossz, buja mezogazdasagi terulet, foleg igy eso uj erore kapva a nyari tikkadas utan, de maga az ut nem egy nagy valami. Szep lassan kigyozik a part fele kozelitve, kozben egy-egy kisebb telepulesen halad at, de nagyon semmi sem tortenik. Megprobalom feldobni az utat, igy lekanyarodok par helyen. Foldutakon megprobalom elerni a tengert, hatha talalok egy-egy erdekesebb halaszfalut vagy mas fotoznivalo latnivalot. Elobb Woodside Beach, majd a T-elagazasnal balra fordulva McLoughlins Beach. Hangzatos nevek, igazabol nincs ott semmi, csak egy kiapadt kikoto a semmibe vezeto moloval, meg egy falkanyi csipegeto ibisszel. Mennyivel jobban neznek ki eredeti kornyezetukben, mint Sydney belvarosaban kukabuvarkodva.

Yarrum elott megint bevallalok egy 30km foldutat a kornyek farmjai kozott, aztan talalok egy erdekesnek tuno mocsarat. Sajnos maganterulet lehet, mert drotkerites veszi korbe, igy nem tudom megkozeliteni:

A terkepen a kovetkezo jelentosebb telepules Foster. Na, nem azert jelentos, mert van ott valami erdekfeszito, csak ott kell del fele fordulnom a Wilsons Prom felszigetre bevezeto utra. Jo otletnek tunik tankolni, aztan bo fel ora mulva sikerul “elszabadulni”, miutan a teljesen kihalt varoskaban a motor-orult benzinkutas nekiall korbevezetni a gyujtemenyen. A kut mogotti garazsban egy Kawa GPZ900 epul ujja, de akad meg ott egy-ket szamomra nehezen azonosithato roncs is. Annyira nem banom a szives invitalast, talan meg del sincs, es eleg hosszuak a napok.

A felszigetet elerve megint azt a megoldast valasztom, mint a Kosciusko eseteben: befele haladok, nezelodok, majd kifele fotozok. Igy vegulis megallas nelkul letekerek a hasonlo nevu nemzeti park also csucskeig. Itt mar azert eleg elenk a forgalom, a deli csucsnal talalhato 4-600 meteres hegyekre felkapaszkodo uton esznel kell lenni a sok gurulo otthon es P (tanulo) jelzessel ellatott japan hot-hatch kozott. Meg igy is gyorsan megvan a rovid 75km. Sajnos tul gyorsan is, mert mikor a vegere erek, meglatom a tomeget, szinte egybol visszafordulhatnekom tamad. Azert elotte csinalok par kepet a Mount Oberonrol egy enyhen kaoszba hajlo indiai turista tarsasagot kerulgetve:

Inkabb huzok, mint a vadliba, kifele megallok meg azert egy kicsit visszanezni:

Kifele befordulok a Shallow Inletbe vezeto utra, kicsit kolbaszolok a kornyeken, de Tekieket nem talalom, tererom a Vodafone es az iPhone kozremukodesenek koszonhetoen nincs (meg is adta a kezdo lokest, hogy atterjek a mas jellegu halozattal, jobb lefedettseggel operalo Telstrara), raadasul a kemping is tele, ugyhogy nincs mit tenni, megindulok a szarazfold belseje fele szallas utan nezni.

Foster tovabbra is tokeletesen kihalt, mint valami vadnyugati kisvaros, csak az ordogszeker hianyzik. Egy F650GS kavarog fel-ala, gondolom o is szallast vagy kajat kereshet.

Reggel ota nem nagyon ettem, ugyhogy mikor megpillantom a helyi, eletmento csirkest, gyorsan le is parkolok elotte. Hat, hogy mondjam…a Krisz altal utolag emelegetett extra adag paprikaskrumpli biztos haromszor lekorozte volna, de az ajulas szelen, a karacsony delutani eselytelensegben azert jol jott:

Mar delutan 4-5 ora lehet, ideje szallast nezni. Vegulis Leongatha mellett dontok, gondolom, csak talalok egy pubot a nagyobb telepulesen, ahol meltoan unnepelhetem a Karacsonyt. Vegul a szellemvaros egyik moteljet talalom meg. Az eros skot (szerintem glasgowi) akcentussal beszelo recepciossal gyorsan le is boltolok egy szobat egy ejszakara. Azert rakerdezek, hol talalok valamit nyitva, de nem sok joval kecsegtet:

Lepakolok, rendbeteszem az elozo esterol meg vizes-saros kempingfelszerelest, megfurdok, aztan elindulok felderiteni a kornyeket. Semmi nincs nyitva. Se a Subway, se a ket pub, de meg a kinaiak is bezartak! Ilyet meg nem lattam. Az utcan harom deszkas kissracon, meg egy enyhen heroinista jelleget mutato non kivul nem talalkozok senkivel, igy visszavonulok a motelba. Vegul ket krikettezo kissrac erdeklodese kozepette az udvaron melegitek egy csirke curry konzervet, aztan megnezem a Top Gear egyik meg be nem mutatott, bo 20 eves szamat.

Felvetettem mar a Silk Road/Selyem Ut tura otletet korabban: kozel 20 orszagon atvagva, egy ev alatt bejarni a Sydney es Szentes kozott huzodo kozel 40-50ezer kilometeres tavot. Nem tudok donteni. Majd egy hete ezen torom az agyam, reggel, alvas elott, neha melo kozben is. Minel jobban beleasom magam, egyre kevesbe tiszta a kep. Ez is ugyanugy hozzatartozik a beszamolohoz, mint mondjuk a Rohtang-atjaro vagy Ulanbator, ugyhogy megosztom. Aztan lehet, hogy nem is lesz belole semmi.

A legfobb kerdes (az igen-nem jellegueket mar a multkor megfogalmaztam), hogy ha elindulok, akkor jovore tegyem-e (2011. augsztus) vagy inkabb egy evre ra (2012. kozepetol???).

Pro 2011

+ Tokeletes idozites munka szempontjabol: jelen pillanatban annyit tudok az ausztral tartozkodasomrol, hogy 2012. kozepeig van vizumom, viszont ez csak munkahellyel ervenyes. A Dr.D-nel a szerzodesem 2011. julius legvegen jar le, onnantol (bar sejtheto, hogy nagyjabol 2011. ev vegeig lesz munka) nagyjabol vakrepules a kerdes.

+ Augsztusi indulas: a tura szempontjabol is optimalis egy augusztusi indulas. Az elso ket-harom honapot, meg Ausztralian belul le lehet telen/kora tavasszal tudni, igy meg joval az esos evszak, a ciklonok jotte elott elerni Darwint, es valamikor december kornyeken az Egyenlito eszaki reszet. India kornyeken mar tavasszal jarnek, igy a szovjet utodallamokra mar nyaron kerulhetne sor. Ezt az augusztusi indulast kozel lehet garantalni 2011.-ben, utana kb. otletem sincs, hogy jonne ki.

+ Ausztralia: amugy is vagyom vissza Europaba, es – bar nagyon elvezem itt – egyre kevesbe tunik realisnak az ausztral letelepedes. Valoszinu, hogy ha meg egy evet itt eltoltok, es utana 2-3 honap alatt meglatogatom az erdekesebb zugait, eleg is lesz belole.

+ Minden adott gyakorlatilag, ami szukseg van: motor, felszereles, motoros edzettseg, 3 nyelv…mi kellhet meg? Addigra mar tul leszek kozel 30 ezer km ausztral hosszu tavu turan, meg vagy masik 20-25 ezer egyeb motorozason, offroad kepzesen, nehany komolyabb terepes turan is.

+ Egy ev felkeszules meg belathato ido, annal hosszabb mar valoszinuleg oruletbe kergetne (es valoszinu, hogy ugysem tortenne semmi az elso evben).

+ Idom, penzem rendelkezesre all: szerencsere ebben a munkaban eleg konnyen lehet mozgolodni orszagok kozott, nem latom akadalyat, hogy a tura utan pl. Europaban helyezkedjek el.

Kontra 2011, Pro 2012

+ A mostani ket projekt (HF2 es Mad Max) is elegge erdekfeszito, es – bar szerzodes szempontjabol teljesen korrektul, de – nem sok kedvem van itt hagyni oket a befejezes elott. Hianyozna az a fajta elegedettseg, amit egy kesz film okoz.

+ Hosszabb ido felkeszulesre: bar a gyakorlati oldala adott az utazasnak, csomo olyan dolog van (foleg vizummal, papirokkal kapcsolatban), amit meg ki kell deriteni, meg kell tanulni…etc. Egyeb tanulnivalo is jobban akadna: foleg motor szereles tema, de offroad motorozas is..etc.

+ Esetleg addig fel lehet hajtani valami masik orultet, aki hajlando erre. Talan, sok eselyt nem latok ra.

Kontra 2012

- Ez az egyik legfontosabb: ha nincs munkam, 28 napom van, hogy elhagyjam az orszagot. Ha ez mondjuk jovo oktober-november kornyeken bekovetkezik, akkor dugaba dol masfel ev tervezes es az egesz alom.

Hat ennyi. Biztos van meg, amit elfelejtettem.
Kommentek nyitva, kivancsi vagyok, ki-mit gondol…ha egyaltalan.
Aztan eldontom, mert mar ketyeg az ora :)

Meg ket hete kaptam az Australasian Safarit szervezo Octagon irodatol egy pakkot, tobbek kozott egy levellel, amivel immar hivatalosan is visszaigazoltak a multkori email mellett az elozetes foglalasom. Nehany prospektust is mellekeltek, ami egyreszt kedvcsinalonak sem rossz, masreszt sejttetni enged az egyebkent titkos utvonal allomasairol. Immar szinte biztos, hogy Esperance homokdunei kozott dol el vegul a verseny, a kozbulso allomasokrol azonban meg mindig vad talalgatas folyik a szakiranyu forumokon, peldaul az ADVRider tobb tucat oldalas Australasian Safari Twenty-ten topikjaban.

Az utvonal mellett a legnagyobb felindulast az uj szabalyrendszer bevezetese jelentette. Errol majd meg egy masik posztban irok reszletesebben, de uj kategoriak kerultek bevezetesre, a szinte szeria allapotu Showroom mellett masik haromban egyre kieelzettebb versenymotorok vonlnak fel. Akit esetleg erdekel a technikai szabalyozas, itt bovebben elolvashatja a versenykiirast, technikai specifikaciokat…etc.

Az idei rendezveny fo gondolata egy minden eddiginel kemenyebb, nem elsosorban sebesseget, mint inkabb kitartast, megbizhatosagot hangsulyozo verseny. Ennek erdekeben csak a kielezettebb kategoriakban cserelheto peldaul motorblokk, ott is 1 darabban limitalva. Emellett bevezettek meg 2 maratoni szakaszt is, amikor a nelkulozhetetlen olaj- es levegoszuro cseren kivul semmilyen karbantartas nem megengedett.

Minden eddiginel tobb, 100-hoz kozeli motor varnak, a szamomra kevesbe erdekes auto es quad kategoriakban is talalkozhatunk visszatero nevekkel, vagy mas versenyagazatokbol (pl. V8 Supercars sorozat) atnevezo menokkel is. A Husaberg csapatot peldaul Ze Helio, a brazil offroad fenegyerek erositi majd, de a KTM berkeiben is varhato meg be nem jelentett nagy nev. A szinten igen eselyes GHR Honda Ben Grabhammel probal majd a podiumra torni.

A terepbejaras is befejezodott, errol nehany foto, illetve egy Youtube video:

Reggel a Nappal keltem, nyarhoz kepest eleg huvos volt a hajnal. Kiultem reggelizni a szoba ele, majszolgattam a tegnaprol maradt zsomlet, paprikat, szemreveteleztem a motort, gondolkodtam a lanckenesen, ami a tegnapi eso miatt elmaradt, de aztan nem volt kedvem hozza. A mellettem levo szobabol is reggeli keszulodes hangjai szurodtek ki, aztan par perc mulva felpattant az ajto, es egy fiatalosan ruganyos mozgasu, de lathatoan a hetvenes eveiben jaro oregur lepett ki rajta. Koszontes utan kicsit meregette a motort, meg engem, aztan odaszolt: hallja, hogy Daniabol jottem. Nem tudom, honnan vehette, nem vagyok meggyozodve, hogy eljutott hozza a valaszom. Kis ido utan feltapaszkodtam, becsusztattam a ket belso zsakot az Andy Strapz taskakba, felcsatoltam a GPS-t, aztan elindultam. Ilyenkor, ha motelban alszom, sokkal gyorsabban megy a reggeli keszulodes, elmarad a satorbontas, a halozsak-matrac legmentesse tomoritese, a vizhatlan zsak percekig tarto felkotozese (leggyengebb lancszem), es hasonlo idorablo dolgok.

A mai cel az volt, hogy vegre atvagva Victoria allam deli, Gippsland (ejtsd: “gipszlend”) nevu reszen, a Snowy River Nemzeti Parkon, vegre elerjem a Tasman-tengert. Mivel itt a Karacsony elotti napokban megtelnek a kempingek, es majd csak Ujev utani munkakezdes elotti hetvegen urulnek ki, aggodtam, hol talalok majd megfelelo szallast a parthoz ennyire kozel, de eddig is bejott, hogy nem foglaltam semmit elore, gondoltam, van idom, biztos talalok valamit. Vagy, ha nem, marad a vadkemping valami felreeso sarokban. A nem tul zsufolt deli parton ilyenbol csak akad par szaz kilometernyi.

Legvonalban nem voltam tul messze a parttol, mintegy 150km lehetett a tavolsag, igy arra gondoltam, hogy miutan az ADVRideres korokben hires Delegate folyon ativelo hidnal atlepem az itt is nyilegyenesen huzodo allamhatart, megprobalok a parhuzamosan huzodo, tegnap feladott Barry Way-re atterni, es megnezni a Suggan Buggan feloli oldalat is.

