Par kep a tavalyirol:

Idei topic
Tavalyi topic

Jellemzoen kanyargosabb, hegyi utak kerultek berajzolasra es a korulbelul 2000-2500km hozzavetolegesen 20%-at kitevo (remelhetoleg jobb minosegu) murva. Nehezebb terepet nem akartam beiktatni (bar Tasmaniaba tartva is haromszor annyi sikerult, mint terveztem), mert a nemzeti parkok belsejet kiveve eleg erdekes, jo minosegu utak szabdaljak az allam eszaki reszet, igy nincs ra szukseg. Masreszt a mostani Karoo elso/Heidenau K60 hatso mar csereerett, es a talonban levo Sahara 3 szet helyett nem akarok most uj Karookat felrakni.

Egyebkent a felszereles tobbi resze marad ugyanaz, mint a tasman turan, nemileg tovabb redukalva a tomeget, ugyhogy ettol most megkimelnem az olvasok idegrendszeret. Tasmaniabol visszaterve atment a motor a kovetkezo esedekes nagyszervizen, a kormanycsapagyak, elso fekbetet es a hutoventilator cserere kerultek. Egy mar korabban beszerzett lanckerek/lanc szet kerul meg majd addig a Dakarra, az evente esedekes muszaki vizsga sikeresseget jelzo matrica mellett, igy a technikai felkeszulest befejezettnek is nyilvanitom :)

View Northern NSW itinerary in a larger map

…eddig irtam meg mult hetvegen, aztan…

Ugy nez ki, hogy az ut bizonyos reszein, es 2-3 esten lesz par tarsam is. Egy nappal kesobb indul Sydneybol Baiazid nevu ADVRiderer forumozo a baratnojevel egy GSA-n, kicsit visszafogottabb utvonalon. Meg szervezes alatt all a moka, de megprobalom ugy megoldani, hogy tudjak veluk is talalkozni, de ne nagyon kelljen idomulni ismeretlenekhez. Nekem eszak fele haladva ki kell majd ternem olyan latnivalok fele is, amiket ok a dupla hosszusagu turajukon visszafele haladva is megtehetnek. Egyebkent nagyon felkeszult srac, blogot ir rola, mindenfele excelet kalkulaciokat vegez, PDF-eket kuld :)

ADVRider thread
Sydney to GoldCoast blog
Kalkulaciok :)
Az o turajuk terkepe

Kivancsi leszek, hogy alakul.

Az utobbi 2-3 evben nagyon osszeszedtek magukat a KTM marketingesei, ennyire eros arculattal talan egyik fobb vetelytars sem rendelkezik. Talan a kicsit visszafogottabb (es igenytelenebb) BMW-t kiveve, de a sokretu paletta miatt jellegtelen japanok biztosan nem. A motorok szineitol/matricazasatol kezdve a weboldal tipojan keresztul az utcai ruhakig egysegesen ugyanaz az uzenet sugarzik mindenhonnan, ami – a motorok sokszor meltatlanul kritizalt minosegetol eltekintve is – elismerendo teljesitmeny.

Erdemes ranezni a Youtube oldalukra is.

Bazinagyban (HD1080P,170MB)

En azt hiszem, inkabb nem is fuznek hozza semmit, eleg legyen az, hogy maga a trailer nagyon nem tetszik (illetve egy sajatsagos lenyomata a mostanaban vegbemeno hercehurcanak a film korosztalyba sorolasat illetoen). Ehhez minden jogom megvan, hisz a treler nem sajat termek, elsosorban a studio – ez esetben a Warner Brothers – nezopontjat kepviseli.

XXXII. A’ man valami!

Thanks for your e-mail. All’s well here thanks, hope you’re doing well too.

The Canning Stock Route doesn’t have any bookings on it for now. There was some interest from 3 potential participants from Japan but so far we’ve not heard back from them. I spoke to Brian from the Perth depot who leads it every year and he said that in the last few years bookings for it came in fairly late and just because there aren’t any bookings yet doesn’t mean that it won’t run. If the 3 Japanese guys book and you book we just need one other rider to make up the minimum number of 5 we need for it to go ahead, so things could change fairly quickly on that front.

Best we can do is keep an eye on things and let you know how it develops, or you could check back with me in a couple of months to see if there have been any further bookings. If you’d like to book then that’s great, in the event the tour does not go ahead we’ll be happy to provide a full refund or substitute with a Self Guided Tour. Unfortunately a Self Guided Tour won’t be along the same route! There is of course also the question of flight bookings which may need to be made or cancelled as applicable if the tour goes ahead or not.

Your timing sounds about right, the tour is scheduled to run from 12th to 25th August but the end date is usually a bit flexible as we can’t be sure of track conditions and daily progress until you’re actually on it! That’s part of what makes it such an adventure.

I’d say for now the solution is for us to keep in mind that you’re interested and let’s get in touch again in a few months when we’ll hopefully know more as to how the bookings have developed.

Thanks for your enquiry Andras and best regards

Addig marad ket uj ADVrider thread a 2010-2011-ben onszervezodo turakrol, es egy ket hete megjelent 4×4 DVD.

Mindenesetre a felkeszulest megkezdem, aztan meglatjuk.

Mivel itt (nyilvan az optimalis adottsagokbol kifolyolag) eleg nepszeru az offroad motorozas mindenfele formaja a hegyi csapasokon zummogo ketutemuektol a nyilt, felsivatagi homokos-murvas dirtbahnokon (nagy tavolsagu, nem aszfaltozott highway szemleletes neve) napi 1500km-t teljesito kethengeresekig, ezert kepzesi lehetosegekbol sincs hiany. Elkezdtem hat nezegetni az ajanlatokat, persze nem csak a marketing anyagra, de a szakiranyu forumok visszajelzeseire is hivatkozva. Igy akadt meg a szemem a Yamaha szponzoralta Academy of Offroad Riding nevu iskolan, ami mar 1978 ota varja az orszag teruleten a delikvenseket. Tartanak trailriding treninget is, de a meretesebb motorok tulajdonosainak kulon adventure kategoria is letezik – nyilvan a felmeteres kidolt fak folott atugralas kimarad a jellemzoen GS-ek altal latogatott curriculumbol.

Nezegettem az idopontokat, aztan megakadt a szemem a junius 26-27.-i hetvegen innen nem messze, az alig 300 kilometerre fekvo Bateman’s Bay-ben tartott ket napos treningen. Pentek este nagy gazzal le, ingyenes kemping sajat felszerelessel, aztan masnap 8-tol mar kezdodik is az orjonges egesz delutan 4-ig, vasarnap ismetles. A programban szerepel az alapok (elindulas, megallas, egyensuly) utan kanyarodas kulonfele talajon (pl. vizes fu, murva…etc), hegymaszas, patakatkeles es homokban motorozas. A dija 300 dollar, motort, felszerelest a padavanok hozzak.

Jo kis felkeszules egy-egy kovetkezo turara, meg legalabb nemi motivacio a ..hmm.. fizikai felkeszules komolyan vetelere is :)

Tovabbi kepek az ADVRider topikban

Stafford, mit gondolsz, ti traktorgyariak (ZTE) hogy teljesitenetek a Sheffield Wednesday drukkereivel (vagy a Lazio) szemben egy parbajban? :)

Csak ejszaka jon elo ez az erzes. Felulsz a motorra, huzod a gazt, par szaz meter utan teljesen tiszta a fej. Emlekszem, tavaly ilyenkor ezek a keso ejjeli, munkabol hazafele kerulesek tartottak eletben. Sokszor kora reggel, mar fel nyolckor kezdodott bent az orulet, es egesz kesoig, gyakran ejfelig bent voltunk. Kell valami, ami kimossa az agyat. Van, aki iszik.

“All my life my heart has sought a thing I cannot name.”

Months later, when I rarely saw the Angels, I still had the legacy of the big machine – four hundred pounds of chrome and deep red noise to take out on the coast highway and cut loose at three in the morning, when all the cops were lurking over on 101. My first crash had wrecked the bike completely and it took several months to have it rebuilt. After that I decided to ride it differently: I would stop pushing my luck on curves, always wear a helmet, and try to keep within range of the nearest speed limit . . . my insurance policy had been cancelled and my driver’s license was hanging by a thread.

So it was always at night, like a werewolf, that I would take the thing out for an honest run down the coast. I would start in Golden Gate Park, thinking only to run a few long curves to clear my head, but in a matter of minutes I’d be out at the beach with the sound of the engine in my ears, the surf booming up on the sea wall and a fine empty road stretching all the way down to Santa Cruz . . . not even a gas station in the whole seventy miles; the only public light along the way is an all night diner down around Rockaway Beach.

There was no helmet on those nights, no speed limit, and no cooling it down on the curves. The momentary freedom of the park was like the one unlucky drink that shoves a wavering alcoholic off the wagon. I would come out of the park near the soccer field and pause for a moment at the stop sign, wondering if I knew anyone parked out there on the midnight humping strip.

Then into first gear, forgetting the cars and letting the beast wind out . . . thirty-five, forty-five . . . then into second and wailing through the light at Lincoln Way, not worried about green or red signals but only some other werewolf loony who might be pulling out, too slowly, to start his own run. Not many of those – and with three lanes on a wide curve, a bike coming hard has plenty of room to get around almost anything – then into third, the boomer gear, pushing seventy-five and the beginning of a windscream in the ears, a pressure on the eyeballs like diving into water off a highboard.

Bent forward, far back on the seat, and a rigid grip on the handlebars as the bike starts jumping and wavering in the wind. Tail-lights far up ahead coming closer, faster, and suddenly – zaaapppp – going past and leaning down for a curve near the zoo, where the road swings out to sea.

The dunes are flatter here, and on windy days sand blows across the highway, piling up in thick drifts as deadly as any oil slick . . . instant loss of control, a crashing, a cartwheeling slide and maybe one of those two inch notices in the paper the next day: “An unidentified motor-cyclist was killed last night when he failed to negotiate a turn on Highway 1.”

Indeed . . . but no sand this time, so the lever goes up into fourth, and now there is no sound except wind. Screw it all the way over, reach through the handlebars to raise the headlight beam, the needle leans down on a hundred, and wind burned eyeballs strain to see down the centerline, trying to provide a margin for the reflexes.

But with the throttle screwed on there is only the barest margin, and no room at all for mistakes. It has to be done right . . . and thats when the strange music starts, when you stretch your luck so far that fear becomes exhilaration and vibrates along your arms. You can barely see at one hundred; the tears blow back so fast that they vaporise before they get to your ears. The only sounds are the wind and a dull roar floating back from the mufflers. You watch the white line and try to lean with it . . . howling though a turn to your right, then to the left and down the long hill to the Pacifica . . . letting off now, watching for cops, but only until the next dark stretch and another few seconds on the edge. . . . The Edge. . . . There is no honest way to explain it because the only people who really know where it is are the ones who have gone over. The others – the living – are those who pushed their control as far as they felt they could handle it, and then pulled back, or slowed down, or did whatever they had to when it came time to chose between Now or Later.

But the edge is still Out there. Or maybe it’s In. The association of motorcycles with LSD is no accident of publicity. They are both a means to an end, to the place of definitions.

H.S.T. San Francisco, 1965.
Tegnap volt 5 eve, hogy elhunyt.

Az ausztral offroad turazok kemeny magja nem szarral gurigazik. 1000-1200km-es, gyakran eleg kemeny terepen eltoltott napi tav, gyakran tobb nap a sivatagban, Canning Stock Route onerobol, kiserojarmu nelkul, negy-ot nap alatt parttol-partig, es hasonlo orultsegek. Nem veletlen az sem, hogy komoly kulturaja van itt mindenfele kiegeszitok (safari tankok, motorvedo cuccok) fejlesztesenek is, mert az itteni igenyek egy egesz eltero motorparkot hoztak letre, amit ki kell szolgalni. De ez majd egy masik iras temaja lesz.

Amit viszont mutatni akartam: a Motorbikin csapat (ok azok peldaul, akikrol a multkori parttol-partig cikkben a kepek keszultek) osszeszedett es elerhetove tett 3 DVD-nyi anyagot, ami olcson, Ausztraliaban ingyenes szallitassal megrendelheto. Ennek nehez lett volna ellenallni, szeretem az ilyen, nem tul agyonszervezett, kis koltsegvetesu, megis otletes, eredeti beszamolokat. Persze az ausztral taj is adja magat, nagyon nem lehet elrontani. Es mar keszul a negyedik.

Fullscreen gomb alul, website itt.
Koszi Yuri a linket!

Mostanában erősen foglalkoztat egy (bizonyos) hosszabb utazás gondolata. Megpróbálom néhány kommentált idézettel bemutatni, milyen erők hatnak a döntés során. Semmi sem végleges, de a folyamat legalább annyira izgalmas és tanulságos.

Segítségül most Hamvas Bélát, Hermann Hesse-t és Ted Simont hívtam. Mindhármuknál – teljesen eltérő okokból és körülmények között – a legfontosabb gondolat önmaguk keresése, az indivídum, a vallás és az utazás kapcsolata.

Kamu egzisztencia

Kicsoda és milyen módon és milyen fokon valódi? És mit jelent valódinak lenni? Effektív módon létezni. A szavakat beváltani. A mindennapi kötelességet megtenni. Az óra követelményét felismerni és megtartani. Új és nagy mérték. Kicsoda milyen mértékben tudott átvalósulni és megvalósulni. Nem úgy általánosságban. Ténylegesen, minden órában, nem elvileg, hanem konkrétan itt és most és ma. Nem nagy szájjal beszélni róla, és hirdetni és írni róla és szónokolni. Ez svihákság. Ha az ember ezt a kérdést bárkinek fölteszi, máris lemérte. Ki az, aki maximálisan önmagát megvalósultnak tarthatja, nincs adóssága és nem tartozik sem a más, sem a maga létének és nem tévelyeg állétezések zavarában. Ki az, aki a turba-ból kimászott? Önmagát mindenkinek meg kell valósítania. Alku nincs. Ebben az átvalósulásban a tükör a varázslat, ami a világ, a jázmin és az olaj, a káprázat. Valódinak kell lenni. Létemet az utolsó fillérig be kell váltani.

Közvetlenebb út az önismerethez

Már a legelső órák egyikében feljegyzést tett a mágikus utazásról. Mit jelent az, hogy utazom? Realizálódom. De azzal, hogy Szicíliába utazom, a megnyúló világnak csak egy részét realizálom, a határtalanból csak ezt az egyetlenegyet, a többi mind megvalósíthatatlan marad, egészen biztosan visszavonhatatlanul és mindörökké. Ha most Velencében leszállnék, Ravennába utaznék, onnan Páduába, a lehetőségek közül ismét csak egyetlenegyet valósítanék meg.

A sok élet közül miért élem ezt az egyet? A sok Én közül miért vagyok éppen ez az egy? Valamit akarok tőle, de azt akarni, hogy ez az egy megadja nekem mindazt, amit a többi elmulasztásával vesztettem, bolondság. Szegény utazó, szegény élő, szegény Én.

Azzal, hogy átúszod az óceánt, még nem győzted le, csak a felszín egyetlen vonalán haladtál át egy ideig. S ha képes lennél száz mérföldes mélységben és szélességben úszni, csak most úszol, de hol vannak az évezredek, mikor még nem úsztál s mikor már nem fogsz! Ha már nem lehet egyszerre mindent, legalább annyit, amennyit lehet? Realizálódni ott, ahol tudok. A legjobb úgy, hogy kidobni magamat az ablakon, ráfeküdni erre a mágikus mozgásra, ami az utazás, és hagyni, vigyen ahová akar, és tegye, ami neki tetszik. Kapjon fel az út és repüljön velem.

[...]

Az az elhatározás, hogy most Szicília felé halad, a lehetőségek egészen kolosszális méreteihez képest szegényes, és van benne valami komikus önkény. Miért éppen Szicília? Ez az egy? Mintha valaki a tál gyümölcsből, amely az egész kert kincsét az asztalra hozta, egyetlen szem cseresznyét választana ki, ahelyett, hogy az egészet megenné. Tulajdonképpen minden állomáson le kellene szállni; az épületből kilépve minden irányba el kellene indulni, egyszerre.

Fontosabb otthon maradni s még az ablakon se nézni ki; rövid és biztos út a világegyetemet körülhajózni. De ha már a küszöböt átlépte, ugye tükrök közé lép, s azon szórakozik, hogy állandóan elfelejti: mindabból, amivel találkozik, titokzatos módon eltorzulva saját magának arca néz?

Otthon a világot ismered meg, utazva önmagadat; mert otthon a súly magadra esik, az úton a világra, s mindig az marad ismeretlen, ahová nézel.

A belső csend szüksége

Aldous Huxley kiszámította, hogy a csend köre évenként tizenhárom és fél kilométerrel szűkül. Már nincs messze az az idő, szól, amikor a csend a földről tökéletesen eltűnik. Boldog lesz, akinek néha sikerül a Himalájában, vagy az óceánon félórás megnyugvásban részesülni. A meghittség köre egyre kisebb. Az aranykorban az volt az öröm, hogy az egész föld intim volt, mint a gyümölcsös. Ezért hívta az aranykort a Thora édenkertnek. Később voltak uralkodók, akik megkísérelték, hogy birodalmukban a paradicsomi békét megőrizzék. A kínai Jü volt ilyen császár, és minden bizonnyal Echnaton fáraó. A különös, hogy az aranykori intimitás eltűnésének arányában az emberi lét is megzavarodott. Mintha a béke és a csend között valami eddig nem tudatosított összefüggés lenne. Nem tudni pontosan, hogy a kör milyen mértékben vált egyre szorosabbá. Még nemrég volt néhány földesúri birtok, aztán csak tanya, kastély, vagy virágoskert, vadászlak az erdő közepén, vagy világítótorony a szirten. Voltak, akik legalább kis szobájukat akarták megmenteni. A meghittség utolsó állomása az ágy. A paradicsomból ez maradt. Az ember a földről kiüldözte önmagát, de ez a kis hely még a kuckóban, ahová elbújhat egy cseppet aranykorából élni, ha kint zúg is a motor, a szomszédban vinnyog a rádió, belül a zaklatottság nem simult el, az óra mindig ketyeg, és a lelkiismeret háborog, de bevonhatja magát e különös burokkal, a párnára dőlhet, mint egykor nyári délután az árnyékban fejét a tigris hasára hajtotta az illatos fügefa alatt.

[...]

Régebben évenkint legalább egyszer, ha csak néhány hétre is, el kellett vonulnom. A külső körülmények mesterséges harmonizálásával ilyenkor sikerült azt a görög nyugalmat megteremtenem, amelynek felületén a békés derű félelmetes varázsa csillogott és az alatta levő vulkáni dübörgés nem ütött át. Csak ilyenkor tudtam, hol vagyok és mit csinálok. Az életet nem lehet megszokni. Bosszúsan és csodálkozva undorodom azoktól, akik még gyermekkorukban sem érezték soha, hogy az élet olyan megszokhatatlan, mint a bor, a nő, vagy az Isten. Kábítószert nem használtam. Ezért szenvedélyesen kellett élnem, ahogy az ember meztelen istennőt szeret. Ha pedig külső elragadtatásoktól nem óvakodtam eléggé, nem a kifulladás veszélye fenyegetett, hanem olyan tűz, amelyen átjutni súlyos égési sebek nélkül nem lehetett.

Az az illúzióm, hogy biztosan határolt világban élek, régen megszűnt. A valóság mágikus és az ember akaratának legkisebb mozdulatára is enged. Nem szörnyű, hogy az embernek minden kívánsága teljesül? Az óceán közepén voltam. És megszűnt hülye reménykedésem abban, hogy a halál megsemmisülés.

A megnyugvásra sok évig nem volt alkalom. Nem lehetett mérleget készíteni. Futni kellett, futni, úgy látszik, végkimerülésig.

Kételyek

Mit kell ezen ennyit vergodni? Hisz csak egy tura
Hozaallas kerdese. Szerintem egy bizonyos idotartam utan tobbrol van szo, plane, amikor ennyire valtozatos behatasok erik az utazot.

Mi ertelme van az utazasnak? Hisz mar mindent felfedeztek, nezd inkabb a National Geographic vagy a Discovery adasait.
Ez igy van. Reszben. Elmeletben is lehet utazni, amennyiben turistakent kozeliti meg az ember. Ezert gondoltam arra, hogy hosszabb, egy eves utazast tervezek, ami alkalmat ad arra is, hogy bovebben megismerjem az atszelt teruleteket, es legyen idom is a korabban mar kifejtett szempontokra is.

“Az ember megprobal egy vekony vonalat karcolni utazasai soran, es ebbol extrapolalni.” – mennyivel konnyebben megy a becsles, ha van gyakorlati tapasztalat, nem?

Mi lesz, ha megvaltozol?
A jobbik eset nem az, ha megvaltozok? Minden valtozik, miert elned ugyanazt az eletet? Ennyire nem lehetsz ontelt. A valtozas kezelese meg csak onbizalom kerdese.

Mi lesz, ha nem leszel kepes visszailleszkedni a tarsadalomba?
Szerintem erre kicsi az esely, figyelembe veve, hogy mennyire kotodom a nyugati tarsadalomhoz. Egyelore. Ha meg igy alakul, az is sajat dontesem lenne, miert kellene ettol is felni? Csak mert nem konvencionalis elethelyzet?

Ettol meg a problema persze valos, tobben, akik ateltek hasonlot nyilatkoztak arrol, hogy a kezdeti idoszakban nehezsegeik voltak, nem is elsosorban a tarsadalomba illeszkedessel, de a napi ritmus felvetelevel. Persze volt olyan is, aki rajta maradt az utazason, es tiz eve mast sem csinal. Es, ha az teszi boldogga?

Feladod Ausztraliat?
Azt kell mondanom, ez a legkomolyabb dilemma. Hat-het ev sodrodas utan mar nagyon is jelen van az igeny a megallapodasra. Idozites kerdese leginkabb, meg kell teremteni a lehetoseget a visszateresre.

Szabad-e nyugati mercevel elkepzelhetetlenul szegeny orszagokat latogatni? Nem megalazo?
Elismerem, ez komoly problemam. Nyilvan ez az egyik oka annak, hogy sok hasonlo “expedicio” valaszt maganak valami magasztos ugyet, amire probaljak felhivni a figyelmet. Ettol meg ugyanugy poffeszkednek egy kisebb falu vagyonat kitevo jarmuvon. Ha valaki tenyleg nem onkentes munkarol onkentes munkara vandorol, erosen onamitas jellege van. Amig nem erzem ugy, hogy valamit teljes szivvel tamogatni tudok (es erre akar ut kozben is van esely), addig nem huzom fel ezt az alarcot.

A masik oldal, hogy az anyagi kulonbsegek tavolsagot is tarttatnak a helyi lakossaggal. Erre azert letezik megoldas: egyreszt kevesbe hivalkodo felszereles valasztasaval, masreszt termeszetesen normalis hozzallassal. Ugy erzem, mindket feltetelt meg tudom teremteni.

Egyedul vagy tobben? Veszelyes!
Motoron utazni veszelyes. Mindig is az volt, mindig is az lesz, de a veszely kezelheto, ha (fel)ismeri az ember. Erdemes vajon a “maganyos” utazasbol adodo elonyoket, mint elmelyules, a helyi emberekkel es korulmenyekkel onkentelenul is kozelebbi kapcsolatba kerulest feladni egy tarsas/csoportos utazas teremtette kenyelmes, biztonsagosnak itelt buborekert?

Ketlem, de ezen meg gondolkozom.

Penzpazarlas! Nagyon sokba fog kerulni, es gondolj a kiesett bevetelre is!
Sokba kerul. Ha itt ulok az alberletben, az is sokba kerul, sot, tobbszorosebe. Egyebkent a legtobb azsiai orszag viszonylag alacsony koltsegvetesbol megoldhato. Egyebkent is, mire jo az eros anyagi hatter, ha nem arra, hogy az ember megvalositsa, ami erdekli?

Persze lehet azt a szemleletet is kovetni, hogy “na, most meg gyujtok, aztan majd utana mar nem kell dolgozni, elvezem a gyumolcset”. Meddig gyujtesz? Mikor eleg? Mikor mar fizikailag is keptelen leszel ra? En ugy erzem, hogy most pont eleg ahhoz, hogy kockazatok nelkul belevagjak. Anyagi felelosseggel sem tartozom magamon kivul senkinek.

Kiesett penz, veszteseg: ennyi erovel mindenre rahuzhato a “veszteseges” lepedo. Az elet nem kereskedelmi vallalkozas, ahol “zaros hataridon belul” minel komolyabb vagyont kell felmutatni. Plane nem fulik ehhez a fogam a nyugati vilagrend rabszolgajakent.

Nem fogsz munkat talalni, elfelejtesz mindent, amihez most ertesz!
Ot eve sem mukodtek mashogy a dolgok, mint most. Ilyenen az akad fent, aki nem biztos a tudasaban.

Wu Wei?

Figyelj csak, Kamala: ha vízbe dobsz egy követ, a kő a legrövidebb utat választja, úgy siet le a vízfenékig. Ugyanilyen az, ha Sziddhártának van egy célja, elhatározása. Sziddhárta nem csinál semmit, vár, gondolkodik, böjtöl, és úgy megy keresztül a világ dolgai között, ahogy a kő átsiklik a vízen lefelé anélkül, hogy valamit is tenne, anékül, hogy megmoccanna: az a dolog vonja magához, s ő hagyja, hogy essék. A célja vonzza magához, mert semmit sem enged be a lelkébe, ami ellenállna céljának. Ez az, amit Sziddhárta megtanult a samanáknál. Ez az, amit a balgák varázserőnek neveznek, és amiről azt hiszik, hogy a démonok műve. Mindenki elérheti a célját, ha tud gondolkodni, tud várni, tud böjtölni.

Ennyi.
Kommenteket szivesen varom, de a pszichologiai koholmanyokkal kimeljetek.
A praktikus dolgokról majd talán máskor.

Gondolkoztam, hogy mivel toltsem, bevallaljam-e a Saddlesore 1000-es kihivast (1700km 24 ora alatt) vagy inkabb turazzak egy jot, lehetoleg minel lazabban. Vegul utobbira esett a valasztas, es elhataroztam, hogy Uj-Del-Wales eszaki, nemzeti parkokkal surun tuzdelt reszen is korulnezek. Sajnos keves az ido arra, hogy Queenslandet is meglatogassam, de gyanitom, hogy a viszonylag erintetlen, hegyvideki erdoseg karpotol ezert. Keszitettem egy hevenyeszett terkepet is az utvonalrol, de inkabb csak a gocpontokat tervezem majd meg, a tobbit a veletlenre, meg a foldutak allapotara bizom majd az ot napos, satoros turan.

Cape Byron-t (NSW) negyven fok valasztja el Steep Point-tol (WA). Ez korulbelul 4000km a GPS-en, de gyalogszerrel sokkal nagyobb a tavolsag. Megtettek mar biciklivel, egy csapat traktorral, de ami igazan kulonlegesse teszi az utazast az, hogy ez elismerten a leghosszabb ponttol-ponting tarto atkeles Ausztralian. Igy hat mindig akad par porkavaro gazember, akik el akarjak mondani magukrol, hogy “igen, megcsinaltam”, igy aztan termeszetes, hogy felmerul a kerdes: “ki tette meg leggyorsabban

Tiz evvel ezelottig mindenki kuloncnek szamitott, aki egy hetnel rovidebb ido alatt megtette, es legtobben annyiban is hagytak. Aztan a veteran kalandor es Sidetrack szerkeszto, Tony Kirby es Don Cant felkavarta az allovizet azzal, hogy negy es fel nap alatt megtettek a tavot. Del-nyugat Queenslandben es a Simpson Sivatag alsobb reszen vegtelen aradasok lassitottak le oket, de bebizonyitottak, a jo teljesitmeny inkabb fuggott a jol idozitett tankolastol es a megfelelo elokeszitestol, mint csak a sebessegtol.

Eddig tart a kedvcsinalo, sajnos nincs most kedvem az egeszet leforditani, de akit erdekel, a mellekelt PDF (15MB) segitsegevel angolul kovetheti Adrian Knight utjat az utra felkeszitett BMW 650 X-Challenge nyergeben (a sok KTM-es foto ne zavarjon meg senkit, azok egy tobb emberes, sajnos sikertelen probalkozas soran szulettek).

Tudom, mar regi, de az Operaban marcius kozepen rendezett koncertre keszules jegyeben csak megosztom mar, hatha valakinek meg kimaradt. Nagyon komoly szerintem, ahogy a tormelekbol kibontakozik egy egesz komoly akciofilm :)

Tovabba. Sikerult jegyet szereznem a februar 24.-en kezdodo ausztral filmfesztival kereteiben vetitesre kerulo Mad Max-re. A vegen kerdesek es valaszok Goose, Toecutter, Fifi, Johnny the Boy, Cundalini es az egyik kaszkador (meg talan George Miller, a rendezo) szereplesevel. Mert moziban igen ritkan lathato kultuszfilm, (tetszik-nem tetszik) az ausztral filmipar egyik jelentos teljesitmenye, meg mert erintett is leszek a temaban a kozeljovoben.

Fenebe, most jottem ra, hogy be lehet slideshowt is illeszteni flickrrol. Ha en ezt korabban tudom…

Ebbol a videobol latszik igazan, mekkora kihivas lehetett a tokig pakolt motorokkal 2000km-t megtenni a jellemzoen mely homokban. Le a kalappal!

Nemi javitas a forditashoz: a cikk vegen megjelent kep, ami a ket motort abrazolja, joval kesobb keszult, es nem a turan hasznalt BMW-k szerepelnek rajta. A foto nem is annyira rege,n, 2006-ban keszult az Off Centre Rally-n, a kek Fred 1985-os Wynn Safarira epult motorja, a masik pedig egy R80ST, de a Canning Stock turan keszult tankkal.

Kerult nemi uj szoveg is az eredeti cikkbe, a kilencedik nap vegere:

Az igen puha talaju dunek komoly problemak forrasa. Noha nem annyira meredekek, bonyolult formakat alkotnak, nem ugy, mint a korabban tisztan kirajzolodo gerincek. Nehanyszor tolnunk is kellett a motorokat, igy aztan ugy dontottunk, hogy a guminyomas leeresztesehez folyamodunk. Fel kilometerrel kesobb Frednek mar defektet kap a hatso gumija. Szenvedes. Gondolom kitalaltatok, miert tortenhetett. Miutan megjavitottuk, ismet utnak indulunk. Eleg kemeny a terep, es a problemak halmozodnak – a motorok nem nagyon kepesek a CSR kinzo nyomait kovetni. Tobbszor is elofordul, hogy a dunen felfele robogo Bee Emm hirtelen 90 fokot fordul, es spinifex csomok es bokrok kozott pattog tovabb. Tobbszor is megesett, hogy a motorok irto gyorsan 180 fokot pordultek tengelyuk korul, feluton felfele a dunen, hogy aztan teljes gazzal lefele rohanjanak – ennyit a gazadassal kormanyzasrol.
Keso delutan begurultunk Durba Springsbe. Csodalatos hely, klasszikus sivatagi oazis – egy elszukulo torkolat, ami bevagta magat a hegy oldalaba. A sziklak kozott gyongyoruen befuvesedett tisztas eukaliptuszokkal megszorva. A nyugati orom aljanal egy nagy, kristalytiszta vizu medencet vesznek korbe a fak: nehez szavakkal leirni a hely varazsat. Egy Jim Fax nevu srac taborozott ott eppen Range Roverjevel, haverjaival es csaladjaikkal. Ugy nez ki, talalkozott Harryvel es Clawval elozo evben a Talawana Roadon. Nemi csevereszes es kaja utan el is terultunk.

Andreas: if you’re reading this by any chance, thanks a lot for sharing one of the best reports I’ve seen and also allowing the Hungarian translation to be published! Thanks again!

Persze, mindennek tobb oldala van, en azert orulok, hogy tovabbi egy evvel megoldodott a vizum problemaja, es ket ev utan haza is latogathatok iden augusztusban. Persze idokozben lesz meg lehetoseg turazgatni is, peldaul aprilis elejen 5 nap, illetve a karacsonyi idoszak.

Aztan meg az is lehet, hogy a Terra Ochra egy sokkal nagyobb tura elso fazisa lesz, de errol majd kesobb. Lehet, fele sem igaz :)

Nem nagyon er azonban fel senki a perth-i illetosegu ket Powell testver teljesitmenyehez: agyonpakolt BMW-ikkel a 80-as evek elejen elsokent teljesitettek az akkor meg terepjarok altal is alig jart tavot. Szerencsenkre az egyik testver, Andreas ADVRider tag, igy beszamolt a korabeli motoros ujsagok altal is bemutatott kalandrol. (En meg elkeszitettem a hevenyeszett forditast, remelem azert elvezheto.)

Annyit meg, hogy valoszinuleg en soha nem fogom megtenni ezt az utat, de mindenesetre jo inspiracio arra, hogy inkabb a helyi lehetosegeket aknazza ki az ember, mint tavoli utak utan sovarogjon!

Andreas Powell (Albany, Nyugat Ausztralia): A Canning Stock Route egy par BMW-n (1WD)

Nehezen emlekszem mar vissza arra az idore, amikor a Canning Stock Route (inenntol CSR) eloszor kecsegtetett egy bolond vallalkozassal Azt hiszem, az Overlander cikk lehetett a kesoi hetvenes evekben, ami katalizatorkent osszekototte azt a nehany veletlenszeru gondolatot egy egessze (kitoltve a fuleim kozotti rest). A feladat csupan annyi volt, hogy az eredmenykent letrejovo otletet atultessuk a mentalis terbol a fizikaiba.
Az idokozben eltelt nehany ev alatt a motoros turazas szabadidos tevekenysegge valt. A Gondviselestol gonosz ajandekot kaptunk – a motorkerekpart. Adott volt tehat a jarmu a CSR veghezvitelehez. Visszatekintve, ha nem vezettek volna felre a ketkereku csabitok, valoszinuleg a Volkswagenjeink vagtak volna neki az utnak. Ennyit a dontesrol, hogy csinaljuk vagy ne.

Mielott nekivagok az elokeszuletek ismertetesenek, egy rovid attekintes az ut torteneterol. A Kalgoorlie tersegben felfedezett arany es az azt koveto nepesseggyarapodas novekvo piacot jelentett a Kimberleyben tartott csordaknak. 1896-ban ket expedicio deritette fel a ket terseg kozotti terepet. A sivatagon athajtani a csordakat nem kecsegtetett sok sikerrel, de az allatokon elszaporodo eloskodok megvaltoztattak a dolgok folyasat. A kullancs altal hordozott virusok eredmenye az lett, hogy a Kimberley-bol szarmazo allatokat mindenhonnan kitoltottak. Idokozben viszont rajottek, hogy a szaraz, sivatagi eghajlaton athajtott csordakbol kihalt az eloskodo, igy egy Halls Creek as Wiluna kozott futo ut megoldast jelenthet a problemakra. Az Alfred Canning vezetesevel megkezdodott a kutak felderitese es kieputese 1908-ban es 1910-re be is fejezodott. Az utolso par allatot 1958-ban hajtottak vegig az uton, es az elso jarmu 1968-ban haladt vegig rajta.

De vissza a Powell testverekhez (Andreas es Frederick). Elhataroztuk, hogy azokkal a motorokkal vagunk neki, amit abban az idoben amugy is hasznaltunk: egy BMW R80G/S es egy BMW R80/7 21″ kerekekkel es hosszabb felfuggesztessel atalakitott valtozata. 1983 januarjaban kezdodtek az elokeszuletek a 40 literes uzemanyagtartalyok elkeszitesevel. Fred megkeresett nehany embert, akik negykerekmeghajtasu jarmuvekkel mar vegigmentek az uton, es ertekes informacioval szolgalhattak. Uzemanyagpotlas is szervezodott Bill Sheppardon, a Capricorn Roadhouse uzemeltetoje segitsegevel a 23-as szamu kutnal. A gyors kezdes utan azonban kicsit elakadtak, lelassultak a dolgok.

Ekkor jott a legkomolyabb akadaly. Junius 15.-en leestem a motoromrol (vagy pontosabban a motor esett ki alolam), es eltortem a nyakam. A C1-es csigolya teljesen osszetort. Ugy nezett ki, hogy fel evig mozogni sem tudok. Aztan, nehany het epules es pihenes utan ugy nezett ki, hogy a dolgok kezdenek rendbejonni, es vegre megengedte a doktor, hogy levegyem a nyakmerevitom. Szabadsag, vegre!

Kihasznalva a helyzetet, eldontottem, hogy folytatom a BMW felkesziteset. Fenebe a koltsegekkel, a nyakmerevito hianya azt jelentette, hogy vegigmehetunk az utvonalon. Bekoltoztunk tehat Fred muhelyebe Jurienben, hogy elkeszuljenek a hatso segedvazak, benzines kannat tarto kiegeszitok es folytatodhasson a motorblokk elokeszitese is. Minden elhasznalodott vagy gyanus alkatreszt kicsereltunk mindket motoron. Kemeny munka volt ez lemerevedett nyakkal, de a hetek soran egyre inkabb fellazult – nincs jobb fizioterapia.

Fred nyakig volt munkaval, ahogy probalta a motorjat elokesziteni es kozben meg meg is elni valahogy. Ilyen az autoszerelo elete: mindenki csak a sajat autojan vegzendo munka miatt aggodott. Nekem legalabb nem voltak lezengo, nevelesre varo gyerekeim. Pentek estere mindket motor keszen allt. Teazas utan fel is malhaztuk oket. Fenebe is, micsoda latvany! Csak ket kerek logott ki a hegynyi felszereles alol. Kemeny munka volt csak az oldaltamaszrol felemelni a motort, es kitolni a garazsbol. Tenyleg at akarunk ezekkel motorozni ezernyi homokdunen? Meni ketelkedes probalta befolyasolni gondolataink, de sokra nem jutott.

Szombaton, 1983. julius 27.-en ket tulterhelt, nemet juggernaut (megallithatatlan gepezet – ford.) billegett ki Jurien Bay-bol. A muszerfal mogott ket elkeseredett homokfuto (sandgroper – ausztral homoki, loteture hasonlito formaju rovar – ford.) kapaszkodott – A&F Powell a lehetetlen kuldetesen. Geraldtonban esett. Megalltunk nehany orara, megszaritkoztunk es vettunk nemi kajat is. Fel kilenc korul ertuk el Minilaban a taborhelyet.

Vasarnap virradora elhagytuk Minilat, es Whim Creekbe tartottunk benzinert. Az eves motoros tura epp a csucson volt: Harley-k tomkelege, sor, de semmi uzemanyag. Egyikuk meglatta a hatalmas, 40 literes uzemanyagtartalyunk, es azt mondta: “Epp gondolkoztam, mikor jon mar a benzinszallito!”. Vegul csak meggyoztuk rola, hogy nem hozunk, hanem vinnenk. A 700km-es hatotavolsag vegul Point Hedlandig vitt mindket, ahol tankjaink ujra nehezebbek, penztarcank konnyebb lett. Lassan kimotoroztunk a varosbol (hangos, antiszocialis kipufogoinkkal) es a Sandfire Flat fogado fele vettuk az iranyt, utkozben belefutva regi haverokba es ismerosokbe. Vegul elhagytuk a fogadot, es 100km-re taboroztunk le.

Huszonkilencedike, hetfo. Gond van! Halls Creek elott megallva valahol a motorom nem indult tobbet. A diagnozis – tonkrement akkucella. Vegulis Fred motorjarol beinditottuk bikakabellel a G/S-t. Az akksiban meg maradt eleg elet, hogy Halls Creeket elerjuk. 12V-os, motorhoz valo akkumulator nem kaphato erre, az erre jarok vagy atmennek vagy elmennek. Nehany elkeseredett, zarora utani telefon utan kiderult, hogy Kununurraban van egy Lucas telephely. Vegul aznap ejjel a motel mellett kempingeztunk, es ugy dontottunk, hogy Fred kedden elmotorozik Kununurraba es megveszi nekem a Kimberley tersegben elerheto egyetlen 12V-os motorkerekpar aksit. Igy elveszik egy nap, de meg mindig fenyevekkel jobb a helyzet, mintha mindez a Canning Stock Route-on tortenik.

Kedd egy forro, unalmas nap lett. Amig Fred Kununurra fele szaguldott a Lucas uzletbe, olajat csereltem, mindenfele finomhangolast vegeztem a motoron es felszerelteme a nagy sivatagi utazokat – 21″-es Dunlop Supercross elso- es 4.5×18 IRC Vucanduro hatsogumikat. Fred fel otkor erkezett vissza. Amig felszerelte a Metzeler sivatagi abroncsokat a sajat motorjara, beszereltem az uj aksit, aztan batorsagot gyujtottem, hogy a helyi rendorbiztost tajekoztassam kis turankrol. Az emberi arc hihetetlen torzulasokra kepes. A mit sem sejto uriember a pult masik felen atelhette, ahogy arca a semleges, hivatalosrol egy bohoc hitetlenkedo kifejezeseve torzul, mikor a jarmu tipusat illeto kerdest vegul megvalaszoltam. Megemlitett a 42-es kutnal elakadt, uzemanyagbol kifutott katonai Mercedes Unimogot. Hogy hihette volna, hogy mi majd motorokon megcsinaljuk? Ezekszerint a korabban latott Carribou (ketmotoros repulogep – ford.) tenyleg uzemanyagot szallitott!

Vegul belatta, hogy semmi sem allithat meg minket, kitoltottem a hozzatartozokrol, halal eseten ertesitendokrol szolo formanyomtatvanyt, es baratsagosan megemlitette, hogy a hatosagok elkezdik keresni a holttestet, ha 5 nappal a tervezett erkezes utan meg nem vagyunk Wilunaban. Mar sotet volt, es eleget lattunk Halls Creekbol, ugyhogy 56km-re eltavolodtunk a varostol, es letaboroztunk. Az eposz kezdete!

Naplo: Elso nap, 1983-08-31, Szerda

Ezt hivom elso napnak, mert az elozo napi 56km viszonylag jelentektelen. Az elso nap azzal telt, hogy megprobaltunk utat talalni Lake Gregory (edesvizu, de neha sossa valo to a Tanami sivatag peremen – ford.) korul. Altalaban eleg kicsi, de az utobbi idok esozesei miatt hatalmasra duzzadt, es maga ala temette a CSR-t is. A Tanami Road eleje, majd a Mount Mueller Road, a Ranger foldrengesmero csapas, es nehany Balgo Mission ut eloszor a jo, majd rossz iranyba vittek minket. Vegul nehany helyi aboriginal segitsegevel, a Balgo Missionben dolgozo autoszerelo (akitol uzemanyagot vettunk) es a sydney-i illetosegu Malcolm Dougles filmproducer segitsegevel vegul felig megkerultuk a tavat napnyugtaig. Tuzet gyujtottunk teat foztunk es a kereknyomban aludtunk. Forro volt az ejszaka, de a szunyogok miatt halozsakjainkba burkolozva kellett aludnunk. 308km-t tettunk meg, de meg mindig nem ertunk vissza a CSR-re.

Naplo: Masodik nap, 1983-09-01, Csutortok

Reggel Staffords Bore (furt kut – ford.) utan is kovettuk a csapast, mig nem a Lake Gregory megint teljesen maga ala nem temette. Nem maradt mas valasztas, vissza kellett fordulnunk, es egy hosszabb kerulot tenni. Taborunk fele haladva, 4 kilometer utan feltunt a Ranger Seismic Line 2 (foldrengeskutato csapas – ford.), ugyhogy vegulis 13km-en at ezt kovettuk, mignem elertuk a 8.-as szamu csapast. Jobbra fordultunk, es ujabb 37km es nehany kisebb homokdune utan elertuk a Canning Stock Route-ot. Micsoda erzes volt ismet rabukkanni egy ekkora kitero utan, meg ha a to csak ket es fel kilometerre is volt eszakra. Elmentunk hat arra is, es lattuk, ahogy az 50.-es kut meg mindig viz alatt van. Hatalmas katyuk mutattak, hogy a katonai Unimog eljutott eddig. Ugy gondoltam, a BMW tavolabbra jut, mint a Mercedes, igy aztan nekiindultam. Teljesen elakadtam az R80G/S-sel, de egy testhosszal megvertem az Unimogot. Minden cuccot le kellett pakolni, hogy kirancigaljuk a motort.

Elarasztott csapas

Lake Gregory mellett elakadva

Megtalaltuk a CSR-t

A jo minosegu vizbol meritettunk, es lemostuk a motorokat. Az indotogombot lenyomva a hatalmas kethengeres eletre kelt, es a kormanyt az ut fele iranyitva boldogan elrobogtunk – az Ordog orszagaba. Eleinte a terep lapos es eleg jo minosegu volt, de nem kellett sok ido, mire mely, laza homokka valt, ami komoly kormanyzasi problemat okozott. Fred es en is szamolatlanul estunk-keltunk egyszer hetvennel katapultalva a bozotba. Ez kicsit osszerazta a nyakam, ugyhogy le kellett lassulnunk – igy aztan a kormanyzas meg nehezebbe valt. Elertunk vegul egy sivatagi tolgyest, megalltunk pihenni a novenyzet arnyekaban.

A tolgy mellett megpihenve

49.-es kut

Nehany perc mulva tovabb indultunk, es vegul elertuk a 49.-es kutat. A kotelunket es egy vodrot hasznalta vegul kituno minosegu vizhez jutottunk. A mosdas frissitonek bizonyult, es egyidoben leklesedesunk is visszatert. Az ut nem volt annyira rossz, de akadt nemi problemank a fakkal es a belogo bokrokkal, amik allandoan verettek a kezunk, a kezeloszerveket, es a leallitogombot is. Termeszetesen, a korabban megkerdezett 4WD csapatok elfelejtettek emlitest tenni errol a problemarol, es mi sem gondoltunk ra soha. Vegulis a taj, amit epp atszelunk a Great Sandy Desert (Nagy Homoksivatag – ford.). Eleg suru a novenyzet a sivatag eredeti koncepciojahoz kepest. Vegul leszikszalagoztam a veszleallitot, de a bokrok tovabbra is behuzogattak a feket es a kuplungot, varatlan kitevoket okozva a bozotban, megkeseritve az ut hatralevo reszet. A megoldas – kezvedo, a la Yamaha Tenere.

Breadon Hills

Nemi javitas

Kilenvennyolc kilometerre az 50.-es kuttol megpillanthattuk Breadon Hills-t, a 48.-as kut szomszedsagaban. EGy nehany kilometeres kitero elvezetett Breadon Pool (termeszetes uszomedence – ford.) es Grodfrey Tank (vizgyujtohely – ford.) melle, a kornyezo fennsik uditoen hatott a megszokott kilatashoz kepest. A CSR-ra visszaterve elhataroztuk, hogy a lenyugvo nap miatt tabort verunk. Korulbelul 160km-t haladtunk elore, kiegeszitve husz kilometerrel, amit nehany elveszett felszereles megtalalasa igenyelt. Megjegyzes a naplomnak – holnap talan elerjuk a 42.-es kutat, mmmm.

Naplo: Harmadik nap, 1983-09-02, Pentek

Pirkadatkor elomasztunk a halozsakokbol, de beletelt nehany oraba, mire vegul elindultunk. Fred tankja igenyelt nemi Araldite kezelest, es a csomagtartok (amik hatalmas terhet viseltek viszontagsagos korulmenyek kozott) is nemi karbantartasra szorultak. Hihetetlen, mire nem kepes az ember egy svajci bicskaval, fogokkal, drottal es nemi Mulgaval (a szaraz videkekre jellemzo bokor/fafajta – ford.). Kene egy fasza kis csomagtarto? Lepj kapcsolatba A&F Powellel a mulga es drot specialert! Mar dolgozunk az elso ongyogyulo, organikus szerkezeten.

Eltertem a tematol. Amint elindultunk, megerkeztunk az elso igazi dunehez valahol 17km-rel indulas utan. Aprocska volt. 7 meter magas, konnyen megmaszhato, de megert egy fotot. Haladunk tovabb, de 6km-re Fred megkapja az elso defektet. Gyorsan megjavitjuk a motoron (a BMW hengerek es egy cso jobb pumpa, mint a kezi valtozatok) es mar mentunk is tovabb. Hamarosan elertuk dune orszagot.

Kilatas az elso dunerol

Fred defektet kap

Hullam hullamot kovetett, ahogy a homoktenger elterult elottunk horizonttol horizontig tarto kelet-nyugati iranyu homokgerinceivel. Mennyire megszokott latvannya valtak. A Bee Emmek gond nelkul feljutottak rajuk. A legnagyobb problemat a katonai Unimog jelentette, amint a S-Z-E-L-E-S kereknyoma egy gerincet kepzett a hagyomanyos 4WD nyomok kozott. Ez eleg nehezkesse tette a kormanyzast. Nem tartott sok idobe, amig egyeb becenevet is felszedett a szokasos Unimog melle.

30km-re a 45.-os kuttol a dunek atengedtek a terepet a nagyon laza homokkal boritott, lagyan ivelgeto tajnak. Ugy husz kilometeren at igy is maradt, es ugy lehetne legjobban leirni, mintha egy nagyon szeles, homokos folyoagyon kelne at az ember. Alacsony, feher torzsu fak kozott lavirozott a csapas. Ez a szakasz igen sok gondot jelentett. A motorok tobbszor a bozotba hatoltak, es veszes kozelsegbe kerultek a tulmelegedeshez – ahogy a mi duhunk is. Ez a nap – szakas szerint – igen forro volt, ami kombinalva a kemeny munkaval, amit a makacskodo lovak terelgetese jelentett nem tette tul elvezetesse a szakaszt. Igy hat igencsak elveztuk, ahogy megizlelhettuk a felig beomlott 45.-os kut barnas kincseit. A viz megfelelt mosakodasra, de nevesbe ivasra, talan vegszukseg eseten. Ettunk, es pihentunk egyet. Elverve az idot keszitettem egy dobozt es egy sisakcsucsot Frednek nehany elhagyott kontenerbol.

45.-os kut

Spinifex (hosszu, egyenes, szuros fufele – ford.) Flat

Elhagyva a 45.-os kutat megint dune orszagba erkeztunk. A homok gerincek egyenletesen helyezkedtek el, es egyre magasaggak es magasabbak lettek. A felfuto szakaszok eleg jok voltak, es faradtan, de eleg konnyen feljutottunk rajuk, mielott orommel tolthetett volna el ezen voros sivatagi csodak meghoditasa. Amint a Nap befurta magat a dunek koze nyitvatartottunk szemunk alkalmas, nemi faval ellatott taborhely utan kutatva. Nehany dunen atkelve meg mindig semmi. Fred mar taborozni akart (en is), de mondom “meg egy dune, oke?”. Megmasztuk tehat a kovetkezot is, es ahogy kibukkantunk a tetejen, a bokor mogott ket feltartott huvejkujju sracot vettunk eszre. Kibaszott stopposok! A 4WD csapathoz tartoztak, akik epp elotte vertek tanyat nehany dunevel elorebb, es meghallva minket elore szaladtak. Micsoda egybeeses, konnyen taborozhattunk egy kilometerrel visszabb is, elszalasztva Terry Giles expediciojanak vendeglatasat, akik fott etellel es hatalmas mennyisegu, hideg sorrel fogadtak. Tortenetmeselessel es a jarmuvek hasonlitgatasaval gyorsan telt az este. A sracok nem hittek a szemuknek, amikor szemugyre vettek a jarganyokat es a csomagok mennyiseget. Vegul elmentunk aludni, mindossze 127km-t teljesitve aznap – meg mindig 75km-re a 42.-es kuttol.

Terry Giles 4WD expedicioja

Naplo: Negyedik nap, 1983-09-03, Szombat

Fel nyolckor elszabadultunk, kezelgetve a fejfajast es bemutatva a 4WD-s sracoknak, hogy kell esni mar az elso dunen. Nemi nehezseggel kellett szembeneznunk, ahogy del fele haladtunk. Nem ero vagy tapadas hianya, de a belogo bozot, ami embert es gepet tobbszor a csapas melle kuldott.

Tolasra keszen

A homok gerincek megsokasodtak, 500-1000 meterenkent elszorva egymastol. A 42.-es kut ebed tajekan kerult elo, igy aztan megalltunk utanpotlasert. A kut beomlott, es fole omlott a madarszar boritotta forrasviz. Csipogo voros csoru papagajok ezrei adtak nemi izt a tajnak, ahogy ki-be szaguldoztak a kut bejaratan a kornyezo bozotbol. Alkonyatra elertuk a 41.-es kutat, 133km-t megteve aznap. A viz barnas volt, es egy doglott madarat halasztunk ki belole. Ennek ellenere jo volt lemosdani, a lejart szavatossagu tetemeket konnyen figyelmen kivul hagytuk a hoseg es az egesz nap beszivott por miatt. Nehany litert felforraltunk es leszurtunk veszhelyzet esetere. Lehetosegem volt fogyasztasi adataink kiszamolasara is. Napi ket es fel liter ivovizet fogyasztuttnk naponta fejenkent. A napi homerseklet nagyjabol az evszazados rekord korul alakult, ugyhogy nem zavart volna, ha tobbet iszunk. A motorok nagyjabol 13km-t tettek meg egy liter benzinnel.

42.-es kut

Tabor a 41.-es kutnal

Track Scraper

Naplo: Otodik nap, 1983-09-04, Vasarnap

Csodalatos kezdet. Sikerult napkelte elott elindulni. A kotelezo donek elottunk terultek el. A motorok nagyon jol szolgaltak felfele – a lejutas a problema. Az elso kerekre nehezedo suly kormanyzasi problemakat jelentett. Ezt csak bonyolitotta, hogy a motorra felpakolt felszereles megakadalyozott bennunket, hogy mozgassal korrigaljunk. Mindenesetre 30km motorozas utan elertuk a 40.-es kutat es Tobin sirjat.

Tobin sirja

Michale Tobin, Canning 1907-es felderito csapatanak tagjat egy aboriginal dardaja olte meg. Marvany keresztet helyeztek el az egyik kozeli homokdunen emlekere. A 40.-es kutat elhagyva 15 kilometert a Tobin Lake-n keresztul motoroztunk. Igazi orommotorozas volt ez, a kemeny, lapos feluleten legmagasabb fokozatban, 80-100-zal szaguldva! A masik oldalon megalltunk, hogy megvarrju Fred nadragjanak ulepet, amit a benzines kanna szakitott ki. Sajnos a feneken levo borrel nem tudtunk sokat kezdeni.

40.-es kut

39.-es kut

A szennyezett 39.-es kutat is elhagytuk kicsivel kesobb. Betoltottem egy kannanyi benzint. A kovetkezo 90km elvezetett a 36.-os kuthoz. Igazi dragako volt ez, csillogo, tiszta vizzel, amibol mindketten hatalmas mennyiseget bekortyoltunk. Furdot is keszitettem a megmaradt itatoban. Nagyon elveztem az elozo 20km dunei utan. Mindketten lefaradtunk az ekezo kerekeket kordaban tartva, elesve es felallitva a motort, de tudtuk, hogy haladnunk kell elore, tehat folytattuk utunk. Ugyanez a homok fogadott a kovetkezo 6km-en is, amikor elegunk lett aznapra – sotet lett mar egyebkent is. 130km-t gyurtunk le.

Feluton a legnagyobb dunere

Naplo: Hatodik nap, 1983-09-05, Hetfo

Osszecsomagoltunk es elhajtottunk kozvetlen napkelte utan, es nehany dune utan kemeny murvan haladhattunk – fantasztikus 20km-es szakasz. Atmotoroztunk Everard Junctionon es 10 kilometerrel kesogg a Gary Highway keresztezodesen. Aztan a CSR megint elfajzott, mely, razos, kemeny homokka, a mar megszokott kormanyzasi problemakat vonva maga utan. Igy aztan sebessegunk alacsonyan, 50km/h korul maradt, amit ritkan 70-es, laposabb szakaszok szakitottak meg.

A 33.-as kutnak nincs valyuja, de kituno vizet szolgaltatott, meg a 36.-osnal is jobbat, ugyhogy vegul a polomon atszurt vizzel helyettesitettuk a korabbit. Harom kilometerrel a kut utan kereszteztuk a Kidson Tracket, erdekes keresztezodes az itt elhelyezett kacatok miatt: STOP jelzes, varosi jellegu CANNING ROAD tabla es egy teljes porcelan WC csesze. Az ilyen jellegu cuccok biztos meggyozik majd a tavoli jovo antropologusaig, mennyire orult nep volt az Aussie a XX. szazadban.

33.-as kut

Kidson Track keresztezodes

Tovabbi 18km, es elerjuk a 32.-es kutat. Ez volt az egyetlen az eredeti vodorrel, a kabel es daru meg mindig mukodtek. Tovabb motorozva, meg kellett allnunk, es feltankolnunk a kannakbol. Kisebb dunekkel tagolt tajra ertunk, amin egy razos osveny haladt keresztul, megint csak tesztelve kormanyzasi kepessegeink. Egy ora ebbol, es mar ebedido is volt: osztriga es gyumolcskenyer vizzel. 40 kilometerrel odebb megint dune orszagban hajoztunk. Kemeny munka, uvolto motorok es voros kaparasnyomok. Elerjuk a 29.-es kutat, es tabort verunk a 180km-es nap vegen.

32.-es kut

Naplo: Hetedik nap, 1983-09-06, Kedd

Nagy gondok vannak! Fred es en elhagytuk a 29.-es kutat napkeltekor, de 25km-rel kesobb kifutottunk a benzinbol. Meg mindig 130km van hatra a 23.-as kutnal elhelyezett utanpotlasig es az egyik tank csont szaraz. Egy kis vergodest kovetoen megszuletett a dontes: Fred elmotorozik az en R80G/S-emen a benzintartalyig, feltankol, es visszajon: radikalis, de az egyetlen lehetseges megoldas.

Tabor

Mielott elindult, meg kellett erositeni az extra eros, sajat gyartasu segedvazamat nemi mulga es drot kombinacioval. Egy fa alatt ultem, es hallgattam a sajat GS-em elhalo hangjat, amig teljesen csendes nem lett a taj, es az agyamon husz kulonbozo szamitas futott at Fred utjanak hosszat illetoen. Becsleseim eleg komoly szorast mutattak, igy aztan elhataroztam, hogy elfoglalom magam idokozben. De megis mit csinalsz egy sivatag kozepen, ahol nincs semmi? Naporat keszitettem, setalgattam, a szukseges mennyiseg tizszereset kiveto tuzifat gyujtottem, hosszra daraboltam, arnyekolot epitettem, befontam a hajam es levagtam a kormom (ket ora alatt) es lefilmeztem egy gyikot. Csodalatos, mennyire lassan telik az ido, amikor siettetned, foleg, ha azert nemi aggodalom is keveredik a varakozasba. A sotet eljottevel tuzet gyujtottam, majd lefekudtem aludni. Amig ezekkel az emberi kitartas hatarit feszegeto dolgokkal foglalkoztam, Fred a dunekkel harcolt. Ut kozben talalt egy doboz Emu Exportot (sor – ford.) es egy zacsko puffasztott rizst. Fel is faltuk reggelire mindkettot. Nehany 200 literes hordo a 26.-s kutnal 10 liter uzemanyagot hozott, kiegeszitve a 23.-as keszletet. Fred nagyjabol 3 ora korul ert oda, eppen elegendi benzint szivott ki a hordobol es mar fordult is vissza. A 26.-os kutat ujra elerve mar sotet volt. 20 perces pihenot kovetve megprobalta legyozni az en taboromig hatralevo tavolsagot.
Az elso nagyobb dunen, mindossze 3km utan elakadt az emelkedo ketharmadanal, es le kellett bontania kannakat, levonszolni a motort a dune aljara, es ujra probalni. Tobb masik dunen az utolso 2 meteren mar tolnia kellett a motort. Ezek a problemak leginkabb abbol adodtak, hogy az ejszaka sotetje megnehezitette a veszelyek kiszamithatosagat. Volt olyan, hogy a fenyszoro nem mutatta, hogy a dune mar elkezdett emelkedni, igy a teljes gaz tul keson jott.
Este tiz fele tavoli motorhangra ebredtem, a halk purrogas kozeledett, a dunek surusegenek fuggvenyeben emelkedve es ereszkedve. Egyre hangosabba valt, es vegul a feher fenycsik behatolt a taborba. Fred visszaert. Micsoda eredmeny, megduplazta a napi atlagunk egyetlen nap alatt. De valojaban mindossze 25km-t tettunk meg aznap.

Neha a motor leugrik az osvenyrol

Tenyleg valtozott a taj

Naplo: Nyolcadik nap, 1983-09-07, Szerda

Mar magasan jart a nap, es meg mindig rendezgettuk a csomagokat, javitasokat eszkozoltunk a motoron. Amint elindultunk, nehez dunes tajon haladtunk, majd a 27.-es kutnal megalltunk, ami kituno vizzel fogadott. Az R80/FP kuzd az iranyithatosaggal, de haladunk tovabb a 26.-os kuthoz. Erdekes hely, a kutat az eredeti allapotara allitottak vissza. A tetejet ujraepitettek, a valyut felallitottak es a csorlo es teljesen mukodokepes. Eltoltottunk itt egy kis idot, pasztort jatszva, a berendezest mukodtetve es az itatoban lemosdva. Indulas elott atolvastuk a latogatok konyvet, alairtunk es beragasztottuk a BMW klub kartyainkat is. A precedens, emberek!

27.-es kut

26.-os kut plakett

Viztarolo, ahogy Canning tevei hordoztak

26.-os kut

Vizvetel a 26.-os kutnal

25.-os kut

25.-os kut korlat

Felfele hasitva egy dunen

24.-es kut

A kiszaradt 25.-os es a 24.-es kutakat elhagyva delutan 3-4 kozott elertuk a 23.-ast. Jo, helyreallitatlan allapotban volt. Jo erzes volt ott lenni, elhagyva a felutat es teljesen feltankolva a motorokat a 200 literes hordobol. Kezdtuk ugy erezni, mintha vege lenne a turanak. 66km-rel az ujratoltes utan tabort verunk, miutan egy kivalo 80km/h-s csapason haladtunk, a dunekkel a parhuzamosan.

Uzemanyag 1km-re nyugatra a 23.-as kuttol

200liter Powell reszere

Fred szivattyuzza az uzemanyagot

23.-as kut

Naplo: Kilencedik nap, 1983-09-08, Csutortok

Napkelte utan indultunk. Az elso 50-60km eleg jo uton haladt. Az elso nagy dunet a tabortol 30km-re erjuk el. A CSR nem lehetne az, ami a dunek nelkul! Ezt a teruletet szep vadviragok boritottak, pl. fenyo jellegu fak hatalmas narancssarga mezelo jellegu viragokkal. A 20.-as kut korul a peckes sivatagi tolgyek altal korbevett teruletre lepunk, arnyekkal es latvanyul szolgalva a kovetkezo 40 kilometeren. Kiszaradt, szikes siksagok is elofordulnak, jelezve, hogy a Lake Disappointment kozel van mar. Vegulis a kepletes nevvel (disappointment = csalodas – ford.) rendelkezo, hatalmas semmit is megpillantjuk. A szelet kovetve, majd egy csapason atvagva atkelunk a suppedos Savory Creeken es elhagyjuk a 19.-es kutat.

Novenyzet

Spinifex kert

Sivatagi tolgyek

Kiszaradt sosto

Powell testverek

19.-es kut

Az igen puha talaju dunek komoly problemak forrasa. Noha nem annyira meredekek, bonyolult formakat alkotnak, nem ugy, mint a korabban tisztan kirajzolodo gerincek. Nehanyszor tolnunk is kellett a motorokat, igy aztan ugy dontottunk, hogy a guminyomas leeresztesehez folyamodunk. Fel kilometerrel kesobb Frednek mar defektet kap a hatso gumija. Szenvedes. Gondolom kitalaltatok, miert tortenhetett. Miutan megjavitottuk, ismet utnak indulunk. Eleg kemeny a terep, es a problemak halmozodnak – a motorok nem nagyon kepesek a CSR kinzo nyomait kovetni. Tobbszor is elofordul, hogy a dunen felfele robogo Bee Emm hirtelen 90 fokot fordul, es spinifex csomok es bokrok kozott pattog tovabb. Tobbszor is megesett, hogy a motorok irto gyorsan 180 fokot pordultek tengelyuk korul, feluton felfele a dunen, hogy aztan teljes gazzal lefele rohanjanak – ennyit a gazadassal kormanyzasrol.
Keso delutan begurultunk Durba Springsbe. Csodalatos hely, klasszikus sivatagi oazis – egy elszukulo torkolat, ami bevagta magat a hegy oldalaba. A sziklak kozott gyongyoruen befuvesedett tisztas eukaliptuszokkal megszorva. A nyugati orom aljanal egy nagy, kristalytiszta vizu medencet vesznek korbe a fak: nehez szavakkal leirni a hely varazsat. Egy Jim Fax nevu srac taborozott ott eppen Range Roverjevel, haverjaival es csaladjaikkal. Ugy nez ki, talalkozott Harryvel es Clawval elozo evben a Talawana Roadon. Nemi csevereszes es kaja utan el is terultunk.

Naplo: Tizedik nap, 1983-09-09, Pentek

Napkelte elott kelek, es filmezek, megprobalom celluloidon is megorokiteni a hely varazsat. Megreggelizunk es bejarjuk a torkolatot, nehany aboriginal festmenyre is bukkanunk. Durba Springstol nehany kilometerre ujabb torkolat, Killagurra Gorge. Csodalatos aboriginal festmenyek es hasonloan kivalo minosegu viz egy jol vedett medenceben. Megtoltottunk egy 15 literes kannat es elindultunk a CSR-en. Ugy del korul.

Szikla Durba Springsnel

Durba Springs

Regi graffiti Durba Springsnel

Durba Springs Gorge

Akar gyorsabban is olvashatjatok, mert eleg jol lebegunk elore: 70-100km/h kozott. Egy igazi vasarnap delutani bozot szaguldas. Ujratankolas utan ujra peregnek a kilometerek, elhagyjuk a 15,14,13 es 12.-es kutakat is. Gyors, konnyen jarhato terep egyenesekkel, kanyarokkal es nehany dunevel. Fred elhagyott egy polot, en meg elvesztettem a teaskannat. Szeles mosollyal arcukon, a ket Bee Em (bimmer – ford.) lovasa hasit az enyhen kanyargo uton egy nagy to korul, amig egy dune arnyekaban megfelelo taborhelyet nem talalunk.

Naplo: Tizenegyedik nap, 1983-09-10, Szombat

Erezheto volt, hogy del fele tartunk, mert az ejszaka, most elso alkalommal hidegnek bizonyult, de nem ez volt az egyetlen modja a navigacionak. A CSR-en meglattuk az elso tevet is, pedig mar a Lake Gregory ota lattuk a nyomaikat. Remelem, nem ugyanettol az allattol szarmaztak! Nehany kenguru es emu is megjelent, nemi ausztral jelleget kolcsonozve a tajnak. Elhagytuk az erosen szennyezett 11.-es kutat es megneztuk a 10.-est. Jo allapotban volt, a viz valahol 60 lab melysegben.

11.-es kut

A 9.-es kutnak volt szelkereke is, jelezve, hogy beleptunk az allattartok regiojaba. Delutan 5-kor gurultunk be Wilunaba. Kapcsolatba leptunk a zsarukkal, es felhivtuk a szuloket is. Megcsinaltuk! – micsoda erzes. Nehany unnepi sor utan kiguritottuk a swageket (swag = ausztral sator-halozsak kombo – ford.). Vasarnap haza, Perthbe indultunk a Paynes Find korul elkapott szitalo eso ketseg kivul saros, voros nyomot hagyott magunk utan. Eletunk kiveteles turaja beteljesult. Hetfo – vissza munkaba: micsoda melypont!

VEGE

Ez a kep, joval kesobb, 2006-ban keszult, es nem a turan hasznalt BMW-k szerepelnek rajta. A foto nem is annyira rege,n, 2006-ban keszult az Off Centre Rally-n, a kek Fred 1985-os Wynn Safarira epult motorja, a masik pedig egy R80ST, de a Canning Stock turan keszult tankkal.

Forrasok:
Andreas Powell, a testverek egyikenek irasa az ADVRideren
Egyedul egy DR650-esen, Centrelink irasa az ADVRideren
Szervezett motoros tura a BikeRoundOZ-tol
Wikipedia cikk a Canning Stock Route-rol
CSR az ExplorOZ-on (vezeto ausztral 4WD/overland kozosseg)

A ket szelso gombbal lehet az epizodok kozott valtani vagy hasznaljatok a playlistet.

Halasztgattam mar ezt a filmet egy jo ideje, miota valahogy a latoterembe kerult, aztan most ereztem ugy, hogy van egy nyugodt 2-3 oram, igy adok neki egy eselyt. Az utobbi idok vfx/akcio aradata utan eleinte kicsit nehezkesen fogadtam be a lassu folyamot, de a klasszikus, tanulmanyba illo hollywoodi tortenetmeseles a gyonyoru afrikai hatterrel egy ido utan teljesen magaval ragadott.

Het Oscar, teljesen megerdemelten, viszont erthetetlen modon a noi foszerepet alakito Meryl Streepet nem jutalmaztak, pedig nem kis teljesitmeny nyujt bo 150 perc alatt, es ezt nem csak a vegig kifogastalan dan akcentusra ertem. Zene, fenykepezes, dramaturgia, fo- es mellekszereplok mind emlitest erdemelnek.

Na, nem ragozom, nalam bekerult a klasszikusok koze, es kap tiz csillagot.

KÉPEK

Sajnos a kepek a feltoltes soran eltuntek, de sebaj..lasd kovetkezo post!

Sajnos most rajottem, hogy eleg ronda ez a “dizajn”, ugyhogy az is frissitesre szorul, de inkabb a tartalomra szeretnek koncentralni, igy hamarosan kezdodik a beszamolo, es jonnek a kepek. Eddig osszeraktam a nyolcvannal is tobb panorama legtobbjet, es meg hatravan cirka 2500 hagyomanyos foto is.

Kis turelmet az erintettektol :)

Motor

- BMW F650GS Dakar (2002, ~26500km)
- Karoo 2T elso-hatso gumi
- SW Motec rack
- Andy Strapz Expedition taska
- Garmin Zumo GPS
- Motoron elhelyezett szerszamok (altalaban egyebkent is rajta vannak)
	- Gyari BMW szerszamkeszlet
	- Kis meretu kezi pumpa
	- Racsni, illetve hozza valo torx, allen..etc bitek
	- Gumijavito kit, kulon ragaszto, folt darabok
	- Duct tape
	- Pillanatragaszto
	- Gumiszerelo vas x 2
	- Kombinalt fogo
	- Torlokendo

Ruha

- Motoport Kevlar 2 mesh dzseki
- Motoport Kevlar nadrag, nadragtartoval
- Cso alaku nyaksal
- BMW Rallye 2 Pro kesztyu
- Terdnadrag
- Polo
- Shoei Hornet sisak
- Joe Rocket Big Bang motoros bakancs (gyalogolni is oke)
- Fuldugo
- Ovtaska: iratok, penztarca, telefon, fulhallgato, guminyomasmero
- Leatherman "svajci bicska"

Andy Strapz Expedition bal oldali fele (9.6kg)

- Ruhas zsak:
	- 4 polo
	- 3 galleros polo
	- 7 alsogatya
	- 7 zokni
	- 2 tartalek terdnadrag
	- 1 farmer
	- Furdonadrag
- Kinai gyors teszta, 1 konzerv 4-5 napra
- Elso es hatso tartalek belsok
- Labpumpa
- 2 Liter viz
- Lancspray, szerelokesztyu (kulso zsebben)

Andy Strapz Expedition jobb oldali fele (10.1kg)

- Thermo es Aerotex vizallo liner a motoros ruhahoz, Alpinestars vizallo kesztyu
- Tisztalkodokeszlet:
	- Kis torolkozo
	- Tusfurdo
	- Fogkefe, fogkrem
	- Borotva, borotvahab
	- WC papir
	- Koromcsipesz
	- Labgombakrem (remelem nem kell :)
	- Hintopor
	- Vitamin
	- Fajdalomcsillapito, vegyes gyogyszerek
	- Fultisztito
	- Tu, cerna
- Aprobb motor felszereles:
	- Drotok
	- Kotegelo
	- Tartalek legszuro (Unifilter)
	- Duct tape, szikszalag
	- Tartalek gyertya
	- Izzokeszlet
	- Motor papirok
- Papucs
- Fozokeszlet:
	- MSR Dragonfly fozo, tisztito/javitokeszlet
	- Edenyek, villa, kanal, so-bors-fuszer, mosogatokeszlet
- Elsosegelycsomag
- 10 meter kotel
- 2 liter viz
- 6 decis benzintartaly (kulso zsebben)

Hatizsak (ulesre is rogzitheto gumipokkal)

- 3 literes Camelbak belso tartalya (kiveheto)
- Fenykepezogep (Nikon D90 + 18-200)
- Fenykepezogep alkatreszek (4 aksi, 2x16GB SD kartya, tolto, pici tripod,  tisztitokeszlet, USB kabel)
- Fejlampa
- Kabelzar (kabatot, sisakot lezarni)
- Kalap, napszemuveg
- Szemcsepp
- Ajakzsir
- Naptej
- Terkep, utikonyv, utvonalterv
- Jegyzetfuzet, toll

SealLine zsak (80 literes, felig – 9.2kg)

- Sator, javitokeszlet, kulon tokban
- Halozsak, zsakban
- Matrac, tokban
- Felfujhato kisparna
- Szemeteszsakok (szemetnek, ha esik csomagolni)
- Tartalek gumipokok
- Zseblampa
- Szunyogriaszto

Ez igy, ha minden igaz olyan 5500km (+- nehany szaz), amibol egy olyan 5-600km jobb-rosszabb foldut, 22 nap alatt.
Indulas december 19.-en, szombaton, erkezes valamikor januar 9-10.-en, Szilveszter a kompon Tasmania fele :)

Sydney-Melbourne

View Larger Map

Tasmania

View Larger Map

Melbourne-Sydney

View Larger Map

Jakob lajtorjaja
GSA video
F650GS kinlodas
Felkeszules

Mar kevesebb mint 2 het!

Wellington

Mig vendeglatoimmal, az epp golfozni keszulo (allitolag ebbol lehet tudni, hogy esni fog), nyugdijas katonatiszttel es holland szarmazasu felesegevel, es epp hazalatogato, egyetemista lanyukkal fogyasztottam a piritosbol, narancslebol, muzlibol allo reggelit, azon gondolkoztam, hogy itt kellett volna meg maradnom Wellingtonban legalabb egy napot. Keson erkeztem a fovarosba a kompon, igy a szallast kereso kovajgason kivul nem volt lehetosegem, hogy korulnezzek. Pedig olvastam rola eleget, mar a Weta Digital (a vilag vezeto vizualis effekt cege), az utcakat diszito filmes kellekek, a filmes negyed Miramar kapcsan is. Kivancsi voltam, milyen kontrasztot jelent 10 nap termeszetkozeli kikapcsolodas utan a nagyvaros tolongasa, a kultura jelenlete, de ebbol csak a delutani csucs orult tempojat, a poros beton illatat erzekelhettem. Sebaj, gondoltam Wellington elerheto kozelsegben van Sydneytol, ha nagyon hianyzik, kesobb is meglatogathatom egy-egy hosszu hetvege alkalmaval. Masreszt, hasonlosagot sejtve a korabbi fovarossal, Aucklanddel, gondoltam, majd ott bepotlom, ami esetleg a Cook-szoros peremen elmaradt.

Taupo

Eszaki szigeti utam elso allomasa a szigetet meghatarozo Lake Tauop eszak-keleti partjan elterulo, azonos nevu kisvaros. Wellingtonban meg szep, napos ido bucsuztatott, de valoszinuleg a beigert golfozas hatasara hamar rosszabbra fordult, Taupo fele kozeledve egyre fenyegetobb, elobb szurke, majd acelosabb szinekbe hajlo fellegekbe burkolozott Mt. Ruapahu majd’ 2800 meteres csucsa. Palmerston North megyen athaladva meg egesz elvezheto volt a motorozas. A kis, elszort telepulesek miatt itt mar nagyobb forgalommal kellett szamolni, megis, a szinte lapos, majd Taihape kornyeken lagyan hullamzo, egyenes utakon sokkal magasabb atlagsebesseg alakul, mint egy 15-50-es kanyarokkal tagolt, 2-300km-es hegyi szakaszon.

Aztan, Waiouru-t elhagyva kezdett megvaltozni a keplet. Mar a kompon hallottam a Coromandel-felszigetrol szarmazo Triumphostol, hogy par nappal ezelott, a Desert Roadon (sivatagi ut) haladva eleg kellemetlen idojarasban volt resze, de betudtam a felkeszuletlensegenek. Ahogy azonban feltuntek Mt.Ruapehy felhokbe burkolozo sziklai, es elottem allt a Rangipo Sivatag, mar sejtettem, hogy igazat beszelhetett. Ekkorra, az oszi homerseklet dacara szinte fagypontig, 1-2C-ig sulyedt a homerseklet, es mindezt sulyosbitando, 40-45km/h-s oldalszel soporte vegig a Gyuruk Ura Mordorjabol ismeros, kietlen tajat, ahol a sziklak nyomaszto hangulatat csak az uttal parhuzamosan futo vezeteksor tori meg nemileg. Kicsit feltem is, mi lesz, ha elkezd esni a ho, a hormerseklet es a fenyegetoen sotet felhok nem igertek sok jot a 35 kilometeres ut soran.

Taupohoz kozeledve az eso is megerkezett, eloszor csak enyhen, majd egyre erosodve. Szerencsere a hegyek szelarnyekaban mar nem kellett az oldaliranyu lokesekkel kuszkodnom a hatso csomagok miatt erosen elkonnyult eleju, egyebkent is eleg labilis Dakaron, szinte meg elvezetem is a keso oszi hangulatot, ahogy a to partjahoz, es az ut tuloldalat szegelyezo, lathatoan turistakra berendezkedett uzletek, vendeglatohelyek kozott kavarogtam. Ugy dontottem, hogy eleg volt a fagyoskodasbol, megkeresem a szallast, aztan eldontom, hogy motorral korulnezek a kornyeken vagy inkabb gyalogosan vetem be magam a varosba.

A totol tavolodva, egy domb tetejen aztan meg is talaltam a B&B-t, ahol az oreg epp a muhelyben lopta a napot (ugy is mondhatjuk, hogy szorgalmaskodott, de ez 80 eves kor utan mar egyremegy). A motorhangra elosietett a felesege is, meg sem varva, hogy levegyem a sisakot, mar nekem bombazta a kerdeseit, illetve reszletes instrukciokkal latott el a motor parkolasat, a vizes motorosruha es csomagok elhelyezesevel kapcsolatban is. Kicsit tenyerbemaszo volt, na. Sajnos errol a rossz szokasarol kesobb sem nagyon akart letenni, igy aztan “kenytelen voltam” a nap nagy reszet turistaskodassal tolteni, es csak este elvezni az (egyebkent joindulatu, csak kicsit tulsagosan aggodalmaskodo) vengedszeretetet.

Meleg tus, es tea utan atnyalazgattam par prospektust, es arra jutottam, hogy ha valamit latni is szeretnek, erdemes megint motorra szallni, es felderiteni a varoska 6-8 kilometeres korzeteben fekvo latnivalokat, mint Uj-Zeland egyik legismertebb vizesese, a Huka Falls, a vulkani tajat bemutato Craters of the Moon (A Hold kraterei) vagy az Aratiatia duzzasztogatja. Nem tul nagy a valasztek, de Taupo alapvetoen nem is ezekrol hires: uj-zeland legnagyobb tava kituno kikapcsolodasi lehetosegeket rejt a horgaszni, vitorlazni vagyoknak. Csak nem keso osszel :)

Annyira persze nem bantam, hogy nem kell a turistahaddal versenyre kelnem, igy aztan a Huka Falls fele vettem az iranyt. Nem volt nehez dolgom, kovetkezo napi celpontom, Rotorua fele kellett csak vennem az iranyt, majd a kijelolt elagazasnal leterve maris egy kanyargos, erdoben vezeto uton talaltam magam, ami par szaz meter utan a vizesesnel ert veget. Elkezdett kicsit szemerkelni az eso, igy aztan ugy dontottem, hogy motoros ruhaban vegyulok a turistak koze nehany foto erejeig. Hat, hogy mondjam, hogy ne sertsek meg senkit. Valahogy az elozo majd ket het latnivaloi utan nem hagyott bennem maradando benyomast a zugo. Igy valik az ember immunissa a jora.

Elindultam hat visszafele, Taupo fele, hogy az eszaki sziget kozepso, meg ma is aktiv vulkanokkal tagolt reszenek tulvilagi kepzodmenyeit kicsit jobban szemugyre vegyem a Craters of the Moon kenes szagu felhoi kozt. Erkezesemkor a parkoloban egy hupikek oldtimeren kivul mas nem fogadott, igy aztan a fagyoskodo penztarossal valtott nehany szo utan gyakorlatilag enyem volt az egesz terep. A borus hatterben kiserteties elmeny nemelyik kurto, szinte varna az ember, hogy az Exorcist-bol ismert demoni alak felbukkanjon a gozben :)

Utkozben visszafele meg megalltam az Aratiatia folyo gatjanal, kicsit felzavarva a duzzasztott oldalon furdozo vadkacsakat. Ezen a turista nem jarta reszen is keszitettem nehany kepet, majd ugy ereztem, jobb lesz nemi ennivalo utan nezni a varosban. Talaltam egy internet kavezot is, ahol hosszu beszelgetesbe elegyedtem az egyik utazoval, aki – bar most hatizsakkal jarja Uj-Zelandot – arrol almodozott, hogy egy napon motorra pattan, es ugy jarja be a vilagot. Remelem, sikerult neki azota :)

Masnap egy nagyon rovid, mindossze 80km-es szakasz allt elottem. Gondoltam, hogy az egyre morcosabb idojaras ellenere koran reggel, napkeltevel elindulok, hogy egy egesz napom legyen erre a turistak koreben igen nepszeru, a maori kultura (es termalfurdok) egyik fellegvarakent leirt telepulesre. Kicsit felresiklott a tervem, mikor a szobambol kilepve meg a vasarnap reggeli csond fogadott. Egy ora elteltevel fel is keltek vendeglatoim, es mig a reggeli keszult, beszelgettem egy kicsit az oreggel. Nyolcvan eves kora ellenere meglepoen fiatalosan kerdezgetett az utazasrol. Igaz, ismetelten Yamahanak emlegette a BMW-t, de ennyi igazan belefer :)

A nap kepei

Uton Rotoruaba

Mire elindultam, mar tudatosult bennem, mennyire szerencsem volt a deli szigeten. Az elso egy-ket napot kiveve vegig ragyogo napsutes fogadott az alapvetoen igen csapadekos nyugati parton is, es most, hogy az eszaki sziget elmeletileg csendesebb eghajlatat kene elveznem, megint a terasz tetejen kopogo eso fogad. Mindegy, ezt az oranyi tavot letudom, aztan, ha at is fazok, a kovetkezo szallas kerti termalmedencevel kecsegtet. Ugyanis ezen a videken nem ritka, hogy a melegviz ingyen jon a hazhoz. Elindulok hat Taupobol a tegnap mar bejart utvonalon, es alig erek tovabb a duzzasztonal, hegyre felfele menet erdekes hangot hallok alulrol. Lenezek a fordulatszammerore, es a 100-as sebesseghez tartozo kb. 4ezres fordulatszam helyett vadul csapkod a mutato jobbra-balra, mig csuklomon es az ulesen keresztul a magasabb sebessegi fokozat es az emelkedo altal okozott motorfek adja tudtomra, valami nem stimmel. Behuzom a kuplungot, kirakom az indexet, lehuzodom az ut szelere. Leszallas nelkul, meg sebessegben probalom inditani, semmi reakcio. “Na, ez beazott, nem birta a szakado esot” – allapitom meg, mig a sisakot leveve az arcomra csorog az esoviz. Nemi matatas utan, immar uresben rainditok, es csodak-csodaja, be is indul. Megorulve a varatlan sikernek nyeregbe pattanok, berakom sebessegbe, mire a motor elcsendesedik. “Szivas lesz ebbol” – nyugtazom. Eloszor a kuplungra gyanakszom, majd elore-hatra tologatva a motort megallapitom, hogy bizony a tengelykapcsolonak semmi baja. De akkor mi lehet? Megint rainditok, kicsit kohogosen, de beindul. A kuplungot huzva, felules nelkul ovatosan beteszem egyesbe. Betennem, mert ahogy hozzaerek a valtohoz, leall. Ujabb koszorules utan megismetlodik az elobbi eset. Mi legyen a kovetkezo lepes? Probalom atgondolni az ut szelen, a szakado esoben allva, mikozben csipovel tartom a motort, nehogy elsulyedjen az oldaltamasz a felazott, fuves talajban.

Nincs mit tenni, valahogy el kell jutni Rotoruaig, szerszamok nelkul nem allok neki egy berelt motort megjavitani. Hirtelen korvonalazodik a terv: megprobalok stoppal bejutni a varosba, ott – bar vasarnap leven nehezkes lesz – egy szerelohoz eljutni aztan folytatni utam Whangamata es Auckland fele. Ha ugy alakul. Ha meg nem, akkor ott hagyom a motort a szallason, es elintezem a berlo ceggel, hogy ne Aucklandbol, hanem az alig 3 orara fekvo udulovarosbol vegyek fel a gepet. Rovid stoppolas utan meg is all a furgon. Kiderul, szinten motorossal van dolgom. Bar a stilus teljesen mas, Harley tulajdonoskent is igen segitokesz: megprobaljuk a motort a furgon hatso, szabad reszere beemelni, de sajnos az enduro magassaga miatt meg dontve sem fer be, igy nincs mit tenni, elrejtem a motort a bekotouton 200 meterre allo buszmegallo bodeja moge, hatha ott nem tunik fel senkinek. Magamhoz veszem a cuccokat, atpakolok mindent a narancssarga, vizhatlan taskaba, hogy konnyebb legyen kezelni, aztan elindulunk. Ut kozben probaljuk kitalalni, mi legyen, de sajnos a kisvarosban szerinte nem sok eselyem van szerelore vagy arra alkalmas muhelyre, igy aztan egyre biztosabbnak tunik a terv: mivel mar csak harom nap van hatra a hazateresig, B tervkent megprobalom a szallason hagyott megoldast. Beerve a benzinkutra fel is hivom a motorkolcsonzo ceget, akik – bar elobb erosen ketlik, hogy tenyleg nem tortem ossze a motort – vegulis belemennek a jatekba. Innen mar csak 5 perc kerdese a kutastol kolcsonkapott telefonon felhivni a kutastol kolcsonkapott Yellow Pagesbol egy automentot, aki par perc alatt meg is erkezik. Kiderul, epp a kut mogott van a garazsuk. Husz perc elteltevel mar csorlozzuk is felfele a bode moge rejtett BMW-t, bo fel ora mulva mar a szallason vagyunk.

Csongetek a kapubejaron, egy cowboy kendos border collie fogad. Elobb kicsit haragosan, majd mikor gazdaja elokerul, mar oriasi ivben csapkodott farokkal fogad, de egy pillanatig sem veszi le a tekintetet rolam. Erdeklodo vagy bizalmatlan, nem tudom eldonteni, de annyira, hogy masnap reggel a WC-n ulve is arra leszek figyelmes, valami matat a resnyire nyitott ablakon keresztul. Jackie az, probalja befurni az orrat a lyukon, hatha ugy tobb minden kiderul. Bolond.

A szallasrol meg probalok szerelot intezni, de fel ora elteltevel is remenytelennek latszik a helyzet. Feladom. Megbeszelem szallasadoimmal, hogy a mai ejszaka helyett maradnek meg egyet. Kialakul az utvonal is: Whangamata meglatogatasa helyett plusz egy napot toltok Rotoruaban, majd busszal teszem meg a harom oras utvonalat Aucklandbe. Kicsit azert halas is vagyok, hogy minden hol alakult vegulis, felszabadultan turistaskodhatom tovabb.

Rotorua: maorik, gejzirek, termalfurdok

Az eszaki sziget kozepso fennsikjan, a tenger szintje folott 300 meterrel fekvo Rotorua idotlen idok ota a vulkani aktivitas egyik gocpontja. Kiveteles adottsagai mar a XIV. szazadban vonzova tette a maorik szamara, olyannyira, hogy ma is ezene a kornyeken talalhatoak a nepcsoport kepviselo a legnagyobb szamban. Aztan kesobb, mar a XIX. szazadban a pakehak (feherek) is ide vandoroltak, hogy az akkor meg letezo, kesobb egy vulkankitores altal elpusztitott rozsaszin es feher teraszokon kialakult, termeszetes kadjaiban regeneralodjanak. Ennek allit emleket a Rotorua Museum of Art and History rezidens tarlata is: vegignezhetjuk a korabeli termalfurdos kezeles korulmenyeit, kellekeit, majd az alagsorba leereszkedve a gephazat is megtekinthetjuk. A masik szarny a maori kulturat probalja kozvetiteni, a torzsi hagyomanyoktol a II. Vilaghaborus Maori Hadtestig.

Kikeveredek a muzeumbol, es az epp elalt esot kihasznalva kicsit boklaszoka varosban. Kicsit orulok is, hogy cserbenhagyott a motor, legalabb kicsit tobb idot fordithatok az eddig kimaradt kulturalis dolgokra is. Mint peldaul a Fast&Furious aktualis resze, ahova az erdeklodes hianyaban zarva tarto muveszmozi helyett keveredtem az este :)

A nap kepei

Masnap, gyors reggeli utan szallasadom ledob a varos turistikai tajekoztato kozpontja, az i-Site elott, hogy egyreszt megvegyem masnapra az aucklandi buszjegyet, masreszt nemi program utan nezzek. Te Puia, a maori falu az elso dolog, amit mindenkepp meg szeretnek nezni, de nem tudom eldonteni, hogy nappal vagy este, a programokba bekapcsoldva tegyem, eldontom, hogy teszek egy rovid latogatast a nap soran, hogy este szervezett programon terjek vissza. Mivel azonban ez a ketto nem tolti ki a napot, probalok mas foglalatossagot talalni. Quadozni kellene, de hiaba rohognek kinomon a programszervezok a pult mogott, nem sok esellyel kecsegtet, hogy talaljanak meg 3 embert erre a programra. Hagyom hat veszni, a Te Puia jegyek melle valtok meg egy – a nevbol kitalalhatoan mezogazdasagi tevekentsegeket bemutato – Adrodomeba is, aztan elindulok.