A Bombala-Delegate uton mar megkezdodott az aszfaltozas, de logikat nem sokat talaltam benne. Addig ertem, hogy a telepulesek, tanyakozpontok kornyeken kezdenek eloszor aszfaltozni, meg azt is, hogy a teli hidegebb idojaras miatt a hidakra is erdemes kulon figyelmet szentelni. De azt, hogy megyek az aszfalton, majd egy belathatatlan kanyar kozepen eltunik az ut, majd a legrosszabb, aszfaltra felhordott kavicsos reteget atveszelve minden atmenet nelkul kezdodik a foldut, mar kevesbe. Nagyon figyelni kellett, ezek az atmenetek eleg viccesek lehetnek, illetve a frissen aszfaltozott, szelesnek tuno utak szelso 1-2 metere is rejthet bokaig ero kavicsos meglepetest. Alapvetoen azonban jo minosegu utakon, foleg mezdogazdasagi, de a nyari szarazsag miatt eleg kietlennek tuno tajon haladva gyorsan elertem a hidat, es az allamhatart:

Eleg gyakran elofordult konzervalt fa felulettel boritott ut, nehol a katranyreteg mar eltunt, nehol frissnek tunt:

Bonang elott elkanyarodtam jobbra, a Barry Way fele. Ahogy az ut emelkedett, a szarazsagturo novenyzetet egyre inkabb felvaltotta a buja erdoseg:

Ahhoz kepest, hogy haromjegyu ut, szinte vegig kituno minosegu, megbizhato felulet. Ahhoz, hogy ezt a mondatot ertelmezzuk, erdemes tudni, hogy itt akar egy gyalult foldut is kierdemelheti a “highway” elnevezest, sokszor ennel lenyegesen rosszabb minoseggel. Itt valahogy hianyoztak az ezekre az utakra annyira jellemzo vizatfolyas marta razos kanyarok is. Egy-egy megleteset csak a kicsit melyebb kavicsagy jelenthet, foleg olyan helyeken, ahol nehezebb jarmuvek forgolodnak, ezen kivul mar csak az erdok apro es negykerekmeghajtasu lakoi okozhatnak problemat. “This is kangaroo country!” – jut eszembe az enyhen ferditett idezet H.S. Thompson – Fear and loathing in Las Vegas c. klasszikusabol.

Korulneztem a Barry Way delibb szakaszan, de sok erdemlegeset nem talaltam, igy ugyanazon az uton visszajottem. Sokszor nem is alltam meg fotozni sem, annyira elveztem a kanyargast. Orbost fele kozeledve aztan a murvat fokozatosan felvaltotta egy ropke 120km Matra jellegu aszfaltcsik (a tabla ellenparja szinten hasonlo szamot mutatott):

Fotozas kozben befutott egy Safari tankkal felszerelt 530-as KTM is, intes utan duborogve huzott el mellettem. O volt az elso motoros, akit napok ota lattam. Kis ido utan aztan lehuzodtam egy pihenohelyre, a patak mellett kialakitott hangulatos asztalok mellett egy-ket napos tabortuz nyomat is felfedeztem. Ket muzliszelet, meg fel uveg viz utan leereszkedtem a patakmederbe nehany foto kedveert:

Orbostba beerve elkezdett forrni az agyvizem, es mar sok volt hatra a tengerig, gondoltam, megallok tankolni. A hatso gumi lassan eresztett, ugyhogy kapott egy kis levegot, en meg leguritottam egy Gatorade jellegu, enyhen muanyag izu, szintetikus kek italt. Mar bevalt a hosszabb turakon, segit esznel maradni a meleg es esetleges kiszaradas ellenere. A 35C ellenere teljes menetfelszerelesben terek be a kut melletti kempingboltba, hogy a hianyzo motorpumpat potoljam. Vegul sikerul egy olcso, de megfelelonek latszo darabot kivalasztani. Elegge mehetnekem volt mar, de a penztaros kedelyes beszelgetesbe elegyedett az egyik helyinek latszo, kicsit alkoholista urral, igy kenytelen voltam a csorgo izzadtsagot a nyaksallal kevergetve par percet meg ott dekkolni. Tengert akarok!

Orbostbol deli iranyban, Marlo fele indultam eloszor. Gyanus volt, hogy nem talalok semmi szallast, de mivel a terkep szerint az ut a tengerparton fut, gondoltam, legalabb csinalok par fotot. Elegge megkonnyebbultem, mikor kozel 1900km es vagy 800km foldut megtetele utan vegre elertem a tengert:

Gyorsran rovidgatyara vetkoztem, es kicsit leultem a partra…legszivesebben mar itt satrat vertem volna. A tavolban homokdunek, a vizen motorcsonak szaguldozik, a szemuveg UV szurojen vakitoan at vakitoan kek hatteren:

Marlo tipikus tengerparti nyaralohelynek tunt. Az egesz telepules szinte egy kozert, meg az elmaradhatatlan kocsma kore epul, az ut mellett par szaz meteren at nyaralokkal. Meretehez kepest eleg telitettnek tunt, igy vegul, mar rovidnadragra, polora vetkozve lassan elindultam Cape Conran fele. Kilatas az utrol:

Eleg igeretesnek tunt, ilyen latvany mellett gyorsan megvolt a hatralevo par tucat kilometer. Mivel egyre kihaltabb tajon haladtam, remeltem, hogy talalok szabad satorhelyet valahol. Vegul a Banksia Campsite-ot jelolo tablanal lefordultam balra, es ugy 4-5 km eleg mely, homokos murva utan elertem az erdeszhaz jellegu recepciot. Egy napot terveztem csak maradni, igy $23 elleneben bebocsajtast nyerhettem. Bo 6-8 kilometeren elszorva nehany kempingezo csalad, de gyakorlatilag ott verhetnek satrat, ahol szeretnek. A foglalas azonban adott helyre szol, a kicsit kaotikus csapasokon vegul meg is talalom. Satrat verek, de kozben mar minden erzekszervem lekoti a tolem mindossze 100-150 meterre duborgo tenger.

A hangja, az illata, a husito szello…alig varom, hogy vizet erjek:

A bo 15km-es parton szinte teljesen egyedul vagyok:

Verofenyes napsutes, 30-40 centis hullamok, lapos, homokos part. Isteni:

Minimal strandfelszerelessel atfurdozom a delutan hatralevo reszet. Egy polon, torolkozon kivul hatizsakomba csak a vilagutazo Ted Simon Jupiter’s Travels konyve, naptej, szunyogriaszto es par viz kerul. Setalok par kilometert a parton, neha leulok olvasni a konyvet, neha megkuzdok egy falka verszivo leggyel, meg sokat uszok. Ugy dontok, hogy maradok meg egy napot. Itt arany eletem van, Melbournehoz kozelebb meg ki tudja, milyen taborhelyet talalok. A kozel ketezer kilometert amugy sem art egy kicsit kipihenni, mielott megkezdodik a kovetkezo 5-6 napos szakasz Melbourneig.

Border collieja kisereteben megjelenik egy horgasz is, a keso delutani Nap fenyeben figyelem kicsit:

Este aztan epp nekiallok fozni, a kemping fozot egy kivagott fa torzsen osszeallitva felteszek forrni nemi vizet a meregeros udonhoz (fuszres japan tesztafele), mikor egy kicsit pokhasu, harcsabajszos, kopasz ember jelenik meg mellettem. Erdeklodve nezi, aztan beszelgetesbe elegyedunk. Kiderul, melbourni illetosegu a hazaspar, szinten motorosok, ugyhogy temanal vagyunk. Kicsit fitymalva nezi a tesztat, aztan megjegyzi, ha a snack utan megeheznek (haha), vendege vagyok egy steakre, es a lakokocsis hutotaskajaban meg rejtozik a jeg alatt par uveg sor is. Vegul igazat adok neki, bar a delutani furdozes utan jol esik a kivul-belul melegito…inkabb egeto teszta, azert jol nem lakok vele. Lekuldok utana vagy masfel liter vizet, magamban nyugtazom, hogy bar a tesztas tasak nem foglal sok helyet, a vizigenye miatt nem tul jo tabori kaja.

Nem tudok betellni a tengerrel, igy lemegyek egy ujabb korre furdozni, aztan megszaritkozva ugy dontok, atmegyek Colinekhoz. Sajnos ures kezzel erkezem, nem talaltam semmi hasznosithato vagy erdekes ajandekot, de lathatoan nem feszelyezi oket a helyzet. Felesege, Lynne szinten zenesz, aztan par perc mulva mar persze a turazas a tema. VFR-t hajtanak mind a ketten, Colin egy Viragoval is buszkelkedhet. Nem tul regen kezdtek motorozni, 55-57 eves koruk ellenere meg nehany eves ujoncnak szamitanak, de nagyon elvezik. Meselnek a Melbourne-Cairns turajukrol is, kozben steakkel, sutemennyel kinalnak, es lecsuszik egy uveg sor is melle. Kozben besotetedik, aztan lassan mindenki (foleg Colin, nem utolsosorban a vorosbornak koszonhetoen :) elkezd elalmosodni, elbucsuzunk. Kapok egy nevjegykartyat cimmel, telefonszammal. Holnap mar otthon lesznek, a gyerekek mar nem laknak otthon, ha arra jarok, nyugodtan csongessek be, aludjak naluk. Magamban azert gondolom, hogy pofatlansag lenne elvni vele, de gesztuskent mindenkepp nagyra becsulom. Itt is koszonom, igy Karacsony elott nagyon jol esett!

December 24, Szenteste napja. Forro ejszaka utan hajnal negy korul arra ebredek, hogy sajat levemben fovok a szintetikus agynemuben, igy felkelek kicsit korulnezni. Szinte meg tok sotet van, de mar lehet vagy 25C legalabb. Nincs mit tenni, lemegyek a partra, hatha ott kicsit frissebb a levego. Magammal viszem a gepet is, varom, ahogy a felkelo Nap eloszor csak narancsosra festi a lilabol-kekbe hajlo egboltot:

Kozben a legyeke is megtalalnak, de azert kitartok, es megvarom, ahogy a Nap vegre felbukkan a horizont folott:

Nem birom tovabb, belegazolok a vizbe, le-fel uszkalok a frissito habokban. Kozben kicsit furcsa erzesem tamad a hajnali vizben, nem tudom elhesegetni az erzest, mintha valami uszkalna korulottem. Szerencsere vaklarma :)

Furdes utan felszedelodzkodom, bemegyek Orbostba bevasarolni az “unnepi” vacsorahoz: sajtos croissant, batlowi alma, olivas kenyer, magyar szalami, birkaragu konzerv, barack, meg egy hatos csomag viz kerul az ures oldaltaskaba. Befele meg hosszabbitok szallast, a Karacsonyra (meg gondolom az uressegre) tekintettel ma mar ingyene maradhatok. Del korul megebedelek, a tabor teljesen ures, csak egy otthon hagyott kutya, es egy neveto kookaburra (madar) felelget egymasnak, amig elfogyasztok ket kiflit, meg 10 deka Hans altal garantalt minosegu szalamit (megtanulhattam volna mar, hogy sosem olyan, mint kene :)

Ebed utan meg uldogelek kicsit a sator elott, olvasok Ted Simon konyvebol (eszembe jut Bazsy csodalkozasa, hogy mikor van nekem idom olvasni turan), aztan elfog a buzgosag, es szunyokalok egyet a satorban. Kezd felfrissulni a levego, az eg is egyre szurkebb, esore szamitok. Mire masfel ora mulva felebredek, mar hallom, ahogy csepergo eso pereg a sator falan. Mintha nem tudna eldonteni, essen-e vagy ne, hol elszortan, hol gyakrabban kopognak a cseppek az anyagon. Kozben azon gondolkozom, mit felejtettem el. Olyan nyomaszto erzesem van, mintha valamit tennem kene, de atgondolva a dolgokat kiderul, hogy szo nincs errol: minden megy magatol, a jol olajozott gepezet onjaro. Vegul visszafekszem, elvezem a sator vedelmet. Valahol van ebben valami megnyugtato, az elemektol vedve fekudni, hallgatni az esot, szelet.

Vegul alabbhagy az eso, lemegyek a partra. Elegge Robinson Crusoe erzes, most aztan tenyleg senki nincs itt, pedig a felelenkulo szelben igen jol boogie boardozhatnanak, nem mint delelotti doglott hullamokon.

Unnepi vacsora: birkaragu olivas kenyerrel, egy uveg viz.

Amig felforralom, nezem, ahogy a frissen erkezett nemet hazaspar radiot hallgatva kuksol az autoban. A ferfi teljes pampalini szerelesben (safarir kalap, khaki szinu, lezippzarozhato szaru nadrag, bakancs) celtalanul jarkal egy sort, aztan ugy dont, ideje satrat verni. En meg inkabb visszabujok a satorba, a fejlampa fenyenel olvasoks meg par oldalt:

“A haboruk es a turizmus ellenere a vilag pont ugyanakkora, mint mindig is volt. Csodas arra gondolni, mennyit nem lathatsz belole soha. Nem tart sokbol korulutazni a Fold korul manapsag, sokba kerul, de kevesebb mint negyvennyolc ora alatt korberepulheto, de ahhoz, hogy megismerd, hogy erezd a szagat, labujjaid kozott erezd a talajt csuszni-maszni kell. Nincs mas megoldas. Nem repulni, nem hajozni. A foldon kell maradnod, menet kozben lenyelned a bogarakat. Igy mar hatalmasra tagul a vilag. A legjobb, amit tehetsz, egy hosszu, vegtelenul vekony vonalat huzni a porba, es megprobalni extrapolalni. A leghosszabb vonalat huztam, amire csak kepes lehettem, megis ugy tunik, mintha csak kotott palyan haladnek.”

December 24, Szenteste.

A tegnapi egesz napos forro levego, meg a szokatlanul eros napsutes miatt kicserepesedett a szam, ugyhogy hiaba kinaltak fott reggelit a szallashoz, csak modjaval majszolgattam. Azert amennyit lehetett, magamba eroltettem, mert eleg hosszu nap nezett ki, nem art egy kis alapozas.

A terv eredetileg az volt, hogy felkapaszkodom a Kosciusko Nemzeti Parkba vezeto uton jo 2000 meter fole, boklaszok kicsit a kornyeken, aztan delben visszaterve Jindabyneba tovabb indulok del fele, a Tasman-tenger iranyaba. Erre ket ut allt rendelkezesre, a tegnap emlegetett Barry Way es Bombalan atlahadva a hires Monaro Highway. Inkabb az elobbi fele hajlottam, de ugy voltam vele, hogy nincs nyomas, megnezem, mit tehetek, aztan maximum visszafordulok.

Erdekes, hogy a csucsidoszak ellenere a Kosciusko fele haladva egy lelekkel sem talalkoztam. Olyannyira, hogy mikor elertem a park bejaratat, a legtobb belepteto fulke zarva volt. Vegul talaltam egyiket az opcionalis gubbaszto nenikevel, es vegul $6-ert cserebe bebocsajtast nyertem a park teruletere. Ratertem a bo 45km hosszu zsakutra, ami eloszor mar megszokott, de egyre bujabb mersekelt ovi esoerdoben kanyargott nem tul eroszakos ivekben, majd nehany kilometer elteltevel, ahogy a magassagom a 7-800meteren talaljato Jindabynetol elkezdett emelkedni, egyre ritkasabb lett a novenytakaro is. Eloszor csak a fak ritkultak meg, az aljnovenyzet gyerebb lett, majd egyre tobb sziklas folt is felsejlett, mig egy komolyabb emelkedo utan, valamifele fennsikra felerve mintha mas vilagba csoppentem volna: szempillantas alatt megszunt az erdoseg, atadta helyet a hatalmas, viz es gleccser formalta sziklak kozott sarjado fuves siksagnak. Ugy voltam vele, hogy eloszor eljutok a vegeig, megprobalom megjegyezni az erdekesebb helyeket, aztan szep lassan visszacsorgok, fotozgatok majd.

Egy aprobb mellekutra leterve megtalaltam a sipalyakat is, persze ott sem talalkoztam senkivel:

Kicsit tenferegtem meg ott a kornyeken, de igazsag szerint a Kosciusko ezen oldala nem tul fotogen. Megint csak a hatizsakos megoldas lenne optimalis:

Lassan elindultam visszafele, majd a Spencers Creek nevu helyen megalltam kicsit piheni, meg olvastam par sort a regi idok embereirol, akik ezen a kornyeken ridegtartasban gazdalkodtak. Kivertek az allatokat erre az oriasi teruletre, majd a tel kozeledtevel osszegyujtottek oket. Ha belegondolok, hogy nyar kozepen jartam arra, es igy sem lehetett 15C-nal tobb a patak medreben (ahol egyebkent allitolag meg ossze is gyulik a hideg levego, el nem tudom kepzelni, mit elvezhettek benne, mikor 20km-rel lentebb sokkal emberibb korulmenyek kozott elhettek volna…de gondolom, ez viszi elore a vilagot:

Meg mielott elhagynam a park teruletet, balra leterek egy kis bekotoutra. Kivancsi vagyok, mi lehet arra, de ahogy kicsit sietosen odahuzom neki a gazt, az aszfalton siro enduro gumi hangja belehasit a levegobe, es kisebb piros papagajok reppennek fel az erdobol. Visszabb veszek, nem szeretnek tul nagy sokkot okozni nekik sem. Vegul, eleg lehangolo modon az ut parkolova szelesedik, majd ahogy felpillantok, meglatom a hegy tetejerol alafuto hatalmas, tobb meter atmeroju vizvezetekeket: ide is eljutott a tegnap reszletezett Snow Mountains Hydro Scheme, bele nemzeti park kozepebe. Megallok egy almat elmajszolni, majd ahogy korulnezek, itt is eszreveszem a kiszaradt fakat. Eleg lehangolo latvany, ugyhogy eleg is belole, indulok vissza Jindabyne fele.

Kifele aztan megallok egy ujabb csupa beton, kicsit keleti blokkos hatasu emlekmunel, ami…na, minek allit emleket?

Pontosan. Kicsit meg irogatok a naploba, elvezem a Jindabyne-tora nyilo panoramat:

Aztan inkabb indulok tovabb. Mire leerek a varosba el is dontom, hogy megprobalom a Barry Way-t, lesz, ami lesz. Mar az eredeti, hozzavetoleges utvonaltervezeskor kiszurtam ezt az utat, amirol a motoros terkep igy nyilatkozik:

“Sokfele uton eljuthatunk Sydneybol Melbournebe. Tegyuk erdekesseg szerint sorrendbe, es az egyik vegletkent a Hume Freewayt (dogunalmas autopalya) kapjuk, mig a masik oldalon a Barry Wayt.

Egy olyan orszagban, ami mindenfele, akar meg foldgyalu se latta foldutat is “highway” nevvel illet, fontos megjegyezni, hogy a Barry Wayre nem hasznaljak e leirast.”

A korulbelul 170km hosszu foldut az eszaki oldalon Jindabyne alatt kezdodik, majd a a Snowy River termeszetes folyovolgyet kovetve kigyozik a Snowy River Nemzeti Parkon at a Nagy Vizvalaszto deli karman atkelve Buchan telepuleseig. Kozben atszeli a Uj-Del-Wales es Victoria kozott (szerintem talalomra) huzott, nyilegyenes hatart is, es olyan vicces nevu helyeket erint (telepulesnek azert nem hivnam oket, egy-ket elszort hazrol van szo), mint Suggan Buggan vagy Wulgulmerang.

Hogy ne legyen problema, azert ebed elott meg megtankolok, ezzel oda-vissza is kifutja a hegyseg tuloldalan fekvo Orbost varosaig. Elindultam hat, es meglepve vettem eszre, hogy az elso 15-20km-t mar leaszfaltoztak. Aztan, valahol Moonbah kornyeken elokerul a mar ismert “Gravel Road” tabla, es minden atmenet nelkul jo minosegu folduton haladhatunk. Erre meg azert lehet nemi forgalom, mert korben mezogazdasagi teruletek nyomat latom, de a GPS-en csak pottykent megjeleno Ingebirah-t elhagyva, es a Kosciusko Nemzeti Park teruletere visszaterve mar elhagyatottabb a taj, erdoseg fogad:

Megallok neha fotozgatni, a gyonyoru, kek egen nehany, eso-gyanus felho uszik csak, tokeletes hatteret teremtve a fotoknak. Kis ido utan, a medencebol a hegyek koze felkuszva, meg turheto, de mar egyre tobb vizatfolyassal aknasitott uton elerem a Wallace Carnegie kilatot:

Olvasgatom a termeszet osszefuggeseirol tanito tablakat, figyelem, ahogy a kis foldut a hegy oldalaban kanyarog, majd eltunik a fak kozott, mikor egy fekete Jeep Wrangler all meg mogottem, egy kopcos, 50-es ferfi valoszinueg a fiaval. Kiszallnak, koszontjuk egymast, kiderul, hogy felig-meddig magyar illetosegu, aztan kicsit beszelgetunk meg az erdotuzekrol, majd mikor elkezdek keszulodni, int, hogy ovatosan haladjak, mert itt a nemzeti park teruleten barmikor atszaladhat elottem egy-egy premes allat (wallabi, nyul..etc), es nem nagyon jar erre senki, aki osszeszedni. Megkoszonom a biztatast, aztan meg felhivja a figyelmem, hogy a Snowy River mellett elege fel van mar vagva a homokos ut, ovatosan ereszkedjek lefele. Megkoszonom a tanacsot, aztan elindulok. Mit lehet tenni, legfeljebb visszafordulok. Jopar kilometeren hasonlo minosegu uton haladok, majd ahogy elkezdek ereszkedni, igazat kell adnom az oregnek, tenyleg egyre lazabb a talaj. Egy bo bokaig ero homokos resz utan mar ugy dontok, nem kockaztatok tovabb, mert mar a Jeep meg mogottem van, ki tudja, erre jonnek-e egyaltalan. A hatar elott, a Pinch Rivernel ugy dontok, hogy inkabb visszafordulok. Szerintem jo dontes volt, plane annak fenyeben, hogy masnap, a masik iranybol kozelitve is bejarom a kornyeket, igy gyakorlatilag csak egy nehany kilometeres szakasz maradt ki belole. Kecske is jol lakik, meg a kaposzta is megmarad.

Visszafele megallok meg par foto erejeig, de viszonylag batran haladok, majd amikor elerem az aszfaltozott reszt, megallok egy kicsit terkepezni. Ha nem erre, hat merre? Bombala tovabbra is megfelelo szallashelynek tunik ma estere, ha sikerul elerni, akkor holnap mar a deli parton pihenhetem ki valahol ezt az elso par napot, az elso egy-ket ezer kilometert. Vegulis ugy dontok, hogy a valamikor fovarosnak jelolt, de egyebkent teljesen jelentektelen Dalgety fele indulok, es megprobalok nehany hatso folduton kozeliteni.

Dalgetybe gyorsan meg is erkezem, es mivel epp ebedidore jar, beterek a falu kocsmajaba. Mintha megallt volna az ido, ket 20-30 eves, szakadt kisteherauto all elotte, lehuzott ablakkal, raerosen, gazdaik pedig bent soroznek. Ahogy belepek, megpillantom a ket, tipikusan videki ausztral ferfit, amint a csapossal kiegeszulve kartyaznak a 70-es evek szocreal stilusaban szuletett, kerek asztal korul:

Koszontesemre eloszor vegigmernek, de utana baratsagosan invitalnak, erdeklodnek. Rendelek valami videki gyorskajat (fel oran at keszulo hamburger), meg egy sort, aztan leulok negyediknek kozejuk. Eleg furcsa erzes, de vegulis otthonos temara terelodik a szo. Mikor felmerul, hogy Bombala az uticel, elobb csodalkoznak, hogy miert akarnak valaki arra menni, de aztan inkabb javasolnak ket-harom alternativ foldutat. Ahogy elfogy a sor, megjon a hamburger is, ugyhogy felrevonulok a masik asztalhoz, hoagyom oket tovabb kartyazni. Azert indulas elott meg keszitek egy kepet a Snowy River horgasz klub sarokban felallitot hirdetotablajarol-galeriajarol, ahol meg maga a hires Rex Hunt is szerepel ket foton. A helyi erokrol inkabb nem, de azert sajnalom, hogy ilyenkor nincs nalam valami diszkretebb kamera, amit nem kell mas arcaba tolni, mar tobbszor jol jott volna.

A Monaro Highwayig hatralevo 50km tobbnyire mezogazdasagi teruletek kozott kanyarok, hol nagyobb szemcseju murvan, hol vadonat uj aszfalton. Mostanra megszoktam mar ahogy a Dakar kezeli a foldutakat, igy a kenyelem szempontjabol optimalis 80-85km/h-s sebesseggel tudok haladni. Ennel a temponal mar szepen kisimulnak az ut egyenetlensegei, a vizmosasok sem raznak annyira, viszont meg nem tul eros tempo. Azert neha kicsit aggodom, hogy valami serul, mikor hatalmasat kondul a gyenge motorvedo lemez, ahogy egy-egy oklomnyi kodarabot kuld fel a hatsokerek. Ugy a tav felenel kicsit mintha a szokasosnal jobban kigyozna a motor eleje, defektre gyanakszom. Megallok, es latom, hogy az elso gumi mar felig leeresztett. Sebaj, van nalam tartalek gumi, gyorsan elo is kerul az Andy Strapz puha oldalso taska aljabol, es a motort az ut szelen a foldgyalu altal felturt korakasra fektetve bo 20 perc elteltevel megint menetkesz a motor.

Ha mar feljott a szo, kitunoen vizsgazik a nyeregtaska: az impregnalt vaszon eleg eros ahhoz, hogy egy-egy kisebb balesetet is tuleljen, a taska konnyen pakolhato, atlathato, a tetejet felsodorva terfogata konnyen alakithato, igy jopar szaz km. poros foldut utan mar arrol is meggyozodhettem, hogy pl. a Touratech kemeny dobozaihoz kepest meglepoen hermetikusan zar – mind eso, mind por szempontjabol. Nem csoda, hogy itt ennyire nepszeru termek, a foldutakat prefaralo turazok kozott minden masodik-harmadik motorjan ott figyel hatul.

Bombala mellett meg boklaszok egy sort a kornyezo dombok homokos erdei csapasan:

Aztan, mivel mar kezd logni az eso laba, inkabb bevasarolok a varosban, es szallast keresek. A motelban szerencsem van, kiderul, szeretik a motorosokat, tanacsokal, prospektussal fogadnak. Kiderul, hogy Bombala a Harley-Davidson talalkozorol hires Sturgis (USA) testvervarosa. Orulgetunk, en meg megyek a dolgomra, mert mindjart szakadni fog:

Aztan csak omlik es omlik:

Ahogy elall, kimereszkedem a varosba nehany foto erejeig:

Este meg nezek egy filmet a TV-ben, aztan elajulok. Mostanra kezdek beleszokni a ritmusba, ahogy lemegy a nap, mar el is almosodom, reggel meg a kakassal kelek majd.