Te Puia

A nap kozben kisse kihalt, leginkabb idegesitoen zavarodott japan turistak altal dominalt muzeum/falu este megelevenedik, hogy a Te Po (az ejszaka) idoszakat elvezhessek a latogatok. A Te Po az az idoszak, amikor Ranganui (Eg Atya) es Papatuanuku (Fold Anya) osszeolelkeznek. Az alkonyat amit az uresseg (Te Kore) eloz meg, es aminek a Te Ao Marama (elettel teli vilag) vet neki veget, fontos szerepet jatszott a termeszetkozeli nepek eleteben. Ez volt az az intim idoszak, amikor a torzs osszejott, megosztotta etelet es tudasat a tabortuz mellett. Fontos idoszak volt ez az osszetartozas, a szocialis kapcsolatok kialakiatasanak szempontjabol is. A maori vendeglatas azonban – nyilvan a gyakorlatbol taplalkozo – szigoru szabalyokat kovet, amin nekunk is tul kellett esnunk, ami nehany esetben eleg vicces helyzetet eredmenyezett. A hazat korulvevo udvar szelen allva kivalasztottal Leroy nevu, 70-es eveiben allo, igen konzervativ benyomast kelto urat, hogy kepviselje csoportunkat, es fogadja a hazbol eloszalado harcost. Kicsit megremult, de hosiesen allta a sarat, es felkapta az ele helyezett agat:

Levett cipovel belepve a hazba aztan helyet foglalhattunk, hogy tradicionalis tancokbol, enekekbol osszeallitott eloadasuk megtekinthessuk. Arra gondolom nem szamitott senki, hogy nekunk is be kell majd a Hakaba kapcsolodni. Igy aztan nehany kivalasztottal a szinpadon kotottem ki, hogy hasonloan kopcos (egyebkent furcsa, hogy a maoriknal az en testalkatom atlagosnak szamit) oktatomtol par lepest eltanulhassak. Szerencsere errol felvetel nem keszult, egyebkent is orditva rohogesse fajult a nezoter, mikor tizen eloadtuk a fel perc alatt betanult mozdulatokat, teljes kaoszban :D

Bemelegedve aztan elfogyaszthattuk a fold alatti kemenceben fott eteleket (mar ha tenyleg ott fott..de ha nem, akkor is jol adtak elo), majd meg egy gyors kort tehettunk a kivilagitott gejzirek kozott. Kia Ora! Hangzott a maori koszontes. Legalabb ketszazszor, hogy veletlen se felejtsuk el :)

Agrodome

Delutan a varostol kicsit kintebb fekvo Agrodome farmjaira latogattam. Itt elsosorban alattartassal, tenyesztessel foglalkoznak, de felismerve a turizmus jotekony hatasat, igen szorakoztato, professzionalis bemutatot is kerekitettek. A sok szoveg helyett inkabb egy rovid osszefoglalo. Foszerepben Mikey, a nyugdij szelen allo terelokutya, illetve egy bo tucatny dijnyertes birka :)

A nap kepei

Auckland

Igen jol telt az idom Rotoruaban, ugyhogy masnap kicsit kelletlenul indultam Auckland fele, amit inkabb csak mint Sydneybe vezeto utam elso allomasa tartottam szamon. A Gyuruk Ura filmjenek Megyejen atvezeto, egyebkent igen latvanyos busz ut utan Aucklandben paras, langyos levego fogadott. Valahogy nem nagyon volt kedvem az elmult napok utan az emberek (jelentos szamban azsiaiak) szazezreitol nyuzsgo utcakon koborolni, igy aztan a kicsit csalodast okozo Sky Tower megtekintese, es a parton setalgatas utan viszonylag koran nyugovora is tertem, hogy a masnap reggeli korai indulas ne okozzon problemat.

A nap kepei

Sydney

Furcsa kimondani, de harom oras repules utan jo erzes volt ujra otthon lenni. Este meg ujra atnezegettem nehany, a turan keszult fotot, aztan felalomban meg parszor ismetelgettem, hogy el ne felejtsem: “Kia ora!”.

A nap kepei

Punakaikiben gyorsan osszeutok egy rantottat az este a kozos hutobol igenyelt osszetevokbol, aztan ranezek a terkepre. Kezd kicsit bonyolodni az utvonal, az eddigi egyetlen, delrol eszakra futo ut, ahogy kier Nelson laposabb videkere hirtelen elagazik, majd ahogy eszak fele kovetem ujjammal a tervezett utvonalat, mar inkabb pokhaloszeruen fedi le a sziget kepzeletbeli felezovonalatol keletre elterulo Marlborough hol ives obleit, hol csipkezett tengerpartjat. Jo lesz memorizalni az utvonalat, elkerulendo, hogy allandoan meg kelljen allni a hatso dobozt nyitogatni. Egyelore egyszeru a dolgom, a szallas kijarojan legurulva jobbra forditom a kormanyt, es a mar ismert uton megkezdem utan Westport iranyaba. Mai celom a mindossze 280 kilometerre levo, a Tasman obolre nezo udulovaros, Kaiteriteri (helyi neven siman csak Kaiteri). Az utobbi ket-harom naphoz hasonloan nem szurok ki semmilyen kihagyhatatlan latnivalot, inkabb arra gondolok, megprobalom a maradek napokon kicsit a motorozast eloterbe helyezni, elore latva, hogy az eszaki sziget, forgalmasabb, dombosabb videken mar a hosszabb idot igenylo megallok, muzeumok, maori falvak kapnak majd szerepet.

Erre aztan a Westport utan eszak-keletre fordulo, 6-os szamu Buller Gorge (Buller folyo torkolatarol kapta a nevet) ut igazan alkalmas terep. Nem emlekszem mar sajnos, hogy hanyasra ertekeltek, de mar sokadszorra szerepel jegyzeteim kozott a mostanra mar elcsepelt motoros paradicsom kifejezes. Kicsit sajnalom, hogy elmarad bal oldalamon a laposan jaro oszi napsutesben csillogo tenger, atveszi helyet a koncentracio. Figyelni is kell, mert egyreszt az ut hosszabb, gyorsabb szakaszok utan hirtelen atcsap egy ujabb hajtube, masreszt meg, a kiterjedtebb utvonalrendszer, es az elszortan elhelyezkedo, nagyobb telepulesek – mint pl. Nelson vagy Picton – hatasara a forgalom is kezd kicsit megnovekedni. Az eszaki sziget eloszele, gondolom magamban.

Hawk’s Crag

Nehany igencsak figyelemremelto kialakitasu uttal is talalkozhatunk erre. Itt van peldaul a Hawk’s Crag nevu..hat, nem is tudom, minek nevezzem. Hivatalosan a 3158-as szammot viselo hidkent kerult katalogizalasra, viszont gyakorlatilag a sziklafalba vajt osveny, ahol egyreszt teljesen belathatatlan, hogy az egysavos uton ki jon szembe, masreszt olyan erzese van az embernek, hogy az egyre alacsonyabban a fej fele kinyulo szikla-menyezet hamarosan a sisakot is kikezdi. Aztan, kikeveredve a szikla arnyekabol egy huzos U alaku (a foton a hatam mogott elfuto) kanyar serkent egy kicsit nagyobb gazadasra. En inkabb megallok, es csinalok par kepet, nincs hova sietnem.

Fuggohid, aranylaz

Kicsit odebb fuggohidra hivja fel egy tabla a figyelmet. Erdekesen hangzik, ugyis ideje megallni egy kicsit nyujtozni. Befizetve az 5 dollaros belepot maris a negy drotkotel koze kifeszulo gyaloghid egyik vegen talalom magam. Szabad az ut, nem sokan vagyunk, kicsit imbolyogva atkelek rajta. Kozben lenezve eszembe jut az Indiana Jones hid leszakados-krokodilos jelenete, a korai optikai kompozittal keszult trukkokkel, ahogy az alattam ugy 15 meter melyen kavargo folyot nezem. Furcsa erzes, nem hiszem, hogy hasonlon motorral at mernek haladni, ha arra kerulne a sor. Odaat egy korben futo osveny menten elhelyezett, aranylazzal kapcsolatos relikviak idezik a multat, akad itt banyasz kunyhojatol a traktoron at az elso vilaghaboru korabol szarmazo teherautoig minden. Ket nemet kissrac epp soforoset jatszik, majd jottomre elszegyenlik magukat, es szuleik utan szaladnak.

Haz on the move

Leterve a 6-os utrol, a Kaiterivel szomszedos Motueka fele vezeto Motueka Valley Highwayen nehany kilometert megteve szirenazo felvezetoauto integet agresszivan, megallasra kenyszeritve. Behuzodok egy haz bejarojara, de nem igazan tudom, mi tortenik most. Az persze varhato, hogy valami nagyobb darab joszag kozeledik az uton, de bo masfel ora eltelik, mire mindez valosagga valik. Kozben beerkezik mellem egy berelt R1200RT-vel turazo ir srac, ugyhogy elutve a varakozas idejet, beszedbe elegyedunk. Utolsos napjat tolti a deli szigeten, hogy utana Aucklandben csatlakozzon baratnojehez. Kapott nehany nap kimenot, kihasznalta hat az idot. Ahogy a motoros turazas dolgairol beszelgetunk vegre feltunik valami a tavolban. De mi lehet az? Probaljuk kitalalni, ahogy a dombrol lefele ivelo uton halado szerelvenyt figyeljuk. Lassan, olyan 1-2km/h-s sebesseggel haladhatnak, es ahogy lassan kozelebb ernek, egy fahaz szerkezete bontakozik ki elottunk. Hihetelen latvany, amikor az uton szembejon veled egy haz, annyira, hogy meg fotozni is elfelejtettem :)

Motueka

Amint elhaladnak, folytatjuk utunk Motueka fele. Mindketten arra tartunk, nagyjabol azonos tempoban vesszuk a kanyarokat egymas utan. A srac, neha kihasznalva az RT nyomatekat, a kanyarbol kifele jovet meglep, hogy aztan a kovetkezo kanyarra Palik szavait idezve “rendre utolerje”-m. Motuekaban a szokasos nap vegi tankolas utan kicsit tanacstalanul teblabolok, sikerult elvesztenem a terkeppel a kapcsolatot. Szerencsere semmi gond, egy Ducatis helyi ero szivesen segit, es mutatja az utat egeszen a kovetkezo, nehany szaz fos falut, Kaiteriterit jelzo tablaig. Meg ellat egy utolso jotanaccsal is: ovatosan az egyenesen, itt szinte allando jelleggel mernek a rend orei.

Kaiteriteri

Kaiteribe erve, es a strand fovenye menten huzodo uton vegiggurulva eszembe jut egy 15 evvel ezeltti gorogorszagi nyaralas: berelt motorral jartuk Aszprovalta, akkor meg eleg jelentektelen halaszfalvat, a part menti setanyokat. Szezon vege fele leven eleg kihalt a delutani napsutesben aranylo homok, nehany – valoszinuleg eltevedt – turistat szurok csak ki. Mivel erre nem sok baber terem, par kep keszitese utan inkabb a szallas fele veszem az iranyt. Mai vendeglatoim egy nemet hazaspar. Bo 15 eve erkeztek erre a kornyekre, es mig a ferj a korzeti orvosi teendoket latja el, a feleseg a lakashoz kapcsolt lakosztalyokat uzemelteti. Epp vacsorahoz keszulodve invitalnak az asztalhoz, en azonban szabadkozom, korul szeretnek meg nezni a kornyeken, lehetoleg naplemente elott. Tovabbi fotok es nemi boklaszas utan aztan rajtam is erot vesz az ehseg, es a Beached Whale (partravetett balna) nevu helyre keveredem, ahol krumpli- helyett tokpurevel talalt malacsult a menu. Tokeletes.

Megint jut egy kis idom internetezesre is. Ahogy bejelentkezek a Gmailre, latom, jott egy level a biztositotol. Izgatottan kattintok ra, de csak egy rovid uzenet fogad a Swanntol, miszerint probaltak elerni. Irok egy gyors uzenetet, hogy kulfoldon vagyok, es ha lehet, probaljuk emailben megoldani a kommunikaciot. Egyszerubb igy, bar joval lassabb is – gondolom, ahogy ranyomok a kuldes gombra. Nem telik el egy perc, mar jon is a valasz az ugyre allitott munkatarsrol. Na, eleg az hozza, hogy ropke 15 perc elteltevel mar meg is szuletik az eredmeny. A motor gazdasagi totalkar allapotaba kerult, igy a felteteleknek megfeleloen valaszthatok: uj, ugyanazokkal a kellekekkel felszerelt, uzembe allitott motort szeretnek vagy inkabb a penzre mennek ra. Mivel nem vagyok teljesen biztos, hogy szeretnek-e a tipusnal maradni, ezert inkabb a penzjutalmat valasztom. Meg egy emailben rakerdeznek a banki adataimra, majd megnyugtatoan kozlik. Egy-ket nap, es ott a majd’ 5 millios osszeg. Neha olvasgatav az Autozz es egyeb blogokat, eleg nehezen tudom elkepzelni, hogy ilyen minosegu kiszolgalasra az otthoni piacon akar a leghalvanyabb esely is lenne.

A nap kepei

Picton

Masnap nem sok idom van nezgelodni, eleg koran indulok Picton fele, hogy elcsipjem a menetrend szerint Wellingtonba indulo kompot. Korabban is voltak csipos reggelek, de ezt inkabb kegyetlen hidegnek hivnam. Jo, ha 2-3C a levego homerseklete, eleg bolond szel is fuj. Jo lesz figyelni, mert ilyen idoben mar alattomos felfagyasok is letrejohetnek. Igy aztan a kormantyfutest maximumra tekerve, de meg igy is fagyos ujjakkal, ovatosan haladok Picton fele a dombsagon at. Igazan is lett, 2-3 kanyarban erzem is, ahogy mocorog a motor hatulja. Nem tul durva, de azert erzekelheto jegesedes indult meg hajnalban. Szerencsere aztan a tengerparthoz kozeledve kisimul a dombsag, igy aztan mar magam mogott tudhatom ezt az erzest.

Komp, Cook-szoros, Marlborough Sound

Amig a beszallasra varok, kicsit olvasgatom az utikonyvet: a ket szigetet elvalaszto Cook-szoros egy termeszetes tolcsert jelent, ahol az eros eszaknyugati szel, az Uvolto Negyvenesek felgyorsulva igen konnyen felkorbacsolja a tengert. Egy szelesebb napon (mint amilyennek a mai is tunik) a rovid, nyilt tengerszakasz a hasonlo kepzodmenyek kozott is kiemelkedoen haragos lehet. Persze, nem olyan veszes a korulbelul 4-5 oras ut, a jelentos resze a Marlborough Sound fjordjainak belsejeben, a hajozasra alkalmas Tory csatorna vedett vizein halad, szinte Milford Soundhoz hasonlo latvannyal kenyeztetve utasait.

Beszallashoz szolitanak, a motorosok kulon savban gyulekeztek, igy mostanra erkezett egy Triumph kereskedo srac ZX14-es Kawaja nyergeben, egy par valami turaenduron es fogvacogva befut egy 50-es faszi is hatalmas Triump Rocketjen. Nyari dzsekiben, felcipoben, farmerban vagott neki a ma reggeli hidegnek, 10-15 percnel tovabb nem birva a nyeregben lepten-nyomon megallt kavezni. Sopankodunk kozosen, de en inkabb arra gondolok, hogy lehet valaki ilyen felelotlen, hogy a hipotermiat, balesetet kockaztatva folytatja utjat. Raadasul nem is ismeretlen tajrol van szo, hisz – bar ez volt 50 ev alatt az elso utja a deli szigetre – tosgyokeres kiwivel van dolgom.

A fem rampakon felcsorogva baloldalt alakitottak ki a tarolohelyeket. Szedett-vedett kotelekkel a foldhoz erositve probaljuk a motorokat felkesziteni a varhato hanykolodasra, tobb-kevesebb sikerrel. Segitek hatalmas tomegevel fenyegetoen imbolygo Rocketet is lekotozni, igy talan mar atveszelik a gepek az utat dominozas nelkul. Kesve befut egy vilag koruli utjanak uj-zelandi agat eppen befejezo 2001-es Dakar is. Mar rutinosan megoldja a panyvazast, aztan kozosen indulhatunk a harmadik szinten kialakitott vendeglatohelyek fele, hogy allitolag valami capafelebol keszult fish&chips-et fogyasszunk. Nekem izlik, a tenger mellett nevelkedett helyieknek nyilvan masok az igenyei, igy Rocketes utitarsam nehany falat utan felretolja tanyerjat.

A fjord melyen haladva szinte tukorsima a vizfelulet. Meg is lepodom rajta, majd, ahogy kierunk a nyiltabb vizre, mar komolyabb hintazasba kezd a hajo. Nincs viharos szel, csak elnyujtott, 20-30 meter hosszu, 3-4 meger magas pango hullamok, amik a hajo meretehez kepest meglepo hatast ernek el: jo fel ora imbolygas utan egyre tobb beteg arc boklaszik a fedelzeten, sokan zacskoval a kezukben. Engem annyira nem erint a dolog, inkabb csak kezdek lefaradni, igy egy arra alkalmas sarkot kinezve el is szunyokalok.

Wellington

Majdnem delutan 6 ora, mire a szoros tuloldalan, Wellingtonban kikotunk. Kezd sotetedni, es az eddigi legnagyobb varosban meg a szallast is meg kellene talalni. A terkepre nem hagyatkozhatom, igy aztan probalom memorizalni az utat, de sajnos nem sok sikerrel. Elnezem a harmadik kanyart, igy a varos kozpontja fele tarto kenyszerpalyan haladok, majd minden igyekezetem ellenere sem tudok korrigalni. Kicsit bosszankodok, aztan ugy dontok, hogy taktikat valtok. A pontos utcanevek helyett inkabb csak az egtajat probalom figyelni, ahogy Carlos baratom mondana: “just follow the metal in your nose!” (csak kovesd a vasat az orrodban). Be is valik a taktika, 7 ora korul landolok a Wellingtonra nyilo panoramaval kecsegteto szallason.

Kicsit lefarasztott a kompozas, meg szomoru is vagyok, hogy magam mogott kellett hagynom a deli szigetet, igy aztan idejekoran agyba is kerulok.

A nap kepei

Szil-szál szalmaszál, merre jár a Pál?
Tenger szélén, hegyek élén, havas sziklák meredélyén,
Hol bolyong a messzivágyó, tűzhegyjáró, felhőszálló,
Tengerecki, Tengerecki Pál?

Hol a Bajkál halat dajkál, ott mereng a sziklapartnál.
Göncölszekér útját rója ezüst színű űrhajója.
Varázsdallal, muzsikával harcot vív a fagykirállyal,
Siklik, villanyfelhők szélén, kóborol a tenger mélyén.

Szil-szál szalmaszál, merre jár a Pál?
Tenger szélén, hegyek élén, havas sziklák meredélyén,
Hol bolyong a messzivágyó, tűzhegyjáró, felhõszálló,
Tengerecki, Tengerecki Pál?

Szil-szál szalmaszál, gyere haza a Pál!
Vándorkedved meddig éled, játszanék már újra véled.
Messzeségből hozzám térj meg, tőlem soha el ne tévedj,
Ecki-pecki Tengercki Pál!

Szil-szál szalmaszál, merre jár a Pál?
Ecki-pecki Tengercki Pál!

* ausztralia.neten hozta fel Tege, de temaba vag

Az uj-zelandi pakehak (feher emberek, ahogy a maorik hivjak az idegeneket) tobbsege csak “a Part” (the Coast) neven hivatkozik a Fo Vizvalaszto nyugati, Tasman tenger feloli hol tobb kilometeres oblokkel, hol csipkezett, meredeken leszakado sziklafalakkal tagolt oldalara, amit Rudyard Kipling az “utolso maganyos, szeretetremelto gyonyorusegnek” nevezett. Egyetlen masik taja sem ennyire karakterisztukis a szigetcsoportnak, hasonloan a Hollywood altal gyakran idezett, erosen idealizalt Alaszkahoz vagy British Columbia hasonloan valtozatos partvidekehez. Az itt elo, letelepedesuk ota kemenyen dolgozo, kemenyen bunyozo, megis vendeglato nepek sajatos kulturat alakitottak ki maguknak ezen a zord videken. Nincsenek tul sokan, hiszem a videk lakossaga, 40 ezer fo az orszag teljes populaciojanak mindossze 1%-at, ha kiteszi, mig korabban, a XIX. szazad kozepenek aranylaza idejen hasonlo szam meg a teljes lakossag nyolcadat jelentette. Manapsag persze a legfobb beveteli forrast mar inkabb a sorokban kigyozo lakoautok utasai adjak, de attol meg, hogy a legtobb erre vezeto utra aszfalt kerult, az elet alig lett kevesbe kemeny. Ilyen, onallosagra nevelo hatterrel aztan persze szokasaik is elteroek lehetnek a Deli Alpok, netan a Cook-szoros tuloldalan elo honfitarsaiktol: (Ausztraliahoz hasonloan) meg ma is “Greenies” neven emlegetik a jellemzoen varosi hatterrel rendelkezo termeszetvedoket, akik azon abajognak, hogy megorizzek a terulet noveny- es allatvilagat, mig a terulet lakoi a megelhetesert kuzdenek az elemekkel.

A nyugati part sosem volt zsufolt, epp ellenkezoleg. Ahogy irtam, Queenstownhoz hasonloan a maorik is csak kampanyszeruen hatoltak be a teruletre, a zold ko utan kutatva. Egeszen az XV. szazadig eltartott, mire elso telepeik megjelentek, Mivel azonban a polinezek altalaban a termeszettel szoros kozelsegben eltek, es nem feltetlen probaltak a sajat kepukre alakitani, ezekbol a telepekbol – nehany, latogatok altal zart, kutatasra fenntartott asatasi teruletet kiveve – nem sok maradt latogathato.

Amikor a ket legjelentosebb europai felfedezo, Abel Tasman, majd James Cook az 1600-as, 1700-as evekben feltunt a partoknal, ok is hasonlo eredmenyre jutottak. “Nem tul vendegvaro part. Vegelathatatlanul hosszu maganyossag ijeszto egbolttal es bevehetetlen erdoseggel.” – irta naplojaba. Annyira remiszto volt a videk, hogy bar az 1800-as evekre teljesen vegbement Uj-Zeland gyarmatositasa, egeszen 1846-ig kellett varni a partoktol tavolabb eso, a Deli Alpok nyugati oldalan elterulo terulet felfedezesere. Thomas Brunner volt az elso, aki 550 napos, nagyon kemeny utazasa soran elsokent jarta az altala “Uj-Zeland legrosszabb oldala”-kent is aposztrofalt videket. Aztan 1860-ra megtalaltak azt a nehany atjarot, ami Christchurch kozpontu Canterburyvel osszekoti a teruletet, igy 300 arany elleneben megvasarolta a kormany a maoriktol a ma mar jellemzoen nemzeti parkokka alakitott reszt.

Aztan, nagyjabol Queenstownnal egy idoben megindult itt is az aranylaz, megjelentek az asok, es gombamod szaporodtak el a kis telepulesek, vegig a part menten. Allitolag annyira gazdag volt ez a videk, hogy az akkoriban hatalmas osszegnek szamito 5 fontos bankjeggyel gyujtottak ra. Ki tudja, mindenesetre az aranylaz lecsengesevel a tomegek eltuntek, az egykor viragzo, kocsmazajtol hangos kis kozossegek pedig szellemfalvakka alakultak. Persze nem mindenki hagyta el a teruletet, sokan a termeszettol kiharcolt foldecsken gazdalkodasba kezdtek, hogy aztan, a XX. szazad kozepetol a turizmus vegye at a hatalmat.

Queenstowntol Haastig

Az elso, mintegy 200 kilometeres szakasz a Wakatipu to partjarol indult, hogy a Haast-hagon es a Pokol kapujan (Gates of Hell) atkelve leereszkedjen a ma halaszfalukent (es turistafrissito helykent) szolgalo Haast melle. Mar elozo este ereztem, hogy a felhotlen eg miatt joval huvosebb (este 10-12C) van, mint elozo nap. Aztan hajnalban mar eleg csipos hideg lett a volgyben is, a napkeltekor 2-3C-os levego derrel lepte le a motort. A Dakarnak nem is nagyon tetszett ez a banasmod, enyhe nyekergessel adta tudtomra, hogy bizony meg tul koran van es kulonben is, hagyjam beken. Aztan tovabb maceralva az inditogombot, nehany fordulat utan megis sikerult eletet lehellni az eroforrasba, ami a szokasos kupakhanggal jelentette, utra keszen all. A Coronet View B&B nevu szallashelyemhez felvezeto, igen meredek (gyalog nehez lett volna ott feljonni, es ha felfele jon egy kocsi, akkor motorral eselytelen barmit csinalni) szerpentinen, hogy aztan rafordulva a mar ismert, Arrowtown fele vezeto utra elindulhassak a tenger fele. A csipos hidegben konstataltam, mennyire jo is ez az (anno komoly befektetessel megvasarolt) kevlar ruha: tokeletesen elviselhetove tette az ausztral “outback” gyakran kozel 40C-os hoseget, es most, a 2-3C-os, csipos szelben sem vall szegyent. Hasonlo rugalmassagrol tett tanubizonysagot az Ausztraliaban meg inkabb kendokent, redozotten viselt, itt pedig a sisak es az all koze beszoritva salkent hordott “buff” (kb. 50 centi hosszu, suru szovesu, cso formaju anyag). Akkor a szel szarito hatasat es a Nap egeteset enyhitette, itt pedig sikerul elviselhetove tenni a cugot. Azert neha be-bebujik a sisak ala egy-egy huvosebb aramlat, de nem banom, legalabb megfelelelo szinten tartja figyelmem az egyre kanyargosabban emelkedo szakaszhoz erkezve.

Motoros napnak indult, sokat nem is keszultem a programokra. Ugy voltam vele, hogy innen nagyjabol linearisan, egyetlen utat kovetve lehet csak haladni, igy aztan arra gondoltam, a fontosabb latnivalokat mindenkepp kiszurom. A propos, a navigacio eddig kimaradt. Megszoktam mar, hogy Ausztraliaban GPS-sel, tanktaska tetejere rogzitett terkeppel felszerelkezve turaztam, itt azonban hasonlo segedeszkozok nem alltak rendelkezesemre, mindossze az itiner reszekent kinyomtatott, a hatso doboz sotetsegeben figyelo Google Maps terkepekre es a Junetol meg Christchurchben kapott Hema terkepre hivatkozhattam. Szerencsere foleg a deli sziget nem okoz kihivast navigacios szempontbol, igy aztan egyszer sem sikerult eltevedni. Amit persze nem bantam volna annyira, hisz ugy erik az embert a legjobb meglepetesek.

Meglepetesek. Irom le, es beugrik, ahogy Queenstowntol mindossze 40km-re, Cardrona sipalyait alig elhagyva, a Kawarau folyo torkolata menten elobb ki-kihagy egy-egy utemet, majd az ut szelere huzodva sulyos csendbe burkolozik a BMW egyhengerese. Hat igen, utolert a vegzetem. Bar sejtettem, hogy a tegnap elotti, 300km-es nap leszedte a sajat sapjat az uzemanyagkeszletrol, es Arrowtownban is boklasztam egy kicsit, mivel a sarga tartalek lampa meg nem gyulladt ki, nem szamitottam erre a meglepetesre. Azt terveztem, hogy Cromwellt meg elerem, ott majd megtankolok, megreggelizem, es onnan indulok tovabb Haast fele. Aztan vegulis az eredetileg 400km-esnek indult nap kicsit hosszabbra sikerult. Ahogy ott teblabolok az ut menten stoppolva, probalom atgondolni a lehetosegeket. Az utolso benzinkutat egesz regen, a Queenstown utani korforgalomban hagytam el. Nezegetem a terkepet, mi lehet a masik iranyban, vajon van-e Cromwellben benzinkut. Aztan ugy dontok, hogy inkabb nem kockaztatok, es megprobalok Queenstown iranyaba stoppolni. Egy-ket meltatlankodo teherautos utan egy uvegtablakkal megrakott kisteherauto mar pakolja is kifele az indexet, majd kicsapva az ajtot, jokedvuen udvozol. Neil epp egy megbizast teljesitve utazik Queenstownba, jol ismeri a kornyeket, igy aztan pontosan tudja, hova tartok. Annyira kedves, hogy hiaba szabadkozom, csak bekanyarodik a BP kutra, hogy pont az ajtoban tegyen le. Ha mar itt vagyok, akkor meg is reggelizem, aztan az uzletben boklaszok egy kicsit, (itt nem ismert kifejezessel) jerry can (benzines kanna) utan kutatva. Eszreveszem, ahogy egy maori-feher felvernek tuno, kozepkoru no koveti teblabolasom, aztan mikor arra kavargok motoros ruhaban, sisakkal a kezemben, meg is szolit. Addigra mar leesett neki, hogy kifogyhattam a benzinbol, igy egybol ra is ter a motorra. Nem elegszik meg az egyszerusitett valasszal (“BMW”), pontosan tudni akarja az utolso reszleteket is. Milyen motor, honnan jovok, honnan megyek. Persze eddigre mar gyanus, aztan be is vallja: maga is komoly turazo, epp egy R1200GS-t hajt, es nem tul regen jottek vissza Europabol, ahol ket honap alatt, berelt Harley-Davidsonokon jartak be a kontinenst. Elismeroen nyilatkozik Magyarorszagrol, nem nehez kozos temat talalni. Aztan eszebe jut, hogy o megiscsak tobb ceg tulajdonosa, es dolga is van, ugyhogy sietosebbre veszi a figurat, felkapva a kavet tartalmazo papirpoharat, meg odaszol szinten a pultnal iszogato, eddig csendben figyelo alvallalkozojanak, hogy ha lenne olyan kedves, es elvinne engem a motorig, nagyon halas lenne. Aztan igy is tortenik, a ropke fel oras utat jokedvuen atbeszelgetjuk a maori sraccal. Szivesen fogadnam tarsamul az egesz napra is, mert igen szorakoztato, laza stilusban mesel szakmajarol, a kornyekrol, az emberekrol. Maga is motoros multtal rendelkezik, fiatal koraban endurokkal jartak a kornyeket, aztan most, hogy elkezdett a mostnai fokonasszonnyal dolgozgatni, o is Europa utan ahitozik. Sok sikert kivanok neki a tervehez, lerak a gondosan elrejtett motornal, es elvalnak utjaink. Koszonom uveges Neilnek, a maori nonek es alkalmazottjanak az onzetlen segitseget! Azt hiszem, annyival tartozok nekik, hogy be is rakjak ide egy Uj-Zeland reklamot, ahhoz hasonlot, ami anno engem is elinditott az uton.

Vegre megint uton, Cromwell fele kovetem a jellemzoen szolosok altal szegelyezett utat. majd jobbrol feltunik Lake Hawea (Hawea to) csillogo viztukre, hatterben az Uj-Zeland mori nevet (Aotearoa) ado, hosszu, feher felhobe burkolozo, Otago es Canterbury hatarat jelento, alacsonyabb csucsokkal.

Aztan Makaroa utan elkezd beszukulni a bo kilometer szeles folyovolgy, es kezdetet veszi egy ujabb ot csillagos, motoros paradicsomnak is beillo szakasz. Hol erdo melyen, hol a szinte tengerszintrol kilometerre felszalado sziklafalra felig feltapadva, a soderrel boritott volgy melyen kanyarog az ut, egyre kapaszkodva felfele a hago iranyaba, hogy aztan jobbra kanyarodva megerkezzunk a duborgo melyseg alatt ativelo hidhoz.

Megallok, csinalok nehany kepet a hidrol is, majd leereszkedem a sziklafalon a zugo melysegbe, es ott is megprobalom megragadni a fobb latnivalokat.

Felmaszva az uthoz, es epp az indulason gondolkozva kiszurok egy tablat, ami eredetileg a balkanyar vegen meredezo sziklafalra hivta fel a figyelmet, de azota a turazok totemoszlopava alakult. En is elhelyezem a Turamotoros.hu kozosseg matricajat. Ha minden igaz, ennel sokkal tavolabbra motorral mar nem is juthatott volna, hisz sikerult kelet-nyugati es eszak-deli iranyban is a Fold atellenes oldalara vandorolnia :)

Haast kapui (Gates of Haast, a zugo neve) tenyleg kaput nyitnak a tengerre. Az eddig egyre szukulo, sziklafalak koze rekedt viz hirtelen teret nyer, hogy hordalekat lerakva, egyre lassulva megkezdje utjanak hatralevo reszet a tenger fele. Tanulta az ember mar altalanos iskolaban is, nincs azonban jobb iskolapeldaja a folyok erozois folyamatanak, mint egy ilyen rovid, alig nehany tucat kilometeres gleccserpatak utjat vegigkoveti szuletesetol a tengerig. A Haast Highway egy darabig megprobalja kovetni ezt a kanyargast, de az egyre szerteagazobb vizfolyas-rendszer egy ido utan lehetetlen kovetelmenyeket allit. Megszaporodnak a hidak, az alacsony forgalomra tekintettel tobbseguk egy savos, viszont nemelyik igen hosszu, ezert odafigyelest igenyel az atkeles. Nem minden jarmunek megfelelo meretuek ezek az alkalmatossagok, igy nem ritka, hogy a hidak mellett a nehezebb jarmuvek altal a soderes agyba taposott atkeloket is latni. Ez a kornyek, a kornyezo hegyekbe felfuto foldutakkal igazi enduros, advrideres kornyek, itt sajnalom igazan, hogy arra alkalmatlan (berelt, virsli gumival szerelt) motorral erkeztem.

Haast

Haastot elerve mar magasan jar a Nap, kezdek kicsit kiolvadni, igy aztan eljon az ido az ebedre. Mig a steak szendvicsemre varok, beszedbe elegyedek egy Duki es az ot kisero Triumph vezetojevel. Latszik, hogy mas jellegu elvezetet keresnek, befejezve ebedjuket komoly csorgest produkalva duborognek ujabb kanyarvadaszat iranyaba.

A Haast-hago kornyeken meg lepten-nyomon kanyargo ut it kicsit megszelidul, es enyhen ivelgetve koveti a tengerpartot. A Haast kornyeki, kicsit lakottabb reszek utan feludules balra az oszi, laposan suto Naptol csillogo tengert, jobbrol az esoerdot kerulgetni. Neha meg-megallok a parton fotozni.

Knights Point, korakasok

Knights Point:

Korakasok Bruce Bay-ben:

A gleccserekig es tovabb!

Ujra folyok szabdalta torkolatvideken jarok, ahol a magaval ragadoan ivelgeto utat egyre tobb hid szakitja meg. Ezek jelentos resze ujabb epitesu, egysavos hid, azonban akad nehany erdekesebb darab is. Elkezdem szamolni oket, de huszonot utan feladom, ertelmet vesziti a teljesitmenyhaboru. Aztan a Fox gleccser arnyekaban atkelve az osdi fahidon leterek egy, az esoerdon at vezeto kis foldutra, hogy majd 2 kilometerrel kesobb egy igert kilatonal lyukadjak ki a tisztasra. A kilato azonban tovabbi 5 perc (haha, volt az fel ora is) gyalogut a meredek lepcsokon, hogy aztan a vegen kilyukadva a latogato vegre megpillanthassa a Fox gleccsert: a gerincrol lefele nyujtozkodo, saros hodarabot. Megmondom oszinten, nem nyugozott le a latvany, de elhataroztam, ennel jobb nezopontot kell talalnom.

Franz Josef

A gyulekezo felhok miatt kicsit fenyegeto, igen csuszosnak igerkezo, agyagos feluletu foldutrol kierve aztan jobbra fordulok, hogy meg napnyugta elott elerhessem az osztrak uralkodorol elnevezett, sajat gleccserrel rendelkezo Franz Josef turistjareszortjat. Masnap osszeismerkedek egy ausztral oregasszonnyal, aki elmeseli, gyermekkoraban jart erre, de abban az idoben meg nem is letezett ilyen nevu telepules. Hihetetlen, mennyire gyorsan fejlodik ez a videk, a termeszet csodai mellett koszonhetoen a csodalatos minosegu utnak is. Motorosknak esetleg erdemes egy kicsit Street Viewban boklaszni :)

Ma este nem felejtek el tankolni, a kis faluba beerkezve elso utam a Total kutra vezet, majd megkeresem az Alpine Hotel nevre hallgato szallast. Itt nemi utmutatot kapok a helyi szolgaltatasokrol, majd elfoglalom hatalmas, akar 4 embernek is megfelelo lakosztalyom.

Mivel mar ehes is vagyok, meg amugy is korbe akarok nezni meg alkonyatban, gyors furdes utan beveszem magam a 4-5 utcabol allo metropoliszba. Elso utam a helikopteres repulest kinalo ceg fele vezet, ahol holnapra le is foglalok egy 30 perces, a gleccsert koruljaro utat, majd utam a The Landing nevu etterembe vezet, ahol a hely szellemehez meltoan, stilszeruen borjubecsit fogyasztok :)

Tele hassal elhatarozom, ideje megint ranezni az emailjeimre. Idefele lattam is egy angol doubledeckerbol (ket szintes londoni busz) kialakitott internet kavezot, pont jo lesz. A raszta haju fiatal tulajdonos invital, szalljak fel a buszra es foglaljak helyet az ablakok menten kialakitott munkaallomasok egyikenel.

A szallasra visszafele meg setalok egyet a kicsit mar csipos huvosben, az uton visszafele, a Fox gleccser iranyaban elerem a Franz Josef hatarat jelento hidat. Ide mar alig szurodnek el a meg nyitvatarto ettermek fenyei, igy zavartalanul elvezheto a sotetseg: a kristalytiszta egbolt, es a deli felteke csillagkepei.

A nap kepei

Franz Josef gleccser

Masnap nem sietek, a motort es cuccaimat a recepciossal egyeztetve a szallason hagyom, hogy gondtalanul vehessek reszt az elozo nap lefoglalt repulesen. Szerencsem van, tudatja nemileg suttogva a ceg frontembere: mivel egyedul jelentkeztem arra a turara, kiegeszitik jegyem a dupla olyan hosszu (es ketszereset kostalo), a gleccser mellett az Aoraki/Mt. Cook korberepuleset is tartalmazo utvonalra. Halasan koszonom, aztan ideiglenes tarsaimmal, egy kiwi hazasparral, es az elozoekben emlitett ausztral oregasszonnyal atsetalunk az ut tuloldalan kialakitott leszallo platformokhoz. Hihetetlen elmeny a repules, a videok, kepek nem is igazan adjak vissza a hihetetlen mereteket, a levego frissesseget, de azert hatha:

Ujabb motoros csoda

Franz Josefbol tovabb indulva aztan kezdodik a mar jol ismert, 10-50km/h kozotti kanyarokkal tarkitott kanyarvadaszat. Kicsit sajnalom, hogy a nagy GS helyett ezzel a kis csillapitatlan elso felfuggesztesu, elkonnyulo elso kerekkel megaldott vizszivattyuval jarok erre, ami a kanyarkombinaciok terhelesvaltasanak hatarara szinte minden kanyarban visito labtartoval probalja tudomasomra adni: eleg volt!

Mar nem is figyelem a helyneveket, atadom magam ennek az allandoan megujulo forgatagnak. Minden kanyar utan meglepetesul szolgal egy-egy zavartalan panorama a tenger fele vagy eppen a folyovolgybe leereszkedo, kiegyenesedo ut.

Igy erem el Punakaiki hataraban a Paparoa folyo volgyet, ahol elhatarozom, van meg talan 2 oram sotetedesig, igy levetve a motoros gunyakat, a gyalogutat kovetve beveszeme magam az erdobe. A folyopartot ovezo, suru aljnovenyzetu, jellegzetes novenyzetu esoerdoben aztan hirtelen meglepeteskent egy wekaba botlok. Elegge megorulok a nekem egzotikusnak tuno madarnak, aztan izgatottan probalom videozni, tobb-kevesebb sikerrel. Ha az izgatottsag visszaadasa lett volna a cel, akkor azt hiszem, sikerrel jartam. Kesobb, esti szallasomon a tulajdonossal beszelgetve derult ki, hogy ezen a kornyeken teljesen kozonseges ez a csirke meretu es viselkedesu madar. Nem is kulonosebben szeretik, bar nem eri el a rettegett kea pusztito hatasat, de a weka is kepes a gumi reszeket kikezdeni. Es tenyleg, ahogy beerek a szallasra, ott is a baromfiudvar fogad. Tenyleg igaz lehet, amit valahol olvastam, hogy itt a termeszet nem kulonlegesseg, hanem az elet, az emberi lelek resze.

A Nap epp lebukni keszul a nyugodt tenger melyere, igy ideje a kovetkezo latnivalo, a Punakaiki nevezetesseget ado Pancake Rocks (palacsinta formaju szilkaformacio) es a blowhole (olyan szikla, ahol dagalykor gejzirhez hasonloan felfele lo a vizoszlop).

Mivel mar erosen sotetedik, kicsit sietosre veszem a figurat, es tovabb indulva, a Paparoa Nemzeti Park hataran megtalalom a Paparoa Park Motel nevu szallasom. Hihetetlen jol mutat, ahogy az eredeti novenyzetet idezo osvenyek a kis fahazakhoz vezetnek, mig egy masik leagazas a Te Anauban mar megcsodalt glowworm barlanghoz hasonlo formaciohoz vezet.

Nyugati part, Punakaiki, Paparoa Motel. Ulok a teraszon, kezemben a meleg tea es egy kis suti. Nincs tul meleg, bar az oszi estehez kepest nem panaszkodhatom. A ket napos, 600 kilometeres nyugati parti szakasz utan jol esik kicsit meg olvasgatni a taj tortenelmerol, figyelmem altal elkerult, esetleg ido hianyaban kimaradt latnivaloirol. Aztan lekapcsolom a kis lampat, es hallgatom, ahogy a jotekonyan temperalo hatasu, szinte langyos fuvallatot hozo Tasman tenger morajlik a buja oserdo, es az eszakra vezeto SH6 tuloldalan, melyen a palacsinta formaban (Pancake Rocks) egymasra tornyosulo sziklak arnyekaban. Valahol a mohaval fedett esoerdo melyen dobolo, kabocaszeru hang keveredik a tenger illatat hozo szellobe….

A nap kepei

Korabban irtam mar egy ujabb turarol, de tegnap tortent nemi elorelepes az ugyben, igy most egy rovid post erejeig megszakitom az uj-zelandi poszt sorozatot…mit sorozatot, folyamot! (olvassa egyaltalan valaki? Nem ugy tunik..na, mindegy, jo lesz az meg kesobb)

Eredetileg azt terveztem, hogy egy masik ceg ajanlatai kozul valasztok egy Cairnsbol Perthbe (a kontinens ket, atellenes vege) kozott huzodo utvonalat, azonban sehogy sem akar osszejonni a mostani film hataridejevel, illetve az utana tervesett magyarorszagi latogatassal, igy elkezdtem valami alternativa utan kutatni. Eszembe jutott az BikeRoundOZ, akiktol Uj-Zelandon is bereltem, es akik atvettek es felhasznaltak fotoim nagy reszet, ugyhogy valamennyire kozelebbi kapcsolatban is vagyunk. Nezegettem a turaikat, es az Enduro fedonevre hallgato, Darwinbol indulo, Melbournebe tarto, ugy 50%-ban folduton halado tura szemet szurt. Irtam is nekik gyorsan egy emailt, amiben rakerdeztem, vajon lehetseges-e sajat motorral menni. Termeszetesen, semmi gond, sot, kapsz 50% kedvezmenyt is a fotokert cserebe. Visszautasithatatlan ajanlat.

Darwin, Edith Falls vizesesi, a Tanami sivatag, repules a Bungle Bungle folott, Uluru/Ayers Rock, Wolfe Creek melletti meteoritkrater, Coober Peddy foldalatti varosa, az Oodnadatta osveny, A Flinders Ranges, majd Melbourne. Termeszetesen, mivel sajat motorral indulok, valahogy Darwinig is el kell jutni, igy lesz a 3 hetes turabol 5 hetes, a 6500km-bol 13.0000, es igy lesz az Enduro nevbol Terra Ochra.

A tura 2010. szeptember 12-tol oktober 2.-aig tart, elotte korulbelul ket het elerni Darwint, ugyhogy a film befejezesetol fuggoen vagy elotte vagy utana meg lesz egy honapom, hogy Magyarorszagra is latogassak.

Folyt. kov. valamikor jovore.

Queenstown tortenelme

Cental Otago (Kozep Otago, a kornyek neve) kozpontja az uj-zelandi turizmus, de legfokepp a deli sziget koronaekszere. Annyira nepszeru kirandulohellye valt mara, hogy lassan a kornyekbeli lakossag azert panaszkodik, hogy ok mar nem igazan fernek hozza a helyi latvanyossagokhoz a jellemzoen tengerentuli (japan, amerikai, ausztral) turistakbol allo tomegtol. Persze azert nem banjak, hiszen manapsag a legkomolyabb bevetelt a turizmus adja. 30 ev alatt Queenstown eljutott a poros, toparti kisvarosbol a fejlett, minden igenyt kiszolgalo, egesz evben latogatokat fogado paradicsomma, neha a deli felteke Saint Moritz-akent is hivatkoznak ra. A deli sziget lassu gazdasagi kornyezeteben, ahol sok varos es gazdasagi vallalkozas stagnal vagy epp lassan visszafejlodik, Queenstown robbanasszeru fejlodest produkalt. Olyannyira, hogy manapsag mar a “Vilag adrenalin fovarosa” cimmel is buszkelkednek. Persze nem veletlen, hogy pont itt sikerult a kitores, hiszen paratlan (az altalam ismert varosok kozul leginkabb Vancouverhez hasonlo) termeszeti adottsagokkal rendelkezik ahhoz, hogy minden legi, foldi es vizi sporthoz festoi hatteret biztositson, legyen szo egy ora tavolsagban akar 7 sipalyarol, 4×4 vagy quad palyakrol, hegyi kerekparrol, hogy az igazan orult sikloernyos, ejtoernyos es kitudja meg milyen ernyos arcokrol mar ne is beszeljunk. Az sem veletlen, hogy az itteni Shotover-folyon talaltak fel az ujkori bungee jumpingot is.