Reggel nemi izomlazzal ebredtem. Elszoktam a motorozastol, hosszabb turaktol, hisz a munkahelyi kotelezettsegek miatt majd fel evig inkabb csak a munkaba jarasrol szolt a motorozas, esetleg este vagy hetvegen elmentem egy-egy korre. A kora reggeli, de mar zavaroan eros napsutesben (az a fajta, amikor az arnyekban meg huvos van, de a Nap mar eget) probalom a lancot emberi allapotba hozni, majd furdes utan a kozeli peksegben vetelezek tejeskavet-kiflit reggelire. Nincs meg 8 ora, de mar nagyon meleg kezd lenni.

Sebaj, a celpont ma ugyis a Kosciusko csucsot korulvevo utak, nemzeti parkok…talan ott husolhetek majd. Vilagszinte hires tajakon vezet at a mai ut: eloszor az almajarol hires Batlow kornyeken kigyozik az ut, majd Tumbarumba utan a hegyekbe fordulva Ausztralia legmagasabban fekvo telepulese, Cabramurra kovetkezik, hogy aztan a Kosciusko Nemzeti Park sarkan, a Dead Horse Gap utan szuken keletre fordulo ut Thredbo sipalyai mellett erkezzen meg a toparti Jindabyne varosba. Szinte vegig kiemelt latvanyossagu utra, 300-400km-en, tobb szaz meter szintkulonbsegen kanyargo szerpentinre kell ma szamitani.

Tumutbol Batlowt konnyen elerhettem volna, ha nem gondolom meg magam, es kezdek roviditeni a Bago Allami Erdon at. A GPS viszonylag jo utnak mutatta a roviditest, valami viztarozo mellett is halad, igy aztan foto lehetosegek, meg egy kis erdei motorozas remenyebenra is tertem a keskeny aszfaltcsikra. Sokaig nem tartott, mert eloszor szurke, majd vakitoan fehet murvava valtozott a felulet, ahogy kanyargott felfele a hegyre. Ahogy felertem a hegyre, megalltam nehany foto erejeig, de sajnos a kornyezo fenyves sotetje es az utfelulet vakito kontrasztja miatt nem sikerultek tul jol. A tollaszkodast megunva visszaszalltam a motorra, es mivel korabban fakitermelessel fenyegeto tablakat is lattam, ovatosan elindultam tovabb az uton. Ahogy beveszem az elso kanyart, egy csaladnyi lo nez szembe velem: apa-anya-gyerek boklasznak, legelesznek az ut szelen. Nem volt ott veluk senki, nem voltak korbe keritve, ugyhogy nehezen tudtam mire velni a dolgot. A motortol kicsit megriadtak, de azert annyira nem, hogy egy 15-20 meter kocogas utan ne leskelodjenek visszafele kivancsian. Szep lassan kozelitettem oket, hatha valahogy el tudok mellettuk slisszolni, de ahogy kozelebb ertem, megint futasnak eredtek. Na, mondom nem akarom oket kikergetni a vilagbol, inkabb visszafordulok. Leereszkedtgem hat a volgybe a mar ismert uton, majd az almaskertek mellett elhuzva meg is erkeztem Batlowba.

Itt nem volt sok dolgom, de mivel kicsit maszkaltam a kis faluban, eszrevettem egy kilatot, ahol mindenkepp kelett egy panoramat lonom:

A viszonylag jelentektelen, kicsit poros Tumbarumba utan mar epp arra gondoltam, hogy itt mar nem nagyon lesz semmi latnivalo, amig a magasabb videket el nem erem. Egy kis tablacska ugyan vizesest mutatott jobbra, de nem voltam igazan meggyozodve, igy tovabbmentem. Par szaz meter utan elkezdte azert furdallni az oldalam a kivancsisag, igy visszafordultam korulnezni. Egy kis betonut vezetett a felfoldon, majd egy volgybe leereszkedve ellalt a szavam: “Holy shit!” – szaladt ki a szamon (karomkodas mar megy angolul is). Erre tenylegn nem szamotottam. Ahogy letamasztom a motort, gyonyoru panorama: balra Paddy River olvado jeg altal taplalt vize zudul jo 20 meter melysegbe, hogy aztan a labam alatt kacskaringozva jobbra elnyelje a surusodo erdo:

Keszitettem meg par kepet (tobbi a galeriaban alul), beszelgettem az ott kempingezo idosebb hazasparral egy jo fel orat utakrol, turazasrol, aztan tovabb indultam. Eredetileg Khancoban fele vettem volna az iranyt, de egy kicsit bongeszgetve a terkepet, ugy dontottem, hogy inkabb felkuzdom magam Cabramurra magaslati edzotaboraig, es majd onnan ereszkedem le megint Khancobanba a HEMA terkepen 23-as szammal kiemelt uton. Innentol a kovetkezo par orat ket dolog uralta: a frissen epult, de senki altal egyelore nem hasznalt, hihetetlenul elvezetes, kanyargos aszfaltcsik es a Snowy Mountains Hydro Scheme (vizgazdalkodasi terv) kereteben epult eromuvek, duzzasztok es azok kornyezetatalakito hatasanak sokkolo ereje.

A tervrol nagyjabol annyit erdemes tudni, hogy 1949 es 1974 kozott epult ki, hogy Ausztralia del-keleti reszet (a NSW es Victoria hatarvideket) ellassa arammal illetve ontozovizzel. Ennek kereteben 16 duzzasztomu, 7 vizeromu, 225km csovezetek epult Sir William Hudson fomernok iranyitasa alatt. Ausztralia legnagyobb meretu es hatasu ipari projektje volt ez akkoriban, aminek hatasa a gazdasagra es a kornyezetre a mai napig igen jelentos. Mukodesenek alapelve, hogy a Snowy Moutains (az “ausztral alpok”) vizgyujto teruleten a leesett ho es esoviz a duzzasztott viztarozokban gyulik ossze, ahonnan a 800 meteres szintkulonbseg jelentette helyzeti energia elektromos aramma alakul. Sajnos az 1949-ben torvenyi intezkedes keretei kozott elinditott projekt akkoriban nem nagyon vette figyelembe a kornyezet igenyeit, igy aztan csak a fontosabb csomopontok beindulasa utan derult ki, hogy az alsobb szintek kornyezetvedelmi katasztrofa szelen alltak – es allnak ma is.

Persze errol mit sem tudtam, igy egyreszt egy darabig nem is nagyon tudtam mire velni a tobb tiz kilometeren at halott, levelektol mentes erdot. Eleg sokkolo, de sajnos nem egyedi es majd Tasmaniaban is visszatero latvanyt nyujtott. Sajnos ezt tovabb tetezik a hatalmas, betombol epult gatak, vizterelo mutargyak, de a duzzasztott teruletek szikar talajan sem igazan alakult meg ki a megfelelo novenyvilag, valoszinuleg meg evtizedekig eltart, mire valamennyire termeszetesen nez ki a kornyek. Sajnos ugy tunt nekem, hogy az nehany novenyfaj, ami a kornyeket jellemzi, nem nagyon viseli a talajviz szintjenek ilyen merteku megvaltozasat, igy valoszinuleg a halott, kiserteties erdo a faanyag pusztulasaig szegelyezi majd az utat. Szerves sivatag, majd ha ez is lebomlik, mi marad?

Cabramurraba beerve mar kezdett fogyni az uzemanyag is, meg ideje volt valamit ebedelni. Kicsit tenferegtem ezen a furcsa helyen: ugy tunt, mintha tomegek kiszolgalasara is alkalmas infrastrukturaval rendelkezne, de teljes csend fogadott. Az egyik boltkent is uzemelo vendeglatohely elott ket terepjaro, meg ket Harley alldogalt, gondoltam, csatlakozom hozzajuk. Vegul a tulajjal folytatott eszmecsere kereteben sikerult nemi benzint, egy csirkes hamburgert, meg nemi informaciot szereznem: Cabramurra alapvetoen magaslati edzotaborkent funckcional, de mivel most epp nincs szezon, ezert a nagy csend. Ahogy majszolgattam a szendvicset, magamban nevettem a ket piperkoc Harleysen, akik cinket kenegettek az orrukra leeges ellen, a masik pedig a szajat ruzsozta valami kenoccsel…mire este kicserepesedett szajjal a szallasra ertem, mar ertettem, miert. Ezen a magas, ritka levegon konnyen leeg az ember, es hiaba kentem be az arcom naptejjel meg reggel, epp ideje lett volna megint.

Cabramurrabol tovabb indulva aztan tovabb folytatotodd a kihalt taj, de itt ahol kicsit termekenyebb talaj halmozodott fel a kevesbe meredek domboldalakon, meg furcsabb volt a kontraszt: felul a ritkas, koronajukat teljesen elveszitett fak, alul a meregzold, fuves aljnovenyzet gyakran szines viragokkal vegyesen. Persze minden rosszban van valami jo: bar sokan nem ismerik, nekem, ha motoros elmenyrol van szo, megis ez az egyik kedvenc utvonalam. Csucsidoben is gyakorlatilag forgalomtol mentes, egyelore nagyon jo minosegu (egyelore, mert itt komolyabb fagyokra is kell szamitani, ki tudja meddig tart) utfelulet, 30-50 meterenkent kanyarral. Igy gondolhatta az a sportmotoros is, aki dupla sebesseggel, szellemkent huzott el mellettem. En meg szep komotosan traktoroztam tovabb, gondolataim meg mindig a vizgazdalkodas kotottek le.

Khancobanban nem terveztem megallni, de aztan lattam, hogy ott all ket, Touratech-kataloguskent felkeszitett uj vagasu Tenere, gondoltam, eszek egy jegkremet, meg dumalok veluk, kifelek-mifelek. Bealltam mellejuk harmadiknak, aztan szoba elegyedtunk. Kiderult, hogy egy nemet hazaspar indult vilag koruli utjara. Ausztraliaban kezdtek, epp ok is Tasmania fele tartanak, ahonnan visszaterve elobb Uj-Zealand, majd Del-Amerika a cel, hogy a Pan America utvonalon az USA-n, majd Kanadan at elerjek Alaszkat. Bar a Touratech koffer oldalan ott szerepelt a weboldaluk cime, sajnos nem tudtam megjegyezni, es annyira bamba voltam, hogy fenykepet is mar csak akkor keszitettem, amikor elmenoben voltak. Aztan gondoltam magamban, ugyis talalkozunk meg – igy is tortent, pont a legvaratlanabb helyen es idoben.

Innen Jindabyneig mar csak 100km szerpentin volt hatra, igazi motorkinzo le-fel, jobbra-balra hullamvasut. Itt mar kicsit sietosebbre vettem a dolgot, iszonyuan elveztem a dontogetest, aminek eredmenye egy fulig ero szaj, meg a kovetkezo megallaskor izzo fekszag lett (meg egy csomo fekete por a bal oldali teleszkopon)…ezen a turan nem sokaig tartott egy elso fekbetet, 4000km utan mar cserere is szorul majd. Sajnos legtobb volgyet a suru lombtakaro vedte a kivancsi fenykepezogeptol, ugyhogy kenytelen voltam beerni a motorozas veszelyeire felhivo tablaval:

A Victoria es Uj-Del-Wales allamok hatarat jelento Tom Groggin (vagy mas neven Dead Horse Gap) adott alkalmat (meg megfeleloen szeles es sik teruletet) a megallashoz. Sajnos az utrol nem sok latszott, ide inkabb hatizsakkal lenne erdemes visszaterni egy 2-3 napos satorozos gyalogtura kereteiben (ez is meg visszatero motivum lesz), igy aztan kenytelen voltam nehany fotoval beerni. Sebaj, hisz masnapra ugyis a Kosciusko Nemzeti Park belsejebe vezeto zsakut(ca) volt tervben, ahol a tuloldalrol megnezhetem ugyanezt majd.

A sipalyak melle felemelkedve a kovetkezo telepules Thredbo. Erdekes, hogy itt (gondolom a gyakori havazas miatt) mar sargak az utburkolati jelek, es egy-egy szakaszon megjelennek az ut jobb oldalan futo piros poznak is, amik komolyabb horeteg eseten az uttestet hivatottak jelolni. Kicsit olyan erzes volt itt motorozni, mintha Svajcban jarna az ember: egyreszt az ausztral Alpok is azt az erzest keltik, masik az ut szinei, raadasul ha Thredboba bekanyarodik az ember, lepten-nyomon svajci-nemet szimbolumokba fut: Black Bear Resort, Onyx, Oberdere es hasonlo nevek fogadjak. Mivel a fout epitkezes miatt le volt zarva, az elterles valahol Thredbo belsejen at vezetett. Mivel azonban az alpesi udulohelyekhez meltoan kacskaringos utcakbol all a telepules, remenytelenul elvesztem. Elobb ket, racsbol epult hidon (eleg felelmetes erzes a terepgumikon) hajtottam at, majd egy zsakutcaban a mosolygos tulajdonos segitett visszatalalni az utra. Megint ket racsos hid, kicsit mar magabiztosabban, aztan vegul sikerult kikecmeregni Thredbobol.

Tovabb folytattam az utat Jindabyne toparti nyaralohelye iranyaban, ahova ugy bo egy ora mulva, szallaskereseshez epp idoben meg is erkeztem. Sikerult egy tuskes echidna eletet megkimelni, ahogy a topart fele iranyitottam a motort. Vegul a GPS segitsegevel talaltam egy etterem-motel kombinaciot, szallasfoglalas utan meg megmotoroztattam szinten zenesz apja keresere egy negy-oteves forma kisfiut, aztan kiultem a topartra nezo hatso teraszra, es egy uveg tudatmodosito alkohol hatasa alatt elkezdtem irogatni.

Mikor kicsit magamhoz tertem, mar a masnapon jart az eszem: a Barry Way 160km-es foldcsikja tartogatott nemi kihivast, de az eredeti terv (igy 1100km es 450km foldut utan) Bombala fele szolt. Vajon lesz merszem a nehezebbik utat valasztani vagy inkabb biztonsagi jatekra torekszem majd? Holnap kiderul.

Hajnalban, joval az 5 orara allitott ebreszto elott arra kelek, hogy utemesen veri az eso a sator falat. Atgondolom a mara tervezett dolgokat, sok joval nem kecsegtet: egyreszt ki kell jutni az erdobol, bar az ut igen jo minosegu homokko-murva, ami gyorsan szarad, ezzel nem lesz gond. Utana meg hatravan a mai nap kozel 400km, aminek felet jobb-rosszabb foldutakra terveztem, nem lenne jo, ha ezen valtoztatni kellene. De nincs mit tenni, a vak sotetben nincs kedvem az esovel is bajlodni, igy egy kicsit visszafekszem meg. Jol esik 7-ig szunyokalni meg, es mire felebredek, az eso is alabbhagy. Helyette marad a kod, de mivel a hegyek folott meg nem kelt fel a Nap, ezert sok remeny nincs, hogy felszivodjon.

Fogmosas kozben fotozok egy ujabb kengurut, kicsit beszelgetek a tegnap este tabortuzet rako csaladdal, aztan komotosan felpakolom a motort, es lassan elindulok a tocsakkal szabdalt uton. Kicsit huvos is van, meg jo, hogy az esetleges esore felkeszulve beraktam a dzsekibe a vizhatlan belest. Ahogy igy probalom osszeszedni magam, majdnem meg is tortenik a baj: egyik kanyarbol kigyorsitva, a reggeli csendet megtorve felzavarok egy altalam soha nem latott meretu szurke kengurut: tolem nehany meterre keresztezi az utat, igy tisztan latom, hogy a feje nagyjabol a sisakom kornyeken lehet – jo 170 centi magasan. Szerencsere sikerul elkerulni az utkozest, bar ebben magamnak nem sokat koszonhetek – ilyenek a veletlenek.

Az Edith Roadra raterve gondolkozom, Oberonon at folytassam-e az utat vagy inkabb vallaljak egy kicsit rosszabb minosegu foldutat Shooters Hill-en at. Mivel kezd kisutni a Nap is, a reggeli parat szepen felszikkasztva, ugy dontok, hogy megprobalom a hegyeken at inkabb. Gingkin, Shooters Hill szinte csak a GPS-en megjeleno szellemfalvakkent elnek, ahogy haladok tovabb az Abercrombie Rd. fele, hogy majd del, Goulburn fele vegyem az iranyt. Nem nagyon talalkozom erre senkivel, igy kicsit tartok az uttol, de vegul problema nelkul megoldom ezt a harminc, esoviz marta vajatokban, tocsakban bovelkedo szakaszt.

Itt, a fennsikon kanyarog a kornyek kozpontja, Goulburn fele a jo minosegu aszfalt. Korben keritesekkel szabdtalt mezogazdasagi teruletek, sarga, tomott buzamezok, nehany legelovel tarkitva. Akar valahol a Dunantulon is lehetnenk – allapitom meg magamban. Aztan Taralga elott jon egy bo 20km-es, meg nem aszfaltozott, de mar elokeszitett szakasz. Ahhoz kepest, hogy Sydney sincs meg messze, viszont Canberra es Goulburn itt vannak a kozelben, nehol eleg elhagyatottnak tunik ez a videk. Nem veletlen, a helyiek szerint a “homokko fuggonyon” tul mar nem nagyon lat el a kormany szeme. Sok kihivast nem tartogat azonban ez a szakasz, vegig a fennsikon halad, meg csak egy-egy folyovolgybe sem ereszkedik le az ut.

Goulburn es Yass kozott jon nehany kilometer autopalya, valahogy ki kell Canberrat kerulni, igy nincs sokkal jobb otletem. Szerencsere nem tart sokaig, mert elegge feltem a 110-es temponal mar erosen visito terepgumit a korai halaltol.

A Yassban elkoltott, konnyu ebed utan (turan nem szeretek sokat enni napkozben, csak almossa, nehezkesse tesz, es a melegben amugy sincs ra szukseg) vegre elerem a vicces nevu Wee Jasper-be vezeto utat, ami mar a tura korai szakaszaban izgatta a fantaziam. A HEMA terkep 37-es szammal is kiemeli, mint turazasra erdemes utat:

“Mindossze 115km az ut Yass-tol Tumutig Wee Jasperen at, de tobbnek is tunhet; foleg, ha esett. Az ut jelentos resze murva (vagy fold, ha ugy jobban tetszik). Viszonylag jol karbantartva, ami azt jelenti, hogy azert nehany esoviz marta csatornaval szamolni kell, amik keresztbe (vagy rosszabb esetben hosszaba) szelik at az utat. Szerencsere az utfelulet tobbnyire kemeny homok vagy apro szemu murva, ami viszonylag konnyen szarad, igy a tocsak kialakulasa ritka.”

Na, hat 115km ebbol eleg jol hangzik, nem? Elsore nem is akartam ekkora falatot, hisz eddigre mar mogottem volt vagy 250km, mintegy 70-80km jobb-rosszabb foldutal. Gondoltam, eljutok Wee Jasperbe, megkeresem a kempinget, aztan elvezem az eletet. Elindultam hat a Canberrat szinte erinto, a terkep keszulte ota mar aszfaltozott szakaszon, aztan a hegyekbe felkuszva mar egyre rosszabb minosegu murvan haladtam. Nem is annyira az ut feluletevel volt gond, de lepten-nyomon futomuvet-felnit szaggato atfolyasokon kellett atszenvedni magam. Ennek ket modja van: vagy lassan megy az ember, es a veseje is leszakad vagy megprobal egy olyan sebesseget tartani, ami a bordak folott tartja (foleg az elso) kereket. Azonban ezek a foldutak altalaban forditot U keresztmetszettel birnak, ami kicsit megneheziti a helyzetet. Az ut bal oldalan haladva balra gyonyoruen lehet kanyarban is tartani a 40-50-es sebesseget, mig jobbra, foleg emelkedon, ha nem akar az ember egy terepjaroval szembenezni a kanyar kozepen, jo, ha kicsit lassabban haladunk. Nehol kicsit melyebb a talaj, a tomott homokot fellazithattak az erre jaro autok, ilyenkor aztan jol jon, hogy nincs sok suly az elso kereken, mert kicsit kiemelkedve a nyeregbol sulyathelyezessel teljesen jol iranyithato mrad a motor, de nem probal maganak a ket kerek kulon utat talalni.

Kezd egyre melegebb lenni, a kontinens belseje fele haladva erezhetoen forrobb a levego, es az sem segit, hogy a hegyek kozott megreked, szello sem jar. Valamiert forditott a helyzet, mint altalaban: a hegyekre (inkabb dombokra) felkapaszkodva, a ligetes erdoben melegebbnek erzem a levegot, mint egy-egy volgybe leereszkedve a foldek mellett. Sok emberrel erre nem talalkozom, talan ha 2 autot, egy traktor johetett szembe, na meg az a ket motoros, akikrol meg akartam meg itt emlekezni. A HEMA terkep a mar idezett ajanlassal kezdi az ut ismertetesed, de aztan szerzoje kiter arra, hogy barmilyen motorral megteheto az ut. Ebben igazat is adok neki, de amig egy nagyobb kerekekkel, megfelelo futomuvel felszerelt Dakar (illetve a szembe jovo GS) konnyen veszi az ilyen jellegu terhelest, a masik motoros (valami kozepes naked) joval lemaradva, a kisero furgon elott kocogva tette meg a tavot.

Wee Jaspertol nem messze aztan kanyargos aszfaltta valtozik az utfelulet, igy segitve a viszonylag meredeken kanyargo szerpentinen leereszkedest. Jo lett volna itt megallni fenykepezni, mert nehol egesz jo kilatas nyilt az Oak Creek tavat korulvevo volgyre, de annyira szuk volt az ut, es nem is nagyon talaltam a Dakar retardalt oldaltamaszanak megfelelo feluletet, hogy errol inkabb lemondtam. A telepulesre leerve mentem par kort a nehany utcan, de mivel annyira nem nyerte meg a tetszesem, meg meleg is volt, ugy dontottem, hogy eredeti uticelom helyett inkabb haladok tovabb Tumut iranyaba.

Az elozo ut kikopott masa kovetkezett tovabbi nehany tucat kilometeren at, majd egyre jobb minosegu aszfalt jelezte, hogy viszonylag jelentosebb telepules kovetkezik. Egy T elagazashoz erkezve aztan felmerult a lehetoseg, hogy 24km-en belul elerhetem aszfalton a kisvarost vagy 40km erdei murvat valasztom, termeszetesen nem volt kerdes. Nem bantam meg, hogy a hosszabb uton mentem, mert egesz erdekes szinvilagu taj bontakozott ki elottem:

Tumutba beerve aztan lealltam egy kis folyo mellett, kicsit boklasztam a helyi vizmu teruleten, aztan leultem egy padra, nezgelodtem. Mar epp indulni keszultem, mikor egy vizes torolkozos oregasszony, meg talan a fia jottek elo a hid alol: mint kiderult, elszalasztottam egy kituno furdesi, frissulesi lehetoseget. Na, sebaj.

Talaltam gyorsan egy motelszobat, jo hasznat vettem a legkondinak, majd felfrissulve jartam meg egy kort a varosban nemi kaja utan nezve.

Azon a turan utoljara elovettem a laptopot, es elkezdtem a fotok feldolgozasat. Mire a vegere ertem, elfogyott egy pizza, ket uveg sor, es a turelmem is. Rajottem, nem azert turazok, hogy leirast butykoljek, kepeket szinezgessek.

View Larger Map

Vegre, majdnem ket ora elteltevel kierek Kurrajong mellol, kinyithatom a gazt, elvezem a husito szelet, ahogy a kevlar racsain ataramolva huti az izzadt bort. Kezdek megbekelni a sorsommal, es bar tovabbra sem sok felfedeznivalot tartogat ez az utszakasz, megis elvezem a motorozast. Belegondolok, hogy tobb mint harom het all elottem, es atfut az agyamon, milyen apro kenyelmetlensegek miatt hisztiztem fel oraja. Persze akad meg megoldatlan problema, a hatso zsak tovabbra sem all tul jol, erre mindenkepp megoldast kell talalnom, ugyhogy el is hatarozom, hogy megallok. Kinezek egy biztonsagosnak tuno, viszonylag szeles leallosavot, es lehuzodom. A bo masfel meteres aszfaltcsik enyhen lejt az ut menti godor fele, ugyhogy ovatosan kaszalodom lefele a motorrol. Ahogy elveszem a sulyt az ulesen atvetett labamrol, erzem, ahogy az egesz motor elkezd emelkedni. Szidom a BMW mernokeit, melyiknek juthatott vajon eszebe, hogy a bo 10cm-rel alacsonyabb modell oldaltamaszat hasznalja, igy mar vizszintes uton is veszelyes mertekig dontve a Dakart, egy kis lejtovel, csomagokkal megtamogatva meg csak ido kerdese, hogy egy kerekre (meg egy oldaltamaszra) alljon a motor. Ahogy igy kuzdok, le is lassit melletem egy kocsi, de aztan intek neki, hogy minden oke. Pedig dehogy oke, konstatalom. Az egyik gumipokot elegette az ules ala felhuzott kipufogo, a masik is veszelyes kozelsegben huzodik tole, ugyhogy kicsit atszervezem a dolgokat, de tudom, valami komolyabb megoldast kell erre talalnom.

Itt, a surujeben eszreveszem, hozzaallasom kezd megvaltozni: a problemak megoldando feladatta valtoznak, sokkal fokuszaltabban allok hozza, mint akar 1-2 oraja. Mashogy nem is lehet. Viszonylag nyugodtan indulok tovabb, bar picit zavar, hogy a hatso terheles miatt (annak ellenere, hogy jelentosen lecsokkentettem a felszerelest a legutobbi tura ota) az atmeneti terepgumi megtalal minden hosszabbi utegyenetlenseget, es a csillapitatlan elso miatt hosszasan kigyozva veszem a kanyarokat. Hozza lehet ehhez is szokni, kivancsi leszek, milyen lesz majd az aszfalton kivul. Sok jot nem iger.

A Bell mernoksege alatt epult ut Bilpint elhagyva elkezd felkuszni Mt.Tomah iranyaba a fennsikra, es ahogy a kornyezo sziklakba vajva folytatja utjat, egyre jobban beszukul a kornyezo Blue Mountains Nemzeti Park. Nehol egy-egy kis csapas nyilik rola, amik egyre jobban izgatjak a fantaziam. Emlekszem, valahol erre jarhattunk berelt autoval (az amarikai-japan Yujin, baratnoje es szerb baratom, Srdjan tarsasagaban) valami folduton. Akkor ugy tunt, hogy fontosabb helyre vezethet, es raadasul eleg jo kilatas nyilt onnan a Kek-hegyseg szurdokaira, igy jo otletnek tunt megkeresni. Talalomra lekanyarodok az egyik, tablaval is jelolt, murvas erdei utra, de sajnos mar az elso 50 meter utan latom, hogy ez nem pont az, amerre jartunk. Nosza, ha mar itt vagyok, akkor megnezem ezt is. Egyetlen bokkeno, hogy az elobb meg utnak tuno felulet par tucat meter utan egyre meredekebb, esoviz szabdalta csapassa minosul, amit viszonylag lazan elszort kovek boritanak. Szerencsere a talaj felso retege epp eleg laza ahhoz, hogy valamennyi kapaszkodot biztositson az ekkor meg uj Karooknak, de eleg kotott is, hogy ne legyen gond belole. 5-600 meter ereszkedessel egy hatalmas ko melle erkezem, ahol parkoloszeruen kiszelesedik az ut. Nehany, nemzeti parkokbol megszokott, zold alapon sarga jelzesekkel ellatott tabla mutatja, hogy innen gyalog osvenyek indulnak tovabb egy vizeses fele. Sajnos, mivel tobb oras utvonalakat igernek, errol le kell mondanom. Ha mar igy megalltam, eloveszem a hosszabb turakra cipelt 5-6 meteres koteldarabot (barmire jo, kempingezestol a lerobbant motor utanfutora kotozeseig), es korbekotom a taskat.