Queenstown manapsag szegyentelenul turistas hely, de megiscsak Te Waka a Maui-n (Maui kenuja, a Deli Sziget maori neve a polinez felisten utan) vagyunk, es eddig elegge elhanyagoltam az oslakos hagyomanyokat, ugyhogy egy kicsit kiternek a varos kialakulasara, mert eleg izgalmas tortenelemmel rendelkezik, ami a maoriktol az aranylazon at a mai turistarohamig terjed. Az elso emberek maori moa vadaszok lehettek ugy a magyar Honfoglalas tajekan, akik eloszor felderitettek a teruletet. Sajnos Central Otago, barmennyire is tokeletes elohely a temerdek rejtekhely mellett az idealis taplalekforraskent szolgalo, valtozatos novenyzettel egyetemben, nem sokaig szolgalhatott vedelmul ennek a kiveteles, orias termetu madarnak, ahogy az lenni szokott, szep lassan kipusztult. Nem csak a feher ember kepes ilyesmire, bar lehet, hogy ez a termeszet rendje, hiszen oket meg egy masik maori torzs szoritotta a Fjordvidek jarhatatlan videkere a XV. szazad korul, hogy aztan ott nyomtalanul eltunjenek. Persze ekkorra mar atalakult a videk jelentosege, es a maori Ngati-Mamoe (majd Ngati-Tahu) torzs altal iranyitott terulet inkabb az asvanyi forrasok, a maorik leginkabb ertekesnek tartott kove, a foleg gyakorlati jelentosegu, fegyverek es szerszamok alapanyagat ado jadeko (nefrit) miatt valt fontossa. Ennek ellenere a maori lakossag sohasem volt jelentos, inkabb csak kampanyszeru beszerzoutak soran latogattak a videket, es az 1800-as evek elejere teljesen ki is szorultak a teruketrol.

Tiz ev erintetlenseg utan megjelentek az elso feher telepesek is: 1847-et irunk, amikor az elso farm megalakul a to partjan. Ekkoriban meg igen lassu novekedes szemtanuja a kornyezo Remarkables hegyseg, de egyre inkabb felismerik a medence mezogazdasagi elonyeit. Olyannyira, hogy a varoson kivuli, jellemzoen szolosok dominalta muvelt teruletek ma is komolyan hozzajarulnak a videk arculatahoz.

Aztan, az 1860-as evek elejen minden a feje tetejere allt: addigra mar kaliforniai tapasztalattal rendelkezo, foleg skot telepesek felismerik a Tuapeka folyo jelentos aranykeszletet. Innen mar – internet hianyaban is – csak egy lepes az aranylaz, es Kozep Otago soha nem lattot fejlodesen megy keresztul. Negy honap mulva mar tobb mint 3000 ember rostalja minden nap az alig 5 kilometer hosszu szakaszt, csillogo rogok utan kutatva. Persze ez aztan magaval hozta a varosok eroteljes novekedeset is: alig egy ev mulva a Tuapeka aranymezo lakossaga elerte a 12 ezret, Otago jovedelme egy ev alatt megharomszorozodott, es az ide erkezo hajok szama a negyszeresere dagadt, amik jellemzoen az addig az ausztral aranymezokon dolgozokat szallitottak ide komoly fogas remenyeben. Nem is hiaba, hihetetlen szamokat lehet olvasni ezzel kapcsolatban a szakirodalomban. Volt olyan, hogy ket maori, elveszett kutyajuk utan kutatva egy delutan 11kg aranyat zsakmanyolt, de ha valaki csak egy asoval probalkozott, jo esellyel egy forditasra akar 150g aranyat is megmozgathatott. Holtversenyben alakult ki a hirhedt Klondike folyoval, akar napi 50kg folott is kitermeltek a telepesek.

A korai XX. szazadban aztan elapadt az arany, igy az erdeklodes is elmaradt, es az akkor majdnem kilencezres lakosu Queenstown ketszaz fore apadt. Sokaig a kornyek bevetelet a mar emlitett mezogazdasag jelentette, de az aranylazhoz kepest igy mar igen jelentos hanyatlasnak indult, amit olyan szellemfalvak, mint a kesobbiekben meglatogatott Macetown is tanusitanak.

Ahogy aztan a szazad vegen az utak minosege javult, ujra eloterbe kerultek a termeszeti adottsagok, es megindult a mar emlitett turizmus…

Programok

…olvasom, mig a Surreal Bar nevu, igen kellemes helyen majszolgatom a fokhagymas kenyerbol allo eloetelt, es varok a fofogaskent felszolgalt baranybordara (ami egyebkent 5/5-is minositest erdemel). Mig erot gyujtok a delutanhoz, az olvasottak fenyeben atgondolom, mit lattam a ropke fel ora alatt, amig a varosban setalgattam. Tenyleg igaza volt a leirasoknak, erosen turistas jellegu helyre keveredtem, ahol az (nehol csak elmeleti, es inkabb a kornyek kocsmait latogato) adrenalin-fuggo huszoneves az atlagos, 5-6-os csoportokban lofralnak a varosban, beternek a temerdek, kituno etterem es kavezo egyikebe vagy epp valamelyik programszervezo hely mellett bandazva probalnak elfoglaltsagot talalni. Van boven mit. Nehany, lathatoan regebb ota itt elo exhibicionista pedig nem atall felmeztelen fel-ala biciklizni a varosban egesz delutan, botcsinalta gitar es enektudassal szorakoztatva kozben a turistakat.

Lapozgatom a prospektusokat, utikonyvet, probalom kitalalni, mivel toltsem el a rendelkezesemre allo masfel napot. Olyanokat jegyzek fel a szalvetara, mint jetboat (vizsugar hajtasu motorcsonak) a Shotover folyon, helikopteres tura Milford Soundba, 4×4 Safari a kornyezo hegyekben Lord of the Rings tematikara alapozva, szinten 4×4-es foto szafari, kvadozas, siklooernyozes, tavi setahajozas. Lehet valogatni. Vegulis ugy dontok, hogy a delutant a TSS Earnslaw, a lapatos gozhajo fedelzeten, a Wakatipu tavon toltom, es meg indulas elott elszaladok lefoglalni a terepjaros kirandulast, illetve beszerezni a kihagyhatatlan jetboat jegyet is (amit egyebkent, jellegzetes helyi kiejtessel “dzsitbot”-nak mondanak).

Wakatipu to a TSS Earnslow fedelzeten

Az indulasra varva meg beulok a to partjan egy kavezoba, ahol osszefutok egy szinten zenesz V-Strom tulajdonossal, aki hozzam hasonlo utvonalon, de ellentetes iranyban haladva jarja be a szigetet. Rovid tanacskozas utan mar mehetek is a beszallashoz. Eloszor csak nehanyan tablabolunk a hajo arnyekaban, aztan megerkezik egy japan turistacsoport is ket busznyi emberrel. Tipikusan kozelitik meg a kerdest: tobb, szinten japan idegenvezeto tereli le a buszrol az embereket, egyenesen fel a hajora, semmi lodorges, semmi uresjarat, minden perc szamit. Europai szemmel kicsit furcsa ez a mar tobb helyen megfigyelt teljesitmenyturizmus, amit az azsiaiak, de foleg a japanok annyira szeretnek, en jobban szeretek egy kicsit lazabban nezgelodni. Epp, amihez kedvem van, hisz pont ez a szabadsag adja az utazas savat-borsat.

Kicsit idegenul erzem magam a sok japan turista es a helyi nyugdijasklubb tagjai kozott, de nem banom, hogy ezt valasztottam delutani programnak, hisz ha kicsit merengos is a tempo, azert a cikcakk alakban halado Wakatipu to, a kornyezo hegyek es Queenstown latvanya, illetve a vegen elterulo folyotorkolat kornyeki, oszi szinekben uszo lombhullato erdok is megernek egy miset. Na, azert a nyugdijasok zongorista kiserte, kiosztott kottaval operalo kalakajaba inkabb mar nem alltam be, tisztes tavolsagbol szemleltem oket :)

A tohoz erdekes legenda is kotodik. Nezzuk eloszor a tenyeket. A 378 meter mely, tobb kilometer hosszu to (tehat oriasi viztomegrol van szo) vizszintje 5 percenkent 12 centimetert is emelkedik. Termeszetesen megprobaltak erre termeszettudomanyos magyarazatot is adni, de nem tul meggyozo eredmenyre jutottak: a legkori nyomas valtozasa indukalja a vizszint radikalis ingadozasat. Nekem jobban tetszik a maori verzio, ugyhogy megosztom azt is (meg ha kutya sem olvas el ennyi szoveget:). Mar a to mai neve is sokat sejttet, Wakatipu a maori waka-tipua-wai-maori osszevonasabol keletkezett, ami mindossze annyit tesz: “az edesviz, aminben az oriasi demon fekszik”, esetleg “az alvo orias urege”. Tehat a legenda szerint MAtaua, az oriasi demon elrabolta Manatat, a maori vezer (termeszetesen) gyonyoru lanyat (bar miert rabolt volna el egy banyaremet?), akivel utana a hegyekbe menekult. Menet kozben (valamitol kimerulten) alomba zuhant. Masra sem vart a fiatal hos, Matakauri, hogy kierdemelje a fonok megbecsuleset (es lanyat), termeszetesen megmentette a zsakmanyt, es felgyujtotta az oriast. A fejjel Glenorchnak, labbal Kingsfordnak fekvo oriasnak csak a szive maradt, ami meg ma is a to melyen luktete okozoja a 12 centimeteres ingadozasnak. Azert a maorik is tudnak meselni :)

Pog Mahoney’s, uj baratok es Guinness

A hajokazas utan a szallas fele vettem az iranyt, mert csak sebtiben lepattantam a motorrol, aztan mar indultan is a varosba. Menet kozben kaptam egy emailt Rafftol, hogy ha van kedvem, este talalkozhatnank a Pog Mahoney’s nevu ir kocsmaban. Jesse, a milfordi busz soforje is jon. Jo arcok voltak, miert ne? Igy esett, hogy a masnapi keles kicsit nehezkesen sikerult a helyi sracokbol allo, dinamikus ir zenet jatszo zenekar altal hangos helyen elfogyasztott Guinnessek arnyekaban. Pedig nem is maradtunk sokaig.

Lord of the Rings on 4 wheels

A reggeli huvosben, meg kicsit zsongo fejjel lesetaltam 7 ora fele a varosba, hogy a kora delutanig tarto terepjaros turara legyen nemi energiatartalekom. Vegulis talaltam is egy angol reggelit szervirozo helyet, ami korabbi tapasztalatok alapjan tokeletesen alkalmas az enyhe masnapossag kezelesere :)

Az Offroad Adventures fantazianevu ceg irodaja elott, az ut tuloldalan mar kiszurtam a 8-9 Landcruiser Troop Carriert, bar mertem remelni, hogy azert nem leszunk ennyien a turan. Betoppanva az irodaba aztan Dylen, a turavezeto/sofor megnyugtatott, csak harman indulunk: egy Jossie es Rob nevu, brisbane-i (Ausztralia) hazaspar es en alkotjuk a ballasztot. Rovid tanacskozas utan felkerult a tetore a frissitoket, kavet, kekszeket tartalmazo hutodoboz, es a kora reggeli varos gyenge forgalmaban a kornyezo hegyek fele vettuk az iranyt. A tura utvonala alapvetoen a LOTR nehany forgatasi helyszinet, es a kornyezo hegyvidek fontosabb allomasait egyesiti, illetve kiter az aranylaz ket jelentosebb telepulesere, Arrowtownra es a mar korabban emlitett, mar mar csak szellemfalu Macetownra.

Elso celpontkent a to keleti partjan, a (az eszak-amerikai Szilkas-hegyseg mellett egyedulalloan) pontosan eszak-del iranyban huzodo Remarkables hegyseget vettuk celba. A telenkent siparadicsomkent szolgalo hegyre nyaron szinte forgalommentes, de a karbantartas hianya miatt szemelyautoval alig jarhato szerpentin vezet fel. Dylantol csodalkozva kerdezem, hogy ide tenyleg feljonnek a buszok, de allitolag nem tulzas. Innen a csucsrol, bar eros a kora reggeli cug, gyonyoru kilatas nyilik nem csak Queenstownra, de az egesz medencere, ugyhogy amig Jossie-ek a kavejukat kortyolgatjak fotozasba is kezdek, kihasznalva az optimalis fenyviszonyokat.

A keleti kiteru utan eszak fele, a regi aranyfalu, a (szinten siparadicsom es szezonon kivul 5*-os motoros utat rejto Coronet Peak) arnyekaban fekvo Arrowtown fele vesszuk az iranyt. Megkozelitheto betonuton is, mi megis egy kicsit ujszeru, bar lathatoan bejaratott modon kozelitjuk meg: Dylen a patakmeder fele forditja a kormanyt, majd nehany kilometeren at hol a mederben, hol a partjan haladunk, hogy aztan valahol egy erdo melyen ujra megtalaljuk a csapast. Kozben azert akad poenkodasra is lehetoseg, regi ismeroskent kisebb vizfroccsel koszonti a hobbibol aranyaso turista csaladot. Allitolag minden nyarat ott toltenek, gyakran tobb ezer dollarnyi aranyat adnak le az Arrowtownban meg ma is mukodo aranyuzletben, ami epp eleg arra, hogy finanszirozza ittletuket. Erdekes koncepcio, de biztos, hogy itt, Queenstownhoz kozel, megis eleg tavol a civilizaciotol megtalalhatjak azt a kikapcsolodasi format, amit keresnek.

Arrowtown az aranylaz idejen buzgo kozpont, ma mar csak egy csendes kis utca, ami megorizte tortenelmi arculatat, es otthonaul szolgal tobbek kozott egy muzeumnak, muzeumkent is szolgalo aranyuzletnek es boltkent szolgalo boltoknak is (Jossie nem tudott ellenallni az edessegbolt csabitasanak, oriasi zsakkal megpakolva erkezett vissza a kocsihuz.)

Visszafele meg talalkozunk a konkurens cegenek terepjarojaval, persze dunner (Dunedin varosbol valo) szarmazasu vezetonk nem felejti el jo deli szokas szerint kicsit lefitymalni a lathatoan ovetosabb duhajkent mozgo vetelytarsat, de en ugy latom, nincs ebben semmi keseruseg. Eleg nagy itt a terulet, hogy tobb ceget is eltartson, es eleg sokan jonnek ide ahhoz, hogy legyen vendeg boven.

Persze azert nem art, ha a termeszeten kivul mas is vonzza az embert: a kornyek bovelkedik a Gyuruk uranak forgatasi helyszineiben, es bar en a nevekkel hadilabon allok, magam is felismerek joparat. Aztan Dylan anektodazasba kezd a hegy tetejen elo parasztrol, akinek hazat embertelen osszegert vasarolta meg a produkcio, a helyi isteknekt kezelt Peter Jackson altal felvasarolt, es eredeti, erintetlen formaban megtartott teruletekrol. Kisvartatva a kesztyutartobol elokerul egy fenykepalbum, ahol ot lathatjuk mindenfele hobbit, ork es egyebk szerzet tarsasagaban, valamint nehany maszatos papirdarab a forgatasi utemterv nehany oldalat mutatja. Pletykak kerintenek mar a Hobbit helyszineirol is, nagyon varjak mar a forgatast es a filmet, rafer nemi verfrissites a kicsit mar megkopott helyszinekre. Nem csak a penzre mennek, en ugy latom (es ez egesz Uj-Zelandra jellemzo), hogy buszkek a vilagszerte elismert produkciokra, komoly nepszeruseg ovezi itt a filmes alkotokat.

Arrowtown utan tovabb folytatjuk utunk a Crown Range hegyei koze, ahol felkapaszkodunk egy advrider paradicsomnak is beillo, kanyargos foldutra, hogy jopar kilometeren at egyik oldalon a sziklafal, masik oldalon a melyseg szoritasaban szavunk is elalljon a latvanytol. Olyannyira, hogy – bar korabban nem volt ilyen tapasztalatom – kicsit bele is szerettem az offroad autozasba, talan valamit megereztem a szepsegebol, koszonhetoene a tajnak es nem utolsosorban soforunk vendeglatoi tapasztalatanak.

Egy ora korul visszaerve a varosba a Spectator Bar nevu helyen talalok konnyu ebednek egy adag bangers&mash-t (kolbaszkak es krumplipure).

Shotover Jet

Aztan szep lassan lecsorgok a Shotover Jet nevu ceg irodajahoz, ahonann busz repit minket tizenot perc alatt Arrowtown iranyaban a Shotover folyo folott athivelo hid melle, ahonnan a vizsugar hajtasi motorcsonakok megkezdik folyasiranyban felfele torteno szaguldasuk. Jol szervezett a folyamat, kicsit ipari jellegunek is tunik, de azert persze hozza tartozik, hogy ha nem is veszelyes uzem, azert odafigyelest igenyel. Kapunk vizallo kopenyt, mentomellenyt es bezsufolodunk a par meteres hajotestbe, ahol a harom sor vizallo ules ele keresztben elhelyezett majrevas probal riadalmat kelteni.

Kelty (Alexander Kelt), a pilotank rutinosan felrazza a tarsasagot, hogy aztan megkezdodhessen a mintegy husz perces szaguldas sziklafalak mellett, alatt, soderes szakaszok folott, zugokon fel es le. Kicsit hataszvadas elemekkel tarkitott, de onmagaban is erdekes mutatvany szerintem kihagyhatatlan, ha valaki az adrenalin sportok legkevesebb erofeszitest igenybevevo agat keresi. Ulni kell, kapaszkodni es neha nem art orditani, foleg, miutan a keso oszi idojarasban mar jegesre fagyott az ember fule :) Kicsit kiulok meg a Napra, hogy kiolvadjak, csinalok jopar sorozatot az ijedt feju delikvensekrol, aztan a busz fele veszem az iranyt.

Este

Estere mar nem nagyon tervezek semmi programot, mert igy, az elso het vege fele kozeledve mar nemi mosnivalo is akad, erdemes ranezni az emailekre is, hatha tortent mar nemi elorelepes a GS biztositasi ugyeben, de mivel meg nincs semmi fejlemeny, ezert a Coronet View B&B hutojebol pattintok egy sort, dobok par fat a mar korabban betuzelt kandalloba, es elvezve, hogy egyedul vagyok az egesz rezidencia hatalmas panoramaval rendelkezo nappalijaban, bamulom, ahogy a lemeno nap fenye sargara festi a szemkozti hegyeket.

Queenstown jo hely, megfogadom, hogy meg eljovok ide, hisz 3 ora repulessel Sydneybol is elerheto. Szivesen elnek is itt – allapitom meg.

Az otodik es hatodik nap kepei

Gyors furdes utan a kozos ebedloben talaltam magam, ahol ket indiai lakotarsnom, akikkel meg elozo este ismerkedtem meg mar invitalt az asztalukhoz, hogy kozosen fogyasszuk el a juharszirupos ontettel keszult pancakebol allo reggelit, mig aradozo beszamolojukat hallgathattam, miutan megtudtak, hova keszulok. Elozo nap jartak ugyanis Milford Soundban, igy aztan ellattak mindenfele tudnivalokkal a latnivalokkal es a hajon elfoglalt optimalis pozicioval kapcsolatban, mig kozben mar Queenstown kornyekenek terkepet bujtak. Hasonloak a terveink, de ugy latszik, a deli sziget mar csak ilyen. A turistak tobbsege, foleg azok, akik lakoautoval mozognak, nagyjabol egy kotott palyan haladnak, korulbelul azonos sebesseggel, igy kesobb sem lesz ritka, hogy ismeros arcok koszonnek vissza egy-egy latvanyossagnal. Ami persze nem gond, kedvesen bolintunk egymasnak, aztan mindenki megy a dolgara. Ahogy en is, ideje elkoszonni a lanyoktol, jo utat kivanunk egymasnak. Legkozelebb valahol Punakaiki kozeleben!

Ugy tiz perc varakozas utan fel is vesz a Mitre Peak nevu ceg zold buszanak fiatal sofore. Lazan, de nem tolakodoan udvozol, lathatoan sikerult mar lelazitania a foleg Queenstownbol hajnalok hajnalan indult, teljesen vegyes tarsasagot. Keresek egy ures helyet, leulok egy fiatal, sotetitett szemuveget viselo srac melle. Kis feszkelodes utan megindul a beszelgetes. Kolcsonos bemutatkozas utan kiderul, hogy Raffaelnek hivjak, es most, hogy elvegezte az egyetemet, ugy dontott, hogy igazan megerdemel 2 ev pihenest. Igy aztan svajcbol Queenstownba koltozott, hol dolgozgat, hol nem, sziklamaszik, sikloernyozik, es elvezi az eletet. Lehet igy is :) Aztan kis beszelgetes utan termeszetesen kiderul, mivel foglalkozom, aztan – bar nekem annyira nem fulik a fogam hozza – feltesz korulbelul egy millio + egy kerdest a szakmaval, filmekkel, trukkokkel kapcsolatban. Erdekli, hisz ket evig eleg komolyan foglalkozott vele, de aztan valahogy elkopott, belatta, jobb dolga is van, mint a gep elott nyomorogni. Neha elhallgatunk, es inkabb a sofor kommentjeire figyelunk. Nem veletlen, idevalosikent erti a dolgat, millioszor jart mar erre, es tudja, melyik kanyar mit rejt, mire erdemes felhivni a figyelmet. Raadasul teszi ezt szorakoztato, nem eroltetett stilusban, tenyleg elmeny hallgatni ahogy kedvenc temajarol, a madarakrol vagy egyik-masik fontosabb termeszeti formaciorol, esetleg az ut szuletesenek korulmenyeirol beszel. Mellesleg, mint kiderul, Raff lakotarsa. Nem hiaba, itt is mukodik a protekcio, meg az ingyen jegy intezmenye (cserebe az 5 orai kelesert). Beszelgetesunket hallva egy norveg turistalany, Grethe (ami egyebkent, ha jol emlekszem, ekszert jelent) is bekapcsolodik, igy valik teljesen nemzetkozive a svajci-norveg-magyar kerekasztal. Ezert is szeretek egyedul utazni, mindig osszefut az ember erdekes arcokkal, akik – foleg, ha maguk is egyedul utaznak – szivesen ismerkednek, mig meglatasom szerint a parban utazok alkotjak a legzartabb tarsasagot, az ennel nagyobb, negy-ot fos csapatok mar meglepo modon nyitottabbak.

Jol telik tehat az ido a busszal ket-ket es fel oras, 120 kilometer hosszu uton, ami a fjord melyen fekvo Milford Soundot koti ossze a szarazfoldi kozpont Te Anauval. El lehetne akar 4 orat is tolteni vele, latnivalo akad boven, de a relativ korai indulas ellenere meg igy is sotetedeskor erunk vissza Te Anauba, igy ertheto, hogy – bar nem hagynak ki egyetlen arra erdemes helyet sem – kicsit porgos az odafele vezeto ut. Akad azert ido nezgelodni, fotozgatni nehany lenyugozo allomason, amik kozul az elso, az uton olyan 40-45 kilometer utan felbukkano Mirror Lakes.

Mirror Lakes

A Mirror lakes (Tukor tavak) a Fjordvidekbe vezeto egyetlen ut talan legjellegzetesebb, leginkabb fotozott resze. Nem veletlen, mert – foleg szelcsendes idoben – tenyleg gyonyoru, ahogy a szinezoanyag miatt termeszetes tukorkent viselkedo kisebb torendszer tukrozi a neha hofodte csucsokat. A masik okat, hogy mivel megprobaljak megorizni a kornyezo esoerdok epseget, ezert egy fapallokbol allo setanyt alakitottak ki a parton, igy aztan akarva-akaratlanul ugyanazt a pontot szurja ki minden botcsinalta fotos. A szokasos iranyok mellett megprobalkozom egy panoramaval es a novenyvilagbol is megprobalok ezt-azt elcsipni, tobb-kevesebb sikerrel.

A gyors kor soran meg beszedbe elegyedek az elottem ulo, 45-50 kozotti urral is, aki – mint kiderul – roman-erdelyi magyar hazassagbol szuletett Temesvarott, fiatal korat Nemetorszagban toltotte, es most, hogy sikeres uzletemberkent nyugdijba keszul vonulni, vegigutazgatja a vilagot, hogy megfelelo helyet talaljon esetleg a visszavonulashoz vagy uj elet kezdesehez. Egyre tobb ilyen Bolygo Hollandiba botlok az utobbi ket evben, nem tudom, hogy csak mert konnyebben megtalalom a tarsasagukat vagy ebbol valami tanulsagot is le lehet esetleg vonni.

Knobs Flats, lavinak

Visszamaszva a buszra immar magam mellett tartom az elesitett fenykepezogepet, hisz ahogy elhagytuk a Te Anau partvideket, egyre erdekesebb a taj. Megkezdjuk utunkat a 1200 meter magasan fekvo Homer Tunnel (Homer Alagut) fele, hogy aztan 10 kilometeren 690 megert ereszkedve a hajtukkel surun tuzdelt szerpentinen lereszkedjunk Milford Sound kikotojebe.

Egyre inkabb kezd valami furcsa hangulat magaval ragadni, es ahogy kozeledunk, akkor esik le. De hisz ez az az Uj-Zeland, amit meg kepekrol, az itt forgatott filmekbol megismerhettem. Bevallom, hogy bar a Deli Alpok nyugati oldala holdbeli tajainak is megvan a maga varazsa, egy ido utan kicsit monotonna valik, mig itt a – mas eghajlatoktol elteroen – a hegyek csucsaig felkuszo, mersekelt ovi esoerdo, az azt szabdalo, es horgaszkent nyalcsorgato patakok, a ritkas koomlasok soha meg nem unhato valtozatossagot eredmenyeznek. Valahol itt, szamomra a Milfolrdba vezeto uton kezdodik Uj-Zeland es valahol Pictonban er majd veget, bo egy hettel kesobb.

Egyelore azonban, a tavakat elhagyva szeles, hosszu medenceben kovetjuk egy folyo nyomvonalat. Jesse nem felejti el megjegyezni, hogy a Knobs Flat (Butyok Lapos :) nevu teruletene jarunk, aminek nevezetessege a suru, magas futakaro alatt elszortan megbujo, teljesen termeszetesen kialakult korakasok. A hattertortenet meg talan valamikor tiz ezer evvel ezelottre, a Jegkorszakba nyulik vissza, amikor az utolso gleccser is visszavonult a teruletrol, pusztito erevel aprora morzsolva a hegyek nagyobb sziklait, fagyott belsejeben az Englingtol-volgybe szallitva hordalekat es lassan gleccserpatakka alakulva vegul megszabadulva a terhetol lepakolta a ma mar inkabb csak fuves dombkent vagy a part erdeinek melyen megbuvo korakast.

Homer-hago

A Fergus-to utan megkezdjuk a meredek kaptatot az 1300 meter magas alagut fele. Persze, mi kenyelmesen, buszon ulve tesszuk meg a ma mar a szezonon kivul havat es jegesedest kiveve semmilyen kihivast nem jelento utat, azonban 50 evvel ezelott meg teljesen mashogy festett ez a videk. A fo vizvalasztot jelento Homer-hagot 1889-ben fedezte fel ket utazo, es mar akkor felmerult az otlet, hogy egy alaguttal kossek ossze a milfordi terulettel a szarazfold belsejet. A terulet, es a hatalmas sziklatomb azonban eleg komoly kihivast jelentett, igy aztan csak 1935-ben, komoly lobbizas hatasara indultak meg a munkalatok, es akkor is inkabb csak a Vilagvalsag munkanelkuliseget enyhitendo. Keynes arkot asat, Milfordban pedig vesokkel es talicskakkal, teljesen kezi erovel sziklat furnak. Kegyetlen korulmenyek kozott, a napfenyben igen szegeny (akar fel evig nincs napsutes), esoben viszont annal inkabb bovelkedo videken, satrakban lakva vegulis majdnem 20 evvel kesobb, 1954-ben adtak at az 1200 meter hosszu alagutat, ami egyebkent motoros szempontbol erdekesseg, viszont veszelyforrast is jelent, ezert a Hema terkep is kilon felhivja ra a figyelmet. Az ut ugyanis nem igen aszfaltozott, gyakorlatilag a sziklafalon haladunk, annak minden hatranyaval, a csuszos felulettol kezdve a nem egyenletes, Budapestet idezo utfeluleten at a buszok altal felvert kodarabokig. Szerencsere nem ketiranyu a forgalom a szuk jaratban, a ket-ket vegen akar 10-15 perc varakozas is elofordulhat, mire a kilometer folotti docogest megteszi a kocsisor.

A tuloldalon aztan, hiaba a Te Anauig tarto fedett egbolt, csodak-csodajara felhokkel tarkitott, de alapvetoen napsuteses egbolt okoz meglepetest, tokeletes hateret adva a korabban mar emlitett szerpentinnek, ami az altalam ismert motoros utak kozul – ha magat az utat tekintve nem is, de a latvannyal kiegeszitve mindenkepp – nalam felkerul az elso haromba. Ha nem a dobogo tetejere. Kicsit savallom is, hogy nem motorral jottem, de a busznak is megvan az elonye, meg majd jovok meg erre maskor – nyugtatom maga.

Hajokirandulas Milford Soundban

A majd kilometernyi ereszkedes utan ujra egyre szelesedo folyovolgyben talaljuk magunkat, itt mar fel-felbukkan a Milford Soundot kiszolgalo infrastruktura (repuloter, ettermek, nehany haz, meteorologiai allomas), hogy aztan a parton elerjuk a fjord kozpontjakent szolgalo kikotot.

Varakoznunk kell egy jo fel orat, de ilyen kornyezetben ki banja? Legalabb keszitek par kepet a kikotorol, es a fjord ezen felet dominalo Mitre Peak-rol, ami a tengerszintrol szalad fel joval masfel kilometeres, epp felhokbe burkolozo csucsaig. Az idojarasra sincs panasz, paras a levego, de a felhoszint megfeleloen magas ahhoz, hogy a felfele nyilo fjordot teljes magassagaban megcsodalhassuk.

Egy-ket nagyobb (pl. a Spirit of Milford) hajo is allomasozik a kikotoben, mi azonban egy kisebbre varunk, ami azzal az igerettel kecsegtet, hogy fordulekonyabb reven kozelebb mereszkedhez a sziklafalakhoz, es mivel kisebb a tarsasag, ezert talan fogekonyabbak is a kozonseg szinvonalas szorakoztatasara, mint iparibb tarsai. Hat, majd meglatjuk, bar ebben a kornyezetben olyan nagyot nem lehet hibazni :)

Vegulis feltunik a mi hajonk is, beszallasra invitalnak, es termeszetesen a hajo orraban foglalok helyet, 3 masik orulttel bezarolag. Helyzeti elonyben vagyok, mert a nyilt vizre kierve feltamado szel sem igen tudja kikezdeni a motoros ruha vizallo belsejet. Hisz arra terveztek, hogy akar 3-4 fokban, szakado esoben, egesz nap 100km/h folott haladva is kenyelmes legyen, akkor egy kis szel, nemi vizpermet nem fog ki rajta. Kicsit furcsan nez ki, mintha ki lenne forditva, meg log rajta nemhany csat is, ami arra szolgal, hogy a kulso reteghez lehessen rogziteni, de ennyi baj legyen. Van itt rajtam kivul elmebeteg eleg :)

Ismertetik az utvonaltervet: az ot oras kirandulas soran alobb a Tasman-tenger fele vezeto bal oldal sziklafalait kovetjuk, majd visszafele a masik oldalon, oramutato jarasaval megegyezo iranyban haladunk. Ha minden igaz, es az idojaras nem valtozik szamottevoen, – ami barmikor elofordulhat – akkor alkalmunk lesz egeszen a nyilt tenger hataraig is kimereszkedni. Nem nagyon hajoztam meg tengeren, igy aztan ez a resze kulonosen izgalmasan hangzik.

Ahogy haladunk kifele, a tegnapi esozesek jotekony hatasara vizesesek szazai zuhannak ala a gyakran kilometer magasan tornyosulo falak peremerol. Akkoriban a Guardians of Ga’Hoole nevu projekt hasonlo effektjen dolgoztam, igy aztan kivalo referencia is kozelrol megtapasztalni a feladatot. Olyannyira, hogy a kis hajo legenysege bevaltja igeretet, es a mereszebbek kedveert (akibol a masodik alkalom utan mar csak ketten maradunk) meg-megkozelitenek nehany vizesesst. Hihetetlen latvany, ahogy felnezve a szinte derekszogben (neha meg annal is meredekebben, egyenesen a fej fole nyulo) meredezo sziklafalat megprobalja az ember bemerni, de nem marad mas, csak a teriszony jellegu szedules. Innen kezdi szabadeseset a tobb ezer liternyi viz, hogy elobb hatalmas labdacsokban, majd egyre inkabb permette alakulva vegul forrasba hozza a vizet, a hajo orra korul pedig kerek, 5-10 meter atmeroju szivarvanyt letrehozva. Az utolsokig kitartok, megprobalok minel jobb kepeket kesziteni, ahogy felnezek a kapitanyra, latom a vigyorgo arcat, meg tol egy kicsit elore a hajon, hadd azzak. Vegul a gep miatt visszavonulot fujok, letorolgetem a lencse ele csavart szurorol a vizcseppeket, hogy nemi szaradas utan par szaz meterrel odebb megint kezdodhessen a jatek. Ezuton is koszonom nekik a hihetetlen elmenyt!

Ahogy epp kezdunk “raunni” a vizesesekre es a fuggolegesen repedezett, nyomokban aranyereket tartalmazo sziklasokra, az elovilag elso kepviseloi is megjelennek: edesvizi delfinraj (falka? csorda? :) jelenik meg, a nagyobbak lassan, mig a kisebbek merevebb testtel, gyakran fel-fel bukkanva szelik a habokat. Kicsit odebb nehany foka napozik a sziklakon, bar eleg kozel megyunk hozzajuk, megszokhatak mar ezt a fajta abajgatast, es ugyet sem vetve rank folyatjak a kemeny munkat.

Hihetetlen gyorsan eltelik a ket ora, ahogy kiosztjak a “boxed lunchot” (szendvicsbol, gyumolcsokbol allo ebed) mar kozeledunk a tengeri torkolat fele. A felhohatar egyre ereszkedik egy ido utan szinte mar kezzel erintheto kozelesgunek tunik, majd a tenger es fjordviz keveredesenek nyugtalan hatara utan kierunk a 2-3 meger magas, lassu hullamokkal szabdalt Tasman-tengerre. Meg mindig a hajo orraban allok, egy kezzel megprobalok a korbe futo, rozsdamentes acel korlatba kapaszkodni, masik kezzel fotozni. Hat, nem egyszeru, de talan sikerult valamit megorokiteni belole.

Az egyre javulo idoben visszafele meg a masik falat is vegigjarjuk, aztan kirakunk par utast a vizalatti elovilagot bemutato buvar allomasnal, hogy aztan, ropke ot ora eltelvevel vege legyen ennek a csodalatos hajoutnak. Nehanyan visszafele mas utat valasztanak: ki helikopterrel, ki repulovel tesz egy kort a Deli Alpok csucsai, Aoraki/Mt. Cook, a gleccserek felett, es bennem is korvonalazodik valami hasonlo terv az elkovetkezo par napra.

Visszafele a busz mar ismeros tajakon kanyarog, meg megtekinthetunk egy gyonyoru felvetelekkel operalo image filmet a fjordvidekrol (mai napig sajnalom, hogy nem vettem meg), hogy aztan majdnem sotetedeskor megerkezzunk Te Anauba.

Este

Este meg bemegyek kicsit csaszkalni a varosba. Raakadok egy Fat Duck nevu etteremre, aminek persze semm koze nincs Anglia egyik legismertebb ettermehez, a Michelin csillagos nevrokonhoz, viszont belepve kellemes, lelassult kornyezet fogad, ahol a pincernonek – a furcsa, 5 orai idopont miatt mas vendegnek hijan – van ideje egy kicsit beszelgetni. Nem emlekszem mar, mi volt a menu, de osszessegeben nagyon pozitiv benyomast hagyott rajtam a hely. Bar, ilyen nap utan, nem is csoda.

A nap kepei

Trailer:

Mr. X Recreates Antarctica in Whiteout

Using Visual Effects to Build Dramatic Tension in Mystery Thriller

TORONTO: September 15, 2009… Whiteout, which opened in theatres this weekend, includes 415 shots
completed at Mr. X, one of Canada’s leading creative visual effects houses. Set in Antarctica, the mystery
thriller was directed by Dominic Sena and stars Kate Beckinsale. Beckinsale plays a US Marshall who must
solve a murder with just days to go before the start of the six-month winter, during which travel to or from
their remote base will be impossible. As the lead facility on the project, Mr. X defined the look and feel of
the film by creating set extensions and augmentations, which transformed shooting locations in Quebec and
Manitoba into the menacingly beautiful landscape of Antarctica.

“The primary challenge was to create the illusion of being there,” said Dennis Berardi, founder of Mr. X
and VFX supervisor on the film. “The narrative on this film is very much driven by the harsh conditions in
Antarctica and the imminent arrival of winter. The director wanted us to make the environment, the bitter
cold, and the threat posed by winter real for the audience.”

Along with the Antarctic landscapes, the artists at Mr. X did set extensions for the research station, created
a CG Otter aircraft, added various atmospheric effects, and killed off a villain, recreating the character
entirely in CG for the shot. One of the greatest challenges, however, was the great winter storm at the heart
of the story.

“It’s difficult enough to create a sense of scale and dimensionality, never mind drama, when all you have to
work with is white on white!” explained Berardi. “Dominic wanted the storm to feel like a creature,
embodying the threat that it represents for the characters. The storm design was a challenging and
fascinating task for us.”

The studio used the particle system in Houdini to design the storm. “As we worked on it, we made some
interesting discoveries,” said Berardi. “For example, the particle system had to be sized carefully relative to
the background plates. If it was too big, it had the effect of ‘miniaturizing’ the mountains and they would
look like little models as the storm sweeps in. We noticed a similar effect if the storm moved too quickly.”
To solve the problem, the artists at Mr. X studied footage of desert sandstorms, where the impact of wind
patterns were easier to discern. That research allowed the team to revise their particle system movement
and lighting to better communicate the size and dimensionality of the storm. “We used the lighting to create
internal self-shadowing and hundreds of layers of renders,” explained Berardi. “When [producer] Joel
Silver came in, we showed him the work and his response was ‘That looks like a storm.’ We knew we had
nailed it.”

Being unable to see is a central theme of the movie and in Antarctic, storm visibility is often less than one
foot. This created challenges for the key fight scene in the film. “The artist had to calibrate the scene shotby-
shot to find the right balance between visibility – so that the audience knows what is going on – and
invisibility, which is the reality of an Antarctic snowstorm.”

One of the final scenes, in which a villain is killed, includes a full CG character. “We extended the live
action shot of the bad guy’s last moments. The whole last part of the shot, and a second shot showing the
dead and bloodied corpse, were all created here. That was fun!”

Warner Bros.’ Whiteout, Directed by Dominic Sena, opened in North American theatres on September 11,
2009. Mr. X completed 415 of a total of over 900 visual effects shot on the film. The other facilities on the
project were Hybride, Café FX, Anibrain, Rocket Science and Invisible Pictures. For more information on
Mr. X and the studio’s work on the Whiteout, please visit www.mrxfx.com.

Es tenyleg igy is tortent. Este meg magamban nevettem is az agyba futo kabelekrol, amik a futheto agybetet aramellatasat hivatottak biztositani, de reggel en is rafanyalodtam. Csipos, harmatos hajnal fogadott, ahogy reggel 7-kor, meg sotetben probaltam megfurdeni, es nagyjabol osszepakolni a cuccaimat. Azonban a haz gazdaasszonyat, Rosemaryt es husz (20) eves kandurjat ez sem zokkentette ki a lathatoan megszokott reggeli rutinbol, pancakebol (vastag palacsintaszeruseg), gyumolcssalatabol, joghurtokbol pompas reggelit varazsolt. Egy kis beszelgetes utan kiderult, hogy mindketten jogaszi hivatasukat adtak fel azert, hogy regi almukat, a kis szallot, illetve a hozza tartozo szolgaltatasokat, peldaul a horgasztura-vezetest uzhessek. Elnezve a kornyeket, szerintem jol dontottek.

A reggeli utan gyorsan felpakoltam a mar elokeszitett csomagokat a dertol feher Dakarra, termeszetesen bekerult a motoros dzseki ala mind a szellallo, mind a steppelt, meleg betet, mig alulra, a szinte teljesen csizma es protektorok altal takart sipcsont/terd feluletre elegnek bizonyult a Goretex beles a terdnadrag fole. Nem fogadott kegyelmebe az idojaras azon a reggelen, orrhegyig felhuzott buffal, lezart sisakkal, kormanyfutessel csorogtam kifele a varosbol a talan 3-4C-os hidegben, amit a kovetkezo feloraban elobb permetszeru, majd egyre hatarozottabban eso is sulyosbitott. “Mindegy, te akartal Uj-Zelandra jonni, mostmar turjed” – hajtott a lelkesedes. A jo felszerelesnek koszonhetoen messze nem olyan rossz egyebkent egy ilyen idojaras, mint amilyennek esetleg kulso szemlelo szamara tunik. Fel ora utan teljesen hozza lehet szokni ahhoz a reszehez, es csak ket kenyelmetlen dolog marad: a motorrol le- es felszallas eleg nehezkes, kicsit Michelin-emberke erzes, a masik pedig, hogy a rossz latasi viszonyok, es a maceras keszulodes (motor leparkol, leszall, kesztyu le, sisak le, hatso doboz kinyit, fenykepezogep kivesz, fotoz, gep visszarak, doboz lezar, kabat felhuz, buff beigazit, sisak felhuz, kesztyu felhuz, es indulas tovabb) egy-egy foto elkesziteset is 8-10 perces, kenyszeredett hadmuvelette valtoztatja.

Twizel

Igy haladtam hat az elso egy-ket oraban a kegyetlenebbik arcat mutato, viharos szellokesekkel operalo Deli Alpok kihalt, szinte Holdbeli taj altal ovezett, lassan ivelgeto utjain Twizel fele. Twizel eredetileg a gatepitesek mellektermekekent letrejott kis falu, ami nyugodtan juthatott volna hasonlo szellemvarosok sorsara, ha nincs ket igen kedvezo adottsaga a teruletnek: egyreszt a turizmus fellendulesevel mindig szukseg van olyan kiindulasi helyekre, bazisokra, ahol a mindennapi komfort megadatik egy-egy hosszu nap utan, es mivel a kornyeken ilyenbol nem sok akadt, Twizel is a par tucat kilometerrel nyugatabbra levo adrenalin fovaros, Queenstown sorsara jutott, es elmaradt a teljes kihalas. Aztan, persze az ehhez kapcsolodo szolgaltatsok is kialakulnak, peldaul a Ruataniwha tavon uzemelo Formula 1-es szintu motorcsonak palya is. De persze, Queenstownhoz hasonloan az adrenalin tuzelesu, koznep szamara inkabb elerheto sportok teljes palettaja is felvonul, az ejtoernyoezestol kezdve, a sziklamaszason at, a horgaszatig. Nem veletlen, hogy az utobbi idoben a volgy innenso oldalan huzodo (a Lindis-hago tuloldala mar inkabb Queenstown felsegterulet), tegnap emlitett Mackenzie terseg turisztikai kozpontja. A masik vonzo adottsag a tegnap mar autodidakta modon felfedezett, szinte teljesen fenyszennyezes mentes egbolt, ami messzirol vonzza ide a csillagaszokat.

Twizel igen szerencses helyzetben van abbol a szempontbol is, hogy ez az egyetlen olyan irany, ahonnan a deli sziget, es egesz Uj-Zeland legmagasabb csucsa, Mount Cook (maori, ma mar azt hiszem, megint hivatalos neven Aoraki) uton is, viszonylag egyszeruen megkozelitheto. A del fele vezeto SH8-as autopalyarol a Pukaki to utan nyugat fele leterve Mount Cook faluban talaljuk magunkat, ahol kilatas nyilik a 3750 meteres csucsra. Jo idoben. Sajnos, ahogy elobb mar ecseteltem, ez esetemben nem volt adott (bar azt megigerem, hogy a panaszkodast a mai nappal be is fejezem, hiszen a kovetkezokben olyan csodalatos osszel jutalmazta Uj-Zeland a turokepessegem, hogy egy szavam nem lehet). Igy aztan ugy dontottem, hogy a csucsrol lefolyo gleccser olvadeka altal taplalt Pukaki toval egyetemben kihagyom, es inkabb folytatom utam del fele, Te Anau iranyaba.

Cromwell

Ugy latszik, hogy jol donthettem, mert az idojaras egyre kegyesebbnek tunt hozzam, es a melegedo idoben, a Lindis-hago fele egyre emelkedve eloszor fogott el az ismeros, magaval ragado erzes, amiert szerintem sokan turaznak. A sisak alatt szeles mosollyal dontogettem az egyre szukulo, a HEMA atlasz altal negycsillagosnak mondott utakon. Egy pillanatra el is gondolkoztam, hogy ha maga a kanaan negy csillag, akkor milyen lesz az ot. Hat, annyit elore, hogy nem okoztak csalodast :)

Cromwell, az aranylaz idejen jelentos telepules ma mar csak egy poros kisvaros a Dunstan to partjan, amin egy jo kilometer hosszu hid ivel at az autopalyarol. Szerencsere ekkorra mar az egyre szebben suto nap, es az adrenalinpumpa hatasara kicsit ki is melegedtem, ugyhogy ugy dontottem, megallok egy almas pitere a to partjan, a varos hataraban allo pihenohelyen. Ahogy ez egesz Queenstownig jellemzo lesz, itt is szolosok, gyumolcsosok szegelyezik az utat, remekul alafestve az oszies hangulatot.