Nehany foto utan indulok tovabb, felkuzdom magam a foutra. Nincs ezzel semmi gond, allapitom meg, majd egy jottomre racsodalkozo japan turista par mellett elhuzva balra rakanyarodom az aszfaltra. Mai uticelom a Kanangra Nemzeti Parkban jeloltem ki, ahova rovidebb uton, Jenolan Caves fele, a gerincen huzodo utvonalon, majd a barlangoknal a sziklan atvagva is el lehetne jutni, de erre mar korabban jartam tobbszor is, igy a HEMA motoros utakat is ajanlo terkepe alapjan a Lithgow-O’Connell utvonallal probalkozom, hogy majd Oberonban megtankolva erkezzem a nemzeti park bejaratahoz. Turheto minosegu, viszonylag erdekes ut ivelget a kornyek lankain at. Kezdek belejonni, kimondottan elvezem, ahogy az egyre laposabb szogben suto Nap felpezsditi a tajat.

Hamarosan a Lake Lyell duzzasztott to mellett halad az ut, ahol par tucat legytol korbezsongva meg is allok nehany foto erejeig. Kicsit visszas erzesekkel tolt el a beton gat mellett betonbol epitett muemlek latvanya, de ekkor meg nem sejtem, mennyire visszatero elem lesz a kornyezet ilyen jellegu pusztulasa/pusztitasa (itelje meg mindenki maga), es majd a legvaratlanabb helyeken is elobukkan a tura soran.

Oberonban gyors tankolas utan vegighasitok az Edith Road nevezetu, aszfaltozott folduton (ki a fene aszfaltoz le egy rossz minosegu, aknakkal teli foldutat?), hogy vegre elerjem a Kanangra Nemzeti Parkba vezeto, kozel 40km-es murvas erdei utat. Az ismeretlen motor/gumi/csomag paros miatt eloszor ovatonan, 40-50km/h korul csopperezek, de ahogy kezdem megszokni, egyre batorodva haladok. Jo fel ora elteltevel elerem a taborhelyet is, de mivel meg boven van idom Naplemente elott, haladok tovabb az ut vegen igert kilato fele. Itt mar akad forgalom is, 2-3 SUV jon velem szembe, mig a kilatonal leparkolva egy, szinten uton levo ausztral csaladdal valtok par szot.

Nehany szaz meter erdei csapas utan, amit mar gyalog teszek meg vegre kierek a szurdok szelere. A latvany annyira elvarazsol, hogy ulok ott egy bo fel orat, neha fotozgatva, de inkabb nem vizsgalom az alattam meredeken leszakado sziklafalat, es a kesoi napsutesben narancsra festett homokkovet:

Teljesen felfrissulve indulok a taborhely fele, szinte pillanatoknak tunik, mire elerem a mar ismert leagazast. Kezd lemenni a Nap, es itt a hegyek kozott egyaltalan nincs meleg a nyar derekan sem. Gyorsan tabort verek, a kis gazfozon instant tesztabol es melegitett konzervbol fenseges vacsorat rittyentek, aztan leulok egy fatonkre, es hallgatom, ahogy a rohogo kookaburrak lassan elcsendesednek. Egy kis wallabi is elokerul, nem nagyon zavarja a jelenletem, ahogy a fuben boklaszik. Bebujva a satorba meg hallom, ahogy odebb egy tabortuz ropog, es a sator mellett mintha valami megint motoszkalna…

Az utazas ezzel elkezdodott.

Egybol kiszurtam, hogy kicsit mas ez a video, mint az amatorok altal zenere ollozott Eurosportos darabok, kis nyomozas utan ki is derult, miert. Mozifilm keszul a Dakarrol, raadasul a rejtett (es kicsit regi) weboldal szerint valamikor mostanra tervezi a 8 millio dollaros film befejezeset. Profi csapat, tobbszoros Emmy dijas rendezo, normalis koltsegvetes, IMAX 3D. Kivancsi vagyok, mit hoznak ki belole!

Mindenkepp megnezem moziban, erdekes tema, gyonyoru felvetelek…es egy tamogatasra erdemes ugy.

Na, ez mar kozel a vegleges minoseget mutatja :)

View Watagans-Mt.Sugarloaf in a larger map

Elokeszuletek

Kivancsian, de kicsit vonakodva keszultem elso ADVRideres szervezesu turamra, mert Ausztraliaban lassan mar ket eve egyedul turazgatok, kialakultak a szokasok, tudom, hogy mire vagyok kepes, mikor-hol-mennyi idore szeretek megallni. Itt viszont egyre nagyobb lelekszamu tura kezdett kibontakozni, ugyhogy kivancsi is voltam, mi sul ki belole.

A novekedo szombat reggeli forgalomban bo oras utcai harc utan (Pete, a KTM 990 tulajdonos tartalekos katona) utan masodikkent erkeztem a Sydney szegelyen elhelyezkedo Dural McDonalds parkolojaba. 8 orara beszeltuk meg az idopontot, lassan elkezdett a fagyos csapat megerkezni. Eloszor egy masik DR futott be egy langalata sraccal, majd egy 640-es KTM Adventure utan ket BMW GSA (ok azonnal nekilattak kapuccsinozni, amiert ment is az osztas rendesen), vegul a felorult, 60-as eveiben jaro Max G650XChallengen. Kicsit kesobb egy regi Tenere erkezett, majd XR400-ason a tura szervezoje, az ex-versenyzo Dean. Mar itt kicsit gyanus volt, hogy ezzel a komboval meg bajok lesznek.

Szepen lassan kicsorogtunk a parkolobol, es viszonylag lassu tempoval elindultunk az aszfalton az elso fontosabb megallo, Wiseman Ferry kompja fele. Itt meg viszonylag egyutt haladt a csapat, ugy 40km utan egyutt ertuk el a kompot. Kozben volt egy jo 10km jo minosegu, murvas ut, de ezt nem talaltam a terkepen sajnos. A kompnal ket valasztasa van az embernek. Atkelhet a Hawkesbury folyon a bal oldali komppal, maj a torkolatot elhagyva, a St.Albans uton, jo minosegu aszfalton haladhat tovabb, vagy mehet a jobb oldali komppal, ahol a rampa utan mar foldut varja.

Termeszetesen mi a jobb oldali utat valasztottuk. A terkepen kulonbozo szinekkel jeloltem az utfeluleteket, igy a bordo szin a jo minosegu murvat jeloli. A Settlers Roadon eloszor erdoben, majd egyre nyitottabb, foldekkel-tehenekkel szabdalt folyovolgyben haladtunk. Itt szivem szerint meg is alltam volna a reggeli paraban fotozni parat, de Dean eleg komoly tempot diktalt, igy az egyenesekben rendszeresene 100-110 korul haladtunk. Nem is volt ezzel semmi problema, igazabol csak a parasodo plexin becsillano szembefeny jelentett kihivast, egy szemuveg nem artana.

A puding probaja…

St.Albansnal a 990-es KTM ugy gondolta, hogy neki ez a tempo nem megfelelo, igy megallt kavezni. Nem tudom, a ket GSA-val, meg a Tenerevel mi lett, de a kovetkezo 40km utan megallva nyomuk veszett. Valoszinuleg Bucketty fele haladva az egyre nehezedo terepen vagy nem birtak a tempot, es hiaba vartunk ott 20 percet vagy visszafordultak a KTM-essel. Ezen a szakaszon mar nekem is tobb gondom akadt, de ahogy neztem, a mogottem halado KTM-es srac is nagyjabol hasonlo tempot ment, es a 40km-es (Google szerint 38 perces, tehat 60-as atlagu) tavon mindossze 2-3 perccel lemaradva erkeztunk meg a ket orult mogott. Egy ido utan, jocskan lemaradva befutott Max is, majd ugy dontott, hogy neki ehhez nincs kedve, inkabb elmegy aszfalton.

Kemeny mag

Nem sok jot sejtetett, hogy csak negyen maradtunk, mert a tomegben is eleg eros tempot mentunk. Eddig ugy ket ora alatt 55km murvat, meg 45km aszfaltot, ket megallot, kompot beleszamolva. Biztam benne, hogy egyreszt neha azert megallunk mondjuk szetnezni (sajnos ebbol nem lett semmi, mert ok mar vegtelenszer jartak erre kozosen) es hogy azert ennel sokkal nehezebb nem lesz a terep.

Na, hat ebbol egyik sem jott be. Bucketty utan egy 7-8km-es osszekoto utan egy nagyon kemeny 70km-es offroad kezdodott. A terep nehezsegere jellemzo, hogy mig Bucketty elott a Google Maps 60-as atlaggal szamol, itt mar csak 23-at ad ki. Aki probalta mar a Googlet kovetni, tudja, hogy eleg eros tempot kell menni, hogy lehessen hozni az atlagot.

Volt itt minden, a folyovolgyekben felgyulemlett, felvagott homoktol (amitol egyebkent meg szoktam ijedni, de a mult heti edzes eleg jo felkeszulesnek bizonyult, ezekkel nem volt gond) a nagyon szuk, bizonytalan talaju erdei murvan at (80-90-es tempoval) a sziklas emelkedokig, majd ket kisebb vizmosas kovetkezett. Eleg jo tempot mentunk, sikerult a Google szamitast megfelezni, es ugy masfel ora elteltevel kibukkanni a Watagans Nemzeti Park tuloldalan. Hihetetlen elmeny volt, hogy vegre nem egyedul turazva olyan helyekre is bemereszkedhettem, ahova magamtol soha nem mennek be. Terepjaroval is csak tapasztaltak szamara ajanlott utrol eleg nehez a mentes, igy aztan jol jon, ha tobben vagyunk.

Ilyesmi nehezsegu tereprol van szo, ez mondjuk a mi turank skalajan egy 9/10-es nehezseg (ilyenbol volt 20-30 darab):

Neha kereszteztunk egy-egy lathatoan jobb minosegu utat, itt nehany SUV-val is talalkoztunk. Nagy lehetett a forgalom a hegyekben, de az altalunk valasztott utvonalon nem talalkoztunk senkivel. Jo lett volna neha azokat az utakat is kovetni, mert az utvonal bovelkedik kilatokban, de csak hatoltunk elore ezerrel :)

Sugarloaf

A nagyon rovid, 3km-es osszekoto utan a Sugarloaf kovetkezett, ami egy cukorsuvegre emlekezteto kepzodmeny, ami a Hunter terseget televizios lefedettseggel ellato antennakrol is nevezetes. Atbujva egy sorompo mellett hihetetlen terep kovetkezett. Eloszor is egy kisebb mocsaron kellett athaladni (nem veletlen zartak le), ami 2-3 meteres, vizzel teli bombatolcserhez hasonlo lyukak kerulgetesevel kezdodott, majd nem volt valasztas, egymas utan ket darab, fatol-faig ero, bo 40 centi saros vizzel teli vizesarkot is sikerult abszolvalni. Gondoltam is magamban, hogy ez volt a neheze, mostantol emelkedve jon majd a mar ismeros talaj: vizmosta sziklak mellett felgyulemlett, omlos tormelek.

De ami itt fogadott, azt nem is nagyon tudom foto hijan erzekeltetni: meredek, sziklas emelkedo, ami egy turheto kondiban levo embernek is eleg nehez feladat gyalogszerrel. Legyen mondjuk 3-4 meter szeles az “ut”, ami felvezet. Ez meg eddig rendben is lenne, de a kozepen egy korulbelul meter szeles, jo masfel meter mely “repedes” tatongott. Szerintem a hegy egyik oldala az utobbi idok esozeseinek hatasara megcsuszhatott es pont az ut mentere esett a szakadas. Ugy jo 300m hosszan, talan 80-100metert emelkedve, enyhen kanyarogva indult az ut, es ki tudja mi van fentebb. Vonakodva, de masodikkent elindultam en is. A bizonytalansag ellenere viszonylag jol haladtam elore, bar volt egy kicsit melegebb helyzet, amikor egy sodros-porhanyos szakaszon a kozepen tatongo szakadek fele csuszkaltam, de sikerult 90%-ig labletetel nelkul haladni. Ott egy nagyobb szikla az elottem halado XR400-ast is megviccelte, nekem meg tul nagy falatnak bizonyult: a lefulladas ellen kicsit nagyobb gazt adtam a kelletenel, igy hiaba doltem teljesen elore, a megpakolt, kozel 190 kilos DR egykerekre allt, es mar nem tudtam megmenteni. Sajnos a jobb labam beleakadt az oldalt fuggo taskaba, es a motorral egyutt jobb oldalra zuhantam. Akkor meg nem igazan ereztem semmit, egyreszt dolgozott az adrenalin, masreszt meg az uj csizma eleg jol egyben is tartotta a labam.

Az utolso par meteren lecsuszkaltak hozzam a tobbiek, segitettem felallitani a motort, es mig en a labamat vizsgalgattam, rendbe is tettek a spagetti modjara felgyurodott fekpedalt. Ott helyben nem nagyon tudtam eldonteni, mennyire komoly a serules, igy ugy dontottunk, hogy haladunk tovabb, aztan majd kialakul. Azzal biztattak, hogy a kemeny resznek vege, innen mar “sima ugy”. Nyilvanvaloan hazudtak, de a kovetkezo 16-17km eletem legkemenyebb terepe volt. A mar elobb leirt “ut” ismetlodott rovidebb kivitelben, felfele-lefele, majd megint. A hegy gerincen haladtunk, keresztezve a hegyre felfuto tavvezetekeket, hihetetlenul lepusztult, jarmuvet talan csak terepjarosok, meg hasonlo orultek kepeben lato uton. Amennyire lehetett, elveztem is, de mivel itt szinte vegig allni kellett, eleg nehezen tudtam az iranyitashoz elengedhetetlen suly helyezni a jobb oldali labtartora, illetve nem nagyon ereztem a feket. Mire a szakasz vegere ertunk, mar le sem tudtam tenni a labam, annyira fajt. Maradt a bal labam :)

Tobbiek rendesek voltak, Dean vegig mogottem jott, hogy ne legyen akkora a nyomas, mig a masik ket srac idorol-idore megalltak bevarni. Nagyon nem akartam viszont elrontani a szorakozasukat, igy mikor a kovetkezo, 75km-es aszfaltcsik kovetkezett, ugy dontottem, hogy megyek meg veluk, de ha nehezedik a terep, visszafordulok.

Vasarnapi kep Pete-tol:

Hadd fajjon – csapassuk!

Dungog utan ismet 90-100-as tempoval abszolvalt erdei murva kovetkezett, 3-4 meter szeles uttal, sok emelkedovel, de alapvetoen turheto minosegu uttal. A chichester-i erdon athaladva, olyan 50km utan azonban az utnak vege szakadt, es a Wataganshez hasonlo, kozepes nehezsegu utvonal kovetkezett. Leereszkedtunk Invergordon iranyaban egy kis patakvolgybe, ami szerencsere mar nem a mult heti vizmennyiseget szallitotta, igy vegulis egyesben, kuplungt csusztatva, Pete segitsegevel attoltam a 40 centis vizen a DR-t. De o egyreszt versenyzett, masreszt elmebeteg.

Innen egy 20km-es, karbantartott murvas szakasz es nehany kilometer aszfalt utan, ossze-, de nem megtorve vegul megerkeztunk Gloucesterbe 3 ora korul. Ekkor mar 6 oraja jottunk, mogottunk volt 120km jobb-rosszabb murvas ut, bo 100km kemeny offroad es korulbelul 200km aszfalt is. Megtankoltunk, veteleztunk nemi energiat is husos pitek, csokik formajaban, aztan tanakodtunk egy sort.

400km-re Sydneyol felmerult megint a kerdes, mi legyen: ekkor mar ereztem, hogy nem piskota a labam, de a szorosan tarto csizmat nem mertem lehuzni, mert gondoltam, soha nem veszem fel megint. Vegul fajo szivvel, de bucsut intettem a tobbieknek. Segitettek felulni a motorra, mert ekkora mar a jobb labam semmilyen terhelest nem viselt el, ok meg elindultak az eredeti uticel, Dingo Tops fele.

Haza a zuton

Visszafele ket felelmem volt: egyik, hogy az autopalya temponal erosen rezgo DR-en egyszeruen nem birok vegig 400km-t ezzel a labammal (se fenekkel), masik meg, hogy valami oknal fogva le kell majd szallni a motorrol. Ekkor mar tudtam, hogy egyikre sem lennek kepes, igy inkabb egy kicsit hosszabb, de az autopalyat elkerulo, erdekesebb utvonalat valasztottam: a mar erintett Dungog utan Singleton fele vettem az iranyt, es a Ducatisok kedvenc Putty Roadjan, Windsor felol kozelitettem Sydney-t. Nem siettem, mert a lemeno Napnal mar eleg huvos is volt, meg ki tudja, milyen allatok maszkalnak arra. Ennek ellenere kimondottan elveztem az utat, es majdnem 12 ora, 700km+ elteltevel megerkeztem haza. Itthon megprobaltam leszallni a motorrol, de csak ugy sikerult, hogy bal oldalra elfektettem, majd atleptem rajta, es felallitottam.

Les Miserables

Itthon kezdodott a szenvedes: lepakoltam a motorrol, lehuztam a ruhat, majd a csizmat is. Ekkor lattam, hogy ugy duplajara dagadt mar a labfejem, es az ujjaim sem igazan tudtam mozgatni. Bekaptam egy szem fajdalomcsillapitot, elokerestem a DR-hez kapott regi kormanyrudat, es tettem a dolgom.

Masnap reggel megprobaltam eljutni valami korhazba, de sajnos a maganbiztosito telefonos szolgalata zarva volt, igy kisebb kaosz utan a 000-t tarcsaztam. Probaltam erzekeltetni, hogy szo nincs surgossegrol, ne kuldjenek szirenazo mentoautot. Gondolom sikerrel, mert ugy egy ora elteltevel egyedul, szemelyautoval erkezett egy mentos csaj. Elvitt volna egyedul a korhazba, de sajnos egy kerekes szek is foglalta a helyet a kocsijaban, igy vegul – miutan sikertelenul probalt rontgent szerezni a kozelben – a Randwickben levo Prince of Walesbe vitt a betegszallito.

4-5 ora varakozas utan meg is szuletett a diagnozis:

“This patient presnted to the Emergency Department of Prince of Wales Hospital at 13/06/2010 12:14 post a crush injury where his bike fell on his right foot. On examination he was neurovasc intact and systematically well with good cap refill ad peripheral pulses with swelling noted to the dorsum of the mid foot with tenderness along 2-4 prox metacarpals. Xrays revealed crush fractures with transverse fractures of 4th metatarsal with comuted fractures of distal end of 2-3 metatarsal. The patient was dicussed with ortho reg who advised patient be places in backslab and given analgesia and asked to follow RICE protocol and follow up in fracture clinic.” – Dr. Shakeel Mianoor, Medical Officer

Magyarul 3 darab tores a labujjakhoz vezeto csontokban. Be is gipszeltek, kaptam ket mankot is, amivel eleg jol tudok nyomulni, ugyhogy az itthoni kenyelmetlenseget kiveve minden oke. Fajdalomcsillapitot ki sem valtom, nem akarok en komaban lenni, amugy sem faj szerencsere.

A motornak kutya baja, nehany karcolason kivul teljesen jo allapotban van. Egyebkent vegig kitunoen teljesitett, az erosebb rugokkal ellatott futomu nagyon jol tette a dolgat meg igy megpakolva is, az attetelezes az autopalyas osszekotoket kiveve tokeletes, es egy-ket helyzettol eltekintve eleg ero is van benne (nyomatek meg a legmeredekebb hegyen is marad). Megpakolva, feltankolva, kozel 190 kilosan kicsit nehez erre a terepre, de ez adottsag.

Tanulsag

Alapvetoen a tortentek ellenere orulok, hogy veluk tartottam. Sokat tanultam belole, egyreszt a tereprol is, masreszt arrol, hogy milyen jellegu turat-tempot szeretek. Nem ijedtem meg tole, lehet, hogy lesz meg ilyen, de a rohanas annyira nem az en stilusom.

Sajnalom viszont, hogy fotok (vagy meg inkabb sisakra rogzitett kameras videok) nem keszulhettek, mert biztos, hogy emlekezetes marad a tura.

Most, hogy meg ugy ket honap van a bemutatoig, kijott a “Guardians” c. film rendezoi kommentekkel bovitett trailere. Tovabbra sem kommentalhatok, szoval mindent a szemnek :)

Kvagom a kuplungot, hatul ket-harom meteres ivben vagja a hatso kerek a finom homokot, majd megindul alattam a motor. Hirtelen, szinte kuplung nelkul kettest pattintok, felallok, erzem, ahogy motorcsonak modjara kiemelkedik a gep a homokbol, es elkezdunk az erintetlen homokon lebegni. Ekkor mar jo ket oraja megy ugyanez a jatek, kezdek belejonni. Elvezem, ahogy a terdemmel szoritva a motort a legkisebb sulyathelyezesre is kezesen reagal, ahol melyebb homokot erzek, hatradolok, es gazadassal megprobalom stabilizalni. Ha megvan a sebesseg, tobbnyire sikerrel, ha nincs, jon az energiapusztito motorfelallitas-elindulas.

Mar vagy jo 5-6 perce haladunk igy, 50-55-os tempoval a velt utvonalon, egy quad jellegu csapast kovetve, felfele egy kozepes, talan 3-4 meteres dunen, mikor a gerincre erve latom, hogy John eltunik a melysegben. En egy motornyi tavolsaggal lemaradva, kicsit bal oldalt kovetem, es atfut az agyamon: “Ennyi, nincs visszaut!”. Elhagyom a gerincet, megprobalok hatradolni, hogy ne az elso kerek furodjon be elsonek a tuloldali homokba. Ugy ket meternyi repules utan leer a hatsokerek, ekkor mar latom, hogy tarsam a foldon fekszik, es ugy egy masodperc elteltevel mellette landolok. Pillanatnyi eszhezteres utan mar rohogunk rajta, mindenki jol van. Feltapaszkodunk, talan mar tucatnyi eldoles utan kicsit elgyengulve, rendbetesszuk a motorokat, es indulunk tovabb. Megint tanultunk valamit!

A kep nem adja ki, mert John kb az en talpam magassagabol fotozik, es a dune teteje ugy folottem egy bo meterrel lehet

Elokeszuletek

Nem aludtam tul jol elozo este. Eleve, ha mindenkepp koran kell kelni (es itt koran kellett, mert mindossze ketten jelentkeztunk az ADVRideren szervezodo turara, es nem akartam cserben hagyni a tarsam), akkor mar elegge nyugtalanul alszom. Tovabb nyugtalanitott az is, hogy teljesen ismeretlen terepre mentunk, soha nem csinaltam meg hasonlot sem, terepen ismeretlen motoron. De ennek is meg kell tortennie valamikor, igy visszanezve meg mar hulye lettem volna kihagyni.

Persze technikailag sem artott felkeszulni a motort probalo hetvegere. Az alap olajszuro-olancsere mellett a karburalassal jatszottam egy kicsit, leszedtem a Safari tankot, hogy hozzaferjek a gyertyakhoz, illetve elore-hatra nagyobb falvastagsagu belsoket tettem a kerekekre. Kar, hogy nem volt 17-es dugokulcsom (van 16-ig a racsnihoz, meg villas/csokulcs is), igy le kellett szednem a motorvedot, aztan mikor vegeztem, inkabb vettem egy 17-est is. Nagyobb szivas volt visszatenni, mint az egesz olajcsere, 2x annyi ideig szivtam vele, mire egyik kezzel egyensulyoztam a foldon gornyedve a nehez vasat, masikkal meg probaltam a csavarokat betenni.

5 liter olaj $85 (full szintetikus Shell Advance Ultra), 3 O-gyuru $25, 3 olajszuro $20, muanyag leereszto tal $5 -> egy olajcsere $50-55korul kijon. Mondjuk igy volt az olajcsere a tankleszedessel, karbival, lanc buzizassal (allitottam feszesseget, meg lekentem), meg itt-ott WD40 befujogatassal, kuplung allitassal egyutt egy es negyed ora. Gyorsabb es 3-400 dollarral olcsobb, mint ugyanezt szervizben oldanam meg. Persze, visszaterve is akadt meg munka, de errol majd kesobb.

Transzport

Reggel fel otos keles, es gyors reggeli utan meg bedobaltam a hatizsakba a legszuksegesebbeket: 3 liter viz, dzsekibe meleg beles, teli kesztyu, minimal szerszamos kit, gumivasak, tartalek belso, pumpa, egy csoki. Sajnos a fenykepesogep nem fert mar bele, illetve tul nehez lett volna, igy most kenytelen vagyok a telefonokkal keszult kepeket hasznalni.

A partig hatralevo 200km-t viszonylag gyorsan lekuzdottem, bar eleg komoly szenvedes a nagyon rovid attetelezesu, semmi szelvedelemmel nem rendelkezo DR-en az itteni 110-es autopalya tempot tartani. De nem is erre lett veve, azt meghagyom a Bimmereseknek :)

Megerkezes utan kicsit boklasztam, melegedtem a benzinkuton, illetve kokemeny valutaert (10 dollar 3 napra) beszereztem a szukseges engedelyt is. Befutott az ekkor meg szamomra ismeretlen John is, kis tanacskozas utan leeresztettuk a gumikat (en elol 0.8bart, hatul 0.9-et allitottam, mert mindket felnin rimlock es strapabiro belsokkel rendelkeztem, John talan egy kicsit kemenyebb gumikkal volt kenytelen nekivagni). O egyebkent egy julius elejen kezdodo, Simpson-sivatagon ativelo turara keszult, en meg (mondjuk) a Safari turara.

Special

View Larger Map

Ahogy az ADVRider topikban szervozdott, Stockton beach vagy Anna Bay egy kulonleges terulet: ez a legnagyobb mobil homoktomeg Ausztralia keleti partjan, ami gyakorlatilag egy 32km hosszu partot jelent, ahol a dagalykori vizszinthez kepest jo 30 meteres lapos (bar a negykerekmeghajtasuak altal tobbnyire erosen osszevagott) homokpadot talalunk. A viztol tavolodva jellemzoen 500-1000meter szeles dunerendszer talalhato mind a 32 kilometeren, az altalunk valasztott bejarattol tavolodva emelkedo magassaggal. Ez a 2500 hektaros, feltetelesen latogathato termeszetvedelmi terulet Worimi Conservation Lands neven is ismert, es az egyedulallo dunerendszeren kivul szamos aboriginalok altal fontosnak tartott, poznak altal lathatoan (bar ket dune mogul kikeveredve nehol eleg nehezen ertelmezheto) elhatarolt teruletet is.