Queenstown

Leterve a deli iranyban futo 8-as utrol, a Kawarau folyo torkolatat kovetve (majd itt meg visszafele lesz nemi akcio) Uj-Zeland turistaval egyik leginkabb fertozott terulete, Queenstown fele vettem az iranyt. Mivel a terv az volt, hogy del fele, Te Anau iranyaban folytatom az utat, hogy holnap egy kis kiterot tegyej a fjordvidek talan leginkabb magaval ragado latvanyossaga, Milford Sound fele, ezert most ugy terveztem, hogy Queenstown kimarad, es majd uton eszak fele, egy pihenonappal megtoldva jobban szemugyre veszem.

Ha mar erre jartam, azert csak nem hagyhattam ki az ut kozben felmerulo latnivalokat. Ilyen peldaul a Cromwell es Queenstown kozott, a szurdok melyen uvolto Roaring Meg nevu vizieromu is. Jelentektelen kis kifolyonak nez ki, de a szilafalban lentebb kapaszkodva magaval ragado, ahogy turkiz folyo orvenylik, ugyhogy gyorsan csinaltam is egy panoramat rola:

Nagy nehezen visszakapaszkodva a motorhoz, folytattam az utam, mig jobb kez felol az oszi fenyben csillogo napsutesre, es oszi szinekben uszo fakra lettem figyelmes. Az eddig “megszokott” mely, tiszta vizu tavakhoz kepest a mar Queenstown szomszedsagaban elterulo Hayes to teljesen mas jelleget mutat: kimondottan sekelynek tunik, enyhen eutrofizalodottabb, de megis tiszta vize a szentes melletti Antal tora emlekeztetett, meg ha tisztasagaban, mereteiben osszehasonlithatatlan is a ketto. Lehet, hogy a sargulo nyarfa formaju novenyzet teszi? Mindenesetre annyira tetszett a taj, hogy itt egy kicsit le is taboroztam, megszabadulva a motoros gunyaktol kifekudtem a napra, es kozben teljesen termeszetesnek tunt az osz, noha par nappal korabban meg Del Ausztralia sivatagos, nyari, gyakran 35C+os forrosag egette tajain hasitottam kersztul. Azert neha hianyzik a negy evszak Ausztraliaban.

Te Anau

Queenstownt elhagyva a Wakatipu to (ami egyebkent egy erdekes teremtes, de errol par nap mulva) deli aga mellett tovabb haladva, az eloszor dombosan hullamzo, majd egyre inkabb kisimulo terepen hatoltam a Fjordvidek (Fiordland) turisztikai fovarosa, legjelentosebb lakott telepulese, Te Anau fele. Meg a Fjordvidekrol holnap irok, egyelore annyit kell rola tudni, hogy talan Uj-Zeland leginkabb erintetlen, vad resze, ahol – bar a sziget eleg jelentos teruletet elfoglalja 1.2 millio hektarjaval – a lakossag mindossze talan 0.1 ezreleke, ha el. Ha jol emlekszem. Mindenesetre nagyon kevesen. A terulet egyreszt termeszetvedelmi jelentosegu, masreszt pedig turisztikai: keresztbe-kasul behalozzak a gyalogutak, es az ezek kiszolgalasara epitett kulcsos hazak.

A fjordok itt kicsit mashogy alakultak, mint peldaul Norvegia eseteben. Nem csak a tengeri oldalrol nyulnak be a szinte fuggolegesen szalado falak kozott a viz nyelvek, de a szarazfoldi oldal tavai is ilyen agakban indulnak ki a tenger fele, hogy nehol a ketto osszetalalkozva zegzugos utvonalat biztositson a hajosoknak. Ilyen to peldaul a telepulessel azonos nevet vizelo Te Anau to is, ami – ha jol emlekszem – a deli felteke legnagyobb tava (bar ebben most kicsit ketelkedem). Harom nagyobb fjordbol all, amik merolegesen a Deli Alpokra tornek a Tasman tenger fele.

A varoskaba erkezve feltunt, hogy itt erosen a turizmusra epitenek, mindenhol kulonfele szallasok, kempingek kinaltak magukat, bar forgalom mar, igy a szezon vegen nem igazan volt. Nekem a Cosy Kiwi nevu bed&breakfast (agy&reggeli) jutott, ahol ket ejszakat is eltolthettem, teszem hozza, teljesen elegedetten. A ket het soran egyebkent egesz valtozatos helyeken is megszallhattam, a nagyvarosi szallodatol a kempingen at a szinte csaladi vendegsegig, es mindenhol kimagaslo minoseggel talalkoztam. Ezt nem is elsosorban a felszerelesre ertem, de a tulajdonosok, alkalmazottak hozzaallasa engem teljesen magaval ragadott.

Nyugodtan rajuk is bizhatjuk magunkat programok tekinteteben is, igy is tortent a Cosy Kiwi eseteben. Masnapra a terv a Milford Sound meglatogatasa lett volna, de mivel az idojarasjelentes hoval fenyegetett, ezert hallgattam a terkepek into szavara, es mas megoldas utan neztem. Amugy sem volt kedvem 2 orat hoban-fagyban motorozni, hogy utana 5-6 orat alljak, fenykepezzek egy hajo fedelzeten motoros ruhaban. Na, nem. Kezenfekfobbnek tunt egyben lefoglalni a hajoutat, es a hozza tartozoz buszjaratot. Tudom, papirkutya az ilyen, de neha az ilyen dontesek elobbre visznek, ahogy masnap ki is derult.

Meg volt par oram, hogy korulnezzek a kisvarosban, bar igazabol nagyon nem volt mit tenni, ugyhogy szep lassan lecsorogtam a to partjara, ahol a szezonveg ellenere meg mindig tucatnyi turistaba futottam. Kis kerdezoskodes utan kiderult, hogy erdemes lenne az este 7-kor, immar sotetben indulo hajora jegyet valtani. Ember, vaksotetben hajora? Annak meg mi ertelme van? Hat annyi, hogy a to tuloldalan huzodik egy barlang rendszer, ami a Planet Earth altal is erdemesnek talalt fenylo larvakat, a glowwormoket rejti.

Volt meg 2 oram az indulasig, ugyhogy ugy dontottem, bedobok valamit addig a Moose nevu helyen: mozzarella fingers, ribeye steak es DB draught fogyott. Jollakva meg boklasztam kicsit a parton, de gyorsan eltelt a ket ora, es mar sorakozhattunk is molon. Ropke fel ora alatt at is ertunk a tuloldalra, ahol aztan csoportokra osztva kezdodott a moka. Egyik csoport elmeleti fejtagitast kapott, mig a tobbiek meg is nezhettek, amiert jottek (majd csere). Elmondtak, hogy fel ora alatt csak a legkulso jaratokig juthatunk be, de ha nagyon szeretnenk, profi barlangaszkent 3-4 nap alatt akar a Weta barlangot is elerhetjuk, ahol tudtommal a Balrogos reszekbol is forgott valami (ha minden igaz).

Sajnos errol a kirandulasrol nincsenek kepek, mivel a kis pondrok annyira erzekenyek fenyre-zajra, hogy rogton infarktust kapnak egy kamera lattan. A kovetkezokepp kell elkepzelni az akciot: egy kb. 5-6 meteres csonak ket oldalan, arccal kifele ulnek padokon az eletukent megunt delikvensek, mig a turavazeto a barlangrendszerben kifeszitett drotkotelpalyan kezzel vontatja a csonakot. Eloszor leginkabb a kintrol beszurodo feny, es a zubogo viz hangja dominal, de ahogy haladunk befele, a szem egyre inkabb hozzaszokik a sotetseghez (mar amennyire ez korom sotetben lehetseges), a duborges is tompul, es mindenki feszulten figyel a nyirkos, csopogo sotetben, hatha feltunnek a kis foszforeszkalo pottyok az “egbolton”. Nem nagyon hittem benne, de ahogy beertunk a fo barlangba, teljesen magaval ragadott, ahogy a kis (egyebkent ragadozo, es egymassal is eleg genyo) pondrok fuggeszkednek. Aztan valaki tusszentett, es felo volt, hogy kialszik az egesz, de szerencsere – egy-ket szivbajos egyedet kiveve, akik gyorsan lekapcsoltak a fenyszorot – egesz jol viseltek.

Visszafele uton osszeallt egy kisebb tarsasag, ugyhogy utunk megint a Mooseba vezetett. Nem tudom, hogy az itt elfogyasztott soroktol vagy az aznapi izgalomtol, de megint ajultan estem be az agyba, mar a masnapi milford-i kirandulasra gondolva.

A nap kepei

Ujra szemrevetelezhettem a Dakart, ami – ahogy tegnap emlitettem mar – kicsit meglepeteskent szolgalt, es nem is voltam teljesen magabiztos a magassagaval kapcsolatban, de ha mar igy alakult, akkor allok elebe. Nemi papirmunka, es az utkozben felmerulo kerdesek/problemak megbeszelese erdekeben tortent telefonszamcsere utan ki is mentunk a garazshoz, ahol Blands mester mar elo is keszitette a gepet. A ket oldalso doboz melle felkerult a top box is, ahogy korabban megbeszeltuk, majd kovetkezett egy korulbelul tiz perces agymosasnak tuno oktatas a motor hasznalatarol, a karbantartasrol (napi olajszint, lancfeszesseg ellenorzes, a ScottOiler lanckeno rendszer uzemelteteserol egy kisebb szekfoglalo), majd ellatott a megfelelo olajakkal, szerszamokkal es kencekkel, amik majdnem meg is toltottek utana az egyik doboz felet.
Kedvessegkent meg kaptam egy terkepet is, “a vegen majd hagyd benne a dobozban, ha gondolod!” felkialtassal.

Gyorsan nekialltam csomagolni is, ami vendeglatoim legnagyobb meglepetesere korulbelul egy percet vett igenybe: a korabban becsomagolt ket liner (merev dobozba valo zsak) bekerult a ket oldalso dobozba, a hatizsak, fenykepezogep pedig a felso dobozba. Itt ujabb remtorteneteket hallgathattam meg az angol, 16 inggel erkezo sracrol, repulorol kofferekkel erkezo amerikai vendegekrol, illetve szemelyesen egy szinten amerikai illetosegu vendegtol, aki epp akkor erkezett vissza a turarol, elhagyvan fele cuccat, mikor kinyilt a jobb oldali doboza a gondatlan kezeles kovetkezteben.

Ekkor mar nagyon mehetnekem volt, ugyhogy illedelmesen elkoszontem, fejembe nyomtam a sisakot, es a horihorgas, de utcai gumival felszerelt turaenduron elindultam, hogy felderitsem Uj-Zeland deli szigetet. Elozo nap meg azt terveztem, hogy koran reggel az Antarctica kozpontban kezdek, de mivel ugy nezett ki, hogy ha kicsit rahuzok, meg a veszjosloan kozeledo esofelhok elott kierhetek a kornyekrol ezert aznapi vegcelom, a Tekapo to fele vettem az iranyt.

A deli sziget, nemileg motoros szemmel

A kovethetoseg kedveert idezzunk el egy kicsit a deli szigetnel, ehhez talan a legjobb illusztracio egy attekinto, domborzatot is tartalmazo terkep. A deli, az Uj-Zelandot alkoto ket nagyobb, es jonehany kisebb sziget kozul a legnagyobbik az orszag lakossaganak mintegy 25%-anak ad csak otthont (es szerintem ebbol is fele turista :). Nem veletlen vonzo a kulfoldiek szamara: a kisebb telepulesek lasabb eletemodja, az oriasi, erintetlen teruletek valtozatossaga, vadsaga tenyleg magaval ragado. Megtalalhato itt minden, amit a termeszetet, termeszetkozeli eletmodot szereto ember csak elkepzelhet: a Deli Alpok 3000+meter magas hegysegekkel tuzdelt vonulatatol kezdve, a gleccsereken at, a lankasan ivelgeto, birkakkal tuzdelt dombsagokon at a sziklas vagy homokos tengerpartokig vagy a Norvegiat, esetleg Alaszkat idezo fjordvidekig. Persze az ehhez kapcsolodo tevekenysegek sem maradnak el: a tengerparton sorozestol a legvadabb adrenalinrusht okozo sportokig terjed a valasztek.

A deli sziget jelentos resze, Tasmaniahoz hasonloan az Uvolto Negyvenesek, tengereszek altal rettegett ovezetebe esik, ami aztan rajta is hagyja lenyomtatat az idojarason is. Mig Christchurch kornyeken, Canterburyben egy meleg, eszaki szel dominal, addig a Tasman tenger feloli, nyugati oldalon gyakran orkan ereju, ozonvizszeru esozest szallito szel a dominans. Kicsit tartottam is ettol, mivel az esosebb evszakba hajloan, osszel indultam neki a turanak, de ugy gondolom, hogy nem csak a legoptimalisabb korulmenyek kozott elvezheto egy ilyen tura. Ez is ugyanugy resze adott orszag vagy taj karakterenek, es en inkabb a mindennapi arcat probalom megismerni, megerteni ezeknek a helyeknek, mint a turistak szamara fenntartott, kicsit muanyag latnivalokat. A masik, hogy akar motoron is, megfeleloen felkeszulve, arra alkalmas ruhazatban akar egesz napos esozes sem igazan megterhelo, ha mellette az utak minosege lehetove teszi a balesetveszely elkeruleset. Es azt kell mondjam, hogy – noha nemelyik, a deli szigeten talalhato ut szinte kizarolag csak a turistak piheneset szolgalja – Uj-Zeland utjainak minosege, ha nem is kiemelkedo, de a negy evszakos idojarast is figyelembe vege kimondottan jonak mondhato motoros szemmel.

Ha mar – meglepo modon – megint a motorozasnal tartunk, akkor megosztanam elso benyomasaim a Dakarrol (amik aztan gyokeresen megvaltoztak – aki olvassa a blogot, tudhatja): amint kikecmeregtem a zuzottkoves szakaszrol, es megtettem az elso par kilometert, nagyon negativ velemenyt konyveltem el magamban. Ilyesmik allnak a feljegyzeseimben: instabil, puha az eleje nagyon, bologat allandoan. Nincs benne ero, nem huz, az eroszakosabb gazfroccsoket eroteljes kupakhanggal honoralja, olyan, mint egy dugattyus vizpumpa. Az Uj-Zeland szerte legmagasabb, legalis sebesseghataron is eleg zsibbaszto erzes az egyhengeres. Nem voltam elragadtatva, na. Akkor tettem meg epp 11ezer kilometert a boxer GS-sel korulbelul 3 honap alatt. Teljesen mas kategoria, nem hiaba kerul haromszor annyiba. Mas szinvonal turazasra. Ugy voltam vele, hogy mindegy, nem a motorozas itt a lenyeg, erre a napi 3-400 kilometerre boven jo lenne akar egy MZ is, plane, hogy az uj-zelandi sebesseghatar 100km/h-ra limitalja a szaguldast, es elore lathatoan a sok, kanyargos uton ennek akar toredeke is elkepzelheto. Egyebkent is, June elore figyelmeztetett a sebesseghatarok kovetkezetes betartasara: elotte par nappal hivta oket a rendorseg, hogy egyik brit ugyfeluket be kellett vinniuk, mert a megengedett sebesseg duplajaval szaguldozott (200 folott), majd mikor elvettek a jogositvanyat, masnap ujra elkaptak ugyanazzal a motorral, igy nem volt mas valasztasuk. Komoly penzbuntetes, letoltendo bortonbuntetes, es a motor elkopzasa (ez esetben a kolcsonzoi bond, illetve az extra szallitas is az o penztarcajat sulyja) a jutalma. Nem vagyok vadallat, ilyesmitol nem kell tartani, de azert jo tudni, hogy figyelnek a rend orei. Figyeljuk oket mi is :)

Canterbury

Na, ott tartottam a beszamoloval, hogy elindultan a Canterbury kozpontjakent is szamon tartott Christchurchbol, aminek – nem meglepo modon – legfobb beveteli forrasa a mezogazdasag. Nem veletlen, hisz a nyugaton a Deli Alpok, keleten az ocean altal hatarolt Canterbury Uj-Zeland legnagyobb egybefuggo, lapos terulete, ami raadasul megfeleloen sok napsutessel is rendelkezik, hogy az erre igenyes agazatok, peldaul a szolotermeles viragozhassanak. Igy nem is meglepo, hogy del fele haladva a szolosok es egyeb mezogazdasagi teruletek adjak a lankasan hullamzo, talan Kisalfoldhoz hasonlo taj karakteret. Azert a hatterben ott figyelnek, hol kozelebb, hol tavolabb az Alpok vonulatai, koztuk a Geraldine magassagaban csucsodo Aoraki avagy ujkori neven Mount Cook is, a maga szereny 3764 meterevel.

Mivel nem volt terkeptartom vagy tanktaskam, ezert fejbol nyomtam: lefele az 1-es uton, majd 138 kilometer megtetele utan Geraldine mellett jobbra, a hegyek fele veszem az iranyt, hogy az egyre emelkedo dombsagon, majd a Burke-hagon atkelve elerjem aznapi uticelom, a Tekapo tavat. Geraldine almos kisvarosa utan teljesen megvaltozott az ut karaktere, es kicsit alpesi erzes lett urra rajtam, amit nem bantam, mert magaval hozta az eloszor sodros, majd a hagohoz kozeledve egyre meredekebben, es szukebben kanyargo, motorosoknak teremtett utakat is. Ilyenkor sajnalom, hogy nincs valami fedelzeti vagy sisakkameram, mert ezeket az utakat csak folyamataban, videon lehetne megfeleloen erzekeltetni. Meg fenykepem sincs rola. Azt hiszem, kenytelen leszek meg visszamenni majd :)

A Burke-hagorol lefele, Mackenzie Countryba leereszkedve mar eleg fenyegeto esofelhok kisertek az utam, ugyhogy nehany kilometer utan Tekapoba megerkezve elso dolgom – a kotelezo aznapi utolso tankolast felreteve – a szallas felkeresese volt.

Tekapo

Szallasom a Creel House Bed&Breakfast nevu helyen lett lefoglalva, ami gyakorlatileg egy ketszintes csaladi haz, aminek a felso szinten levo, 3-4 szobajat kiadjak az ide erkezo, jellemzoen horgasz turistaknak. Nem veletlen, hogy inkabb horgaszok erkeznek, a motorhangra elokerulo, Dr.Philre hajazo tulajdonos maga is nagy horgasz, mi tobb, turavezeto is, igy kitunoen ismeri az itteni lehetosegeket. Ezt a felso szinten levo nappaliban tatogo, kitomott lazac, illetve oriasi szivarvanyos pisztrang is bizonyitja. Az oxigendus, turkiz szinu (erkezesemkor sajnos szeltol erosen borzolt, inkabb haragos szinu) to optimalis korulmenyeket teremt a sziget edesvizeinek csucsragadozoinak, igy aztan nem veletlen, hogy a kapitalis trofea akar Nemetorszagbol is ide vonzza a vendegeket.

Gyorsan kipakoltam, de elkezdett szakadni az eso, igy kicsit ehesen, de nyugodtan kiultem az erkelyre, hogy a nagy mennysegben felhalmozott, helyi horgasz szakirodalmat tanulmanyozzam. A volgy vegeben feltuno, hollandus nadragja meretu keklo eg azonban remenyt teremtett, igy hamarosan a to partjan, lentebb elterulo, turistakat fogado etteremsor fele vettem az iranyt. Kituno steak sandwichcsel enyhitettem az ehsegem, amit bar kicsit szeles helyen, de megiscsak kint, az eddigre halvanyan suto oszi napsutesben, a to partjan kolthettem el.

Ha mar ilyen jo ido volt, gyorsan le is szaladtam a partra, kesziteni par fenykepet, illetve felfedeztem a korabban mar kepekrol ismert Jo Pasztor templomat (Church of Good Shepard), ami meg 1935-ben epult a megye elso templomakent. Nem volt sok kedvem kozelebb menni a sok turista miatt, inkabb felfedeztem a kornyek utjait egy kicsit jobban. Megallapitottam, hogy ide igazan erdemes lenne valami terepre kiviheto motorral menni, de a kolcsonzesi feltetelek, es a motorra szerelt, kimondottan utcai gumik miatt erre nem vallalkoztam.

Ket ora boklaszas utan visszatertem a szallasra, ahova addigra mar megerkeztek aznapi szallotarsaim, az amerikai par, Jen es Paul. Jol el is beszelgettuk veluk az idot, mindenfele tema szoba kerult, termeszetesen az utazastol kezdve a politikaig, aztan egyre faradtabban tarsasjatekoztunk, iszogattunk meg egy kicsit, majd mindenki nyugovora tert.

Eddigre olyan este 10 ora lehetett, lekapcsolva a lampat a szobamban pont ralattam a csillagokra, amik a koromfekete egbolton – eszaki felgombhoz szokott szemmel – szokatlanul vilagosan ragyogtak. Hideg ejszakanak nezunk elebe – gondoltam.

A nap kepei

Na, tehat ott hagytam abba a tortenetet, hogy miutan kutyafuttaban leegyeztettuk a dolgokat a kolcsonzo-turaszervezo ceggel, tovabbi 150 dollar elleneben sikerult egy Sydney-Christchurch repulojegyet, illetve egy ejszakara szallodai szobat foglalni. Nem a legjobb ar, de ha valaki egy kicsit is elorelato, ennel kevesebbol is meguszhatja, igy minden Ausztralia ezen felen elonek ajanlom valamelyik kisebb uj-zelandi varost. Csak ne Aucklandbe menjetek, konyorgom!

Volt meg egy het hatra az indulasig, nagyon nem akadt sok dolgom. Delben eljartunk a ceges haverokkal kajalni, delutan meg leginkabb a parton kempeltem jobb hijan. Beszereztem meg egy utikonyvet is az "Insight Guides” sorozatbol, leginkabb csak sajat magam megnyugtatasara, hisz a tura csomag resze volt egy eleg terjedelmes leiras is, megtamogatva Google Maps terkepekkel. Sajnos autos atlaszt nem sikerult Sydneyben beszereztem, de gondoltam annyi baj legyen, majd veszek a repuloteren vagy valamelyik benzinkuton. Uj-Zeland ugyis kis orszag, ha atlatom a varosok egymashoz kepesti helyzetet, nagyon el sem lehet tevedni.

A leamortizalodott Shoei TZ-R sisak (ami egyebkent szinten a szerelonel maradt, mert arra is vonatkozott a biztositas) helyett is vettem egy masikat, egy turaenduros jellegu, szinten Shoei Hornetet. Probalgattam az Araikat is, de ugy latszik, az en fejformamra a Shoei sisakok valahogy jobban passzolnak.

A turara felkeszules masik jellegzetes lepese a csomaglistak irkalasa, pakolgatas, probalgatas. Na, ez nalam teljesen elmaradt. Egyreszt pontosan tudtam, hogy milyen szallasra szamithatok, ami mar onmagaban is erosen lecsokenti a szuksegleteket (pl. elmarad a sator-halozsak-matrac-kisparna cugolese), illetve azt is tudtam, hogy a motor harom darab kemeny dobozzal felszerelve erkezik. Igy aztan adodott az otlet, hogy az RT-bol megmaradt, oldalbodozba valo taskat toltom meg a ruhakkal, es a felso dobozba kerul a kis hatizsak, benne iratokkal, fenykezogeppel. Korulbelul 10 perc pakolas utan ossze is allt az egesz, amiben persze az is kozrejatszott, hogy az elozo turarol epp, hogy kicsomagoltam, es kimostam a cuccokat. A ket csomagot bevagtam a narancssarga, SealLine vizallo taskaba, mondvan, ha megsincs doboz, azzal is elvagyok ket hetig.

Vegre eljott a nagy nap, aprilis 15.-e, szerda, es reggel  fel nyolckor mar a repuloteren tobzodtam. Azt meg a pakolas soran el kell mondani, hogy az rendben van, hogy a motorra kerulo cuccokat belesuritettem egy 80 literes zsakba, de hova a fenebe tegyem az eleg massziv meretu komplett tura ruhat, illetve a bukosisakot. Vegul ugy dontottem, hogy a kabatba belehajtogatom a beleseket, meg a nadragot, alul-felul megkotve, a sisakot pedig a gyari, puha zacskojaban a vallamra vetem. Gondoltam en. Viszont a rend szasszmu ore mar a becsekkolas fele kigyozo, ures labirintuson athaladva kiszurt, es sietve megjegyezte, hogy tudomasom van-e arrol, hogy a bukosisak fegyvernek minosul, ezert nem vihetem fel a repulore kezipoggyaszkent. Kozben oda is sodrodtunk a pulthoz, es a tovabbi problemakat megelozendo, a legitarsasag alkalmazottja felajanlotta, hogy becsomagolja, es a torekeny targyak koze adja fel a sisakot, amit ezuton is koszonok neki. A motoros ruha nalam maradt, kezi poggyaszkent sikerult felcsempeszni a repulore, a biztonsagi szolgalat “maga tuzolto?” kerdese ellenere :)

A Tasman-tenger folotti repules szinte teljesen esemenytelen volt, leszamitva azt a kisebb adrenalin froccsot, amit a Tasman Gleccser megpillantasa jelentett. Nem is lehet szavakkal leirni Uj-Zeland legnagyobb jegfolyamat, hihetetlen latvanyt nyujt a levegobol. Mazli, hogy kesobb meg szerencsem volt egyik ocsikejehez, igy talan valamit megis vissza lehet belole adni.

Leszallas elott kitoltettek a szokasos kis papirt, amin toredelmesen bevallottam, hogy igen, tartozkodtam erdoben az elmult par hetben, akar meg foldes is lehet a bakancsom. Aztan errol eszembe jutott, mit is olvastam Pappito blogjan akkoriban a valsag miatt felfuggesztett bevandorlasi folyamatokkal kapcsolatban, es egy kicsit aggodtam, vajon problema nelkul megkapom-e a belepes elott folyositando turistavizumom. Hisz epp magyarokkal volt ezzel kapcsolatban is pelda, es olyanokat is lehetett hallani, hogy turistavizummal egyaltalan nem is engednek mar be minket.

Na, hat nem tudom, hogy a foldes bakancs igerete, a fegyvernek latszo sisak vagy siman az, hogy magyar vagyok, de ugy latszik, komoly nemzetbiztonsagi kockazatkent ertekeltek a belepesem, igy megprobaltak ujabb akadalyt gorditeni ele. A repulorol leszallva az elso ut nyilvan az utlevelkezeleshez vezet. Turelmesen kivarva a nagyjabol 20 fele osztott, nehany szaz fos tomeget, vegre en is sorrakerultem:

- Allampolgarsaga?
- Magyar.
- Indulasi orszag?
- Ausztralia.
- Beutazas celja?
- Turistakent jovok, egy motoros turan veszek reszt (mutatom neki a ruhat).
- Kerem, oldalt foglaljon helyet, kolleganom perceken belul erkezik.

Na, mondom fasza. Lehet, hogy be sem jutok az orszagba? Leultem egy (mint kesobb kiderult, amerikaban elo orosz) srac es baratnoje melle a szamarpadra, aztan az utlevelet gyurogetve szorgalmasan vartunk, hogy behivjanak az irodaba. Hat, nem hivtak. Helyette egy harmincikszes hatarorno ult le mellem, majd elkezdett keresztkerdeseket feltenni:

- Mi az utazas celja?
- Motoros turan veszek reszt. Nezze, itt a kabatom is, a sisak be lett csekkolva.
- Jo, jo. Mivel foglalkozik?
- Hat..oo..(na, ezt hogy magyarazod el?)…filmekhez keszitek vizualis effekteket, vizum szerint grafikus tervezo.
- Oh, ertem. Szoval a Wetahoz szeretne menni dolgozni?
- Nem, motoros turan veszek reszt.
- Ertem. Es honnan jott most?
- Sydney, Australia.
- Ott el jelenleg?
- Igen, lassan egy eve.
- Es ott is ezzel foglalkozik?
- Igen.
- Tudja mar, hogy hol alszik ma este? Es holnap merre indul?
- Persze, a Hotel So nevu helyen, nezze, itt az Expedias foglalas (mutatom neki a repulojegyet).
- Holnap pedig..nem tudom megjegyezni meg a maori neveket, de itt az utvonalterv is. Lake Tekapo.
- Rendben. Elkerhetnem az utlevelet? (elkezdi lapozgatni)
- Mi ez a betet az utlevelben?
- Kanadai munkavallalasi engedely?
- Elt Kanadaban is?
- Igen.
- Ott is ezzel foglalkozott?
- Igen.
- Koszonom, nincs tobb kerdesem. Most meg lefenymasolom az utlevelet, aztan a kolleganomtol megkapja a pecsetet a vizumhoz.
- Koszonom.
- Jo utat!

Ilyen egy beleptetesi procedura. A meregeto tomeg miatt kicsit megalazo, de szerencsere minden oldalrol vedve voltam, az osszes dokumentaciot fel tudtam mutatni, konzisztensen hazudtam, igy aztan nem volt mit tenni, tovabb hajtottak.

A hercehurca miatt fel oras kesessel erkeztem csak ki a varoba, de June, a motorkolcsonzos felesege turelmesen vart feltartott kis tablajaval. Gyorsan bepattantunk a regebbi M3-as BMW-be, es maris a varos szele fele vettuk az iranyt. Kisvartatva be is fordultunk egy fenyvesekkel ovezett bejarora, es ugy ketszaz meter utan megpillantottam a garazst. Erkezesunkre ket kutya, es a Pumukli cimu sorozatbol ismert asztalosmester is elokerult. Nem viccelek, tenyleg ugy nezett ki a faszi egy az egyben.

Sajnos a garazsrol nem keszitettem felvetelt, pedig volt ott par igen erdekes dolog. Termeszetesen, megszallott szerelokent a gyujtemeny korulbelul tiz szazaleka csak, ami tenylegesen kolcsonzesre kerul, a tobbi regi, mar felujitott vagy epp szetszedett allapotban allo, mindenfele kategorias motor a mopedtol a 60-as evekbeli gyorsasagi versenymotorig. Mar ott el lehetett volna tolteni egy fel napot. Helyette sajnos gyors papirmunka utan June mar tovabb is invitalt. Lera a hotelnel, ne vesztegessuk tovabb ezt a szep delutant, hogy meg korbenezhessek a varosban, aztan reggel 9-kor jovunk vissza ide, es indulhatok is a turara.

Ja, igen. A motor. Ugye, ahogy korabban mar irtam, eredetileg egy XT660R-t szerettem volna. Olcso is, meg ki akartam probalni. Sajnos ez nem allt rendelkezesre, mert a tobbi motorhoz, pl. az 1200-as GS-ekhez hasonloan mar ki lettek vonva a forgalombol. Ott ugyanis szokas telire kivonni, es tavasszal ujra forgalomba helyezni oket. Viszont helyette igertek egy BMW F650GS-t, ami 78 centis ulesmagassagaval boven jonak is tunt nekem. Valahol, valaki, valamit elnezhetett viszont, mert az elem tolt motor nem egy GS, hanem a Dakar verzio volt, horihirgas 76 centis ulesmagassagaval. Na, mondom ebbol meg gondok lehetnek. Rajta volt a harom doboz, jo karban levonek tunt, minden stimmelt, csak a tipus nem. De azert nem szoltam, mondom ugysem nagyon van mas valasztas, meg szeretem a kihivasokat :)

“Azert remalmaim nem lesznek este” – gondoltam. A hotel fele utkozben meg kiszurtuk az elottem levo, akkor meg a szezon utolso vendegenek gondolt, huszoneves angol uriembert szinten egy Dakar nyergeben. June meg jokedvuem meg is jegyezte, hogy remeli, hogy en celszerubben csomagoltam, mert a srac 16 valtas vasalt inggel, vallfaval erkezett, es sopankodot, hogy hova fogja mindezt elhelyezni a motoron. Allitolag ez az altalanos: megerkezik az ugyfel, a fel udvarra kiteritik a cuccaikat, aztan nagy nehezen, pajszerral feszigetik be a dobozba. “Na, majd holnap meglatod” – gondoltam magamban.

Hotel So

Ugy is mondhatnam, hogy Apple Hotel. Annyi kulonbseggel, hogy itt nem csak a kulcsiny, de a belseje is mukodik :) Eletem soran jopar honapot (hat, most igy hirtelen osszeszamolva olyan 3-4 honap jott ki) eltoltottem mar hotelekben, B&B-kben, de ilyet meg nem lattam. Nehez is elmagyarazni, miert fogott el az az erzes, mintha egy Urgammak diszletbe epitettek volna a recepciot. Minden elektronikusan mukodik, ha mar Apple hotel, akkor termeszetesen Maceket hasznalva, a varoban is kirakva a gepek. A szobaba belepve csak tovabb erosodik ez az erzes: az egy mellett szemelyes komputer osszetettsegu kontrol-center, amivel a vilagitas szinhomersekletetol a homersekleten at, az mp3 lejatszason tul meg a reggeli ebresztot is megkoreografalhatjuk. A koreografalast ugy kell erteni, hogy a center kiszamolja az alvas ciklusokat, es be lehet allitani, hogy milyen gradienssel emelkedo, nappali vagy melegebb fenyt, milyen hangerovel jatszodo zenet szeretnenk. Azert bevallom, hogy bar nezegettem par percig, en nem jottem ra, hogy ez miert jo. Ettol meg lenyugozott, hogy hova fejlodik foloslegesen a technika :)

Egyebkent nagyon trendi hotelrol van szo, az ismertetok minden masodik oldalan sulykoljak a kornyezettudatos viselkedest, aminek azert nyilvan nemi gazdasagi vonzata is van: peldaul nem mosnak a vendegre, csak ha kifejezetten keri. Termeszetesen juttatas elleneben :)

Vegulis veletlenszeruen valasztottam ki a szallodat az Expedian, de nem csalodtam benne. De nem is ezert jottem, ugyhogy menjunk egy kis varosnezesre.

Christchurch

Christchurch Uj-Zeland deli szigetenek legnagyobb, az eszaki sziget nagyvarosaihoz kepest sem elhanyagolhato meretu varosa. Az angol gyarmatositas egyik gocpontja volt, egyreszt a deli sziget keleti, mezogazdasagra alkalmasabb, lankas oldalan fekszik, masreszt hajozasi szempontbol is alkalmas volt. Mig a delebbre fekvo Invercargill vagy Dunedin inkabb skot es ir befolyas alatt alltak, Christchurch mindig is buszke volt angolos izlesere. A felepitesen is meglatszik ez, a korabeli varos kozpontjat jelento Cathedral Squaren allo “Christ Church”, a mellette elterulo, belvaroshoz kepest hatalmas parkok is ezt tukrozik.

A sotetedesig volt meg harom-negy oram, hogy az engem Anglia helyett inkabb Edinburghra emlekezteto, az osz szinteiben pompazo varosban fajosra jarjam a labaim. Erdekes, hogy a viszonylag huvos, 8-10 fokos homerseklet miatt a tobbseg hosszu nadragban, kabatban jarkalt, de a kemeny kotesu kiwi gyerekek meg papucsban, rovidgatyaban lofraltak, es itt is hodit a skot noi divat: felul sapka, sal, kiskabat, alul rovid szoknya, es kinai papucs kombinacio. Nekem kimondottan tetszett a sydney-i orokzold utan egy kicsit valtozatosabb, szinesebb evszak, de valahogy nem tudtam megallni, hogy ne Skociara asszocialjak allandoan. Valoszinu, hogy ezt a hatast a kisebb varoshoz meglepo mertekben kevert osszetetelu lakossag, a kozeli ocean illata, es a varos hattereul szolgalo hegyek is csak erositik. A varosban boklaszva valahol olvastam is, hogy Kis-Ausztraliakent szokas emlegetni. Lehet, hogy mas evszakban lehet ebben valami, de engem ott, akkor minden masra emlekeztetett.

A kisvarosi jelleg mellett azert az arnyoldalrol is nehany szot: a kocsiban mar June is figyelmeztetett, de utana a hotelben is szoltak, hogy a kornyek ejszaka nem kimondottan biztonsagos. Nyilvan egy ejszaka alatt nem vonhato le komolyabb tanulsag, de en a figyelmeztetesekre fittyet hanyva, jocskan a sotetedes utan is kimereszkedtem, es egy teljesen viccesre ivott (oly modon, amire csak a kozepkoru azsiai ferfiak kepesek) japan csoporton kivul mas emlitesre meltoval nem talalkoztam.

Este meg olvasgattam egy kicsit az utikonyvet, masnapi program utan kutatva. Christchurch, Tasmania, es a del-amerikai Ushaia mellett mindig is jelentos szerepet toltott be a Deli Sarkkor felderiteseben. Innen indult tobb fontos expedicio, es manapsag is innen szallitjak utasaikat az erre szakosodott turista hajok, a Macquarie-szigetek es manapsag mar Antarctica teruletere is. Ennek allit emleket az International Antarctic Centre, amit masnapra ki is tuztem programkent.

Kicsit meg bevizsgaltam a kiwi TV csatornak felhozatalat, majd a kozponti szamitogep altato programjat kiprobalva alomra szenderultem az urhajo kabinjaban.

A nap kepei

Elozmenyek

Furcsa dolog, hogy ahogy haladok elore idoben, egyre tobb olyan dolog valosul meg, amire gyermekkoromban csak vad almaimban gondolhattam. Nem mondanam, hogy mindig tudatos dontesek eredmenyekepp, de altalaban jol sulnek, ugyhogy egyelore nem ellenkezem a karmam ellen. Mar, ha van ilyen egyaltalan.

Az uj-zelandi tura is egy ilyen veletlen kovetkezmenye volt, meg 2009. aprilisaban. Aki kovette az oldalt, gondolom nagyjabol meg emlekezhet az Ausztralia koruli turara. Sajnos az otodik napon egy szerencsetlen bukas miatt visszafele kellett vennem az iranyt, igy tortent, hogy aprilis 5.-en, vasarnap, tiz nappal az ot hetesre tervezett tura kezdete utan mar vissza is erkeztem Sydneybe. Volt meg nemi dolgom a motorral, biztositassal is, meg a szerencsetlenul megserult labakat is el kellett latni. Ekkor azonban meg elt bennem a remeny a folytatassal (vagy egy kisebb korrel) kapcsolatban, ugy aztan amint lehetett, hetfon mar el is vittem a motort a Procycleshez, ahonnan eredetileg is szarmazott. Kicsit neztek, hogy ilyen allapotban kaptak vissza 3 honappal kesobb a motort, tizenezer kilometerrel, de lattak mar elmebeteget eleget, nagyon nem akadtak fent a dolgon. Aztan masnap beutott a menyu: hivtak, hogy van tobb hiruk is. Egyreszt rossz hir, hogy valoszinuleg totalkaros lesz a motor. A masik rossz hir, hogy viszont 16.-aig senki sem fogja megnezni, akkorra rendeltek ki a biztosito emberet. Hat, nem egyszeru helyzet, gondoltam. A motorert annyira nem aggodtam, mert a motorokra specializalodott Swannal kotottem ra egy teljeskoru biztositast, ami kimondja, hogy ha gazdasagi totalkar all be egy 2 evesnel fiatalabb motor eseten, akkor vagy a teljes vetelarat + regisztracios koltsegeket visszafizetik, vagy valaszthatok egy utra kesz, beregisztralt, azonos modell kozul is. Mivel szerencsere minden felszereles (dobozok, bukocso, GPS) is utolag felkerultek a biztositott kiegeszitok listajara, gyakorlatilag lefutott kor volt. Sot, meg magamban azon drukkoltam, hogy tenyleg legyen totalcaros, hisz igy gyakorlatilag ingyen mehettem 11500km-t a motorral, es visszakapom nem csak a vetelarat, de a kotelezo biztositast, regisztracios koltsegeket is.

Ami kicsit aggasztobb volt, az egyreszt a bokam allapota, ami visszafele utkozben is allandoan zavart mar. A sok csomag miatt nem tudtam a hagyomanyos modon felszallni ra, csak szembol, lablenditessel, ami viszont plusz terhet helyezett a bal oldali labra, igy aztan neha masodszorra-harmadszorra, eltorzult arccal sikerult a muvelet. Ha leguggoltam, akkor pedig a jobb labam spiralis tores erzetu serulese okozott meg ennel is komolyabb fajdalmat. Elkezdtem gondolkozni a folytatason, de elhataroztam, hogy elotte mindenkepp konzultalok valami dokival.

Na, de nem is ezen aggodtam en annyira, hanem inkabb az volt a kerdes, hogy akkor most mi legyen. Eltelt 12 nap a 37-bol (5 het x 7 nap + egy hetvege), maradt meg bo harom het. De motor legkorabban is csak tizenhatodikan lesz, ugy viszont mar a huszadik-huszonegyedik nap kornyeken tartunk, tehat ha minden optimalisan megy (mint ahogy sosem), akkor is maximum ket het marad egy turara. Ez meg arra sem eleg, hogy Tasmaniaba lemenjek. Mi legyen hat? Menjek vissza dolgozni?

Es itt utott be a gondolat: de hisz itt van a szomszedban Uj-Zeland, amirol mindig is almodtam. Idom van ra boven, ott mar a szezon a vege fele kozeledik, valoszinuleg relative olcsobban meg is uszhatom. De se motorom hozza, se tervem, soha nem is foglalkoztam a kerdessel, most mi legyen? Meg szerencse, hogy rengeteget olvasgattam itteni motoros temakban, ugyhogy beugrott egy ceg, aki motorberlessel, es turak szervezesevel foglalkoznak: bikeroundOZ/bikeroundNZ. Hoppa, na nezzuk is a weboldalt, mit kinalnak, milyen hataridokkel, feltetelekkel.

Aprilis 7.-en, kedden, 10.34 perckor irtam egy levelet, amiben a 13 napos, eszaki es deli szigetet egyarant magaba foglalo turarol erdeklodom. Ahogy a weboldal alapjan eddigre mar kiderult, ez egy onallo, un. self-guided tura, ami tartalmazza a motorberletet, az elore lefoglalt szallasokat, a szigetek kozotti atkelest, biztositast es nehany mas, aprobb dolgot is. Nem volt azonban biztos, hogy ennyire rovid, alig egy hetes hataridovel, ami nekem a lehetseges indulasig hatra volt, egyaltalan szoba johet-e ez a lehetoseg. Ket-harom kor gyors email utan inkabb telefonon folytattuk, es vegulis megallapodtunk a feltetelekben: jovo het szerdan, ha masnap az orvos rabolint, repulhetek. Vegulis meg szerencsem is volt, mert az adott szezonban utolsokent komoly kedvezmenyt is kaptam: egyreszt a legolcsobb, XT660 helyett egy kategoriaval jobbat, egy F650GS-t igertek be, masreszt a szallasok is joval olcsobbak ebben az idoszakban, ugyhogy abbol is engedtek. A harmadik tenyezo, hogy egyebkent eszakra kellett volna szallitaniuk a motort, Aucklandbe, ugyhogy epp kapora is jottem. Mondjuk ugy, hogy kb. felaron jutottam hozza (+ meg kellett oldanom a sajat repulo utam). Az utvonal del-eszaki iranyu, tehat Christchurchbol indul, es Aucklandben er veget. Mindjart rajzolok is egy terkepet az erthetoseg kedveert, csak meg befejezem a sztorit.Itt egy kicsit csalok, es belenezek a levelezesembe, hiszen annyira hirtelen tortent minden, hogy mar nem emlekszem konkretan:

Na, szoval ott tartottunk, hogy a labam sem volt szazas. Elmentem hat a korzeti orvoshoz (itt szinte minden veluk kezdodik), aki ropke $60 elleneben fogadott is vagy 5 percre. Orosz bevandorlo volt az oreg, sokat nem is volt szo a labamrol, annal inkabb Magyarorszagrol. Na, de azert csak megfogdosta, megcsavargatta, es rontgen nelkul elengedett. Meg utanam szolt, hogy mennyire szerencses voltam.

Nem is gondolta, mennyire. Amint hazaertem, hivtam is a szervezo ceget, akik kozben mar azzal a hirrel fogadtak, hogy (nem telt el fel nap) elozetesen le is foglaltak a szallast, nehogy valami problema legyen. Tenyleg igaza volt a dokinak, szerencses voltam. Kozoltem is az oromhirt, ugyhogy megegyeztunk, jovo hetvegen hivjam June-t, a motorkolcsonzos feleseget, mikor landolok Christchurchben, es kijon elem a repuloterre. Tenyleg, le a kalappal a szervezes elott. Volt nehany aprobb megcsuszas, de egy ilyen szezonon kivuli, onjaro turan eleg nehez menet kozben korrigalni, hogyhogy en megadom nekik a lehetseges maximalis pontot.

A tura 14 napos, nalam ez annyival bovult, hogy aprilis 15.-en reggelre foglaltam az Expedian repulot, igy aztan volt egy delutanom Christchurcre, mielott meg masnap reggel motorra pattantam volna, illetve a vegen Aucklandben is terveztem egy plusz delutant.

Na, innen folytatom mindjart, addig nezegessetek a terkepet:

View Larger Map

Kicsit furcsa lesz ez a mostani beszamolo, mert egy korabbi, Bathurstben eltoltott V8 Supercars hetveget es egy (meg a feher RT-vel megtett) kirandulast egyesit.