Mar a bekoto ut is eleg komoly kihivast jelentett a terdig ero, osszevagott homokkal, de szerencsere a 3-400meter utan mar lapos parton probalkozhattunk. Itt nem is volt tul sok gond, en a vizhez kozel, a hullamoktol 3-4 meterre, mig John kicsit fentebb probalkozott olyan 50-60km/h-s atlagsebessegnel. Itt jellemzoen kettesben-harmasban lehetett haladni, figyelve arra, hogy mindig elegendo tartalek maradjon, ha esetleg az elsulyedo elsokerek miatt gyorsitani kellene. Alapvetoen viszonylag kenyelmesen el is erkeztunk a part nagyjabol felet jelento hajoroncsig:

Kisebb piheno, es a tapasztaltak atbeszelese, nehany tanacs utan folytattuk utunk a dunerendszer belseje fele. Eloszor kicsit vonakodo voltam, de John unszolasara (amiert utolag is koszonettel tartozom) vegulis kotelnek alltam. Hihetetlen elmeny volt a dunek kozott bohockodni. Bohockodasnak neveznem, mert azert technikailag nagyon sok tanulnivalo akadna meg az egyensulytol a terep felmeresen at a navigacioig. Hiaba adott egyik koordinatakent az allandoan hallhato ocean jelenlete, a keresztbe-kasul futo csapasok nagyon megnehezitik a navigaciot 40-50-nel haladva az akadalyokon keresztul. A talaj is nagyon valtozatos volt, a parti kemeny homoktol a nagyon szaraz, apro szemu, mindent elnyelo fajtaig.

Aztan persze jonnek a hibak, amik jelentos resze szerencsere szinte allo helyzetben eldobott motorokban merul ki, de neha azert komolyabb helyzetbe is bele lehet futni. A masik oldala, hogy minden ilyen hiba 4-5 perces kuzdelemben er veget. Felallitani a motort, ellenorizni-megigazitani a dolgokat (pl. a veszleallito mindkettonk motorjan okozott galibat, volt olyan, hogy egymas mellett allva egyik sem indult – megtelt homokkal), majd lehet, hogy meg elindulas kozben vagy beasod magad tengelyig vagy eldobod a masik oldalra. Aztan ahogy egyre jobban faradsz, meg tobbet hibazol. Nekem volt egy olyan pont, amikor egy dunerol lefele jovet haromszor elejtettem a motort. Harmadjara mar csak annyi erom volt, hogy levettem a sisakot, es leultem a motor melle. Aztan persze felszivtam magam, es mentunk tovabb.

Visszafele elvezkedtunk meg egy kicsit a partra felfuto hullamokban, motorcsonak modjara hasitva a hullamokat. Aztan vegre megerkesztunk a kijaratig, abszolvaltuk az utolso 3-400 meteres felvagott homokot, atkeltunk egy kb terdig ero, 20 meter szeles tocsan, aztan meg is erkeztunk a benzinkutra.

Tanulsagok

Vegulis 4 orat toltottunk bent a dunek kozott, es 62km-t tettunk meg a homokon. Vegulis nem rossz a 15-os atlagsebesseg a 10-12 motorfelallitast, 2 kicsit hosszabb, es nehany rovidebb pihenot is beleszamitva. Ennyi is boven eleg mondjuk ahhoz, hogy edzetlenul kikeszitsen. Nem is kimondottan az eronletre vagy fittsegre gondolok, mert ezek is szamitanak, de a technika es a motoros edzettseg tobbet. Nekem a vegere mar mindket alkarom ugy bedurrant, hogy szinte alib birtam a kormanyt fogni, es meg ket nappal a tura utan is fajtak olyan izmaim, amikrol nem is tudtam, hogy leteznek. Ahhoz tudnam hasonlitani, mintha valaki berogyasztott terdekkel probalna negy oran at valami evezogepen gyakorolni :)

Masik fontos tanulsag, hogy erosen addiktiv tevekenyseg, mar szervezodik a kovetkezo menet, talan 2-3 het mulva sor is kerul ra.

Utomunka

Hazaterve elso utam a mosoba vezetett, mert egyreszt a homok sem tesz jot, de inkabb a sos viz miatt aggodtam. A ket indiai srac jot is derult, ahogy zuhogo esoben, egyetlen ugyfelkent bealltam a mosoba.

Het kozben, egy ujabb turara elokeszulven azert akadt meg nemi munka a motoron, mert kicsit megviselodott a homokban. Harom oramba kerult, mire rendbetettem. Ebbe az eseskor elferdult kormany helyretetele, tankleszereles, gyertyacsere, karbi allitas, minden mozgo kabel atkenese, altalanos homoktalanitas, airbox pucolas, lanckenes, legszurocsere fert bele. Hihetetlen, hogy a legaprobb resekben is talaltam homokot.

Legkozelebb ugyanott…de viszek kamerat is!

Nemi szaktanacs:

Jobb oldalt a tobbi

Ez pontosan 0.0028%-a a magyarorszaginak, vagyis mig otthon +-100fo/km2 a nepsuruseg, itt …hat, hogy mondjam… eleg kicsi az esely, hogy barkibe is belebotoljon az ember csak ugy :D

Resen voltam, es a meg nalam levo dokumentacioert, plusz kulcsokert cserebe sikerult kicsikarni nehany kepet:

Lenyeg, hogy sikerult kipofozni, jo helyre kerult, mindenki jol jart igy.

Hat fol…megutam, hogy (bar letakarva), de az udvarban rohad a Dakar, es 2-3 Paypalos-olajfuros lehuzo probalkozason, egy gyanus arcu gumirugralon, es 2-3 masik, soha be nem teljesult emailen kivul semmi erdeklodes nem mutatkozott a motor irant. Hiaba adtam alabb az eredeti 9000 dollaros elkepzelesbol (eredetileg 8-ert vettem majd egy eve) eloszor 8500-ra, majd 8000-re, sajnos tel kozeledvevel eleg nehez a helyzet.

Hetvegen gondoltam egyet, es elkezdtem az extrakat lebontani rola: a kezvexo Barkbusters, a kozeptamasz, a csomagtarto, szerszamkeszlet, nehany tartalek alkatresz mind-mind felkerultek az ADVrider “fleabay” reszere, es ket nappal kesobb mar el is keltek. Hoppa, 800 dollar egy hetvege alatt, masfel ora munkaval, nem is rossz.

Tegnap meg motorozgattam vele egy kicsit, hogy ha valami baja van, deruljon ki, de a masfel honap allas es a paras levego ellenere elsore indult, meg sem allt. Nagyon fura volt vezetni: egyreszt az uj csizmaban valtani se nagyon tudtam (nem fer a korabban beallitott valtokar ala, atrakni nem akartam mar), masreszt meg bazi nehez a DR-hoz kepest, a kormany olyan cruiseres allasu, es az egesznek van egy enyhen hintalovas erzete :D (Este, mikor vegeztem a DR-on a hatso gumival – belsot csereltem -, boldogan allapitottam meg, mennyivel testhezallobb.)

De mi legyen a motorral? Gondoltam, beviszem valami kereskedohoz, allitsak ki, aztan majd lesz valami, addig is zart helyen van, nem nalam rohad a mostanaban mindennapos esoben (illetve letakarva a lecsapodo paraban). Na, be is mentek a Suzuki kapcsan az elozo tulaj altal ajanlgatott Action Motorcycles nevu helyre. Soha tobbet, ez volt a tanulsag. Nem vagyok egy hirtelen alkat, de ott eleg kozel alltam, hogy felrugjam a vasorru krossz bakanccsal a faszit. Eleve folyamatosan vetitett, ami meg oke. Beszelgettunk, kerdezte, mennyit akarok, mondja oke, lehetseges. Aztan leultunk, mar irogatja a papirt, mondom neki azert a felteteleket nem artana tisztazni? Hat jo…majd a laptopjat buzeralva szemembe mond egy olyan arat ($3500!), hogy a plafon leszakad. Nem errol volt szo, de…na, es itt jott az, hogy meghazudtolt ketszer is (o tudja, hogy ossze lett torve ez a motor, es hogy 36000km az mar a vege, fel kell ujitani, es kulonben is, nekik is kell valamit keresni rajta). Kicsit sok volt. Felalltam, eljottem. (mondjuk most otletem sincs, hova vigyem a DR-t, ha kell valami, de asszem inkabb megcsinalom magam, amit lehet…abban jobban megbizok mar)

Atmentem a korabban latogatott, Procycles nevu BMW kepviseletre, megneztek a szamitogepben a tortenetet (szinte vegig naluk volt szervizelve), bekertek tovabbi vizsgalatra, majd ajanlottak ra (maguktol!) egy 7500-as arat. $7500 + $800…hmm, nem is olyan rossz vegulis :)

UPDATE

A Procycles oldalra kikerult a motor, kicsit kipucoltak, es $9900-ert probalkoznak. A Bikepoint.com.au oldal alapjan altalaban 2-3ezer dollaros szakadek feszul a maganszemelyek es cegek kinalta BMW-k kozott, igy vegulis ugy tunik, hogy jol jartam a 8200-8300-as arral. $3500, mi?

Please find attached the technical detail of our 450 Rally bike, which will be available for Dakar 2011.

Our quotation will be as follow:

Price 450 KTM Rally: 29.300,– Euro (without VAT)
Price spare engine (max. 2): 5.000,– Euro (without VAT)
Bike painted in sponsor basicolor: 1.000,– Euro (without VAT)
Production date: October 2010
Closing date (for orders) : 15th of June

For orders please contact daniela.leidl@ktm.at

Pictures of the bike we will send you soon (1 – 2 weeks).

We are looking forward to hearing soon from you!

Best regards
KTM Rally team”

attached specs:

450 Rally Replica 2011

Engine
Engine type Single cylinder, 4-stroke
Displacement 449cc
Bore / stroke 97 / 60,8
Power n.s.
Torque n.s.
Starter / battery Electric starter / 12 V 8.6 Ah
Transmission 5 gears, dog clutch engagement
Fuel system Keihin FCR-MX 41
Control 4 V / OHC with roller rocker levers
Lubrication Pressure lubrication with 1 Eaton pumps
Engine oil Motorex, fully synthetic, SAE 10W-60
Final drive 15 : 48
Cooling Liquid cooling
Clutch Wet multi-disc clutch, hydraulically operated
Engine management / ignition Keihin DC ECU

Chassis
Frame Chromium-Molybdenum trellis frame, powder coated
Subframe Self-supporting plastic tank
Handlebar Aluminium, tapered, Ø 28 / 22 mm
Front suspension WP-USD Ø 48 mm
Rear suspension WP-Monoshock with Pro-Lever linkage
Suspension travel front / rear 300 / 310 mm
Front brake Brembo two-piston, floating caliper, brake disc Ø 300 mm
Rear brake Brembo single piston, floating caliper, brake disc Ø 240 mm
Rims front / rear Spoked wheels with aluminium rims 1.60 x 21” / 2.50 x 18”
Tyres front / rear 90/90-21″; 130/80-18″
Chain X-Ring 5/8 x 1/4″
Steering head angle 62.5°
Trail 120 mm
Wheel base 1,535 ± 15 mm
Ground clearance 320 mm
Seat height 980 mm
Tank capacity approx. 35 litres
Weight (ready to race) under 150 kg (without fuel)

Most, hogy meg lett a DR, es eltoltottem fel napot a szerelgetessel (leszedtem az osszes muanyagot, fedeleket, ulest, hogy atnezzem, mi milyen allapotban van, legszurot csereltem, aksit mertem…etc), nagyjabol kialakult, milyen szerszamok kellhetnek. Ime egy lista hosszabb turakra, ami a korabbi Dakaros szerszamkeszletre alapul. Egyelore ez van. Lehetne meg optimalizalni (elhagyni, illetve kombinalni megoldasokat), de alapnak nem rossz:

Szerszamok:

- 3/8″-es racsni atalakitoval es hosszabbitokkal, adapterekkel
- 4.5-17 csokulcs bitek
- 10-80 Allen (imbusz) bitek
- T10-T80 Torx bitek
- tobbfele Phillips bit
- tobbfele lapos csavarhuzo bit
- 6-19 sorozat villaskulcs
- 19 es 24 kombinalt villaskulcs
- 24 es 19 maximum nyilasu franciakulcs
- kombinalt fogo
- csavarhuzo 3 fele variacioban (gyari keszletbol)
- gyertyakulcs (gyari keszletbol)
- 16-s csokulcs (gyari keszletbol)
- Leatherman Charge TTi bicska (kes, kombinalt fogo, reszelo, aprobb hex bitek…etc)
- 2x gumiszerelo vas

Tartalek alkatreszek:

- kuplung kar
- fekkar
- sebessegvalto kar, csavarral
- levegoszurohoz rahuzhato bor
- 2-3 meter vegyes elektromos vezetek
- tartalek biztositekok
- gyujtogyertya
- 20-30db kabelkotegelo
- 1 tekercs duct tape
- 2x pillanatragaszto
- 2 fele Loctite
- szilikon gel
- kis flakon WD40 (kulon csomagolva)
- lancspray (kulon csomagolva az Andy Strapz hatuljan)

Gumijavito keszlet (kulon taskaban):

- 1db 90/90×21 normal belsogumi
- 20x10cm-es HD belso gumidarab
- 2x gumiragaszto
- tapaszok mindenfele meretben
- reszelo, csiszolopapir
- szelepkiemelo
- tartalek szelep, szelepfedel
- 3x CO2 patron
- pumpa
- guminyomasmero

Egyeb:

- O’NEAL ovtaska
- szereloruha
- kesztyu