V8 Supercars: Supercheap Auto Bathurst 2008

Tehat, mint korabban harangoztam is, oktober 10-en elhuztunk Bathurstbe, mint a vadlibak, hogy megtapasztaljuk azt a harom napos (hardcore juzereknek egy hetes) oruletet, amit a V8 sorozat egyik leghiresebb/hirhedtebb allomasa jelent.

Akinek fogalma nincs, mirol van szo, nezze meg ezt az osszefoglalot (a tobbiek is, kotelezo jelleggel) a V8 Supercars televiziotol:

Elozmenyek

Az egesz ugy kezdodott, hogy egyik autobuzi munkatarsam, Yujin kitalalta, hogy menjunk el Bathurstbe egy hosszu hetvegere. Nagyon sokat nem kellett rajta szervezni, nekem mar akkor megvolt minden kempingezeshez szukseges cucc nagyjabol, mert elotte voltam is mar turazni. Gyorsan kinezuk a meg megmaradt helyek egyiket, es interneten lefoglaltuk a 4 napos hetvegi jeggyel egyetemben. Aztan mar csak arrol kellett meggyozni az epp ideosszeomlas hataran allo produkciot, hogy engedjenek el egy napra penteken. Persze akkor roppant fontos volt, hogy maradjunk ott, hiaba csinaltuk meg utana haromszor ujra azokat az elemeket amin akkor dolgoztunk, a reszlegvezeto hatarozott kozbenjarasara sikerult csak elszabadulni a fontoskodo gyartasvezeto csapattol. Sok papirhuszar.

Haverrol tudni kell, hogy nem egy korankelo, igy aztan mikor reggel a taxival a lakasa fele kozeledtunk, messzirol kiszurtam egy utcan bobiskolo alkesz benyomasat kelto alakot. Az allomason minimalis szerencsetlenkedes soran (nem birom a balfasz utazokat, kicsit fel is idegesitett:) megtalaltuk a vonatot, ami zsufolasig telt Holden es Ford polokat, zaszlokat viselo rajongokkal. Nem tudom, hogy valaha is nevezett-e a V8 supercars futamra mas gyarto (biztosan), de valoszinuleg semmi jelentosege. Holdenes vagy vagy Fordos? Fradi vagy Ujpest? Rangers vagy Celtics? Mac vagy PC? Orok ellentetek :) Itt a vonaton azonban legtobben csaladosan, szolidan utaztak, szo sem volt (egyelore) semmilyen komolyabb osszetuzesrol.

A gyongyoru Kek Hegysegen (Blue Mountains) at vezeto uton haver kisebb extazisban pillantotta meg elso vadon elo kengurujat, rogton kettot is: a par magabiztos konnyuseggel uszott vegig a felkelo nap altal kontrasztossa festett dombsagon.

Mire Bathurstbe erkeztunk, mar javaban tuzott a nap. Haver minimalis felszerelessel erkezett: mivel arra is lusta volt, hogy egy halozsakot beszerezzen (ezt meg kesobb nagyon megbanta), ezert egy apro hatizsakba dobalt bele nehany ruhat az ejszaka varhato huvosebb (kesobb kiderulot: csontfagyaszto hideg) idojarast enyhitendo. Ram vart a java malha cugolese: nagy hatizsak megrakva halozsakkal, satorral. Bathurst a verseny es mintegy 30 ezer lakosa ellenere reggel a szokasos almos kisvarosi arcat mutatta reggel, ugyhogy egy kicsit tanacstalanok is voltunk, merre induljunk. Jartam mar en korabban a varosban motorral, de akkor a masik vege felol kozelitettem, igy ez a resz nem volt ismeros. Szerencsere egy ido utan kiszurtunk egy kisebb tomeget, aki – mint kesobb kiderult – szinten nem tudjak, hova mennek, de onnan mar kiszurtuk a Mount Panoramat, igy kb. egy ora gyaloglas utan el is ertunk a palya szelehez.

Innen mar csak egy 200-300 meteres dombot kellett megmaszni, ami csomag nelkul nem is lenne veszelyes, de megrakodva es eltunyult szamitogepes kockakent kicsit megizzasztott. Utkozben felfele egy komoly ellenorzo ponton is at kellett haladnunk, ahol eloszor a jegyet kezeltek, majd repuloteret megszegyenito modon csomagatvizsgalast, motozast tartottak, drogos drogkereso kutyakkal vizsgaltak at. Yujin szerint fotot is keszitett rolunk az ut szelerol egy teleobjektivvel felszerelt rendor, de en ezt nem vettem eszre. Vegulis nem talaltuk furcsanak ezt az eljarast, leven ma mar mindenhol elofordulhat ilyen ellenorzes, de ekkor meg nem sejtettuk, mit talalunk a hegyen.

Mount Panorama

Felerve egesz megvaltozott a kep. Egy kisebb varosnyi satrat talaltunk, a legtobb 8-10-15 szemelyes, elotte mar eg a tabortuz, az elozo esterol ebredezo (vagy epp aludni keszulo), erosen illuminalt alakok ulik korul. Egyik-masik sator ugy nezett ki, mintha sorsator lenne, majdnem be is tevedtunk az egyikbe hirtelen, de aztan kiderult, hogy csak mas mercevel merik az italt :) Jellemzo pelda erre, hogy manapsag mar igen szigoruan korlatozzak az egy ember altal beviheto ital mennyiseget: a napi 24 uveg/doboz (ausztral mertekegyseggel: 1 slab, 24-es karton) mar szinte aszketikus eletmodra kenyszeriti oket. Mi az a 24 doboz egy nap, nem igaz? Nem is csoda, hogy sokan mar a het elejen felkoltoznek a hegyre (a kvalifikaciok csak csutortokon kezdodnek), addig sem foglalkozik veluk a kutya sem. Illetve voltak meg olyan pletykak is, hogy meg a kemping lezarasa elott elasnak tobb karton sort. Ki tudja. A masik ilyen tuti tipp: ha valaki piahoz akar jutni, vigyen tuzifat. Ez a konvertibilis valuta barmikor atvalthato tetszoleges nemu folyadekra :)

Tehat ott tartottunk, hogy meg kellene talalni a satorhelyet. Ez nem bizonyult valami egyszeru muveletnek, mert a terkepnek koze nem volt a valos allapotokhoz, es a kvaddal rohangalo szervezo alakulatok sem igazan tudtak a “probaljatok meg arra” jellegu utmutatasnal korrektebb felvilagositast adni. Bolyongasunk kozben feltunt a rendori alakulat feszke, amit egy kisebb laktanya is megirigyelt volna: ket sor szogesdrottal erositett kerites kozott beton blokkok, belul tobb tavolsagi Ikarusz meretu keszenletiseket szallito busz adta a versenyhez a biztositast. A szogesdroton belul kerultek elhelyezesre a muholdas antennak is, kesobb kiderult, miert.

Vegulis megtalaltuk a satorhelyet, gyorsan el is keszultunk keszultem vele, ugyhogy kovetkezo lepeskent leneztunk a palyahoz, illetve mar del leven valami kajat is probaltunk vetelezni. A palyan egyelore csak nehany Mini korozott a delutani versenyre melegitendo, Yujin fitymaloan meg is jegyezte, hogy az amerikai versenypalyakhoz kepest mennyire halkan mennek.

Kaja fronton viszont kicsit lehangolo tanulsaggal zarult a felderites: ket darab, azonos bode arul korulbelul haromfele, ehetonek eppen eheto dolgot: sult krumpli, hamburger es egy dagwood dog nevu, palcikara felszurt, kukoricadaraval bevont virsli, amit utana olajban kisutnek, es a veget paradicsomszoszba martjak. Na mindegy, gondoltam, ugyis lemegyunk majd a varosba este, esetleg holnap. Hat nem igy tortent :)

Mini kupa, Porsche, Utek (kisteherautok)

Delutan megelevenedett a palya, tobb kategoria is elokerult, de ha jol emlekszem, meg verseny ezen a delutanon nem volt, csak idomeres. A Mount Panorama also reszen foglaltunk helyet, ahol felfele jovet a hajtu utan bejonnek a sodros, meg szinten felfele vezeto szakaszra, hogy majd jopar szaz meter a hegy tetejen vezeto ut utan megint lefele, a celegyenes, es a stadion fele vegyek az iranyt. De inkabb nezzunk is meg egy videot a technikailag utcainak szamito palyarol, termeszetesen belso nezetbol (0:38-nal kezdodik a kor, es mi eleinte az 1:25 koruli resznel uldogeltunk a domboldalban):

Magarol a versenyrol sokat nem tudok elmondani, mert ezen a reszen nem volt hangositas vagy kijelzo, ugyhogy kb. fogalmunk sem volt, hogy ki mit csinal, miert, meg hova megy, de ettol meg erdekes volt ez a rovid delutan, ami meg a napbol jutott nekunk.

Delutan 5 fele elcsendesedtek, mi meg jartunk meg egyet a taborban, ujabb erdekes arcok utan kutatva. Ekkor mar feltunt, mennyi rendor jarja a tabort, mindig negyesevel-otosevel csoportusulva, vagy a ket hatalmas lo hatan. Erre kulonben a mai napig nem tudtunk rajonni: hogy tud egy alig 160 centis rendorno felulni egy majdnem 2 meteres lo hatara? Akkora volt a pataja, mint egy tiz literes vodor. Es meg csak nem is tulzok :)

Vegul a bolyongas utan megint a dagwood dogos bodenal kotottunk ki, ahol epp tabortuzet raktak, ugyhogy mi is tarsultunk egy kis tuzeskedesbe. Abbol baj nem lehet. Fel is tunt, hogy a nap kozben foleg fiatalokbol allo, vegyes osszetetelu legenyseg lecserelodott 40-50 koruli ferfiakra, aztan a tulajdonosnovel a tabortuz korul beszelgetve ki is derult, miert. Mar a rendorokbol sejteni lehetett, hogy valami nem teljesen oke a hegyen, de elmondasa szerint tavaly igen komoly botranyok voltak, mert az alkoholtol megvadult nepseg eloszor csak motorostallkozok mintajat kovetve autokat vert szet, gyujtott fel…

…majd kesobb mar a broadcast antennak lettek volna a celpont (egyszeruen kituno otletnek tunhetett akkor felrobbantani/ledonteni oket)…

…es vegul a rohamrendorseg fekezte meg az orulteket…

…ja, igen. Es a legenyseg meg azert cserelodik ki, mert egy otvenes munkast talan kevesbe zavar egy tok meztelen, erosen illuminalt vendeg, mint egy huszoneves csajt :)

Az ordibalason kivul azonban eleg nyugisnak tunt az este, sikerult nemi sort is vetelezni, ugyhogy egy-ket ora tovabbi beszelgetest kovetoen mi is nyugovora tertunk. Legalabbis en, aki az akkor mar szinte csontig hatolo (8-10C) hidegre felkeszulve halozsakkal, matraccal erkeztem. Yujin megprobalta felvenni az osszes ruhajat, es a labara rahuzni a taskat, de mivel alulrol sugarzott a fold, nem tul sok nyugalma lehetett. Sajnos az alvashiany a kovetkezo ket napra is kicsit ranyomta a belyeget, mert egyreszt a szokasosnal is lustabba, kedvtelenebbe valt, de meg melle morgolodott is.

Szombat

Reggel 9 fele bombolo motorra ebredtunk, mindenfele folosleges muveletet, mint furdes, fogmosas hatrahagyva le is szaladtunk a palyahoz. Epp nehany musclecar tartott gumiegetesi bemutatot, elkepesztoen hangos kipufogoval elnyomva a nyuszito gumihangot. Yujin (aki egyebkent amerikai) vigyorogva meg is jegyezte, hogy ez igen, ilyennek kell lennie egy igazi autohangnak:

Szombaton, az orjongesen kivul volt mar nemi komolyabb verseny is, lezarult a Mini kupa ujabb allomasa, tortent valami a Porschekkel is, de igazabol nekem a mai napig nincs rola fogalmam, hogy mit lattunk, neztunk. De talan nem is ez a lenyeg egy ilyen esemenyen :)

Kemeny 70 dollarert ujitottunk egy-egy Jack Daniels szetnyithato kempingszeket is, ami egyreszt elviselhetobbe tette a helyzetet, masreszt haver eletkedvet is valamelyest visszaadta. Sajnos azonban annyira nem, hogy ra tudjam venni, menjunk vegig a hegy gerincen, es nezzunk meg ujabb kanyarokat is, igy aztan szinte az egesz napot egy 3-400 meteres szakaszon toltottuk. Vegulis nekem mindegy volt, arra kellett csak vigyaznom, hogy ne egjek le tulsagosan, egyebkent siman elvoltam az autok nezegetesetol neha megcsomorolve a hegyrol kitarulo panorama elvezetevel is.

Errol jut eszembe: erdekes volt a reggeli kilatas. Az egesz ejszaka ego, sok tucanyi tabortuz, az allo levego, es a kora reggeli huvosseg hatasara a hegyek koze beallt a fust, ugyhogy jo darabig neha szaz meter lehetett csak a latotavolsag.

Szombat delutan tortent meg nehany erdekes dolog, ami szinten a rendbontashoz kapcsolodik. Uldogeltunk a sator mellett kajalva, kihasznalva a versenyben bekovetkezett oras szunetet, mikor szep lassan eljott a sator melletti uton egy musclecar. Fiatal srac vezette, lassan, ovatosan araszolt a tomegben. Egy ido utan el is vesztettuk szem elol, meg el is feledkeztunk rola. Egy kis ido elteltevel ugyanez lejatszodott visszafele. Meg is jegyezte valaki, hogy mit arcoskodik itt a kocsijaval. Na, hat nem telt bele sok ido, eloszor kutyas rendorok hada erkezett, majd mogotte egy huszas brigad, aztan a ket lovas. Na, mondom ennek fele sem trefa, biztos valami nagy fogasra keszulnek. Ugy tiz perc elteltevel mi mar epp indultunk vissza a palyahoz, mikor megpillantottuk megint az alakulatot. Elol vezettek az elobb meg a kocsiban ulo sracot, mogotte hoztak a kocsit: romai legio modjara mind a negy oldalon egy-egy sor rendor vette korbe az autot, mig egy tiszt szep lassan araszolva vezette. Rogton terjedt is a pletyka: a srac nyomott egy burnoutot a rendorseg ideiglenes epulete elott, ugyhogy jutalma nehany nap zarka, es a kocsi elkopzasa. Nem viccelnek.

Vasarnap: a futam

Innen mar nagyjabol csak a verseny maradt. Meg megprobaltam havert parszor ravenni, hogy legalabb menjunk le Bathurstbe, de sajnos nem allt kotelnek, ugyhogy el is erkeztunk a hetvege fenypontjahoz, a V8 Supercars futamahoz. Ez nagyjabol ki is tolti az egesz vasarnapot, aznap reggel mar nincsenek mas versenyek, csak a Fordok es Holdenek uraljak a palyat nagyjabol 9 oratol. Par ora bemelegites utan 11-kor kezodik az ezer merfoldes (1600 kilometeres) verseny, hogy ropke 7 ora elteltevel, delutan 5 korul a kockas zaszlo leinthesse Ausztralia egyik leghiresebb/hirhedtebb futamat. Az igazsaghoz tartozik, hogy nekem a mai napig fogalmam sincs, hogy ki nyert, meg csak azt sem tudnam megmondani, hogy Ford vagy Holden. De talan nem is fontos.

Visszafele az ut mar nagyjabol esemenytelen volt, szerencsere sikerult a hegyrol lefele indulo taxit elcsipni, igy megsporoltuk a bo 5 kilometeres turat az allomasig, es 3 ora elteltevel Sydneyben elegedetten landolhattunk. Ugyanitt jovore, bucsuztunk el, akkor meg nem tudva, hogy erre sajnos epp nem adodik alkalmunk 2009-ben.

Tobbi kep

Tura Bathurstbe, palyazas kilatasban

Sydney-Blue Mountains-Jenolan Caves-Bathurst-Sydney (650km, 1 nap)

Hossz: 650km
Idotartam: 10ora , 1 nap, 2008. december 14.
Idojaras: 2-35C, napsutes, eso, hideg, meleg
Utviszonyok: Autopalya, fout, rossz tarmak, meredek kaptato, zuzottko/foldut, barlang
Atlagsebesseg (pihenot beleertve): 65km/h
Legnagyobb pillanatnyi sebesseg: 147km/h
Atlag fogyasztas: 5.4l/100km
Koltseg: $60 ($35 uzemanyag, $15 kaja)
Tracklog letoltes: Garmin .GPX, Google Earth .KML

Errol az egy napos kiruccanasrol csak roviden: egyik nap kitalaltam, hogy le kene nezni Bathurstbe, hatha fel lehet menni a palyara, amit a verseny utan a hetvegen is megnyitottak, hogy a helyiek elerhessek hazaikat. Arra gondoltam, megyek par lassu kort, csinalok nehany fenykepet a szimulatorokbol mar tizeneve ismert palyarol, aztan meg szetnezek a hegyekben, es el is telik a nap vele.

Na, hat ehhez kepest maga a palyara felmenetel meghiusult, mert egy hatalmas, ujnak tuno aluminium kerites, es egy rendorauto allta el az utat, ugyhogy inkabb el is kanyarodtam masfele.

Hazafele jovet viszont igazi gyongyszemet talaltam, teljesen veletlen. Imadom ezeket a felfedezeseket, de amit akkor talaltam, meg a legvadabb fantaziat is felulmulta. Nem szeretem a kitaposott utakat, igy visszafele sem a Bathurst-Lithgow-Penrith-Sydney utvonalon jottem, hanem Barhurstrol delre, Oberon fele fordulva a Jenolan Caves (barlangok) fele vettem az iranyt. Egy ideig a szokasos dombsagon vezetett az ut, majd nagyon durva emelkedo utan hasonloan meredek uton ereszkedtem le a volgy melyere. Itt egy keklo to fogadott, majd egy svajci falun athaladva egy barlangba vezetett az ut. Bizarr, mi? Az elore nyilat nyomogatva ti is megnezhetitek:

View Larger Map

A barlangbol kierkezve egy hihetetlenul meredek, egysavos kaptaton talaltam magam, ahol 2 kilometeren keresztul 20 meterenkent egymast ertek a hajtuk, es gyakorlatilag vegig egyesben, kettesben haladhattam csak az RT-vel.

Sajnos itt fotot nem keszitettem, de itt van meg nehany kep a turarol. Mindegy, majd meg jarok arra ugyis, nincs messze innen.

*** A tracklog megfigyelesere ket lehetoseg van:

A .GPX megnyitasahoz a Garmin GPS egysegekhez adott MapSource (Windows) vagy Roadtrip (OSX) programok es az ausztral City Navigator 2009-es terkepek kellenek.

A .KML a Googletol ingyenesen letoltheto Google Earth nevu programban nyithato meg. Ez utobbit javaslom, rengeteg plusz informaciohoz lehet jutni, beepitett street viewtol a helyszinekhez kapcsolt fenykepeken at a domborzati terkepig.

Jo bongeszest! Ha valami gond lenne, kommentben szivesen segitek. Sajnos Google Mapsbe nem sikerult megfeleloen behivni, de meg dolgozom rajta.

A cikk irasat a Transglobal Underground tamogatta :)

Persze kozben rengeteget megtudhatunk a telepesites kezdetekor Ausztralia legnagyobb erszenyes ragadozojarol, a kontinens Antarktisztol valo elszakadasatol kezdve nehany tizezer evvel a telepesek erkezese elottig, a birodalmiak erkezesenek hatasairol, a mostani lehetseges elohelyekrol es Tasmaniarol altalaban is.

Sajnos azonban, amint vege lett, kicsit utana olvasvtam a projektnek, es kiderult, hogy 6 ev kutatas utan, a DNS mintak remenytelen allapota miatt megis le kellett allitani, igy a kozeljovoben sajnos nem szamithatunk a fajta felbukkanasara.

Nem tudom, hol lehet beszerezni, de ha epp szerencsesek vagytok, innen le is tolthetitek.

R1100RT: 13960km
R1200GS: 11500km
F650GS Dakar 2005: 5950km
F650GS Dakar 2002: 6200km
===

~38000km

Nem rossz, de ha az elso fel evet nezzuk, boven 50ezer fole kellene kijonnie, de mivel kimaradt 3-4 honap turazas "telen", ezert "csak" ennyi lett.

Motor

Meg valamikor juniusban beszereztem egy 2002-es BMW F650GS Dakart, ami tokeletesnek bizonyult azota is. Nem volt vele semmi problemam, es az uj-zealandi tapasztalat utan tovabb erositette velemenyem, hogy egy konnyebb, egyhengeres, a tura es a terep kozott nagyjabol felutra pozicionalt gep jo valasztas lesz. Azonban, mivel majdnem ket evig allt (addig sem koptattak), nehany karbantartassal kapcsolatod dolog mar esedekes volt. Eloszor is par ezer km utan elvittem, hogy az eves szervizt ujra elvegezzek rajta, kiegeszitve az osszes, talan mar elhasznalodott folyadek cserejevel. Szeretnem ezeket a dolgokat magam elvegezni a motoron, egyreszt koltsegcsokkentes miatt (majd errol meg irok kesobb), masreszt pedig mert abban jobban megbizok, hogy tenylegesen el is keszul, harmadreszt legalabb ismerkedem a szerkezettel. Mivel a Pirelli MT21-es eleg erosen terep orientalt, rallycross abroncsok is mar megsinylettek addig a jellemzoen varosi/orszaguti hasznalatot, ezert egy Metzeler Enduro 3 Sahara, inkabb utcai, mint terep, a motor karakterehez illeszkedo gumikat kapott. Ettol sokkal stabilabb a mindennapi munkaba jaras soran, es az autosok sem hiszik a gumihang alapjan, hogy egy furoval tamadtam rajuk. A tobbi muveletre tegnap kerult sor, az idojaras, meg egyeb szorakozasi lehetosegek miatt hetekig halogatva, de sikerult ropke 3 ora alatt megoldani, amit anno a nagy GS-en szervizben 5 oranak szamlaztak: szuro csere/modositas, GPS bekabelezes es egy csomagtarto keret felszerelese. Mivel nem volt kedvem a haz mogott szerelni, ezert – hetvege leven – a ceges biciklitarolot neveztem ki garazsnak. A GPS-sel kezdtem, mert az igenyelte a legtobb bontast. Ehhez a komplett elso resz idomzatat le kellett szednem, a szelvedovel, az elso lampaval, tank burkolattal egyetemben. A muszerfalat merevito, kor keresztmetszetu csore gondoltam felszerelni, ami az 1200-as GS-en megtalalhato, szelvedot tarto cso megfeleloje, de nem voltam biztos, hogy oda fog ferni. Vegulis fel ora bontas es tiz perc erolkodes eredmenyekepp optimalis helyere kerult: az idojarastol vedve a szelvedo mogott kapott helyet. Egyetlen gondja van, hogy most az egyik visszajelzo lampat nem latom, de meg mindig jobb, mintha az alternativ helyre, a kormanyra szereltem volna fel. Ha mar lebontottam az egesz burkolatot, gondoltam, kicserelem a legszurot is. A BMW gyarilag egy papirszurovel szallitja ezt a modellt, ami annyira nem rossz, de egyreszt elegge blokkolja a legaramlast, masreszt, ha egyszer elhasznalodott, nem igazan tisztithato. Mivel Tasmaniaban, illetve arra fele tartva tervezem, hogy eleg sokat boklaszok foldutakon is (illetve nagyon valasztas sincs, a harom szamjegybol allo utak jelentos resze jo minosegu zuzottko/foldut), ezert szukseg van egy egyszerubben karbantarthato alkatreszre is. Nehany tesztet atolvasva egy ausztral termekre, a Unifilterre esett a valasztasom. Mukodesi elve nagyjabol annyi, hogy adott egy nagy feluletu habszivacs, belul rugoval merevitve, ami be van vonva egy vekony olajreteggel, es a porusokon ataramlo levegobol a szennyezodes ezen porretegre rakodik le. Aztan, ha mar elhasznalodott, terhelestol fuggoen 500-1500km-enkent (sajnos ez hosszabb turan szinte egy-ket naponta fel orat jelent, mert le kell bontani 6-8 csavart, es a sznorkelt, hogy hozzaferjunk a szurohoz, szemben a boxerekkel, ahol az ules alatt kenyelmesen hozzaferheto a papirhenger) egy oldoszerben ki lehet mosni, es a hozza adott olajjal ujra bevonva felfrissiteni a tisztitokepesseget. Nem is draga, maga a szuro 25 dollar, a szerintem tiz evre eleg folyadek egy ujabb otvenes. Es nem utolsosorban, mivel nagyobb az ateresztokepessege, picit mintha (legalabbis fejben) javult is volna a teljesitmenyleadas. A hangja mindenesetre egy picit eroteljesebbe valt, bar ez talan annak is koszonheto, hogy a jobb legaramlast elosegitendo kicsit megcsonkitottam a sznorkelt is. Az utolso dolog, amire a motorral kapcsolatban sor kerult, es igy gyakorlatilag kessze is valt a turara, az az SW Motectol szarmazo csomagtarto felszerelese volt. Ezzel egy kicsit megkuzdottem, mert mar volt egy csomagtarto a motoron, ami ugyanazokat a felfuggesztesi pontokat hasznalta, de vegulis sikerult megoldani, es egy ora alatt ez is felkerult a helyere. Jo massziv darab, kemeny dobozokhoz van meretezve, nalam feladata csak annyi lesz, hogy a mar regebben beszerzett Andy Strapz Expedition csomagokat tavol tartsa a kerektol, es a forro kipufogotol, talan egy esetleges eldoles eseten is hatekonyan vedi a motor hatuljat.

Kempingfelszereles

Mivel az ausztral turarol hazaerkezes utan atneztem, es kimostam mindent, ezert a felszereles nagyjarol tudtam, hogy egyreszt nem serult meg az eses soran szetnyomodott dobozban (szinte minden kemping cucc, a satortol kezdve a halozsakon at a fozo keszletig abban volt), masreszt tisztan, helyre pofozva varakozik a szekrenyben. Az egyetlen ketes elem a MSR Dragonfly nevre hallgato, benzinuzemu fozo volt, illetve nehany edenyt el kellett dobnom, mert hasznalhatatlanra deformalodtak. Ezektol meg Nandrooban megszabadultam, ugyhogy a tel soran beszereztem egy turaboltban a potlekot, viszont a fozorol nem voltam meggyozodve, hogy rendesen mukodni fog. Szetszedtem apro reszekre, kifujkaltam mindenhonnan a meg most is meglevo homokot, kicsereltem egy tomitest, eloirasszeruen osszeraktam, pumpaltam joparat a palackon, hogy megfelelo tulnyomas kepzodjon, majd a tuzriaszto legnagyobb oromere beinditottam. Az elso fazis, mikor tulnyomas nelkul, csak nemi benzin segitsegevel elomelegitjuk a fuvokat eleg sok fusttel jart (na, nem kell sokra gondolni, mint egy fel centi szivoszal elegetve minusz az ego PVC orrfacsaro szaga). Mikor elerte az uzemi homersekletet, a nyomast raadva, nehany lobbanas utan beallt a szokasos kek, szinte lathatatlan lang. Gondoltam, rittyentek rajta egy konzervet, ha mar ugyis ebedidohoz kozeledett a dolog, ugyhogy ezen a teszten is atment a felszereles.

Navigacio, elektronika

A GPS felszerelesrol mar beszamoltam, ezen a fronton meg annyi tortent, hogy beszereztem a megkerulhetetlen Lonely Planet utikonyvet, kiegeszitendo a mar meglevo HEMA Motorcycling atlast. A kutyuk teren is beallt par valtozas. A fotos cucc nem valtozik, marad a megszokott D90, a hozza valo 18-200-as kit objektivval. Ez mar bevalt, ismerem. Habar nem a legjobb objektiv, egy jo kompromisszumot jelent a hordozhatosag es a teljesitmeny skalajan. Ami viszont valtozik, hogy az Ebayen vadaszva, ropke 35 ezer forintert beszereztem egy 9 colos Asus EEE PC-t, ami egy 20GB SDHC taroloval rendelkezo, Windows XP-vel felszerelt netbook. Azert esett ra a valasztas, mert kicsi, mozgo alkatreszek hijan remelem, hogy megbizhato, es ilyen aron talan kevesbe is feltem, mint a 10x annyit ero MBP-t. Teljesitmenyre is rendben lesz szerintem, elsodleges feladata, hogy tudjak naplot irni (ez ugye Uj-Zealandon elmaradt, hiaba jegyzeteltem szorgalmasan, utolag mar nehez erot venni, meg vissza is emlekezni), masreszt nehany fotot fel tudjak menet kozben is tolteni, illetve a harmadreszt navigacioval kapcsolatos feladatokat is el fog latni. Ez utobbi egy kicsit hosszabb tema, es meg alakul, de eleg sok kutatast vegeztem a temaban, ugyhogy megprobalom majd egy attekinto posztban osszefoglalni, milyen lehetosegek allnak a rendelkezesre, akar egeszen egzotikus orszagok eseten is.  Na, hat ennyi tortent a turaval kapcsolatban egyelore, folyt. kov: jovok egy navigacio cikkel, csomagolas listaval, illetve hozzavetoleges utonaltervvel a kovetkezo 2-3 hetben.

Tobbi kep

Na, nem a Tropic Thunder kepzeletbeli filmjerol irok, hanem a mai idojarasrol. Nem panaszkodom (nem vagyok VargaK:), de erre mit lehet mondani igy tavasszal? Delutan 6-kor 39 fok a lakohelyemtol nem messze levo repuloteren. Sivatagi meleg. Like. Holnap meg husz.

Abban azert remenykedem, a tasman tura elejen, meg vegen kimarad a tavalyi Victoriat kemenyen sulyto 45C-fokos napok sorozata.

Az Australian Motorcycle cimu, helyi meno motoros magazinban megjelent egy cikk a varva-vart VFR1200-rol (miert irok mindig VFX-et a VFR helyett? szakmai beidegzodes lehet), amit vagyok olyan rendes, es befotoztam nektek.

Innen lehet leszivni (32 mega, hogy olvashato maradjon), a jelszo a gyarto neve, vegig kisbetuvel.

Jo olvasgatast!

Hozzavalok

- egybenyaku csirke (masfel-ket kilos)
- 3 kemenyre fott tojas
- 2-3 nyers tojas (feherje+sargaja)
- 1 adag vegyes zoldseg (brokkoli, kukorica, zoldbab, zoldborso)
- 3-4 szelet fizbe aztatott feher kenyer, hejastol
- kis doboz csiperke konzerv
- 2-3 girizd fokhagyma vagy egy evokanal pep
- egy mareknyi parmezan
- zold fuszerkeverek
- so, bors (ha nem fogyott el..khm)
- mixer vagy turelem
- keves olaj
- tepsi, kanal

Elkeszites

A madarat bevagjuk a mikroba olvadni, ezzel idot nyerunk a toltelek elkeszitesehez. Elovesszuk es vizhatlanitjuk a havertol orokolt mixert, kiprobaljuk, nem raz-e nagyon. Belerakjuk az osszetevoket, es mivel csak az aljat kavarja, neha felkeverve (kozben vigyazva, hogy be ne induljon) kozepes szemcsemereture daraljuk. Lehet a kenyerrel, tojassal kezdeni, es egyesevel adogatni hozza az osszetevoket. Igy kicsit nagyobb a sikerelmeny, esetleg konnyebb eltalalni az aranyokat, de gyakorlati jelentosege nincs.

Ebbol egy olyan lityernyi toltelek jon ki, ami pont eleg egy csirkehez. Ha kesz, a tolteleket felrerakjuk, es radobbenunk, mennyi mosogatni valo van. Amig a madar olvad, gyorsan rendet is rakunk, ezzel teret nyerve a tolteshez.

Mivel itt valami oknal fogva a nyakat is rajta hagyjak a madaron, eleg az also felen egy lyukat nyitni kessel, nem kell felni, hogy a tuloldalon kinyomodik a toltelek. Meglekeljuk, es haton fekve (marmint a csirke fekszik a hatan) elkezdjuk a bort a mellenel felfejteni. Ha elfer a kezunk, ugyanezt kiterjeszthetjuk a combra, de nekem ott uj jaratot kellett kezdenem. Alavagjuk a tolteleket, a maradekot be a madar gyomraba, es valahogy lezarjuk a veget. Nem nagyon kell tulaggodni, a nyers tojas es a parmezan ugyis osszefogjak az egeszet. Azert nem art a tepsit kibelelni elotte, nincs kedvem az egett tolteleket vakargatni. Rakunk ala es ra nemi olajat, es olyan masfel ora alatt porhanyosra sutjuk. En egy kicsit alacsonyabb homersekleten csinaltam, igy olyan allagu lett, mint a teszkoscsirke (csak nem doghusbol van, ezert jobb az illata).

Mire idaig eljutottam, meg is erkeztek, ugyhogy rizs korettel, savanyu uborkaval talaltam is. A mulatos zenet a Zagar, Yonderboi, a Kispal (bar ezt nem ertettek) es Deak Bill Gyula szolgaltattak, csak hogy kapjanak nemi izelitot abbol is :)

Tovabbi kepek a flickren

Tobbi kep

A feher kocsi tulaja volt az, aki meg aprilisban Del Ausztraliaban, a Wyndilla Beach Roadon elszenvedett bukas utan kisegitett, es elvitt a legkozelebbi lakott helyre, Nundrooba. Ugy latszik, masfele is kalandoznak.

First day Annual Leave: 21/12/09
Last day Annual Leave: 8/01/10″

Elfogadtak tehat a szabim december 21. es januar 8. kozott (ami hosszabb lett, mint szamitottam), erre meg rajon 2 hetvege, tehat december 19. es januar 10. a ket idopont. Most meg az kerdes, hogy Tasmania vagy ha mar igy alakult, hogy hosszabb, mint vartam, akkor hazamenetel, de meg ezt kitalalom a hetekben, csak legyek tul elobb a koltozes borzalmain.

Altalanos hype a Happy Feet kapcsan:

Az Animal Logic es a HP egyuttmukodese (x):

Zareh Nalbandian, a ceg alapitoja/ugyvezetoje beszel a kezdetekrol:

Es vegul az uj filmes showreel is megtekintheto a linkre kattintva, majd a FILM REEL-t valasztva.

Aussie pride! :)

View Larger Map

Rosebery korulbelul 15 percre van a munkahelytol, igy gyakorlatilag ugyanaz a reggeli helyzet, mint a mostani (bar talan konnyebb dugoba keveredni, igy lehet 20 is akar) hely, viszont kozelebb van bevasarlokozpontokhoz, szorakozohelyekhez (pl. Kingsford).

Most meg masfel het a regi helyen, utana lassan bekoltozok oda is. Meg agyat, nehany butort intezni kell (halozsak, matrac van :), de nem tunik veszesnek a helyzet, es lesz egy hetem, amikor mar nem lakik benne senki, de en meg maradhatok itt.

Na, ennyi lenne az oldal legosszeszedetlenebb posztja..de legalabb van :)

Most is inkabb magamnak irom, hogy el ne “felejtsem”.

Megint motoros tura terv, de itt mar egy kisebb szintlepes kovetkezik komolysagban: Ausztralian at keresztbe-kasul, jobbrol-balra, atlosan felulrol-lefele, folduton.

Termeszetesen ilyen turara nem vallalkozhatok egyedul, igy szervezett, kiscsoportos (direkt irtam egybe) keretek kozott vagnek neki, vezetovel, kiserojarmuvel a 16 napos, 5600 kilometeres turanak, aminek 90%-a folduton zajlik. Nem mindennapi utvonalat jar be a tura felujitott es teljesen elhanyagolt foldutakon halad, homokkal, sivatagi atkelesekkel tarkitva. Birdsville, az egyik leghiresebb outback/offroados pub, 4 sivatag egy het alatt (Simpson, Victoria, Gibson, Little Sandy Desert), Uluru, a Nagy Voroskent (Big Red) is emlegetett, Ausztraliaban legnagyobb homokdune es a sivatagi ejszakak.

A cegtol berelheto motor megegyezik az enyemmel, igy kello felkeszitest kovetoen sajat motorral is indulhatnek, igy gyakorlatilag a Postie Bike Challenge arabol megvan ez a komolyabb, erdekesebb tura. Persze erre meg ra kell edzeni, egyreszt eronletileg, masreszt meg nemi terepes tapasztalattal, de ha minden terv szerint alakul, akkor ezekkel nem lesz gond addigra.

Meg majd meglatom, hogy alakulnak addig a dolgok, de ugy tervezem, hogy a projekt vege, 2010 julius vege utan mennek, majd ha vege a 16 napnak, akkor mar otthon, Magyarorszagon pihennem ki a faradalmakat.

Outbackadventuretreks.com.au

A filmen is haladnak a munkalatok, kezd olajozottabban menni a gepezet, ugyhogy itt is keves az izgalom (bar annyira nem is hianyzik, jo lenne, ha igy maradna jovo ev kozepeig).

Mas nem tortent, megyek vissza nyomkodni a gepet.

A christchurch-i otthonaban blokkot onto, nehany alkalmazottat foglalkoztato megszallottrol dokumentumfilm is keszult, amit valami jolelek feltoltott a Youtubera teljes egeszeben.

Jo szorakozast!

Nem ertem, mi ebben az etelben a nehezseg. Megis, mostanaban tobb helyen is a kritikan aluli, harom millmimeteres, cipotalp jellegu doghussal megaldott, tul karakteres szosszal nyakonontott szendvicsekbe botlok. Ugy dontottem, hogy 101-es leckekent bemutatom a legegyszerubbet.

Load “*”,8,1

Elkeszitesi ido: 10 perc (rossz tuzhelyen, mint az enyem, tobb)

Szukseges tudas szint: nulla (ha ezt elrontod, ne menj be a konyhaba)

Hozzavalok 1 szendvicshez:
- fel ciabatta
- egy kb. 150 grammos ribeye steak
- egy nagy fej hagyma harmada
- mustar
- zold levelkek
- so, bors
- olivaolaj

RUN

Bekapcsoljuk a fozolapot/gaztuzhelyet, es megkeressuk a legmagasabb homersekletet, majd megvarjuk, mig szepen felforrosodik a serpenyo. Annyira, hogy a minimalis olajnak mar szinte fustolnie kell. Ezzel a fele munkat el is vegeztuk, a tobbi gyerekjatek.

Eztan odazuzzuk az egyik sarkaba a felapritott hagymat, a masik sarkaba a steaket. Megpiritjuk, a steaket vastagsagtol fuggo (optimalisan masfel centi korul legyen, az meg fogyaszthato, de mar kontrollalhatoan sul) ido alatt medium-rare elotti allapotra sutjuk. Kozben a felbevagott ciabattat is erdemes picit megpiritani az olajon.

A hus suteserol nem irok, olvassa el, akinek nem megy a malackarajt vagy a tobb zillio blogot a neten. A lenyeg, hogy eleg vastag legyen a jo minosegu cafat, ne sozzuk be elore, mert attol csak kiszarad (en egy pici nagyra daralt borsot nyomatok ra, es minel melegebben sussuk. Nem fog odaegni, viszont finom lesz. ~3 perc/oldal alatt kesz az en tuzhelyemen/serpenyommel, ki kell tapasztalni.

Megkenjuk a kenyer aljat mustarral, ra a hagyma, majd a steak, es az egeszet egy picit allni hagyjuk. Igy lesz jo nedvdus, kozben medium-well done-ra erik. Dobunk ra par levelet, ratesszuk a kupakjat. Rakhatunk melle sultkrumplit, salatat, miegyebet, de en ezzel nem szorakoztam.

Megesszuk. Bonyolult, mi? Hozzateszem, ez volt az elso probalkozasom, es meg csak alapanyag sem nagyon volt itthon hozza.

Jo ebedhez szol a nota:

Dakar 2010 – kiborul a bili

“Eleg csak annyi hozza, hogy az 5 darab, David Casteau es jomagam atlal birtokolt 690-es gyari rally versenymotor mindegyike elado!” – mondja David Casteau, a KTM-es privateer (magancsapat) csapattarsa.

Ezzel kezdodott az egesz tortenet szamomra. Kedvenc motoros forumon, az ADVrideren (Adventure rider – kalandmotoros) indult egy tema, miszerint hamarosan “nagy mennyisegben” erkeznek majd a piacra uj vagy alig hasznalt KTM 690RR gyari versenymotorok. Persze megindult a talalgatas, hogy vajon mirol lehet szo, hiszen nem valoszinu, hogy barki szivesen megszabadulna az igen limitalt, korulbelul evi 50-es peldanyszamban keszulo, szigoru feltetelekkel megszerezheto geptol, ami az utobbi evek versenyeit rendre uralta. Mind teljesitmeny, mind megbizhatosag teren. Talan csak nem irigyeltek meg a Dakar szervezoi is a Forma 1 korul kialakult kaoszt, es allnak neki a technikai szabalyokat modositgatni? Ment a talalgatas, de ahogy az esemenyek vegul kibontakoztak, arra senki a legvadabb otleteles kozepette sem gondolt.

A meret a lenyeg?

Ne rohanjunk a dolgok elebe. Az erthetoseg (mert ezt esetleg nem csak elvakuld Dakar hivok olvassak) kedveert elobb nezzuk, hogy milyen motorok alltak rajthoz az elmult evekben. Mik azok a japan, osztrak, nemet, olasz es egyeb egyhengeres versenygepek, amik az igazi Aranykor, a kethengeres, nagy hengerurtartalmu (800-1000cm3), 100+ loeros szornyek kitiltasa utan duborogtek vegig elobb Afrika, majd terroristaveszely miatt elmaradt 2008-as verseny utan tavaly mar Del-Amerika homokdunein (illetve indultak mas, hosszu tavu rally versenyen)?

- KTM 690RR: gyari es magancsapatok es nehany korabbi modellel versenyzo amator, az elso tiz helyezettet gyakorlatilag kozottuk osztottak ki a 2009-ben. Ezen kivul az egyeb hosszu tavu versenyeken, mint a Farao Rally (elso ket hely), Australasian Safari (3 KTM az elso otben 2008-ban) is kiemelkedo eredmenyeket ertek el mind a gyari tamogatasu, mind a maganversenyzok.

- KTM 450-530SXC/EXC: a Dakaron nem, de mas enduro es rally versenyen eleg komoly eredmenyeket ertek el. Letezik tobb ceg, aki mar gyart ezekhez kitet.

- Yamaha WRF 450: Yamaha France gyari csapat, David Fretigne a harmadik helyet szerezte meg, ezaltal bebizonyitva, hogy a 450-esek is utokepesek megfelelo kezekben. Azert az idei verseny soran sokszor erzodott a teljesitmenyhiany, a jovo evi, meg technikasabbnak tuno terepen talan meg jobb helyezest erhet el.

- Honda CRF 450 X: az amerikai egy napos Baja sivatagi versenyt mar evek ota uralo gep, a Dakarban egyelore meg nem annyira dominans. Errol tudhato, hogy a Dakaron inditott motornak gyakorlatilag semmi koze a szeriahoz. A versenycsapatoknak titkosan szallitott, eldobhato, tobb ezer dollaros motorok, szinte estenkent cserelt blokkok jellemzik. Ehhez a modellhez igen komoly gyari hattertamogatas szukseges.

- BMW G650 Xchallenge: a BMW korabbi termeke, 2009-ben mar csak magancsapatoknal fordult elo. Kifuto(tt) tipus.

- BMW G450X: sok versenyzo es muhely velemenye szerint az egyik legigeretesebb, 450-esek kozott megbizhatosagban kiemelkedo versenyalap. A legtobb privat versenyzo bontatlanul fejezte be a tavalyi, tipusfelavato versenyt, ami a 450-esek kozul kiemeli. Erdekes lesz iden mind az Africa Racet, mind a Farao Rally-t figyelemmel kovetni ebbol a szempontbol. Sot, meg az is lehet, hogy…na, ez majd kesobb kiderul :)

- Kawasaki KLX 450: nem tenyezo, a legtobb tobbnapos versenyen nem jutottak el a celig az utobbi 2 evben.

- Gas-Gas FSR 515 es EC 450: igeretes 35. hely, de folyamatos problemakkal kuzdo, megbizhatatlan olasz motor.

- Sherco 4.5: ujabban feljovo marka, a betahoz igen hasonlo eredmenyekkel. Kevesebb problema, mint a Gas-gasnal, de meg szinten nem tokeletes.

- Beta 525 RS: ket Beta fejezte be a 2009-es futamot, 51. es 71. helyen.

- Husqvarna TE450: egy darab indult maganzokent a 2009-es versenyen a 77. helyet megcsipve, viszont idenre elkeszult a sokkal igeretesebb, TE610-es is. Legalabbis annak tunt.

-Aprilia RXV5.5: a vegere hagytam a lista egyetlen kethengeres motorjat. Emiatt eddig nem indulhattak Dakaron, de egyeb hosszu tavu es enduro versenyeken eleg szepen szerepeltek. A 2008-as Farao Rally-n osszesitettben a Casteau es Verhoven KTM-je mogott a harmadik helyet szerezte meg Alex Zanotti, megnyerve a 450-es osztalyt. A fejlesztes folytatodik, es allitolag kivalo alap lehetne erre a versenyre is, ha a szabalyok nem tiltanak.

Gondolom az feltunt mindenkinek, hogy ezek jellemzoen 450-690cm3 kozotti egyhengeres hard endurok, amik a hosszu tavu versenyre uj futomuvel, idommal, tankkal kiegeszitve kerulnek felkeszitesre. Ez alol igazabol egyetlen kivetel van, a KTM (es az idenre elkeszult Husqvarna 610). Nekik van egyedul olyan motorjuk, ami a tobbinel joval nehezebb (vagy 40 kiloval), nagyobb teljesitmenyu es a ketto kombinacioja miatt veszelyesebb. Szinten ok az egyetlenek, akik az egeszet Adventure csomagban is elerhetove teszik, a tobbi gyarto nem kinal utcai motorban hasonlot. Ezeket csak azert mondom, mert a kesobbiek ertelmezesehez szukseges.

Alapvetoen elmondhato, hogy szinte az osszes 450-es ugyanazzal a betegseggel kuzd: a rendkivul kihegyezett, szinte Formula 1-es jellegu technika (szoknya nelkuli dugattyuk, 10ezres tartomanyban porgo egyhengeresek) alkalmazasabol adodo rovid szervizintervallumok miatt eleg komoly a hattertamogatas igenyuk. A KTM viszont a masfelszer akkora, hosszabb (inkabb utcai) loketu motor miatt traktorosabb jellegu, az utcai LC4-es motor tuningolasaval szuletett eromuvel hatekony platformot teremt a magan csapatoknak.

Tehat a KTM ket fronton is igen szorosan kotodik a Dakarhoz: egyreszt utcai motorkent is arulja (arulta) ezt a technikat, illetve szorosan egyuttmukodik a gyari tamogatasu privat csapatokkal, o az egyetlen, aki kitkent elerhetove teszi a gepet (limitalt peldanyszamban).

Sajtokozlemeny

Ezek tukreben igen meglepo volt, mikor 2009. junius 3.-an, tehat korulbelul 6-7 honappal a 2010-es verseny elott az alabbi sajtokozlemeny jelent meg a Dakar.com weboldalan, illetve a koordinalo ASO es FIM kozlemenyekben is tudatta ezt.

03-06-2009 – DAKAR 2010: Az Atacama tronf

Ma reggel a rendezok felfedtek a 2010-es verseny allomasait, es hogy masodszorra is Argentina es Chile ad otthont a Dakarnak. A ket szervezo orszag ugy dontott, hogy a fuggetlenseguk ketszaz eves evforduloja alkalmabol folyo unnepsorozatot a verseny nyitja majd meg, ami Buenos Airesbol indul majd januar elsejen, hogy aztan 8600km-en at folyatodjon (ebbol 5200km special szakasz).

A 2010-es verseny, amit oramutato jarasaval ellentetes hurokkent terveztek rovidesen eszak fele veszi az iranyt: az elso resz inkabb a tomor, kemeny talajhoz szokott versenyzoknek kedvez majd. Az Andokon valo atkeles utan, a chilei folytatast mar inkabb az Atacama sivatag jellemzi majd, 5 homokos nappal, az osszekoto szakaszok szinte teljes hianyaval, egeszen Iquique varosaig. Visszafordulva az argentin fovaros fele a hegyvidek valtozatossaga okoz majd elvezetet: ebben a harmadik felvonasban a valtozatos terep leginkabb a versenyzok es jarmuvek allokepesseget vizsgaztatja majd.

Ezen a tokeletes szinpadon zajlik majd az esemenyteljes merkozes, uj szabalyozas is hozzajarul majd az igazi tehetseg kiemelesehez. Az autos kategoriaban, a benzines jarmuvekkel indulo amatoroknek a legbeomlo nyilasanak szukitese teszi majd lehetove, hogy akar az utobbi evekben utokepesebbnek bizonyulo, gyari dizel technologiaval is szembeszalljanak majd. A ketkereku jarmuveknel eletbe lepo valtozast sokan mar hosszu ideje ota elore lattak, es csakugyan, 2011-tol csakis 450cm3 alatti eroforrasok szerepelhetnek majd a versenyen. 2010-ben a 660cm3-es motorokkal rendelkezo amatorok is indulhatnak majd, egy beomlesszukito segitsegevel. A profik mar a kovetkezo versenytol 450cm3-es gepekkel versenyeznek majd.

[..]

Motorok: igazsagos alapokon

Evek ota tobb es tobb csucsversnyzo nyert szakaszokat es vegzett az elso tizben osszesitesben is 450cm3 alatti motorokon. Ugyanakkor a kisebb hengerurtartalmu motorok egyre inkabb teret nyertek, a 2009-es versenyen mar az osszes regisztralt versenyzo 40%-at kiteve. Az anyagilag elerhetobb, es az elozo generacios modelleknel megbizhatobb, mara az off-road rallyek kovetelmenyekhez adoptalt 450cm3-es kategoria meg mindig olyan teljesitmeny problemakkal kuzd, amik meggatoljak a meg ennel is kimagaslobb eredmenyek elereset. Ez a kulonseg 2011-tol teljesen megszunik, amikortol csak 450cm3 alatti motorok nevezeset fogadjuk majd csak el.

A 450cm3 folotti amatorok szukitovel indulhatnak 2010-ben

Azert, hogy a kiegyensulyozott versenyt biztosithassuk, egy atmeneti, atvezeto intezkedesre is sor kerul a 2010-es Dakaron. Tisztaban leven azzal, hogy hany versenyzo birtokol mar 450cm3 folotti motort, a rendezok ugy dontottek, hogy ebben az evben meg elfogadjak a jelentkezest, azzal a megszoritassal, hogy egy teljesitmenycsokkento szukites kerul ezekre a motorokra. Ez a szukitest, amit ugy terveztunk, hogy a motor teljesitmenyet a 450cm3-es szintre redukalja, a rally szervezoi biztositjak.

Nepharag

Az elso reakciok szinten a mar emlitett forumon, es nehany masik, europai rally versenyezessel foglalkozo oldalon jelentek meg. Ezek jellemzoen a kovetkezo temak kore csoportosulva adtak hangot eros elkeseredettseguknek:

“Kar a Dakarert, az volt az utolso olyan verseny, ahol meg azonosulni tudtam a technikaval, valami, ami kozel volt ahhoz, amit az utcan is hasznalhatok.”

“A 450-esek tenyleg megbizhatobbak? Nem jelenti majd ezt, hogy mindenkinek egy tucatnyi tartalek motorra lesz szuksege, hogy vegig erjen a tavon? Tenyleg biztonsagosabbak? A 800-asra valo valtas sem lassitotta le a MotoGP-t sem (vagy tette olcsobba).”

“Ki allhat ezek mogott, es ki jar jol ezzel? A KTM oriasi mennyisegu penzt forditott a 690RR kifejlesztesere, es talan pont azert vannak a Dakarban, hogy ezek a koltsegek majd az adventure (kaland) motorok eladasabol realizalt bevetelekbol fedezodjenek. 450-es KTM-eket az enduro versenyeken is lathatok.”

“Tan csak nem a (rohadek) BMW keze van a dologban? Hogyhogy abbahagytak a 650-es sorozatot, es mar ket eve a 450X-re koncentralnak? Csak nem tudhatnak valamit? Esetleg a japanokkal karoltve lobbiztak ki ezt a lepest?”

“Mi fogja majd a konstruktoroket arra vezetni, hogy ezek utan nagy hengerurtartalmu egyhengereseket fejlesszenek, amit majd utcan is hasznalhatunk?”

Ilyen, es ehhez hasonlo kerdesek merultek fel, persze vermerseklettol, elkeseredettsegtol fuggo, nehol forumozo jo szokas szerint egeszen alpari hangnemben. Megint bebizonyosodott, hogy leginkabb azok hozongenek, akiket nem is igazan erint a dolog. A legtobb maganversenyzo, a felkeszito kis csapatok, aki mar rendelkezik KTM690-es technikaval meglepoen higgadtan fogadtak a dontest, pedig ott dollarszazezrek forognak kockan. Persze ennek is megvan a sajat oka, hogy miert.

A magancsapatok szomoru helyzete

Ket resztvevot sulytott igazan ez a dontes, es nehany masikat is erzekenyen erinthet. A legkomolyabb ervagast nyilvan a KTM gyari csapat, es ket versenyzojuk szenvedte el, akik egy huszarvagassal illegalitasba kerultek, mikor a 450 folotti motorok kizarodtak. Rajuk meg visszaterunk, mert kozel sem annyira egysiku a sztori, mint tunik.

A sokkal komolyabb problema az a tobb tucatnyi magan csapat, illetve az oket tamogato, felkeszito kis muhelyek, akiknek sikerult bekerulni abba az 50-es korbe, akik hozzaferhettek a 690RR-hez, illetve az a par elszort maganzo, akik mas technikaval indultak (peldaul a Touratech altal felkeszitett BMW F650(GS)R). Ezek a csapatok dollartizezreket fektettek a motor megvasarlasaba, es most, 4 honappal azelott, hogy a ket honapos hajout elott felpakolnak a gepeket, mar semmi eselyuk nincs arra, hogy uj jarmu utan nezzenek.

Az angol Adventure-Spec nevu kis ceg egyik alkalmazottja elmondta peldaul, hogy tobb versenyzovel is egyuttmukodik, akik eddig mar tobb tizezer fontot koltottek el naluk, es a felkeszules meg be sem fejezodott. A FrontrowGB csapat peldaul az utobbi ket honapot a a harom darab tesztplatformnak szant 690RR futomuvenek alligatasaval toltotte. Volt, aki kicsit szerencsesebb volt, es mar idejekoran tudomast szerzett a dontesrol. Craig Bounds peldaul KET nappal azelott ertesult, mielott szinte a teljes evi koltsegveteset a KTM-re koltotte volna.

Sajnos elmondhato, hogy akarmennyire is jok a szervezo ASO szandekai (ha ugyan, errol megoszlanak a velemenyek), a kivitelezes a kis csapatok szempontjabol, akik manapsag a Dakar torzset (ha nem is a TV-ben eladhato csucsot) kepviselik, es akik a verseny eredeti filozofiajahoz meltoan kiemelt figyelmet kellene, hogy kapjanak. De sajnos nem errol szol mar a Dakar ‘85 ota, miota a dollarmilliok elkezdtek beomleni olyan csapatoktol, mint a Mitsubishi, a Gauloises, Marlboro…etc.

Nezzuk, milyen megoldasok allnanak rendelkezesre a KTM-mel megaldott versenyzoknek:

1, Elindulnak szukitovel: elmeletileg ez a szukito a 450-esek szintjere fogja vissza a teljesitmenyt, es mivel az erintett motorok jelentos resze 690-es, ezert valoszinuleg arra meretezik majd. Sajnos azonban ahany motor, annyi beallitas, igy aztan nem tunik ugy, hogy a kovetkezo 4 honapban a megfelelo tervezest, tesztelest el lehetne vegezni. A masik problema ezzel, hogy egy 450-es szintre visszafojtott 650+-os motor nem tul versenykepes. A 2009-es versenyen Fretigne vegig tartani tudta a tempot veluk, ha a teljesitmenyelony elveszik, gyakorlatilag csak egy tulsulyos disznorol van szo.

2, A KTM-nek letezik, es teszteltek is az utobbi idoben 690->450-re csokkento kitet. Egyreszt ugye ez felvet egy erdekes kerdest: ha a KTM tenyleg nem tudott errol a dontesrol (mint ahogy kismillio erv szol amellett, hogy tudnia kellett), akkor mi celbol keszulhetett ez a kit? Sajnos ez is hasonlo problemakat okoz, mint az elso megoldas, talan annyi elonye van, hogy jobban kezben tarthato a tervezesi fazis.

Az is nagy kerdes, hogy a gyari csapat tavolmaradasaval ott lesz-e a support kamion, ami az 50-60 privat versenyzo motorjainak tamogatasahoz szukseges? (Mikor ezt irtam, meg kerdes volt, a KTM kivonulasaval szerintem megvalaszolodott).

2011-ben mar nem lesz ennyire eles a kerdes, addigra valoszinuleg felkavarodik a mezony, esetleg tobb gyarto is kepes megfelelo csomagot kinalni ezeknek a versenyzoknek.

Miert 450cm3?

Mielott raterek a KTM-re, nezzuk meg, mi indokolhatta a 450-es kategoria bevezeteset.

Ha a fentebb vazolt szituaciot megnezzuk, es csak nehany evet visszamegyunk az idoben, akkor latszik, hogy nem ujkeletu dologrol van szo. A 450-es osztalyt mar evek ota vitatjak, komoly sajtovisszhangot is kapott, de mivel akkoriban a gyartok javasoltak, a szovetseg nem volt kesz a megegyezesre. Ezzel kockaztattak volna az egyik legnagyobb reklamertekkel biro csapat, a KTM elveszteset. Gondoljunk csak arra, az elmult tiz evben mennyire reszeseve valt a mattighofeni gyar brandingjenek a Dakar, es vica-versa. A KTM volt akkoriban az egyetlen olyan gyarto, aki gyari csapattal, komoly hatterrel vett reszt a versenyben: 6-12 gyari motor + tamogato jarmuvek szervizcsapattal + versenykamionok a gyors, etapok kozben torteno szervizhez. Es mellette nehany japan marka.

A 450-es vita visszateresenek, es a mostani sikeres dontesnek az oka, hogy ezuttal a versenyzok kertek. Bar az ASO versenyigazgatoja, David Castera mar evek ota surgette az ugyet, megis versenyzoi osszefogasra volt szukseg, hogy valami tortenjen is. Tunezia utan egy peticio ment korbe a versenyzokon, amit a harmadik helytol az otvenig (nyilvan kiveve a ket KTM-es gyari menot) mindenki alairt. A masik dolog, ami a sikerhez hozzajarult, hogy a mostani gazdasagi klimaban mar a KTM sem engedhet meg akkora jelenletet, mint anno, igy nyilvan az ASO is ugy gondolta, engedhet a tobbsegnek, es mar nem kockaztatnak akkorat, mintha mondjuk a 2007-es versenyen tortenik mindez. Egyebkent ezt a peticiot a FIM is megkapta, es erosen gondolkoznak, hogy a 2010-es World Enduro Championship keretein belul is bevezetik ezt a modositast. Nyilvan a FIM azon lesz, hogy mihamarabb minden kategoriara atterjedjen ez a szabaly, hisz csak akkor valik megkerulhetetlenne a modositas. Egyebkent elhuz mindenki melegebb eghajlatra, peldaul az Africa Racere, illetve az esetlegesen varhato vagy teret nyero (pl. szemely szerint komoly potencialt latok az Australasian Safariban is) ujabb hosszu tavu rallykra.

Ha mar a gazdasagi oldalanal tartunk, ez is eleg eros motivacio. A privat csapatok evrol-evre kuzdenek azzal, hogy megfelelo motorhoz es tamogato rendszerhez jussanak. A KTM, hiaba all teljes mellszelesseggel a verseny mellett, megiscsak igen komoly penzekert adja a motorokat, alkatreszeket, szaktanacsot az indulni vagyoknak, termeszetes hat az igeny, hogy kisebb-olcsobb motorok fele is nezelodjenek. Sajnos azonban a jelenlegi formaban a 450-es kategoria is legalabb annyira penzigenyes, gondoljunk csak arra, hogy a Honda specialis, boltban egyaltalan nem kaphato motorokkal szerelte fel gepet, es azt sem tudja senki, hanyszor csereltek blokkot a futam soran.

Egy nem tul gyakran hangoztatott modositas is eletbe lep majd. Minden vesenyzo egy tartalek motorral rendelkezhet majd, ezzel elejet veve az elobb emlitett oruletnek. Ha nem igy lenne, azzal nem oldananak meg semmit, csak valoszinuleg meg koltsegesebbe tennek a sportot. Igy viszont kiegyenlitodik a verseny (mar amennyire ez lehetseges) a gyari es a privat csapatok kozott. Nem lesznek mar vesenykamionok tele 14 blokkal/versenyzo, nem cserelnek mar naponta blokkot, hogy aztan masnap fullgazzal mehessen vegig a versenyzo az egesz tavon.

Az egy tartalekmotorra szukulo keret erdekesebbe is teszi a versenyt. Mar nem az a versenyzo nyer majd, aki:

- aki a leggyorsabb motorral rendelkezik
- aki a leggyorsabb
- aki a legjobb navigator
- aki a legjobb tamogatassal rendelkezik
- aki a legokosabb
- aki a legtapasztaltabb, mikor este zseblampafenynel szerelget,

hanem az, aki ezek kozul a legtobbet kombinalni tudja majd.

A biztonsag a masik, igen komoly tenyezo. Sokan azt mondjak, hogy a Dakar a veszelyrol szol, Kinigardner hires mondasa szerint a vilag legveszelyesebb versenye. Nyilvan ezt a kepet valamennyire meg kell, hogy orizze, de azert nem hatrany, ha picit biztonsagosabba valik, elkerulendo az utobbi evek katasztrofait. Ezek a balesetek jellemzoen nem is a sebesseg miatt kovetkeztek be (es raadasul a mostani 450-esek is kepesek a 170km/h-s sebesseg eleresere), hanem inkabb a nagy tomeg, es az ujratankolas utani fejnehezseg kovetkezmenyei. Ilyen szempontbol egy 40 kilogrammal konnyebb platform igenis sokkal biztonsagosabba teheti a versenyzest. Plane, ha az alacsonyabb koltsegek elerhetobbe is teszik a nevezest. Es ugy tunik, ez valahol az ASO celja is.

A kiscsapatos gazdasagi, es a biztonsagi oldal mellett nezzuk a tovabbi elonyoket:

- minden cegnek van ilyen modellje az olaszoktol a nemeteken at a japanokig. Az osztrakoknak is, igen.
- megszunnek a 2009-es futamon peldaul kiemelten nagy gondot jelento gumi es mousse problema. A kisebb suly, kisebb teljesitmeny kisebb igenybevetelt is jelent.
- egy olyan kornyezetet teremt, ahol a versenyzonek sokkal kiemeltebb jelentosege van a teljesitmenyben. Ezek a versenyzok aztan komoly publicitast kaphatnak (lasd peldaul Talmacsi), ami segithet az esemeny nepszerusiteseben, ezaltal a szponzorok bevonzasaban, es esetleg a kisebb csapatok talpraallitasaban is.

Van egy szervezesi oldala is a dolognak: minden logisztikai vallalkozas egy adott ideig optimalizalhato, majd ha elerte ezt a lapos reszt a gorben, tovabb novekedve mar visszajara fordul. Ez is egy gazdasagi vallalkozas, ahol a szervezok nyilvan megprobaljak az optimumot kihozni az esemenybol. Es 4-5000 ember, ezernyi jarmu megmozgatasa szinte csak a hadmuveletekkel osszemerheto meretu logisztikai erofeszites.

Nyilvan a kivitelezessel tovabbra sem feltetlen ertek egyet, de ugy tunik, hosszu tavon azert nem annyira veszes a helyzet, eleg sok elonnyel kecsegtet a valtozas. Van ennek egy utcai-rajongoi vonzata is, ahol mar megosztottabb a helyzet, arrol majd picit kesobb.

A BMW es a japan lobbi keze lenne a dologban?

Termeszetesen amint kijott a sajtokozlemeny, a kulonbozo forumokon egybol kezdodott a fujas a tradicionalis ellenfelkent szamon tartott BMW-re es a japan gyartokra. Mi lehet a hatterben?

A BMW G450X a legjobb jelenlegi 450-es Dakar platform. Talan az Aprilia kethengerese lesz majd hasonlo, de azt az eddigi szabalyozas tiltotta. Nehany X mar jelenleg is fut a kulonfele hosszutavu versenyeken, es mind eleg jol szerepel, leginkabb megbizhatosag es elettartam teren. A Honda es Yamaha versenygepeivel szemben ugy tunik, mintha ez mar a jovo evi szabalyoknak megfeleloen epult volna: 450cm3-es blokk, nagy teljesitmeny, de a szabalyoknak megfeleloen limitalt szamban rendelkezesre allo csereblokkokat figyemelbe veve hosszu elettartammal. Jelenleg a BMW nem kinal gyari rally kitet, de tobb gyarto, peldaul az ausztral Aqualine is dolgozik mar 50 liter koruli tankrendszereken ehhez a tipushoz.

Kezenfekvo hat a feltetelezes, hogy a hatterben a BMW mozgatja a szalakat. Hisz mi masert dobtak volna kutba a mostani termekpalettajukba is sokkal jobban illeszkedo 650-es modellt, hogy kijojjenek egy ultrakonnyu, kimondottan versenyre optimalizalt modellel? Csak nem arra keszulnek, hogy a (kevesbe sikeresnek tuno) enduro utan a hazai palyanak szamito Dakarra is visszaterjenek jopar ev kihagyas utan?

Szemely szerint ketlem (bar lehet mondani, hogy elfogult vagyok), hogy errol lenne szo. Az valoszinu, hogy a BMW sejtette, mi lesz az egesz kimenetele, de hat a KTM-et sem erhette varatlanul a dontes, hiszen jopar eve ott volt a donteshozok asztalan.

A dontes raadasul nem azert szuletett, mert a gyartok ezt szerettek volna. Azert szuletett, mert EGY gyarto uralta a mezonyt, igy sok privat csapatnak aztan eselye sem volt a jo szereplesre vagy a szponzoraciora. Ez hosszu tavon a televiozos lefedettseg es a sport tonkremenetelehez vezethetett volna. A jelenlegi gazdasagi helyzetben egyetlen gyarto (a KTM sem..nezzuk csak meg, miota nincs 690ADV) engedheti meg, hogy egy specialis rally motort fejlesszen. Egyszeruen nincs erre kereslet. Az ne tevesszen meg, hogy a nagy hengerurtartalmu motorok, az R1200GS, a kethengeres KTM 990ADV elik vilagukat, a versenyalap es a turamotor fejlesztesnek, marketingnek nincs sok koze egymashoz.

Arra sem lenne sok esely, hogy tobb gyari csapat kapcsolodjon vissza a versenybe. Egyszeruen nem vallalhato riziko a mai vilagban, amikor meg olyan, dinamikusan fejlodo, rugalmas gyartok, mint a KTM is komoly gazdasagi problemakkal kuzdenek.

A KTM faktor

Ennyi kitekintes utan nezzuk meg, hogy viszonyul az osztrak csapat haza taja ehhez a kornyezethez. Fontos ez ahhoz is, hogy megertsuk, a tradicionalisan eros gyartokat tamogato ASO miert forditott megis hatat a narancssarga markanak.

Gazdasagilag a KTM sok sebbol verzik. Tobb hirt is lehetett az utobbi idoben ezzel kapcsolatban hallani a gyartas atutemezesetol kezdve bizonyos modellek limitalt kiszallitasan at egesz addig, hogy problemaik voltak az allami kolcsonon visszafizetesevel is.

Sot, sokan egesz addig fajulnak, hogy azt merik mondani, hogy az egesz folyamatot talan a KTM indithatta el. A 690 fejlesztese oriasi koltsegeket emeszt fel, es meg csak szo sincs a 690 Adventure megjeleneserol (ami egyebkent mindig is egy kis piacot magaenak tudhato termek lett volna). Tehat, amit tesznek hosszabb tavon az az, hogy visszaternek a hagyomanyos termekeikhez, a kis hengerurtartalmu endurokhoz. Egy nagy szamban eladott motornal a privat csapatok elvegzik a teszteles jelentos reszet, az altaluk tapasztaltakbol a gyar is jobban profital, mint egy 50-es peldanyszamban letezo modellbol. Tehat a KTM-nek is alapveto erdeke a kisebb motorokra visszateres.

A masik, amit mar csak a mereszebbek hangoztatnak, hogy a KTM eljutott addig, hogy mindenkepp visszalepett volna elobb-utobb, es az ASO dontese csak jo urugy volt erre. Talan meg lenduletbol beneveznek az Africa Race-re, ahogy a versenyigazgatojuk sugallja is, de nem tartom valoszinunek, illetve hosszabb tavon beadjak a derekukat, es visszaternek a branding alapjat kepezo Dakarhoz, szemben az egzotikus, de nulla publicitast produkalo afrikai versennyel.

Sajnos nem erintette oket jol a dollar valsaggal egyidoben elkovetett, kisse esszerutlen termekpaletteabovites sem (nezzuk mar meg, mennyi definialatlan, egymassal atfedesben levo modelljuk van). Raadasul mindenhol egyre csokkennek az eladasok, az USA-ban ez mar a 60%-ot is elerte.

A nyertesek

Nyertesei az ugynek a Dakaron kivul allo versenyek, amik talan ezutan megfelelo publicitast kaphatnak, ahogy a hosszu tavu offroad versenyzes egyre komolyabb rajongotabort szerez. Ilyen lehet az Africa Race mellett a Farao Rally, az Australasian Rally, es a mostanaban feltorekvo arab (UAE rally), illetve ex-szovjet tagallamok teruleten megrendezesre kerulo versenyek (Silk Road Rally).

Komoly nyertese lehet a BMW, akik amugy is igen eroteljesen epitenek a branding teren a kalandmotorozasra, nem lenne hatrany nekik, hogyha a Dakar hatan egy kisebb-konnyebb, igazi offroad rally jellegu motort is bevonhatanank a termekpalettara, a bazinagy turagepek utan tavaly megjeleno 800-as kethengeres melle.

Hasonloan profitalhat az Aprilia is, aki a G450X-hes hasonloan komoly versenyalappal rendelkezik, bar egesz a legutobbi idokig inkabb a supermotora koncentraltak, miutan elvontak a penzt az offroad fejlesztesekrol. Azonban 2009 meg fogja mutatni, hogy szerepelnek az egyeb rallykon, es hatha ezen felbatorodva, immar a szabalyok altal is engedve nevezhetnenek akar a 2010-es versenyre is. Biztos vagyok benne, hogy mar agyalnak rajta egy ideje.

Es szerintem nyertesei lehetnek a rajongok is. Igaz, elveszik (egyelore) az az erzes, hogy normal ember szamara elerhetetlen, nagy teljesitmenyu motorok szaguldanak olyan sebesseggel a sivatagban, amit halando meg sem kiserel. Helyette kapunk egy talan izgalmasabb, meg kemenyebb versenyt, illetve hosszabb tavon valoszinuleg egy uj motorkategoria, a megbizhato 450-es adventure megjeleneset. De errol az utcai vonatkozasrol majd kesobb.

A KTM kivonul

Korulbelul idaig jutottam, mikor 4.-en, europai ido szerint delutan a kovetekezo jelent meg a KTM weboldalan:

04.06.2009
Dakar Rally – A KTM visszalep!

A motorkerekparok hengerurtartalmanak 450cm3-re korlatozasa visszalepesre kenyszeriti a Dakar Rallyn hosszu ideje uralkodo ceget. Az ASO 2009. junius 4.-en megtartott sajtoertekezletet kovetoen a 2010-es “Del-Amerika Dakartol” csak olyan motorkerekparol vehetnek reszt a versenyben, amiknek maximalis hengerurtartalma nem haladja meg a 450cm3-t, igy a KTM, nyolc egymast koveto gyozelem utan ugy dontott, hogy azonnal szembenez a kovetkezmenyekkel, es bejelenti kivonulasat a “Dakarrol”.

A ceg tobbe nem kepviselteti magat a del-amerikai rallyn sem hivatalos gyari, sem KTM tamogatasu csapattal. Ugyanakkor a KTM hangsulyozza, hogy elkotelezett marad a rally sport mellett es a vilagbajnoksagra es mas fontos versenyekre koncentral a tovabbiakban.

A szervezok rovidtavu valtoztatasai, ami a KTM egyeduralmanak megszunteteset szolgaljak, es ami minden elozetes figyemleztetes nelkul lepett eletbe, kemenyen erinti a KTM gyarat. Ma, hat honappal a start elott – akkor, amikor nem csak a gyari csapat, de privat versenyzok tucatjai tartanak elorehaladott allapotban az elokeszuletekkel erre a kulonosen osszetett rallyra, az egyetlen lehetseges kovetkezmeny az offroad sportok vezetojenek azonnali visszavonulasa.

“Minden sportnak szuksege van a valtozasokra es modositasokra, hogy fenntartsak az erdeklodest, de ugyanakkor fontosak a megfelelo elokeszitesi idok is. Mostanra minden anyag a raktarainkban all a 690 Rally motorkerekparokhoz, ami a gyari es az 50 privat csapat motorjainak juniusi legyartasahoz szukseges. A versenyzok szerzodesei veglegesitettek, es minden csapattag le lett szerzodtetve. A dontes gazdasagi kovetkezmenyei hatalmasok. Ettol fuggetlenul is sokkolt minket a szervezok husegenek hianya, mindenekelott azert, amit a 2008-as elmaradt Dakar utan fektettunk az uj kiadasba – meg a legextremebb gazdasagi valsag kozepette is.” – nyilatkozta elso reakciokent a KTM Motor Sport tanacsadoja, es “Rally legenda” Heinz Kinigadner.

A hosszu tavu rallyk feltetelei kozott egyaltalan nem alkalmas 450-es kategoriaban a KTM mar nem tudja gazdsagilag megindokolni a jovobeni Dakar versenyeken valo reszvetelt. A KTM Motor Sport versenyigazgatoja, Winfried Kerschhaggl: “A rally sport celja, hogy bizonyitsa a nagy hengerurtartalmu egyhengereseink hatekonysagat es stabilitasat. Nem kerdeses, hogy aktivak maradunk a rally sportban! Mindemellett, a KTM szamara a del-amerikai rally tortenelem. Mostantol a Rally Wold Championship-re koncentralunk, es alternativakat keresunk. Talan nem sokara megint teljes mellszeleseggel latjuk a KTM-et afrikai foldon versenyezni – vissza a gyokerekhez!”

Szomoruan hangzik, de tobben azon a velemenyen (es nem en gondolom igy) vannak, hogy ez a 5-6 eve asztalon levo kerdes mar csak a KTM lobbi tevekenysege miatt nem kerult korabban megvalaszolasra. Erosebb es erosebb javaslatokat utasitott vissza az ASO a KTM kedveert, es mikor vegre a versenyzok is az otlet melle alltak, az ASO nem tehetett mast, es lepett. A KTM csak magat okolhatja a helyzetert. Nyilvan nekik az volt az erdekuk, hogy az eladasok szilard alapjat kepezo dominancia megmaradjon, de hosszabb tavon, ha kevesbe mereven allnak a kerdeshez, maguk is reszesei lehettek volna a folyamatnak. Amikor valami jol megy, hajlamos az ember elfelejtkezni a versenyhez szukseges tobbi resztvevorol (nezok, szponzorok).

A propos, szponzorok: arrol is szoltak pletykak, hogy a Repsol nem igazan volt elegedett a KTM-mel. Nekik Afrikaban nincs erdekeltseguk, hogyhogy nem tul valoszinu, hogy kovetnek oda a KTM-et, viszont Del-Amerikaban van leanyvallalatuk es piacuk, tehat valoszinu, hogy a jelenleg meg szponzor nelkuli esetleges BMW gyari csapat lesz a kovetkezo ugyfelul.

Hosszu tavu utcai kovetkezmenyek

Ugy gondolom, hogy a technologia valtozik, es az eddig (foleg az utobbi 4-5 evben, a WRF-CRF-EXC vonal erosodesevel) notoriusan karbantartasigenyes 450-es kategorianak valtoznia kell. Mindenekelott megbizhatobbnak kell lenni, de emellett ugyanugy fontos az is, hogy az utcan biztonsagosan lehessen hasznalni: legyen eleg ero elozeskor es birja a tartos nagyobb sebesseget is.

A Yamaha a befecskendezeses WR250R-rel bebizonyitotta, hogy ez lehetseges: szelepallitas intervallluma a nehany uzemorarol 40ezer kilometerre nott, es birja a tartos 130-140-es tempot is tobb ezer kilometeren keresztul, mig vegsebessege a 160-at surolja. Ha ezt a technologiat, a Dakart laborkent hasznalva sikerulne a 450-esekre is kiterjeszteni, es eredmenyul finoman futo, nagyobb teljesitmenyu, de kevesbe karbantartasigenyes motorok szuletnenek, mar nyertunk valamit.

Sot, meg talan uj kategoria is szulethet: a konnyu, 450cm3-es adventure. Bar jelenleg ez a piac nem letezik, szerintem igeny lenne ra. Bar turazasra a nagyobb teljesitmenyu motorok megfeleloek, sokan egyre inkabb kezdenek belefaradni az egyre novekvo kobcentihaboruba (800->1000->1200ra novekedo kethengeresek 200kg folotti szaraz tomeggel, gyakorlatilag teljesen alkalmatlanul az eredeti felhasznalasra), es inkabb a terepkepessegre fektetnek a hangsuly.

Egy olyan gepet latok magam elott, aminek megfelelo teljesitmenye es hatotavolsaga van ahhoz, hogy akar 100km-t is kenyelmesen megtegyen a terepig, de eleg konnyu ahhoz, hogy akar egy erdei csapason is navigalhato maradjon. Egy uj generacios Dakar gepet.

A verseny

Azert a sok okoskodas kozepette ne feledkezzunk el a versenyrol sem. A 2010-es utvonal ultrakemenynek igerkezik. Annyira, hogy kulon utvonalat futnak majd az autosok/kamionok, mint a motorosok, mert a negykerekueknek tul kemenynek bizonyulhat nehany szakasz. 500 versenyzo, 500 kiserojarmu, 4500 ember 15 napig. Ez a lenyeg.

Elo a popcornt! Reszemrol a kek-feher markanak szoritok :)

Forrasok

Termeszetesen ebben az irasban nem csak a tenyekre koncentraltam, tobb, nehol erosen szubjektiv nezopont is bemutatasra kerult. Ezen informaciok tobbsege a kovetkezo forrasokbol szarmazik:

Sajtokozlemenyek, szervezetek:
FIM
FIM cross country rally eredmenyek

Versenyek:
Africa Rally
Silk Way Rally
Dakar
Australasian Safari

Motorok:
Aprilia a Farao Rallyn
Husky Ben
BMW motorrad
Husqvarna TE 610
BMW Rally kit

Egyeb:
Advrider

Punakaiki rocks, South Island:

Tobbi foto a flickr-en

Helikopterrel a Ferenc Jozsef gleccserre:

Tobbi video a vimeon

Jo nezelodest!

Na, hat mult hetvegen az RTA egyik elvtarsanak (helyi illetosegu kozlekedesfelugyelet) az az okos otlete tamadt ket kaveszunet kozott, hogy tiltsuk ki a biciklisek mellol a motorosokat, meg a turistakat is (mas ugysem hasznalta eddig sem), ezzel engedve vegre a lobbinak. Mintegy mellekes haszonkent igen komoly beveteli forrast is teremtenek ezzel, mert ugyan ki fog 26 kilometeren at 40-nel docogni, mikor a videon is lathato, hogy a korabbi 100km/h-s (kesobb, heteken belul 80-as, majd 60-as) sebesseghatar is teljesen megfelelo? Allitolag mar szepen be is kameraztak, aki meg meg a zarvovonalon at akar megfordulni, szinten szamithat par buntetopontra. A 80-as tempo jo 120 ezres penzbirsagba, es a lehetseges buntetopontok harmadanak elvesztesebe kerul.

Well done, RTA!

135. UTAZNAK A MAGYAROK

Egyiptom, Dél-Olaszország s az olasz és francia Riviéra tele van magyarral, mert talán sok a pénzünk. Avagy kevés a pénzünk, s ezért – mindegy. Annyi bizonyos, hogy sok az igényünk. Sok mindent megkívánunk, amihez nincs jogunk, sok mindent teszünk, amihez még a kedvünk is hiányzik. Valami francia tréfás írást olvastam a sznobok nagyszerű hivatásáról. A sznoboknak, az utánzó, affektáló senkiknek már sokat köszönhet az emberiség kultúrhistóriája. Ha a magyar ember utazik élvezet nélkül, Nietzschét szavalja megértés nélkül, esetleg propagandát csinál az alkalmasabb és becsületesebb, más magyarok között. Utazni, idegenben látni a magyar embert, pláne nagy élvezet, szinte pokoli. Nincs olyan zugolya a világnak, ahonnan egy kis elégedetlenséget ne vigyen még a legkorlátoltabb magyar is. Biró Lajos, nem az író, hanem a vademberek között utazó, valósággal megrémült, amikor Magyarországra visszaérkezett. Mert extra Hungariam non est vita, de ilyen elmaradt élet nincs is sehol. Ha a magyar ember akárhová is, de kiteszi a lábát a határon, lázadó magyarként tér haza. Nekünk pedig szükségünk van a lázadókra, sok-sok lázadóra, mindenkire, aki elégedetlen. Szegény néhai Tóth Béla, ha valami kis hasznot mégis mívelt az írásaival, azért mívelte, mert szerette az utazást. Jó dolog az, ha keresztszegi Keresztszeghy és lépmezei Schwartz úr utaznak, akárhova, de mennek, látnak, más ételt esznek, más embert, más rendőrt és sok egyéb mást látnak.

Tíz év óta lett divat Magyarországon az utazás, s ez egyik reméltető jele sok olyannak, ami ma még távolinak látszik. Nemhiába érezte meg Apponyi Albert, hogy Párizsba nem szabad engedni magyar tudósokat és művészeket. De alapjában, ha ő végiggondolja a dolgot, sehova se szabad a magyar embert engedni. Mert mindenünnen, s még a pelyva-emberek is, az elégedetlenséget hozzák haza. Így is legyen, s én szeretettel nézem külföldi bolyongásaimban, ha találkozom velük, a legkönnyebb, legsemmibb magyarokat is. Minden utazó magyar fölér egy tucat agitátorral, s örvendetes dolog az, hogy utaznak a magyarok, sznobok és valakik.

HSz 1909. május

Szaz ev.

Kis oktato video homokozashoz :)

Addig kirakok par veletlenszeru kepet a motorrol, hatha ezzel sikerul a “mikor lesz mar Uj-Zealand cikk?” jellegu kerdeseknek, “nem ilyen voltal regen” beszolasoknak elejet venni :)

Nehany tovabbi kep a Dakarrol

Motor temaban is van fejlemeny, utobbi par napban eleg sokat dumaltunk rola, megszuletett a dontes is, es ugy nez ki, hogy talaltam egy megfelelo peldanyt, majd az is jon..majd .

Ugy dontottem, hogy mivel az itteni galeriat nem sikerult megfeleloen felgyorsitani (a szolgaltato adatbazis szerverei miatt), ezert inkabb a Flickr szolgaltatasat veszem igenybe erre. Ennek megvan az az elonye, hogy fel tudom rakni az eredeti keppel megegyezo, nagyobb fotokat is, es automatikusan general belole kisebbet, igy mindenki eldontheti, mennyi savszelesseget tud a nezegetesre aldozni.

flickr galeriak
Az ausztral tura kepei

A kovetkezo napokban feltoltogetem az osszes kepet, es mostmar tenyleg nekiallok Uj-Zealandnak is.

Kozben a biztosito kerekei is oroltek, es ma kaptam egy levelet, mi szerint megallapitottak a totalkart, es valaszthatok a biztositott osszeg vagy egy uj motor kozott. Meg par dolgot le kell egyeztetni, de ugy nez ki, hogy a legrosszabb opcio (a javitas) kilove. Fantasztik.

Na, ennyi most. En bref.

Ket nap mulva, szerdan reggel repulok, es mivel a laptop kepernyoje megadta magat (szerencsere van ra bovitett garancia), ezert most jo darabig ez lesz az utolso iras. Sajnos ez azt is jelenti, hogy a tura alatt sem tudositok majd, de mindenkepp jegyzetelek papiron, hogy visszaterve legyen mirol beszamolni. Van par otletem ezzel kapcsolatban, de legyen meglepetes :)

Viszlat majusban!

Teszik fel a kerdest. Aztan van olyan is, aki a sajat valasztasat rajtam keresztul szeretne igazolni, es gyozkod az emigracio letjogosultsagarol.
Tobbszor nekifogtam mar, hogy irjak errol, mert lenne mit, meg tanulsagos is talan kulfoldre szakadni probaloknak. Egyelore meg nem jutottam el addig, hogy kepes legyek megragadni a veget: fejlodni kell meg, at kell parszor szitalni ezeket a gondolatokat. De erik. Egyelore impresszionak megteszi a Homar kaffer fedonevu olvasojanak egy teljesen irrelevans temaban szuletett hozzaszolasa:

Most nem leszek népszerű, de el kell hogy mondjam… a pöcsöm teli van az ilyen és az ehhez hasnoló szabályokból, hungarikumokból. Ugyan kapcsolódik a témához is, de off: anyám magyar, apám magyar, én 100% magyar, imádom az országom, a fővárosomat, Budapestet. Imádom a vidéket, a hegyeket, a Balatont, Szolnok, Eger, Kőszeget. Szeretem az anyanyelvem, büszke vagyok az iskolámra, a barátaimra, és amikor a magyar himnuszt játszák az Olimpián. Külföldön élek. Teljesen mindegy hol, és mióta. Honvágyam van. Tudom hogy egyszer hazamegyek.
De.
Minden nap, amikor ilyenekről olvasok, dehogy akarok én hazamenni, hiszen ezért jöttem el. Elég volt. Ne szopassatok, a “a saját hazámban” (homlokcsapkodás nélkül)…
Most mondd azt: “Ne gyere vissza, te szar”. Pedig egyszer visszamegyek. Hátha akkor már jobb lesz.

Hat igy.

De hova? Hat UJ-ZEALANDRA!

View Larger Map

Ez a hozzavetoleges itiner (a megallok nem reprezentativak), a tobbi utvonalat, szallasfoglalasokat, programleirast a heten kapom meg. Aprilis 15.-en repulok Christchurchbe (ahogy tesom baratja mondana: Krisztauruh..ha mar Eastchurch = Esztauruh), a tura masnap kezdodik, es 13 nap utan Aucklandben er veget. Ott meg ket napot tartozkodom onszantambol, aztan jovok vissza Sydneybe.

A motor egy BMW F650GS lesz. Bizisten nem en kertem BMW-t. Eredetileg a legolcsobb, de megbizhato Yamaha XT600e-t szerettem volna, de az foglalt leven kaptam az egyebkent dragabb Rotax blokkos egyhengerest ugyanazon az aron.

Ja, es aki a zsebemben szeretne turkalni: az ottani szezonveg (Eszak-Ausztraliaban meg most kezdodik), az olcsobb arak miatt kb. annyibol jon ki, mintha folytatnam az Ozi turat. Akkor meg miert ne? Jobb, mint itthon ulni meg negy hetet :D

Meg valami: ma hivtak a szervizbol, hogy bar meg a biztosito emberei meg nem neztek meg, de mivel szinte uj motorrol van szo, ami alkatreszben tobbet er, mint egyben, valoszinuleg gazdasagi totalkarral vegzodik az eset.

Meg egy kis segitseg: 101

Delelott hivtam a biztositot, itt vagyok Sydneyben akaratuk ellenere, es meg elek is, ugyhogy meseljek el, micsinaljak peldaul a szinten biztositott dobozokkal, a crashbarokkal, bukosisakkal, hagyjam-e a motoron, vagy szedjem esetleg le.

Aztan abban maradtunk, hogy mindent, ahogy a bukaskor volt, hagyjak a motoron, es valahogy jussak el az altalam kivalasztott, tetszoleges szervizbe, ami termeszetesen a St. Peters-ben levo Procycles volt, ahonnan a gep eredetileg is szarmazik.

Levagdostam a tobb tucat meternyi ragasztoszalagot, feltartam a dobozok tartalmat. Minden szanaszejjel betuszkolva, ahogy a bukas utan sikerult, vart nemi homokkal keveredve. Nem is gondoltam, hogy ennyi kerult peldaul a bal, szerszamos-motoros dobozba. Kipakoltam mindent, de meg maradt korulbelul 1 centinyi finom homok egyenletesen a doboz alapteruleten. Egyebkent most latom, hogy annak is elkezdett levalni az alja. Nem tudom, hogy ez az eses kovetkezmenye-e vagy ennyire bena konstrukcio.

Felmertem a karokat is: egy labpumpa messzire szallhatott, mert – bar eleg massziv szerkezet – teljesen ossze-vissza volt gorbulve, nem is lehet vele pumpalni. Meg jo, hogy nem kaptam defektet azota. Kidobtam tovabba 2 mososzeres flakont, amik teljesen szetmentek. Egy edenykeszlet is megsinylette a bukast, az is a kukaban landolt sajnos. Probaltam kiegyengetni, nem sok sikerrel, raadasul lepattogzott a ki tudja mibol levo bevonata, igy nem szivesen ennek mar belole.

Aztan ugy jo egy oraja vegigzorogtem a dobozokkal a varoson (volt nagy riadalom az autosok koreben :) a mar elore lebeszelt idopontra erkezve. A BMW-s szerviz vezetoje kijott, koruljarta a motort. Elso reakcioja az volt, hogy lehet, hogy totalkar lesz belole.

Aztan persze kifaggattam az eljarasrol: nagyjabol hasonlo dolgokat mondott, mint Adelaideben, annyi kulonbseggel, hogy itt van azert kapacitasuk is erre. Ket napon belul igerte az arajanlatot, amit (mivel naluk kottetett a biztositas is, es allitolag eleg jo kapcsolatban vannak) megprobal relative gyorsan elfogadtatni a biztositoval. Igy talan jovo het kozepere rendben lehet minden papirmunka. Leginkabb a futomu esetleges serulese fog donteni, ha totalkar, akkor a szerzodes szerint elmeletileg kapok cseremotort, ha viszont javitas, akkor jon az alkatresz kerdes. A Nemetorszagbol torteno rendelesre o is 3 hetet mondott, bar szerinte az elso ranezesre van mindenuk hozza, es amint a biztositos kor lefut, hozza is latnak.

A vegeredmeny: jo esetben egy, rossz esetben ket honap motor nelkul. Azt hiszem, a konkluziot mostmar le lehet vonni.

Addig lesz meg idom megnezni az Australasian Safari 2008 versenyrol szolo DVD-t, amit meg a tura elott vasarolt Australasian DIRT BIKE magazinhoz kaptam. Lehet, hogy lerippelem nagy unalmamban, aztan kirakom valami “titkos” helyre ;)

Ugyis van itt Sydneyben is sok olyan neznivalo, amit eddig kihagytam, de kar lenne erte.

FRISSITES: most hivtak, hogy 16.-an nezik meg a motrot a biztosito szakertoi, ugyhogy addig se ki, se be, lofasz se nincsen. En meg bejelentkeztem holnapra orvoshoz, mert meg mindig cudarul faj lepcson az eredetileg jobbik allapotban levo jobb labam. Kozben van am uj terv, de labfuggveny, ugyhogy addig titkos :)

Na meg…

A dunekig el is jutottam :D

View Larger Map

9 nap alatt a Google terkepe szerint 5096km-t tettem meg, ebben nincs benne a Streaky Bay kornyeki foldutas tura, nehany kitero/kerulout, es a varosokban kavargas, ugyhogy szerintem realisan olyan 5400-5500 korul lehet.

Es vegul egy street view a Wyndilla Beach Road meg jarhato vegerol. Ennek a vege fele tortent a baleset (ezen az utvonalon jutottam le ill vissza)

View Larger Map

Le fin.

Kerulgetem a kamionokat. Az utak itt a terulet utoerei. Jo allapotuk elengedhetetlen az eletszinvonal fenntartasahoz. Milyen lehetett itt 100-120 eve? Volt itt egyaltalan valami? Bizony, nem egy pub falan szazadelei fotok orokitik meg a korai idoket.

Tobbnyire “markatlan”, megis felismerhetoen ausztral jellegu juhaszkutyak. Hatra felkotve a platora, a motorkerekpar tankjara felkapaszkodva vagy a terepjaro hatso ulesen, egyre megy neki. Lenyeg, hogy a fonokkel lehessen, es a farmer sem szivesen megy sehova nelkule. Lesi gazdaja minden parancsat, ha a furcsa ruhas idegen a kocsihoz kozelit, bizalmatlanul meregeti, vakkantassal jelez.

Kezdek mar faradni. Nem csoda, nyolcadik napja megyek gyakorlatilag megallas nelkul. Igaz nem mindig hosszu tavokat, de igy is 5000km folott jarhatok mar (es a pontosan 2 honapos motorba is belekerult 10ezer). Nem igy terveztem, mar reg Esperanceban kellene logatnom a labam, kipihenve a faradalmakat. Egy ismeros 400-as, aztan otthon vagyok.

A hegyek fele haladva a kontinentalis oldal megtelik elettel. A buzamezok, ismeros fafajtak, fenyok, tujak, egy-ket elszort nyarfa es a laposan suto, delutani nap a keso nyari Alfoldet idezik. Neha teljesen olyan erzesem van, mintha otthon lennek, egyedul az ut rossz oldalan szembejovo autok zokkentenek ki. Honvagyam van, megis, valami furcsa nyugalom vesz rajtam erot a szomorusag helyett.

Holnap mar Sydneyben, amit a recepcios csak “rat race”-kent (patkanyverseny) aposztrofal. Mennyire igaza van. Egy hetet voltam a nagyvaroson kivul, es mar nem is nagyon akarodzik visszamenni. Tetszik ez a videki Ausztralia (meg ugy altalaban, igy 13 ev nagyvarosi elet utan meg mindig videkinek erzem magam). Kar, hogy nincs ilyen valasztasi lehetoseg.

Kozben Adelaideben mar esik, jo dontes volt enyhe ivben eszakra folytatni.

Meg azokbol az idokbol emlekszem erre a helyre, mikor a tasman tura utvonalat bongeszgettem a terkepen. Broken Hillben alljak meg? Olyan kicsinek tunik, de se kozel, se tavol nincs nagyon mas, hasonlo meretu hely. Mennyit valtozott a szemleletem az utobbi par napban. Broken Hill mar kimondottan metropolisznak tunik egyik-masik helyhez kepest. Azt, hogy eleg relativ, mi hogy szerepel a terkepen, mar regebben is tudtam. Most, hogy bejartam ezt a reszt, mar van is skalam, amivel hasznalni tudom. A tavolsagokkal is igy van az ember: europai szemmel 5-600km soknak tunik, most meg egy rovid szakasznak illik be. Saccra rapillantok a tanktaska tetejen kinyitott terkepre, es mar latom, korulbelul mikor fog elfogyni a benzin x temponal, es mikor, ha kicsit lassabban megyek.

Itt van peldaul Manna Hill. Manna Hillben ma forgolodtam egy kicsit, mert a terkep es a GPS is egyertelmuen kitette a kis benzinkut jelet, es mivel felo volt, hogy Cockburn-ig a kovetkezo 100 kilometert mar nem birja ki a tank, gondoltam feltoltom. Mikor feltunt a kis..en nem is tudom minek nevezzem, szerintem a telepules tulzas erre. Latom az utszeli pubot, elotte “Hideg sor!” tabla, mellette a reg berozsdasodott benzinkut, ponyvaval letakarva. A tornacos, regi vagasu, zsindelyes fahazrol mar reg vagy lepergett a festek a szarazsagtol, vagy epp most igyekszik a tobbi utan. A tornacon szanaszet regi szekek, torott butorok, nemi gyerekjatek sejttetik, egykor itt nagy elet lehetett. Belepek az ajton, mintha megallt volna az ido odabent. A felhomalyban feltunik egy regi fatabla, ra kretaval etelek neve karcolva. A falig mar nem igazan latok, de latni velem az egykori pub belsot lamberiaval, kepekkel. Hatul, a konyha felol szurodik nemi feny, meg is jelenik egy alak az ajtoban.

- Mit szeretne? – kerdi a kortalan, otvennel biztosan idosebb, bajszos asszony. Ugy all ott, mintha a sajat konyhajaban tortem volna ra. Valoszinuleg igy is tortent.

- Eredetileg benzint szerettem volna, de latom, nem lesz szerencsem.

- Merre megy?

- Broken Hillnek.

- Menjen vissza 45km-t egeszen Yuntaig. Erre nincs semmi. Broken Hill fele jo 100 kilometeren nincs egy lelek sem. Cockburnben, esetleg. Ha nem fogytak ki az olommentesbol. Ki szoktak. Miert nem tankolt meg korabban?

- Hat en…itt mutatta a terkep…

- Menjen vissza, azt javaslom. Merrol fuj a szel, szembe vagy hatulrol?

- Oldalt. Eleg eros is.

- Sok szerencset!

- Koszonom. Viszlat!

Felulok, es balra forditotom a kormanyt, Broken Hill fele. Van nalam meg egy kanna, bar le van ragasztoszalagozva a doboz, ha nagyon kell, kinyitom. Aztan persze nem lett semmi gond, Cockburnnel beleptem a Sydney fovarosu allamba, bucsut intettem a poros, de szamomra kedves Del Ausztralianak.

A mai nap igen kellemesre sikerult vegulis. Nem tul koran keltem, bar meg hajnalban leszaladtam par cuccert, amit a motoron hagytam, mert felo volt, hogy a partvideket napok ota aztato, aradasokat is okozo esozes del fele halad, es eleri Adelaide videket is. Komoly felhok is sorakoztak az egen, ezert is dontottem ugy, hogy az idefele vezeto, rovidebb ut helyett inkabb ivesen eszak-kelet fele, Broken Hillen at kozelitem meg Sydneyt.

Mostanaban szokatlanul kesei, fel kilences keles utan felpakoltam a motort, meg setalgattam egy kicsit a varoskaban, csinaltam par kepet. Legalabb ennyi emlekem legyen, ha mar menekulnom kell. Nem siettem sehova, ugyhogy elobb a fogadossal, majd az ido kozben a motor mellett szinte letaborozo urral beszelgettunk. Utobbi kifaggatott a tortentekrol, sajnalkozott egy sort, aztan kozolte, hogy BMW-ket gyujt, es hogy szerinte nyugodtan mehettem volna Perthbe. Az ottani szakembereket nagyon ajanlotta, szerinte szakmailag is, meg eszkozok teren is felkeszultek. Ha ezt Nundrooban elmondja, lehet, hogy inkabb jobbra forditom a kormanyt, bar valoszinu, hogy azzal egy oriasi rohanas vette volna kezdetet. Perthbe valoszinuleg minden tovabbi nelkul eljutottam volna, es felaldozva a kornyeken (Esperance – 3, Perth – 2) tervezett szabadnapokat, lett volna bo egy het a javitasra. Viszont, ebbol kifutva mar a kovetkezo szakasok pihenonapjai kerultek volna veszelybe, annak meg semmi ertelme nem lenne, hogy egy hatalmas kort fussak a kontinens korul, szinte csukott szemmel. Nyugodtan haladtam hat, lekerult a vallamrol minden tudatos es tudat alatti menetrend terhe. Hetfoig boven raerek visszaerni Sydneybe, addig sem a biztosito, sem a kepviselet nem lesz nyitva.

Tanunda kornyeke, ahogy idefele is mar megallapitottam, gyonyoru. Tetszik ez az Aideladetol a Murray volgyon at Milduraig huzodo dombsag. A mediterran eghajlat miatt mas a novenyzet, elmaradnak a lapos teteju szavannai jellegu novenyzethez tartozo fak, a szuros bokrok es a voros talaj. Helyette ivesen hullamzo dombok, buzamezok, legeleszo birkak valtakoznak a szolosokkel. A csapbol ivoviz folyik, a hordobol bor, a sorcsapbol draught. Mi kell meg a boldogsaghoz? Jo kornyek ez, latszik, hogy nyugiban elnek, ahogy a Balaton eszaki reszehez hasonloan 5-10 percenkent athaladok egy-egy kis falun. Valahol utanam ered egy pitbull jellegu kutya, nem teketoriazik, ugatas nelkul a labamra megy. Lerazom egy gazadassal, a tukorbol latom, ahogy bamban nez utanam. Hat ez meg mi lehetett?

Kivetelesen betartom a sebesseghatart is (lakott helyen mindig). Meg igy is utolerek egy teherautot, gondolom o sem siet sehova. Indexelessel jelzi, elozzem nyugodtan. Eszemben sincs, jo nekem most igy kilencvennel suhanni. Azert egy alkalmas helyen megis elmegyek mellette, de kozben mar elvezem, ahogy eltuntek a fak az ut szelerol, kinyilt az eg. Megint Skocia jut eszembe ezekrol a dombokrol, csak a szinek masok. Az ivek, a legelo birkak, az alacsony felhozet mind a Glasgow melletti tajat idezik.

Aztan a Barrier Highwayen tovabb haladva mar kezd visszajonni a felsivatagi jelleg, tavolodnak a telepulesek is egymastol. Majd el is tunnek, es maradnak az elszort, nehany tucat kilometerenkent feltuno, szerintem reg elhagyott tanyak, az uttal parhuzamosan futo vasut jelzopoznai es az enyhen jobbra-balra ivelo, de mar korantsem annyira elvezetes ut.

Valahol Peterborough kornyeken beterek egy kutra. Epp tankol egy rozmarbajszot viselo, osz haju faszi, akirol nem tudom miert, de beugrik a Konvoj cimu, VHS-en anno nagy sikerul film. Odaszol: “You must be Charlie Boorman, right?” (Te biztos Charlie Boorman vagy, igaz?) Kenyszeredetten mosolygok, aztan egy picit hallgatom, amint a kutassal megvitatjak a hely politikai problemait: probaljak elerni, hogy legyen furott kutja a telepulesnek. Most, ha a tarozo tele van, akkor onnan kapnak vizet, de ihatatlan. A szaraz idoszakban pedig valahonnan teherautoval hordjak az ivovizet. Maga a viz jo minosegu lenne, de sajnos a tartalyok aljan felhalmozodott uledek a feltoltes soran felkavarodik, es akar egy hetig is barna vizzel kell mosniuk, fozniuk. A kutas akar az Adelaide-ihez kepest haromszoros vizdijat sem tartana tulzasnak, ha sikerulne megoldaniuk ezt a tarthatatlan allapotot.

Az egyhangu szakaszon azon gondolkozom, hogy mit kaptam ettol a turatol. Arra a megallapitasra jutottam, hogy nagyon is sokat. Bar nem ugy sult el, mint szerettem volna, azert jo volt betekinteni egy kicsit a hatorszagba. Lesajnaloan veszik outback neven egy kalap ala az egeszet, pedig tartogat igazi karaktereket, nehany jo kis helyet is, es osszessegeben egyaltalan nem olyan baratsagtalan, mint sejtettem. Sot, ez alatt a par nap alatt odaig jutottam, hogy megallohelykent is szivesebben valasztom ezeket a kis helyeket, ahol nyugodtan ott lehet hagyni mindent a motoron, az embereknek mindig van egy-egy kedves szava, szivesen beszelgetnek egymassal is, velem is. A telepulesek hataran elhelyezett, lelekszamot mutato tablak a legkisebb szellem jarta helyeket kiveve egesz jo fokmeroi ennek a legkornek. Masok itt a latnivalok, mint egy tomeny turistakozpontban. Nem Parizs, hogy barmerre nez az ember, valami hires mualkotast lat. Megvannak viszont a sajat jellegzetessegei, ertekei ennek a kornyeknek is. Sajnos kicsit, ahogy a kepeken is latszik, nehez megorokiteni. Ezert probalkozom inkabb irasban. Meg hat, a nagy resze fejben tortenik. Allitolag az innen eszakra, Alice Springs fele tarto Stuart Highway tobb szaz kilometeres, korulbelul harom vonallal lerajzolhato (egy vizszintes a horizontnak, es ket osszetarto az aszfaltcsiknak) utja soran nem egy ember valt meggyozodeses ufo hivove.

Aztan a Manna Hill-i epizodot kiveve mas mar nem nagyon tortenik, meg elhaladok egy utszelre telepitett, tuzgyujtasi tilalmat hirdeto fogadobizottsag mellett. Aztan allamhatar, majd feltunik a bevezetoben emlitett Broken Hill, en pedig gyorsan megerkezem a talalomra kivalasztott, de jonak bizonyulo szallashelyre.

Vegre a mobiltelefonom is magara talal, latom is, van egy uzenetem ma delutanrol. Steven az, a muholdas telefon berlessel kapcsolatban keres. Szabadkozik, hogy ha mar igy elcseszte a dolgokat, remeli, mar Perthben vagyok, es lebonyolithatjuk vegre az atadast. Hat, Steven, sajnos ennek az uzletnek lottek.

-

Kommentek: lattam tegnap es ma is a telefonon a hozzaszolasokat. Nem tudok most igazan reagalni rajuk, koszonom az aggodast, egyre jobban vagyok. Nem vagyok elkeseredve sem. Visszamegyek, megcsinaltatom, kiharcolom, aztan hatha meg belefer valami. Elvegre is, meg van pont egy honapom.

Ja, es koszi Bazsinak a szerkesztgetest, meg hogy mukodteti az oldalt, amig nincs netem.

A mar szokasossa valt reggeli procedura (furdes-motorpakolas-reggeli-kijelentkezes) soran mar gondoltam, hogy hosszu lesz ez a ropke 600km Adelaideig. Tenyleg elegge szenvedtem: a ferde plexi epp a fejemnel kavart egy jokora orvenyt, raadasul fuldugom sem volt, ezert igen hamar kezdtem a lefaradas jeleit mutatni. Kesobb rajottem, hogy balra hajolva a plexi szelarnyekaban utazhatok, jobbra pedig az orvenymentes, friss levego is jobb, mint az egyenes ulespoziciohoz tartozo mennydorgesszeru hang. A labam a gyogyulas utjara lepett, de meg reggel mindig megvolt az eros izomlaz, ki tudja miert.

Igy haladtam hat Adelaide fele. Aztan Port Augusztabol, az Eyre-felsziget sarkabol vegre sikerult a mobiltelefon halozatra csatlakozni, es felhivni a BMW-t. A kerdes az volt, hogy meg mindig a regi helyen, a belvarosban dolgoznak-e, mert tegnap meselte Nick, hogy amikor egyszer vittek egy GSA-t oda (nem csak en jartam igy…), akkor masik helyre iranyitottak mar oket, mint ami a kezikonyvben szerepelt. Persze, jojjek, itt van meg mindig.

Beerek a varosba, a GPS nem talalja a cimet, birkozas a motorral a szokatlanul idegbeteg, csucsidohoz kozelito forgalomban, furcsa utjelzo tablak, utfestes, furcsa megoldasok. Az ut kozepen villamos, mellette negy sav, es korulbelul ketszaz ember uzi az itteni nemzeti sportot: probal atfutni egyik oldalrol a masikra. En meg ilyet nem lattam. Nem szamit, hogy atletikus fiatal ferfi vagy hetvenes oregasszony, megindulnak, es remult fejjel futnak keresztbe-kasul.

Vegre, vege a remalomnak, fellelem a BMW-t. Megallitok egy egyenruhas korporet katonat, hova alljak, mit csinaljak. Hat, sajnos a motor szerviz elkoltozott, de szivesen ad terkepet, cimet. Aztan persze nyomtatni nem sikerul, egy cetlirol potyogom a GPS-be az adatokat. Talal is valami Welsh Avenuet a Street helyett, sebaj, nezzuk. Megyek, megyek..ez egyre gyanusabb. Gyors telefon a megadott uj szamra, az ekkor meg arc nelkuli Ben veszi fel. Jajj, toketlenek, rossz cimre kuldtek, gyere inkabb…tudod, a Coca Cola gyar melle. Hat, Ben, fogalmam nincs, magyarazd el legyszives. Oke, elmondja. Egy GPS altal is ismert cim mogotti kis utcaban bukkanok ra az illegalis autobontonak alcazott telephelyre. Bent mindenfele allapotu es tipusu BMW autok, motorokat alig latok. Aztan a sarokban felfedezem az eppen csak megturt triot, ket kiskocsog es egy kozepkoru szerelo a szemelyzet. All itt egy-ket uj motor (egy F800GS, meg K1300R), meg nehany javitasra varo gep. Gyorsan kiderul, hogy Ben, a muhely vezetoje, a szemre ellenszenvesebbik kiskocsog. De hat igy van ez.

Mondom, mi a baj, es hogy jo lenne, ha osszeirna, mennyibe lenne a javitas, hagy kuldjem el meg ma a biztositonak. Gyorsan leallit, nem ugy van az. Egyreszt be vannak tablazva, legkesobb egy het mulva, jovo het vegen tudja a felmerest megcsinalni. Aztan, meg ha a biztosito ra is bolint, par alkatreszt Nemetorszagbol kell berendelni. Harom het. Es ekkor kezdhet el szerelni az egyetlen szerelo. Mar ha van ideje ra.

Hat, ez nem jo igy. Sajnos nem tudok 6-8 hetet Adelaideben atveszelni, nincs is annyi szabadsagom, meg amugy is minek. Gyorsan megszuletik a dontes, vissza kell jutni Sydneybe. Nincs mar annyira messze, olyan 2000km lehet csak. De igy nem szivesen indulnek neki, mutatok a lampara, probalok uj megbizatast adni.

Ben kemeny, neki ez a fel oras munka nem eri meg, meg amugy is zarnak mar, inkabb jojjek vissza holnap. Kezd mar tele lenni a hocipom az egesz BMW maszlaggal, amikor belep a kepbe az eddig a hatterbol figyelo, rendszamtablat csavarozgato szerelo: majd o segit munkaido utan. Mivel ez kb. pont most van, mar hozza is a kulcsokat, probalja bontani, ami bonthato. Elokerul nemi pajszer is, gyorsan helyere kerul a lampa. Sajnos a rogzito elemek letortek, ezert nemi ragasztoszalag es kotegelo segitsegevel rogzul nem eppen idealis, de legalabb a szembejovoket nem zavaro helyzetben a lampa. Ben elhuz, mi meg kicsit dumalunk a sraccal, aztan suru koszongetesek es kis halapenz csusztatasa utan utnak is indulok.

De most merre? Sydney lenne a cel, kellene valami szallast is talalni, mert masfel ora mulva mar megy le a nap. Megint itt tokolok a forgalomban, idegen is a nagyvaros, en most csak a forgalmat erzekelem belole. Ki innen, a kozeli szolosokben remenykedem. Biztos megbujik valami apro kis telepules a dombvideken, ahol szivesen latnak egy ejszakara. Benyomom Burra-t a GPS-be, de mar tudom, hogy nem jutok el ma addig. A terv a megfelelo utvonal valasztasa, aztan idorol-idore ellenorzom, milyen szallashelyek talalhatok a kornyeken.

A forgalom egyre gyerebb, de a huzos kanyarokban a motor sem viselkedik megfeleloen: valoszinuleg a lampa helyrerakasa utan lehuzott komputer visszallt alap helyzetre, es ugy tunik, hogy az elektronikusan szabalyozott felfuggesztes is megtalalta az egyszemelyes uzemmodot. Se elofeszites, se csillapitas, az erosen terhelt motor hatulja leng ide-oda, kanyarokban pakolja magat rendesen. Kezdenek a mozdulatok is szogletesse valni, nem akarok hibazni, szallashelyert matatom a GPS-t.

Tanunda kis boraszvaros, a vartnal sokkal elenkebb elettel. Jo lehet itt elni. A Balaton-felvidekre emlekeztetnek a szolokkel futtatott domboldalak, a mindenhol elokerulo hivatkozasok a borra. A fogado szemelyezete profi, a tulajdonos, 60-as szakallas ur, mikor eszreveszi rajtam a motoros ruhat, kikiser, kifaggat, es egyutt sopankodunk egy sort. Torodik a vendeggel, a minoseg is kifogastalan. Igy kell ezt csinalni.

Nezem a hireket a tvben. Probalnak Del Ausztraliaban lecsapni az egyre tobb gondot okozo motoros bandakra. Kozben azok partot alapitanak, es kepviselo helyekre palyaznak. Ha minden jol megy, nem soka orszagos szinten.

Eves kozben is mar csak azon jar az eszem, hogyan tovabb. Zavar, hogy uj motorral vagtam neki a turanak, de gyakorlatilag ennek csak az arnyoldalat tapasztaltam. Nem donthetek ugy, hogy amit lehet, megcsinalok magam vagy valami utszeli szervizzel. A BMW ceg is tobbedszer okoz csalodast, ok eddig inkabb csak hatraltatnak. Vissza kell mennem Sydneybe, mert ha nem teszem, bukom a biztositast, a dobozokat, a motor javitasi koltsegeit. Nem nagyon maradt sok valasztas. Egyetlen remeny mar csak az, hogy “gyorsan” meg tudjuk oldani, es meg lesz idom par aprobb turara.

Okolom magam is, hogy egy forrofeju dontessel sikerult elszalasztani az egyik, talan utolso lehetoseget erre a turara, amikor minden adott volt. Elszallnak a tervek, hogy a Stuart Highway-n eszak fele atvagva, Alice Springsben utolerem magam, vagy Tasmaniaban folytatom. Helyette irany Sydney. Elhatarozom, hogy nem fogok sietni. Egy-ket nap mar igazan nem szamit. Felig at a Nullarboron, majd irany haza. Lehetne a tura neve is…

Tehat hogy is kerultem ide Widunnaba, a porfeszek Nandrootol jo 400 kilometerre Sydney fele (visszafele)? Reggel kikaszalodtam az agybol, igen fajt a labam, be is kekult, es az egesz testem ugy erezte, mintha egy alapos veresben reszesult volna. Valoszinuleg kis lazam is lehetett az este, az immunrendszer is beindulhatott, mert kb. fel oraval a baleset utan mar erosen ereztem nyeleskor, hogy a ket nyaki nyirokcsomo be van dagadva. Nem tudom, hogy a stressz vagy a homok okozta, de ez szerecsere mostanra elmult.

Na, hat igy fetrengve, epp a mai napi tevezest tervezgetve (kimenni a legyek, a nagy semmi es a labam miatt nem nagyon volt kedvem, legfeljebb enni) egyszer csak csorog a telefon. A biztositos csoka az: megultek a meetinget, es ugy dontottek a managerek, hogy sajnos nem tudjak finanszirozni az utam, ha en szervezem. De nyugodjak meg. Faxoljam el a formanyomtatvanyt (amit elotte emailben kuldott, hiaba ugattam, hogy itt se kep, se hang, itt vagyok a semmi kozepen, ide ne kuldje, postan meg a Sydney cimre vegkepp ne), es majd akkor ok szolnak a felbecsulo embernek, aki leszervezi. Hiaba kerdeztem ra otszor, mindig kitert a kerdes elol: es megis, ez mennyi ido? Hat, o nem tudja, napok, max 2 het. Hat, mondom ember, fogd mar fel, hogy Nandrooban vagyok, nincs itt semmi, itt nem lehet ket hetet lenni, felejtsd mar el. Le van szervezve a fuvar, majd hozom a szamlat. De o meg megkerdi a fonoket. Megkerdi (a kepzeletbelit), es termeszetesen nemleges a valasz.

Lofaszt a ti seggetekbe, a BMW-vel egyetemben. Nem fogok itt megpusztulni ezen a csotany jarta, poros videken, ha mar egyszer ilyen hulye voltam. Visszaterve a motorhoz, lenyugodva, egy nap tavlatabol mar olyan dolgokat is eszrevesz az ember, amit korabban nem. Talaltam ket elpattant vezeteket, egyik mintha a befecskendezohoz vezetett volna, masik meg valami altalam ismeretlen helyre. Mutatom Nicknek, hat, o nem tudja, o nem nyul hozza. Kerek tole vezeteket, meg egy forrasztopakat, es $4.50-ert egy adag vastag szikszalagot is. Butykolok, megforrasztom. Keresztvetes, fogalom nelkul ranyomok a piros gombra.

HORR..HORR. Poccre indul. Mindkettonk reszerol nagy ujjongas a valasz. Letakaritom a tegnap rajta maradt, gubancos gumipokokat, levagdosok par tapaszt, es nagyon ovatosan megindulok egy rovid probautra. Furcsa az ulespozicio, picit feloldalas, de a motor szepen jar. A kut elotti rovid korok utan felmereszkedek az utra. Megy ez, mint a kisangyal, nem huz semerre feltunoen (amennyire a csomagoktol, meg a felsivatagi szelvihartol meg tudom allapitani), valoszinuleg csak a kormany gorbult el, es nem a futomu (majd kiderul).

Van remeny! De most akkor mi legyen? Varjak a trailerre? Vallaljam be, hogy folytatom a turat az eredeti utvonalon, es megprobalok Perth-be eljutni a korulbelul 2000 kilometeres uton? Valoszinu, hogy meg ha oda is erek, legalabb egy het a javitas, es ha mar ott vagyok a tuloldalon, onnantol rohanas lesz vegigmenni az eredeti utvonalon. Vagy menjek inkabb a lakottabb teruleten a kozelebbi, 900km-re fekvo Adelaide fele, ahogy a traileressel terveztuk?

Utobbit valasztom, gyors telefonok, kicsekkolok a motelbol, felpakolom a cuccokat, megragasztom a dobozokat, es utnak indulok. Meregetem, vajon el tudom-e erni Port Augustat, hogy meg masnap delutan Adelaideben be tudjak jelentkezni a BMW-hez vagy inkabb felezzem a tavot, es majd a kovetkezo nap reggelen megyek?

Majd lesz, ami lesz, egyelore nem is tudom, hogy eljutok-e odaig. A jelek biztatoak, ugyhogy a deli indulas utan 4 ora korul landolok 400km-rel arrebb Widunnaban. Nincs mar kedvem a vilagitas nelkuli (vagyis a szembejovoket vakitoan elferdult lampaval felszerelt) motorral kockaztatni a szurkuletet, ugyhogy vegulis felezve a tavot itt megallapodom.

Amugy is mar faj mindenem a kotott ulespoziciotol, a fajo bal boka miatt nem nagyon tudok helyezkedni, nem tudok neha fel-leguggolni, hogy megmozgassam magam, egyetlen sajgo pontta zsugorodik a tav. A valtas is nehezkesen megy, terdbol huzom felfele a sebessegeket, neha kettesevel is. Fuldugom sincs, a fulhallgato megsemmisult eses kozben.

Belepek a fogadoba (pub), ahol egyebkent a szobakat is szokas intezni. Mar tudom, mire szamithatok, ismeros kep fogad. Par helyi arc, nehany kamionos, meg a kicsit unottan sertepertelo csapos. Van szoba, gyere mate, mar adja is a kulcsot. En meg megfurdok, es visszajovok az etterembe, hogy megirjam ezt a ket bejegyzest, meg egyek valamit.

Nem tudom, mi lesz a turaval, meddig tart majd a javitas. Mit csinalok a dobozokkal, mit mond majd a biztosito. Sok a kerdojel, egyelore nem tudok, nem is akarok tervezni. Valoszinuleg ugy leszek, mint a GPS-ben a noi hang: “Ujratervezem az utvonalat…”. Titkon Tasmania fele kacsingatok, vagy marad a keleti parton felfele. Esetleg Alice Springs, eszaknak.

Egy biztos csak. Holnap a cel: Adelaide.

Hoppa, Widunna?! Nezi a terkepen az egyszeri olvaso, es bizony rajon, hogy ez nem igazan a jo iranyban van. Hogy kerultem ide? Ez sajnos a negyedik nap tortenete, es azt hiszem, a kovetkezo par napot is kiteszi majd. Nem egyszeru.

Tehat negyedik nap. Reggel szokas szerint idozavar, keles meg boven sotetben, 150 kilometeres autopalya utan elerem Cedunat, ami mar egy fokkal nagyobb a pub/motel kombo + par haz osszeallitasnal, itt mar ket, boltokkal zsufolt utca keresztezi egymast. Talalok is egy hangulatos pekseget, ahol tesztaba sutott ham&eggs kinalja magat. Gyorsan le is tuszkolok kettot, de kozben magamban mar a Nullarboron jar az eszem. A fatlan siksag, ami hosszu evtizedekig kihivast jelentett az utazoknak. Vajon meg ma, hogy laposra gyalult aszfalt vezet at rajta is megorizte ezt a jelleget? Fejben mindenkepp. A szemben halado autokra ragasztott negyszogben zold fa hirdeti, hogy ok epp most keltek at rajta.

Nezegetem az orat, a GPS utvonaltervet, es bizony nagyon ugy tunik, ha ilyen tempoban haladok, korulbelul delre Euclaban is leszek. Kar lenne erte, hisz itt terul el balra a Great Australian Bight tengeri nemzeti parkja. Valahogy le kene nezni a partra. Lassan amugy is kezdem unni a csapatot, ugyanis elotte bealltam egy trike vezette, es ket masik motorbol (egyik utanfutoval) allo konvojba az unalom eluzese vegett.

Screw this. Vegre a terkep altal jelzett szaggatott vonal es a balra huzodo foldut atfedesbe kerulnek, latom, hogy a kb. 30 kilometerrel bentebb levo parttal parhuzamosan is huzodik egy ut, hat majd itt jol lemegyek, haladok parhuzamosan egy kicsit, ha tudok, lenezek a vizhez, es a kovetkezon visszajovok.

Egy ideig rendben is halad a terv, nem tul regen ujithattak fel ezt gyalult, nehol kaviccsal felszort (vagy olyan a talaj) utat. Szepen haladok rajta, picit zavar, hogy tegnappal ellentetben a motor a narancssarga vizhatlan zsak sulya miatt fejnehez, es kiallni sem igazan lehet, elol tanktaska-hatul a zsak akadalyozza a szabad mozgast.

Haladok lefele olyan 60-nal, latom mar az oceant is, juhee. Kis bukkano, ovatos gazelvetel. MELYHOMOK! Hat, erre nem voltam felkeszulve. Fekhez meg csak veletlen sem nyulok, probalok egyengazzal szepen lelassitani, de mar fogja is az elejet, es Wayne Rayney toloszekes balesetehez kisertetiesen hasonlo bukast produkalok.

Szerencsere nem lett semmi bajom, picit a nyakam mindha meghuzodott volna. A biztonsag kedveert, meg hogy picit lehutsem a fejem, leveszem a sisakot, latom az atlathatatlanna csiszolodott plexit, nezem a ruhat, semmi jele esesnek, csak egy kis por. Jo munkat vegzett a kevlar, kis piheges utan felallok, es a motor utan nezek.

A Bimmer a foldon a jobb oldalan, korulotte korulbelul 15 meteres korzetben szetrobbanva a cuccok. Kozelebb erek, elso dolgom, hogy megprobaljam felallitani az idokozben a veszkapcsolo kioldasa miatt leallt motort. Probalom felmerni a karokat. Az elso, amit eszreveszek, hogy a jobb oldali Touratech doboz gyakorlatilag ugy nez ki, mint a kolasbodoz, amit egy gorilla markolaszott. Az alja a nagy belso nyomas miatt lerobbant, a teteje ki tudja merre, es a benne levo cuccok korulbelul 10 centisre preselodtek. A bent levo ket konzervdoboz is kiadta a lelket, okadekszeru anyaggal beteritve a halozsak tokjat es par hasonlo dolgot.

Nezem a bal oldalt: sajnos az is megsinylette. A szerszamos tetejen a csat szegecse megadta magat, es a szerszamok, benzines kanna szinten a jobb oldal sorsara jutottak.

Oke, mi ujsag a motorral. Az elejen a segedvaz, ami a lampat, muszereket tartja, kettetort az ontvenynel, emiatt a lampa magaba fordult, a komputer kilehellte a lelket. A plexi sem jart tul jol, a felfogatasa letort, maga a plexi pedig horzsolasokat szenvedett. Hasonloan jart a kacsacsor alaku orridom is sajnos.

Erdekes nyomon kovetni a kesobbiek tukreben az erzeseket is egy kicsit: elso reakciom az volt, hogy szerencse, hogy nem serultem meg. Masodik, hogy basszameg, jo nagy kart okoztam a faszsagommal. Nyilvanvaloan arrol van szo, egy tokig megpakolt motoron, hosszu tavu tura elejen azon gondolkozni, hogy de jo lenne megnezni a tengert..erosen az a kategoria. Es meg csak vezetestechnikai hibat sem kovettem el, nem mentem tul gyorsan, nem voltam faradt, figyelmetlen, nem fekeztem a homokban, amit tudtam, korrigaltam, szerintem itt a hobbi terepesek tobbsege is elesett volna ezzel a motorral. Egyszeruen nem lehetett mit tenni.

Nezzuk, mit lehet tenni. Vajon sajat laban kimegy innen, vagy mi lesz? Felrakom kozeptamaszra, kiegyengetem a dobozokat, amennyire lehet, elokerul a szeles ragasztoszalag, probalok mindent betuszkolni a helyere. A poruljart, 20 meterre a bukszusban megtalalt tanktaska sem jart tul jol. Bar nem nyilt szet, a rogzitopontok feladtak, es jo sokat repulhetett. Felig tele lett homokkal, az osszes papir, fenykepezogep nem kulonben.

Nyik-nyik-nyik..harmadszorra elindul. Jo ez, kijutok innen. Felulok, picit feloldalas, de alapvetoen egesz jol megy. Hmm..ha mar 30 kilometert bejottem, akkor talan a parttal parhuzamosan futo ut mar jobb lesz. Nagyobbat nem is tevedhettem volna. Bekeveredtem egy tobb szaz meteres bulldustos (nagyon finom futohomok) szakaszra, ahol mar eselyem nem volt. Megint eldobtam a gepet, ezuttal mar nagyon kis sebessegnel. Sajnos a bal doboz epp a labamra esett. Bar ereztem, hogy abbol gond lehet, nem fajt, nem foglalkoztam vele. Ra tudtam allni, nem is ereztem semmi kulonoset. Valoszinuleg az adrenalin dolgozhatott, mert masnapra eleg szepen szint is valtott. De errol majd kesobb.

Na, most mi legyen? Itt vagyok a semmi kozepen, a dog nehez motor benne fekszik a finom porban. Az elobbi erzesekre visszaterve, itt mar olyan gondolatok futottak vegig, hogy mindenkepp fel kell allitani, es kimenni innen. Valahogy.

Probalom felhuzni, semmi. A homok nem konnyiti meg a dolgom. Labbal kiasom a kerekeket probalok szilard talajt varazsolni alajuk. Hasonloan a labaim ala is, hiszem eddigre taktikat is valtottam. A sima felhuzasrol letettem, es megprobalok az ules melle guggolva, combbal felnyomni a motort. Es sikerul! Lepakolas nelkul all a motor, es semmi sem esett le rola.

Oke, gyerunk ki innen. Inditanam. Semmi. Megint. Meg sem nyikkan. Na, mondom biztos sebessegben van, es az oldaltamasz miatt nem enged inditani. Berakom uresbe, felcsapom a tamaszt. Semmi.

Na, ennek vege, mint a botnak. Atfut a fejemen: a magyar turistat holtan talaltak Wyndilla Beach kozeleben egy sarga BMW mellett. Lofaszt! Valahogy csak ki lehet innen jutni. Gyalog eszedbe ne jusson! 30 kilometer legalabb innen barmi. Most mi legyen? Hmm..az elobb, mikor a motort pakoltam, lattam egy buggyt keresztben elhuzni, es par perccel elotte mintha valami verte volna a port ugyanazon az uton, bar autot nem lattam.

Nyugalom. Mennyi viz van? A puttyony sajnos erosen vesziti a tartalmat, mert a szajszelep eltunt (remelem nem en nyeltem le), es amint elore hajolok, okadja tartalmat a kabatomra-bakancsra. Csak ovatosan. Leveszem a puttonyt, hogy jobban lassam a tartalmat, es fel tudjam akasztani a motorra, hogy ne csopogjon. Van meg egy masfel literes asvanyviz, sajnos a masik a doboz serulese miatt kilyukadt, es elfolyt a tartalma. Oke, van kb. 2.5 liter vizem. Ha gyorsan arnyekot teremtek, ezzel kihuzom par oraig. Valaki csak jon. Csak a motort ne hagyd el!

Ulok a motoron, rajtam a ruha, legalabb ved a tuzo nap elol, es az alatta felgyult izzadsag is huti a testem. Rajtam a szeles kalap, kenek egy kis naptejet. Figyelni kell mindenre. Mit felejtettem el?

Nyugalom. Ez a legfontosabb. A suvito tengerparti szelben tobbszor is motorzugast velek hallani, de aztan gyorsan leoltom magam: csak kepzelodsz. Nezek jobbra, nezek balra. Egyszer csak a domb mogott, amerrol jottem, a delibab furcsa mintakat mutat. Valami mozog ott. Ah, megint csak kepzelodsz.

Nem! Ez bizony egy feher Land Rover, elejen a jol ismert bottartokkal. Es egy masik, hasonloan felszerelt, talan Toyota. Az isten kuldott benneteket, akarkik vagytok. Csapolok az ut mellett, lelassit.

Nem szall ki, a kormany mellol kiszol: “fuel?” (benzin?)
Nem, sajnos estem egy szepet, es meghalt a gep, se kep, se hang.

Kikaszalodik, eddigre a masik is utoleri. Ket helyinek kinezo alak, a Land Roveres keresztben allo, barna fogakkal, sotetitett napszemuveggel. A masik arc pedig feherre cinkelt arcot, a hosszu tavu sivatagfutok altal kedvelt baseball sapka lelogo nyakvedot visel. Helyieknek tunnek, biztos tudnak valami okossagot.

Az elso hummog: “sajnos minden nagyon messze van innen, mi pedig epp horgaszni indultunk. Nem tudom. Talan Nandrooba kene valahogy eljutni, ott van telefon”.

Masik megszolal: “nem kuldheted Nandrooba ebben a hosegben (korulbelul del lehetett ekkor). Gyere, elviszlek, kocsival nincs olyan messze.”

Gyors le-felcuccolas, bepattanok melle. Szokasos kor kerdesek, kiderul, hogy nem helyi, Queenslandbol jar le horgaszni az itteni halban gazdag, de horgaszban szegeny teruletekre, es az ev felet itt lent tolti horgaszgatva, egy 16 fos kozosseg tagjakent.

A honnan jottel kerdesre valaszolva felcsillan a szeme: “madjarok”! Jart o Pesten, meg valamikor a hatvanas evekben. Nagyon kihalt, de gyonyoru varos, mondja.

Ismeri itt a jarast, hamarosan el is kanyargunk a rosszabbnal rosszabb utakon Nandroo fele. Tiz perc autopalya utan meg is erkezunk a motelbol es hozza csatolt benzinkutbol allo helyre. Mellette Davies Motors felirat hirtedi buszken, hogy itt komoly szakember dolgozik. Mar elkepzelek egy nyakig mocskos, 50-es, szoros nyaku urget, mikor igazi meglepeteskent egy harmincas, igen kulturalt kinezetu fiatalember ugrik elo a szereloaknabol.

No worries! Gyorsan le is targyaljuk a reszleteket. Hivjak erositest, beszeljek ezzel-azzal, igyak-egyek valamit. O meg rendbe teszi a kocsit, de fel ora mulva indulunk is a trailerrel.

Oke, kiraly. A rendelkezesre allo kis idoben hivom eloszor a BMW roadside assistanceot (mentoszolgalat). Hummognek nagyokat, hogy de hat ez baleset, es hogy ok ezt nem, es kulonben is hol van Nandroo, mi az iranyitoszam es milyen utkeresztezodes van itt kozel.

Mondom itt az Eyre Highway, a motor kint van mucsan, de behozzuk, innen kene felvenni, es a szerzodes szerint a legkozelebbi dealerhez elfurikazni vele. Oke, hivnak.

Kozben megjelenik Nick (Davies), indulas, o nem var. Szerencse, hogy megadtam a benzinkutas szamat, hagyhatnak uzenetet. Ugy fel ora zotykolodes utan fel is tunik a motor a semmi kozepen. Nick szentsegel, ez a mely homok meg neki is kihivas. Raadasul az ut ket szele fel van buckasitva, meg sem nagyon tud fordulni. Azert csak sikerul, egyszer el is akad, kiassuk, deszkazzuk (ezekrol sajnos nincs kep, meg a masodik eses helyerol sem, pedig tanulsagos lenne a bokaig suppedo finom homok).

Odaallunk a motor melle, termeszetesen a kulcsot a garazsaban hagytam a tobbi cuccal. Sebaj. Ket lancos horog a ket szelso motorvedo vasra, felcsorlozzuk. Innen nem reszletezem, megerkezunk vissza a benzinkuthoz vegre. Halalkodok, kerdi, van-e NRMA kartyam. Van, persze. Oke, akkor ez egy ingyen fuvar volt. Koszonom nagyon, vegre legalabb aszfalt mellett a motor.

Na, akkor hogyan tovabb. Kerdem a kutasts, van-e uzenet. Persze, hivjam Rod Fowlert, a sofort, meghagyta a szamat. Rod nagyon rendes, megsugja, mielott felvesz, rendezzem le a biztositoval, mert ez nem lesz olcso kor Adelaide-ig. Nem is az, a gyors fejszamolas utan majd’ fel millio forintos osszeget mond a telefonba.

Gyors hivas a biztositonak. Ilyen department, olyan department, senkinek fogalma nincs semmirol, de legalabb tizenotszor elmondatjak ugyanazt. Na, ebbol mar nem lesz enekes halott. Vegre beszelek valakivel, aki kinyogi, hogy ok nem engedelyezik az utat, sajat szakallamra csinalhatom, de nem fizetik ki. Na, mondom ez igy nem lesz jo. Talan a kutnal megfordulo kamionok egyiken lesz valami hely. Vagy nem tudom.

Ekkor mar hulla faradt vagyok, minden kezd amugy is bezarni, sok ertelme nincs mar ezen orlodni. Gyorsan bejelentkezek a csotanyfeszekbe, es ledolok az agyra egy par percre. Gyorsan el is alszom, ugy 20 perc mulva riadhatok fel a sok legyre.

Erdekes arcok forognak itt a kutnal. Ahogy lesem a kamionokat, menetrendszerint feltunnek az itteni oslakosok, csipszert, kolaert jonnek a lakott telepulesre. Mast nem is nagyon vesznek, alkoholt meg a kuton nem arulnak.

Van itt egy Harleys csoka is. Nem tudom, kifele-mifele lehet, karjan bortontetko, senkihez sem szolva uldogel egy kis szeken, neha felall, es ugyancsak szotlanul jarkal. Koszonesemre nema pillantas a valasz. Nem lesz itt haverkodas. Talan jobb is.

Na, hat mi legyen akkor? Meg par kor telefon, sikerul elerni, hogy a biztosito kifizesse az utat, a garanciara hivatkozva. Gyorsan szerzek autot is, csutortok delelottre le van beszelve.

Megvacsorazok, es nem kell sokat alomba ringatni. Itt rekedtem az isten hata mogott Nundrooban, egy csotanyfeszek motelben es egy benzinkut mellett. Holnap is itt leszek, belenyugszom. Csutortok reggelig kihuzom itt, aztan irany Adelaide a trailerrel. Meg szerencse, hogy megengedik, hogy a soforrel utazzam, mert itt se buszjarat, se semmi, ugyhogy egyebkent maradna a stopp.

Kozben azon gondolkozom, hogy ilyen hozzaallassal, amit a biztosito, es a BMW is a bajban tanusitanak, miutan szerzodeskoteskor leigerik a csillagokat is az egrol, az otthon maradt muholdas telefon sem ert volna sokat. Tuleltem a napot komolyabb problemak nelkul, ez a legfontosabb. Bar a bal bokam elegge be van dagadva, tudok nehezkesen jarni rajta, es a jobb sem tul veszelyes. Kis repedes lehet talan a kisujjamhoz vezeto csontban, de ennyi baj legyen. Adelaideben megnezetem.

Folyt kov…